Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-07-28 / 1090. szám

Budát Napló Budapest, 1932. Július 28. Szent GELLÉRT QYÓGYFÜ RDŐ Vízgyógy intézet, hullám- és napfürdő Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. Szakképzett személyzet. ^ Rosszak az utak Budán — Elhibázott a városfejlesztés — KOZMA JENŐ dr. nyilatkozata. amikor nagy az idegenforgalom fővá­rosunkban és orvosaink is visszatértek. Az ankét rendezésére felkértük a „Budai Orvosok Egyesületét", ahol szívesen vállalták ezt a terhes munkát. Természetes, hogy a budai orvosok gyűlése a legmesszebbmenő módon van a nyilvánosságnak szánva és azon minden érdeklődő szívesen látott ven­dég lesz. A tékozló fiú _ Jézus költeménye. — Oörögből fordította: Kaczlány Géza. Mutatvány a szerzőnek legközelebb megjelenő kötetéből. Volt egyszer régen egy dúsgazdag ember, Kinek volt két felnőtt fia, A kisebbik atyjához lépett egyszer Es hozzá ily kép szól vala: „Az örökségemet már most szeretném, Add ki, atyám, a részemet!“ A jó atya, magával számot vetvén, Adott, amennyit lehetett. A nagy vagyont az birtokába vette, Marhát s a szemes életet, S külföldre menve, vígan azt elverte, A kincsnek gyorsan vége lett. S hogy ínség támadt ott a tartományba*, S neki már nem volt semmije, 'Azokhoz fordult támaszért, — hiába! — Kik együtt dőzsöltek vele. A tékozló így koldus-botra jutva, Hogy mégis légyen enni mit, Kondásnak állt be, __ fokról-fokra bukva, S őrzé a más sertéseit. Így semmi bérrel,szűkös kosztja mellett, A disznók moslékét evén: „Atyám cselédinek kenyérre tellett I“ — Kiált föl, — „s éhen haljak én?“ „Nem! - Visszatérek megbántott atyámhoz, S ha látja bfinbánatomat, 0 megbocsát bizonnyal, el nem átkoz, De béresének megfogad.“ S fölkelve, elment, atyját fölkeresve, Ki látva öt, felé siet És összecsókolá, nyakába esve, A megtért, tévedt gyermeket. S mond a fiú: „Atyám szörnyűt vétkeztem Az Ég ellen s Te ellened. Nem vagyok méltó, most midőn elvesztem. Fiadnak ne mondj engeniet.“ De szólt az atya: „Menjetek, cselédek, Hozzátok díszruhám elő, Testére azt, kezére gyűrű-éket, S díszes sarút viseljen 0.“ „Egy régen hizlalt tulkot öljetek le, S mindannyian legyünk vígan, Mert megkerült, ki el volt tévelyedve, Föltámadt én megholt fiam.“ S vígan lakoznak, — szól a síp s az ének, S hogy a nagyobb fi hazajő, Kérdést tevén, alig hihet fülének, Hogy egy cselédtől hallja ő: „Apád a hízott tulkot öleté le S azért van a nagy vigalom, Mivel öcséd egészségben megtére És nem veszett el az úton.“ Hogy ezt hallá Ő, bé sem ment a lakba, De atyját hlvatá elő: „Mondd, mit jelentsen“, — szólt hozzá haragva, „A nagy vigasság ott belől?“ „Én évek óta hűn szolgállak téged, Betöltve mind parancsidat, S egy gödölyét számomra nem ölétek) Hogy laktatnám barátimat?“ )iDe hogy tnegjött fiad, ama parázna, Ki elpazallta javaid, Égy tulkot vágatsz, lakmát csapsz a házba, Akárcsak ünhep volna itt?",., be szólt az atyjuk az idősebbikhez, S javára szűnik a harag: „Fiain, hiszen minden javam tiéd lesz, Te nálam itt bőségbe vágy!“ „örvendnek kéne, hogy öcséd, szegényke, Az Ínségtől tnegváltatott, Ki elveszett volt, újból vissZatére, S ki megholt volt, — föltámadott." SZENT ANTAL KEGYTÁRGY ÜZLET ÚJ HELYISÉGE II., MARGIT-KRT. 34. refencrendiek templomával szemben, FIÓK : I., Krisztin a-körűt 8-10 FELD OLY vegytisztító üzletében. Tel: 54I-26 Megjelent „Baylon Szent Paszkál élete“ Pálffy Erzsébet grófnőtől 325 oldalon, finom papíron ára 4.50 Sok olyan kérdése van Budának, amelyik unalmasnak látszik, pedig életbevágó', sőt belevág a polgárság húsába is, de mert különösebb izgal­mat nem nyújt, alig tarthat számot érdeklődésre. Nagyon fontos ügy a városfejlesztés és ezzel kapcsolatosan az útépítés kér­dése, amelyekről legutóbb nyilatkozott KOZMA JENŐ dr. országgyűlési képviselő rámutatva e kérdésnek nagy hordere- jére, amely alkalommal megemlítette a „Közlekedési Tudósító“ szerkesz­tője előtt azt a vállalkozást, amely ajánlatott tett a fővárosnak, hogy az évi útfenntartási költség ellenében ne­mes burkolású utakat épít 10 eszten­dőn át Kozma Jenő dr. nyilatkozatát a kö­vetkezőkben ismertetjük: A főváros a Községi Takarékpénztár ré­vén olyan eszközzel rendelkezik, amely minden bürokratikus nehézség nélkül intéz­heti a városfejlesztéssel összefüggő telek- politikát. A főváros szempontjából óriási anyagi érdek forog itt kockán. A városren­dezési és közlekedési Programm össze­egyeztetése igen nagy eredményt hozna a iőváros Javára, de csak okos és racionális együttműködéssel. Sajnos, eddig ezt az együttműködést nem láttuk, de nem a Köz­ségi Takarékpénztár hibájából. Hiszen Budapestnek még az általános szabályozási terve sincs meg. össze-vissza építenek az emberek. Ha va­laki a várostól kilométerekre messze egy hegy tetején házat épít,' rögtön vizet és űtat követel. Ez viszont felborít minden rendszeres város- és közműfejlesztési poli­tikát. Ezeket a kérdéseket sokkal jobban kézbe lehetett volna venni. Nagy megta­karításokat lehetett volna elérni a főváros javára, mert nem kellett volna magánoso zsebébe folynia azoknak az anyagi előnyök­nek, amelyek Itt a közlekedési politika ré­vén a főváros közönsége számára kínál­koztak. A HÉV-vel kapcsolatban igen nagy perspektíva mutatkozik ezen a téren. Ui autóbuszok beszerzésére a fővárosnak nincsen pénze. A főváros úthálózatát már régen meg kellett volna csinálni. Ez azonban nem tör­tént meg és éppen a legforgalmasabb vo­nalakon tapasztalhatók igen súlyos hiá­nyosságok. Vájjon mit gondol a külföldi, aki autójával a Budaörsi-út felől érkezik be a magyar fővárosba. Ezt az utat évente két­szer csinálják, de a külföldi autós csak élete kockátatásával érheti el a fővárost. Évekkel ezelőtt ajánlatot tett a főváros­nak egy vállalkozó csoport és arra köte­lezte magát, hogy a költségvetésbe esztendőnklnt beállí­tott fenntartási költség fejében azonnal megépíti a szükséges útakat, sőt 6 vagy 7 évig .gondoskodik azoknak teljes kar­bantartásáról Is. A főváros tehát az évi karbantartási költ­ségek fejében ugyanarra a hálózatra nemes­burkolatú új útakat kaphatott volna, anél­kül, hogy egy fillér külön költséggel kell­jen számolnia. Akár keramittal, akár ba­zalttal, akármilyen nemesburkolattal meg­építették volna ugyanazon útakat, ame­lyeknek évi horribilis fenntartási költsége ezidőszerint a főváros nagyközönségének zsebét terheli. Tíz esztendő alatt csupán a fenntartási költségből az útépítési költ­ségeket kifizethette volna a főváros és azok az útépítők, akik ezt az ajánlatot tet­ték, erre az időre vállalták volna a fenn­tartást. Találmányokról beszéltek, különféle ki­öntésekről, keverésekről, amelyek majd forradalmat jelentenek az útépítés terén. A találmányok megvannak, de az ajánlat, amely talán nem lett volna hátrányos a fő­városra, már a múlté. A polgármester annakidején tudvalevő­leg Gallina Frigyes dr. tanácsnokot az elnöki osztály vezetőiét bízta meg a városházi adminisztráció racionalizálásával. Gallina nemcsak nagy ügybuzgósáagal, de nagy hozzáértéssel és az adminisztráció minden legkisebb részletének gyökeres ismeretével, azonfelül az egyéniségét jel­lemző határéiul céltudatossággal fogott a nagy feladathoz. Biztos kézzel negyvenhat nyomtatott oldalra terjedő jelentésében Gallina