Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-12-15 / 1104. szám

V XXIX, évf. 1104 st. ELŐFIZETÉS Egy évre . Negyed évre 24.­6.­Egyes szém 40 fillér. Eyyesületek, nek hivatalos amely ét­lapja — tagjai féláron kapják Napló 1932 december 1S HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 m/m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó hirdetőknek nagy kedvezmény Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáié újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budán, I. Bors u. 24 Telefon; Aut. 502-96. Hivatalos érák: délután 4-6 lg Régi bűnök új irányok Válasz Dubonai Pál cikkére, mely „Uj irányok a magyar élet­ben“ címen jelent meg a Budai Napló december 7-iki számában. Soha jobbkor publicista tolla nem nyúlt a magyar nemzet uj irányát jelző témához, mint ahogy a hivat­kozott cikkben tette, amihez Bethlen István gróf* kétkötetes munkája adta meg'a lökést. Úgy a volt miniszterelnök, mint Dubonai helyesen mutatnak rá a szláv harapófogóra, helyesebben szólva a pánszláv veszedelemre, mely Magyarországot akkor öli meg, ami­kor akarja. De tegyük hozzá: a ma­gyar bürokrácia és a külügyeinket még mindig domináló ballhausplatzi szellem jóvoltából. Mint a struccma- dár, úgy zárkózott el a közelmúltban is a magyar politika és diplomácia a fenyegető tények elől és ha Beth­len István gróf most felhívja a vesze­delemre a nemzet ügyemét, mea cul- pát kell neki iis mondania, hisz ő is tűrte azt a bürokratikus lagymatag­ságot, amellyel a kérdést a hivatalos helyen kezelték és épen az ő egykori pánszláv orientációjú tanácsadóinak köszönhetjük, hogy ennyire beleke­rültünk a szláv harapófogóba. Bethlen uralma sem azokkal a szlá- voknak tartott, — nem a magukat szlávoknak sohasem vallott népekkel barátkozott, hanem kimondottan a pánszláv j árszalagon táncoló nemze­tek politikusaival és diplomatáival, akik ugyan hétrét görnyedtek előtte, referenseit elhalmozták szláv kitün­tetésekkel, hogy ezalatt szép csönde­sen gúzsba kössék á mi szlávul be­szélő, de pánszlávelltenesen gondolko­dó és érző barátainkat. A mi bürokráciánk ezt nem látta, nem értette, hiába figyelmeztették rá. Konkrét tényekktel bizonyíthatjuk, Az első ilyen fontos tény, hogy dip­lomáciánk absolute nem kereste a nem-pánszláv érzelmű nemzetekkel: a lengyelekkel, ruthénekkel, horvá- tpkkal, bolgárokkal és tótokkal való bizalmas kapcsolatokat, pedig ezeket is a pánszlávizmus folytogatja. Nem sikerült ezzel kapcsolatban a romá­nokat belehozni egy pánszlávellenes blokkba, ép úgy a görögöket és az irredenta Montenegrót sem, amelyet a pánszlávizmus épenséggel sohasem érdekelt. Nem érdekli a Balkán szláv anyanyelvű, de Mohamed vallását követő, majdnem ötmilliót kitevő bal­káni mohamedánokat sem. Vagy a velük fajrokon albánokat. A Bethlen- kormány egyetlen lépést nem tett, hogy a pánszláv gyűrűt halálosan sebző önálló magyar görög-keleti egyház talpra állhasson, amellyel a görögkeleti hívők legnagyobb részét elvonta volna a szerb pátriárka fen- hatósága alól és a nagy egyházi va­gyon jó része is magyar ügyet szol­gált volna. De azt egy szerb-nemzeti- ségü nyugalmazott államtitkár és a kultuszminisztérium egyik tanácsosa megakadályozták- Ezzel természete­sen akaratlanul is pánszláv érdeke­ket szolgáltak. A másik igen fontos tény. az izlám kérdése, amelyet a hivatalos ténye­zők teljesen negligáltak. Négyszáz millió muzulmán, közöttük ötven mil­lió körül szláv anyanyelvű, de anti- szláv érzületű, nem volt fontos a ma­gyar külpolitikának, amely a török - séget, a mi rokonunkat, állandóan az izlámmal tévesztette össze. Az izlám egymaga elég erős ahhoz, hogy a civilizációt fenyegető bolsevizmust és Európa békéjét állandóan hábor­gató pánszlávizmust féken tartsa. Hi­ába figyelmeztették, az illetékesek erre nemcsak a Budai Napló hasáb­jain, de Géniből is a Bethlen-kor- mányt, a bürokrácia elzárkózott at­tól, hogy a bolsi és pánszláv (tán egy a kettő?) veszedelem ellen szer­vezkedjünk. Három fellegvára van a pánszlávizmusnak: Belgrád, Prága es Moszkva, de még ezt sem tudták. Tévedni emberi dolog és mindig dicséretreméltó, ha az ember belátja tévedését, mert akkor még segíteni lehet. Bethlen István is belátta poli­tikája tévedéseit, most itt az idő, hogy jóvátegyük mindazt, amit elmu­lasztott a magyarság feltámadásának érdekében. Meg kell keresni, de nem bürokrata agyvelőkkel, hanem a gya­korlat embereivel, a nagy turáni és izlamita kapcsolatokat, korridort keli építeni kelet felé a fekete tenge­rig és Budából kell az izlám kulturá­lis fellegvárát Európa számára előva­rázsolni. A magyar görög-keleti ős­egyház megszervezésével, önálló ér­sekség, esetleg exarhátus felállításá­val halálos csapást kell mérni a szerb patriarkátusra, a Gül-Baba mecset és egyetem felállításával pedig el kell vonni ezernyj muzulmán főiskolai hallgatót London, Paris, Berlin, Bécs, Madrid, Moszkva, Belgrad és Athén egyetemeitől. Fel kell állítani a szegedi egyetem mellett a görög-keleti magyar szemi­náriumot és Budán a mohamedán theologiát. Nemzeti létünk követeli ezt, há nem akarunk a szláv harapó­fogóban végleg elpusztulni. A diplomáciánknak pedig szoros kapcsolatot, véd és dacszövetséget kell teremteni a fajrokon Albániával, ki kell tűzetni a mi iniciativánkra a horvátok, bosnyákok és rutének sza­badságának kérdéseit Genfben, lengye­lekkel és tótokkal szorosabb viszony­ba kell kerülnünk, a bolgár, török, perzsa, görög, arab államokkal szö­vetséget kell kötnünk. Akkor aztán nem lesz mit félnünk a pánszláv ha­rapástól. Ha a régi bürokrata garni­túra lázadozik, ki kell cserélni. Göm­bös Gyula miniszterefnök, ahogy ed­dig bizonyította, nem ijed meg egy­hamar sem a pánszlávoktól, sem a — bürokráciától. AcláHcs Omár ár. bizottságnak, a Horthy Kollégium igaz­gatóságának tanácstagja, Steindl Céh elnök-céhniestere, az Orszáigos Iparegye­sület igazgatósági tagja és most a Szent Gellérthegy Barátai Egyesületének el­nöke. A széni Qegy Gellérthegy Barátai Egyesületének közgyűlés Az uj elnök; Hülíl Dezső dr. Amily nagy léptekkel terjed ez a város, oly közel hozza minden lépé­sével a Gellérthegyet, mely körül ma már eleven, lüktető városi élet folyik és nemsokára csaknem a középpont­jává lesz a magyar metropolisnak. És csodálatos, hoggy éppen erről a hegy­ről tudunk oly keveset, hogy szinte meglepte a társaságot, mely a Gel­lérthegy öaTátai Egyesületének köz­gyűlésére összejött, Pauer János épí­tész előadása a Gellérthegy múltjáról, amelyben a nem ismert, vagy ke­véssé ismert történelmi érdekes ada­tok egész tárházát gyűjtötte össze. Figyelmesen hallgatta az előadást az egybegyült társaság, amelynek körében megjelentek: Asbóth Emil műegyetemi tanár, Asbótii Kamilla, Antony Rudolfné, Szigethy János felsőházi tag, dr. Juhász Andor, Kúria elnöke, Bachmann Ottóné és Mária, Sármezey Endre krmftn., Császár Ferenc föisk. ig., özv. Konrád Rezsőné, Dorner Gyula min. tan., dr. Harrer Ferenc v. megjhj. min., Zsigmondy Dezső vezér­ig., Vidéky Emil dr iparrajzisk. főig;., Vi- déky Gitus, Szesztay László müegy. tan., Szes'ztay Gizella, Hochhäuser Elek min. tan., Lengyel Béláné, Révai N. Jánosné, Gaszner Aurél igazgató és neje, Barsy Károly min. tan., Saxlehner Kálmán krm.- főt. és neje, Saxlehner Ödön főkonzul, Bánlaky Géza a Gellértfürdö igazgatója, Pauer Mária, Fritsch Kálmán dr. államiig kár, dr. Fogarassy Viktor vezértörzsorv., Lénárd Zoltán dr. egyet, tanár és neje, Körössy Albert ezredes és neje, dr. Te­lelő' Kálmán, Vörös Erzsébet, dr. Haidek- ker Lajos, Novák Kamill, Balogh László, Szentgyörgyi Gusztáv, Viraág Béla és még sokan mások. Az előadást legköze­lebb részletesen ismertetjük. A közgyűlés e hó 8-án délelőtt volt a Gellértszálló hangversenytermében, ahol előkelő társaság gyűlt össze, nagyrészben a Gellérthegy és közvet­len környékén lakó villa és telektu­lajdonosok, akiket Asbóth Emil elnök üdvözölt és fölkérte Pauer János épí­tészt, hogy a Gellérthegyre vonatko­zó előadását tartsa meg. A mindvé­gig lebilincselő és érdekes _ előadást mintegy 40 vetített kép kisérte. A szerző igyekezett a Gellérthegyre vo­natkozó összes adatokat összegyűjte­ni, azonkívül az idevonatkozó képe­ket is a múltból- Nagy elismeréssel adózott neki a társaság és általános volt az óhaj, hogy ezt a tanulmányt közkinccsé kell tenni. A közgyűlés további folyamán meg­hallgatták Lantos Zoltán tartalmas titkári jelentését, Schiefner Ká­roly pénztári jelentését amelyet egyhangúlag elfogadtak és a fölment- vényt is megadták. Ezután követke­zett volna az elnökség és a tisztikar megválasztása, ezt megelőzőleg azon­ban Asbóth Emil elnök kijelentette, hogy az ő személyétől tekintsen el a közgyűlés, mert egészségügyi okokból nem vállalhatja tovább az elnökssé- get, köszönetét mondva az eddigi tá­mogatásért a választmánynak és tisztikarnak. Az elnöki kijelentés után Saxlehner Kálmán keresetlen, meleg szavakkal fejezte ki sajnálatát hogy az elnöki tisztséget Asbóth Emil nem vállalja és hálás köszönetét mondott neki eddigi eredményes mü- -ködéaéért sídet odaadó, szeretetteljes vezetéséért . Hervadha­tatlan érdemeit jegyzőkönyvbe kérte megörökíteni, amihez a közgyülé8 lelkes éljenzéssel járult hozzá és amit a belépő elnök megköszönt. Dorner Gyula indítványára egyhangúlag megválasztották elnöknek dr. HÜLTL DEZSŐ műegyetemi tanárt akit lelkes ová­cióban részesített a közgyűlés és el­foglalta Asbóth Emil felkérésére az el­nöki széket- Azután megválasztották az elnökséget, a tisztikart és a lelépő választmányj tagokat is újból egy­hangúlag megválasztották. Az elnöki : székből Hiiltl Dezső az uj elnök mondott azután köszönetét az egyhangúlag történt választásért és fölhívta a társaság figyelmét arra, hogy ez a közgyűlés egy tízéves turnust zár le, amely idő alaít nagy fejlődésen ment át a Gellérthegy. Azonban sok munka vár még az egyesületre és ő fogadalmat tesz, hogy ezeket a célkitűzéseket a leghí­vebben fogja szolgálni, mert a Gel­lérthegy országos érdek és együtt jár a fürdőváros fogalmával. További működéséhez a tagtársak szives köz­reműködését kérve, bezárta a köz­gyűlést. HÜLTL DEZSŐ dr. okleveles építész, műszaki doktor, az új­kori építéstan nyilvános rendes tanára, a Király József Műegyetem 1930—31-i, 1931—32-i rektora, ezidei prorektora, a mérnök-építész szakosztály 1917—18, 1918—'19-í dékánja, a Felsőház tagja, a Magyar Tudományos Akadémia levelező­tagja a Szent István Akadémia rendes tagja, a mérnöki tanács alelnöke, az Or­szágos Középítési Tanács alelnöke, or­szágos középítési tanácsos, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja, a Korvin koszom tulajdonosa, Ferenc József rend lovagja, a Vöröskereszt II. oszt. díszjel­vényének tulajdonosa, a Londoni Instiute Of BritUsch Architects tiszteletbeli leve­lező tagja, a Magyar Építész és Mérnök Egylet volt alelnöke, a Magyar Képzőmű­vészeti Társulat törzstagja, választmányi és igaizgatósági tagja, törzs <|sj 'társtag- jainak elnöke, a Benczúr Társaság tisz­teletbeli tagja, a Műemlékek Országos Bizottságának, az Országos Képzőművé­szeti Tanácsnak, az Építőmesteri képzett­ség megvizsgálására szervezett országos bizottságának, a Horthy Kollégium igaz zottságnak, az Ösztöndíj Tanács intézó­A lágymányosi hídfőnél című cikkünkre a következő választ kaptuk; Azt a körülbelül 80 katasztrális hold- nyi területet, mely most még nagyrészt víz alatt állés a Boráros-téri új híd foly­tatásában vezetendő széles útvonaltól az összekötő vasúti-hid töltéséig- és a Duna- part meg a Budafoki-űt között terül el, néhai Palóczi Antal tanár ajánlatára még Bárczy István polgármester korában „Ál­landó Kiállítási Terület"-nek jelölték ki a székesfőváros térképén, ezenfelül azonban nem törődtek ezzel a teljesen elhanya­golt, jobb sorsra érdemes városrésszel. A mindig alkotni vágyó, korán elhunyt kultuszminiszterünk Klebelsberg Kanó gróf négy évvel ezelőtt kongresszusra hívta egybe a magyar természettudósokat, hogy ők jelöljék meg a megoldásra váró leg­sürgősebb és legfontosabb természettudo­mányi feladatokat, melyekkel a miniszter azután az ő megállapításaik értelmében foglalkozni akart. A háromnapi tanácskozásnak az volt a határozottan kialakult eredménye, hogy elsősorban létesítendő a „Magyar Termé­szettudományi Múzeum", mert a Magyar Nemzeti Múzeum", keretében, illetőleg épületében a természetrajzi osztályok már nem maradhatnak s a már kihelyezett nagyszerű néprajzi osztály szintén kíván­ja áthelyezését mostani ideiglenes el­raktározásából. Ezenfelül javasolták a mi­niszterek, a kir József Műegyetemmel kapcsolatban néhány tudományos intéz­ménynek, igy például az Eötvös ' Lóránt báró világhíres torziós ingájának elhelye- • zését célozó intézetnek a felállítását. A miniszter e javaslatokat helyesléssel fogadta és mindjárt ki is jelentette, hogy a nagyszabásúén tervezendő „Magyar Természettudományi Múzeum“ épületét a feltüntetendő „Lágymányosi pocsolya“ helyén, az ott ültetendő nagykiterjedésű kertek közepében szeretné felállítani. A többi tudományos intézményt pedig a Műegyetem területének kiterjesztésével óhajtotta volna berendezni. Ez ókból a mi­niszter négy évvel ezelőtt kérte is a fő­várostól ennek a mélyen fekvő vizes terü­letnek a. feltöltését. A székesfőváros azon­ban annakidején nem vállalhatta ezt a költséges feladatot. Ma, amikor bármilyen munkával foglalkoztatni kell az ínséges népet, ezt a földhordást talán könnyebben lehetne elvégezni; sőt már meg is kezd­ték a nagy munkát. Jól tudjuk, hogy Lendl Adolf már két, vagy három évtizeddel ezelőtt — ismer­vén a múzeumi természettudományi osz­tályok zsúfoltságát és régóta válságos helyzetét — hiszen fiatal korában ő maga is múzeumi tisztviselő volt — kidolgozott egy nagyszabású tervezetet a létesítendő „Magyar Természettudományi Múzeum“ érdekében s ezt a tervezetét be is mutatta. Csakhogy Lendl akkor a Vérmezőt ajánlotta az új múzeum helyéül — a ka­tonai kincstár ellenben ezt a tágas mezőt nem engedte át e célra! Ez okból most már évek óta szunnyad a szép törekvés. Újabban ismét elővette Lendl régi ter­veit és a volt kultuszminiszter kívánsá­ga értelmében átdolgozta ezeket a Lágy­mányoson adott területhez, s ez az újabb átalakítás munkájának javára vált. Kibő­vítette a szép nemzeti intézmény leírását és gazdagon illusztrált kéziratát most nem régen átadta a Magyar Nemzeti Mú­zeum közvetlenül érdekelt természettudo­mányi osztályainak, illetőleg ezek vezető igazgatóinak, hogy véleményt mondhassa­nak róla, mielőtt ő ezt a sokoldalú ké­szültségéről tanúskodó müvét Hómon Bá­lint mostani kultuszminiszternek és a szé­kesfőváros közönségének felajánlaná. Nekem alkalmam volt most nem régen ezt az élénk figyelmet érdemlő nagy mun­káját látni és úgy értesültem, hogy a tu­dósok egyike szándékozik is erről a nyil­vánosságnak szánt, tájékoztató ismerte­téseket Írni, hogy propagálja az érdemes ügyet. Mi e szándéknak csak őrülhetünk, mert hiszen ennek a múzeumnak létesítése elsőrendű érdeke volna nemcsak a ma­gyar tudományos baladásnak, de főként Budának, mert világraszóló látványosság díszítené az eddig elhanyagolt lágymá­nyosi területet. Különösen az ottani hosz- szú Dunapartot emelné ki ma; szánalmas állapotából, ami kétségtelenül az oly gyakran hangoztatott „fürdőváros“ és az „idegenforgalom“ javára is válnék. A székesfőváros vezető férfiai talán még nem ismerik e nagyszerű tervezést, de ha ez nyomtatásban meg fog jelenni, bizo­nyára az ő tetszésüket is meg fogja nyerni. Hennyey Vilmos dr. Amikor miniszter a borgazda Fabinyi Tihamér borgazdaestje a Pénteki Borgazda Társaságban Vannak emberek, akiket mindenki szeret. Szeretett már akkor, amikor csak önmagát hozta a társaságba és szerették azért, mert önmagában is érték volt. A budai társaságban tu­lajdonképpen a legutóbbi községi vá­lasztások sodorták bele Fabinyi Ti­hamér dr.-t, ákit Kozma Jenő kért fel arra, hogy vegyen részt a válasz­tási harcban és vállaljon mandátu­mot Budapest közgyűlésében. Néhány tartalmas beszéd, néhány jóízű fel­szólalás után Fabinyi Tihamér már központja volt a társaságnak, mert minden póz nélkül jelent meg és egyénisége közvetlenségével kapcsolta magához az embereket. Azután gyors egymásutánban megválasztották kép­viselőnek vidéken és — mondhatnánk _ fiatalon lett a Gömbös-kormány keresk edelemügyj minisztere. Nagy képzettsége, kiváló szaktudása, pom­pás szókészsége, sziporkázó szelle­messége hivatottá tették erre a nehéz pozíciójára, mely ma kétszesesen ne­héz a megváltozott súlyos gazdasági helyzetben. Keményveretű magyar, a magyar jövő hivatott előkészítője, akiben a nemzeti érzés, mái- nemzeti öntudattá finomult­Természetes, hogy mindenki igye­kezett helyet biztosítani magának a Pénteki Borgazda Társaság e hó 9-én tartott estjére, amikor FABINYI TIHAMÉR dr. miniszter volt a borgazda. Zbóray Gyula dr. a társaság^ „örö­kös jegyzője“ üdvözölte a minisztert és bejelentette, hogy a társaság éle­tében még nem volt eset, hogy az összes borgazdák megjelentek az egy Lendl Adolfon kjívül, aki Keszthe­lyen él most. * Fabinyi Tihamér dr. miniszter szó­lalt fel ezután és minden szavával tanúságot tett arról, hogy most is a régi jóbarát és a régi borgazda. On­totta szíve melegét és örült, hogy vi­szontszeretik, annak dacára, hogy miniszter lett. Fölelevenítette min­den budai kapcsolatát és szellemes, ötletes szavakban mondott köszöne­tét azért, hogy a budai polgárság szeretete adott neki belépőjegyet a közéleti szerepléshez, mit azzal igyek­szik viszonozni, hogy diadalra segíti a nemzeti öncélúság zászlaját, ame­lyet a Víziváros derék polgárai fen­nen lobogtatnak. Minden idejövetel­ből új erőt merít és már azért is szí­vesen jön e társaságba, mert itt kü­lönböző foglalkozású egyének baráti közösségbe tudnak lépni. Ez a köl­csönös megbecsülés hiányzott a ma­gyar közéletben, ahol egymást mar­ják az emberek, pedig bizakodó, egy­séges szellemre van szükség, mert újabb ezer évig akarunk élni a régi hazában, a Duna völgyében. A mai fülledt levegőben az első ablak, amit eredményesen kinyitottunk az Auszt­ria felé nyíló ablak volt és enyhülést is hozott. Nehéz tél előtt állunk, de a budai erények: a hit, a bizalom, a becsületesség és őszinteség ezen is túlsegítik a hagyománytisztelő bu­dai polgárságot és a magyar nem­zetet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents