Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-07-06 / 1088. szám

Budai Nantó Buapest, 1932. júli másrészt művészi formájával mintaképe I lesz az újabb modern templomépítészet- I nek. Péter Pál ünnepén, az alapkő megáldá- sának szertartásán megjelentek a főpolgár­mesteren kívül Lamotte Károly dr. tanács­nok, szfőv. kegyúri biztos, Spannberger Lajos dr. f. kér. elöljáró. Haviin Károly dr. főjegyző, jelen voltak ezenkívül: Mol­nár László dr. kerületi esperes, Gévay- Wolfí Nándor dr., Kerntler Kálmán dr. államtitkárok. Schütz Antal dr. egyetemi tanár, Ziegler Géza kormányfőtanácsos, Forró fmre a templom gondnoka, az egy­házközség tanácsa és képviselőtestülete és a hívők sokasága. Megható jelenete volt az ünnepségnek, amiőn Mészáros János dr. prelátus ünnepi beszéde után és az alapkő megjáldása után Kriegs-Au Emil plébános örömtől köny- nyezve és megcsukló hangon olvasta fel az alapkőbe elhelyezendő okmányt, mely­hez mellékletként csatolták még azoknak a munkásoknak a nevét is, akik mint ke-J nyérkeresők verejtékes munkával valósít-l ják meg az egyházközség nagy gondolatát. | Búcsúzik a Délioasut- Gyönyörű új látképet közöltünk Budá­ról, mely a régi Délivasúti pályaudvar he­lyén, mint Biulabath—Buda világfürdö ál­lomása megváltoztatná Buda központjának képét. Ez új reményeket fakaszt és ezzel szemben áll a Délivasút tisztviselő kará­nak búcsúestje ami azt jelenti, hogy ez a budai vasúti testület, mint ilyen feloszlik. Erről írják lapunknak a következőket: ,A kormány határozatához képest 1932. július 1-én a Duna—Száva—Adria vasutat a Máv kezelésébe vette. Június 30-án volt együtt utoljára a Déllvasut személyzete aj Koronaőr-utcai polgári leányiskola torna­termében, ahol műsoros est keretében bú­csúztatták a régi vasút intézetet, tfpy Ákos miniszteri tanácsos, a vasút igazgatója megható szavakat emlékezett meg a Déli vasút dicsőséges 75 esztendős múltjáról és a magy. kir.Államvasutak képviseleté­ben jelen volt Prichladny Kálmán máv. ig’/gató és Gdmdn Gábor máv. üzletigaz-J gatő jóindulatába ajánlotta a mindig hiva-l tása magaslatán álló személyzetet. A mű­sor további kedves száma Steidl Jenő zon­gorajátéka és Dénes János szavalata volt, de sek tapsot a> atoll a vasút énekkara is Ney Ákcs „Búcsúdal“-ának előadásával. \ házizenekar ezután a Rákóczi indulót ját­szotta el, majd az egybegyűlt közönség a vasúti étterem kerthelyiségébe vonult va­csorára Pogány Sándor vezérigazgatóval az élén. A vezetőség asztalánál ott láttuk] Ney Ákos, Alszeghy Béla dr., Harmath József dr., Szeghő Béla dr., Brunner Vil­mos, Vető Sándor igazgatókat és Palágyi Oszkár dr., Schwarz Ferenc, Steidl Tiva­dar, Gavora Dániel, Beck Ferenc, Kazal Béla osztályfőnököket, valamint dr. Len­gyel Béla jogtanácsost. Az 500 főnyi vasu- tasság zene mellett kellemes hangulatban fogyasztotta el a vacsorát és melegen ün­nepelte a vezetőséget. A késő éjszakai órákban szeretettel váltak el egymástól a I volt déli vasutasok. Herboly László. A betegségek egész sora így: az epekőbetegség és epehólyag* bántalom, gyomorbajok, csalánkiütés, az asztma bizonyos esetei, vérpangás a hasban és különösen a májban, kösz- vény, vesemedencebetegségek, alkati kövérség stb. stb. eseteiben a HUNYADI JANOS keserüvíz biztosan megszünteti a székrekedést, szabályozza a bélműködést, azt nemre és korra való tekintet nélkül mindenki kiváló eredménnyel használhatja. Az orvosok ezrei írják elő betegeiknek és a betegek tízezeréi írtak róla elismerő nyilatkozatot (43) Felfigyelt a Kelet ( Rendkívül érdekes nyilatkozatokat tett a Hollós Mátyás Társaság legutóbbi gyű­lésén OERMANUS GYULA, aki most érkezett vissza Indiából, ahol megfordult több maharadzsa udvarában. Forrongásba hozta ott a kedélyeket a Bu­tái Naplónak az a száma, amelyik beielen* tette, hogy Budán kétszázötven év után Ismét elhangzott a mtiezzin imára hívó szava. A Budai Naplót a mohamedán pro­paganda érdekében küldjük a keleti moha­medán udvartartásoknak, ahol mindenütt vannak magyarok, nagyrészt kivándorolt tisztek, akik tolmácsolták és közhírré tet­ték a budai „Qül Baba" vallásközség meg­alakulását és az ezzel kapcsolatos esemé­nyeket, amelyekről a Budai Napló részle­tes tudósításokat közöl. Germanus Gyula szavai szerint magasállásu udvari egyéni­ségek könnyező szemekkel köszönték meg neki, mint a magyar nemzet fiának, hogy Budán Ismét otthont talált az Izlam és ígéretet tettek arra nézve, hogy zarándok­latokat vezetnek Gül Baba sírjához, Budun városába. A sajtótörvény revíziója. A belügyi mi­nisztérium kodifikáló osztálya már nagy­ban dolgozik a sajtótörvény novellájának előkészítésén. A reform-javaslat, melyet az országgyűlés negyedfél hónapos szüneté­nek leteltével terjeszt a kormány a parla­ment elé, lényeges változásokat hoz éis különösen a zugsajtóval szemben fog igen radikális Intézkedéseket tartalmazni, amennyiben lehetetlenné teszi, hogy az engedély nélkül, röpirat mezébe burkoltan, öthetenkint (vagy még ritkábban) megje­lenő lapok, melyeknek a száma az utóbbi időben alaposan megnőtt, továbbra is bol­dogíthassák a hazai közvéleményt. Ezzel az intézkedéssel a kormány teljes mérték­ben eleget tesz a tiszteséges zsurnalisztika óhajtásának, melynek legutóbb éles han­gon adtak kifejezést az újságíró testületek, tarthatatlannak minősítvén, hogy az alkal­mi lapok akadálytaianúl veszélyeztessék a közbiztonságot. Úgy halljuk, a sajtónovel­lának egy másik intézkedése az lesz, hogy az olyan lap, melyet a bíróság féléven be­lül háromszor elkobzásra Ítél, automatiku­san elveszti a további megjelenéshez való jogot. A vendéglősök figyelmébe ajánljuk, hogy a kerületi elöljáróságok ezentúl foko­zottabb mértékben fogják ellenőrizni, hogy vájjon úgy tartják-e be a borárakat, ahogy azokat a vendéglő utcai táblájára kiírják. Több ízben történt ugyanis panasz, hogy sok a visszaélés e tekintetben és főleg az egyik Hattyu-utcai vendéglős ellen sok a panasz. A vendégnek többet számítanak föl egyes helyeken, mint amennyit kiírnak és a reklamációra azzal védekeznek, hogy: — Hja kérem, ami ki van írva, az csak az utcán át gilt! Ezentúl világosan ki kell írni, mennyi a bor ara „utcán at“ es mennyi az esetben, ha a vendég benn fogyasztja el. Semmi esetre se szabad többet számítani, mint amennyit az árjegyzék feltüntet Ezt kí­vánja a budai vendéglők régi ló híre. Tízéves jubileumát szép és bensőséges ünnepléssel ülte meg a „Tabáni Sport Club“ bajnoki szereplésének évfordulóját. Junius 26-án este a „Kék Galamb“ ven­déglő nagytermében nagyszámú közönség gyűlt össze, hogy megülje a Club bajnoki szereplésének tizedik évfordulóját és lel­kes