Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-06-20 / 1086. szám
XXIX. évf. 1086. sz. ELŐf'IZE TÉS: 24 — P évre . 6.— P Egy évre Ne0„----Eg yes szárig 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják 1932. JUNIUS 20. HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet ás sport terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐ, VIRAÁG BÉLA I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, 1., Bors-u, 24 I Telefoni Aut. 502—96. Hivatalos óráki délután 4-6-ig i'iiiiiifWiTii i iiimh iimi »uw i ii i t i A kisember sorsa talán nem is annyira a jó Isten, mint a rossz politikusok kezében van. Eddig igy volt. A kisember jó sorsa mindig a gazdasági helyzettel kapcsolatos és úgy változik, ahogy ez javul, vágy romlik. Az úgynevezett kispolgár, a kisiparos, kiskereskedői a különféle munkás még a közelmúltban is csak mint tömeg jutott szerephez, a melyet választáskor, vagy más ilyen demonstrációk alkalmával összetereltek a kortesek, hogy valamely politikus nagyságát demonstrálják. Ennek a tömegnek azok a politikusok szépeket mondottak és csúnyákat gondoltak felőle, — ennek a tömegnek mindig rózsaszínű jövőt jósoltak, de a jelenje mindig sötét volt, nagyon sötét, csaknem fekete. Ennek a tömegnek egy részét, a munkásságot megszervezte a szoci- álista párt Teljesen a maga céljaira. Ezzel kiépített egy uj munkástársadalmat a maga külön kormányával, sőt főrendiházával, szakszervezeti minisztériumaival, különböző főispánsá- gaival, csak épen, hogy máskép ne- •vezte azokat. Azonbati a munkásság nehéz sorsán változtatni nem tudott és ahol tudott volna — lásd Oroszor- iszág — ott sivárabbá, ledérebbé, szol. •gaibbá tette azt., A kispolgár a maga társadalmában nem tudta megalkotni saját szervezetét. Próbálta iparszakonkint, mondjuk foglalkozásonkint, — próbálta feleke- . zetenkint, régebben nemzetiségenkint, legrégebben céhenkint. Talán a legutolsó volt a legjobb. Elméleti emberek azonban tagadták jogosultságát és külföldi minták szerint olyan szervezeteket létesítettek, amelyek kevéssé védik, de nagyon szorítják a kisiparost, a kiskereskedőt. A tízesztendős világfelfordulás, a melynek egyik szörnyű következménye a gazdasági felfordulás, öntudatra kezdi kelteni a mindenféle szervezkedés dacára is védtelen kisiparosokat és'kereskedőket. Ma még sok törvény, rendelet, egymásnak ellentmondó intézkedés nehezíti ezek életét és különféle csoportokba verődve keresik sorsuk jobbrafordulását, keresik az országos nagyságok támogatását, keresik az uj célokat, az uj utakat, — az élet lehetőségét. Modern politikusok, akik nemcsak a parlamentben politizálnak, hanem mii" I vészetté fejlesztik ezt a csúf mester- i séget, hogy hasznára váljanak az általuk képviselt nagy nemzeti tömegeknek, már látják azt, hogy e tömegek méltányos, célravezető, megélhetést nyújtó s emellett az emberi méltóságot nem sértő vezetése, munkába állítása és politikai csoportosítása' eldönti úgy a nemzet, mint a nemzetet vezető politikusok sorsát. Buda ebben is más, mint a Duna balpartja. Itt nem uralja az utcát a rakoncátlanok tömege, legfeljebb csendes bánat bénítja az emberek lelkét és itt a vezérlő politikusok is emberszeretettel,, megfontolt intézkedésekkel, eredményt Ígérő cselekedetekkel foglalkoznak a kisemberek sorsával. Az Istenben való bizakodás mellett azt az ősmagyar közmondást is követve: — segíts magadon és megsegít az Isten! — Igyekeznek segíteni a kispolgárokra nehezedő szomorú sorson. Ezek között is elsőhelyen Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő számolt le önmagában a kispolgári sors következményeivel. A régi doktrínákat Ie- , hántva, szétbontogatva az élet ezer lehetőségét és keresve e lehetőségek kihasználását, állott be a kispolgárok mozgalmába segítőtársnak. Okosan elgondolva, ez talán a legnemesebb korteskedés, mely sok munkát kíván, áldozatokat követel, meleg szivet és egész férfiút. Eltolhatta volna ő is, néhány évvel odább, ezt az elhatáro- ; zását, amikor új választások szólítják ■ az agitáció, sorompói közé a képviselőket, ha csak önös célok vezetnék, de a nemzet sorsát tekintve, még talán nem ütött a 12-ik óra és ha Kozma Jenőnek ez a politikai iskolája nagy- ' számú hívet talál a képviselők között, akkor ezekkel az öntudatra ébredt, ■/"jó úton, helyes irányba vezetett, a ■" boldogabb jövőnek induló kispolgári nagytömegekkel megmentjük ezt • a szerencsétlen országot. A magyar őserő, e nemzet hivatott- sága, nagy múltúnk minden szenvedése, minden dicsősége kibontott lobogóként visz bennünket a szebb jövő felé! A Budai Vigadó nagytermében szokatlan időben olyán emberek jelentek meg, akiknek túlnyomó része sem a .Vigadó mulatságain, sem tudományos előadásain részt venni nem szokott. Egyszerű munkásemberek a mai" nyomorúság engedte díszbe öltözve, a kisiparosok egész sora, kiskereskedők, köztük a diplomás ifjúság nagy csöportja, vonult itt fel, hogy. megkeresse KOZMA JENÖT és fölajánlja neki e kisemberek által alakított új egyesületnek:'' — FŐVÁROSI KISPOLGÁROK ÉS MUNKÁSOK NEMZETI EGYESÜLETÉNEK védnökségét. Komoly jelenet volt. Mintha tükröztette volna a budai kispolgárok nyomorúságát, elésettségét. De mindenki érezte, hogy egymásra vágyunk utalva mindnyájan, egyik kéznek kell segítenie, a másikát, fölemelni az elbukni készülőt. Szép magyar nevek, régi budai családok nevei, valamikor patríciusai voltak a városnak, hangzottak el sorjába, amikor Szombatin’ Kálmán, a Polgári Párt budai szervezetének elnöke bemutatta a vezetőket Kozma Jenőnek. Ismerősként fogadta legtöbbjét, soknak iskolatársa, játszópajtása volt és megrázták egymás ke- I zét melegen, míg végül- egyszerű szóval megszólalt Kovács Károly, a munkásküldöttség szónoka és üdvözölte Koznia Jenőt, mint a fővárosnál alkalmazott munkásság igazj barátját és pártfogóját. És felzúgott az éljen, amikor arra kérte Kozma Jenőt, hogy fogadja szívesen az egyesület fővédői tisztségét, mert az egyesület minden tagja meggyőződéssel hisz abban, hogy őbenne nemcsak formaszerinti védőt, de küldetésszerű vezért talál. És arra kérte Szombalhy Kálmánt, hogy mint az egyesület díszelnöke, lágyén az összekötőkapocs a njtgy tömeg és vezére között. Percekig tartó csend után Kozma Jenő elfogódott hangon, de '■ mind melegebbé váló szavakkal, mind lelkesebb örömmel fciladta el és köszönte nieg ezt a megtiszteltetést. Zúgó éljen kísérte azt a kijelentését, hogy ő munkás és polgár közt' nem ismer különbséget, mert a polgár éppen olyan munkása a hazának, mint amilyen polgára a munkás a nemzetnek, Szívvel-lélekkel áll melléjük és kész őket minden bajukban megsegíteni. Egyszerűen mondotta, mindezeket és mégis lelkes nagy hatást váltott ki az ott megjelentekből. Meg-meg ujult az éljenzés és felderítitek az előbb oly komoly arcok. Nem új embert, nem új vezért ünnepeltek itt, hanem a bennszülött Kozma Jenőt, aki á feléje nyúló, esdeklő kezet nem tolja el magától soha és ha meg van rá a lehetőség, meggyógyítja azt az égető sebet, amely nála keresett irt fájdalmára, szenvedésére, nyomorára'. Viraág Béla. inBKSWMmii ■auuctiaaa Konkrétbankmorfondirozás Irta: VáÁár 7. GLrtfour m. k"’ kormányfő tanácsos o. kormánybiztos A magyar közéletben1 a legszélesebb körben nagy gazdasári és pénzügyi vita folyik. A tervezgefésben ■ és a vitában résztvesznek érdekeltek és törvényhozók. Legutóbb a törvényhozásban és a sajtóban folyt vita a pénzügyi kérdésekről s ezek közül elsősorban a bankkamatláb kérdéséről. A törvényhozásban egész sora a képviselőknek szólalt fel a bankkamaíláb mérséklése mellett, közöttük Kállay Miklós, volt államtitkár, Berky Gyula, báró Biedermann Imre és mások. Míg bevezettek a bankkamatláb mérséklése mellett foglaltak állást, addig. Éber Antal a házban és a sajtóban teljes vehemenciával kardot rántott a bankkamatláb mérséklésével szemben. Kétségtelen, hogy a nagy közönség előtt az előbbiek álláspontja rokonszenvesebb s kétségtelen az is, hogy az Éber álláspontja inkább a bankkörök előtt szimpatikus. Biedermann képviselő „teoretikus bankmorfonáirozásnuk" neveztel Éber álláspontját s Éber Antal sietett a sajtóban ugyanilyen címen megadni a választ, védelmezvén azt az álláspontját, hogy a bankkamatláb mérséklése a tőkeképződést akadályozza meg, sőt véleményének hatékonyabb alátámasztására Éber Antal megírja azt is, hogy a betéti állomány az utolsó évben 400 millióval esett vissza. Véleményének további indokolásául azt hozza' fel, hogy amikor majd szükség lesz mobil tőkére, akkor egész hiteléletünk bázisát csakis a betéti állomány fogja képezhetni s így minden lehetséges módon, ösztönözni kell a közönséget, hogy ne tezauráljon bankjegyeket s ne fektesse tökéjét immobil értékekbe, hanem bodsássa a pénzintézetek csatornáin keresztül a hitelélet rendelkezésére. Bátorságot veszek, hogy a volt nagy bankvezérrel, e kereskedelmi és ipari élet egyik irányítójával vitába szálljak. Saját magam megnyugtatására irok, hogy a teoretikus bankmorfondirozás ne hangozzék el válasz nélkül s így, ha vannak, akik az én véleményemet osztják, azok bizonyos megnyugvással állapítsák meg, hogy a hiányos vagy éppen téves teóriák, még egy olyan páholyból sem hangozhatnak el kórrckció nélkül, mint amilyen páholyból Éber Antal nézi és bírálja az eseményeket. Én, fenti címet adtam közleményemnek. Azt látom ugyanis, hogy a vitatkozók gyakran nem konkrétumokkal, hanem teóriákkal foglalkoznak. A teóriák, — ex katedra hangoztatva — helytállóak, azonban gazdasági életünk mai vonatkozásaiban már nem teóriákra, hanem konkrétumokra van szükség. Három fronton taglalppt Éber állításait s három főtételéről igyekszem megállapítani'azt hogy a volt nagy bankvezér teóriáiban, itt-ott tévedett. Teoretikus ámításának első része arra vonatkozik, hogy a bankkamatláb mérséklése megakadályozza a tőkeképződést, sőt állításának alátámasztására hirdeti, hogy egy év alatt mintegy 400 millióval esett vissza a betétállomány. Ha' a tétel első fésze, hogy a kamatlábmérséklés megakadályozza a tőkeképződést, minden vonatkozásban és minden körülmények között igaz volna, .akkor nem állhatna meg Éber Antalnak ama megállapítása, í hogy már a bankkamatláb mérséklése előtti időszakban 400 millióval csökkent egy esztendő alatt a betétállomány. A mai körülmények között igen kevés korreláció van a bankkamatlábbal kapcsolatos tőkeképződés és a bankbetétek közölt. Sőt a"károsan felemlített 400 milliós betétállománycsökkenés az ő teóriáját a mai körülmények között egyenesen megdönti. A bankbetétek emelkedését s így a tőkeképződést azoktól lehetne elsősorban várni, akik mi® egyrészt a bankokkal kapcsolatban nyereségekhez s így tőkéhez jutnak, azt bankbetétbe helyeznék; másrészt azoktól a közgazdasági férfiaktól Várhatnék a bankbetétek ’ emelkedését, akik elnöki, igazgatói és szindikátusi tagságaik révén nyert javadalmazásaikat helyeznék el bankbetétekben. Ezekről a kategóriákról egyre szélesebb körben állapítják meg azt, hogy tíz, húsz, harmincéves közgazdasági tevékenységük eredményét nem mindannyian helyezték cl magyar értékekben és magyar területeken. Amikor azt látjuk, hogy olyan közgazdasági vezéregyéniségek, akik az állam legmagasabb funkcióinak betöltése után nyugalomba vonulva, húsz—harminc éven keresztül évi többszázezer pengős jövedelmüket sem házbirtokba, sem földbirtokba, sem más magyar értékbe nem helyezték el, addig számottevő tőkegyűjtést felmutatni csak hiányosan, lehet. Mint konkrétumot vetem fel a kérdést, és Éber Antaltól várom a választ, hogy mint közgazdasági életben járatok ember állított-e már össze statisztikát azokról a férfiakról, akik nyugdijaikból és közgazdasági javadalmazásaikból magyar tökét gyűjtöttek, magyar értékeket vásároltak? Teleszky János ugyanis azt mondotta, hogy csak tőkehiány van, de pénzszűke nincs. (Nem tudjuk, hogy Teleszky maga magára is értette-e megállapítását?) Éber Antal másoáik teoretikus tétele az, hogy egész hiteléletünk bázisát csakis a betétállomány fogja képezni. A múlt kormány legfőbb bűnéül azt róják fel, hogy belföldi beruházásokra külföldi kölcsönöket vett igénybe és ezzel eladósította az országot. Az igazságnak tartozunk azzal, anélkül, hagy az előző kormányt védenők, — amely e tekintetben alig szorul védelemre, — hogy az előző kormányt, csak politikai gyűlölködésből, vagy tudatlanságból lehet az ország kiil- tartozásaiért vádolni, mert tudni kell azt, hogy a magyar állam összes külföldi adósságai 1629 milliót tesznek ki, amely összegben bennfoglaltatlk a háború előtti időből származó 1003 millió pengőt kitevő adósság. 1924. év óta' a 300 milliós népszövetségi kölcsönnel és 260 millióval emelkedett a magyar állam külföldi tartozása. A bankok, vállalatok és egyesek adóssága 1800 millió, amely összeg 200 millióval haladja felül a magyar állam külföldi tartozását, mint említettük a háború előtti 1003 milliós tartozással együtt Ha tehát tőkeképzésröl, betétállományról és a jövendő hitelélet bázisáról beszélünk, akkor e . teoretikus vizsgálódás körét ki kell terjesztenünk az 1924—1931 évi időszak bankpolitikájára, amely a múltban, az Éber Ah tál teóriájával szemben nem volt „egész hiteléletünk bázisa", mert a beruházásokra fordított 560 milliót nem a belföld folyósította, hanem a külföld. Éber Antal .szerint egy év alatt 400. millió pengővel esett vissza a pénzintézetek betétállománya. Tehát többel, mint a nép- ■ szövetségi kölcsön és majdnem annyival, mint az 1924 év óta igénybevett külföldi . kölcsön, Újból konkrét kérdést kell felvetnünk Éber Antalhoz és pedig azt, hogy mint a közgazdasági élet nagynevű diagnosztája s mint a pénzgazdálkodás kitűnő Ismerője, rendelkezik-e statisztikával, amelyből megállapítható volna,, hogy a 400 milliós bankbetét az utolsó , egy év alatt minő mobil beruházásokra vándorolt, vagy ha már a vándorlásnál tartunk, hogy hová vándorolt?... A kistőkés, a kisbetevő, a kispolgár életszükségletének fedezésére fordította a tíz—húsz—harminc milliót, amit bankbetétéből kivett és itt benn az országiban költötté cl, de a 400 millió, amely pedig hivatva lett volna a lognyo- masálöbb viszonyok között „egész hiteléletünk bázisát“ képezni, a bankbetétekből eltűnt és elvándorolt. A mai körülmények között tehát a kamatlábmérséklés jelentéktelen mértékben befolyásolja a tőkeképződést, ellenben: könnyít a polgár, az adózók, az adós helyzetén. Ne feledjük, - hogy valamint háztulajdonos csak ezer .vagy tízezer van, de a lakók száma már milliókra rúg; addig tőkések . is csak ezren vagy talán tízezerén váltnak, de az adózó adósok száma milliókra ruffl, A teória területéről a gyakorlati életbe kell átlépnünk, s ha átlépjük a határmezsgyéket, akkor azt látjuk, hogy kölcsönfolyósítást, tőkekihelyezést a mai körülmények és viszonyok között sem magas, sem alacsony kamatláb mellett nem remélhetünk. Már pedig az az adós, aki évtizedeken keresztül becsületes kamatfizetője volt a banknak, az elvárhatja, hogy a bankkamatláb mérséklést maguk a hitelezők is megértéssel fogadják. Ugyanez az igazság a külföldi kölcsönökkel és a külföldi hitelezőkkel szemben. Mint a gyakorlati pénzgazdálkodás emberétől kérdezzük Éber Antaltól, hogy a Bethlen kormány távozása. óta közgazdasági életünk melyik területén, hiteléletünk melyik vonatkozásában történték a bankkörök részéről beruházások s a tőke, minő vonatkozásban, hol felelt nféev mint munkaadó, mint értékképző és termelői tényező azoknak a követelményeknek, amelyeket vele szemben a közgazdasági élet joggal támaszt?... Éber Antal harmadik teoretikus morfon- dirozása arról szól, hogy a közönség tőkéjét ne helyezze immobil értékbe, hanem azt bocsássa a pénzintézetek csatornáin keresztül a hitelélet rendelkezésére. Erre a teóriára már a előzőkben megfeleltünk, amikor kérdeztük, hogy hol, merre vannak azok a „csatornák" és hová vezetnek, amelyeken keresztül a magyar közgazda- sági élettől a tőkék clvonatnak és nem bocsáttatnak a belföldi hitelélet rendelkezésére, támogatására. addig nem térnek vissza, amíg a közbizalom helyre bem áll, ezért az az ország, amely élni akar s nincs kilátása, hogy valahonnan hosszúlejáratú külföldi kölcsönhöz jusson: annak tőkeszükségletét belső kölcsön útján kell biztosítania. Ha tehát módunkban áll egy hosszúlejáratú belföldi kölcsönt igénybe vennünk, mintahogy annak lehetősége fennáll, akkor a belföldi kölcsönt még inkább gazdasági életünk folytonossága céljára kell felhasználnunk, hogy mielőbb megközelíthessük a normális gazdasári állapotokat. Miután a magyar nemzet nagy tartozásának, a hadikölcsönkötvényeknek sorsa Is elintézésre vár V miután a belső kölcsön százszázalékos sikerét csak a magyar nép hiánytalan áldozatkészsége teremtheti meg, éppen ezért a nyereménykölcsönkötvény emisszió, jánál és plasszirozásánál, a liadiköl- csönök arányos konverziójának is helye van. Ha tehát a polgárság bizalmát fokozni és helyreállítani akarjuk, akkor a belső nemzeti kölcsön végrehajtásánál arra kell törekednünk, hogy a hadikölcsönkötvé- nyek tulajdonosait arányosan kártalanítsuk s így a belső nemzeti kölcsön útjait ezzel is-egyengessük és sikerre vigyük. Éber szavaival élve, a közönséget arra kell ösztönözni, hogy a. bankjegyeket ne •fezaűrálja és né fektesse immobil értékekbe, hanem bocsássa a pénzintézetek csatornáin keresztül a hitelélet rendelkezésére. Csak annyiban vagyok bátor helyesbíteni Éber álláspontját, hogy a bankjegyeket bocsássa a nagyközönség a hosszúlejáratú nyeremény- kölcsönkötvény vásárlás céljaira, mert ezzel a hiteléletet is szolgálja, de szolgálja a magyar gazdasági életet is, amelytől a magyar nép a mindennapi betevő falat kenyeret várja. Talpra