Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-12-24 / 1151. szám
Budát Naplö 1933. december 24. jelentések után megejtették a tiszt- ujitást. Elnöknek megválasztották : Harrer Ferenc dr. nyug. alpolgármestert. AJ elnökök lettek : almást Balogh Lóránt, Lengyel Endre dr. és budatétenyi Vály Ernő dr. Ügyész-főtitkár : Nádak Béla dr.; pénztáros: Höffmann Károly lett, majd kiegészítették a választmányt. A választások után' az új elnök: HARRER FERENC dr. {volt miniszter' köenönte meg a bizalmait programszerű székfoglaló beszédében, melyet azzal fejezett be, hogy mit mondhatna ő még a kitűnő jelentés után ebben az ünnepélyes pillanatban ? Talán egyet: — „Az elmúlt 40 év alaltt Önök megteremtették ai Rózsadombot Budapestnek, reméljük, hogy a következő 10 év alatt Budapest megajándékozza önöket azzal a Rózsa1: dombbal', amelyet megálmodtak 1“ Taps és éljen fogadta e szavakat, amelyek lelkesedést váltottak ki a jelenvoltakból, akik szívesen hallgatták meg ezután almási Balogh Lóránt alelnöki ai józsefhegyi <?b guggefhegyi vízmedencékre, — Répáosy Miklós dr. ny. államtitkár pedig a rózsadombi 9. sizámú autóbusz járatra vonatkozólag előterjesztett indítványait — Őfensége záróezavai után az ünnepi közgyűlést programszerűen követte m művészest Megy tetszést aratott már az első szám: 1 i la by Loyas „Családi kör“ című érdekes elbeszélése, amelyet H a j - m á se y Miklós színművész olvasott föl. Ezt követte P e t h ő Imréné operaénekesük bravúros előadásában : Brahms : I Sapphéi óda és részlet Bizet: Habanera I al „Carmen“ c. operából, majd egy régi székely ballada és befejezésül Pethő- Lakatos: Magyar ének 1920-ból. A nagy sikert aratott művésznőt zongorám kisérte: Pethő Imre, a1 m. kir. Operaház karnagya. A 3-ik számi volt Hummel : Rondo favorit] (Es-dur); Stauiss-Dolmá- nyi: Cigánybáró — keringő. VásárheI y i Magda zongoraművésznő adta elő csodás művészettel. Befejezésül D u 1II e ni Klárái hegedümfivésznő adóit elő néhány megkapó darabot: Chopin: Pfoo- tiinie: Sarasaié: Spanyol tánc; Zsolt: Szitakötők; Bazzini: A koboldok tánca. Zongorán kisérte: Rieger Tibor zongoraművész. A művészek lelkes ünneplése után a közönség levonult a földszinti nagy étterembe, ahol tálalták a társasvacsorát A hölgyek estélyi toalettben, a. férfiak, kevés kivétellel, szmokingban vagy frakkban foglaltak helyei a pompásan terített négyágú susztainlál és örömmel maradt és foglalt helyet az asztalfőn a főhercegfővédnök. A kitűnő menü után almlási Balogh Lóránt alelnök kedves szóval üdvözölte Harrer Ferenc új elnököt, továbbá dr. Lengyel Endrék mint új alelnököt és végül éltette ui fővédnököt, József Ferenc főherceget. Majd Vály Ernő dr. társelnök üdvözölte Sipőcz Jenő dr. polgármestert és kedvesen, elismerően emlékezete meg Király Kálmán tamácsnokról, aki hálára kötelezte az Egyesületet és a Rózsadomb lakóit. Utána Lengyel Endre dr. köszöntötte] „bolygó“-társát, Balogh Lórántot, aki 50 év előtt csapást vájt, amelyen többen is feljöhettek la dombra. Éltette a művészeket, cukik oly kedvessé tették az estét, azután az autóbusz-üggyel kapcsolatosam Harrer Ferencet és végül a sajtót, kedves elismeréssel adózva a Budai Napló szerkesztőjének, aki lelkesen szolgálta és segítette lapjában a Rózsadomb fejlődését. Ob er schWl 1 Pál dr. ny. jogiakadémiai tamár az laiutóbuszügy harcosait éltette, — Harrer Ferenc dr. pedig humorosan védekezett az ói ért inzultusok ellen, méltatva elődei kiválóságát, éltette őkeifi. első helyen B á r c z y Istvánt.! A felszólalások sorát befejezte Szi- b i n k i t s György, a Budapesti Gazdálkodók Egyesületének központi elnöke a hegyvidéki fiókegyesületek nevében kívánva újabb sikerekét . A poharaik összecsendültek, a fiatalok táncraperdültek és későn .éjfélutánig folyt a tánc. lat zene, amíg végül Nádas Béla kivette a hegedűt a prímás kezéből és szép magyar nótákkal szórakzotaltita a vendégeiket. Ebben a hiamgulatban Oszlott szét a társaság. A nyitott szemüeknek látni kell, hogy fővárosunk budai része bér- villák, öröklakások és egyéb társas- házak, de igen jelentős számú családiház építésével is — dacára a romló .gazdasági és egyéb viszonyoknak — erős fejlődést mutat. A váló élet megcáfoltál a Csonkahaza fővárosa számára fekete jövőt jósolóki pesszimizmusát és azokat a magmául raukadhakait, akik üveges szemmel és áléit lélekkel ai nirvánát látták maguk előtt; sőt, nem átalot- ták a nagykörű lak legelőkké válásáról sugdosni ijedt igéket ai megráncosodott homloku jámbor polgártársaknak. Budapest mindkét fele fejlődik, de hangsúlyozottabban veszi ki részét ebből a fejlődésből Buda. Elég itt rámutatnunk al Lágymányosra, a Pasarétre, a Farkasrétre és az óbudai hegyvidékre. Ezek fa* adottságok azonban megsokszorozzák ai közmunkákkal foglalkozó városi tényezők feladatait. Mi, sajnos, még mindig nem tartunk ott, hoary a fejlődés területeit előbb lássuk el közművekkel én csak azután jöhet a magánvállalkozás, hanem még mindig azt a receptet követjük, hogy előbb verjen gyökeret a városi polgár és akkor könnyebben mutathatjuk be neki : aß útburkolási számlát, a csatornaépítési járulék kioeté•&, a vízmű létesítésével kapcsolatos előírást, ai világítási közműért kiszabott hozzájárulást, stb., amelyek a köznek pénzügyi köny- nyebbséget jelentenek ugyan, de viszont a városfejlesztés irányát bizonyos mértékig kiveszik a város kezéből és így az a lakosság többé- kevéabé egészséges ösztönére, avagy egyéb lehetőségeire bizatik. ) Budapesten már a) béke boldogabb idejében is a pesti tehetősebb polgárnak egyik legfőbb vágya az volt, hogy resten levő üzletének, vállalatának, avagy egyéb elfoglaltságának fáradtságát valami kies budai helyen épült villájában, arvagy lakásában pihenje ’ki. Ez a vágy megerősödött az emberekben a világháború összeomlása után és így vált Buda fejlesztésének Ugye elsőrangú fontosságú pesti kérdésoda fordul, ahová a vízben legszegényebb vidék szomjuhozói szoktak, a sziklához, illetőleg a sziklák alléi fakadó forráshoz. Szinte köztudomású, hogy a pilisi hegyvidék szénbányáit egy nagy ellenség fenyegeti állandóan, az u. n. triász-víznek, betörése, amelynek szinte korlátlan mennyiségű tömege az utóbbi években Dorogon is, Solymáron is komoly bajokat okozott éppen nagy bőségénél fogva. Ami ott ellenség, az ai mi esetünkben hasznos erő és jóbarát. A Hegyvidéki Szövetség Pávai Vájná Ferenc főgeológus, főbá- nyinlanácsost a téglagyárak ráncba- szedése ügyében 'kalauzolta, ki erre a vidékre, ahol ,ai Bohn-féle téglagyár vízgyűjtő ciszternái terelték rá a figyelmet a1 szemle tárgyává tett elbányászott utakról és kutakról a vízfeérdósre és ezzel 'kapcsolatban. egyik ilyen triász-forrás : a Bécsi és Vörösvári utak összeszö- gelósénél lévő dúsvízű Árpád-forrás ügyére. Ezek a budai triász-vizek általában 20—23 C foknak cjs u. n. nyers állapotukban ívásnál jobban használhatók fürdők céljaira (Római fürdő, Csillaghegyi strand, sib.). A hydrológiai tudomány mai állása