ovációban részesítette a Club vezető­ségét és játékosait. Elsőnek Popovics Sán­dor szólalt fel, aki méltatta az egyesület 10 évi munkásságát. Hálával és köszönettel üdvözölte Szombathy Kálmánt, a Tabáni Sport Club elnökét, aki állandó ünnepelte- tése közepette mondotta el ünnepi beszédét, azt hangsúlyozva, hogy a TSC tagjai fé­nyes bizonyságát adták önzetlen és a fias munkájukkal annak, hogy yannak m ideális, a köziigyeket önzetlenül szolgáló emberek. Befejezésül pedig a 15 légink kivált sportolónak díszes emlékérmeket és emlékokmányokat 'osztott ki. Kitüntetésben részesültek: Szabó József, Novák Károly, Beslicz Lőrinc, Fitztum Oéza, Morgos András, Szabó József, Hidvéghy Béla, Schwartz Géza, Beretz Géza, Marcsa La­jos, Magyar Mihály, Vass István, Szabó István, Bitter Antal, Kapus József. A kiosz­tás után a Sportclub dalárdája több haza­fias dalt adott elő, s az ünnep befejezéséül számos felköszöntő hangzott el a kör veze­tősége: Hívón Ferenc társelnök, Popovics Pál főtitkár és Mahner József háznagy ér­demeit méltatva. Erkély- ablak és kiskertverseny. Virá­gos Budapest — Virágos Magyarország Bizottsága az idén már csakis oklevéllel tüntetheti ki a lelkes kert és virágbaráto­kat, akik az erkély, ablak és kiskertver­senyben résztvesznek, mert a nehéz gaz­dasági helyzet korlátokat szabott. Az el­nökség ezutón hívja fel a versenyben résztvenni óhajtókat, hogy jelentkezései­ket minél előbb, de legkésőbb e hónap vé­géig küldjék be levelezőlapon a „Virágos Budapest—Virágos Magyarország4“ elnök­ségéhez IX., Üllői- ut 1. sz. alá. Ezer gyermek ünnepli Lendl Adolfot Amikor június elején újjáalakításának húszéves jubileumát ünnepelte az állatkert, díszes emlékmű jelént meg az állatkert történetéről. Ebben a munkában csodálatosképen egy szó, egy árva szó sem esett dr. Lendl. Adolfról, akinek pedig elvitázhatatlanúl a legnagyobb része volt az Állatkertet ujjáteremtő mun­kában és akinek a nagyszerű szaktudása I tette csak lehetővé, hogy az ujjáteremtés olyan pompásan sikerült. Eltűnődtünk: micsoda okai lehettek ennek a valósággal brutális mellőzésnek, de magyarázatot se- hogyse tudunk rá találni. Megállapíthatjuk azonban, hogy ez a mellőzés általános, kínos feltűnést és visszatetszést keltett. Ennek egyik megnyilatkozása volt, hogy június 4-én, a Margitszigeten, „Oszkár bá­csi“, az Ismert mesemondó, a meghallga­tására egybesereglett gyermekeknek, akik- i nelc kíséretében a társadalom előkelőségei 1 is helyet foglaltak, azt mondotta: — Gyermekeim, el kell nektek mon­danom, hogy a most jubiláló állatkert 1 újjáalakításában áz oroszlánrész dr. ^ Lendl Adolf bácsié volt. ö csinálta meg y tulajdonképen ezt a gyönyörű alkotást, mely nektek oly sok örömet szerez. A nagyok a jubileum alkalmából megfeled- r keztek róla. Ti gyermekeim, ne legyetek- olyan hálátlanok és emlékezzetek meg szeretettel dr. Lendl Adolf bácsiról. Nagy éljenzés fogadta ezt a kis beszédet és menten táviratot is küldtek Lendlnek Keszthelyre, amelyre dr. Lendl Adolf kö­szönő távirattal felelt. Most különös ün­neplést terveznek a kitűnő tudós tisztele­tére. Lendl Adolf drí a közeljövőben Keszt­helyről eljön Budapestre és ez alkalommal a Margitszigeten ünnepséget rendeznek tiszteletére a gyermekek. Ezer gyermek virágokkal vonul el dr. Lendl Adolf előtt és a virágokat oda rakják elébe. líty fejezik ki hálájukat, amiért ujjáte- remtette az Állatkertet, mely elsősorban a gyermekeknek szolgál nagy gyönyörűsé­gükre. Bizonyára szép és kedves ünneplés lesz. És kedves elégtételül fog szolgálni az érdemes tudósnak, akit a jubileum alkal­mából olyan érthetetlen módon igyekeztek mellőzni. 