Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-12-07 / 1103. szám
XXIX. évf. 1103 sz. 1932 december 7 ELÖFI ZETÉS Egy évre . . 24.—P Negyed évre 6. — P Egyes szám 40 fillér. Eyyesüleie\, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai félúton kapják HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, l m/m magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó nmüknek nagy k ed vízin dny érdekelt a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I. Bors u. 24 Telefon: Aut. 502-96. Hivatalos órák: délután 4-6 lg Uj irányok a magyar életben A régi világ csődöt mondott, új irányban,új alapokon kell elindulnia, hogy biztosítsuk ennek a nemzetnek a fennmaradását és boldogulását. Belső, külső politikánk rúdját is meg kell fordítani, nehogy elgáncsolja, lehengerelje, föleméssze az a szláv harapófogó, amelyre most megjelent könyvében Bethlen István gróf felhívta a nemzet figyelmét és amelynek halálos veszedelmet jelző nyikorgását mindennap halljuk, hol északról, Csehországból, hol délről, Szerbiából és legújabban keletről, Romániából. A szláv tátott száj egésze körülöleli Magyarországot, csak épen nyugat felé rövid darabon áll nyitva Ausztria felé. Ez ellen bennünket a nyugat nem tud megvédeni. Francia- országnak szüksége van a kisantant- ra és táplálja is pénzzel, biztatja szóval. Anglia közömbös, Németország tehetetlen, csak éppen Olaszország az, ahonnan segítséget várhatunk. A nyugaton sokat beszélnek, sokat cikkeznek, de keveset tesznek. Jobban mondva semmit. E rémítő szláv harapófogó' ellen egyedül és kizárólag a turáni népek megszervezésével tudunk védekezni. A turáni térkép megmutatja az éket, azt a nagy háromszöget, amely a déli és északi szlávok közé ékelődik és lehetetlenné teszi ennek a haarpófogó- nak a csukódását. Mintegy kétszázmillió romlatlan, becsületes, vitéz turáni nép él Ceylon szigetétől kezdve az Északi tengerig és élesedik ki Kisázsián át és Oroszország déli részein át, Magyarország nyugati határáig Bécsig,. mintegy erős ék a szláv tengerben, amely nem engedi, hogy délről, északról a szláv hullámok ösz- sze csapjanak felettünk. Külügyi kormányunk számára a legsürgősebb feladat, hogy ezt a 30—40 törzsből álló nomád turáni népet és az Indiában élő mintegy 150 millió indó-szittyát egy nagy világszövetségbe egyesítse, azokkal védés dacszövetséget kössön, megmentve őket is, megvédve magunkat is. Uj, nagy feladat ez, a magyar diplomácia számára, de az egyetlen mód, hogy a szláv veszedelmet elodázzuk, elhárítsuk. Belső politikánk nem merülhet ki takarékossági rendeletekben és az ország adminisztrációjának átcsoportosításában. Valószínűleg mind a kettő hasznos és célszerű, de nem menti meg az óYszágot a gazdasági elbukástól. Haza kell hívnunk minden külföldön élő magyart, mert szükség van mindenkire. Minden magyarra. Szakítanunk kell azzal a rendszerrel, amely 15 holdat követel minden földműves számára, hogy ezer aggodalom között egyszer termelhessen búzát az esztendőben és azt végül ne tudja értékesíteni. Szakítsunk ezzel a hagyománnyal, amely szerint az esztendőben egyszer menjen ki ezer vagon búza az országból és honosítsuk meg azt, amely tizenkétszer küld ki évente ezer vagon konyhakerteszeti terményt. Akkor sok millió magyar elfér még ebben az országban, még csonka állapotában is é snagy tömegek állanak készen, hogy a revízió esetén megszállhassuk ismét a nfos elcsatolt területeket és ott _ rögtön intenzív gazdasági életet indíthassunk. Élet és létföltételünk, hogy _ álüam és megyék, városok és nagybirtokosok céltudatos é sszigorú rendszer mellett mélyfúrások révén forróvizet termeljenek, amellyel ingyen fütik a melegházakat, és ezzel óriási előnybe kerülünk a külföldi primőrtermelők- kei Használjuk ki a magyar föld belsejében fölhalmozott mérhetetlen energiát, még akkor is, ha ezt a regi energiatermelő vállalatok nieß 18 ainylenék, mert itt át kell térnünk egészen uj alapokra és a drága szen- fűtés helyett ki kell használnunk a magyar föld adta ingyen fűtés lehetőségét és ezzel az ingyen termelt energiát. i . Az ingyen termelt forróvíz nemcsak fűt, de világít, és gőzzé hevítve kereket hajt, még az otthon levő varrógép kereket is, még pedig ingyen. Olcsóbb lesz a kézműipari termelés. Korányprogrammra méltó kérdések, mert pozitív eredményeket, a polgárság olcsób bmegélhetését érné el, ha a mélyfúrások révén 75 százalékkal olcsóbban fűthetnénk, világítanánk és közlekedhetnénk, az ingyen forróvíz által előállított villamos árammal. Ma a szénbányavállalatok a már feltárt, vizesgázt, sót adó fúrásokat megszerzik, eltömetik, hogy a szénkereskedelem hasznát merítsék, holott ellenkezőleg ezeket a nagyvállalatokat, nagybirtokosokat, városokat és megyéket kell kötelezni a mélyfúrásokra. Nem lesz se korom ,se füst. Híre megy a tiszta levegőnek, a forró forrásokban rejlő gyógyító erőnek,ami ide az olcsó országba házzá az észak reo- más betegeit, akik primőrökön élnek és gyöngé dbaromfihúson. E szükséglet kielégítéséhez kell átalakítanunk a termelést. Ne azt várjuk, hogy a mi kedvünkért változzék meg a világ rendje, aminél sokkal gyorsabb, egyszerűbb és lehetőbb eset, holy mi változzunk meg, mi változtassunk az ezeréves gazdasági renden. Dubonai Pál. A hegyvidéki polgárság leromlásának gátat vet a Zugligeti Egyesület Szószólója: Oszoly Kálmán Egy emberöltővel ezelőtt olyan szabályrendeleteket léptetett életbe Budapest székesfőváros tanácsa, amelyeknek meg volt a teljes jogosultsága a belső városban, de sehogy sem illettek ezek a külső részekre legkevésbbé pedig a buda; hegyvidékre. Ezek a szabályrendeletek az ingatlan- tulajdonosokra ruházzák az útburkolásnak csaknem egész terhét, a csatornázásnak pedig minden terhét, pedig ez az összlakosság érdekeit is szolgálja. A régi útburkolás nem bírta a mai nehéz közlekedési eszközöket s így ut és csatorna gyorsan megromlott, újabb költségeket zúdítva a fclegyvidéki' lakók nyakába. Ezeket a költségeket elbírta a rövidfrontú, többemeletes nagy bérház a város belső részein, de a 300 és 600 ölre szabott hegyvidéki telkeken nem bírja a kis családi villa, amelyet összekuporgatott fillérekből épített magának a szegény tisztviselő. Elriasztó példa, hogy egy-egy ilyen akaratlanul is hosszú frontú kis villára 3—7000-ig terjedő csatornázási és esetleg 8000 pengő erejéig etrjedő útburkolási költséget tábláztatott be a város telekkönyvileg 12 százalékos késedelmi kamattal együtt. Többet, mint amibe esetle gaz egész villa telkestől került. A fő közlekedési utakon, amelyek a szomszédos községiek, esetleg szomsédos vármegyék forgalmát bonyolítják le Budapest felé, egyáltalán jogosulatlan e terhek áthárítása a villatulajdonosokra, mert ezen országútok, amiket rövid időn belül egyszer makadámburkolattal, másodszor pedig bitumennel luxus úttá építtetett át a város. Viselje is ennek költségét a város, az állam, a megye, de ne szegény tisztviselő. A budai hegyvidék lgszebb részein az utolsó évtizedekben egész utcasorokon a főváros társadalmának nehéz munkában fáradó, értékes elemei találtak otthont szerény családi házakbai) és azok terheit egyébb igényeik csökkentésével nehezen, de tisztességgel törlesztik. így van ez a budai hegyvidék egyik igen értékes részén a Zugligetben is. (Körülbelül egy esztendeje hirtelenűl és váratlanul új veszedelem dúlta fel ezeknek a békés hajlékoknak a nyugalmát. Tisztes munkában megőszült családapák, akik életükben soha sem költöttek egy fillérrel sem többet, mint amennyit szerény keresetük megengedett és a legnagyobb takarékossággal igyekeztek szerény család; házuk építési köhségctr íetörléSZtérC hirtelen arra' ébredtek, hogy megfizethetetlen adóság szakadt önhibájukon kívül a vállukra. Megfizetik így a város rossz gazdálkodását a múltban, aimkor gáz, villany, telefon, csatorna miatt újból és újból felszakgatták a zúj útburkolatot. Kétségbeejtő helyzet ez. >A budai hegy vizeket levezető árkokat átépítették csatornáknak és ezt is a szomszédos kis villák tulajdonosai fizetik, holott ezek gyűjtőcsatornák és a fővárost terhelnék. Ott adóban fizeti meg a részét még az is, akinek háza sincs. Mindezeket elmondotta a székesfőváros közgyűlésén és egyúttal indítványt is tett a Kútvölgyi-út alsó szakaszának kiépítésére ,meDy eddig nem készült el és befejezné ezt az új nagy útvonalat. Borvendég Ferenc alpolgármester a válaszában kijelentette, hogy az út és csatornaépítés költségeinek a telektulajdonosokra való teljes áthárítását maga sem tartja méltányosnak és helyeselte az erre vonakozó új szabályrendelet megalkotását De ígéretet tett arra nézve is, hogy a Kútvölgyi út alsó szakaszainak építését a avasszal megkezdik. nak keserves rabságba hurcolását a messze kelet rabszolgapiacaira... Erdélyi vajdát, hogy egy emberöltővel nek felelevenítésével akart-e erőt önteni a magyarba, avagy a hálátlan nyugat bűnös közönyén felháborodott magyar léleknek egy öntudat alatti megálmodása a turáni eszmének volt e a szoborállítások gesztusa — ki tudná ma már eldönteni. Annyi azonban bizonyos, hogy Szapolyai János történetünk legfélelmesebb napjaiban ösz- tönszerüleg megérezte, hogy két ellenség között a magyarságra a keleti veszedelem a kisebb bajt jelenti. Szobrai, az utolsó régi budai szob- rászműhely alkotásai elpusztultak. Arra a sorra jutottak, mint Zsigmond király budai lovasszobra. Mátyás király klasszikus tárgyú emlékszobrai s még leírásuk is felette szűkszavú. Talán azok a XVII. századbeli Atilla és Buda emlékérmek őrizték meg érdekesen megmintázott fejeik rajzát, amelyekről annyit vitáztak érmé- szeink. Történetük azonban a régi Buda művészettörténetének egyik érdekes és elfelejtett lapja, amelynek különös aktualitást kölcsönöz az Atilla jubileum közelgő éve és az a körülmény, hogy több jeles szobrászunk már régebben kísérletezik Atilla emlékének szobrászati megörökítésével „hajdanvaló városában.“ Két nagyszabású Atilla szobortervezetet láttam a közelmúltban. Lechner Jenő monumentális szobortervét, amelyet a Túráni Társaság őriz parCLttita. szobra Ib 15d2~ben CtpusztuCt budai szobrok 400 éues jubiteumára Irta: Palóczí Edgár Régi krónikásaink Atilla és Buda neveivel boronálták össze örök időkre Budavár nevét, ami alatt természetesen a mai Óbuda értendő. Feljegyezték, hogy a nagy hún király 40!- ben Óbudát tette székhelyévé, onnan indult hadba a rómaiak ellen Galliába, s ezalatt testvére Buda kormányozta birodalmát, aki a világhódító távollétében önkényesen magáról merte a fejedelmi székhelyet elnevezni- Ebből aztán nagy veszedelem támadt, mert 411-ben a hazatért AtiUa -haragjában megfojtotta öccsét, testét a Dunába vetette és elrendelte, hogy a várost ezentúl róla nevezzék el Atilla városának. •• -■ • - '. r" Ma már könnyű kimutatni, hogy Budavár elnevezésének semmi köze sincs a hún királyi testvárp árhoz, de eleink nagyon is hittek benne. Barna bás, budai prépost, akit eddig Anony- musnak neveztünk, 1131—41. között Atilla városának nevezi Budát, az ottani németség pedig évszázadokon át Etzelburgnak nevezte a várost, amelynek a népvándorlás utáni telepesei római romjait csak a közelmúlt idők „Isten ostora" emlékéhez tudták fantáziájukban hozzáfűzni. Atilla emléke tehát mindenkor igen népszerű volt a mai Óbudán. A tulajdonképeni Budavárba azonban most 400 éve felette érdekes módon került fel az Atilla—Buda kultusz. XVIII. századbeli müvelődéstörténé- szeink Bél Mátyástól a derék Kora- linszkiig hiteles forrás nyomán egyaránt említik, hogy az 1532. évben Szapolyai János király Budavárában a plébánia templomnál felállítottta Atilla és Buda mellszobrait. Mi bírta rá vájjon a hajdanvaló erdélyi vajdát, hogy egy emberöltőnek Hoilós Mátyás király után, ismét szobrokkal díszítse fel Budavárt, még pedig világi profán tárgyú szobrokkal a mai koronázó főtemplom előtt, abban a félelmes 1532. évben, amelyben köny- nyezve nézte a nagy magyar renais- sancekirály dicsőségét hirdető palota ablakaiból 10.000 keresztény fogolylamenti tanácstermében, s a Vérmezőre szánt alkotója, és — illyefalvi LOte Évának, ennek az ősi székely családból származó nagytehetségű fiatal szobrászművésznőnek megkapó szobortervét budai műtermében, amelyben pompásan van kifejezve a túráni lovasnépeknek minden akadályt útjukból elsöprő lendülete és Atillának már a misztikum határán álló lenyűgöző nagysága. Ott álltam a szobortervezet előtt, amelyet a híres székely Dózsa család — Dózsa György a parasztvezér is belőle került ki egykor — késő leszármazottja alkotott. S gondolatban visszaszálltam négyszáz év előtti időbe, amikor Szapolyai János király a budai plébánia templom előtt, híveitől körülvéve gyönyörködött Atilla és testvéröccse első budai szobraiban és az utcflhó magyar nemzeti király arcjátékában ismét megjelent a Szapo- lyaiak mindenre elszánt kemény vonása, amellyel egykor cigányzene hangjainál nézte végig Temesvár alatt Dózsa Györgynek a parasztkirálynak szörnyű kivégzését és hallgatta egykor atyja, Zápolya István, Bécs helytartója, Mátyás király halála hírét... * Utószó az olvasóhoz. Magyar fűknek valahogy kedvesebb az Atilla — egy t-vel és két 1-lel — mint az Attila. Használjuk ezért inkább e név előbbi változatát. A Magyar Tudományos Akadémia legújabb helyesírási szabályzata a választást ránk bízta. Hősökfalva A kormány által tervezett 20 falu telepítéséhez szolgáló gondolatok és tervek — 15 év előtt, de most aktuálisak. Ez volt a cime annak a terjedelmes füzetnek, melyet Lendl Adolf a háború idelyén, 1917-ben közzé adott s melyet j az akkori„Hadsegélyzö Hivatal" ki- j nyomatott, hogy a benne kifejtett tervezetnek megvalósitását a kormánytól és a székesfőváros vezetőitől kérhesse. Lendl ezt a gondosan és részletesen kidolgozott tervezést Bárczy István akkori főpolgármesternek ajánlotta fel, mert abból a feltevésből indult ki, hogy az ország, de főként a székesfőváros gondoskodni fog a harctérről visszaérkező hős fiai elhelyezéséről és nagy számban telepíteni fogja őket célszerűen berendezett kis farmgazdaságokban, sőt falusi szervezetben oly módon, hogy közöttük a nem súlyosan sérült hadirok- ; kantak is hasznosan működhessenek. Ez a működésük intenzív gazdálkodásban: baromfi, tojás, tej, gyümölcs, rizs, kertivetemények stb. termelésében érvényesült volna. Ha egykét ilyen „termelő falú“ létesítéséről különösen a főváros közelében gondoskodtak volna — ahogyan ezt a szerencsétlen végű schleswig-holsteini háború után Dániában tették — akkor ez mintául szolgálhatott volna az egész országnak. Akkor nem ismertük anyaföldünk kincseit, elsősorban a forróvizet, amely ugyan áll rendelkezésre és lehetővé teszi a télen-nyá- ron való termelést, ami most fokozottan szolgálná e terv rentabilitását. A legolcsóbb világítás, ingyen fűtés, ingyen energiák! Lendt-nek 15 évvel ezelőtt kiadott füzete most itt fekszik előttem,... s ahogyan beletekintek és lapozgatom, újból csodálom, milyen tüzetesen és mennyi gyakorlati útmutatással dolgozta ki a szerző e tervezetének minden részletét. Hozzávetőleges költség- vetéseket és évi számadásokat is adott hozzá, úgy, hogy rögtön bele kellett volna fogni az építkezésbe, a falu megszervezésébe. Leírta, hogy milyenek legyenek a falubeli kisfarmerek házai, az ólak, meg a kerítések; megmagyarázta milyen állatfajokat kell ott és hogyan tenyészteni, milyen növényeket termeszteni. Elmondta a falu beosztását, felsorolta a falu minden szükségletét, elérhető eredményeit. A dániai faluszövetkezetek ismertetését adta; a termelvények beváltásának és feldolgozásának szintúgy csomagolásának és értékesítésének módjait leírta; különösen ajánlotta az ausztráliai földalatti öntözést, a külföldön kipróbált trágyázás! eljárásokat stb ... annyi könnyen és célszerűen megvalósítható jó gondolat rejlik e füzetben, hogy ezt most, amikor a mai kormány az eddigi földosztás helytelen irányát belátva, húsz telepes falut akar az országban, lehetőleg nagy városok közelében létesíteni, feltétlenül figyelembe kellene venni! Emlékezésből írom, azt hiszem nem tévedek: Kirchner Béla altábornagy és helyettese, Gaál Sándor ezredes a hadügyi kormány megbízásából! annak idején, éppen Lendl tervezése alapján, meg is kezdte tárgyalásait a nagyszabású és érdemes tervek megvalósítására hajló akkori főpolgármesterrel, Bárczy István-nal, aki viszont az akkori kereskedelmi miniszterrel, Szterényi József báróval és a nagybankok vezetőivel kereste e tárgyban az összeköttetést. Fel is szólították Lendl-1 — aki akkor, mint az Állatkert világlátott igazgatója, nem csak tudományos készültségéről, hanem gyakorlati képességeiről .'is tanúságot tett — hogy egy már akkor kiszemelt 2—3000 holdas területre készítsen oda alkalmazott terveket, melyek alapján az építészek elindulhattak volna. Ez a terület a Duna közelében, alighanem a budai oldalon volt kijelölve .. Sajnos, ekkor már kedvezőtlen háborús hírek jöttek mindenfelől,., a frontok meginogtak... majd következett a nagy szomorúság, mely a mi szegény országunkra borult... és „Hősök- talva" létesítése elmaradt! A háború után sokfelé üres parcellákat osztottak szét a szegény emberek között — pedig Lendl nyomatékosan kifejtette füzetében és későbben újságcikkekben is: nem puszta földet, hanem (ahogyan régen Mária Terézia és a kalapos király idején a bánáti sváb falvakat telepítették) készen berendezett kis gazdaságokat kell a kezdő termelők kezére adni s a dániai mintára a termelési módokat előírni, a kölcsönös ellenőrzést bevezetni, a termelvényeket nem egyenkint és nyersen a piacra vinni, hanem helyben beváltani, hellyben feldolgozni stb. stb. Mindezt a mi földosztóink nem vették figyelembe — most újból kell kezdeni a nagy munkát, mert a tudatlanul vezetett országos kísérlet nem sikerült! Reméljük: a húsz falu tervezését, berendezését hozzáértőkre fogják bízni. Az újságokból tudom, hogy a székesfőváros a Zichy-grófi családtól átvett egy többezer holdas birtokot közvetüienül a Duna mellett s erre minden évben ráfizet!... nem lehetne-e ott egy „Hősökfalvát“ életre kelteni s így talán a birtokot is jövedelmezővé tenni? László Zoltán dr.
