Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)
1932-09-25 / 1096. szám
XXIX. évf. 1096 sz. ELŐFIZETÉS Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6. — P Egyes szám 40 fillér. Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai félúton kapják 1932 azept. 25 HIRDETÉSEK Egy hasáb széles, 1 mim magas sor egyszeri közlésnél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó hlrdetpiinek nagy kedvazmóny Buda érdekalt a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság FELELŐS SZERKESZTŐ VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kladóórlvatal: Budán, I. Bors-u. 24 Telefon; Aut. 502-96. Hivatalos érák: délután 4-6 lg Nemzeti forgótőke kell a megbénult gazdasági vérkeringés megindításához! Elavult pénzügyi és gazdasági rendszerünk gyökeres reformja elodázhatatlan. lría; FISCHER JÓZSEF kir. tan., építész „Jaj azoknak, akiknek az Ur adott két jó szemet és nem látnak. Jaj azoknak, akiknek adott két jó fület és nem hallanak!“ (Próféták könyve.) A mezőgazdasági termelés csődje és az ipari termelés pangása a munkanélküliek máris óriási táborát napról- napra félelmetes arányban növeli. A nélkülözések kényszerű fokozása a magyar társadalom legerősebb oszlopát: a minden időkben legmegbízhatóbb, legerkölcsösebb és legfegyelme- zettebb középosztályt ostromolja, döngeti s alapzatát aláássa. Ma még úgy, ahogy ellenáll, azonban minden jel arra mutat, hogy ha helyzete hamarosan nem javul, nem lesz képes sokáig kitartani... A törpe-, kis- és középbirtokosság, sőt a nagybirtokosság egy része is, nyakig eladósova s ezernyi gondjai közepette kétségbeesetten küzd a rohamosan emelkedő ár ellen, amely elnyeléssel fenyegeti... A falu népe, a nincstelenek százezrei, nyomorogva és éhezve, emberhez nem méltó sorsban tengődnek... A kb. 60.000 munkanélküli ipari szakmunkás sorsa odáig süllyedt, hogy legfőbb létfentartó forrása: a közpénzekből szervezett s immár az ország minden nagyobb városára ki- terjsztett ingyenebédakció: az alamizsnakenyér ... A lelkeket fokozatosan megmételyezi a jövő — a holnap — bizonytalansága, a kormányzat tehetetlensége s megfertőzi a kétségbeejtő reménytelenség tudata... ; Az állástalan diplomás fiatalság — a nemzet jövője — ma sötét arccal s összeszoritott ajakkal még csak kér, holnap azonban, ha tudatára fog ébredni annak, hogy a mai kormányzati és gazdasági rendszer mellett boldogulásának útja hosszú évekre zárva marad, az ártatlanul szenvedők velőkig ható dörgő szavával követelni fog és ökölbe szorított kezekkel, a krisztusi felebaráti szeretetre, az egyenlőség és méltányosság nemes elveire hivatkozva, felelősségre fogja vonni az apákat és a nagyapákat úgy az ellenük, mint a még tanulmányait folytató fiatalabb nemzedék ellen elkövetett vétkes könnyelműségükért és bűnös önzésükért... Az elégedetlenség, az elkeseredés, a meghalni nem akaró', élni pedig alig tudó emberáradat vészes moraját csak az nem hallja, aki nem akarja! Hát kialudt volna a magyar nemzeti Géniusz szent tüze? Az a tűz, amely olyan kivételes elméket és. jellemeket edzett meg a magyar faj Védelmére, mint Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Deák?... Az általános tespedás és tehetetlenség e nemzettojtogató letargiájából csak egyetlen egy kivezető ut kínálkozik s ez: _ , . „a végleg elavult és immár gyógyit- haüatlanul meddőnek bizonyult termelési, értékesítést és pénzügyi, egyszóval egész gazdasági rendszerünket a megváltozott viszonyoknak megfelelő- \ en, sürgősen újjá kell szervezni, gyökeresen és ha kell, kíméletlenül" miután a • jelenleg érvényben lévő aranyiedezetü jegybankrendszer mellett képtelenek vagyunk szerencsétlen helyzetünkből kikerülni, mert ehhez olyan nagy összegű aranykincs hiányzik, amit előteremteni nem leszünk képesek soha! Forgótőke nélkül pedig nincs termelés, alkotás és nincs tőkeképződés, mert a forgótőkének mindig a termeléssel, az alkotással és a nemzeti vagyonnal kell arányban lenniForgótőke hiányában csak igen kis százalék alkotószellem és munka tud működni, az erők legnagyobb része pedig parlagon hever. Innen ered a munkanélküliség, az elégedetlenség, az elkeseredés és a nyomor I Az aranyfedezetü jegybankrendszer a legtöbb európai államban csak néhány évtized előtt lett bevezetve, ennélfogva világtörténelmi távlatból nézve, csak mint kísérlet tekinthető, a mely kísérlet azonban teljes csődöt mondott, amit az általános nyomorúság megcáfolhatatlanul bizonyít. Micsoda érthetetlen tunyaság hódított el bennünket, hogy pénzhiány miatt tehetetlenül nézzük a mai nyomon: ságot, amikor a nemzeti vagyon annyi forgótőke alapot biztosit, amennyi szükséges! Misoda naivság felülnünk egy olyan mesének, hogy pénzünk csak olyan természetű lehet, ami külföldön is mint fizetési eszköz szerepelhet, amikor pénzünknek sem külföldön, sem a külkereskedelemben semmi keresnivalója sincs! Micsoda vétkes jóhiszeműség elhinnünk azt, hogy az arany nagyobb értékkel bir, mint az ingatlan, amikor az ingatlan eleven érték, amely állandóan jövedelmet biztosít, mig ellenben az arany holt érték, amely kamatveszteséget idéz elő! Minden önállóan gondolkodni képes, jóhiszemű embernek rpeg kell értenie azt a kétségbevonhatatlan alapigazságot, hogy az ingatlan nem lehet kisebb értékű, mint az aranyiedezetü pénz, amikor csak aranyiedezetü Pénzzel lehet ingatlant venni! Elég volt a nemzetközi pénzügyi al- chimisták népámító babonájából! Emelkedjünk végre e miazmás légkör fölé, tisztább régiókba, ahol úgy a reális helyztet, mint az egyes fogalmakat félremagyarázhatatlan módon lehet látni és jnegérteni! Hogy ezen a földön állandó jólétet és folyton fejlődő kultúrát teremthessen az emberiség, ehhez három tényező szükséges: ész, erő és alkotóeszköz (pénz). Mindaddig, mig e három tényező nem kerül összhangba, a mai helyzet megváltozását remélni nem leheti. Ha ezt a moderVi közgazdasági aksziómát a tudományok rohamos fejlődésének nagy korszakában képtelenek vagyunk vagy nem akarjuk elismerni, úgy rászolgálunk a majdan pénzügyi és gazdasági rabszolgaságban sínylődni kénytelen utódaink rettenetes vádjaira, hogy nemcsak tudatlanok, tunyák és rövidlátók voltunk, jde érzéketlenek is voltunk a közjó iránt és kihalt belőlünk a krisztusi emberbaráti szeretet... E laphoz csatolt tanulmány új alapokra fektetett gazdasági és, pénzügyi rendszer sarkalatos elvét ismerteti a gyakorlati megvalósítás módozataival. Minden jó magyar' honpolgár hazafias kötelessége, hogy revízió alá vegye eddigi magatartását s ha azt akarja, hogy munkája ne az egyes emberek, ne a pártok, ne a párttöredékek, hanem az egész nemzet érdekét szolgálja — és van-e hazáját, faját igazán szerető magyar, aki ezt ne akarná — kell, hogy összes rendelkezésére álló törvényes eszközzel,, teljes elméleti és gyakorlati tudásúit»!1 az itt javasolt pénzügyi és gazdasági elvek és rendszerek mielőbbi életbeléptetése érdekében önzetlenül közreműködjön. A nemzet sem a tendenciával elő- ráncigált „infláció“ jelszó, sem a pénzügyi és gazdasági elfogultság és csökönyös maradiság kedvéért item pusztulhat el!! ßgy emir arcképe előtt Irta: Szilágyi Károly. Az éltesedé ember szokása a múltba való mind gyakoribb visszanézés, hogy megrögződjenek lelkében azok az édes vagy bús emlékek, melyek egyedül maradnak az életút végén: A nemzetek életében is így van ez- Ha az én nemzetmnek aj magyar nemzetnek életútját nézem, képiéin vagyok a deresedő ember álláspontja szerint a múltba tekinteni, hanem keresem, kutatom a jövő esélyit és pedig nem annak az elvnek alapján, hogy minden új nemzedék megifjítja a nemzetet, hanem azért, mert az olyan „vérkresztség" mint amilyenen nemzetünk 1848—49-ben a maga életfeltételeinek útján részesült, a mi nemzetünket az újktr eszméink ifjú bajnokává avatta. Lehetelennek tartom, hogy mi elbukjunk és éppen azon hatalmak nyomása alatt, akik ajkukon a népszabadság igéit hordják, amelyért a magyar nép annyi drága vért hullatott. A jövő jjtjainak kersésekor találkoztam Chekib Arslan emirrel, aki a Budapesten élő mohamedánok ügyét jött tanulmányozni. Alkalmam volt egy- két gyakorlati gondolatomat figyel- mébe ajánlani és hogy tetszettek Neki, bizonyítja a kedves ajánlással ellátott arckép, melyet e beszélgetés emlékére nekem adott. Komoly, figyelő szemek, határozottságot eláruló áll és ajak. Az ügy aminek megoldásába fogott, éppen ezeket a tulajdonságokat igényli. Miről is van itt szó? Elsősoran a Budapesten élő. mohamedánok lelki szükségleteinek ellátásáról és ezzel összefüggőleg mecset emeléséről, kapcsolatban mindama szervezeti kérdó- sekkel, amelyket egy „Egyházközség létesítése jelent. De nemcsak erről, hanem mohamedán nevelőintézet létesítéséről is, nem csupán Gül-Baba emlékéhez fűződőén, hanem a turáni gondolat jegyében is. A mohamedán világ itt akar kapcsolatba jutni és pedig szerves intézményei által a nyugati civilizációval. Azért választanak minket, mert bennünket rokonoknak s a haló poraiban Budán pihenő Gül-Babát pedig szentjüknek tartják, akinek sírjához elzarándokolni hitbéli kötelességteljesítés számba megy. Ahogy terjed a kultúra Keleten, ahogy könnyebben adódnak önnön is az utazási lehetőségek, mindinkább többen keresik fel onnan hazánkat is, pedig még eddig e téren úgyszólván semmi sincs megszervezve. A mi közönségünk előtt nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy mit jelent az, ha Budapesten, Budán intézményei lesznek a mohamedánoknak, hiszen napról-napra látjuk, hogy Bécs- ben szeretnék lezárni az u. n. müveit Európa kapuját amelyen túl szomszédaink szerint már csupán a „villogó gatyák“ birodalma következik. A mohamedán intézmények létesü- lése Budán „fényes kapu“ lesz az egész kellet felé. Kötelességünk úgy a magyar életrevalóság, mint a turáni gondolat, mint gazdasági szempontból elősegíteni az úttörők munkáját. Chekib Arslan emir hittel, szeretettel, komoly akarattal foglalktzik a gyönyörű és mindkét félre hasznos terven. Hazafias munka, ha mi igyekezünk az ö útját egyengetni, lelkében erősbíteni velünk rokonszenvező gondolatait és fokozott megértő szeretettel fogadni a felénk nyúló férfiul kezet. Állami és városi hatóságaink kitárt karokkal fogadják a gyűlölet mai világában felénk bátorkodó szeretetet. A nyugat ellen harcoló mohamedánizmus itt kapott nálunk szinte halálos sebet, csodálatos igazságszolgáltatása volna a sorsnak, ha most a Jbékés és kultúrát igénylő Islam itt sorakoznék a „nyugati tudás Iája" alá a mi ba- baráti útmutatásunk mellett. Budának szinte létérdeke, hogy utcáink, fürdőink, szállodáink keleti vendégektől tarkaljanak és helyénvalónak tartanám, ha élükön a képviselőkkel, a törvényhatóság budai bizottsági tagjaival, a Budán működő társadalmi egyesületek, gazdasági szövetségek és az idegen forgalommal kapcsolatos nagyobb intézmények ideiglenes szervezetet létesítenének Chekib Arslan emir munkájának sikere érdekében. Derék, nagy tudományé Emirem! A Te arcképd előtt írom e sorokat abban a meggyőződésben, hogy az ige megindult és útja erdményes kell hogy legyen. A kormányválság minden alkalommal más érzéseket vált ki Budán, mint odaát Pesten. Odaát úgy tekintik, mint valami váratlan fordulatot a színpadon, mint érdekes jelenetet az élet drámájában és várják az új szereplőket, hogy megtapsolják, esetleg kipisszegjék. Viszont itt Budán, ahol nem annyira a pártokat, mint inkább azok vezéreit értékelik, ahol a közügyért fáradó embert tisztelik, elsősorban azt aki a hétköznapi élt ezer bajával küzdő polgártársainak sorsát viseli a szívén, aki gőg nélkül a régi marajdt vezér-szerepe dacára — itt minden kormányválság történelmi esemény, mely visszahatással van a nemzet sorsára, amely embereket sodor el a fórumról és új embereket állít azok helyébe. Odaát tapssal fogadják azokat is, akik az élet ismeretlen mélységeiből kerülnek elő, akikről keveset hallottak addig, — viszont itt Budán bizalommal csak azokat fogadják akik közlebb állanak a polgár Sághoz, akiknek élete, működése is mert és akik polgári tradícióval, : múltban szerzett patinával lésnek a fórumra. Odaát Pesten el sem képzelhető a melegebb, a bizalmasabb pol- .gári közösség, ott csak pártok vannak és pártbeli szolgálatokkal mérik a najgyságokat. Ez a mérték hideg, rideg. Nálunk Budán még él - — talán gyön- gültebb formában — a régi, patriarchális elgondolás, itt őszinte bizalomra számíthat a közélet bajnoka, ha a múltban jelét tudta adni annak az érdeklődésnek, annak a segíten>-aka- rásnak, annak a polgári összetartózan- dóságnak, amely a múltban jellemezte a kiváló, az érdemes, a szerepetvivő, a közéletben elöljáró* egyéniségeket. A mostani kormányválság sem váltotta ki Budán azt a kalandos ellenzéki uj- jongást, mint odaát Pesten, ahol már az újdonság kedvéért is szívesen látnak minden új embert, és hamar feledik a régit, — hanem kiváltotta azt a hazafias borongást, amely aggódva kiséri a jóakaró becsületes egyéniségek távozását a közügyk éléről és hasonló aggodalommal várja, hogy az ország eljövendő kormányzásában részt vesznek-e azok is, akik iránt bizalommal, szretettel és hűséggel viseltetik a budai polgár. Magyar rabszolgák Franciaországban — A nyugati kultúra dicsősége. — Az egyik kétségbeesett magyar anyától kapott levélből vesszük ki a köyetkzőket j „.. -Mária Nosztra közvetlen közelében hatalmas régi kőbányák vannak és az egész környék ezekből élt addig, a mig a budapesti építkezéshez követ is használtak. Az ország legjobb, legügyesebb kőfejtői itt éltek. Mintegy tiz éve pang ez a mesterség. Azóta a franciák a megszállt és annektált német területen talált kőbányák intenzív kihasználásába fogtak, de otthon szakképzett kőfejtőket nem találnak, így jutottak el élelmes francia ügynökök Mária Nostra vidékére és néhány év előtt ezer, a múlt évben 800 fiatal kőfejtőt vittek el Franciaországba, nagy bérek kilátásba helyezésével. Ezek a magyar munkások azóta ha- vonkint küldenek haza pénzt, de nagy béreik dacára, csak jelentéktelen kis összegeket. Levelikből kiderült, hogy tényleg nagy fizetést kapnak, de a kőfejtő vállalat kantinja fölemészti ellátás címén csaknem egész jövedelmüket, hogy alig jut az otthoniaknak. De kiderült ezekből a levelekből, hogy ezek a1 szegény magyarok valóságos rabságban élnek ott. Azt sem tudják, hogy hol vannak. A bánya területét nem hagyhatják el, senkivel nem érintkezhetnek és katonai őrizet alatt állnak. Smmiféle szabadságuk sincsen, folyton munkában állanak a legszigorúbb fegyelem mellett. Leveleiket nyitva adják át a kőbánya vezetőségének és a látszat kedvéért a bányaigazgatóság tesz azokba apró összegeket, hogy port hintsen így az otthoniak szemébe.. Talán érdemes volna a szegény magyar rabszolgák sorsával hivatalból is foglalkozni. Dubonai. A jó Isten is mellettünk van! Győznek a budai források Értesülésünk szerint äz Újpest felöl, a Duna alatt fúrt alagút, amelyen át a káposztásmegyeri kutak vizével akarták ellátni Budát, beomlott, elpusztult a gép és kárba veszett az egész munka, sok eddigi költség. Ezzel ismét előtérbe lép a budai felső medence dús vizforrásainak felhasználása. A falitori gáton túli rész tele van forrásokkal, a bécsi-uti Árpádforrástól — a Római fürdőig. Mindegyike hatalmas patakot táplál. Egy is ellátná Buda egész vízszükségletét Mind a kettő, még a hegyvilék öntözését is lehetővé tenné. Ezeken kívül még számos forrás nyitható itt. Mindezekről úgy nyilatkzott a Hollós Mátyás Társaság hétfői ülésén PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr. főbányatanácsos, főgeologus, hogy a régi megállapítás és felfogás megdőlt már, mely szerint a meleg források a hegyekben fakadnak és a Duna felöl jön a hideg viz. Épen fordítva áll. A hideg forgások fészke a hegység, ahonnan a Karsztvizek jönnek, — a síkságon, a Duna mentén fakadnak a forró vizek, az Alföld alatti hatalmas forrásviztárolásokból. A forró vizeket hűteni kell, de keverve azokat a hegyek felől áramló hideg forrásokkal, már felhasználhatók és gyógyító- erejű, tiszta ivóvizet adnak... Ez a nyilatkozat azt is bizonyítja, hogy kár volt az alagút tervét fölvetni, amit alig érthető okokból forszíroztak eddig, mert Buda önmagát tudja ellátni pompás és kifogyhatatlan ivóvízzel, sőt segit a hegyvidék vízhiányán,, a mi a kertek kellő kihasználását is fokozná. Ezek a források bőséges vizet adnának locsolásra, öntözésre, sőt fürdőre is. Langyos strandfürdők épülhetnének, ha külön vezeték épülne e célra. Egészen más volna az élet a budai hegyek között ezek révén és a külföldre vitt pénz nagy része itthon maradna. De még hozna is külföldi valutát, mert idegenek is keresnék ezt a nyaralásra termett vidéket, a világváros közvetlen közelébn. Világreklámra alkalmas propaganda eszköz volna ez az ivóvíz. Kapna rajta a külföld, ha megtudná, hogy Buda-Bath hegyA legsötétebb tér hol is lehetne máshol — természetesen — Budán van. Nemcsak a II. kerület, de az egész budai oldal egyik legnépesebb, legforgalmasabb tere a Széna-tér. Kilenc utca torkol ide: Margit-körut, Segéöyház- utca, Csalogány- és Hattyu-utcák, Ostrom- utca, Vérmező-utca, a Krisztlna-körutnak ma már Margit-körutnak nevezett része, a Retek- és Lövőház-utcák. A tér teljesen rendezetlen építészetileg is térszerűség szempontjából, de talajnivó és utépítészet tekintetében is. Forgalma nagy, erősen kereszteződő. Négy-ötféle autóbusz szeli egymás útját, vagy fut itt végállomásra, a mely forgalmat átvágja a villamos vasút Mindezt nappal éber szemmel elintézi a rendőrség, de az esték már veszedelmesek, mert oly hitványul világított tere alig van a városnak, mint ez a szerencsétlen Szénatér, ahol a 16-os autóbusz indduló helye, a 12-es autóbusz végállomása — pont — az illemhely mellé esik. Máshol nincs is hely ennek lebonyolítására. A tér közepén van ugyan lámpa, de a többi utcatorkolás már félhomályban van. Csak a rendőrség éberségének köszönhető, hogy itt nagyobb szerencsétlenség eddig nem történt. A tér déli oldalát már szabályozták, de rendezésre vár az északi oldal, ahol nagy területeket kell kisajátítani, hogy, elfogadható formához Jusson a tér. Ez azonban későbbi kérdés. Sürgős a világítás! '.