Budai Napló, 1933 (30. évfolyam, 1106-1151. szám)
1933-09-22 / 1139. szám
Budai Napló Buda, 1933 szeptember 22. GYÓGYFÜRDŐ Vizgyögyi ntézet, hullám- és napfUrdö Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. Szakképzett személyzet. és alatti idők fennmaradt regényes emlékéit. A török korra és főleg az ostromra vonatkozó, gondosan kiválasztott és összehordott történelmi anyagból törökkori kiállítás várja az idegent, oly kiállítás, mint ■amilyet másutt és máskor nem láthat.' A nagy haditény emlékére rendezendő nagy katonai ünnep magyaros pompája, valamint a népies felvonulásokon és ünnepségeken kibontakozó magyar népművészet megkapó szépsége sem fogja vonzó erejét veszíteni. Mindazok lelkét, akiknek nemzete, sokaknak pedig névszerint is ismert őse annak idején Budáért küzdött, elfogja tölteni a kegyeletes emlékezés érzése, ha a helyszínen hallják majd nevöket említeni és tetteik helyszínét láthatják majd, ott pedig tanúi lehetnek ama el nem múló hála megnyilvánulásának, amely az ünneplő főváros becsületes szivében ma- is él a rég elhunyt idegen hősök iránt is. A Duna és a budai hegyek nyújtotta nagyszerű keretben a modern világítási technikának a legpazarabb és leg- festőibb kivilágítás eszközeivel kell a Vár és a budai hegykoszorú magaslatait fényárba öltöztetni és így hirdetni a hősök dicsőségét. A budai Várhegyről pedig körös- körül az idegen elé táruljon az ünnepélyesen kivilágított főváros páratlan panorámája az utolsó 250 esztendő békés munkájának diadalmasan zengő, zsongó szimfóniájaként! Christian Rezső ilr. de bizony ezek alapos és nehéz építkezés nyomait mutatják; egyáltalán nem pásztorgyerekek művei, hanem ■' sziklákba vájt hatalmas üregek, mészhabarcsba rakott ablakokkal, kőbefara- gott lépcsőkkel, akár az indiai sziklatemplomok. Ha nem voltak remetelakások, akkor a, törökkorabeli tihanyi várhoz tartoztak talán, amely a félszigetnek ebben, a szárazföld felé eső részében állhatott vitéz Pisky István kapitány úr parancsnoksága alatt, mivel a Balaton felől — páncélos hadihajók nemlétében — akkor még amúgy sem fenyegethetett veszedelem. Egy kevés ásatás a barlangok talajában s előcsarnokaiban, talán sok érdekességet hozna napvilágra; mindenesetre a barlangoknak jelentősége és nagysága a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. A visszhang. Hát ez meg van. Régi, sőt túlrégi fényében. Mert sajnos, Tihany ma még éppoly üres, mint I .Endre király idejében volt. Néhány épülat áll csak a vízparton, de maga a hatalmas, gyönyörű félsziget csak úgy kong az ürességtől. Ahol villák százainak kellene a csodás kilátású hegyoldalon állniok, ott Árpád apánk ideje óta kapavágás még nem érte a sokezer holdas talajt. A tihanyi révtől nyugatra út sem vezet tovább, a geológiai érdekeeségű, volt krátertó náddal van elposványosítva. Róm. kát. úrhölgyeknek, akik a melegben Füredről véletlenül pizsamában rándultak át, tilos belépni a rendházban levő Károly király lakta szobákba... De messze állsz még az Élettől, — Tihanyi Ezerszer hallott közhely és mégsen lehet eléggé ismételni, hogy mostani el- esettségünkben a Balaton olyan kincs, mely helyes fiirdőpolitika mellett egyik főemelője lesz az ország jövedelmének. Mert mindjobban át megy a köztudatba ama meggyőződés, hogy Balatonunk sokkal többet nyújt akár az osztrák, svájci vagy olasz tavaknál s tájkép tekintetében is felveszi a versenyt a Quemerói, sőt a Nápolyi öböllel. Nyári utazgatások alatt magam is jártam e helyeken s azt láttam, hogy az osztrák tavak barátságtalanok, kiimájuk hűvös és esős, a svájciak ijesztőek kopár sziklaóriásaik lábánál, az olasz tavak hidegek, kövesek és mélyek, egyedül a Balaton meleg, napfényes, sekély, bájos, költői és romantikus, környéke teli ősi magyar dicsőséget hirdető műemlékekkel. Ha valaki megáll Világos vagy Aliga partjain, azt hiheti, hogy Abbázia mellől nézi a még szűk Adriát s a szigligeti öböl szépsége vetekszik a Posillipo kilátásával. Aki ezt nem hiszi, még nem állott napáldozatkor Me- szesgyörök alatt, szemben a Badacsony- nyal!- De persze, halljuk az ellenvetést: külföldön „kultúra“ van: Kursalon, villanyvilágítás, angol W. C., jó utak, látnivalók stb. Kedves fanyalgó magyarom, ki ennek az oka? Kinek a pénzéből épült a külföldi „kultúra“? A Tiédből, mert 50 év óta oda hordod a pénzed és lenézted, néha „orvosi tanácsra", az új életet, ifjúságot adó Balatont. De hibás ebben a vonatkozó propagandaműködés kezdetlegessége is. Ki tudja például, hogy Földvár mögött pár kilométerre többezer holdas erdőség van, gyönyörű sétautakkal és kilátókkal? Ki tudja, hogy a tó körül 34 középkori templom és 13 várrom kínálja érdekesnél érdekesebb látnivalóit? Ki tudja, hogy a zalai part tele van gyógyforrásokkal, melyeket már a rómaiak használtak? Ki ismeri a nép legendáit a néha még most is dübörgő Szentgyörgyhegy tűzhányóról vagy a tihanyi Csúcshegy alatt a tóban bugyborékoló forrásvizes forrásról, melynél főtt halakat lehet fogni? Még amit útikönyvekből, kalauzokból tudunk, az is gyakran hibás és té ■ vés s álljon ezekből alant egy csokorra- való, amelyek a legfőbb turisztikai nevezetesség: Tihany körül okoznak csa lódást az odarándulókban. Csokonai emléktábla. Balatonról szóló művek megemlítik, hogy Csokonai Vitéz Mihály Zala megyéből haza, Debrecenbe utaztában megszállott a szántódi révcsárdában s ott írta meg „Tihany riadó leányához“ írt 6zép versét, amit emléktábla is jelez. Hát ez az emléktábla nincsen sehol! Megkérdeztem a szántódi révcsár- da gazdáját: „Uram, ez a ház 900 éves, Itt ebben a bolthajtásban ült állítólag Csokonai, mikor a verset írta, de itt semmiféle emléktábláról nem tudok; talán a tihanyi révnél lesz.“ Nem voltam rest, átmentem a tihanyi révcsárdába, de ott a gazda azzal fogadott, hogy az új révház 4 éves, a régit lebontották, de sem abban, sem ebben nincs semmiféle emléktábla. Hova lett tehát a tábla, melyet pedig már Eötvös Károly is említ „Utazás a Balaton körül“ c. művében. Ha nem kerülne meg, úgy a Balatoni Szövetség igazán megtehetné azt a csekély áldozatot, hogy új Csokonai emléktáblát illesszen a 900 éves révház falába! A kecskeköröm. Az iskolában azt tanultuk, hogy .a kecskeköröm egy ásatag kagyló (Congeria) maradványa, melyet a Balaton hullámai csakis a tihanyi parton vetnek ki a vízből, ahol a kavicsok között lehet azt megtalálni. Próbáld csak keresni hívő lélek; a parton egyet sem fogsz találni! Ellenben a tihanyi hegyoldalban kelet felé, kb. 15—20 méterre a víz színe fölött vannak ama vájások, melyekben a tihanyi gyerekek csá- Ikánnyal és hegyesvégű botokkal bá nyásszák ki úgy a kecskekörmöt, mint az „úri főkötő“ nevű ritkább kövületet. Ezenkívül kecskeköröm nemcsak Tihanynál van, hanem Badacsony és Almádi körül is, mindenütt, ahol az Ösbalaton, amelynek szintje a mainál 15—20 méterrel magasabban állhatott, (mint ezt a somogyoldali „homoktur- zások“ is mutatják), a parti hegység kőzetébe ágyazta milliószámra a Con- geria kagylót. Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés, miért nem akad vállalkozó, aki e speciális balatoni nevezetességből egy kis csecsebecse üzemet létesítene? Ha lehetett az Ízléstelen, nagy vaddisznóagyarat óraláncon viselni, miért ne lehetne rövid „tiszti“ láncon 1—2 ezüstbefoglalt, szép fehér „balatoni emlék“ kecskekörmöt viselni, melyről nem „négy ezredév“, hanem „négy százezredév“ nézne amuletként viselőjére. Halbiológiai állomás. Annakidején a lapok teli voltak a parlamenti támadásokkal, amelyekkel szegény Klebelsberget illették, amiért a kultúrfölényt a milliókba kerülő tihanyi élettani intézettől is várta, melyben a „vadrákoknak csinálják a pápa szemet“. Mi sem természetesebb, hogy a tihanyi látogató becsenget az impo záns épület főkapuján, hadd lássa a Balaton viziállatait, halfajtáit tartalmazó akváriumot. De ez Í6 dőre álomnak bizonyul! A csengetésre bosszús fiatalember nyit ajtót, aki legédesebb „dolce far niente“-jében megzavarva kijelenti, hogy az akvárium csak a „tihanyi panziósok reklámszédelgésében“ (!!) van meg, akiket azonban majd mó- rosra tanítanak, ö. m. a. f. , egyébként pedig itt „idegenek szigorúan tilos a bemenet.“ Ehhez 6em kell kommentár! Drága pénzen felépítenek egy nagyszabású intézményt, de azt már nem tartják szükségesnek, hogy egy Lendl Adolffal megalkottassák a legkézenfekvőbb, érdekes látványosságot, amely a beléptidíjakból is amortizálódnék, hanem még rossznéven veszik a panziók tulajdonosaitól, hogy természetes eszükkel a legmagátólértetődőbb látványosságra akarják felhívni a sok ér deklődő figyelmét. De bezzeg az épületben — nem úgy mint pl. a nápolyi tengerparton — a szabadvízzel közvetlenül érintkező tartályokban nem látni a jellegzetes faunát, hanem úgylátszik, ott csak egy privát „sinecura tenyészet“ van, de emiatt pesti embernek igazán nem kellene a messzi Tihanyba utaznia. A remetebarlangok. Eötvös Károly említi fentemlített művében, hogy van Tihanyban egy barlang, melyet, remetebarlangnak mondanak; ő megnézte, de azt hiszi, hogy azt egy pásztorgyerek fúrhatta hegyes végű botjával és sohasem volt remeték lakása. Sajnos, ezt a páratlanul érdekes látnivalót is alig ismerik, pedig aki nem sajnálja a félórás hegymászást, rájön, hogy az öreg úr ké- nyelmeskedett s csak az első barlangig ment fel, pedig ottaniak szerint 20 is van. A közismerten nem praktikus közlekedési menetrend miatt az időből kifogyva, csak 5 barlangot néztem meg, Veszélyben a bevált auíobuszközlekedés! — Miért hátrányos a írollybus? — XI, Irta: Liszka Károly tanácsos. Régente a hatóságok a nyilvános vállalatokat a közérdek szempontjából, tehát a nyerészkedési szándék alárendelésével létesítették, — ma természetszerűleg ez a luxus részükről meg nem engedhető. A vállalatoknak ma önmagukat kell eltartaniok, sőt a lehetőségig hasznosítaniok. Előnyük méreteikben, a hátvédjüket képező közület anyagi erejében, de nem csekély mértékben a monopolisztikus helyzetükben is van. Ennek túlzott kihasználására azonban hasson mérséklőleg a „közintézményi jelleg“. A nagyvállatok mutathatják fel rendszerint a legtökéletesebb technikai előnyeik alapján a legnagyobb produktivitást, de ha a nagyvállalatot sok apró vállalatra szedjük széjjel, akkor a várt eredmény nem lesz kielégítő. így a Bszkrt-tól, mint mamutvállalattól is méltánylandó a jövedelemszerzési törekvés, sőt bizonyos mértékig el is várható az — csakhogy a Bszkrt nagyvállalati jellegét kezdi elaprózni. Eddig ugyanis vannak nálunk: a városi viszonylatban, a Hév vonalain, a svábhegyi pályán és a földalattin futó villamosüzemű közúti járművek, melyekkel szemben, gyorsaság szempontjából, fejlődést jelentett a fürge és kényelmes autóbusz. Most egy ötödik típusú villamost terveznek rendszeresíteni, mi újabb nagy tőkebefektetést igényel és már eleve kizárja az egyöntetű üzemek lukrativitásának a lehetőségét. A kis vállalatok feladata és egyben előnye az volna, hogy jobban alkalmazkodhatnak a fogyasztók Ízléséhez — de a jelen esetben még az sem feltételezhető. A trollybus ugyanis kevés üzemanyagot igénylő, de mégis drága közlekedési eszköz. Jobban karbantartott utakat is igényel, mint az autóbusz, üzeménél a villamos felső áramvezeték megépítése egyenesen előfeltétele a forgalmának — és kocsijai drágábbak, még az autóbuszüzem legnagyobb típusú járműveinél is. Közlekedésük nem teljesen megbízható és nem is veszélytelen! így szól az információm erről a bevezetésre kipécézett újabb kedvencéről a közlekedési politikának. A trollybus olcsó közlekedési eszköznek mondatik, de miután nem mindég az az igazán olcsó, aminek beszer-, zése vagy üzemben tartása kevés pénzbe kerül, így a jelen esetben is érdemesnek mutatkozik közelebbről foglalkozni a kérdéssel. A kitermelendő jövedelem jelen esetben, a szükséges befektetések • túlnagy összege — és a külön típusú forgalom folytán bekövetkező átszállási kényszer következtében lényegesen kisebb kamatozást fog szolgáltatni, mint ha nem kellene az új kocsikra oly nagy pénzeket áldozni és nem kellene helyhez kötött beruházásokat is eszközölni. Ezt az alacsony hozamot még csökkentené, ha balesetek vagy csak időveszteséggel kapcsolatos gyakori forgalmi akadályok kedvtele- nitenék el az utazóközönséget. így drágább üzemű közlekedési eszközzé válhatnék a trollybus, mint akár az any- nyit vitatott autóbusz.... E napokban volt alkalmam egy szakszerű fogalmazásban leközölt dicsérő cikket olvasni — közlekedési lomtárunknak jövőbeli díszpéldányáról, mely cikk keretében sok szép dicsérő szó esett „Ö pénznyelő moloch“-ságá- ról. Ez a cikk megemlíti többek között azt is, hogy a főváros csak „kénytelen-kelletlen“ tér el villamos közlekedési üzem eddigi rendszerétől és mintegy vívmányt regisztrálja, hogy az új rendszer fel tudja majd használni a villamosvasutak meglevő magas vezetékeit. Ehhez én is — kénytelen-kelletlen —, de mégis hozzáfűzni tartozom, hogy csak ott lehetne némi indokoltsága az ily üzemmód változtatásának, ahol úgyis új vonalakat kellene építeni. Ily helyeken pedig aligha talál a trolleybus kész légvezetéket, mert alig hihető, hogy a főváros előzetesen talán a fecskéknek csináltatott volna ilyesmit — gyülekező helynek. A trolleybusnak különben is kettős huzalú felsővezetékre van szüksége. Ennélfogva, ha cikkíró ki is felejtett néhány tárgyilagos megjegyzést a csoportosításból, szabadjon azokat a közérdek szempontjából itt felemlítenem. A beszerzési ára e gépkoloszusok- nak darabonként jelenleg 60.000 pengő, amely összeg nagyobb számú megrendelés esetén 50—51.000 pengőre leszállhat. Ennek ellenében az