Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-03-24 / 1077. szám
Biídapes'í 1932 március '2% fiflrtaf MapTfl melléklete ügyeit intézheti. Városi polgárnak nem Budán kiállított oklevele érvénytelen. A polgárok között a legteljesebb volt a szabadság s úgy jogokban, mint a terhek viselésében egyenlők voltak. Ha valaki a város határát azzal a szándékkal lépte át, líogy a va- rosban állandóan letelepedik s aK igen csekély teltételeknek, amelyeket ilyenkor a város a letelepedők szamára előírt, eleget tett, felvették az illetőt a város polgárai közé s mindazokat a kedvezményeket élvezte, amelyeket a többi polgár már élvezett. Minden polgárnak joga volt, hogy csak a városj tisztviselőnek tartozott engedelmeskedni és csak saját bírája által volt elítélhető. Törvénykezési eljárás alkalmával csak a saját polgári rendbelije tanúskodhatott vele szemben; polgárt törvényes ítélet nélkül vasra nem verethettek és csak a saját otthonában lehetett letartóztatni. A városi bíróság ítélete ellen a felébbezés nem az országos bizotság- hoz történt, hanem egyenesen a királyhoz, vagy az általa kinevezett tárnokmesterhez. Adózás tekintetében csak a királyi kincstárnak volt alávetve. Közmunkák alól fel volt mentve. Minden újonnan letelepülő élvezte a vámra, a vámmentességre és egyéb kiváltságokra vonatkozó szabadalmat. Nemzeti különbség a polgárok közti egyenlőséget nem érintette. A polgárok közti egyenlőség Magyarország városaiban a XIII. században egyedül áll egész Európában, mert még a zsellérek sem vétettek ki a többi polgá-T rok jogaiból. A polgárok tényleges jogai voltak az egész önkormányzatban való részvétel, közreműködés a statútumok alkotásában, az összes városi tisztviselők, bíró és plébános választása. Az összes jogokat minden érett polgár gyakorolta a város piacán tartott népgyűlésen, amelyen még más egyéb fontos ügyekben is határoztak. fiogy az epén neki való. A róka a lábikrájába fog harapni és csak a lábait kívánja vitézsége jutalmául. A medve csak morgott jókedvűen. Hirtelen szembekerültek az erdésszel. Az ember lőtt, töltött és újra lőtt, azután a késéhez nyúlt. A medve, aki egyedül támadta meg, golyóval a lapockája alatt, késszúrásokkal az oladlaban, nyögve, véresen, köhögve cammogott vissza társaihoz, akik az erdő mélyen ültek, mintha mi sem történt volna. — Gyáva kutyák, miért hagytatok cserben? kérdezte a súlyosan sebesült. - Nem kell minden viccet komolyan venni, szólt a róka. Én csak egy szép verekedést akartam látni, de te nem verekedtél szépen. — Mikor megláttam a puskát, mondta a farkas, egyszerre eszembejutott a nemzetközi jog és beláttam, hogy nincs okunk a támadásra. A sakál indítványozta, hogy büntessék meg a medvét, aki megsértette a békét és igazságtalanul bántalmazni akart egy derék erdei lakót. Az igenelőkelő iársaság elfogadta az indítványt és mivel vérzett és gyenge volt a medve, megették a medvét. Egész kis füzetre való ilyen mesét mond el Szentirmui Imre, az Erzsébet Népakadémia most induló 'füzetsorozatában, mely mint I. füzet jelent meg és az ára 20 fillér. Címe: Mesék felnőtteknek, — álfátoknak, embereknek. Az „Erzsébet Népakadémia“ helyisége: Vili. Szentklrályi-u. 7. Harmadik évtizede dolgozik és minden este 5 és 8 óra közt van érdekes előadása. Van 30.000 kötetes kölcsönkönyvtára és a múlt évben 800-nál több előadást rendezett, - minden rangú, rendű és korú egyének szár i mára. Havi tagsági díj: 50 fillér. ógent húszéuek siratója. Nem voltak álmaim, sohse voltam gyerek, Én csak arra vágytam, Hogy húszéves legyek. Voltam sokszor írva, megvert, bús, beteg. Megvigasztalt mindig: Majd húszéves leszek! Gycrckszemembcn ők a Szerelmesek, A Férfiak, a Csodák, A szent Húszévesek, övék volt az élet, Hősök, regényesek, Félistenek voltak A szent Húszévesek... Megérkeztem végre, én is az vagyok, Csalódásomban keserűt kacagok: Megkaptam mindent, a semminél kevesebb, Hát ezt irigyeltem tőletek, Ti — szegény húszévesek? Tichy György. Jog az erdőben Az embernek van a legfinomabb, legfehérebb pecsenyéje, mondta a róka egy igen előkelő társaságban az erdő mélyén. Számtalanszor ettem már, de mindig újra megkívánom. Az erdő szélén is lakik egy, ajánlom, hogy költsük el. A medve, a farkas, a sakál helyes- lőieg bólintottak. Útra készültek, de a mókus eléjük állt: Mit vétett nektek az ember? Semmi okotok, semmi jogotok, hogy bántsátok azt, aki nem bántott. — Pacifistának nevezték és mint akinek semmi érzéke magasabb dolgokhoz, félretolták. Útközben a farka« kijelentette, hogy ő fog végezni vele, mert ő a legéhesebb. A sakál csak a szívére pályázott, mert hallotta, Keleti exportunk Londonban az egyptomi királyi nagykövei: dr. Hafez Afif pasa miniszter, sajtófogadást rendezett, amelyen igen érdekesen világította meg az egyptomi exportimport kérdését. Mialatt ugyanis az európai államok, főleg Anglia, Francia- és Németország kivitele Egyptom és a Hcdzsász felé állandóan emelkedik, legújabban pedig Cseh- I Szlovákia és Ausztria is megjelentek a keleti piacokon, addig Magyarország sehol- sem található s ha meg is jelenik, alig számottevő kisebb magánüzletekről van j csak szó. Magyarország az exportőrök sorában a 25-ik hely körül van, holott sok olyan árunk van ós terményünk, amely Egyp- tomban nagyon is kelendös, azonban teljesen érthetetlen módon alig szerepelünk az egyptomi és egyéb keleti piacokon. Hafez pasa az idegenforgalomról is tett érdekes kijelentéseket, amiből kiderült, hogy az idegenforgalom az egyptomi állami költségvetésnek igen nagy' Hasznot bajt. Hasonlóan szomorú és árva a magyár export helyzete a többi izlamita államokban is, ahol mindenütt várnak bennünket tárt, testvéri karok, de csak nem jövünk, . hogy elvigyük a magyar föld mindennemű termékét keleti testvéreinkhez. Germanus professzor Indiából, Szervei honfitársunk Jávából, Dehaas Arábiából írják leveleiket, sürgetik a különböző terményeket, főleg ásványvíz iránt nagy az érdeklődés, de még a közeli Albánia sem tudja megkapni azokat a miutaküldemé- nyeket egy-két kivétellel, amelyekért a Budai Napló már egy év óta ostromolja az erre hivatott illetékes tényezőket és államilag óriási szubvenciókkal dotált részvénytársaságokat, mint p. o. a Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt. céget is, amely tulajdonképen csak proviziós közvetítésekkel foglalkozik. LaKlierendezfiseh Egyes bútorok KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK iS GARAMCIA MELLETT SCHÄFFER JÁNOS műbútorasztalosnál 11., TÖRÖK-U.2. Telefon HÍVÓ 55-2-98 A budai kiskocsmák nagy múltra tekintenek vissza, amelyek már nyolcszáz évvel ezelőtt keresett és jövedelmező ipart jelentettek. Buda polgárainak a szöllőre nagyobb gondjuk volt, mint a gabonára.. A külföldön is híres budai szöliőkről már II. Endre is megemlékezik az 1211 és 1212-ben kelt okmányaiban, amelyeket a ,budai egyház jogaira nézve a leleszi prépostságnak adott. IV. Béla pedig a szöllőművelést azzal is előmozdította, hogy a kilenced és a csöbör alól a szöllőmüvese- ket felmentette. Buda polgárai a borkereskedelemből is nagyon meggazdagodtak, azonban . természetes, hogy helyben is erősen fogyott a jó bor. Az italokat az italmérők (Leitgeben) és segítőjük (Aufträger) mérték ki. Külön asztalon voltak elhelyezve az italok,’ különféle vas, fa, agyag és üvegedényekben. Az - asztal mellett az úgynevezett Tischstecher állt. Vasár- és ünnepnapokon csak a Nagyboldogasszony templomában mondott nagymise után kezdődhetett meg a bor- • árusítás. A bormérés (sörmérés) idejére az ihető helyiségekre ki kellett akasztania cégért, melyet vidéki kiskocsmák még ma is megtesznek. A kétéves bort a „Zwiferdiget“ egy forgács kötegre alkalmazott szalmazsup- pal jelezték, az egyéves bort csupán szalmazsxippal, míg az idei bort csak zöld gallyal. Ezenfelül a bor színét is fel kellett még tüntetni. Az italmérési jog eredetileg a király jövedelme volt, amelyet földesúri jogával ruházott át a városokra, amelyért viszont azok pénzben adóztak. A város e jog gyakorlását egyes polgáraira hárította át, akik ezért szintén bizonyos adót fizettek akár természetben, akár pénzben. Szigorú monopólium volt e szerint a bonnérés, amely 1592-ben enyhült némileg. amikor a városi tanács megengedte, hogy saját fogyasztásra hordós bort vehettek a polgárok, azonban vendégeskedéskor továbbra is a városi csapszékből kellett a bort venni. A borkimérő csak készpénzfizetés ellenében mérhette ki a bort, hitelbe csak a borgazda tudtával adhatott egy pintet és csakis zálog ellenében. Ha a borkimérő a zálogvételt elmulasztotta, elsőízben kalodába, ismétlődés esetén szégyenfára került. Vasár- és ünnepnapokon, az egyház nagy ünnepein a kimérőhelyiséget az Urfelmutatás előtt kinyitni nem volt szabad. A borexport XII. és XIII. században igen nagy volt. Vágy tangó Lágy zene cseng, forró melódiák, Átfogom lágyan a derekát. Karomba tartom, közel van a szája, Hozzám simul a dal ritmusára. Eltűnik mindenki csak ketten vagyunk, Körülöttünk az Elet dalol... S mcssze-messze, erdőn-mezön túl Valaki tangót muzsikál valahol... Tichy György. Legszebb és legkellemesebb a husvét a Margitszigeten! A SZtilOtíiIID: egy tßljSS tlQÜ tartózkodás (március 24—30-ig) ellátással fürdőkkel 1 személynek ..... P 85 Ugyanez 2 személynek . . ... P 145 Húsvéti 3 napos weeH-end nagyszombattól keddig 1 személynek .................. P 35 Ug yanez 3 személynek * . ... P 60 A szanatóriumban: teljes agy háti tartózkodés, diétás ellátással, fiirdőkurával és orvosi felügyelettel ... P 110 Elsiraogii isna Tánc. Te|0|0n, 2BB_20 ván a latin vnum szóból származnak. A bortermelés földrajzi és történeti adatai elvesznek az őskor homályában, de annyit bizonyosnak kell tartanunk, hogy már a honfoglalás talált tt szőlő- kulturáa, melyet a talaj alkalmas volta, a bor páratlan minősége és gazdasági jelentősége ngy virágzásra emelt. Ez a virágzás az Árpád-házi királyok alatt kezdődött s fejlődéséről tájékozást nyújt az a körülmény, hogy a háború előtt « a homokterületek kiültetése után a külfölddel való borforgalom Magyarország javára kerek számban 16 millió korona többletet mutat. Sajátságos, hogy Bonfinus és a régi írók a tokaji borról nem tesznek említést. Még Oláh Miklós esztergomi érsek sem említette fel az általa felsorolt híres borok között Ebből az látszik, liogy a tokaji bor csak a XVI. században s akkor jutott jelentőségre, midőn Tokaj és vidéke áttért a külön aszutermelésre. a hármas árkolásra és a késő szüretelésre. Ettől kezdve aztán rohamosan nőtt a tokaj ibor hírneve, melyről nemcsak azt állapították meg, hogy olyan, mint a csurgatott méz, hanem azt is, hogy arany venyigéje vari. Tóth Béla „Magyar Ritkaságok“ című jeles munkájában külön fejezetet szentelt az arany venyigének s azt állítja, hogy abban az időben, mikor az emberiség még alkimista szemmel nézte a természetet, Európának egész tudományossága hitte, hogy Magyar- országon a szőlő néhutt színaranyat terem. A bor általában három főosztályba sorozható. Van asztali bor, pecsenyebor és csemegebor. Az asztali bor for-1 galmi tartálya a hordó, a pecsenye és csemegeboroké a palack. Az elmúlt századokban a nagy hordók divatoztak. Bizonyára mindenki hallott már beszélni a heidelbergi hordóról, melynek a legnagyobb átmérője 8 méter, hossza 11 méter és 99.000 liter bor fér belé. Nekünk is voltak hasonló híres nagy hordóink. A Szulinyi-féle hordó még nagyobb lett volna a heidelbergi- nél, de ez a hordó a mesék világába tartozik. A gróf Eszterházy-féle tatai uradalom hordója azonban törétnefi valóság, de kisebb, mint a heidelbergi hordó. Tóth Béla már fent említett könyveszerint 71.279 liter bor fér el benne s 191 mázsát nyom. A bor emberi táplálék ugyan, de a szellemi világban is kiváló helyet tölt be. Állandó költői téma s a bordalok a | költészetnek egyik legnépszerűbb műfaját képezik. A görög Anákreon óta minden nemzetnek vannakbordalai. A bor általános hatásain keresztül, a bordalokban szerencsésen érvényesülhet a kedély, a szerelem, a barátság s a hazafias érzés. Legnagyobb költőink (Csokonai. Kölcsey, Bajza, Vörös- marthy, Petőfi) irtak bordalokat. Vörösmarthy fóti dalát mindenki ismeri s a Vén cigány, ez a remek bordal volt a nagy költőnek utolsó költeménye. Ezzel befejeztem mondókámat s az a tiszteletteljes kérésem, hogy még felolvashassak itt egy bordalt, mely nem egyéb, mint előadásomnak összevont epilógusa. Dat a borrólF Az alkohol-járványa ellen Síkra szálltak nem rég ketten. Nagy tekintély, tudós doktor Praxisában látta sokszor Az alkohol veszedelmét, Roncsolt szívet, hibbant elmét. S óva int egy derék tagunk, Bor nélkül is búsulhatunk. Sokat inni öreg hiba, Támad abból sok, galiba, Ha a férjek kimaradnak. Hol kelete van a' csapnak. Itt nincsenek ilyen férjek, Szolídak az agglegények, Nóbel-spiccel haza mennek S utóíze nincs az estnek. A nóbel-spicc jobb a jónál, Menyecskének szintén jól áll, Kék szeme lángja éget,’ Áram tölti be a léget. Nóta csendül csábos ajkán, Hol szomorú, hol meg pajzán, Siró_ jókedv, szelíd mámor, Ekként hódít ma,'is Ámor. Már a régi görög korban Anákreon hitt a borban. Az Istenek csészéjébe Ciprusi bort öntött Hébe. A jó öreg Jupiternek Emlékei szárnyra keltek, Megcsókolta hévvel Junót S megáldotta volt a jóbort. Pusztaszer és Szerencs óta Borról zeng a magyar nóta, MEGNYÍLT BUDA LÁTVÁNYOSSÁGA A FÉNYESEN ÁTALAKÍTOTT „STAMBUL“ NAGYKÁVÉHÁZ ' " IL, MARGIT-KÖRÜT 1. SZ. TELEFON: 54-0-97 ÉS 84-4-26 károlyi Árpád KOMBINÁLT ZENEKARA KÜLÖN TERMEK SZÍNHÁZI VACSORÁK TULAJDONOS OTTÓ DEZSŐ A húsvéti tojás Nyilván ázsiai származású forró véremnek tulajdonítható, hogy általában rendkívül nagy barátja vagyok a női nemnek. Ebbéli megnyilatkozásaim rendszerint nem egészen platói természetűek. Ha — mondom; — általában imádom a nőket, most úgy vagyok vele, hogy minden érzésem egy nő felé fordid, akit Micinek hívnak. A haja szőke,' a szeme ibolyakék. Hódolatom annyira megy, hogy — mint a legfinomabb úri körökben mondani szokás, — juhászkutya lennék a kedvéért, avagy pedig nyolc napig a füstön lógnék érte. Közeledvén husvét, gondoltam, valami szép meglepetésről kell gondoskodnom a Miéi számára. Bementem tehát Ravaszhoz és megvásároltam ott egy művészi cukortojást, akkorát, mint egy görög dinnye. Ilyen nagy húsvéti tojást, azt hiszem, nemcsak Budán, de az egész európai kontinensen nem lehet még egyet kapni. Hát hiszen az ára is aszerint való volt. Egy havi, redukált tisztviselői fizetésem ráment Fogtam a gondosan becsomagolt, törékeny, kényes jószágot és elindultam vele a Horthy Miklós út vége felé levő lakásomra. Gondolkoztam, hogyan viszem el legjobban, hogy valami baja ne történjék. Legokosabb volna taxiba ülni, de bizalmasan elárulom, annyi pénzem már nem maradt. Villamosra ülni? Isten őrizz! Amilyen zsúfoltak mindiga villamos kocsik, biztosan agyonnyomná valami kíméletlen utitárs a cukortojást, a rajta turbé- koló galambokat, a pompás cukor-virágokat és a tojás belsejében látható Ámor- kákat, akik ott hancuroznak egy szív körül, egy égő piros szív körül, amely természetesen az én határtalan szerelmemet szimbolizálja. Hát legjobb lesz gyalog menni! Alig megyek száz lépést, ki jön velem szemben? Tóbiás, barátom Tóbiás, a díj- birkozó, aki rendesen úgy üdvözöl, hogy összeöleiget és úgy megropogtatja a csontjaimat, hogy a Királyfürdő masszőrjei együttesen se jobban. — Hahaha! Szervusz drága pofám! — kiáltott Tóbiás már messziről és kitárta karjait. — Te jó Isten, — gondoltam ijedten, — ha ez a marha most magához szorít, vége a tojásnak. — Közel ne jöjj hozzám! — kiáltottam feléje. — Miért? — csodálkozott ő. — Mert fekete himlőben szenvedek! Most megyek a kórházba. — Gyalog? — álmélkodott Tóbiás. — És mi az a nagy, amit viszel? — Az egyik himlőm! Viszem a doktorhoz, hogy tegye el spirituszba az utókor számára. Megölelni, hát nem ölelt meg, de úgy vettem észre, indignáiódva nézett utánam. Tíz lépéssel odébb majd elütött egy biciklista. Szerencsére csak az oldalamat Vörösmarthy bordalában Ezer érzés, honfi vágy van, Csokonai arra vágyott, Aludhasson örök álmot „Kedves élete párjával, Csikóbőrös kulacsával.“ Hogy búsuljunk, de bor nélkül, Lelkem ezzel ki nem bekül. , Bor nélkül nehéz a bánat. De ha ürítem kupámat, Hajlik a bú csontgerince, Patikává lesz a pince, Bánat és gond, mind ellohol, Oh az a bor nem alkohol. Tokaj és Mád nektárnedve Se hangoljon néha kedvre? A furmintról szálló lepkék Emelgetik a múlt leplét. Tündér leány, zsongó méhek Szórják széta reménységet, Szivárványszínt ível az ég, Hogy „él magyar, áll Buda még“. A serlegben habzó bornak Hő cseppjei hitté forrnak. Kelet felé riadóra Székely, magyar pattan lóra, Csaba királyfi az égen Felénk vágtat tüzes ménen S a feltámadt hún vitézek, Csattognak a kelevézek. Majd eljön az örök béke, Boldog ország boldog né&e Bércen, rónán zengi a dalt, Hogy „Isten áldd meg a magyart“. A hazát, mit szerzett Árpád, Az angyalok vállon hordj'á|c. Ez a bornak a receptje, Legyen áldot tmnden csejpje! súrolta és a kabátomat hasította meg, de a tojásnak nem lett baja. A Krisztina-téren egy ablaktisztító szakférfiú jött létrával a vállán. És úgy hasba lökött a létrájával, hogy csak úgy nyekkentem. — Állat! Nem tud vigyázni? — ordított ő. Bántam in én! Csakhogy a tojásomnak nem lett baja! Útközben három hitelezőm került velem szembe. Nagynehezcn tudtam bemenekülni mind a három esetben egy-egy kapu alá. De a tojásnak, hála a Gondviselésnek, a nagy menekülésben nem lett baja. A Gellért-szálloda előtt majd elütött egy autó. Nagyott ugrottam félre, csoda, hogy a tojásnak nem lett baja! A körtéren egy pár kölyök Siou-indiánt játszott és parittyával lövöldözött. Na most csak az kell, hogy valamelyik bcle- trafáljon a cukor-tojásba egy kaviccsal! — Halló! Nini a Zeppelin! — kiáltottam el magamat, az ég felé nézve. A kölykök abbahagyták a parittyázást. Öle is felnéztek. S mialatt a Zeppeint keresték, én sietve odább álltam. Már akkor olyan ideges voltam a sok m'egpróbá'tatástól, hogy legokosabban cselekszem, ha mindjárt bemegyek a közeli Ringer-féle szanatóriumba. Végre, végre, végre a lakásom kapójához értem. Egy hálás pillantást vetettem a menny felé, mely úgy megsegített, hogy a drága 'tojást épségben tudtam elhozni. Most már határozott léptekkel mentem a harmadik emeletre. S már fönn voltam. S már tartottam az ajtóm felé. Akkor valahogy elcsúsztam egy darab narancshéjjon, elvágodtam és ... a drága cukortojás ott feküdt darabokra törve, romokban, elpusztulva. Sváb'. Csak egy kis sarkot kérek Irta: dr. Laczó Viktor Ma már nincsenek sem hűbéresek, sem rabszolgák, iyeneket tehát legalább is a művelt országokban vásáralni nem lehet. De ha a tőke sohasem lehet meg emberi erő, vagy legalább is az emberi erőt helyettesítő, de az emberi értelmet sohasem nélkülözhető géperő nélkül, ha tehát más szóval értékeket '■ csak úgy lehet termelni, ha a földet az ember megműveli, a gyárat és annak gépeit az ember kezeli, akkor a rabszolgaság és hűbériség eltűntével is gondoskodni kellett róla, hogy az emberi erő valami formában mégis csak hozzákötődjék a termelés folyamataihoz. Megalkották a minden megélhetési forrástól elzárt és tisztán csak a saját testi vagy szellemi erejére utalt „munkás“ fogalmát. A pénzgazdaság ezt is bevette a maga mindenre kiterjedő hatáskörébe és amint a földet, az ércet, a villanyosságot meg- vehetővé tette, úgy tette megvásárolhatóvá az emberhek testi vagy szellemi erejét is. Minden egyén szabad; de vannak egyének, akik csak úgy élhetnek meg, ha testi vagy szellemi erejüket pénzzé teszik. De ha a tőke egymagában sem a termelési eszköz, sem a nyersanyag, sem a munkaerő, hanem ezek együttvéve, akkor a kikölcsönzött pénz is csak akkor tőke, Ita mindezeket együttvéve heyettesiti. Nekem mint modern „munkás“-nak eszemen és karomon kívül semmim sincs. Vannak körülöttem földbirtokok, amelyek fölött a „tulajdonos“ rendelkezik s ezt a tulajdonost törvényesen és békésen csak úgy válthatom fel, ha neki pénzt adok. A pénzt kikölcsönzöm. Ha az egész pétiéért veszem meg a földbirtokot, a pénz még mindig nem töke. Csak akkor válik azzá, ha rajta a földön kívül a felszerelést, a vetőmagot, a magam és munkástársaim munkaerejét is megszerzem, abból a mai időben a közterheket is viselem. A kedvező időjárást is meg kellene vennem, de szerencse, azt ma még hem áradják. Csakis ekkor, amikor már nincs is, amikor már termelési tényezőkre becseréltem, mondható a pénz igazán tőkének. Csakis ekkor van tőkésítve, csakis ekkor van gyümöi- csözőleg elhelyezve! Illetőleg nem is elhelyezve, hanem elköltve. Aki kölcsönvett pénzen freskót csináltat, nem tőkét, hanem csak pénzt használ fel. Ebből a pénzből amolyan talmi-tőke csak akkor lesz, ha a freskót belépődíj mellett mutogatja. Ekkor ugyanis legalább a látszatát veszi annak, hogy „értékeket termel“. A tőke terméséből mindenekelőtt vissza kell fizetnem legalább egy részét a föld, eszközök, vetőmag és munkaerői megszerzésére fordított kölcsönnek. Azután biztosítanom kell a következő év vetőmagját és a munkaerőt. A termésnek jó ára mellett marad a termésnek egy része nekem és a pénzkölcsönzőnek — vállalkozói nyereség címén. A pénzkőlesőnzőnek adott ez a rész volna a kamat.
