Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-08-06 / 1091. szám
XXIX. évf 1091. sz. ELÖFIZE TÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai f é l á r o n kapják 1032. AUGUSZTUS 6. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, m/ m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindeko előre fizetendő ÁllaMó hiiditökaek nagy Ultin ÄH Buda érdekelt a vérospolltika, közgazdaság, tér sadalom, művészet ée sport terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐI VI R A A Szerkesztőség és kledé Hivatal: Budán, I., Bors-u. 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos öráki délután 4-6-lg Keretek... Skatulyák... Nem a való élethez mérik nálunk a rendet, hanem a rendszerek Prokrus- tes ágyába törik bele az életet. A városfejlesztéshez is csináltak ilyen furcsa skatulyákat és azokba dömöckölik a főváros feltartózhatatlan fejlődését. Nyáron át negyvenezer ember a Dunán él. Vitorláson, csolnakon, a római parton. Vasárnaponkint 30.000 ember hemzseg ott néha és a város, a minisztérium, vármegye és mindenféle hatóság százféle rendelettel korlátozza és keseríti az üdülő embereket de — egyetlen egy nyilvános illemhelyet nem épített erre a két kilométer hosszú Dunapartra ilyen nagy embertömeg számára. Pedig még üzletnek is jó volna és csak utasítani kellene erre a főváros idevonatkozó vállalkozóját Aki csak foglalkozott a keleti kérdéssel, a mohamedán világ és 300 millió hívőjének bekapcsolásával a magyar fürdőügybe és idegenforgalomba, az föltétlenül megállapította, hogy ez a szervezkedés ott kezdődik a magyar honos mohamedánoknak vallásközséggé való megszervezésénél. Ez a vallási szervezet föleleven'íti világszerte az itt 250 év óta eltemetett nagy mohamedán szent: — Gül Baba iránt a vallásos érdeklődést, lehetőleg főbúcsújáró-hellyé avatva sírját. Ez megindítaná a tömeges zarándok- lásokat keletről. Ennek első és legfőbb kelléke, hogy itt a zarándokok a magok vallási rítusa szerint lakhassanak és étkezhessenek. Már most hogyan csinálják ezt nálunk? A magyar mohamedánok vallásközsége már egy év előtt megalakult. Illetékes helyen bemutatta, hogy papja képesített egyén és magyar honpolgár, aki vagyont és vért áldozott a magyar hazáért, a hívek magyar honpolgárok, sőt Budapest illusztris főpolgármestere, aki mindezeket kivizsgáltatta és rendbenlevőnek találta, a felsőbb hatóságoknak tett előterjesztésében megsürgette az uj magyar-mohamedán vallásközség elismerését, és — egy idegen állampolgár rosszakaratú kicsinyes intrikái megakadályozták a magyar legfelsőbb hatóságokat ennek az ügynek törvényes elintézésében. De ha jönne is ide keleti zarándok, itt élni nem tud, itt éhenhalhat. A nyitott úton, amely óriási távlatokat tár a magyar idegenforgalom- és fürdőügy elé, — keresztben fekszik egy kisázsiai varga fia és megállítja az egész állami gépezetet olyan törvényes magyar ügyben, amihez senkinek másnak köze nincs a világon, csak egyedül és kizárólag a magyar hatóságoknak, lévén ez kizárólag magyar honpolgárok és a magyar állam belső ügye. Ezt a diplomácia . terére átvinni nem lehet és nem szabad, a magyar állam szuverénitásánalc megsértése nélkül. És mégis elskatulyázzuk! Itt-ott kiszivárog egy és más a készülő fürdőtörvényről és fürdőbizottságról. Föltétlenül szükség van ilyen kurkomisszióra, de csak életrevaló, önálló