kell áilanunk s nem a külföld jóvoltából, aminek ma nagy ára van s különben is hiú remény, hűltem a saját emberségünkből. Mi a konkrétum azokon kivül, amiket már az elmondottakban leszűrtünk? Elsősorban az. hogy az adózó-adósok nagy tömegének enyhítésére kell leszállítani a bankkamatlábat, miután nem lehet addig várni, amíg a tőkék megmozdulnak s akár mint magánvállalkozások, akár mint bank- kezdeményezések megindítják a munkaal* kalmakat jelentő vállalkozásokat, azért is bankkamatláb mérséklés útján — a nagyobb kamatozásba váró tőkéket, között- tük Éber Antal szerint égy év óta a betétekből kivont 400 milliót, — egy belső kölcsön kontrahálásának elősegítésére és biztosítására kell animálni. Ezért a belső kölcsönért is kapna a takarékos közönség olyan magas kamatot, aminőt a bankok nyújtanak a betétek után. Ne tévesszen meg senkit, hagy a fővárosban és a városokban a pénzgazdálkodás, ha vontatottan is, de életben van, ezzel ...széniben viszont . az ország 5—6 miiltő polgára maholnap már a pénzegységek formáját is elfelejti. Miután a normális gazdasági viszonyok megszűntek s belátható Időn beiül rniodBuda, 1932. junius 18. Mussolini tér. Mérik Ernő kormányfőtanácsos, aki oly sok érdemes eszmét vetett már fel Buda érdekében, most az egyik nyílt levelében kifejti, hogy az olasz nemzet és annak élén a duce oly nobilis gesztussal kísérte a hősi halált halt bajnokokat és az „Igazságot Magyar- országnak“ nevű repülőgép katasztrófáját, hogy a magyar nemzet háláját és köszönetét azzal is kifejezhetné, hagy nevezzen el valamilyen alkalmas utcát, vagy teret a nemeslelkű duce iránti tiszteletünk jeléiil „Benito Mussolini“ nevén. De arra is gondol, hogy azok, akiknek orvosi rendeletre s mert vagyoni viszonyaik ma is megengedik, valamilyen külföldi gyógyfürdőbe kell menniök, keressék a gyógyulást Olaszországban s ne azoknál a szomszédainknál, akik résztvettek országunk feldarabolásában. Nincs az az emberi betegség, melynek gyógyítására ne akadna gyógyfürdő Itáliában. Bennünket, magyarokat nemcsak igen szívesen fogadnak Olaszország minden részében, hanem külön kedvezmények is volnának a magyarok számára biztosíthatók. „Magyarország igazsága nem pusztulhat el Rómában“, mondotta Arlotta követ a gyászszertartás alkalmával. Ez egymaga is oly nagyjelentőségű kijelentés, hogy ezért egymagában is elismeréssel és hálával tartozunk annak a nemzetnek, amelynek ö itteni képviselője. Az olasz kormány nagy napilapja a La Tribuna Marik Ernő cikkét egész terjedelmében átvette. A svábhegyi menedékház kibővítése. A svábhegyi Eötvös úton, a Normafa közelében, két év előtt a székesfőváros tudvalévőén pompás menedékházat építtetett, melyet a kiránduló közönség örömest fölkeres s amely télen, a síelés szezonjában, talán még látogatottabb, mint nyáron. A menedékházat olyan tömegekben keresi fel a közönség, hogy az már-már szűknek bizonyul, miért is a menedékházat még egy nagy teremmel kibővítik. A minap egy bizottság már helyszíni szemlét is tartott ez ügyben s most már csak1 a kellő anyagi fedezet kell, hogy a kibővítés megtörténhessék. Minaret Érdligeten. Ebben az országban állandó meglepetések érik a közönséget. Tudós emberek, köztük Pávai Vájná Ferenc dr7, járt e napokban Érden a faluban, ahol a falu szélén, agyaggödrök között egy régi török tornyot talált, egészén ép mi'narettet, amelynek felső részébe köböl faragott kőlépcső vezet. Most a környékét rendezték, tér alakult körűié és igy már érvényesül a régi török világ érdekes emléke.