mellett azonban elválasztható immár az ilyen forrásoknál a meleg víz a hidegtől éjs ennek keresztülvitelével rendelkezésre állana az érintett városrész számárai .a legkitűnőbb és legtisztább forrásvíz, amely megfelelő terjedelemben feltárva. a hegyvidék vízellátásán fe- i [ül igen értékes tartalékot jelentene a vízellátás terén a'z egesz budai oldal számára. Hossz nyelvek azt susogták valamikor, hogy néhai királyunk: I. Ferenc József nem nélkülözhette még Budapesten léiékor sem a bécsi ttochquelle vizét. Miért ne adjuk mi vizvezeté- kiiukben az ennél még jobb és üdítőbb budai forrásvizet ia lassian felfejlődőben levő budai fürdőváros közönségének ?l Az Acquincuiiibol vätiiaiiiiikor .Dudára, illetőleg Óbudára! vezetett vízvezeték egyes cezlopai még mai is ott állanak a Szentendrei út men- tén, s mutatják u kcso ivadékoknak a tiszta forrásvíz egyik útját. Üssük meg- iái budai begyek szikláit a modern tudomány kalapácsaival, hadd csökkenjen al vízművek vízellátási gondja és hadd kapjon a polgárság ott mindenütt jóízű forrásvízzel lápiáit vízvezetéket, ahová eddig éppen a síkföMi vízművek különböző bajai miatt nem lehetett vizet juttatni. Pávai-Vájná Ferenc m. kir. fő- geológust pedig itt ia nyilvánosság előtt megkérjük, hogy vigye ezt a fontos ügyet aí főváros közügyi asztalához és legalább is azzal a lélekkel induljon oda, hirdetni a felismert igazságot, mint aímiyennel a nagyenyedi diákok szoktak menni a kitűzött cél' felé és mint amilyennel mi is küzdünk ennek a szép budai résznek ni fejlődéséért. Üssük meg a budai kősziklákat! sé, amelyet még felfokozott a mindinkább kifejezésire jutó fürdőváros felé vtaló törekvés és az idegenforgalomnak folyton fokozódó emelkedése. A budai oldal különböző szép részei között is felkeltette — különösen a középpolgárság érdeklődését — az óbudai hegyvidék. A Mátyás-, Remete-, Tábor- és Testvér- hegyek, de még a Csúcs- és Ürömi- hegy pompás keleti és részben déli fekvésű lankái mindsűrübben telnek meg csinos nyaralókkal és családi háziakkal, úgy hogy ma már komolyam beszélhetünk itt is, a hegyen épült városról. Annak dacára történt ennek a vidéknek felfejlődése, hogy azt igen erősen hátráltatta egész a múlt évig a Schmidt Miksa-féle u. n. At- tila-paik ügyének hosszú éveken keresztül tartott huzavonája, — amely idő alatt magánépítkezés itt — engedély hiányában — lehetetlen volt Megnehezítették továbbá a fejlődést a végleges szabályozás hiányai éh az ezzel összefüggő parcellázási lehetőségek korlátozottsága, a téglagyárak beigazoltam szabálytalan működése és rablógazdál- ko dása^ amelynek mostani belügyminiszterünk erős keze 'kíván gátat vetni és mindezeken kívül — nem utolsó ^ sorban — • a közműveknek úgyszólván teljes hiánya. És mégis ajz „Óbudai Hegyvidékig Szövetség"-be tömörült lakosság, két nehéz évtized lankadatlan munkájával elérte azt, hogy ma már rendes utak vezetnek fel és keresztül ai hegyeken, ai villanyvilágítás is megvalósult és szép fővárosunk esti panorámája gazdagabb lett egy gyönyörű csillagos területtel. Hiányzik azonban még mindig a fejlődés egyik alapvető tényezője : a víz. A kutak vizét elorozták ai téglavető^ gödrök, úgy hogy a talaj év- ről-évre szárazabb leBz, szinte az al karsztosodásnak van immár kitéve, miértis a vízvezetéki víz ide- hozása immár elodázhatatlanná vált. Az érdekéit polgárság láttái azokat a nehézségeket, amelyekkel Budapest vízellátásának, különösen a nyári évszakban megküzdenie kell és éppen ezért nem áz