Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-09-11 / 1094. szám
XXIX, évf. 1094 82. ELÖF IZETÉS Egy évre . • 24. — P Negyedévre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Eyyesüleleli, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai (éldron kapják 1S32 szeptember II HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, mm magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állami hlrdellkntk nagy kedveim tiny Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budán, I. Bors u. 24 Telefon; Aut. 502-96. Hivatalos órák: délután 4-6 ig Zuhanunk a Balkán felé... Még mindig csak ott tartunk, hogy egymást marjuk, ahelyett, hogy egymást segítenénk. Nyolcmillió magyar közül kétmillió a munkanélküli nincstelen, ötmillió rettenetesen küzd, vergődik és talán csak a nyolcadik millió él meg úgy, ahogy. Az állami takarékosság is nehezíti ezt a sorsot. Takarékoskodni kell, az adót emelni kell, hogy a tisztviselőt fizetni lehessen, de a leapasztott fizetések apasztják a vásárlóképességet, ahogy azt lapunk más helyén Horánszky Lajos cikkei bizonyítják, ami viszont apasztja a fogyasztást. Ha nem csökkentik a tisztviselők fizetését, akkor még jobban kellene emelni az adókat, holott már ezt sem bírja a polgárság. Uj megélhetési, kereseti lehetőségek I kiépítésére nincs az államnak .városoknak pénze, magánember nem mer vállalkozni s így a rossznak tudott ösvényt tapossuk tovább. Az általános nyomorúság szüli az elkeseredést és ezt használják ki azok, akik érvényesülésre törtetnek, ök majd segítenek! De hogyan, miképpen? A rodthadt rendszert kell megbuktatni! Az új rendszer majd megkeresi, megtalálja a megoldásokat minden téren. Pedig minden új rendszer, minden új pártszervezet új rothadást hoz. Mert új pártot építeni, annyit tesz, mint új Ígéretek révén tömegeket toborozni s ezek az Ígéretek új trágyadombot jelentenek a közéletnek söprés alá került udvarán. Ez az új trágyadomb aztán egy lépéssel közelebb visz minket a Balkánhoz. Ott az uralomra kerülő új párt mindenkit elcsap, aki a régi rend híve volt, hogy beültesse mindenhová al saját híveit. Az új pártalakulás is az ígéretek özönével igyekszik magához kötni a tömegeket, amely ígéretek beváltására semmiféle módja akkor sem lesz, ha uralomra jut. A közelmúltban csináltunk új pártokat az országban is, itt a városban is. Tudja minden pártvezér, hogy mily hatalmas tömegekre van szükség, ha számottevő, befolyással rendelkező pártot akar vezetni. De tudja minden pártvezér, aki lelkiismeretesen fogja fel a maga párthatalmf állását, hogy éjt-napot igénybevevő munkát, nem, — hajszát vett a nyakába, hogy az Ígéreteket részben beváltsa, ami pártszempontból a leghálátlanabb munka, mert ha az ifjú úr álláshoz, | keresethez jut, az sohasem a pártvezér érdeme, akiknek ebben az ügyben százszor jártak a nyakára, reggel, délben és este, — hanem ez csak az ifjú protezsált kiváló képességeinek a végtére elérkezett elismerése. Ha most egy új párt kíván uralomra jutni, mily óriási tömegét, a szem- mellátható jogtalan és oktalan követeléseknek kell vállalnia, milyen elrettentőén nagy halmazát a szemétnek kell magával cipelnie, milyen óriási új trágyadombot, rothadó, erjedő szemetet kell fölhalmoznia a közélet udvarán, hogy csak valamelyes pártot tudjon összehozni. Megrázkódtatná egész nemzeti konstrukciónkat az ilyen rendszer-változás, mely kénytelen volna vállalni a régi rothadtságot és tetézni azt új rothasztó anyaggal. Kénytelen volna az amúgy is romlásnak indult közép- osztályt a mai lejtőn még lejebb rúgni, ha újabb, nagyarányú elbocsátások révén tudná csak elérni, hogy a maga éhes tömegeit ültesse a soványan terített asztalokhoz. Ahogy azt csinálják régóta Szerbiában és a többi balkáni országokban. Ebben gubát cserél a nemzet. Az új pártalakulások vezérei azonban sehol egy ép ideát, egy praktikus , tervet, gyakorlati elgondolást nem■ terjsztettek a nemzet elé, amely azt a reményt nyújtaná, hogy itt nemcsak az uralkodó párt felcseréléséről van szó, hanem oly gazdasági rend megteremtéséről, amely megállítja a romlást, a lezüllést, a nemzet csőd1 jét. Az innen is, onnan is' elhangzó káromkodás, kipellengérezés, lebecsülés csak a nevető harmadiknak szolgálja nemzetellenes céljait, a polgárság rovására. Ezzel a polgársággal pedig nem szabad szembeállítani a parasztságot, a földműves népet. A mi őskulturális fejlettségünk mellett a paraszt nem való a parlamentbe. Ezt a történelem megcáfolhatatlan tényekkel bizonyítja!. Itt kezdődik az osztály-parlament, amely mindig romlásba vitte az országot. Ezt követnie kellene az iparos-uralomnak s ezután jönne a kereskedők uralma. És kész a szovjet. Műveltség, tudás, képesség kiszorulna az ország- gyűlésből. Ezt már végig csináltuk az I. szovjet utáni években .amikor tanitók, fogorvosok és csizmás kisgazdák uralkodtak ebben az országban. Ebből elég volt. A művelt földbirtokos osztály jobban ismeri a paraszt viszonyait, helyzetét, sérelmeit, mint maga a paraszt. De azt Is tudja, hogy a földművelés gazdasági rendje a nagy átváltozás küszöbén áll s azt az ország és nemzet érdekében a parasztra bízni nem lehe.t. És elvégre ebben az országban nem csak parasztok élnek. Dubonai Pál. A középosztály nyomora A kényszer takarékosság szomorú statisztikája A háború előtti idők politikusai, akik visszavonultak a közéleti harcok elől és bizonyos távlatból nézik a világ folyását, állítják egymásmellé a tényeket, a beszélő számokat és ebből a statisztikából vonják le következtetéseiket, — gyakran megfelelő eredményeket tárnak elénk. Érdemes ezeket az adatokat megismételni. A közelmúlt ilyen szemlélődő politikusa HORÁNSZKY LAJOS volt országgyűlési képviselő, aki ma nem politizál, nem pártember, nem keres izgalmakat, hanem keresi nemzeti pusztulásunk okait, a maga régi rendszere, gondolatvilága és egyéni felfogása alapján. Mint szakember keresi a kenyerét és szabad idejében, Városmajor utcai tuskulániu- mában, logikával csoportosítja a tényeket, hogy rámutasson azokra az okokra, amelyek romlásba viszik a társadalmi és gazdasági életet. Különböző hírlapokban és folyóiratokban megjelent tanulmányaiból vesszük át a középosztály nyomorára vonatkozó adatait és észrevételein Szerinte a takarékosság legsúlyosabb következménye az életnivórombolás, a- mely a munkanélküliek százezreinek vásárlóképességét a zérus alá sülyesztette. Ehhez fűzi a következő közérdekű statisztikát: „Egy egyetemi képzettségű segédhivatali ismerősöm érdekes statisztikát nyújtott át nekem, amely szemléltetően bizonyítja a takarékossági elv gyakorlati következményeit. A statisztikát 7000 kartársáról készítette el: 7000 kartárs 21.000 lelket Jelent. Ezeknél a csökkentések a következőket jelentik évente: 21.000 rend ruhával, 21.000 pár cipővel, t 42.000 darab fehérneművel, 45.990.000 darab kockacukorral (fejen- kint és naponkint 2 kocka), 45.990.000 darab péksüteménnyel (tízórai és reggeli kiflik, zsemlyék), 3,832.500 liter tejjel (napi fél liter), v 62.000 ruhajavítással, , 84.000 cipőtalpalással, 210.000 darab színház-, mozijeggyel.,. Folytassam? A statisztika, ha nem is hivatalos, de legalább is megközelítően pontos. Hogy mit jelent a szabóiparnak 21.000 rend ruhamegrendelés, 62.000 ruhajavitás, a cipésziparnak 21.000 pár cipő, 84.000 pár talpalás, sarkalás, a tej kereskedelemnek és a mezőgazdaságnak 3,832.500 liter tej, a pékiparnak, a cukorkagyáraknak és a mezőgazdaságnak 45,990.000 drb péksütemény és 45.990.000 darab kockacukor, mint 7000 ember évi fogyasztáscsökkenése, nem is beszélve a 21.000 darab szórakozóhely belépőről, a rengeteg ujságpél- dányról, a hús, dohány és egyebek „megspórolásáról“, az el nem adott villamos- és autóbuszjegyekről és az elkótyavetyélt utolsó luxusdarabokról... Pedig van orvosság. A helyes munkabérmegoszlás elve. Aki dolgozik becsülettel, szorgalommal, kapjon annyi fizetést, amennyiből megélhet. És ugyanakkor szüntessék végre meg a két- és többkenyeresek, mammutfizetésűek és különféle címen „pótlékoltak“ dédelgetett táborát. Igazságot kérünk — Magyarországnak a nagyvilágtól. Adjuk meg az igazságot mi is a dolgozó magyar millióknak. Az ilyen kétségbeejtő, de meg nem cáfolható statisztikai adatok alapján szűri le Horánszky Lajos azokat a következtetéseket, amelyek megvilágítják a közép- osztály helyzetét és sorsát. Szerinte a magyar középosztály ma: nem áll a politikai harcok központjában, elhagyatott, szerencsétlen sorsával alig törődik valaki, vonzóerőiét elveszítette arra nézve, hogy az érdekszámítások taktikájában hasznos célkitűzés legyen. A középosztály mostohagyermek lett, az érdekmegalkuvások áldozata, mely megérettnek látszik arra, hogy a süllyedő hajóból közmegegyezéssel kidobassék. Nagyon rossz úton járnak azok, akik így gondolkoznak. Egy helyzetében meggyengült, lejtőre Jutott középosztály lelki egyensúlyvesztésében mindenképpen nagy veszedelem rejlik, talán nagyobb, aint oly tömegmozgalmakban, melyek egy erős, öntudatos, polgári társadalom által köny- nyebben ellensúlyozhatok. Ha ez a fékező erő is megbomlik, akkor az anarchia gátszakadását semmi sem lesz képes visz- szatartani. Már pedig ha ez bekövetkezik, úgy nem nehéz elképzelni, hogy az áradatok hova csapnak & az ára az önző késedelmezésnek, • mely az időszerű megértést és megoldást akadályozta. A régi Magyarország tanuskodhatik róla, hogy a középosztály a műveltség és a munkakészültség milyen fokán állott. A közélet, a tudomány szolgálata, közintézmények, minisztériumok s a gazdasági élet összes ágai kitermelték a munkás- szakerök százait, olyanokat, akik bármely kultúráltam díszére válhattak volna. Ha igaz volna is az állítás a hivatalnoki kar túltengő létszámáról, a Jövő akkor is óvatosságra kötelezne, mert egy nemzetvédelmi intézményről van szó, melyet más erősség hiányában, lerombolni bűnös könnyelműség volna. Nem szabad rombadönteni egy érdemes társadalmi osztályt, tisztes családok ezreit, melyek az önsegítésre a mai viszonyok között más utat nem találhatnak. A társadalomnak óvakodnia kell attól, hogy a hangulatkeltő jelszavaknak felüljön, a megtévesztésnek áldozata legyen. A helyzet óvatosságra, a veszély védekezésre kötelez, mindenekfelett azokkal szemben, akik a közérdek leplébe burkolt álszenteskedéssel üzérkednek és taktikáznak, hogy önző hatalmi kiváltságaik sáncait mások bőre és boldogulása árán tudják biztosítani. A magyar középosztály és a nemzet sorsát intéző körök köszönettel vehetik ezeket a lesújtó megállapításokat, mert ezek alapján mégis lehetséges a kibontakozás. Jártam Hajdúszoboszlón is, amely külön reklámbélyeget nyomatott .amelyen büszkén hirdeti, hogy 73 és 78 fokos forró vize van, amelynek egyharmadrésze jód és brómos ső, kétharmadrésze konyhasót tartalmaz. Percenkint 3000 liter ilyen víz folyik el felhasználatlanul és ezzel elvész 500 vaggon só, ami nagyrészben fedezné a mi sószükségleteinket. Azon a reklámbélyegen a feltörő források mellett ott áll a többemeletes sófőző épület, de öt év óta egy grammnyi sót sem főztek ki ott. Hasonló az eset Debrecenben és Karcagon, pedig a külföld is érdeklődik ezek iránt. Hajdúszoboszlón belga és amerikai pénz;csoport szeretne ajánlatot tenni, de nem képesek megtudni a főtételeket, hogy az ajánlatukat. megtehessék... Svájci tőkések kertészcsoportja is érdekődött, de a város különös adminisztrációja miatt nem tudott érdemleges tárgyalásokat folytatni. Pedig itt kezdődnék az alföldi belterjes gazdálkodás a magyarországi földművelés jövője. Ezt megértették a magyar gazdák is és az elfolyó forróvíz felhasználására tettek ajánlatot, hogy azt gazdasági célokra ’használják fel. Ezt a tervet a földművelésügyi minisztérium is támogatja, de a város folyton húzza a tárgyalásokat, holott a tönk fenyegeti. Úgy látszik a városi tisztikar nem áll a helyzet magaslatán. Különféle fegyelmi vizsgálatok folynak, amelyek különös világításba helyezik ezt az ottani közigazgatást. Folytonos beiviszályokat szítanak, hogy eltereljék ezzel a közönség figyelmét. A folyó élet viszont azt mutatja, hogy itt minden gazdasági lehetőség meg van. A strandfürdőt hétköznap 5—800 ember, vasánap pedig 1500—2000 ember látogatja és ezen a nyáron 50.000 pengőnél többet hozott. A feltörő gázzal előállított villamosság az egész járást világítja és malmokat hajt. A komprimáló telep süriti a földgázt, hogy azzal a vasúti kocsikat világíthassák.’ Mar 60.000 köbméternyire emelkedett a fogyasztás de lehetne már 100.000 köbméter is, ha meg volna a kellő felszerelés, ha szakítanának a régi rendszerrel és az elavult olaj összeköttetésekkel. Tehát menne a dolog magától, ha kellő szakértelemmel kezelnék...“ Szomorú fényt vet ez a levél arra a könnyelmű gazdálkodásra, amely nálunk lehetséges és arra a gyámoltalanságra, amellyel természetadta kincseinket kezeljük. Még egy utolsó szót intéz iparostársaihoz az alábbi felhívásban. Blahos Rudolf az ismertnevű fényképész: „360.000 iparos sorsáról van szó Magyarországon, olyan kézmüiparosokról, akiknek túlnyomó része ott vérzett évekig a harctereken, kis vagyonát hadirészvényekbe fektette és ma rokkantán, szegényen áll szemben a gazdasági élet romboló hullámverésével. Ezeknek az embereknek a megélhetéséről és boldogulásáról van szó. Ezt szolgálná az Országos Iparosszövetség kérdése, ezt tűzte zászlójára az Országos Frontharcosok Szövetsége és immár három éve e kérdés megoldását keresi a Polgári Egység Párttá. A kézműiparosság első dolga tehát, hbgy tömörülve, — a Frontharcosok segítségével — odaálljon a maga nagy tömegeivel a Polgári Párt mellé s annak keretein belül érvényesítse jogait, mint a magyar társadalom egyik jelentős osztálya és érvényesítse értékeit, amelyek benne, mint gazdasági tényezőkben élnek. Az a párt, amely erre a társadalmi osztályra támasz- kodhatik. módot szerez ezzel arra, hogy a kézműiparosság egyszerű kérdéseit megoldhassa. Ez az iparosság nem keres új pártalakulást, nem kívánja ' átvenni az ország sorsának vezetését, csak élni akar, becsületesen, tiszteségcsen, mégha ezért nehéz munkát kell is szolgáltatnia. Követeli, hogy a közmunkák és más inségmun- kák sürgősen megindíttassanak és azokból a kisiparosság is kivehesse a maga részét. Mi nem kívánunk lehetetlenségeket, nem kérünk kalácsot, de a mindennapi kenyérhez jogunk van...“ Mindezt pedig szívesen aláírja minden jó magyar. Buda büszkesége — a hegyvidék! — A ZUGLIGET JÖVŐJE — — A Zugligeti Egyesület 40-ik közgyűlése — Tündérországnak való és mégis hamupipőke sorson van a Zugliget, amely tulajdonképpen nem Auvinkel volt, hanem Sauwinkel, ahogy azt annakidején a Dísz- nólö-ről elnevezték. Az „S“ lassan elkopott, már nem Sau, azaz magyarul: — már nincsen szerencséje, ahogy mondani szokták nincsen disznó-szerencséje. A sorskönyvében azonban más áll, mert szerencséjére polgársága most keményen összefogott, hogy ennek a jobbsorsra érdemes városrésznek megalapozza a jövőjét, lüktető élet kezd bekötözni a negyvenéves ZUGLIGETI EGYESÜLETBE amelynek már régebben voltak szép korszakai, de e század változó viszonyai sokszor megállították fejlődésében, munkájában, sokszor pedig hiányzott az erélyes vezető kéz, a leleményesség és a kimondott határozatok szigorú megvalósítása. Most mindene megvan. E hó 3-án, szombaton este, rendezte az egyesület negyvenedik jubiláris közgyűlését, amelyet MANN1NGER VILMOS dr. elnök nyitott meg azzal, hogy az idő nem alkalmas nagyszabású tervek megvalósítására és az egyesületnek főcélja most az, hogy amit eddig kiverekedett, azt meg is tartsa és igyekezzék kilesni mindazt az alkalmat, ahol a Zugliget érdekében valami elérhető. Ezeket a kijelentéseket mindenki megértette, átérezte és helyeselte, mint ahogy helyeselte wladarczyk József dr., főorvos, főtitkár évi jelentését, aki megemlékezett a Zugligeti Egyesület múltjáról és kegyeletes megemlékezésében becsülte meg az úttörő munkát, sajnálattal jelentve ki, hogy ezek közül az úttörők közül már sokan elhunytak. A múlt évi működésről szólva, felsorolta az elért eredményeket, amelyek között első helyen áll a budakeszi autóbusz-út és aminek kiverekedésében nagyrésze volt oszoly Kálmán városi bizottsági tágnak, aki ennek a kérdésnek megoldása körül nagy munkát végzett. Ha e téren még vannak is sérelmek, azok már könnyen elintézhetők. Sajnos csatorna kevés épült e tájon, de kaptak új utakat a ródlizáshoz, ami emeli ott a téli sportéletet. Most a Harangvölgy érdekében fejt ki nagyobb tevékenységet az egyesület, amely völgy a Zugligetnek egyik legszebb része. Szomorúan emlékezett meg a most lezárt egyesületi év ha- lottiairól, akik között ott van Gschwindt Ernő, Bozóky Ádám és Eperjessy István. Irántuk való kegyeletének felállással adta jelét a közgyűlés. Az évi jelentés hálás köszönetét mond Manningcr Vimos elnöknek, aki az elnöki tisztséget oly rendkívüli buzgalommal tölti be. Külön köszönetét mond az évi jelentés a Budai Naplónak és szerkesztőiének, aki e vidék érdekében fejtett ki erős propagandát és ajánlja is ennek a sajátságos budai újságnak a nagyobbarányü támogatását. A lendülettel megszerkesztett évi jelentésért megéljenezték az agilis főtitkárt. Ezután következett a pénztári jelentés, amelyet ENTELE FERENC postafötanácsos, pénztáros terjesztett elő, kimutatva, ’hogy a rossz gazdasági viszonyok dacára az egyesületnek, mintegy másfélezer pengő megtakarított pénze van. A mai nagy pénztelenségben azért a jóhírért is szívesen megéljenezték a különben is közszeretetben álló pénztárost. Mannínger Vilmos elnök mondott még köszönetét Huszár Elemér plébánosnak azért, hogy a Zugligetben a szegények ellátását megszervezte. A napirendre tűzött alapszabálymódosí? Gyámoltalan nép vagyunk! Itt kárbaüész minden becsületes törekvés Az Alföldről Írja nekünk egy volt budai polgártársunk a ma- \ ga nézeteit az ott tapasztalt állapotokról a fürdőüggyel és . mélyfúrásokkal kapcsolatosan. Hivatalos elfoglaltsága sok olyan helyre vezeti, ahol nagy reményekbe jogosító helyzeteket teremtettek a mélyfúrások révén felszínre törő gyógyfor- l i 'rások. Leveléből idézzük a következőket: ■ ......Országos utamon azt tapasztaltam, ho gy a mi világraszóló értékeinket sehogy sem tudjuk értékestteni, se a ma- | gunk munkájával, se mások közremüköI désével- ............