Budai Napló, 1932 (29. évfolyam, 1069-1105. szám)

1932-09-18 / 1095. szám

Budai Napló

Budapest, 1932. szeptemSer 18.

Mert a gyümölcstermelők legnagyobb része a legkülönbözőbb gyümölcsféleségeket és a legkülönbözőbb fajtákat termeli, — többnyire hiányos, szakszerűtlen a nagy tömegben fellépő kártevők elleni védekezés, és a szomszéd kertiéből — ahol egyáltalán nem védekeznek — milliószámra kerülnek át az ápolt és gondozott kertekbe a spórák, baktériumok, hernyók... Hibákat követünk el a szedésnél, a válogatás-, náf, az osztályozásnál. Hiányosak az elnevezések és hiányos a csomagolás.

A magyar földmivelésügyl kormány már évekkel ezelőtt nagyszabású programmot dolgozott ki, amelynek alapián megindult különféle akciók' végcélját az egyöntetű elsőrendű és exportképes tömegáru termesztése képezi.

Az összes inásirányu termelési ágak rendelkeznek már olyan érdekképviseletekkel, amelyek tagjainak a tömörülés révén nagy előnyöket biztosítanak, egyedül a gyümölcstermelés volt az, amelynek eddig nem volt olyan szervezete, amelynek segítségével azok a mérhetetlen értékek, amelyek a termelőt és fogyasztót egyaránt megilletik, kiaknázhatók lettek volna, de a szervezetlenség folytán elpusztultak!, Az érdekelteknek kell a kormány programmját megvalósítani és az év Július 8-án, rendkívül nagy érdeklődés mellett azért alakult meg a

„Gyümölcstermelők Országos Egyesülete".

Az egyesülés célja, hogy a gyümölcs- termelő körzetekben a kijelölt gyümölcsnemek, illetve fajták nagyban való termelésének bitosltását célzó propagandát fejtsen ki, a szükséges fajtaazonos gyümölcsolt- ványmennyiséget biztosítsa, az egynemű tömegárú termelését és értékesítését előmozdítsa, a növényi és állati kártevők ellen való védekezést egységes elvek szerint népszerűsítse, a növényvédelmi szerek árát mérsékelje, a belföldi és külöldi értékesítést szolgálja. Továbbá szakszerű tanácsadás, a csomagolási módok, a fogyasztópiacok felkutatása, gyümölcsaukciók, feldolgozó telepek létesítése.

Ez a Programm csak akkor valósítható meg, ha a gyümölcstermelők hatalmas tábort alkotnak. Ezért csatlakozásra felhívjuk a magyar gyümölcstermelőket, hogy e nagyszabású Programm keresztülvitelében — saját Jól felfogott érdekükben — teljes erővel támogassanak.

Részletes felvilágosítást nyújt a Gyümölcstermelők Országos Egyesületének

központi Irodája, VI., Andrássy-ut 8. Telefon: 20-2-94 és 21-3-46.

Kdllay Miklóss dr. ny.

. Tiszteletbeli elnö- <r6f, Somssich László ty. államtitkár, Wald- Alelnökök: Gyömörey mád István korm. főtan., ügyv. alelnök.

ji velencei tó

mint Budapest nyaraló-telepe

Csonkamagyarországnak a fővárosból legkönnyebben, leggyorsabban és legkényelmesebben egy óra alatt megközelíthető tava: a Velencei tó. Ennek a gyönyörű fekvésű 25 négyzetkilométer, mintegy 4000 kát. hold kiterjedésű tónak délkeleti partján terül el a Magyar Velence és Gárdony- füred. Mindkét fürdőtelepröl a legszebb kilátás nyílik a közeli Vértes-hegységre.

Magyar-Velence és Qárdonyfüred villa- telkei Budapesttől 40 kilométernyire a Dé- livasut mentén, a Budapest-Siófok-i uj betonút mellett, 10 méterrel a Velencei tó színe felett, részben közvetlenül a tópart mentén fekszenek és parcellázás alatt állanak. A telepen eddig közel 300 telek kelt el, 45 villa és családi ház épült. Páratlan nagy az érdeklődés.

Mindkét fürdőtelepnek közelfekvő kii- lön-külön vasútállomása van, naponta 8 vonattal. A vonatok menetrendje alkalmazkodik a fővárosban dolgozó családfő munkaidejéhez, s a kedvező vasúti összeköttetés lehetővé teszi félnaponként az odo- vissza utazást.

Magyar-Velencének és Gárdonyfürednek külön-kiilön strandja van és a tavat határoló Vértes hegység a legalkalmasabb nyári és téli ssporthely. A 4000 kát. hold vizterü- let a nyári és téli vizisport minden ágára alkalmas. Csónakázás, vitorlázás, horgászás, vizivadászat, korcsolyáás, Jégvitorlázás, fakutyázás és síelés.

Magyar-Velence és Qárdonyfüred levegője pormentes, tlsta és ózon dús. Vize kellemesen lágy, rádiumtartalmú, hőfoka a

i nyári hírlapokban 24 fok C.'sós, vasas, magas lúgossági foka, valamint klórtaltalma folytán vérszegénység, táplálkozási zavarok eseteiben, továbbá erősen kéntartalmú fezapja reumánál, idegzsábánál stb. feltűnően eredményes hatásúnak bizonyult. Partja bársonyos homok, enyhén lejtős, úgy, hogy gyermekeknek is kiválóan alkalmas.

A Velencei tó vize meleg forrásainál fogva a hideg forrásokból táplálkozó tavakkal szemben már májustól október közepéig élvezhető. A strandokon elsőrendűen vezetett olcsó vendéglők. Több száz kabin. A háztartások szükségleteit a környező uradalmak tej- és kertgazdasága a fővárosi áraknál lényegesen olcsóbban látja el. Posta, telefon, üzletek, villanyvilágítás mindkét telepen.

Magyar-Velence és Qárdonyfüred : 100— 220 négyszögöles magaslati és partmenti villatelkei már négyszögölenként 4 P-től 24 havi részletfizetésre kaphatók a vételár 10 százalékának lefizetésekor a villatelkek birtokba vehető és beépíthető.

A villatelkekhez úgy Gárdonyfüreden, mint 'Magyar-Velencén szolgalmi joggal biztosított örökkabint adunk 120 P vételárért kedvező fizetési feltételek mellett. Örökkabin vétele a strandterület és viz díjtalan használatára jogosít, vagyis a további években csupán a kabin tatarozási költsége terítek a vevőt. Sportkedvelőknek telek- vételkényszer nélkül korlátolt számit örökkabint ugyanígy biztosítunk azonos joggal 140 P vételárért.

Modern

fűzőszalón

fázok, haskotok, melltartók, gyógyhaskőtók elsőrendű kivitelblen.. Harisnyák, fehérne- müok legjobb minőségben. Fűzők alakítása, javítása, tisztítása.

II. Marglt-krt. 51-53.

Buda benépesítése

a törökök kiűzése után nehezen haladt | előre s adatai Is alig ismertek. A „Budul I Almanach" számára most gyűjt] azokat a szerkesztőség. így értékes adat, hogy Wériéin János István a budai kamaraispán irányította a telepítést, aki a betelepülőknek Ingyen, vagy igen osekély őszszegért háztelket, földeket, polgárjogot és három évi adómentességet ajánlott Az első telpesek a vár erődítéseit kijavító kőmívesek és ácsok voltak. Ezeket Venerió Ceresla császári építőmester és Aseló György ácsmester toborozta Ausztriában, akiknek útiköltségére a udvari kamara 1686. okt. 27-én 345 írt. és nov. 27-én 173 frt-ot utalt ki. A romokban heverő városban ezek a munkások állandő foglalkozást nyertek, akilchez a kamara még a kecskeméti és körösi lakosság robot munkáját Is felhasználta. A robotosok közül is többen maradtak Budán a Jövő boldogulás reményében), de természetesen megtelepedtek a zsoldos katonák közül Is sokan, akik a vár visszafoglalásában réeztvettek. A telepítési politika Irányelveit az udvari kamara 1686 nov. 2-án terjesztett« fel az uralkodóhoz, mely szerint mindenekelőtt a várbeli házak értékesítését kell végrehajtani és a házhelyeket építési kötelezettséggel elsősoran német és a visszafoglalásban résztvett nemzetiségiek között szétosztani. Juttatni lehet a magyar mágnásoknak is. (1) A kincstári célokra szolgáló épületeket fenn kell azonban tartani. A jobb házakat a kamara a királyi udvartartással Budára érkező lovagoknak, minisztereknek és rangbélieknek szánja, („für Standtspersonen") -Hel dershimb gróf. General Kriegkommissarúis is így képzeli ej a betelepítést A Várban a hatóságok, a nemesség és polgárság csoportosuljon, az Alsóváros, (mai Víziváros) a kereskedelmi élet központja legyen. A telepítés természetesen nem történt szorosan így. A Standtspersonokat jóidéig csak az osztrák hivatalnokok képviselték, míg a lakosság zöme iparos volt, mely a vár felépítésén dolgozott és kereskedők, akik a mindennapi életszükségletet nyújtották. Ezek is azonban csak átmenetileg akartak itt maradni, mert az építkezés nagyon lassan haladt előre. így írja ezt Palm János Dávid udvari kamarai tanácsos, aki 1694 végén járt Budán és alig talált felépített házat. „Die Stadt so noch In dem Steinhaufen und Wüstemey, ln welcher sie durch mit Brand und Mord geschehene Eroberung geratten lieget.“ A telepítési elv nemzetiségi részét azonban már tökéletesebben hajtották végre. Az uj telepesek legnagyobb része német. Mivel pedig a feltétel az, hogy csak katholikus telepedhet meg, azért főkép osztrák, bajor, sváb jövevények özönlöttek Ide. De az udvari kamara már 1686 szeptember 25-én megengedi a görögkeleti szerbek

letelepülését a Raizenstadtban (Tabán). Magyarok nem igen voltak a városban, mert földművelésre a háborús időben nem vállalkoztak, az értékes budai szőlőket sem jöttek művelni, mert ettől Is visszatartotta őket a harcok emléke. A közép- osztály és a mágnások egyáltalán nem vágyódtak a romokban fekvő városba és elidegnítette őket a német hatóságok Jelenléte Is. így lett németté az ősi magyar város. De már száz év múlva 1790 feb ruár 21-én, amikor a magyar nemzet szimbólumát, a Szent Koronát Bécsből a királyi palota Szent Zsigmond kápolnájába hozzák — magyar világ ébred Budán. Az ország lelkesedése, hódolata megmozdítja a nemzetiségeket Is s elsősorban a nagy többségben levő németséget. Megértik a nemzethez való kapcsolatukat s bár Idegen nyelven beszélnek még, de már magyarul éreznek. A német lakóflok is magyar ruhát öltenek, akik nem tudják, tanulják a nyelvet. Az 1790-ben Budára ösz- szehlvott országgyűlés nyomán a nemzet öntudatra ébredt és kívánja a magyar hagyomány érvényesülését, hogy Budavára Mátyás király fényes városa legyen. E hosszú, híres országgyűlés alatt nagyvárosi élet volt Budán. A főurak ékesen csillogó dlszmagyar ruhákban Járták az utcákat parádés fogatokon és paripákon és ez a pompa a budai nép gyermekes kedélyére nagymértékben hatott és magyaroskodásukat is feltétlenül befolyásolta.

Császári kormányzat alatt

állott Buda a törököktől való visszafoglalás után 1686-ban. A „Budai Almanach“ számára gyűjtött adatokból vesszük a következőket: A katonai parancsnok, van der Böcjc császári tábornok volt, míg a közigazgatás vezetője Werlein János István császári kamaraispán, akitől a városi tanács függött. A kamarai igazgatás saját fennhatósága alatt választott polgármestert, de már a tanács tagjait maga nevezte ki. A kamarai adminisztráció azonban nem érezte át szerepének fontosságát, mert magán érdekek érvényesültek erősen működésében. („Die Privat effek- ten mehr als eine rechtschaffene Sorg- fallt...“) Palm János Dávid ideküldött kamaratanácsos jelentésében kiemeli, hogy a városra nagyobb gondot kell fordítani, mert rossz a közigazgatása, elhanyagoltak az épületei és népessége is nagyon csekély. Heidersheímb gróf tábornok Krieg- kommíssarius is hangsúlyozza, hogy a városigazgatás olyan rossz hogy a becsületes és gondolkodó ember nem mer itt mgtelepedni. A kamarai igazgatóság uralma 1703-ig tartott Ekkor Buda visszakapja régi szabad kir. város Jellegét, törvényhatósági jogát. E privilégium alapján a tanács gyakrolhat kegyúri jogokat, polgári és büntető igazságszolgáltatást, pallósjoggal és mentesítheti az adófizetésen kívül egyéb országos terhek viselésétől a polgárságot. De a nyugodt fejlődés még ekkor sem kedödhetett. Rákóczi szabadságharca alatt Buda újra katonai diktatúra alá kerül. A város újkori fejlődése azután csak 1792-ben indul meg, amikor falai között magyar királlyá koronázták I. Ferencet

Andriska Károlyné

Bftiratátok gyermek, diók é» felnőtt tánctanfolyamra megkezdődtek. Budai Vigadó palotájában II. Szilágyi Dezaő-tár 5. — Telefon ; 543-63.

N ________

C i

ntézete megnyílt

‘Camay

mozgásműués^etí iskola r. CtCkotás ucca 13, sz. tanfolyamai mz^kzzdódttk! __________telefon, 56—9—75

NYELVISKOLA:

MM

<Ür

II. Fö utca 52. I. 3. Kitünően bevált rend- azer szerint tanít idegen nyelveket Méltányos tandíj!

RaVaSz cukrász

I, KRIIZTINA-KfiaOT II Telefoni 802*14.

ELŐKELŐ CUKRÁSZ SZALON

Megnyílt Mocsári Antal

ÚRÍÉS NÖIDIVATÁRÚ ÜZLETE

II. Margit körút 4. Elsőrendű minőség olcsó árak

Lakberendezések Egyes bútorok

KEDVŰD FIZETÉSI FELTÉTELEK (8 8ARANCIA MELLETT

SCHÄFFER JÁNOS

műbútorasztalosnál 11., TÖRÖK-U, 2

Telefon HÍVÓ 55-2-98

MINDENT KAPHAT

OLCSÓT, JÓT

kászdiszentlálekl

Hüdor Andris

vas-, háztartási-, villany-, festék-, Játék- és eportáruUiletáben I. MÁRVÁNY-U. 46. TGEL.i 651-31.

Budai Általános Takarékpénztár

RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

Budán, II., Fő-ulca 9. szám

Elfogad kamatoztatásra takarékét folyó számlábaiét« kát Lekötött betéték után mégállapo- dáa szerint magas kamatot térítőnk

G©

AKÁR VENNI, AKAR ELADNI ÓHAJT INGATLANT, FORDULJON BIZALOMMAL ÚJONNAN BEVEZETETT INGATLAN OSZTÁLYUNKHOZ

3©

Mindennemű bank- ás takarékpénztári Ogyban kástzággal állunk randelkazásáre O©

SAFE DEPOSIT

Utazás Jbudán

Irta; GEGUS DÁNIEL.

Amikor a tiszteletreméltó „Budai Napló“ hasábjain megkezdettem a fenti cím alatt a cikksorozatomat, úgy gondoltam, hogy minden héten, vagy két- héten eleregetek egy csomó budai „tapasztalást“,, a miként Qöre Qábor bíró Ur nevezi az efféle írást, de sajnos, — talán az olvasó javára, — ez a szándékom nem sikerült. Pedig a legelső utazásban be is ígértem, hogy hova fogok még ellátogatni, hogy a mi Budánknak a kincseit felszínre hozzam, A Budai Napló népszerűségén muílott, hogy mindez meg nem történt. Annyi az Írója ennek az újságnak, hogy a magam Írására csak félévenként kerül a sor, akkor is csak akkor, ha Vi- raág Bélát oldalbabököm: Mi lesz már a tárcámmal? Aszondja, hogy ki van már szedve, de a kéziratok tömegében nem jut hely a részére, „Olvastad, talán nem tetszik?“ — interjuholom meg óvatosan. „Dehogy olvastam, előbb kiszedetem, mert a te írásodat csak a nyomdász tudja elolvasni.“ Aszondja, hogy förtelmes, olvashatatlan hyerogli- fákat rajzolgatok a papírra.

Hát Igaz, hogy Petőfinek, Arany Jánosnak, Tompának gyönyörű írása volt, úgyszintén nagy Jókainknak is, de már Mikszáth nem igen dicsekedhetett vele, Kemény Zsigmondiéi meg feljegyzi a krónika, hogy egyenesen förtelmes írása volt Most olvastam a nagy szegedi krónikairóról, Móra Ferencről, hogy gyöngyszemeket fektet a papírra,, de ember legyen, aki ezeket kibetüzze. Nem kell tehát, kedves szerkesztő barátom túlságosan szégyenkeznem a hyeroglifáim miatt, hogy annyit érnének nyomtatásban is, mint a Móra Ferencéi. Azt hiszem,

épen Kemény Zsigmond volt az, a mi- j kor hozták hozzá az Írását, hogy nem | tudják elolvasni, ráförmedt a hozóra: j „én megtanultam Írni, te, öcsém, tanulj meg olvasni“. Nekem is ezt kellene mondanom a szerkesztő Urnák, csakhogy ő nekem nem öcsém, hanem bátyám, a kivel nem merek úgy since- rizálni. No, meg magam is ezer mértföldre állok Kemény Zsigmondiéi, aki a mérges kis Oyulay Pál szerint Magyarország legnagyobb regényírója volt. A mérges tollú kritikus Jókaival állott hadilábon, de szerencsére nem sikerült neki a nagy mesemondó nimbuszát egy jottával sem kisebbíteni.

Az „Utazás Budán“ folytatására az impulzust nekem az a gyönyörűséges szép ünnepély adta, a mely nemrégiben a Prímás-bástyán zajlott le, amikor Abdurrahman utolsó budai basa emlékkövét leleplezték. Az utolsó budai basa. Hetven éves öreg legény volt, a mikor a budai várat Lotringeni Károly és vitéz társai, a nagyszerű magyar hajdúk segtségével megostromolta s dicsőségesen visszafoglalta. Ezzel véget is ért a török uralom magyar- országon.

Úgy aposztrofálták a szónokok ezt a törökös emlékkövet, hogy a Magyar—török testvériségnek szimbóluma s a török vitézség elismerése és megbecsülése, A törökök képviseletében megjelent előkelőségek is a törökmagyar barátságot hangoztatták francia és török beszédeikben. Tudós katonánk vitéz Aggházi Kamill az ostromot Irta le, mint katona, Bevilaqua Béla, Buda nagyszerű ismerője, a török-magyar viszonyt a történettudós nagyszerű szemüvegén keresztül ismertette meg a közönséggel,

A turbános emlék pedig áll és hirdeti a 70 esztendős Abdurrahman hősiességét; akit egy magyar hajdú, Szabó György döfött le, akinek egyik leszármazottja, a Philadelphia kávéház tulajdonosa emeltette Is a követ, megbecsülvén ezzel hős hajdú ősét s a vitéz török ellenfelet.

A török-magyar testvéri viszony az utóbbi időkben kezd nálunk mindig melegebb s mindig értékesebb lenni. Helyén való dolog ez, mert hiszen a török, a mikor ellenség volt is, mindig nemes ellenfél volt s a háromszáz éves megszállás alatt is politikailag, társadalmilag emberségesen bánt a magyarral. Soha eszébe nem jutott, mint most oláhnak, cshnek, jugoszlávnak, hogy magyar templomokat confiskál- Jon, magyar iskolákat bezárasson s arra kényszerítse a magyar gyerekeket, hogy idegen nyelvű iskolában felejtse el a magyar nyelvet, s magyar mivoltát. Eléggé ismerem a históriát, de sehol sem találom például, hogy a török megszállás alatt valahol Magyarországon török nyelvű iskolát állítottak fel s arra kényszerítették volna a magyar gyerekeket, hogy törökül tanuljon. Nem is igen tudtak nálunk törökül még a diplomatáink se, inkább a török tanulta meg a mi nyelvünket. A török beszedte az adót, kivetette a sarcot s egyébbel igazán nem törődött. A vallásszabadságot pedig mindig nagy tiszteletben tartotta. Sőt előszeretettel adott nekünk nemzeti királyokat, a mint ezt Zápolya János, Thököly Imre és az; erdélyi fejedelmek egész sora bizonyítja.

Igazi arcát pedig akkor mutatta meg a török, a mikor a függetlenségi harcainkban elbukott vezéreinket, II. Rákóczi Ferencet, Kossuth Lajost és ezeknek egy sereg emigráns társát befogadta s hazát adott nekik. A nagyságos fejedelem ott is tölti életét egész a

haláláig Rodostóban s mindenkor nagy megbecsülésben részesül a törökök által. A mikor pedig belekeveredünk a világháborúba, gondolkodás nélkül odaáll mellénk, vitézül harcol, mint testvér, elbukik velünk s érzi ennek a bukásnak minden szenjve'déseit. Bizonyos; hogy okosabb és szerencsésebb, mint mi vagyunk: félredobja a megalázó békeirás kitermel a népből egy nagy tehetséget, a ki vitézül megvédi országát, átreformálja s boldogabbá teszi minden legyőzött többi országnál.

A turáni testvér szeretettel nyújtja felénk a kezét s mi akkor teszünk okosan, ha megfogadjuk Kossuth intését: keletre magyar. Távol turáni mezőkön bizonyára ma is ott lovagolnak szilaj paripákon magyar véreink s álmodozva hallgatják a regét a Duna és Tisza között lakó testvéreikről, akik ma a legboldogtalanabbak minden élő nemzetek között.

Igaza van a kedves szerkesztőmnek, Viraág Bélának, aki kelet fanatikusa és álmodozója, hogy a nyugotról bennünket mindig csak a bajok és szerencsétlenségek kerestek fel és leptek meg. A nyugati kultúra mellett nyugatrój kaptunk minden csapást, ami csak érte országunkat. Szent István sokat dicsőített politikájától, a mely azonban közelről tekintve s következményét mérlegelve nem volt korántsem ránk, magyarokra nézve az a korszakos alkotás, amilyennek a magyar történetbe be van állítva, — végig, egészen a világháborúig mindég a nyugat keservét éreztük s a nyugati kultúráért szenvedtünk. Ki tudja, hogy mire fordult volna a történetünk, ha Például Dzsingiszkán elől nem szaladunk meg, de mint túrán testvérhez, oda csatlakozunk, vagy amikor Szu- lejmán és társai világot hódtani némtek rajtunk keresztül, parolát adunk nekik, lóra ülünk s azt mondjuk: test* vérek, veletek megyünk: — hol állanaj ma a magyar dicsőség, s hol lobogna a sárba rántott turulos zászló!

Szép álmok ezek, kedves szerkesztőm, Viraág Béla, de azért ne adjuk fel őket. Harcoljunk csak keletért, a mit annál inkább meg lehet tenni, mert Trianon óta függetlenek vagyunk, ha ugyan ezt az állapotot függetlenségnek lehet nevezni. A nyugat vaskapcsa talán soha se szorított még annyira, mint a mostani független állapotunkban. A tekintetünk azonban szabad, a lelkünk vágyait békóba kötni nem1 lehet.

A Primás-bástya turbános emlékköve legyen egyúttal testvéri kézfogás közöttünk és a túrán népek között. Ápoljuk ezt a testvériséget, mert onnan keletről sok várni valónk van. Mert én nem osztom egészen azt a felfogást, a minek Petraosek képviselő ur adott kifejezést előttem ott az emlékünnepen, hogy keletről nem várhatunk tömegeket mert ezek a tömegek szegények. Ezek nem fogják gazdagítani soha a mi szegény országunkat. Hát hasonlítható-e össze kelet gazdasága a nyugatéval? Elém tolakodnak a Scheherezáde mesél, az inkák kincsei, a maharadzsák képzeletet felülmúló gazdagságai s azok a teméntelen drágaságok, a melyek keletet ékesítik. És mindjobban kialakul a niggyőző- désem, hogyha mi nyugat helyett kelet felé orientálódunk, csak használni fogunk a nyugati kultúra által porba lapított országunknak.

Ilyesféle gondolatok foglalkoztattak és teremtek meg a lelkekben, a mikor budai utazásom közben megállottám az utolsó budai basa Abdurrahman vezér turbános emlékoszlopa előtt.