szervezetre és nem — új hivatalra. Ha már most azzal kezdi működését ez a bizottság, hogy a fürdőügy fejlődését és a fürdőváros fejlődésének irányát mesterségesen akarja természetes útjáról letéríteni, akkor sziszifuszi munkára vállalkozik. Akkor a danaidák hordóját töltögeti — hiába. Az ilyen fejlődési irányokat se eltéríteni se megállítani nem lehet. Ott van Pasarét! Apró villáknak szánták és 4—5 emeletes bérvillák épültek oda, mert ez a vidék Buda fejlődésének területe, ott föltétlenül rendes belső városnak kell épülnie. A tervezők bizonyára jóhiszeműen tervezték ezt, de az élet elé gátat építeni nem lehet, így jártunk a Margit-köruttal és így vagyunk a fürdővárossal. A nagy világon kezd kialakulni az a vélemény, az a fölfogás, hogy Buda a reumások fürdőhelye, — világfürdője! — mert egyedül a budai gyógyvizekben van meg az ősi gyógyító elem, a thorium, és az északi államok itt akarnak saját reumás betegeiknek külön nemzeti kórházakat építeni, — akkor nem hihető, nem tehető fel, hogy ' ezeket a kórházakat meredek hegyi lejtőkre építik, ahová ezek a betegek csak nagy kínnal tudnának elvánszorogni. Ezek lent maradnak a völgyben, a síkságon. Kizárt dolog, hogy ezeknek megfelelne mint fürdővárosi központ — a Tabán meredek lejtője. A Tabán lehet sok mindenféle más betegségben sínylődő fürdővendégnek kedves, villaszerű otthona, lehet Budapest és Magyarország kertes fürdővárosa, de sohasem lesz — világfiirdű. De, ahogy rosszul intézik a római part félszázezer csónakázó, viken- dező, kiránduló népének sorsát, — olyan rosszúl indul útjára a világfürdő ügye. Buda szívében, védett helyen 20 holdas sík területen kaszáló rét van, ahol reggelenkint kis katonai csoportok gyakorlatoznak, amíg a fű nőni kezd: — a Vérmező. Ez a természet- adta központ]« a világfürdőnek. Környezete most épül (eltekintve az oda nem való, de a fővároshoz egyáltalán nem illő vásárcsarnoktól) és tág teret nyit minden tervező zseni fantáziájának, ha nem szorítjuk azt már jó előre keretek közé és nem skatulyázzuk el annak minden lehetőségét. Mátyás király világgá küldte tudósait, hogy tanulmányozzák a fürdők ügyét hogy azután e tapasztalatok révén, itt építse föl a világ legszebb fürdővárosát. Nálunk már a székesfőváros adminisztrációja is belátta, hogy a gyógyforrások ügyét nem lehet a csatornaüggyel egy ügyosztályban együtt kezelni. A magyar idegenforgalom, a budai gyógyforrások és a Balaton külön kormányzati programm, mely magával hozza földművelésünk nagy reformját, mert a világ idesereglő betegeit jól és olcsón kell ellátnunk finom és korai zöldségfélékkel, amiket olcsón termelhetünk fúrandó forróvíz forrásaink üvegházakat tápláló melegével, — te- hri nagy nemzeti kérdéseket kapcsol össze, amelyek intézése nem lehet egy kuricomisszió feladata. Tisztázni keli az alapkérdéseket, egyengetni kell az idegenforgalom útját, de itthon meg kell előbb teremteni a nagy időkre tervezett alapokat, hogy azután a kurkomisszló intézhesse azt, ami egy ilyen bizottság hatáskörébe tartozik. Most azt a látszatot keltik az előmunkálatok, mintha a fürdőügynek és idegenforgalomnak egy új népjóléti minisztériumot igyekeznének felállítani, holott nem új minisztériumra, hanem bölcs és előrelátó alapvetésre van szükségünk. Dubonal Pál A 2000 éves strand A Római-part sorsa Az óbudai „Római-part“-ot evezős ifjúságunk a neki kijáró hatósági támogatás elmaradásának dacára megdöbbentő erővel és dacos szívóssággal a dunai vízi élet olyan centrumává tette, amely idő elteltével — ha a part sorsát a főváros vezetősége még idejében helyes irányba tereli és istápolja — Budapest fürdőváros egyik Európaszerte ösmert híressége és a mi nagy büszkeségünk lesz. Erre az „irányra“ kívánnék rámutatni és ehhez az „irányhoz“ kérnők a fővárosi fürdőügyek intézőinek jóakaratú figyelmét, ideértve a „Budapest Fürdőváros Egyesület“ elnökségét is. A főváros a hivatalos közlések adatai szerint három úgynevezett népstrandfürdő építését tervezi: az elsőt a lágymányosi holt dunaág vizében, a másodikat a Zuglóban (kazánokban melegített kút, vagy vízvezetéki vízzel), a harmadikat pedig a Rákospatak torkolatánál artézi fúrás útján felhozott thermálvízzel táplált medencében. A három tervezett strandfürdő előirányzott építési költsége kereken 3 millió pengő. Valahányszor Budapest valamely fürdő- alkotásáról esik szó, a külföld mindig felfigyel, mert városunkat __ hála a Fürdővá ros-Egyesület sokat előlegező propagandájának, a fürdőépítkezés terén követendő példának tartja. Ezért nekünk mlndenkép arra kell törekednünk, hogy — bármit is csinálunk a fürdőépítés terén — legalább is európai értéket és nevezetességet érjünk el müveinkkel, amelyek a külföldi utazókat, az idegeneket Budapest meglátogatására serkentsék. Nézzük csak Bécset, amely épen a napokban adta át a közönségnek a semme- ringi Panhans-féle csodastrandot a közepében elhelyezett csukott uszodával, amelyet nagy pénzügyi megerőltetéssel, soksok kilométerről vezetett, drágán megszerzett és drágán melegített 8 C fokos forrásvízre építettek meg, a külföldieket Bécsire csábító látványosság gyanánt, jelentékeny állami segéllyel. A strand megnyitásához a diplomáciai testület teljes számban megjelent! (Milyen vonzóerő az idegenekre! Szerk.) Rajta legyünk, hogy Budapest külföldi mértékre szabjon minden fürdőalkotást, még akkor is, ha saját népének fürdőjéről van szó. Budapestnek háromba szakított. Itt is ott is kültelekbe illesztett strandjától, művészi, külföldit is idevonzó mély hatást várni nem lehet, ellenben a jól megválasztott, hogy úgy mondjuk „nemes“ helyen épülő, Budapest népét szolgáló, egybefogott hatalmas arányú, a polgári nyaralási igényeket is kielégítő strandfürdő egyenesen idegenvonzó erővel és értékkel is bírna. Ebből a szempontból van különös fontossága az ilyen nagyobb alkotásra Budapesten egyedül alkalmas „Római-part“-nak. Az esztergomi vasúti hfdon felül elnyúló „Római part", előtte a tószerűen kiszélesedő és döbbenetesen egymásba ömlő kettős Dunaággal, mögötte az óbudai hegyek tömegeivel és a pilisi hegyvidék átkaroló fogazatával, mintegy két kilométer hosszban 120 öl szélességgel körülbelül 85.000 négyszögölnyi istenadta természetes strand fövényével, a parton elhelyezett nyílt duna- usodákkal és a Római-fürdő forrásvizéből táplálható thermális medencéivel, a csol- nak garageok sorával, a week-end hálófülkék százaival, a sportszállók szobáinak sokaságával, a pergolás zuhanyok véget nem érő vonalával, terraszokkal, klubházakkal, a mai olcsó nyaraláshoz megkívánt kellékek olyan tömegét olyan nemes tájban vasutak és autóutak mellett éppen a visegrádi és bécsi hajózás vonalán a legkáprázatosabb hajóközlekedéssel a legkülönfélébb jármüveken érkező utasok részére emelt kirakatos kapu gyanánt, mindezek között a már tizezerszám megtelepedett evezősök mozgalmas tarka felvonulásával — olyan felemelő és feledhetetlen képet nyújthat, amely a legnagyobb várakoással érkező idegent a lelke mélyéig megragadja. Ilyen utánozhatatlan természeti tényezőkkel megáldott és felszerelt európai szintű strand nemcsak Budapest népének közegészségét szolgálná, de az idevonzott idegenek révén, valamint a - középsorsuak nyaralásának ilyetén bőséges, tökéletes és olcsó lehetőségével akkora kögazdasági jelentőséggel bír, hogy meggondolásra érdemes: vájjon ekkora gazdasági jelentőségénél és az építkezés széles rétegű elterjedésénél fogva nem volna-e a Rómaipart strandfürdőiének kiépítése az Ínség- munkaakció keretébe illeszthető? Ilyen érdemes sorshoz juthat a Budapest fürdővároshoz mindenkép méltó Római part, ha Budapest életének irányitól a Római-part kincses értékét átvizsgálják, megösmerik, megértik és óva ügyelnek arra, hogy visszavonhatatlanul veszendőbe ne menjen — a késlekedés miatt. Ringer Lajos dr. rítő céh. A törvénykönyv másolója többféle mesterembert kihagyott, mert nem szerepel nála a kalapos és üvasescéh sem, pedig az utóbbi foglalkozás a budai személynevekben, amelyek rendesen a foglalkozást .is jelentették, nem egyszer fordul elő. A festők és aranynyújtók, vagy aranyo- zók egy céhbe tartoztak. A XVI. század vécéig a két különnemű mesterembereket a képek aranyozott hátterének áttalános voltá fűzhette egymáshoz, míg a XV. században a szárnyas oltárok divatja kapcsolja őket össze, amelyek legnagyobbrészt Budán készültek. Képfaragókról a budai törvénykönyv nem emlékszik meg, de szinte magától értetődik, hogy ezek a kőfaragók, illetve asztalosok s esztergályosok céhébe tartoztak s hogy a szoboröntés mesterei, a harangöntők céhből kerültek ki. Azok a mesterek, akiket ma építészeknek nevezünk, a középkorban a kőműves, vagy kőfaragó címével is beérték. A céhek népességét a törvénykönyv nem jegyezte fel. Azonban egészen bizonyos, hogy Budán a középkorban feltétlenül több festő, szobrász, ötvös és más, ma iparművészeinek nevezett foglalkozást űző ember élt, mint Európa ma legnagyobb városaiban. Erre a templomok és egyéb monumentális épületek nagy számából s néhány egyház reánk maradt leltárából egészen bizonyosan következtethetünk. A templomépítés aranykora különben Budán Zsigmond király idejében lejár. Ekkor már csak egy templom épül, de a meglévők kiegészítésénél, bővítésénél, belső felszerelésük gyarapításánál a mohácsi vészig folyton és folyvást foglalkoztatták a budai művészmestereket. Ezt bizonyítják a pápa által kiadott búcsúlevelek, amelyek a templomok jókarban tartása, díszítése érdekében Íródtak. A legrendezettebb város Európában a XV. század idején Budavára volt, amit a tisztaságáról fennmaradt adatok és az a körülmény is bizonyít, hogy utcái kövezettek voltak. Már a Zsigmond-korabeli budai törvénykönyv is említi az itt lakó kövezet- csinálókat. Terjedelmére nézve maga Budavára kicsiny volt, de bár közigazgatásilag szorosabban még a várhegy tövében elterülő külvárosok sem forrtak vele ősz- sze, mégis ezek és az ezekkel szomszédos helyiségek dél és észak felöl Kelenföldtöl- Óbudáig és a Várhegytől nyugatra esők is területileg egybeolvadtak. Salamon Ferenc, a jeles történetíró számítása szerint Budavára polgári részében 340 ház, külvárosában 645 ház volt, összesen 1235 szobával, 3267 kamrával, 742 fedett udvari helyiséggel, 627 éléskamrával és 3931 lónak való istállóval. E zaz összeírás abból az időből való, amikor Zsigmond király a bá- seli zsinatot Budára akarta áthelyezni. Oláh Miklós esztergomi érsek 1536-ban igy írja le a mohácsi vész előtti Budára való visszaemlékezését: „Maga Budaváros is nevezetes, nemcsak a királyi palota. Az ott összesereglő olasz, német, lengyel és a mi időnkben török kereskedők által, egész Magyarország emporiuma. Bármely oldalról szemléled némi távolságból a királyi várat és a várost, van mit gyönyörködnöd benne, mintha az épületek nem anyagból volnának, hanem- valamely művészi kép állana előtted. És viszont, ha a városból az alatta elterülő kellemes vidékre tekintesz, elragadó a látvány. Maga a kőszikla, amelyen a város áll, a borospincék miatt alá van ásva, úgy, hogy nem kevesebb munkába került valamennyi ház földalatti része, mint amit belőlük a föld színén látsz.“ j A tatárjárás után Budavárában az uralkodó szerep a németeké volt és erre a szokásra hivatkozva a németek ezt későbben is meg akarták tartani. Ez sikerült Is jóidéig, de sajátságos, hogy épen csak a német származású Albert király koráig, A magyarok, mivel a német befolyás már az udvarban is nagyon elharapódzott, nyíltan forrongani kezdtek s midőn a németek Budavárában egyik vezéremberünket orvul meggyilkolták, fegyverrel reájuk rontottak és a Budán időző magyar katonasággal együtt iszonyú mészárlással torolták meg a németek becstelen tettét 1438-ban. Albert király a zendülés miatt nem büntette meg a magyarokat, sőt a budai törzsökös német eredetű családokkal egyforma rangú szerepet biztosított nekik Budavára belső kormányzásában. Hogy ennek milyen hatása lett, azt érdekesen bizonyítja Onxvein Péter esete, aki 1435-ben a németek sorából lett bíró s aki 1445-ben, mikor újra megválasztják, már Bornemisza Péternek írja nevét és utódjai már csak Bornemisza néven szerepelnek. Mátyás király korában Budavára és külvárosai magyarok voltak, de természetesen idegenek ezért bőven fordultak elő mint Európaszerte minden, fontosabb kulturális és kereskedelmi gócpontban. A németeken kívül az Anjouk korától kezdve olaszokról tudunk, akik a kereskedelem terén voltak hangadók Budavárában. Zsigmond király korában jelentősebb francia településről vannak feljegyzések, míg Mátyás király idejében Budán sűrűn megforduló olasz művészekről van tudomásunk. A német művészet és szellem nem volt nálunk jelentős. Ezt csak a német kutatók állították, most azonban már határozott adataink vannak arról, hogy régibb, románkori székesegyházaink olasz hatásról, majd franciáról tesznek tanúbizonyságot. A csúcsíves építészet elemeit mi nem közvetve a németektől, hanem Franciaországtól vettük, az onnan idetelepített Villard de Hon- necourt 1240 és 1250 közötti nálunk idézéséről határozott tudomásunk van, ellenben sem jelentős, sem jelentéktelenebb német mester ittlétéről sehol nincsen feljegyzés. A franciáktól sokat tanultunk, majd a XIV. század folyamán nálunk is olyan tekintélyes építésznemzedék nevelődött Budán, hogy nemcsak, hogy idegenre nem szorultunk, hanem mi adtunk a külföldnek' jelentős építő és egyéb művészeket, akik mind Budán tanultak és munkálkodtak egykor. P.ipka Terenc szózatai 7de$enfor$atőm * /, A budai céhek érdekes életéről a 475 éves „budai törvénykönyv" értesít bennünket. Ebből tudjuk, hogy a paszomártyos és zeinórkészí- tök, továbbá a kőművesek, a kőfaragó- ács- téglavető- és kövczetcsinálómesterck egy céhben voltak. Külön szerepel a kerékgyártó, külön a kádár, együtt az ij- és nyilgyártó, továbbá az asztalos és esztergályos. Ismét külön-külön említi a törvénykönyv a kötélverő, a szíjgyártó és nyeregkészítöket. Ezeken kívül volt még a hazai gyapjúból dolgozó posztószövő, takács, posztónyíró, szabómester, subakészítő, kelmefestő, posztókalló, vászonfehészö, amit nagyon sokat emlegetned; fogalom, amit igazi lényegében nem igen akarnak megismerni. Pedig a kényszerűség, ez a szigorú tanítómester, feladja nekünk leckének, hogy meg kell tanulnunk az idegenforgalmat. Amilyen otthonülő volt régente a magyar, annyira rákapott az utazásra, amióta a kiegyezés után a gazdasági fejlődés belevitte az európai életbe. Magyar szót lehet hallani NyUgat- Európa minden valamirevaló helyén. Meg lehetett hallani, mert elég hangosan beszéltek. Annyira megszokták az idegen világot, hogy pihenni, üdülni már nem is tudtak itthon. A Bécsierdőt jobban ismerték, mint a Pilisi- hegyeket, a Rajna közelebb volt nekik, mint a Tisza partja. Ezért azután nem is fejlődött itthon az idegenforgalom ellátására semmi. A vendégek azt mondták, hogy nincs berendezés, a vendéglősök azzal feleltek rá, hogy nincs vendég. A kényszerűség azonban ma már nagyon szigorúan követeli a feladott leckét. A magyar idegenforgalom széleskörű előkészítése megindult. A magyar fejlődés vezetője — Budapest — jár elől a szervezésben. Nyomába törekedett a magyar vidéki tájak legértékesebbje, a Balaton. Azután jöttek a városok, az irodalomban és művészetben népszerűsített vidékek, majd csendes, nyugodt helyek erdők szélén, hegyek tövében. A közönség kezdte megismerni,' milyen szép a magyar föld és a vidék népe kezdte megtanulni, mit jelent az idegenforgalom. Most egy könyv jelenik meg, Mely elsősorban foglalja össze ilyen rendszeresen és ilyen bő anyaggal Budapestnek az idegehforgalöm szempontjából vonzó értékeit. Az idegenfofBalom kérdéseinek tapasztalatok és tanulmány alapján végzett széleskörű feldolgozása. Ez a könyv pfogramm és tanulság. Ismernie kell mindenkinek, aki á budapesti és általában a magyar idegenforgalommal törődik, De szól ez a könyv minden magyarnak, mert hazai kincsek bányáját tárja föl. Különösen olvassák el az orvosok, hogy betegeik számára ezeket a hazai gyógyító helyeket jelöljék meg és a közönség meg: ögzött előítéleteivel szemben nekik kell bebzonyítani, hogy az a külföldi gyógyítóhely semmivel sem különb a hazainál. Üdvözlöm a szerzőt, könyvének megjelenése alkalmából és kívánom, hogy ügybuzgalma érje el a megérdemelt eredményt és széles körökben hódítson Budapest idegenforgalma számára. Dr. Rlpka Ferenc. BENYÓ JÁNOS dr. rendkívül érdekes és nagy tanulmányra valló könyve: „Budapest fürdőváros és az Idegenforgatom“ bevezető sorait így fejezi be: ... Munkám célja közgazdaságpolitikai szempontból — Budapest jövendő fürdőváros jellegére való tekintettel — az Idegenforgalom problémáját ismertetni és az egészet lehetőleg rendszerbe foglalva áttekinthető képet nyújtani. Kedves kötelességemnek teszek eleget) 1 j I I 1