'Cafáíkozás a türöénét — A magyar mohamedánok mai éleiéből — — Ceuél a szerkeszlőOöz. — Az Ut élő mohamedán vallásit magyarok egy érdekes lelenetét Írja le az alábbi levél. E napokban a közel vidékről Pestre jöt­tem, hogy egy kis ügyemet elintézzem, ami gyorsan sikerült is. Mint izlamita hitű, de testestől-lelkestől igaz magyar ember, felsétáltam a Rózsadombra, ahhoz a szent sirhoz, hoi „merhum“ G1U baba alusz- sza örök álmát. Mint vallásos ember figyelemmel kísé­rem a Budán megalakult Magyar Izlám Egyházközségről az újságokban megjelent közleményeket. Hálás szeretetet érzek a Nemes Magyar Nemzet iránt, mert újra felkarolta az itt elhagyottan élő Izlam ro­konaink ügyét. Arra törekszenek, hogy ne­künk is legyen egy szerény imaházunk, hol imádkozva könyöröghessünk a nagy Alláhhoz a két nemzet feltámadásáért. A sírhoz érve, leborulva imádkoztam. Ezután megkönnyebbülve folytattam sétá­mat a szent környéken. Gondolataim a múltba kalandoztak. Eszembe jutott katona korom s az a sok szenvedés, mely egy­aránt sújtott mindnyájunkat. Merengé­semből léptek zaja riasztott fel. Szerény öltözetű férfi közeledett. Sugárzó nemes arca jó szívre vallott. Mintha már láttam volna valahol. Lehetetlen, — de mégsem, nem csalódom, ö az. Durics Húszéin Hilmi effendi, aki mint katonai imám nem csak istenfélelemre, de hazaszeretetre is taní­tott minket. Hozzá léptem, hangosan köszönve: Sze- lám alejkum! „Béke velünk.“ Meglepet­ve viszonozta: „Alejkum usszelámr Első percben meg sem ismert. Mély hittől fénylő szemei kérdőleg függtek arcomon. De csak nehány pillanatig. Csakhamar mint régi ismerősök beszélgettünk. Nehéz sorsát, baját, szenvedését titkolni igyeke­zett. Erre irányuló kérdéseimre „Elham- du lilláhi teála“ Nagy az Isten! „ö mindent tud és lát“ válaszolt azzal a nyugodtság­gal, amit a harctéren is tapasztaltunk nála, ha nagy veszély közben megjelent és a csüggedőkbe hitet, bizalmat öntött. Szinte elfeledtem én is e néhány perc alatt min­den bajomat. íme előttem áll egy ember, ki ebben az anyagiasán gondolkozó világ­ban, minden javadalmazás nélkül, a legna­gyobb nélkülözéseknek kitéve, egyedül csak lelkiismeretére hallgatva, teljesíti hi­vatását. ö tényleg nem földi javakra, jutal­makra vágyik. Tetteit csak a jó Isten tudia megjutalmazni. Meghatva búcsúztam el a volt katonai imámtól és úgy éreztem, hogy lelki vezé­rem marad továbbra is az egész élete­men át. E. M. egy bosnyák harcos. A Széna-téri piaci árusok ügye ismét holtpontra jutott, mert ellentétes rendele­tek gátolják a végleges elintézést. Az ál­landó árusok küldöttsége július hó 6-án tisztelgett a kereskedelemügyi miniszté- riunban Morvay Jenő min. tanácsosnál, aki szívesen fogata őket. Részletes tudó­sítás a jövő számban. j Nyári kiállításainak sorát július hó 7-én nyitja meg az Orsz. Magy. Iparművészeti Társlulat a Technológiái Iparmúzeumban, július hó 10-én pedig népművészeti kiállí- I tását Andrássy-úti állandó kiállítíási hely­ségében. A magyar iparművészek és mű­iparosok még nyáron is alkalmat ad ez, hogy műveiket értékesíthessék. Az ipar- művészeti kiállítás köznapokon 9—6-ig, va­sárnap és ünnepnapokon 9—12-ig a Tech­nológiái Iparmúzeum helyiségében VIII., József-körut 6. sz., a népművészeti kiállí­tás a Társulat állandó kiállítási helyiségé­ben (VI., Andrássy-ut 69. sz.) köznapokon d. e. 9—12-ig tekinthető meg. A kiállítások július, augusztus hónapokban vannak nyit­va. Belépődíj 30 fillér. A (ügyetlen nyomdák egyesülete, mely­ben már nagy számban tömörültek azok a kisebb nyomdák, melyek sem a főnökegye­sülettel, sem a nyomdászok szociáldemok­rata szervezetével nem tartanak fenn ösz- szcköttetést s amelyek a maguk kisipari érdekeinek intenzív védelmére csoportosul­tak testületbe, — vasárnap, június 26-án larrotta meg alakuló közgyűlését. Az alap­szabályok elfogadása után megválasztották a tisztikart, elnöknek pedig Held János budai nyomdatulajdonost. Olcsó nyaralás. A Szociális Missziótár­sulat a Magyar Munkát Védő Nőegylettel egyetemben propagandát indít arra, hogy az idén nyáron a magyar főváros és a ma­gyar vidék megértő kölcsönös felkarolás­ban találkozhassék. Tegyük lehetővé az olcsó árakkal a magyar főváros elcsigázott középosztályának az üdülést, pihenést, és ezzel a magyar vidéknek, hogy az egyes, MINDENT KAPHAT OLCSÓT, JÓT Hadar András készdiszentléleki vas-, háztartási-, villany-, fes­ték-, Játék- és sportákruüzleté»bon I. MÄRVÄNY-U. 46. TEL.i 651-31. arra alkalmas családi otthonokba, ha nem is nagy kereset, de egy kis pénz jusson, a fővárosi vendég révén. A mozgalom eddig sikerrel járt, mert már a beérkezett címek szerint: Telkibánya (via Gönc) ellátás P 2.50, szobák havi P 15—30 közt. Részle­tes felvilágosítás: Budapest, I. Krlsztina- körut 125. Rácalmás (Duna mellett) lakás, ellátás, tennisz, rádió P 4.— Balaton-Bogldr fürdéssel, négyszeri étkezéssel P 2.50 Szik­szó (5 holdas park) lakás, ellátás P 3c- és 4.— Nyirábrány (8 holdas park) lakás, el­sőrendű ellátás P 5.— G őr omboly—Ta- polcza, lakás, ellátás P 4.— Mintaszerű ékszer-üzem van Budán, II. Zslgmond.utca 12. szám alatt. özv. Orosz­hegyi Szabó Istvánná eldicsekedhetik vele hogy Magyarországon kevés olyan gépekkel felszerelt üzem van, mint az övé. Az üzemmel kapcsolatos a dúsan felszerelt ékszer-raktár, ahol ízléses, modern kivitelű ékszerek, a legegyszerűbbtől a Icgművé- szebbig méltányos áron szerezhetők be. Lakberendezősek Egyes bútorok KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK ÍS GARANCIA MELLETT SCHAFFER JÁNOS műbútorasztalosnál II., TÖRÖK-U, 2 Telefon HÍVÓ 55-2-98 MINDENNEMŰ TEHERAUTÓ­FUVAROZÁS IfJ. SCHÄFFER FERENC II., TÖRÖK-U. 2. Tolofon HÍVÓ 55-2-98 budai strandfürdő III. Újlaki rakpart Telefon: 62-4-84. jonnan átalakítva, hideg-molegviz, dunai uszoda, díjtalan gyermektorna, ^alkalmazottaknak, egyesületeknek kedvezmény, A strandfürdő vendéglőjében olcsó menürendszer. Idénybérlet P. 15.