eddig tapoi sott úton keresi ai megoldást, hanem A tudósok azt mondják, hogy Budapest világhíres forrásai nupon- iia nyolcvanezer köbméter vizet hoz- oiak a1 felszínre. Erre ai nyolcvanezer köbméter vízre nyolc fürdője van a fővárosnak. Nem aizért, minthia többnek nem telne abból ai rettenetesen sok vízből, hanem azért, mert ez a nyolc fürdő megszokta, hogy rajtuk kívül nincsen több Budapesten, iaimelyikben gyógyvízben gyógyulnának az emberek s meg- Bzokiák, hogy egy kilencedik még nem csinál konturrenciát nekik. Viszont a hőforrások gyógyító vize is megszokta' már, hogy a főváros gyógyfürdőinek csak egy egészen kiß részére van szüksége s a! többi ilyenkor, a téli fagy idején, gőzölögve folyik el !ai Dunába. Az ered- ménve persze aiz, hogy bár unos- uniialan hangoztatjuk Budapest fürdőváros jellegét, aiz ma Sem fürdö- D^r°8’. aminthogy nem volt az a tö- rinc világ idejében sem, pedig akkor kétszer nyolc fürdője volt Budának. A fővároekörnyéki szénbányáknak legnagyobb veszedelme ans a borzalmaiban sok kristálytiszta, hideg víz, amit a tudósok karsztvíznek neveznek, s ami mindegyre úgy önti ki munkahelyeikről a báyáczo- kat, mintha ürgék lennének. Emlékszem, hogy a minapában Solymáron idézett elő ez a víz nagy bányaszerencsétlenséget s ia> múlt évben a dorogi Reiman aknába naponta nem kevesebb, mint 100—120 ezer köbméter víz zúdult be. Hogy milyen sok ez lai víz, kitűnik abból a'z összehasonlításból, hogy a fővárosiak — ha tudjuk — napi 160 ezer köbméter vízre van szüksége. A szénbányák milliókra menő százezreket költöttek és költenek el arra, hogy kiemeljék a bányákba betörő vizeket és hogy a lehetőségig védekezzenek ezek ellen a betörések ellen. Sok, a tavalyihoz hasonló vízbetörés kényszeríti őket erre, mert volt már rá eset, hogy a több méter széles iiregü aknákat úgy elöntötte a víz, hogy azoknak száján mint1 aj szökökútból ömlött ki a bánya udvarára. Mi nem igen szoktuk megnézni, de ha idegen vetődik hozzánk, az imnnál robban csodálkozik, hogy a Rómiaifürdő egész patak-forrásait a rómaiak .nem voltak restek Óbudáig elvezetni, amint azt vízvezetékük lábazatának romjai mai napig hirdetik. Bizony megbámulják a Flórián tér 2000 éves fürdőit s azt is. feljegyzik, hogy a rómaiaknak vizi orgonájuk is volt ott. A főváros is költ, de még mekkora pénzeket, és pedig arra, hogy a ,.i?un*a iszapos vizét kutakba gyűjtse, szivattyúzza, szűrje, tisztítsa; vezetéket is épit, de még milyen drágán, hanem azt nem árkot- bokrot átívelő formában, mint a rómaiak, de la) Duna alá fúr alag- utakat, hogy annak szigetéről vigye Pestre ,s onnan megint vissza — Budára'. így aztán a főváros vize olcsónak nem olcsó, de amint évről-óvre olvassuk, — nem kifogástalan. Ezek után kinek jut eszébe cső dálkozni azon, hogy a Bécsi út végén évszázadok óta egyik nagy forrásunknak. az Árpád-forrás vizének a fele m is csak malmot hajt, a másik fele pedig be van temetve, a Rómiaifürdő és Csillaghegyi források vízvezeték helyett posvá- nyos árokban folyva, ügyelnek a Dunára, bogy el ne apadjon — 6 a Császár-Lukács-fürdő ősitlaYána'k megint cs|aik egész patakot kitevő vize — nehogy aia emberék lássák - magas kőfallal van elkerítve a még a hidat is, almi allaitt elfolyik, Zsigmond Utcának maszkírozta el az elővigyázatosság. Az igaz, hogy ezek a mi forrásaink langyosak s azt iß mondják róluk, hogy szénsav is van bennük. De vájjon hideg-e nyáron a vízvezeték vize s olyan rettenetesen dif- fa'máló volna-e, ha a vidék g — uram bocsásd. —, a külföld úgy tudná, hogy Budapest fürdővárosban még a vízvezetékből is ásványvíz csurog ? Azt tudjuk, hogy a rómaiaiknak jó volt ez a víz s tudták iái módját, hogy miképen vezessék el és mire használják fel. Nem hisszük, hogy a XX. század technikusai ne tudnák megoldani ja vízvezetéknek és felhasználásának azt a problémáját, almit a legfélreesőbb római kolóniák egyikének diploma- nélküli mérnökei meg tudtak oldani. Vannak szakemberek, akik esküsznek rá, hogy ezeknek a most haszontalanul ai Dunába1 folyó forrásaink vizének csak egy kis része alulról jövő meleg ásványvíz ® a bővebb fele az a kristálytiszta, hideg karsztvíz, amely már nem fér el sem a szénbányák üregeiben, sem lal budai hegyek tömkelegében, hanem azok Lábánál keres utal a földalatti repedésekben s ott bu- gyog fel az Árpád-forrás, Római- fürdő és Csillaghegyi források, meg a: Lukács-fürdő ősttavában és ki tudja még hány rejtett földalatti vízforrás ismeretlen helyén. Nem hisszük, hogy ezek a> szakemberek és aiz igazán jó hírnévnek örvendő magyar bányászok ne mernének vállalkozni tarra) az egyszerű bányászati feladatra, hogy ezeknek a pocsékba elfolyó forrásoknak a különböző eredetű vizeit elválasszák egymástól és megkeressék iái budai hegyeknek azoka t al még szemünk elől elzárt csapjait, amelyek a szénbányák helyett a főváros vízvezetékének csöveibe öntenék azt a jó hegyi vizet, laimiről hires Becs város vízvezetéke s még sok más külföldi — s úgy sejtjük — ilyemféle vizek vízvezetéki célra való felihasználására még nálunk is akadna példa', ha egy kicsit szétnéznénk ate országban. Úgy hírlik, hogy az ilyenféle forrásvizsgál altok és elrendezések nem kerülnének annyiha', mini' « maholnatp Káposztásmegy értől Vác- ig ásott vízvezetéki kutak; s ezek vizét nem kellene sem tisztítani, sem szűrni, metr jobb volna úgy is a mainál s nem kellene Káposztás- inegyerről hozni Budára, mert any- nyi van itt. hogy ’Pestnek is sok lenne s azon a pénzen, amibe egy Duna alatti alagút kerül, — Budán, bent a városban lehetne egy akkora csapot ütni a budai hegyek tövébe, hogy még a Dunúrtaik is jutna az azon kifolyó vízből, nemcsak Pestnek. Az aiz érzésem, hogy ha Budapest fázik. a kilencedik gyógyfürdőjének konkurenciájától — pedig úgy mondják, hogy kétszer kilencet is lehetne már csinálni — akkor sohasem lesz fürdőváros, amint hogy eddig sem volt s m)al sem az; de a vízvezetéki vize sem lesz kifogástalan, elég és olcsó, ha csatk a föld alatt, alaguton hozzák át a túlsó oldalról s nem néznek széj jel a felszínen is, ahol — Isten bizony — ha még egy kicsit is megpiszkálják az óbudai földet, ma'-holmap nem fogjuk tudni, mit csináljunk azzal a sok vízzél, amivel eddig azt ai vidéket az Úristen csaik megverte, de nem akad ember — a) rómaiak óta —, aki javunkra fordítsa. Ezt tárgyalta előadásában Pávai Vájnia Ferenc, a Hollós Mátyás I Társaság estjén. Dubonai Pál. Amihez pénz nem kelfi- Harc elavult dogmák ellen — Dívád, manapság azt mondani, ha aiz embernek valami terve, gondolatai van1, hogy jó, jó, de ehhetz pénz kell. Pénz pedig nincs. így azután ,ai legjobb gondolatok is megsemmisülnek. — Amiről én akarok szólni, aihoiz pénz nem kell és mégis sokaknak hasznára' válnék, mondhatnám önérdek. Budapest Székesfőváros már ugyanis évek hosszú során' felvette a költségvetésbe az úgynevezett Törökvészi út kiépítését, eddigelé azonban nem valósult meg. Most állítólag megvolnál az alkalom a kiépítésre szükségmunka keretében. Hogy egy út megépíthető legyen, területre van1 szükség. Most, amidőn a. Törökvészi utat a fentiek szerint meg lehetne építeni és már a munkálatokat kellene megkezdeni, iáikkor derül ki, hogy nem áll a fővárosnak rendelkezésére a szükséges terület. A törvény rendes útja ilyenkor az, hogy a tervezett át melletti telkekből ai szükséges területet kihasítják. Éhez azonban pénz kell I Ezen a módon kívül van egy labuzus is, amit a Főváros és a Közmunkák Tanácsai igyekeznek törvényerejű gyakorlatnak feltüntetni, hogy t. i. a tervezett út melletti telektulajdonosok kötelesek az út céljára szükséges területet fele-fele arányban ingyen szolgáltatni a fővárosnak. Vagyis, ha nekik maguknak van, akkor természetbeni átadni, ellenkező esetben pedig ai szomszédtól szükséges területet meg- szerezni és út céljára ai fővárosnak ingyen átengedni. Ha pedig valakinek a telke két tervezett út közé esik, mindkét oldalon ilyen kívánságokkal áll elő a főváros, sőt .az is megeshet, hogy mert a szabályozás úgy kívánjál, mindezek tetejébe terjedőket is kell vásárolnia. Mindeme áldozattok elleniében azt emlegetik az illetékes hatósági közegek — meggyőződés nélkül —, hogy az út megépítése révén ai telkek ára fel fog emelkedni. A mai viszonyok között úgynevezett forgalmi áron sem lehet telket eladni, 'annál kevésbbé eszmeileg felértékelt áron. Az össizes fent vázolt áldozatokat tehát « telektulajdonosoknak most kellene meghozniuk, míg viszont az emlegetett „ellenérték“ csak ködbevesző délibáb. Miután ez igy van, ai telektulajdonosok nem sietnek nyakukat igába hajtani. Erre azután marad minden a régiben. Az illetékes tényezők megállapítják, miszerint ők mindent elkövették, hogy az egész vidék fejlődését jelenítő tranzverzális úitl megépülhessen. Többször volt már alkalmam kijelenteni illetékes helyen, hogy terület van bőven és ebből adnak a> telektulajdonosok legszívesebben és legkönnyebben, de adni kell nekik valami ellenértékét. Városfejlesztési ideálok önzetlen szolgálatát nem lehet komolyam várni egy-egy városrész lakóitól. Joggal kérdezhetik a telektulajdonosok, hogy mit kapnak aiz útépítéssel járó horribilis megterhelésekkel szemben, de ma. Ez a vailami az, hogy a 600 □-öles minimális telek- mértéket le kell szállítani 300 □-ölre. Hogy ez ajz intézkedés mit jelent, nem kell magyaráznom. Ez ai valami azonnal szolgáltatható — pénz nélkül. A telkek nagyságának és a beépítési módnak mikéntje, vagyis az övezetbeosztás kérdése a Közmunkák Tanácsának szuverén jogai Ezzel ni jogával úgy él, hogy például ai Gugger-hegy Pasarétre néző (dél—délnyugati) lejtőjének egy részén 300 Ó-öles parcellákat szabad és lehet alakítani, azontúl csak 600 O-ölese- ket. Ezen alz utóbbi területen húzódnak a szóbanforgó úti Az árverések egész sorát lehetne felhozni ezzel az elavult intézkedéssel szemben. Helyszűke miatt) ezt mellőzöm és csak azt mondom: — hal a Közmunkák Tanácsa nem akarja a Buda egyik legszebb vidékének fejlődését mesterségesen akadályozni, enyhítsen ezen! a tarthatatlan álláspontján és tegyen eleget a még 1932. szept. havában meghozott 70.435— 1932. számú, eddig még el nem intézett belügyminiszteri utasításnak. Ha eszerint fok eljárni, lesz terület az út megépítésére, akkor lesz munka, akkor lesz sokaknak kenyér és e megoldáshoz — nem kell pénz. Pénzes Mihály 4*. 1/izet hord a Dunába, aki vizet hoz Pestről-Budára! Budapest és|yizei — Üssük meg a kősziklát! Irta: Szilágyi Károly Buda volt nemzetgyűlést képviselője