autóbuszok jelenleg forgalomban levő legnagyobb típusa is csak 48.000 pengőbe kerül, (vagyis az alváz 30.000, a karosszéria pedig 18.000 pengőbe). Továbbá, hogy az áramot szolgáltató vezetékek fel- használásának tekintetében feltételezett számítás is módosulni fog, mert a kültelki új járatok vonalain új légvezetékeket kell majd felszerelni, míg a város belterületén ezek a kocsik nem lévén járathatok, az itt levő vezetékek fokozatosan leszerelendők, vagyis a trolleybus-üzemnek javára be nem számíthatók. Ezekben a vezetékekben 500 Volt feszültség van, ami nem számíthat éppen a kellemes utitársak közé. Sőt nem is veszélytelen, ha meggondoljuk, hogy a trolleybus áramfogó- és vontatószer- kőzete sokkal komplikáltabb vezérmű- vel bír, mint a villamos-vasutak kocsijai. Ezekkel szemben a trolleybus áramszolgáltató szerkezete is komplikáltabb, amennyiben itt nincsen meg a szükséges földvezeték, így azt olyan villásszerkezettel oldják meg, amelynek egyik ága áramszedő, a másik pedig áramelvezető. Ez a készülék az eddigi külföldi tapasztalatok szerint gyakran kiugrik, amely körülmény gyakori forgalmi akadályokat és legalább is késedelmeket okoz. Lausanne közlekedési berendezése pl. ezt igazolja, míg a Köln-vidéki berendezéseknél viszont már kedvezőbb eredményeket értek el e téren. Nagy hátránynak minősíthető szerintem az is, hogy az uj közlekedési eszköz bevezetésével megint csak az ingajáratok számát szaporítjuk, amelyekkel a közlekedési üzemet a legjobb akarattal sem lehet úgy berendezni, hogy az utazás lehetőleg átszállások nélkül, de mindenesetre egy típusú járművön, egy jeggyel legyen megtehető. A perifériális forgalomban előnytelen lesz a kocsik építésének az a kényszerű módja is, miszerint azoknak felső tetősíkját, a vezérmű áramellátó szerkezetének ottani elhelyezése miatt podgyászszállításra berendezni nem lehet A kocsik belsejében a kültelki és környékbeli batyuzó lakosság által a városba beszállítandó élelmiszerek tömegéből nem sok fér el, ami pedig oda bevihető, az lábnál elhelyezve, kellemetlen a többi utasnak. Ezzel szemben a kellő felszereléssel ellátott, olcsó teherautóból átalakított jármű vagy egyszerűbb típusú személyautóbusz keret- ráccsal ellátott tetején az utipodgyász mennyisége kényelmesen elhelyezhető. Ily módon, kisebb befektetéssel, praktikusabb kültelki közlekedést ' nyernénk. Kedvezően hat azonban a cikknek az a megállapítása, hogy miután „a közlekedési vállalatoknak, a forgalom igen nagymérvű csökkenése miatt szűkíteni kellett a járatok sűrűségén, ami természetesen az eddig sem ideális közlekedési viszonyok további romlását vonja maga után, ismét előtérbe tolul az a kérdés, miként lehetne gyors ütemben modernizálni Budapest közúti for- galmátt“ Elismeri, hogy „a nagyvárosi közlekedés jövője a pályához nem kötött, gyorsmozgású motoros jármüvekben van“. Eddig a helyeselhető rész. Szabadjon azonban itt hozzáfűznöm azt, hogy a helyes megválasztással keresztülvitt modernizálást nem trolleybus által gondolom elérhetőnek. A mi ROMAI . FÜEDO ÓBUDA — akvinkum k * , . l\éső őszig POMPÁS STRAND Kitűnő konyha. — A forrósok napi hozama 160.000 hektoliter rádloaktiv fhermfilvfz A szentendrei HÉV vasútnak a MFTR hajóknak és az ÚJPESTI átkelő propellernek állomás« terepünk nem oly egyenletesen sík és utainkat nem ilyen jármű részére tervezték. Gyakori töréseket, kanyargós vonalvezetést és sokszori kereszteződést mutatnak, tehát a kényes trolleybus üzemre nem nagyon alkalmasak. Mindezek figyelembevételével megnyugvással kell a Bszkrt műszaki vezetőségének azt a jól megfontolt választását tudomásul vennünk, hogy a próbajárat megindításának céljára rendelkezésre állott útvonalak közül, a sok töréssel bíró zuglói vonalat és az erősen emelkedő transzverzális utat elejtette és e célra az enyhén hullámos és nem túl sűrű forgalmú külső Bécsi utat választotta. Aggályosnak itt csupán az a körülmény mutatkozik, miszerint kívánatos volna ezt az útvonalat a trolleybus-járat megindításával egyidejűleg, mindkét oldalán erős vé- dő-ballustráddal ellátni. Felemlíti a cikk nagyon helyesen azt is, hogy „ pénzügyi szempontok természetszerűleg nagy súllyal esnek latba, nem lehet azonban még ebből az okból sem a visszafejlesztés álláspontjára helyezkedni“. A visszafejlődés az adminisztratív kiadások csökkentése által kerülendő el. Szerinte abban a pillanatban, amidőn az autóbuszközlekedés domináló jelleget kap, a Bszkrt üzemi berendezéseibe fektetett milliók javarészükben ócskavasakká válnak.“ Kérdem: — ha minden véleményező állandóan elismeri az autóbuszüzem jövőbeli elvitathatatlan fölényét, minek akkor ismét újabb áramvezetékeket igénylő más típusú villamoskocsikba és szerelésekbe újabb milliókat belefektetni?! Ennek egyedüli oka a felére lecsökkenthető üzemköltség, annak előnyeiben rejlő, a további önfenntartást biztosító lehetőség kihasználása lehet. De mit jelenthet ez a töredékösszeg a Bszkrt büdzséjének immens tételeihez képest, amely jövedelemtöbblet megszerzése nehéz milliókba kerül! Félő, hogy a nagy összegű új befektetések által többet veszíthetnek majd a réven, mint amit nyerhetnek a vámon! Ez okból ezt az újítást kétes eredményű befektetésnek kell minősíteni. Inkább más irányú praktikus fejlesztés volna kívánatos. E cél szolgálatában felveti a cikk a jegyegyesítésnek részemről is célirányosnak jelzett gondolatát, mert szerinte is „ez olyan kérdés, amely nélkül ma rentábilis közlekedési politikát folytatni nem lehet.“ A jegyegyesítés nagyon kívánatos. E fontos kérdés elbírálásánál figyelembe veendő, hogy a villamos tömegesen szállíthatja a munkába igyekvő és onnan ismét hazatérő utascsoportokat, tehát olcsóbb tarifát állapíthat meg részükre. Az átszállójegyek mindfen típusú járműre érvényesíttessenek, de csakis az eddiginél olcsóbb — és nem napi két pengős alapon —, mert ez a mai kereseti viszonyokkal arányban nem áll. A Bszkrt kocsiparkjának, berendezési- és üzemanyagának további fel- használására pedig már szintén megtettem javaslataimat, amennyiben azokat a földalatti gyorsvasút kiépítésénél vélném hasznosíthatónak. Egyezik a véleményünk abban is, hogy „a nagyvárosok közönsége éppúgy elvárja a gyors és ütemes, mint az olcsó közlekedést“, azonban meg kell itt ismételnem, hogy a közúti közlekedés fejlesztése — az autóbuszüzemre való fokozatos áttéréssel s lehető olcsó úton valósíttassék meg, de semmi esetre sem tarthatom célirányosnak a trolleybust, mert az abba fektetendő tőke sohasem térülhet meg! S vábhegyi ^ sanatorium subalpin (430 m) diétás gyógyintézet már napi 16.— pengőért legtökéletesebb szanatóriumi ellátást nyújt 5—6-szori étkezéssel, vízkárával együtt Éhgyomorra naponta igyák egy pohár jurtáig vizet „Helyreigazítások” Jihanykörül Irta: Margittay Rikárd dr.