­TÁRCA Pihenő a Kölcseyek háromszázéves kukájában Irta Móricz Pál. Szaimárcsekén, a Kölcsey Ferenc baló- és temetkezési helyén — a régebben el- kallódóttakat nem számítvaI — Kölcsey- kézen két kúria van. Csak az egyiket lak­iák. Az egykor a Tiszától körülölelgetett háromszázéves alapozású öreg kúriát a Kölcsey Gábor fia, az ifjú Kölcsey István lakja. Sok szép háborús kitüntetésű, volt huszárfőhadnagy s itt Csekén ezerholdas birtokos István gazda. A Kölcsey Akos- ágnak, a Kendéknek, a Lónyayaknak van itt mégj kúriájuk. Lónyay Ferencnek Kende-leány a felesége, s fejedelmi fáktól árnyékolt gyönyörű parkjok páratlan szép. Maga a költő Kölcsey Ferenc által lakott gólyafészkes, tornácos kúria már nincsen meg. Ez bent feküdt egy nagy telken, a mostani uriházat ugyanezen a nemesi por­tán az utcához közelebb a Kendéék építet­ték s jelenleg, Kende-leány feleségével, a ,.diplomata" Írói néven ösmert volt huszár­tiszt Peregriny űr lakik benne. Annak a háromszázéves fehér kúriának a helyén pedig, amelyben Kölcsey István él kis csa­ládjával, oda előbb századokkal vár ál­lott. A folyók, a vizek védelmezték a hű, bátor férfikarokon kívül ezt a vizi-vdrat. Családi jelentőségét az adta meg, hogy központi helye volt ott, Szatmárban, az első foglalású Kölcsey Birtokoknak. Eh­hez a csekei szabadispánsághoz, mintegy hatvanezer hold földdel, Kölese, Becs, Mi- lota, Kóród, Istvdndi, KömörŐ, Czégény, Kis- és Nagyszekeres, Fülesd, Darócz, Ti- moteusztelke, Baksa, Mácsa, Tyúkod, Zsa- rolyán, Ököritó, stb. tartoznak. Itt, a köz- igazgatási teendőket a Kölcsey-urak lát­ták el. Pallósjoguk volt, s mindig a legvé­nebb Kölcsey úr volt közülük a bírói... A szokásjog alapján ítélkezett a család vén- je... Ma a Kölcseyek Csekén és Tunyo- gon még körülbelül 2200—2300 holdat bir­tokolnak a honfoglaláskori földjeikből. A Kölcsey nemzetségből kiágazó édes test­vér Kölcsey—Kende családból e tájon a turistvándi nagybirtokos Kende Zsigmond bárónak hétezer holdnyi, sok gyönyörű ta­nyás földje van, melyből körülbelül ötezer holdat számítanak első-fogjalásunak... Még) itt a régi birtokos magyar nemesség tartja magát. E ligetes, berkes, vastager­dős, kövér kaszálós, gazdag szántós, sok- vizű szatmári részen a tiszavidéket a Ken­dék, KÖlcseyiek, Lónyayak, a Szamoshátat a Péchyek, Némethek, Madarassyak, a Túrhátat a Medvék, izsaákok, Jékeyek, Bottkák őrizik szívósan. — Hogy meddig él?! _ A felvetett kér­dé sre a fehér majolika kandallós, temér­dek sok kedves emlékű háromszázéves kú­riában a már ifjúkorában ezüstfehérhajú, tüzes barna szemével oly érdekes Kölcsey István felsóhajt. — Ki tudná megmondani ezt?!... Felülről sem velünk, sem a né­pünkkel nem törődnek itt a gyászos tria­noni határszélen, ahonnét minden pillanat­ban összelöhetik házaikat, templomunkat, tanyáinkat... A határ elzárásával szomorú helyzetbe jutott most uiabban is ez a vi­dék. Semmit sem szállíthatunk odaátra... Mennyit, mennyit kellett küzdeni, hogy legalább idehaza mérsékeljék az Állam- vasút szállítási költségeit. A mi búzánk mázsájáért Pestig pl. 4 pengő 30 fillér vasúti költséget kellett fizetni, míg végre most elértük, hogy mázsánként 2 pengő 30 fillér fuvardíjjal megelégesznek... Vergő­dünk bizony mi azért itt mindnyájan! A birtokos osztállyal, az egyházi és világi ve­zetőségeikkel jói vannak. Kifogástalan a hazafias és magyar érzésük. A kommuniz­muskor sem tévelyedtek el. Hiszen mi ös- merjük a velünk közős bajaikat s ahol, amiben lehet támogatjuk, segítjük, őket és velők vagyunk... De ha a régi birtokos osztályunk kidől, ez a nemes faj is pusz­tulásnak indul, mert nem lesz. aki a nép között fenntartja a nemzeti érzést, a táji öntudatot és erőt, — pedig