Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-11-14 / 1101. szám
7 A ^ V __ XX IX, évf, 1101 sz. ELŐFIZETÉS Egy évre . Negyed évre 24.-P 6. —P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai féláron kapják Budai Napló 1932 november 14 HIRDETÉSEK Egy hasáb szélet, I m m magas tor egyszeri közlésnél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő AMA MidetAkneK nagy kadvnmtoy Buda érdekelt a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság felelős szerkesztő VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal; Budán, I. Bors -u. 24 Telefon; Aut. 502-96. Hivatalos órák; délután 4-6 lg Nagy elhagyatottságunkban még arról is megfeledkezünk, a mi1 felemelne, megbíztatna ,nagy árvaságunkban mellénk állana, —gyengeségünkben megerősítene. Megfeledkezünk testvéreinkről, ős véreinkről, a kikkel évezredeken át éltünk együtt és megtanítottuk a' világot imi, olvas" ni, számolni, földet művelni, házat építeni, várost alapítani, — akkor, régen 6000 év előtt, — ott, a hol ma száz meg százezer mértföldes területet elöntött a futó homok, mert elköltöztek onnan, őseink délre, Indiába, Nyugatra, az akkor még vad Európába, ahol akkor kezdték tanulni a barlanglakó népek mindazt, a mire mi tanítottuk a világot. Mi, a barbár turáni magyarok. Ezzel tisztában van ma már Magyar- országon minden második ember. De hogy tisztába jöjjön, megértse ezt az ország másik fele is, okvetlenül szükséges, hogy minden magyar iskolában ott legyen a többi térkép mellett a — turáni térkép is! Rendkívül emelné a magyar öntudatot, ha gyermekkorunktól kezdve ott látnánk magunk előtt azt a letagadhatatlan tényt, hogy 130 millió ember, a turáni néptörzs előretolt őrszeme vagyunk nyugat felé és mögöttünk áll hatalmas tömegével a turáni nép zárt tömege, közvetlen szity" tya testvéreink nagy háromszöge India legdélibb csücskétől fel egészen az északi jegestengerig, — nyugatnak Perzsián, Törökországon, Bolgárországon át egészen Pozsonyig és onnan vissza keletnek Déloroszországon át, az Ural-hegység mindkét oldalán föl északnak, vissza a Jeges-tengerig. Északon pedig az észtek és finnek támogatnák ezt a két világrészbe átnyúló nagy népterületet. Ez a térkép nincs sehol a mi iskolánkban. A Morva vizén túl nem érdekel bennünket Európa. Az ottani népek sem érdeklődnek irántunk. Bizonyítja a trianoni béke. Ezt az ezer éve alkotott államot valami szabad területnek nézték, amiből úgy osztogattak bocs- koros szomszédainknak, mint ahogy kenyeret szel a cigányasszony a pur- déknak a lopott cipóból. Annál iijkább érdekelnek ősmagyar szittya testvéreink, akik így számolnak: et, két, ház, nét, öt, at; ét; stb. Akiknél az apa=apa, az ánya=anyá, fiu=fiu, tehén=tehén, a teve=teve, eb=eb, ló=lú, a zab=zab, a bab=bab, és alma, körte, szilva, ég, kard, nyil, mind, mind, száz és száz szín végig magyar. Ahogy, kell, hogy érdekeljenek az indo-szittyák, akik Attilát vallják legnagyobb uruknak, ahol van számos folyó, számos város, sokszor Buda, ami öreget is jelent és ahol a tanító arra a kérdésre, hogy miféle nemzet vagytok, azt írja a kérdező zsebkönyvébe: — mink madzarok vágyjunk! Micsoda hatalmas erőt képviselne e néptörzs, ha egymásra találna! , Ezt szolgálná a turáni térkép, amely ábrázolná Európa keleti részét és Ázsia nyugati felét. A turáni világot. És itt mély tisztelettel indítványt terjesztünk a miniszterelnök úr és kill" tuszminiszter úr elé. A turáni térképet okvetlenül meg kell rajzoltatni a magyar iskolák számára, — de el kell küldeni sokezer példányban a nyugatnak is Döbben- j jenek meg tőle. Tudják meg, hogy ez a nyugati kultúrával narkotizált nép fölébredt és léte védelmében új térképet igyekszik teremteni Európa keletén és Ázsia szomszédos részén. A mi ázsiai testvéreink nagy része Ös kultúrája dacára ismét nomád életet él. Óriási területet befútt a homok. Legtöbb helyen csak egy-két ujjnyi vastagon. A magyar eke alatt kifordulna a termőföld. Magyarországon megszűnt a gabona termelés. Ezt a mélyfúrások révén feltörő forró víz ingyen melegével fütött üvegházakban át kell alakítani korai zöldségtermő kertté, — ellenben a turáni mesés kiterjedésű síkságokon meg keld teremteni a kanadai és argentini- ai búzatermő területek versenytársát. Szűz föld, pihent föld ez, mint ama- zoké. Nem lesz nehéz dolog megértetni a turáni rónákon legeltető népek fejedelmeivel, hogy az alkalmas területeken engedjék megtelepedni a kivándorolni készülő, vagy kivándorolt, a világot járó magyar parasztokat és más mesterséghez értő magyarokat, akik ott megindítják az Európához közelebb eső területeken a gabonatermelést és igyekeznek ellátni India és Kina éhező népét. A szegény magyar állam talál majd módot, hogy itt készült szántó-vető, arató és cséplőgépek jussanak a földművelésben jártas, kivándorolt magyarok kezére. Falvak, városok épüljenek ott, iskolák, kórházak. A terület fejedelme új adózó polgársághoz jutna és lassan ismét letelepedne vándor népe és az uj kultúra gátat vetne a sivatag terjedésének. Mi küldenénk neki koronát, trónust, fejedelmi palástot, nevelnénk itt családját, hogy felülről induljon meg a népek magyarosodása, ami a rokon nyelv révén hamar nagy eredményekre vezetne. De állitanánk itthon ázsiai kollégiumot. Minden nép, minden kis törzs évenkint két értelmes kis fiát küldené ide, hogy itt tanárnak, orvosnak,' tudósnak, bírónak, kereskedőnek, iparosnak, földművesnek képezzük ki és küldjük őket haza, mint kész embereket, akik hivatvák népeket vezetni, de akik magyar szellemben, magyar szeretettben nevelkednének és otthon a magyarság szószólói volnának. ötven év alatt ötmillió magyar vándorolt ki és elveszett a Nyugat bányáiban, gyáraiban. Ha ezeket öntudatosan a turáni nagy mezők felé irányítottuk volna, ma ott tízmilliós Uj Magyarország állana, ahová lassan beolvadtak volna a szomszédok. A régi csapáson nem mehetünk tovább. Itthon át kell alakítani a régi földművelés elavult rendszerét. Ehhez alapvető intézkedések kellenek. Minden tizezerholdas nagybirtokosnak okvetlenül furatnia kell mély kutakat, hogy megkereshessük a föld mélyén rejlő kincseket: a forró vizet, a gázt és mindazt, amire szükségük van. Harminc év alatt olyan geológus, mélyfúró gárdát neveltünk, amely ma uralja ezt a tudományt az egész világon. Ez nem véletlen. Alattunk különleges alakulása van ;a földnek. Kifogyhatatlan a forró viz,ja világ legolcsóbb energiája és ezt a nemzet érdekében ki kell használnunk; Ma 15 hold kell egy földműves családnak, hogy megélhessen, törleszthesse terheit. A mély fúrások után, a keftgazdaság megteremtése esetén elégj lesz neki — egy hold is. Páris környékén a primőr termelők egy holdon megélnek jól, autón járnak, mert nem egyszer, de tizenkétszer is termel nekik a föld, pedig drága szénnel fütik melegházaikat, mi viszont ingyen. Ennyivel olcsóbban termelhetünk és piacunk lesz az egész világ. A miniszterelnök úrról azt mondják, hogy meteorszerü jelenség. Ez nem találó A meteor rövid életű és ebből már elege volt ennek a sinylődő nemzetnek. Mi azt kívánjuk, hogy új, ragyogó bolygója legyen a magyar égnek, mely új fényt; új erőt sugároz felénk. A magasba emel, magával ragad egy új világba, az új, szebb jövőbe. Ne csak kápráztasson minket, hanem éltessen. Első hivó szavára valami jóleső bizalom fogta el a lelkeinket, ezt ápolná, ezt fejlesztené nagy nemzeti öntudattá, ha új utakra vezetné a magyarságot, amelyek új célok felé vezetnek nagy elhagyatottságunkban. Az utat mutatná már az Iskola falán a — turáni térkép, (v. b.) A tespedő Víziváros Uj tervek, uj gondolatok a Víziváros gazdasági föllenditésére Három évtized alatt lecsúszott a Víziváros. Valamikor élettől, forgalomtól duzzadó vásárcsarnoka a Batthyány-téreu megüresedett, ma alig lézeng benne néhány árus. Építkezése alig van a többi budai kerülethez mérten. Néhány régi nagy üzleten kívül alig nyíltak Újak. Egykor hires vendéglői tengőnek. Szép, széles dunapartja nehezen fejlődik, ház ott alig épül és évekig állanak elhagyottan a Fő-utca beépítésre váró telkei. Csendes, vontatott itt az élet, a forgalom. Polgársága elszegényedett, a Várhegy oldalán az apró házak nem tudnak megnőni, a régi jómódú családok lassan elköltöznek és a helyükbe jött tisztviselő társadalom nem tudja pótolni az elköltözőitek vásárló ereiét. Nagyrészt hitelből él, hónapról-hónapra tengődve, ott vásárol a közeli fűszeresnél könyvecskére, számlára és nem jár a vásárcsarnokba, ahonnan ezért költözött el a legtöbb árus. írják lapunknak a következőket; A külső részeiben fejlődik most a 11. kerület. A Pasarét, a Rózsadomb déli oldala. Ott, ahol azelőtt tespedő volt az élet. Közismert tény, hogy minden része e városnak úgy fejlődik, ahogy az illetékes tényezők foglalkoznak vele. Látszik a Pasaréten. A Vízivárost tényleg elsorvasztotta hogy sok olyan tényezőt, mely a kereskedelmi és ipari forgalmat szolgálta, innen elhelyeztek, vagy beszüntettek. A kaszárnyák nagy forgalmat hoztak a világháború előtt, az akkor virágzó Qanzgyár munkástömegei ma hiányoznak, az azóta emelt középületek pedig mindezt nem pótolják. Pedig a Vízivárost fekvése arra predesztinálná, hogy itt eleven élet lüktessen. Ki kell használnunk e városrész fürdőügyi adottságát is, mert a lelsöhévizi és alsóhévizi források között feküdve, pompás dunapart- iával • .... .... az összekötő kapocs hivatását töltené be a kettő között. A dunapartot okvetlenül parksétány* nyá kell átalakítani, mert nem következett be az, hogy itt kereskedelmi élet fejlődjék ki, nagy kocsiforgalommal és a dunai rakodópart adta forgalommal. Elég telek áll üresen a dunaparti házsoron, ahova szállodákat, vendéglőket, kávéházakat, cukrászdákat és tejcsarnokokat lehet építeni, amelyek a fürdőket használó, ittlakó és sétáló közönség igényit szolgálnák. Ezen a részen át kell helyezni a villamosközlekedést a rakodópart fölé és a házak előtt kizárólag a gyógyaütó közlekedne, amely a szállodákból szállítaná a betegeket a különböző fürdőkbe. Nagy Szerep jutna a Királyfürdőnek, amely, mint régi török építkezés hatással volna az idegenekre, de amelynek a a vize rendkívül «jkalmas ivókúrára is és kivezethető a dunapartig, ahol ivókúrának megfelelő hely alakulna ki, Esetleg a fürdő udvarát lehetne átalakítani ilyen ivókúrára alkalmas hellyé. Már ezek az intézkedések is föllendítenék újból a Batthyány- téri vásárcsarnokot, amelytől elszokott a közönség. Ennek a csarnoknak a forgalmát városi intézkedésekkel is fokozni lehetne oly módon, hogy . az északról jövő árusokat ideirá- nyitaná és utasítaná a város, de egyúttal előjogot biztosítana ennek a csarnoknak olyan cikkre vagy cikkekre, amely máshol, mint itt, kapható nem volna. Itt létesülhetne a hét bizonyos napjain a madár- piac, ahol galambtól kezdve az éneklő madarakig kapható volna főleg kanári madár és ettől eltiltanák a többi csarnokot. Ez a vásárcsarnok lehetne például a gesztenyének nagyban való árusító helye, de lehetne piacra a budai kertészeknek mint állandó gyümölcs- és virágkiállítás. Ezt természetesen a város illetékes fórumaival kell letárgyalni és megbeszélni, ezek cs«k elgondolások, amiket azonban meg kellene valósitani.A székesfőváros a Batthyány-téri vásárcsarnokot tegye meg budai központi vásárcsarnokká, amire dunaparti fekvése teszi alkalmassá. Az építkezést gáto!ta eddig a vársze- riien kialakult város szűkén mért telkei révén ránkmaradt apró házainak nagy tömege és szerencsés gondolat volt a Közmunkák Tanácsa részéről a telekegyesítés tervének fölvetése, csakhogy ez kisajátítással járna, amire ma nem tud költeni a város. Mindenesetre az építkezést is föllendítené, ha itt erős fürdőélet és idegenforgalom volna, mert nagyon sok család jutna jövedelemhez szobák bérbeadásával, étkeztetéssel és más az idegenforgalommal kapcsolatos teendők révén. Mindenesetre föllendülne a kereskedelem, a kézműipar és igy lassan visszatérne a Vízivárosba az a kedves, patriarkális élet, amely itt évszázadok óta folyt a világháború kitöréséig. A Víziváros polgársága jól tenné, ha a maga kívánságait Kozma Jenő orszgy. képvislö elé terjesztem akit ezer szállal köti ide a múlt és a jelen és aki mindig szívesen szolgálta Buda érdekeit. •. Ha a mai viszonyok nem is alkalmasak nagyobb tervek megvalósítására, de ae- hogysem vész kárba a magvetés számára az, ha a talajt biztos kézzel készíti elő a gondos kertész. ö fágytnányosí FiícLfőnéC Cgy uj uárosrész, amikor még pusztaság Van olyan pesti ember, de talán akad budai is, aki még sohasem járt a Lágymányoson. Ezt valami rác hadnagy neve után hívják igy és nem azért, mert lágy és mányos. Ott terül ez a vidék a Ferenc József híd és a vasúti összekötő híd között, a Duna mentén, a Fehérvári-ut és a Duna között. Egyik része ez Kelenföldnek. Nincs pontosan körülhatárolva és talán Albertfalváig is terjed. Kelenföldnek ez a része, főleg az ösz- szekötö hídon és a vasúti töltésen túl, a téli kikötőtől délre — gyárvárosnak termett. Szemben vele van Csepel szigete, ahol most épül lassankint Európa legnagyobb belvízi kikötője. A töltésen innen volt a holt Duna, a melyet a parti töltés vágott el a Dunától. Nagy mocsár a város mellett, a melynek poshadt vizét megrontotta a beléje hordott kulturszemét. A régi elhibázott várospolitika úgy vélte, hogy ide hordatja Buda szemétjét és ezzel tölti fel ezt a nádast. De a szemét ott rothadt el és megfertőzte a vizet. A Lágymányoson mindig járványok veszélyeztették a mocsaras pocsolya széléig épült város lakosságát és a lágymányosi orvosok sokszor tettek erről jelentést. A város újabban be is szüntette a szeméttel való feltöltést, ami sok erjedő, rothadó anyagot vitt a vízbe. Különben is mindenképen feltöltésre szánt terület volt ez, mert a Verpeléti- ut ide torkolt a Dunába, de a mocsár miatt csak a Budafoki-utig volt kiépítve. Szemben állt a Boráros-tér a pesti oldalon és ide tervezték az uj hidat, amely teljes körré teszi a budapesti nagy körutat, amely északon a Mar- githidon át megy Pestről Budára és megkerülve a Gellérthegyet, a Villányi- és a Verpeléti-uton végig, délen megy át ezen az új hídon vissza Budáról Pestre. Előre nagy forgalomnak szánt terület volt. Boldogult Kutlánya János megértette, meglátta ezt és mesés vagyonra tett szert azzal, hogy ott olcsón, krajcárokért vásárolta össze a terület nagyrészét, amit más élelmes emberek szintén megtettek utána. Ezen a területen százszorosára emelkedett a telkek értéke, amikor fölépült a Ferenc József hid, amelynek városfejlesztő ereje kisugárzott a lágymányosi mocsárra és mesés fejlődésnek indult a Kelenföld. Az Átlós-ut — ma Horthy Miklós-ut — kiépült a Kelenföldi állomásig. Érthetetlen módon a Duna felé eső rész, talán épen a poshadó holt Duna miatt nem épült, — csak a Budafoki- utig. Azontúl a Dunaág puszta szemétlerakó hely volt, amit nyaldosott a mocsár. Ennek partján kertészek termeltek zöldségfélét, paradicsomot s más affélét, agyagból vert kunyhókban lakva. 36 év előtt itt épült volt fel, a mil- leniumi kiállítás idején: — Konstantinápoly címen, alantasbb nivón álló mulatóhely. Meg is bukott. Otthagytak a vállalkozók és lassan széthordták a szemétkotró emberek, akik itt „guberál“- tak. Ez azt jelenti, hogy a kultursze- métből kikaparják az ércet, rongyot és eladják. Eltűnt lassan az egész elhagyott mulatóhely, anélkül, hogy a vállalkozók lebontották volna. Szomorú, nyomorult pusztaság volt ez, ahol oázisszámba mentek a kis kertek. Apró töltéseken gyalogutak vezettek erre, libák, kecskék és marhák legelészték a gyér füvet. Bozót és dud- va verte föl a fejét a mocsár szakadozott partja mentén. Itt-ott csónak állt kikötve és valami szomorú csárda várta türelmesen a vendéget. Nagyon szomorú, elhagyott hely volt. Most is az, de már más a képe. A Verpeléti-ut folytatását feltöltette az állam és a város. A feltöltés a Budafoki úttól a Duna felé csaknem kétemeletes magasságig emelkedik, szélesen, mint a pesti körút. Két éven át ott kotorták a Duna medrét és állandóan ontotta a kavicsot és homokot a kotrógép, de uszályokon is hoztak a téli kikötőből kikotort anyagot ide. Nem valami hires töltés, mert keverni kellett volna tiszta földdel, de töltés. 300 lépésnyire van tőle északra a Műegyetem. A mi ott viskó volt, elhordták. Ezt a darabot a Műegyetemig parkírozzák. Egyelőre még házbontásból eredő meszes, köves, téglás anyagot hordanak oda, amiben majd elég a fagyökere, ha nem kezdik el a termőfölddel való fel- töltést. A szeméttelep nem alkalmas anyag kertkultúrához, mert állandó vegyi folyamatban van, szinte forró és lassan koksszá válik, mint a Cséry- telep szeméthegyei. Kigőzölgése pedig állandóan fertőzi ott a levegőt. Házat oda építeni nem szabad, mert lakóit kiptisztítanák a járványok. A feltöltött területet a Verpeléti- uttól a föl nem töltött Budafoki-ut választja el mint egy árok. Az ut egyik sarkára épített dohánygyár úgy épült, hogy feltöltik az utat és egy szintbe hozzák a Verpcdéti-uttal, de az ut másik sarkára olyan háromemeletes ház építését engedélyezte a város, amelynek üzletei a mélyen fekvő Budafoki j útra nyílnak. Ha feltöltik az utat, ezek a boltok pincékké válnak. Ez az építési engedély azt bizonyítja, hogy a városrendezés még sok-sok évig kétejk majd itt és egyelőre szó sincs addig a hidfő környékének rendezéséről... Dubonai Pál. A Vár a legnehezebb problémák egyike Budán. Itt mindig csak negatívumokat hallottunk. Azt, hogy mit nem szabad a Várban csinálni. Soha senki arról nem beszélt, hogy mit szabad, mit lehet és mit kell a Várral csinálni. Most, hogy végig megyünk Budán és sorra vesszük mindazt, amit ott okvetlenül és sürgősen meg kell csinálni, kezdjük a várral a budai kérdések kataszterét. Égető probléma ez is, mert a Vár Bn-
