Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-09-25 / 1096. szám

Melléklet a fiUflat NaplO 1096. számához A magyar gazdasági öncéluság és önellátás rendszere Irta: 7iscfie.r József kir. tan., építész ALAPELV: Elsőrendű állam- és tajtenlarló érdek, ßogy az összes faji, erkölcsi és gazdásági erők a nemzeíi öncélu­ság és önellátás szolgálatába állíttassanak — ßazafias el­szántsággal, késedelem nélkül — azonnali Az egész világra kiterjedt gazda­sági krízis kegyetlenül romboló hatá­sát csaknem egy év óta kényszerülünk tűrni azon reményben, hogy a reánk szakadt sorozatos és súlyos megpró­báltatások csupán időszaki jellegűek s hogy az általános javulás időpontja már közeleg... Sajnos, minden jel arra mutat, hogy reményünkben keservesen csalódni le­szünk kénytelenek, ha idejében nem ébredünk tudatára annak, hogy segít­séget kívülről sehonnan nem várha­tunk és hogy kizárólag saját nemzeti erőinkre támaszkodva és saját nemzeti értékeink racionális hasznosításával lehetünk képesek megtalálni az elvi­selhetőbb jövő felé vezető utat: a nemzeti megújhodás útját! A büntető nemezis ismét tragikus történelmi válaszúihoz sodorta Ha­zánkat. Ütött a 12-ik óra, amikor ezeréves nemzeti létünk és dicsőséges múltú fa­junk megmentésére minden energiánk, legjobb tudásunk és legnemesebb eré­nyeink önztlen egybevetésével meg kell indítanunk a nagy honmentő gaz­dasági hadjáratot, — mert ha most sem sikerül minden jó magyar erő összefogásával és hősies elszántsággal kitömi gazdasági börtönünkből, úgy már csak a leggyászosabb periódus következhet szegény megcsonkított Hazánkra: az általános elszegényedés rohamos fokozódása, a minden hasznos emberi tevékenységet lehetetlenítő társadalmi felfordulás, nyomor, agónia és a legkínosabb kimúlás... Azonban e honmentö gazdasági had­járatot nem külső ellenségeink, hanem önön magunk ellen kell megindítani, még pedig a legapróbb részleteiben gondosan előre kidolgozott gazdasági haditerv alapján, a legtökéletesebb egyetértésben és ami a Jegfontasabb, mindennemű egyéni és társadalmi osz­tályérdek tudatosan elhatározott és mindenki által önként elfogadott mel­lőzésével! Az eddig alkalmazott remédiumok csupán hatálytalan csillapító szerek­nek bizonyultak s a radikális gyógyulás folyamatát nem voltak képesek meg­indítani, amely szomorú eredményte­lenség kell, hgy megerősítse mindnyá­junk meggyőződését, miszerint: rend­kívüli időkben és helyzetben csak rend­kívüli intézkedések segíthetnek! Szüntessük meg az átkos torzsalko­dást, amely a magyar faj nagy törté­nelmi katasztrófáinak mindég egyik legfőbb okozója volt! Némítsuk el az önző egyéni és osz- tályérdekeket, amelyek a Nemzet egyetemessége boldogulásának legna­gyobb akadályai! Ébresszük fel végre mindazon érté­kes tulajdonságokat és nemes erénye­ket, amelyek minden jó magyar lelke mélyén szunyadoznak, — és érvénye­sítsük azokat — minden akadályt le­küzdeni képes vasakarattal — egyedül imádott Hazánk javára; nélkülöző és szenvedő honfitársaink érdekében! Az utóbbi hónapok eseményei kiáb­rándítottak bennünket fajunk renyhe és kábító optimizmusából. Nincs több veszteni való időnk! Elérkezett a döntő cselekvés órája! * Alapvető elveiben ismertetett ezen ter­vezet célja: ; Kiépíteni a magyar gazdasági öncéluság és önellátás rendszerét, amely lehetővé teszi termelésünk folytonosságának, pén­zünk értékállóságának, államháztartásunk egyensúlyának biztosítását, szociális baja­ink lecsökkentését és orvoslását és nem­zeti céljaink megvalósítását. Minél inkább tudjuk az önellátás kér­dését a gyakorlatiasság szem előtt tartá­sával a Nemzet javára megoldani, annál inkább sikerülni fog a világgazdasági vál­sághatásokat a minimumra csökkenteni. A helyzet ma az, hogy az állam, és ma­gángazdaságok a külfölddel szemben cca 3.5 milliárd pengővel vannak eladósodva. Az 1932—1933. évi állami költségvetés az állami üzemekkel eyütt 1.2 milliárd, mely összegből 500 milliónál több a sze­mélyi kiadás és a nyugdíjellátás. Evvel szemben a forgalomban levő pen­gő fizetési eszköz csupán 30Ö—350 millió között ingadozik s így egyszerű kereske­delmi elgondolás mellett, a nemzeti forgó­tőkének évente 400%-ot kellene tisztán jö­vedelmeznie, a fenti állami költségvetés fedezésére, ez pedig képtelenség. Egy, csupán papiroson egyensúlyba ho­zott állami költségvetés nem képezheti egy reális államháztartás alapját. Ezt iga­zolja azon sajnálatos körülmény, hogy az állam kincstári jegyek kibocsátásához volt kénytelen folyamodni a mutatkozó hiányok fedezésére már a költségvetési év eleién. Rövidesen be fog igazolódni az is, hogy a látszólag egyensúlyban levő költségve­tésihez szükséges adó-, illeték és egyéb be­vételek nagy mértékben el fognak maradni azért, mert az adózók fizetőképessége ro­hamosan csökken a szükséges készpénz forgótőke hiánya miatt. Ezzel szemben sajnálattal kell megálla­pítani, hogy a katasztrofális helyzetet or­vosolni hivatott intézkedések nem történ­nek. Matematika ipontossággal kimutatható, hogy záros határidőn belül, ha célravezető gyors intézkedések nem történnek, úgy minden magángazdaság a biztos pusztulás­ra van kárhoztatva, kivéve a karteleket! A 33-as bizottság az észlelt hiányok el­tüntetésére az adó- és illetékkulcsokat nö­velte. Nem vette azonban tekintetbe azt, hogy bizonyos idő múlva nem lesz mit megszorozni a felemelt adókulcsokkal. Szükséges tehát, hogy a polgárság ter­melő- és teherviselési képessége emeltes­sék tervszerűen, első sorban a polgárság alapszükségleteinek fedezése céljából, to­vábbá, hogy a többtermelés révén előálló feleslegekkel a külfölddel szemben fenn­álló tartozásaink, egy megfelelően mérsé­kelendő kamatláb mellett, belátható időn belül törleszthetők legyenek, úgyszintén, a múlhatatlanul nélkülözhetetlen, nálunk élő nem állítható és külföldről behozandó cikkek, csereforgalom utján a többterme­lés feleslegeiből fedezhetők legyenek. A magyar gazdasági öncéluság és önel­látás rendszere az alábbi öt alkotóból van összetéve, amelyeket egyenként vázlatosan ismertetünk, u. m.: I. A közéleti tisztaság helyreállítása. II. A szükséges forgótőke és anyagi esz­közök előteremtése. A hitelélet újjászerve­zése. A magán- és közterhek konverziója. A hadikölcsön ősjegyzők méltányos kár­talanítása. III. Munkaalkalmak teremtése; a hasznos termelés fokozása. IV. Az álamháztartás észszerű visszafej­lesztése. V. A megváltozott gazdasági viszonyok­nak megfelelő igazságos adópolitika. I. A közélett tisztaság radikális helyre- állítása. 1. Mindenféle — akár közjogi, akár köz- gazdasági összeférhetetlenség telles meg­szüntetése. 2. A közalkalmazottak feletti fegyelmi bíráskodás mai rendszerének eltörlése s a királyi bíróságokra ruházása. 3. Általában minden olyan kari- és egyéni privilégiumok megszüntetése, amelyek a közérdeket sértik. 4. A kartelek túlkapásainak megrendsza- bályozása és fokozatosan az egészséges versenyt jelentő szabadkereskedelemhez való visszatérés. 5. Az 1931. évi augusztus hóban elren­delt bankzárlat előtt hazafiatlan bizalmat­lanságból külföldre mentett fizetési eszkö­zök és értékek záros határidőn belüli haza­rendelése, a legszigorúbb büntető szankci­ók mellett: a renitenskedők itthon bárhol és bármilyen alakban létező vagyonának az állam javára leendő elkobzása, hazaáru­lás címén vádaláhelyezés, súlyos börtön- büntetés stb. 6. A még felkutatható illetéktelen hábo­rús nyereségeknek súlyos megadóztatása. 7. Azon elv törvényre emlése, hogy senki sem részesülhet közpénztárból egy- .nél több cimen bármilyen természetű ja­vadalmazásban. . * A gyakorlati megvalósítás eszközei: A) Az összeférhetetlenségi törvényjavas­lat eredeti szövegének radikális kiterjesz­tése. B) Egy hatásos és nem pro forma meg­fogalmazott karteltörvény érvényesítése. C) Kormányrendelet (a meghosszabbított felhatalmaási törvény alapján) a hazafiat- lanul külföldre kimentett fizetési eszközök és értékek hazarendelése tárgyában, a szükséges szankciókkal. II. A szükséges anyagi eszközök előterem­tése. A hitélet újjá szervezése. A magán- és közterhek konverziója. Annak ellenére, hogy bőségesen megte­rem az országban minden élelmiszer, mé­gis egyre szaporodnak az éhezők s szé­gyen lenne, ha a mai tarthatatlan helyze­ten nem tudnánk változtatni. Ninjcs másra szükség, mint energikus céltudatos gazda­ságpolitikai intézkedésekre a belföldön és bátor szókimondásra a külfölddel szemben. A külföldre történő fizetések felfüggesz­tésével és a kölcsönök kényszorkonver- zójával kapcsolatban föltétlenül meg kell valósítani a valutareformot, mert a jelen­legi aranyfedezetű pénzrendszer egyedül képtelennek bizonyult arra, hogy a gazda­sági életet megfelelő pénzmennyiséggel, forgótőkével táplálja. Gazdasági életünk alapvető törvényévé kell emelnünk az új tételt, miszerint: „nem lehet a forgalomban levő pénz- mennyiséget függővé tenni . attól, mennyi arany- vagy deviza fekszik egy adott pillanatban a Nemzeti Bank páncélszekrényeiben,“ és egy új nemzeti valuta megteremtésének szüksége ma már minden jóhiszemű, tisz­tán látni tudó és akaró hazafi előtt meg­cáfolhatatlan; egy olyan nemzeti valutáé, amely független kell, hogy legyen az aranytól és az ország termelő erőire, a magyar ingatlanra, a magyar földre és azok hozadékára és az egész nemzeti jö­vedelemre kell hogy felépítve legyen. Ezen új nemzeti valuta — vagy másszó­val új fizetési eszköz előteremtése belső kölcsön kibocsátása útján föltétlenül lehet­séges és erre vonatkozólag két alternatíva gyakorlatilag is már ki lett dolgozva. És pedig; A) alternativa. Belső kölcsön kibocsátása az összes állami, köz- és magántulajdont képező ingatlan progressiv százalékos kényszer-garanciája ellenében. Ezen terv lényege röviden a követke­zőkben foglalható össze: A belföldi kölcsön biztosítékául az .in­gatlan" szolgáljon, ideértve a kincstár, a városok és egyéb közületek és hitbizomá- nyok ingatlanait is, melyek e célra bőséges fedezetet nyújtanak. Az ingatlanok értékének csak egy bizo­nyos, hányada (25%—50%) vétetnék igénybe és ez is csak garanciaképen. Ez az eljárás tehát egyáltalán nem jelent megterhelést, már csak azért sem, mert ezen ingatlan-garancia nyújtásért az ingat­lantulajdonost jövedelmet kap. Más az eset, ha egy ingatlantulajdonos a maga ingat­lanára 25%-nyi adóságot vesz fel kamat- fizetés kötelezettsége mellett s amidőn az igénybevett hiteltökét az adós elkölti vagy befekteti. Ebben az esetben az ingatlan megmaradó értéke (100%-25%) csak 75%, mert az ingatlant 25% adóság terheli. Ha azonban az ingatlanból 25%-ot jövedelme­ző garancia címén veszek igénybe, akkor ezen ingatlan értéke legalább 100% plus kamatjövedelem, feltéve, hogy a garancia­nyújtás nem jelent kockázatot. Már pedig a végre öntudatra ébredt polgárság nem fogja a jövőben lehetővé tenni azt, hogy a közpénzekkel helytelenül gazdálkodjanak. Az igénybevett garanciatétel a telek- könyvben nem a „C“ lapra, hanem az „A“ lapra kerül, úgy mint az a földvagyon- váltság esetében történt. Eképen az in­gatlanok nemcsak, hogy nem terheltéinek meg 25%-os teherrel, hanem azoknak 25%-a jövedelmet hajtó mozgó tőkévé vá­lik. Tehát a holt tőkének egy része, köz­vetett úton, mint mozgótőke kerül a köz­gazdaság vérkeringésébe!» Ez a terv egyáltalán nem bankokrácia ellenes, mert a gazdasági fellendülés és a nagy forgalom révén a bankok is bősége­sen jövedelmezni fognak. Külföldi adósága­ink utáni kamatszolgáltatás ezen összegből a külföld által is elfogadható módon, a ki­vitel és behozatal megfelelő szabályozása révén, eszközölhető lenneI A szükséges törvényes felhatalmazást néhány szakaszból álíó törvény adná meg, amely kizárólag belső hielmüveletre vo- II at kon ék és így a külföldnek ezen új nem­zeti fizetési eszköz létesítésébe beleszólása nem lehet s azt nem is akadályozhatja meg. Belső csereeszközül pedig egy „Bon“ is szolgálhat, amely csak a munka és a ter­melés útján válik a külföld által is elfogad­ható fizetési eszközzé. Tekintettel arra, hopy egyrészt a biza­lom felébresztésére, másrészt az amúgy is csak fokozatosan forgalomha hozandó és hozható belső kölcsönnel való termelés céljaira aonnal cca. 500 millió pengőnél nagyobb összegre szükség nincs, az ezen összeg erejéig felfektetendő vagyonkatasz­terek (a járásbíróságoknál kellő szervezés útján) két hét alatt elkészülhetnek. Ugyan­azon időben letárgyalhatok a szükséges törvényjavaslatok. További két hét alatt a szükséges fizetési eszközök is előállíthatok olymódon, hogy pl. a már kinyomtatott tartalék-bankjegyekre megkülönböztetésül egy buzakalász vagy egy méhkas nyomtat­tatnék. Ilymódon a belső termelés meg­indítására és a munkanélküliség megszün­tetésére, úgyszintén az inségakciókra szükséges fizetési eszközök, a külföld megkérdezése nélkül, a legrövidebb idő alatt forgalombahozhatók. Csupán erélyes elhatározásra van szük­ség.! Kivihetőség szempontjából semmi más tárgyi akadály nem forog fenn, imnt a je­lenlegi pénzügyi diktatóraink kényelmes konservativismusa, pénzügyi szakértőink és tudósaink maradisága, kik a mai pénz­ügyi rendszer helyett mást — jobbat, meg­felelőbbet elképzelni nem képesek és végül nagy bankvezéreink önző akadékoskodása és ellenszenve, minden olyan megoldás iránt, amely mammutjövedelmeik csökken­tését idézné elő. Ezeket az akadályokat pedig minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel el kell tüntetni és ha a meglévő eszközök elégteleneknek bizonyulnának, úgy azokat, a hazafias cél szolgálatában, ki kell egészí­teni. Nemzetünk jövője, * boldogulása, jóléte forog kockán! B) alternatíva. Belső kölcsön kibocsátása az állami bevételek záloga ellenében és esetleg az Ingatlanfedezettel kapcsolatosan. (Dr. Varga Lajos debreceni ügyvéd terve­zete szerint) A Magyar Nemzeti Bank fedczetkészleté- nek 1928. óta folytonos apadása következ­tében nem lehet vita tárgya, hogy a papir- pengő ilyszcrűen megcsappant fedezetéről valamilyen módon gondoskodni kell, tehát az eddigi fedezet mellé új fedezetet, vagy lobban mondva: új pénzkibocsátás! alapot kell találni. Megjegyzendő, hogy a fedezet kérdésé a papírpénz értékelésének szem­pontjából teljesen közömbös. Mert a papír­pénznek ma, a kényszerforgalom idején nem a fedezet ad értéket, hanem az a tény] hogy általa köztartozást teljesíthetünk, — továbbá a gazdasági forgalom, a csere. Miért is minden pénz jó, amelyet a köz­pénztárak teljesítésképen elfogadnak, to­vábbá amelynek mennyisége a forgási se­bességnek figyelembe vételével arányban áll a gazdasági forgalommal, illetve annak igényeit kielégíti. Mivel .pedig a pénzszűke valósággal fojtogatja a gazdasági életet, tehát feltét­lenül szükséges új pénzmennyiséget for­galomba hozni. És pedig elsősorban kon­verzióra, azután pedig olyan nemzeti be­ruházásokra, amelyek a tőkevagyonnak es a nemzeti jövedelemnek gyarapításával egyszersmind azonnal reális ellenértékel a kibocsátandó papirpengőnek. Az új pénzkibocsátást azonban a Magyar Nemzeti Bank reformjával kell összekap­csolni. A reform álljon annak kimondásá­ból, hogy egy alkotandó új törvény kap­csán a bank üzletköre ezentúl két osztályra u. m. Jelzáloghitelosztályra és a Kereske­delmi Hitelosztályra tagozódik, Az előbbi­nek üzletköréhez kizárólag a hosszú-, az utóbbinak üzletköréhez pedig a rövidlejá­ratú hitelműveletek tartoznak. A Jelzáloghitelosztály üzletkörében kibo­csátandó papirpengőnek fedezetéül, hogy­ha a fedezet egyáltalában szükséges, a Magyar Szent Koronának ama pénzügyi bevételi forrásait kell lekötni, amelyeket az (924. IV-ik törvényünkkel a Népszövet­ségi kölcsön fedezetére első helyen zálogul lekötöttünk, — de amelyeket az 1930. évi XXXI. törvényünk a tervezett 500 milliós külföldi kölcsönnek fedezetéül másodhelyen elzálogosíthatónak mondott ki. Ezek a pénzügyi bevételi források a következők: A vámbevételek, a dohányjövedék, a cukor­adó és kincstári részesedés s végül a só­jövedék tiszta hozama. Ezek a bevételi források fedeznék az első helyű telek­könyvi bekebelezésen kívül, a hosszú le­járatú hitelműveletek olytán kihelyezett pengőösszegek kamatjának és törlesztési részleteinek fizetését is. Nem lehet vita tárgya az, hogy hja eze­ket a pénzügyi felspgjogkat a londoni Rot- schild, avagy a nemzetközi bankkapítaliz- musnak bármelyik pénzcsászárja a maga kölcsönének biztosítására alkalmas zálog­nak találta, hogy akkor a Magyar Nemzeti B^nk R. T. ugyanazokat a felségjogokat a hosszúlejáratú hitelműveleteknek gyakorol- hatása céljából kibocsátandó papírpénznek fedezetéül szintén jónak, alkalmasnak, el­fogadhatónak kell, hogy találja! AKereskedelmi Hitelosztály keretében kibocsátott papirpengőnek fedezetéül pe­dig továbbra is az alapszabályokban tüze­tesen megjelölt értékek, u. m. arany, valu­ták, devisák, váltók, utalványok, közrak­tári jegyek, stb. szolgálnak, az alapsza- bályszerü üzletkörnek érintetlenül hagyá­sával. Ki kell mondani, hogy a Jelzáloghitel­osztály kizárólag elsőhelyü bekebelezés el­lenében, a jelzálog értékének legfeljebb 40%-a erejéig és csak a községi takarék- pénztár útján, ahol pedig ez az intézmény megszervezve nincsen, az O. K. H. kötelé­kébe tartozó hitelszövetkezetek útján fo­lyósíthatja a hosszú lejáratú kölcsönöket, amelyek ezekért a kölcsönökért szintén szavatolnak. A hosszú lejáratú kölcsönök kamatlába legfeljebb 3 (három) százalék­ban alapszabályszerűen állapítandó meg, mert magasabb kamatot sem a föld, sem a ház nem bír el. Szabályozni kell a hosszú lejáratú köl­csönök kamathasznainak kik között és mi­lyen arányban való elosztását. E rendsza­bályban kell kifejezésre juttatni legelőször azt, hogy a hitelügy közérdek, tehát sem bank-, sem bankdirektori nyerészkedésnek tárgya nem lehet! Egyedül méltányos el­osztás a következő: a tőkerészletek egészen, a kamatnak pedig 4—8-ad része illesse a Magyar Szent Koronát, mint a tulajdonképeni hi­telezőt és pedig az állami számvevő- szék ellenőrzése mellett; a Községi Takarékpénztárt, illetőleg a hitelszövetkezetet a közbenjárásért és szavatosságért illesse 3^8-ad rész; a Magyar Nemzeti Bankot pedig a pa- pirpengő előállítása és az adminisztráció költségeinek fedezete céljából 1—8-ad rész. A hosszú lejáratú hitelműveleteknek mely célokra való gyakorlását a legszigo­rúbb programmszerűséggel kell előre meg­állapítani. Első cél mindenesetre a föld- és házbir­tokot terhelő és már előzetesen 50%-ro de- valorlzált adósságának konvertálása. Hogy a terhes váltőkölcsönök devalorizálása és ezt követő konverziója mennyire sürgős, azt külön hangsúlyozni fölösleges! í Második cél gyanánt általánosságban ki­zárólag olyan nemzeti beruházásoknak tü­zetes megjelölése szükséges, amelyeknek végrehajtása önmagukban ellenértékei a kibocsátandó papírpengőnek és amely be­ruházások továbbá, mint gyümölcsöző be­ruházások, számottevő munkaalkalmat te­remtenek és végül munkabérek és anyag- beszerzés címén a papírpénzt nagy tömeg­ben mozgósítják. Ilyen beruházásként egy felsorolás a III. fejezet alatt található. A konverzióval alig jön pénz forgalomba, mert a váltóknak konvertálandó ellenértéke a bankok pénz­táraiba és innen a Nemzeti Bankba folyik vissza. Ellenben a szellemi és testi munkaerő­vel összekapcsolt gyümölcsöző beruházá­soknak keresztülvitele fokozatosan meg­szüntetné a pénzhiányt és fokozatosan megszüntetné a munkanélküliséget A fo­gyasztás és a forgalom növekedése foly­tán már csak azért sem lehetne ezekre a célokra a papírpénz kibocsátásának inflato­rikus hatása, mert az ilyen módon forga­lomba jövő pénz adó-, illeték- és kamat- hátralék fizetése útján visszafut a Magyar Neméti Bankba. Hogy a Magyarországon forgalomban lévő pénzmennyiségnek sza­porítása mennyire nem jelentene még in­flációt, azt mi sem igazolja jobban, mint az osztrák bankjegyforgalommal való össze­hasonlítás. Ausztriában ugyanis 800 millió pengő értékű bankjegy van forgalomban és az osztrák schillingnek nemzetközi értéke­lése ma is van olyan jó, mint a pengőé. A Magyar Szent Koronát a hosszú lejá­ratú hitelműveletek kamatjának a fele, tőketörlesztési részletei pedig teljes egé­szükben illetvén, új nemzeti bevételi for­rás keletkezik, — amit a „Nemzeti Hadi­adósságok Alapja" elnevezéssel, állami számvevőszéki ellenőrzés mellett, törvé­nyes megbízás alapján a Magyar Nemzeti Bank kezel. Ennek az alapnak a terhére kell írnunk a nemzeti becsület védőpajzsa alá helyezett adóságainkat, vagyis az ős- jegyzésű hadikölcsönkötvényeket, az el­pusztult árvavagyont, a különféle közér­dekű célokat szolgáló alapítványi vagyo­nokat. Természetes dolog, hogy ez Alap, miután jelentékeny és biztos, sőt évenként emelkedő bevételhez jut, megfelelő pénz­tári művelet, u. m. kisorsolás alá eső nye­reménykötvényeknek kibocsátásával, a Nemzetnek megterhelése nélkül, helyreál­líthatná ezeket az elpusztult vagyonokat. De ezenelül tehermentesítené az állami költségvetést ugyanez az alap a hadirok­kantak, az árvák, az özvegyek és az érem- pótdíijasoknak szintén a nemzeti becsület által védett követelései alól. Ez a terv a saját erőnkből való talpra- állásunknak lehetőségét mutatja ki, még pedig a nemzetnek egyetlen flllérnyi újabb megterhelése, egyetlen flllérnyi külföldi kölcsönnek felvétele nélkül, nemzeti és különösen pénzügyi szuverénitásunknak teljes megóvásával. E terv a törvénnyel éppen nem ellentétes, sőt inkább a törvény­nek végrehajtását kívánja. Külföldi hitele­zőink érdekeit nemcsak hogy nem sérti, hanem azokat hathatósan szolgálja, miután a magyar gazdasági élet talpraállításával párhuzamosan növeli a nemzeti vagyont, fokozza az egész vonalon a termelési te­vékenységet, vagyis a jelenlegi fizetéskép­telen adóst olyan aktiv helyzetbe hozza, amely lehetővé fogja tenni adóságainak törlesztését. A Magyar Nemzeti Bank mindkét hi­telosztályának keretében tökéletesen azo­nos alakú és címletű papírpénzt bocsáthat ki. Egyrést az a tény, hogy a közpénztárak azt teljesítésül elfogaják, másrészt e kény- szerforgalom és megszokás, a belföldi for galotnképeség elől a csakis rossz akaratú pesszimizmus által előre támasztott aggá­lyokat feltétlenül el fogják oszlatni! • Közérdekű Pénzügyi Rendszer és Szervezet. E rendszer gerince a Községi Takarék- pénztárak, a Községi Vásárcsarnok Szö­vetkezetek és ezekkel kapcsolatosan a Mezőgazdasági és Ipari Termelési, Fo­gyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Or­szágos szervezése gyakorlati példák alap­ján: Klskundorozsma, Jákóhalma, Tiszakiirt, Tiszaszentimre, Jáiszjákóhalma, Kunma­daras, Böhönye, Bégaszentgyörgy, Fe- renchalom, Torontálalmás, Nákófalva, Ka- talinfalva, továbbá: Hajdúböszörmény, Karcag, Kisújszállás, Nagykőrös, Debrecen. E tervezetből idézzük a világháború utáni korszáknak az alábbi alapvető és megdönthetetlen gazdasági aksziómáit: 1A hitelgazdaságiak mai fejlett korszaká­ban nem vitatható, hogy a hitelügy a maga országos általánosságában közérdek. Nem vitatható az sem, hogy a hitelügyet, mint legelsőrendű közérdeket, nemzeti alkotmá­nyunk alkotó részévé kell beavatnunk. Még pedig teljes egészében és egységesen: a pénzügyi rendszert és a pénzügyi szerve­zetet illetően is. Ki az az államférfi, politikus és közgaz­dász, elméleti és gyakorlati tudós, aki nem

Next

/
Thumbnails
Contents