tanácsnok éles bírálatban részesíti a bürokráciát és kimutatja, hogy micsoda hihetetlen idő-, munka- és pénzpazarlás fo­lyik az „ügykezelés“ körül. Tíz grafikont is csatolt a jelentéshez, amelyek azt mutatják, hogyan megy fel­felé az iktatótól a ügyosztályig, ott pedig a referensig, tőle a legmagasabb fokig: a tanácsnokig, az alpolgármesterig és a pol­gármesterig, hogy Innen azután lefelé irá­nyuljon a segédhivatal, kézbesítő, irat­tár felé. A tanulmány megállapítja, hogy a régi ügykezelési rendszer nagyon bonyolult volt és 1873-tól 1921-ig úgyszólván semmi lényegesebb változáson nem ment keresz­tül. A városi hivatalokban igen sok fél sürgeti az ügyek elintézését, ezért tehát feltétlenül szükséges a kezelési munka meggyorsítása. A racionalizálási biztos szerint az ikta­tások nagyrészét mellőzni lehet, mert ahol például kartoték-nyilvántartás van, felesleges az iktatás. A mai kezelés rend­szere különben sem egységes, túlzottan bonyolult és ezáltal felesleges munkákat idéz el6. Az illetőségi ügyosztály kezelési réndszere még a központi iktatórendszer­nél is bonyolultabb. Helytelen az is, hogy a tiszti főorvosi hivatal és a tiszti ügyész­ség külön is iktat. Gyakorlati példákat hoz fel a jelentés a kezelési rendszer hibáinak kimutatására. E szerint ha a fél az ügyiratot az illetékes ügyosztálynak címezve postán küldi be, addig, míg az errevonatkozó határozat Jel­zetét“ megkápja, huszonkilenc nap telik el és hetvenöt „mozdulat"-ra van szükség. Ebből három nap és 16 mozdulat esik a segédhivatalra, hat nap és 13 mozdulat az illetékes ügyosztályra, hét nap és 14 moz­dulat a számvevőségre, kilenc nap és 19 mozdulat újból az ügyosztályra, négy nap és 13 mozdulat a kézbesítésre. Újabb két nap és 5 mozdulat szükséges abhoz, hogy az akta az irattárba kerüljön. Végered­ményben tehát 31 napra és 80 mózdulatra van szükség egy ügyirat teljes elintézésé­hez. Ha a fél az ügyiratot személyesen adja be a segédhivatalba, a teljes elintézés 32 napba és 80 mozdulatba kerül. Érdekes, hogy bármennyire soknak látszik Is ez az idő, és „mozdulat„-mennyiség. Gallina dr. szerint a mai bonyolult adminisztráció mel­lett a legtöbbször még kevés is az akta teljes elintézésére. Külföldi példákkal Összehasonlítva, Bu­dapest városának aktakezelési rendszerét, a racionalizálási biztos rámutat arra, hogy Németországban már egyes helyeken be­vezették az iktatás nélküli Ügyvitelt. A magyar főváros közigazgatásának különle­ges szempontjaira ügyelve, csak a centrali­zált, vagy a decentralizált ügyiratkezelés között lehet választani. A centralizálási rendszert csak óriási költséggel lehetne keresztülvinni. Ui városházára, csőpostára stb. lenne szükség, éppen ezért az ilyen irányú reformöt el kell vetni. Ezért az ügyiratkezelés decentralizációját javasolja Gallina dr. Ennek érdekében azt ajánlja, hogy a központi segédhivatal mai formáiét szüntessék meg és az ügyiratkezelés mun­káját az ügyosztályok kezelő irodái lás­sák el. A központi segédhivatal helyett posta- gyűjtő, irányító és tudakozó irodát kell felállítani, amely tulajdonképen a segédhi­vatalok központi igazgatósága volna. Itt a mai harminchat tisztviselő helyett tiz-tizen- kettö is ellátná az összes munkát. E szerv­nek feladata lenne az ügyiratposta össze­gyűjtése, felbontása és az ügyosztályokhoz való irányítása. A postaelosztás eddig na­ponta egyszer történt, a jövőben naponta kétszer, háromszor kellene ezt lebonyolí­tani, hogy a referensek hamarább kézhez kapják. A tudakozó irodába rendkívül kép­zett, idegen nyelven is beszélő előzékeny tisztviselők szükségesek, akiknek telefon­juk van, melyek segítségével kérdést in­tézhetnek a ügyosztályokhoz és előadók­hoz. Az iroda válaszlevelezőlapok útján felel­ne az érdeklődő ügyfeleknek. Ami a határozatok kézbesítését illeti, itt is feltétlen reforníra van szükség __ és amenyiben a fentebbi javaslatokat élet­beléptetik, úgy az egyszerű ügyiratnak végleges elintézéséhez, amelyhez most 17 nap és 50 mozdulat szükséges, elegendő lesz 5 nap és 23 mozdulat, a megtakarítás tehát minden aktánál 12 nap és 27 moz­dulat. Hangsúlyozza Gallina dr., hogy meg­állapításainál nem az a szempont vezette, hogy újabb tisztviselő-elbocsátásokra ke­ressen jogcímet. A racionalizálási biztos javaslata az, hogy az ű) aktakezelési rendszert, 1933. január 1-én léptessék életbe és az előké­szítő rendelkezéseket már most tegyék meg. A tudakozó iroda még ez év szeptem­ber 1-én kezdje meg a működését, a kezelő személyét szamára pedig októberben, no­vemberben és decemberben rendezzenek tanfolyamokat, melyeken részletesen oktas­sák ki őket az új ügykezelési rendszerről. lakberendezések Egyes bútorok KEDVEZŐ FIZETŐI FELTÉTELEK Él GARANCIA HELLETT SCHÄFFER JÁNOS műbulorautalotnil II., TÖRÖK-U 2 Telefon HÍVÓ 55-2-98 Közismert kitűnő minőségű a PAUNC-íéle vaj, sajt, túró és minden tejtermék Budai fiók: II, Margií-körut 31/33. ^^^^teí^Köz^^VásárcaanioIc Szerelem ifjúság, poézis, kacagás, muzsika, dal és tánc vidám sorozata ZILAHY IRÉN, a bécsi Tlieater an der Wien művésznője Somogyi Husi Hubay Elsie, Csortos Byula, Latabór Kílmín, Békássy István felléptével WEEKEND Operett 3 (elvonásban, 7 képben. ^ Irta: Szenes Andor. Zenéjét szeriette: Sándor Jenő. Jegyek válthatók a Budai Színkör pénztáránál és az összes jegyirodákban. Jegypénztár telefon 51-4-50. BUDAI SZÍNKÖR A törökök idejében a szőllőterme- lés nagyon el volt terjedve, jobban, mint az utána következő időkben. Ért­hető magyarázata ennek, hogy a tö­röknek a bor nem kellett, s az után tizedet, adót nem szedett, míg Buda vára visszavétele után a budai admi­nisztráció felsőbb utasításra a tized, különösen a bortized miatt ugyancsak szorongatta a termelőket. Schaims idejében 1822-ben 6.146.400 négyszög­öl vagyis 7683 fertő (Viertl = Vi hold) volt a szőllőterület, tehát jóval keve­sebb, mint 1699-ben. Szerinte Pro- montortól Szent Endréig évente 230 —240.000 akó bor termett. Igaz, hogy ebből jó budai eleink évente 90.000 akót fogyasztottak el. Schams min­denképen rászolgált arra, hogy a bortermelésről szóló adatait hitele­seknek fogadjuk el. Hiszen lelkes szőllősgazda volt és a Sashegy alján a Mayerfy Ferenc ajándékozta 5 holdnyi területen az első országos szöllöiskolát ő rendezte be fajok sze­rint. Hol vannak ma már az egykor oly híres budai borok? Talán itt-ott, Sax- lehnerék pincéjében akad még valódi sashegyi vörösbor a kiválasztottak számára. Megölte őket a filloxera, azután ä város terjeszkedése. Én még diákkoromban jártam bennük. Jól emlékszem, mikor a filloxera- pusztítás idejében a 80-as években künnt jártam a Sashegy lejtőin, egy elpusztult szöllőjén széttekintő gazda búsan mondta nekem: „Da nutzt ka Wanen“. „Itt nem használ a sírás.“ Ez a világ sorja. Értesítés! Diszes kiállításban legközelebb jelenik meg Kacziány Géza müve Jézus költeményei A pompás illusztrációkkal el­látott mű, mely szenzációja lesz a magyar könyvpiacnak Megrendelhető a BUDAI NAPLÓ kiadóhivatalánál is. Ara 2 pengő. Postai küldéssel 2 pBOQÖ 20 f. Mária-Remete -Boldog­asszony-Kápolna egylet felparcellázza a Pesthidegkut községhez tartozó Szögligetben lévő szántóföldjét. Eladásra kerül 12 egyenkint kö­rülbelül 170-180 III-öl nagyságú kertes családiház épitésérle alkamas telek a Mária-Remete kegytemplom közvetlen szomszédságában |_|-ölenként 9-10 PongÖ árban. Ezek a minden tekintet­ben kitűnő fekvésű telkek, melye­ken mindenhol néhány méter­nyire bőséges és igen jó ivó­víz található, a Hüvösvölgy- Mária-Remetei autóbusz megál­lónál a Pesthidegkúti müut mel­lett fekszenek, a közel jövőben villamos vasúti közlekedéshez is jutnak. Ugyanott eladó még egy közel másfél hold szántóföld. Az Egylet vezetősége részletfizetési ked­vezményt is nyújt. Bővebb felvilágosítást ad az el­nökség : Budapest II, Fő ucca 18 (Telefon 52-0-92) és id. Balázs Antal vendéglős Mária-Remetén. Az Elnökség. Egy barátságos budai polgár feljegyzései a Sashegyről és a borról. — Garády Sándor tanulmánya — A Sashegy elnevezést többfélekép magyarázzák. Némelyek a környéken volt Sasagh vagy Sasad községgel, mások az ugyancsak közelében volt Kánya kapuval hozzák kapcsolatba. Haeuffler szerint onnan nyerte volna nevét, hogy a török iga alól való fel­szabadítás emlékére minden év szep­tember 2-án a Császár-bástyán (Kai­ser-Breche) tartott hálaadó körmenet alkalmával erről a hegyről sasok rö­pültek volna a budai vár felé. Hivat­kozik Millerre is. Miller azonban csak azt mondja, hogy ekkor „reddunt se aspectabiles haec die semper aquilae, optimum de stabilitate pads creditur ómen“ vagyis: „ezen a napon mindig hatalmas sasok mutatkoztak, mint a béke állandóságának legkedvezőbb jele.“ Hasonlókép emlékezik meg er­ről a Budáról szóló 1733. évi leírás, de kiegészíti avval, hogy a Szt. Ist­ván királyunk napján ugyancsak a császári bástyán tartott körmeneten a nép fölött, mindenki különös vigasz­talására, sasok lebegtek, holott egyéb­kor sohasem voltak láthatók. Tehát sem Miller, sem ez utóbbi mű a Sas­heggyel nem hozza azokat kapcso­latba. A mai Farkasréti temetőtől délke­letre, a Sashegy mögött fekvő hegy­ormot a 18. században, sőt még a 19. század első felében is Burger- Bergnek, Polgár hegynek nevezték, így emlíü ezt a fönnebbi 1733-iki le­írás és Haeuffler is. Ma Sasadhoz tar­tozik, de nincsen külön neve. A Sasheggyel kapcsolatban nem tartom érdektelennek megemlíteni, mit mond a budai borokról az 1733.-Í leírás: „Ezek a hegyek mindenütt bortól terhesek. Közülök az újlaki plébánia- templomon túl a Mátyás hegy, a Szé- kesfejérvári hegység, a Polgár- és Sashegy az első helyen állanak, a Gellérthegyen és a fürdőknél levő szőllők sajátsága viszont, hogy talán a földalatti ásványvizek melege foly­tán korábban érnek, a Pálvölgyiek egy kissé későbben, de tovább megmarad­nak és későbben hajtanak. Általában a budai bor — akár a vörös, akár a fehér, mint egészséges ital szomjat oltó, kedvderítő és zamatos. Habár a többség a vöröset, színe és régtől fogva megszerzett jó híre miatt in­kább kedveli, mások a tiszta fehéret jó egészséggel és haszonnal isszák, mert ahhoz szoktak. Végtére is az ízlésről nem lehet sokat vitázni.“ Hozzá tehetnők, kinek a pap, kinek a papné. De tovább folytatván, ezeket mondja: „A budaiak szerencsétlensé­ge és kára, hogy a környező falvak bár gazdaságilag jobban illenék nekik a földmívelés, ugyancsak vörösbort termelnek és habár sokkal silányabb a minősége, mégis elszállítják és egyebütt budai vörösbor gyanánt ol csóbb áron eladják. Pedig a vevő biz-1 tosíthatná magát, ha a hordón az ő j cs. és kir. Fensége által legkegyeline-: sebben engedélyezett és kivánágára a város tanácsa által beégetett jel iránt érdeklődni és egy kicsit körültekin­teni akarna.“ Uj rend a Városházán és gyors kézbesítés! GALLINA FRIGYES dr. tanácsnok ügykezelési reformja. Amíg egy afcta eljut odáig...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents