Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-05-02 / 1040. szám
XXVIII. évfolyam. 1040. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, [élévre 12 pengd. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502 _96. Fel elős szerkesztő; V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerűit. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1931 május 2. Revíziót - űz új RúKus helyének! Irta: RINGER LAJOS dr. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszterünk magas gesztusú és mélyjárású minapi hirlapi elmélkedése „Üj-Budapest“-ről és „Újvidékiről újra meg újra visszahat, hogy más és más szempontból foglalkoztassa érdeklődésünket. Emlékezünjt, hogy városi hatóságunk és annak bizottságai milyen soká keresték az építendő új Rókus- kórház helyét; és emlékezünk arra is, hogy, saját bevallásuk szerint, valamennyien a legrosszabb helyet találták meg és jelölték ki a hivatalos közlések szerint is: pénzügyi kényszerből. Ezzel megsértették azt az elemi városszabályozási elvet, amely a jelentékenyebb építészeti alkotásoktól cserébe kömyékfcjlesztő erőt és hatást követel, aminek tényleges bekövetkezése visszafelé annyiszor megindokolja a legmerészebb pénzáldozatot is. Az új Rókus a részére kijelölt Tisza Kálmán-téri helyén, hatalmas tömegével nemhogy szolgálná ezt az elvét és ezt a célt, de egyenesen városfejlődési akadályt jelent. A Tisza Kálmán-tér mint elenged- hetlen parkterület, a kerepesiúti temető mint — akarva nem akarva — évtizedekig fenntartandó temetkezési hely így is olyan óriási területblokkot vonnak el az intenzív városfejlődésre rendelt eme részen, hogy ezen eltplhatlan kettős folytonossági megszakítást még egy újabb „holt tömb“-bel növelni, a döntő tényezők beismerése szerint is, — elhibázott városrendezésnek kell mondani. Ennek az elhelyezésnek egyetlen mentsége volna, hogy vele az új Rókus-kórház majdani betegeinek valami különösebb jóleső érzést biztosítunk, másrészt a lakosság üdültetésére rendelt park látogatóinak vagy inkább használóinak kedves örömet szerezünk. Ki állíthatja, hogy a betegeknek jólesik a kövezettől felhevített levegő és nagyvárosi füst meg korom, hozzá a temetőre való kilátás? és ki mondhatná,.- hogy a közparkban üdülő szemének kedves háttér és kívánatos parkbefejezés egy hatalmas kaszárnya-kórház ? A helyzet benső fonáksága, valamint egyes mostohán elmaradt kerületeknek a fejlődésre való jogos igénye követelik a pénzügyi körülményekkel indokolt ezen helykijelölés revízióját. Az egyetlen tömbbe zsúfolt, tehát egy szuszra és sok millió azonnali befektetésevei emelendő kórház építésének megkezdésétől a hatóságok ösztönösen húzódnak. , -á- jobb elgondolás tétovázásának es ' n jogos habozásnak hosszúra hyulo idejét a revíziós törekvésekre lehet és kellene felhasználni. Lássák az ügyet, a kórházat igénylő kerületek! Mi az új Rókus ezen tisztán a fedezet szempontjából és kétségtelenül „á contre-coeur“ hozott határozatának belülről feltörekvő revízióját a mostoha Ö-Buda érdekében, a majdani betegek ezrei, a parkra rászorult gyermekek és aggok sokasága, a Duna folyam s vele az óbudai, part, a Hungária-híd mielőbbi méltó beállítása, szóval a fővárosunk fejlőlése javára szorgalmazzuk. Óbuda az egyesítés óta a dohánygyáron, Margit-kórházon és néhány Bárczy-féle iskolán kívül komoly intézményt, avagy rendezést, de még csak az idők során változott gazdasági és életkörülményeknek megfelelő szabályozási tervet sem kapott; a hídból is csak a diplomát: a törvényt. Gyönyörű Dunapartja, amint azt — az ilyen kritikára elismerten hivatott — kultuszminiszterünk jelzett cikkében mondta: a főváros szembetolakodó szégyene; a nyaralók és családi házak sorára hivatott hegyeit téglagyárak kibelezték; a Lukácsfürdő tavától északra a Szépvölgy-utcáig, a budai hegyvidék kapujáig húzódó, remekbe alkotott hegy-partie-t malmokkal és újabban 5—6 emeletre nyúló házakkal elfojtották, a Római-partot, a főváros tüdejének: a Dunának még elmeszesítlenül maradt egyetlen nemes részét a gázgyárral, ideiglenes, de emberi mértéknek örökre tartó szabályozási vonalakkal és visszavonásig adott időleges engedélyekkel beteggé operálták; a Dunát a hegyek elől, aj hegyeket a Duna és Margitsziget elől eltüntették, elfeledve, vagy inkább soha meg nem értve, talán nem is sejtve, hogy Buda és Óbuda beépítése nem sablonos városszabályozási, hanem tájkertészeti vállalkozás, amely a legnagyobb ható tényezők — a titánokat kívánó hegy, folyó és sziget — adottságaival dolgozik. Hol kereshetjük annak magyaráza tát, hogy középületeink elhelyezési kérdésénél sohasem kerül előtérbe a Duna? Hogy' a vámháztől a fedett uszodáig dunaparti homlokzatú középületünk nincsen? Ha jobban értenénk a Dunát, milyen más lenne a fővárosunk képe. Az új Rókus kívánja a szabad teret, a füsttelen, portalan ős levegőt, az éltető szél járást, az alacsony elte- rülést, amit mindenben megad a du- namenti és amit mindenben megtagad a Tisza Kálmán-téti elhelyezés. Az óbudai Dunarészt és a Margitszigetet, az őket kísérő dombokkal és hegyekkel egy tájképbe kell foglalni, ami csak úgy képzelhető, hogy az óbudai Dunapartra a hegyeket lábtól oromig látni engedő és minél több és minél szélesebb megszakítással nem magas, pavillonszerű épületek kerüljenek. Az új Rókus legbelülről éppen ezt a megoldást követeli; az óbudai Dunapart kolosszális értéke meg éppen csak ilyen megoldással menthető át. A fedezet kérdését sem feledve: a két telek értékkülönbözete alkalmasint pénzügyi könnyítést is jelent és közelebb hozhatja a nagy messziség- ből a megvalósulást. Óbuda — Űj-Rókus! Próbálják hát összekapcsolni a kettőt, ami ha sikerül, úgy Óbuda partját, Dunánk tornácát Klebelsberg gróf bátran mutat hatja majd azoknak a dolgaink iránt érdeklő külföldieknek, akiket eddi? pirulva vezetett el Ösdunánk szemetes, gödrös, züllő külvárosi, elriasztó „harakiri”-je előtt. Az idegenforgalom javára ez maga is megéri a revíziót. Nagy társadalmi és politikai központtá szervezi át a „Budai Polgári Kört“ Kozma Jenő dr. országgy.képviselő — Közgyűlés és lársasvacsora — A régi Buda ős polgári családjai lakják évszázadok óta a Vízivárost és Budán elsőnek a Pő-utca alakult át fővárosi utcává, ahol előkelő polgári társadalmához mért kéres- kedelmi és ipari élet fejlődött ki. Amikor a város ideépítette a Budai Vigadót is,, ez vált a Viziváros központjává és innen kormányozták ezt a városrészt, megalakítva benne a Budai Polgári Kört. Érdemes munkát végezne, aki megírná e kör történetét, amelynek elnökei nagyrészt vezetőpozíciót foglaltak el a városnál. Kollár Lajos után Kozma Jenő dr. állott a kör élére és kiváló képességén kívül ezzel a biztos hátvéddel szerezte meg vezetőpozícióját a Városházán. A kör szerepéhez méltó a helyisége is, mely külső díszben vetekszik az ország első kaszinóival és hatalmas terhiéi alkalmasak arra, hogy nagy tárea- dalmi és politikai élet színhelyévé legyenek. A kommunizmus és a forradalmak nagy pusztítást vittek véghez a kaszinóban és egy évtizedbe került,, hogy a kör régi kedves berendezése ismét a tagok rendelkezésére álljon, amit nagy anyagi áldozattal segített elő maga az elnök. Ami még hiányzik, azt most fogják pótolni, mert a kaszinó egyik névtelen mecénása nagyobb összeget bocsát a vezetőség rendelkezésére, hogy a meglévő hiányokat pótolják, az egész berendezést restaurálják. A Vízivárosi társadalom életében mindig külön ünnepnapot jelent a kaszinó közgyűlése, mint ahogy most e hó 24-én megteltek ezek a nagytermek érdeklődőkkel az 59. közgyűlés alkalmából. KOZMA JENŐ dr. orszgy. képviselő nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket. Megbízható értesülései alapján annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a sokat szenvedett nemzet és város a jobb jövő küszöbén all. Ezt a jobb jövőt jelenti az is, hogy névtelen jóakarója akadt a Budai Polgári Körnek, aki tekintélyes összeget bocsát a kaszinó rendelkezésére, hogy az restauráltassék, amely bejelentést lel-1 kés éljenzéssel fogadta a közgyűlés. | Zboray Gyula dr. főtitkár olvasta fel ezután a kör egész évi tevékenysé-| gét felölelő évi jelentését, méltatva minden eseményt és törekvést. Azután Kozma Dezső, a Budai Polgári Kör pénzügyminisztere terjesztette elő a zárszámadásokat és a költségelőirányzatot, amit elfogadtak, jóváhagytak és meg is adta a felmentvényt a közgyűlés. Azután sor került a választmány lemondott egyharmadának újbóli megválasztására, csak a kilépettek és el- húnytak helyére választottak új tagokat, köztük Exner Kornél dr. ny. államtitkárt és Fabinyi Tihamér dr. igazgatót. A jelölőbizottság javaslatát Pénzes Mihály indítványára titkos választás útján döntötték el, de így is a hivatalos lista teljes egészében került ki győztesként. A tisztikart a legközelebbi választmányi ülésen választják meg. TÁRSASVACSORA követte a közgyűlést, amelyet a Pénteki Borgazdatársaság rendezett és a közgyűlést követő társasvacsorák mindenkori borgazdája Fináczy Béla dr. miniszteri tanácsos volt, mint a Budai Polgári Körnek társelnöke. Száznál többen vettek részt ezen a borestén, köztük Kozma Jenő is, aki talán ebben a társaságban érzi magát legotthonosabban, de látszott rajta a pihenés, a néhányheti, gondtalan,' önmagának való élet, mert frissen, üdén, szellemesen vett részt a vacsorán, holott máskor rendszeresen fáradtnak látszik a pénteki fogadónap rendkívüli munkája után. Áz első felköszöntőt is KOZMA JENŐ dr. mondotta, megtörve a péntekiek szigorú szabályát, ahol a borgazdát illeti az első szó és meleg, szerető szavakkal üdvözölte Fináczy Bélát névnapja alkalmából. Szívesen jött ő is és mindnyájan, hogy az ő pompás tokaji borával koccintsanak vele és ő is emeli azt a gyöngyöző sárga nedűt, hogy köszöntse vele a pirosarcú borgazdát, azt kívánva neki, hogy sokáig maradjon ilyen viruló egészségben és még sok alkalommal üdvözölhessék őt. A terem zúgott "az él jentől és mindenki igyekezett koccintani Fináczy Bélával, akit mindenki igazán és őszintén szeret és tisztel. Az üdvözlő szóra válaszolva FINÁCZY BÉLA dr. utalt arra, hogy a Polgári Körnek közgyűlése mindig egy-egy mérföldköve a kaszinó történetének, amelyet a tagok műveltsége és a budai békés polgár természete vezet egyenes útján és méltóságteljesen. Ennek a mérföldmutatónak egyik karja a múltba mutat, a másik a jövőbe. A múlt büszkeséggel töltheti el a kör minden tagját és ez a múlt biztosítja a kör számára a jövőt. Mint borgazda a budai jó kedélyről mondott kedves, a budaiakat jellemző dolgokat, mert szerinte csak a jó kedéllyel bíró emberek szelleme és lelke bírja azt a frisseséget, mely a szellemi munkához szükséges. Rámutat arra a kedves körülményre, hogy Buda minden téren tudott nagy dolgokat termelni: a sport, művészet, tudomány megteremtette a maga intézményeit, mint amilyen a Budai Töma Egylet, a Budai Lövölde, Budai Dalárda, a Bqdai 33 és sok más sportegyesület s azok mellett a különféle iskolák. A budai művészeket vüág- szerte ismerik, amilyen volt Volk- mann, Kresz Géza, Durigó Hona és itt él közöttünk Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Istók János, Horvay János, Márkus Emüia. Írók, tudósok: Her-1 czeg Ferenc, Szávay Gyula, Kozma Endre, a Műegyetem tudós tanári kara. Azután így folytatta: — „mindezeknek ellenére a budai ember béketűrő s bár említett jótulajdonságai és a történelmi múlt alapján a főváros igazgatásában többséget és vezetőszerepet követelhetne, megelégszik azokkal a morzsákkal, amiket a »pestiek1 nekünk néha, néha juttatnak. Meg vagyok győződve, hogy ha nem volnának olyan harcos képviselőink, mint Ripka Ferenc, Kozma Jenő, Becsey Antal és a Budai Napló szerkesztője, I Viraág Béla, akik fáradhatatlanok a budai sérelmek hangoztatásában és a budai érdekek szolgálatában, a budai részen, ma is még .ázsiai állapot volna.” — Ezt a budai kedélyességet, amely Budának az erőssége, ápolja 26 év óta a Pénteki Borgazdatársaság és ezzel az elgondolással üdvözli a megjelenteket, hogy koccintsanak vele, mert a poharakba Hegyalja aranyos italát töltötte, amit ő maga szüretelt. És azzal fejezte be sok szellemességgel, humorral, tréfával tarkított beszédét: — „amint ahogy ezt a bort minden szépítés, javítás, keverés nélkül hoztam ide, — ugyanilyen hamisítatlan tiszta barátsággal ürítem e serleget kedves borgazdatársaim és vendégeim egészségére!” A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Zboray Gyula dr.'méltatta Kozma Jenő rendkívüli munkásságát és szerepét a budai társadalomban és arra kérte, hogy minél több időt töltsön a Budai Polgári Körben. Kozmát éltetve köszöntötte Szabó József egyetemi tanárt, dr. Vérei Károly elöljáróhelyettest és Fabinyi Tihamért. Kozma Jenő dr. újból kijelentette, hogy a kaszinót múltjához méltóan restaurálja és követi Fináczy tanácsát is, mert Őt sohasem látják kedély- telenül. A kaszinó iránt nagy érdeklődés nyilatkozik meg mindenhol, szívesen jön ide minden városi tényez9 s a gazdasági fellendüléssel a kaszinóra is nagy és fontos szerep vár. Azután Fabinyi Tihamér köszönte meg az üdvözlést, kijelentette, hogy Kozma sohasem jöhet elég gyakran, de vezető szerepe sokfelé leköti. Utána Pet- . racsek Lajos dr. szólalt fel és reflektált Fináczy Béla szavaira,' hogy Pest csak morzsákat juttat Budának, de sajnálattal állapítja meg, hogy a budai hegyvidéknek még morzsákat sem juttat. Viraág Béla szerkesztő azt indítványozta, hogy a kaszinó saját nagy termeiben rendezzen képkiállításokat, mert a budai festőknek nincs alkalmas kiállítási helyük Budán. Pásztélyi Vilmos a keleti vörös rém ellen való szervezkedésre hívta fel a budai polgárságot. Majd Kapcza Imre a Budai Társaskör nevében köszönti Fináczyt és Kozmát, arra kérve őket, hogy a fürdőügyet és idegenforgalmat, mely különben is Kozma Jenő egyik sarkalatos programmpontja, vigyék bele a kör életébe és vegyenek részt a most folyó fürdőügyi ankéten. A kedélyes társaság későn éjiét után oszlott szét. 'Por, füst és korom barna fátyolba burkolják Suda pestet Fürdőügyi ankét folytatása a Budai Társaskörben — JKrivoss Árpád dr. ünneplése Az idegenforgalom és a fürdőváros ügyét tárgyalta tovább a „Budai Társaskör" e hó 23-án este, amikor e nagy horderejű tárgyhoz elsőnek NÉMETH BÉLA, a Háztulajdonosok Országos Szövetségének elnöke szólott hozzá, rámutatva arra, hogy Bécs város 2 millió lakosából négyszázezer idegen- forgalomból él. Külön elismeréssel adózott Kovácsházi/ Vilmos tanácsnoknak, aki felismerte annak szükségét, hogy Bécsben kell kifejteni erős idegenforgalmi propagandát Budapest számára, de szükség van erre minden országban. Erős kontaktust kell megteremteni minden ország nagy szállodáival és az idegenek számára Budapesten nemzetközi szórakozóhelyet kell állítani. Fölvetette a kérdést, hogy ki csinálja meg a fürdővárost: — az állam, — a főváros — vagy idegen I tőke? Szerinte a hidak kérdését meg lehet oldani a Margithíd kiszé- lesbítésével és a hidakra szánt pénzből kell megépíteni Budapest Fürdővárost. Sürgeti a Gellérthegy és Tabán rendezését, újabb vasúti ösz- szeköttetések létesítését, luxusvona^ tok beállítását és szállodák építését. Rendezni kell az idegenvezetés kérdését is és végül erélyesen tiltakozott a Balaton elfalusítása ellen. Célravezetőnek tartaná, ha az ankét felkérné Bethlen István gróf miniszter- elnököt, hogy ő vegye gondjaiba az idegenforgalom és fürdőügy kérdését. Hoór-Tempis Móric dr. elnök ez utóbbi gondolathoz kapcsolódva kijelenti, hogy az előadásokat memorandum alakjában a kormány elé terjesztik, ö is ellenzi a két új híd építését, mert csak a nehézipar keres ezek révén és nem a kisipar. Kívá- tosnak tartja a Bakony bekapcsolását, amelynek faóriásai nagy hatással lennének az ott megforduló közönségre. FELBER LIPÖT, az ásvanyvizkerdés egyik legkiválóbb szakértője, statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a budapesti fürdőkben a múlt esztendőben hárommillió 165.176 fürdőző vendég fordult meg és átlagos számítással 7--8 millió pengőt költött. Az ásványvizek révén körülbelül 11 millió pengő folyt be. A Hungária-for- rás maga másfélmillió pohár vizet szolgáltatott ki és karlsbadi sóval 3571. beteg használta a Hungária- vizet, ami rendkívül csökkentette a külföldön gyógyulást kereső magyarig számát. Karlsbadban 1929-ben 3135 magyar fordult meg, de a Hungaria-forras révén ez a szám 1930-ban már 2966-ra csökkent le. Kár,^ hogy a Hungária-forrás oly szegényesen van felszerelve, mert vizének sószegénysége a vesebajok ellen kitűnő hatású. Sürgeti a Hun- gária-forrás méltó kiépítését, tárgyalja a Lukácsfürdő és a Margit- sziget, Erzsébet-sósfürdő ivókúráját és megrótta a várost, hogy a világhírűvé válható városligeti ártézifor- rás ivókútjának kiszolgálása sok panaszra ad alkalmat. Megjegyzi, hogy a marienbadi kúra csak úgy bír hatással, ha reggelenkint a vendég egy pohár Hunyadi János vizet iszik :rkesz ;ér jár i légy hely tandát ámíth T jut ly ne ny . r Ák ílyes pártj itt ez 1 a bi nyban a biz< a m< aki >e az ecsey nert judoi ltodig lök r léti buda gazd< osok na i esek véd ást í (k gyo y a) ; ut Ját szá na leni ien ilfo i í{ i 1< jtt füsti ózse is é delv •tján Jyér dr évi a iiel sly ilOS pái t Pi t a ek ely k p: m Mt rcl iti ál Dr Dr ián 1 r< ín Q: z II