a gyászjelentés mintha már itt is lenne írva, s csupán a dátum hiányzik belőle... Ami annál fá­jóbb, mivel itt nincs pazar fényűzés! A pesti költséges kiruccanás, a külföldi für­dőzés, a dfnom-dánom, a kártya és a többi mind hiányzik itt. A népünkkel élünk, dol­gozunk, folyton-folyvást és tartjuk bennök a hiteti... Meddig?! Meddig?! Meddig?! — És gyerekek? — Két kislány! — Az öreg kúria törté­netébe mindjárt a bűbájos asszony: roman­tika is beleszövődik. A Darócziak hatszáz év előtt a szatmári földről származtak át a Dunántúlra, s most az ősi család egyik bájos női hajtását, királydaróczi Daróczy Stefániát Dunántúlról feleségűi hazahozta, visszatelepitette hatszáz év múltával a dél­ceg volt huszárfőhadnagy Kölcsey Pista, A tiszamenti úri otthonnak szorgos, dolgos, okos, lelkes és takarékos kormányzóla lett a Dunántúlról hozott szép, ifjú urasz- szonyka. Kölcsey Ferencről is természetesen sű­rűn fordult szó a mestergerendás, kandal­lós fehér szobában. Itt őrizik Kölcsey Ist- vánék a költő, a tudós és bölcs államférfi Kölcsey Ferencnek sok titkos ftókú, ki- nyitottan íróasztalnak is használni szokott remek barna szekreter"-lét A párnázott, pirosbársonyhuzatú íróasztali széke, né­hány eredeti első kiadású könyve, levele is itt van Kölcsey Ferencnek. Egy művészi másolatfestmény is található itt az Aka­démia Kölcsey Ferenc képéről. A Komá­romnál hősi halált halt negyvennyolcas honvédtiszt Kölcsey Kálmán képét sem lehet nézni meghatódás nélkül... Kálmán öccséhez írta „paranézis"-ét Kölcsey Fe­renc, s az ifjú hős Kölcseynek ezt a kis képét egy hajfürtjével később a sírból, a koporsóból emelték ki... — És több emléktárgy nincsen?! — Nincsen!,.. Széjjelszóródtak a csekei remete bútorai és a könyvtára, iratai! — Nekem ekkor itt eszembe jutott, hogy bez­zeg, a hűvös nagy germán Goethének az emlékét, jellemzőleg, külön szobában őrizi a Magyar Tudományos Akadémia... De vájjon nyujt-e . költséget hozzá, hogy 1938-ig, Kölcsey Ferenc halála századik év­fordulójára ki-, és közreadják Kölcseynek a Nemzeti Múzeumban dugdosott leveleit és olcsón, legalább a válogatott müveit?!... Itt SzatmárCsekén a szóhagyományokban és beszélgetésekben felfelklsért a költő rejtelmes fehér emlékezete... Olyankor felmelegedett, talán mosolygott is az alig félszázad évével már „szent öreg" Kölcsey Ferenc, amikor az ő kedves, megértő ba­rátja, Szemere Pál, a szomszéd Beregiből, ellátogatott hozzá és a jurátusai: Papp Endre, Obernylk Károly és Simon nevű íródeákja is körülötte sürögtek... Később, később már hat hónapig sem' ment ki a házából, annyira visszavonultan élte ma­gányos napjait. A kert kapuját, a ház ajtó­ját azonban sohasem csukatta be. A falu egyszerű népének mindig szabad beme­neté volt hozzá. Igen jószívű ember volt. Sokat tett érettük, s ha szépen kérték, mindent odaadott a falusiaknak ez a tüne­ményes, nagy magyar úr. A vén Kölcsey-kuria rácsos ablakán, ahogy kitekintettem, — ott mélyedezett lent a holt Tisza kiszáradt medrei... Sír­ni tudnék, ha rágondolok, hogy milyen ki­száradt medrű az én népemnek a lelke is! Könnyei már nincsenek, s legszebb emlé­keit, eszményeit éppenúgy elfeledte, elte­mette, mint egykori éltető dús vizét a csekei kiszáradt holt Tjszameder.,, vt j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents