Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-04-22 / 1039. szám

XXVIII. évfolyam. 1039. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre^ 12 pengd. Egy szám 50 fillér. Szeriesztd.ég és kiaddhivatal; I.,Bors-utca24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502—96. Felelős szerkesztő; V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1931* április 22, BETHLEN ISTVÁN Erdélyországért minden ma­gyarországi magyar szíve fáj. Er- délyországot minden magyar em­ber szereti. Az „erdélyi politika“ a magyar világ megteremtése óta „magyar politika“. Bethlen István most elmúlt tíz esztendeje a mi számunkra vala­hogy mindennek a kivonatát je­lenti. Míg őt látjuk a magyar fő­zetni a magyar politika útját. A Behlen István feladata egy for­rongó Európában úgy irányítani a magyar vért és erőt, hogy adott pillanatban ott álljunk, azon a he­lyen, ahonnan az új magyar világ sarkait vissza emelhetjük a régi helyére. Egyszer azt írtuk, hogy Briand Pán-Európáját hallva, eszünkbe jut Zrinyinknek hatal­litika élén, az a meggyőződésünk, hogy Erdély nem halt meg a mi számunkra. Amikor Szent István Magyar- országának nyugati felén a német császár volt az úr, a magyar erő Erdélyben szerveződött. Most, hogy Erdélyben idegen uralom van — természetes, hogy a magyar erő ebben a Csonka Ha­zában szervezkedik. Nem mimikri életre, hanem az újkori magyar­ság egyeteme által — amire szá­zadok óta alig volt példa — egy­hangúlag elfogadott integiritási politikára — amiről Bethlen oly keveset beszél. Ügy van vele ő is, mint az iga­zán szerelmes ember: — nem be­szél Róla, de minden idegszála, minden gondolata Vele van. Oly­kor egy-egy mondat, olykor egy- egy tekintet, egy-egy sóhajtás, ami mind Róla és Érte születik. Érezzük, tudjuk, hogy ez így van. így ítéltük meg, amidőn itt nálunk Budán zászlót bontott a magyar társadalom egységéért és ebből a szemszögből ítéljük meg minden külföldi útját. Az erdélyi politika valahogy ki­politizálta innen a törököt, hosszú időre a németet, hát a magyar politika, amelyet erdélyiek is „csi­nálnak“, ne tudna megbirkózni a viszonylag kisebb feladatokkal? Az ősök feladata két megszerve­zett világhatalom céljai között ve­mas müve a magyar erő céltuda­tosságának megmentéséről, amit a török áfiumról Írott volt. Csináljanak rendet a nagyot akarók azok között, akik az Uralon innen és túl kísérlik meg egy új világnak, a „vörös emberiségnek“ a diadalát, de addig, amíg az ős­kontinensek jelentős része a „fa­lanszter jegyében“ „dumping“-öl, addig ne akarjanak minket abba az igába hajtani, amely a mai ál­lapotokat akarja állandósítani. Bethlen István tíz év alatt el­hozta a magyar mezőkre az olasz és angol napsugarat, hisszük, hogy ezek a mi vetésünket érlelik és meggyőződésünk, hogy ez a vetés a kultúr-emberiség magtárait tölti meg. Nyolcmillió itthoni magyar több kedvvel végzett munkája ál­tal és négymillió magyar velünk együtt érző reménységével. Szózata az országhoz — világ- esemény ! Nem a tíz év alatt készült 400 törvény a fontos ebben az amúgyis agyonregulázott világban, hanem a magyar lélek megmentése, a ma­gyar bizodalom és reménység fel­élesztése — és' Bethlen ezeket vitte előre. Ezért becses nekünk ez a tíz esztendő, ezért örülünk az örven- dezőkkel és ezért nézzük az ő lé­péseit a féltő szeretet bizalmával és aggódásával. Abban a sziklaszilárd meggyő­ződésben köszöntjük őt az új év­tized kezdetekor, hogy még az ö vezetése mellett elérjük azt a pon­tot, ahonnan miként Álmos ős­vezérünk megmutatta elődeink számára az ígéret földjét, ő is. meg fogja tudni mutatni, merre kell indítanunk a magyar serege­ket, hogy elhozzál: magunk és fiaink számára az / „erdélyi bárá­nyok“ arany-gyapját: a magyar igazság érvényre jutását. Budának Mátyás király tradí­cióin élő polgársága ezekben a gondolatokban övezi minden sze- retetével az óvatos, de annál bát­rabb vezért: Bethlen Istvánt. Szilágyi Károly. /I flirdöügy nyílt sebei Fürdővárosi anRét a Budai Társas­körben — VeszérssónoKoR Buda legégetőbb kérdését, a gyógyforrások kellő kihasználását már hét évvel ezelőtt tette ma­gáévá a Hollós Mátyás Társaság indítványára a BUDAI TÁRSASKÖR és megrendezték közösen Ripka I Ferenc dr. elnöklete alatt azt az ankétot, mely megindítója volt sok folyamatnak e nagy cél érdekében. | Most is ezt szolgálják a Hollós Mátyás Társaság tagjai, akiknek vezetőszerepük van a Budai Tár­saskörben és teljes erővel igyekez­nek közelebb hozni a megvalósu­láshoz, a megoldáshoz ezt a kér­dést. Hetekre terjedő és minden csütörtökön este ismétlődő vita­estét rendez a Budai Társaskör dr. Hoór Tempis Bíórttz elnöklete alatt és mint előadó Kapcza Imre szerepel, akinek legutóbb egyik érdekes füzete jelent meg erről a kérdésről, maga után vonva Po- lakovits Zsigmond szintén füzet­alakban megjelent értekezését és ezzel kapcsolatosan számos cikket a napi — és a szaksajtóban. Az első vitaestét e hó 16-án este rendezte a Társaskör és meglepő nagy számban jelentek meg ott ennek a kérdésnek vezető egyéniségei, érdekel­tek és a kérdés barátai. Hoór Tempis Móritz dr. egyetemi tanár üdvözölte az idegenforgalom hi­vatott tényezőit: Szviezsényi Zoltán dr.-t, Miklós Elemér dr.-t, Bársony Oszkárt, Zilahy Dezsőt, Zübriczky József dr.-t és Tábori Koméit és kérte szíves támogatásukat, hogy ered­ményt érhessenek el e vitaestéken. Utána Kapcza Imre előadó utalt rá, hogy a fürdőügy és idegenforgalom kérdése ma általánossá vált vágyako­zás, de nincs meg a kellő harmónia és együttműködése az egy célt szolgáló, különféle szaktestületekben. Ezt a harmóniát van hivatva megteremteni a most kezdődő ankét. Elsőnek Dr. SZVIEZSÉNYI ZOLTÁN lépett az emelvényre és az egész kér­dést felölelő, ismertető, tájékoztató előadást tartott a fürdőügyről és az azzal kapcsolatos idegenforgalotnról. Szerinte a különféle gyógyforrások verhetetlen előnyt biztosítanak^ Buda­pestnek a nyugat többi fürdővárosá­val szemben. Csakhogy, sajnos, ná­lunk valami fordított helyzet és vi­szony zavarja meg a fejlődést es a városrendező tervekkel szemben ^ is meg kell védeni a fürdőket. A Gellért­hegy rendezése szintén csak egy lel­kes vízvezetéki mérnöknek köszön- I hető, aki a vadvizek lecsapolására kapott pénzt a fővárostól és ezzel a pénzzel parkírozta, rendezte a. Gel­lérthegyet. Gyógyforrásszakértój e nincs a városnak és a Gellértheggyel kapcsolatos kérdésekben egy ideigle­nesen alkalmazott opálbanyász volt a város szakértője. A gyógyvizeket se vizsgálják állandóan, mint más fürdő­városban és a Margitsziget forrásá­nak foglalása sivár és elhagyatott. Pedig Budapest „komplett fürdővá­ros”. Rámutat még sok mindenféle hiányra, főleg arra, hogy nincs Cur- cotnissiója Budapestnek, ami nélkül nehéz a külföldi propagandát ered­ményesen lebonyolítani. A fürdőügyet a legrészletesebben ismertető akadémikus előadás után az elnök üdvözölte KOVÁCSHÁZY VILMOS új városi tanácsnokot, akit a fürdő­ügy iránti szeretet szintén idevonzott. A szószékre ezután MIKLÓS ELEMÉR dr. lépett és kimentette Tormay Géza dr. államtitkárt, aki meleg üdvözletét küldte az ankétnek. Majd kifejtette, hogy az idegenforgalom két pilléren nyugszik, a propagandán és a beru­házáson, amit idegen példákkal igazol. A szükséges beruházás 15—20 millió pengő, amely összeggel a fürdőváros észszerűen fejleszthető és megoldható. Az érdeklődő hallgatóság ezt a be­szédet is nagy elismeréssel fogadta. A következő szónok BÁRSONY OSZKÁR volt, aki Budapest idegenforgalmát . ismertetve, rámutatott arra, hogy öt év alatt kb. 30%-kal apadt az idegen- forgalmunk. Az idegenforgalom két fontos részből áll: a belföldi és a kül­földi forgalomból. A belföldi fontos az ipar és kereskedelem szempontjá­ból. Hivatkozik Ausztria és Jugo­szlávia példájára és hibáztatja a mi közvéleményünket, amely nem tudta kellő nyomatékkai követelni ennek megteremtését. Beszédét azzal fejezte be, hogy a most kínálkozó alkalmat ne szalasszuk el, mert a népek utazási kedve oly nagy, aminőt eddig még nem tapasztaltak. Kedvesen megtap­solták ezt a közvetlen beszédet. Utána ZILAHY DEZSŐ, az Idegenforgalmi Hivatalnak vezetője fejtette ki nézeteit és azzal a kijelen­téssel kezdte, hogy a jó újságot a kö­zönség csinálja, a jó idegenforgalmat pedig szintén a közvélemény. Szerepet szeretne cserélni a hallgatósággal, mert szerinte a célt jobban megköze­lítené, ha a közönség mondaná el óhajtásait az idegenforgalom hivatott tényezői előtt. Utal Lipcse város pél­dájára, ahol az egész polgárság egy­öntetűen az idegenforgalmat szolgálja világhírű vásárai révén. Szeretné, ha az Örömvölgy-utcában is éreznék az idegenforgalmat, amit úgy értelme­zett, hogy az ottlakó taxisoffőr, akkor inna meg egy pohár borral többet az ottani vendéglőben és vásárolna fej­kendőt a feleségének a lakása melletti boltban, ha a Belvárosban lebonyolí­tott idegenforgalom révén több borra­valóhoz, jobb keresethez jutna. Min­ket budaiakat kedvesen lepett meg az a kijelentése, hogy az idegenforgalom­hoz Budának van legtöbb joga, mert tulajdonképpen Buda a magja minden idegenforgalomnak. Már IV. Béla ki­rály teremtett itt idegenforgalmat, amikor megadta Budának az árumeg­állítás jogát. Nyugat ipara itt cserélt a Kelet nyers terményeivel és a cse­rélők megfürödtek a budai hévvizek­ben. Ezt kellene újra feleleveníteni. Sűrű taps honorálta Zilahy kedves szavait. Mint utolsó szónok TÁBORI KORNÉL szerkesztő lépett a pódiumra és jog­gal tett szemrehányást a polgárság­nak, hogy nem hívja Budapestre sem a belföldi sem a külföldi ismerőseit, mégpedig azért, mert a budapesti polgár indolens a várossal szemben# de nem is ismeri Budapestet. Fel­sorolt egy csomó olyan dolgot, ami föltétlenül érdekelné az idegent, mint például a múzeumbeli Goethe-szoba, mert Weimáron kívül sehol sincs ilyen emléke Goethének. Szerinte itt van az ismeretlen Buda, pedig min­den budainak meg kellene tanulni Buda leckéjét, mindazt, ami itt érde­kes, vagy értékes és látnivaló. Mintha égy "érdékes cikket olvasott I volna az ember, úgy hatott Tábori i Kornél beszéde és meg is tapsolták érte. Az előadóknak Hoór Tempis elnök köszönte meg az értékes fejtegetése­ket és azzal fejezte be az első vita­estét, hogy rámutatott Budapestnek számos olyan különlegességeire, ame­lyek egyedül állanak az egész vilá­gon és azokról külön előadásban fog megemlékezni. Kapcza Imre előadó bejelentette, hogy április hó 23-án, csütörtökön este fél 7 órakor folytat­ják a vitát és felolvasta azok neveit, akik eddig előadásra jelentkeztek. A vitát társasvacsora követte, ame­lyen Oszoly Kálmán trvht. biz. tag megemlékezett mindazokról, akik ezt az ügyet szolgálják és külön kiemelte a BUDAI NAPLŐ és szerkesztője érdemeit, aki egy ne­gyed század óta küzd lankadatlanul ezért az eszméért és megvüágította, ismertette, tárgyalta ennek a város­mentő eszmének minden részletét, minden árnyalatát, megteremtve lap­jában a budai fürdőügy lexikonát. Panaszol a Svábhegy A Svábhegyi Egyesület közgyűlése — Méltányosságot kérnek a várostól A budai hegyvidék koronázat­lan fejedelme, a Svábhegy rügy- fakadáskor szokta összehívni a maga birodalma országgyűlését, amit polgári nyelven úgy hívnak, hogy a Svábhegyi Egyesület köz­gyűlése. Ma ennek a birodalomnak korlátlan hatalmú ura BÖDY TIVADAR dr. Budapest volt nagyérdemű pol­gármestere, akinek uralma alatt különös virágzásnak indult ez a klimatikus gyógyhely, amelyért méltán irigyel bennünket az egész világ. Itt áll Budapest fölött, alig 20 percnyire a város szívétől, túl annak füstjén, mintha a Jóisten is arra teremtette volna, hogy en­nek a városnak az üdülőhelye, kli­matikus fürdője legyen. Micsoda óriási küzdelmébe került Bódy Tivadar elnöknek, hogy ezt a tudatot a Városházán is ébren- tartsa, a kormánynál is érvénye­i sítse és — ha sikereket ért el, — ezt csak az ő polgármesteri nagy múltjának köszönheti a Svábhegy. Mert a város nem egészen úgy ke­zeli ezt a hegyet és általában a bu­dai hegyvidéket, mint klimatikus fürdőhelyet, hanem azzal a mér­tékkel mér az ottani nyaralóknak, villáknak, mint amellyel mér az Andrássy-úti háztulajdonosoknak, vagy a Belvárosnak. Ezidei közgyűlését e hó 13-án ren­dezte, amelyen azonban Bódy Tiva­dar nem vehetett részt, mert hivatalos ügyek hirtelen Becsbe szólították és az elnöklésben GLÜCKSTHAL SAMU dr. kormányfőtanácsos, a Felsőház tagja helyettesítette. A közgyűlést választ­mányi ülés előzte meg, amelyen Mikus István főpénztáros előterjesztette a zárszámadást és a mérlegszámlát, ami­ket a számvizsgálóbizottság rendben talált és ajánlja a felmentés megadá­sát. A költségvetési előirányzatot a folyó esztendőre Bercsényi Antal ny.

Next

/
Thumbnails
Contents