Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-01-05 / 1024. szám
XXVIII. évfolyam. 1024. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁO BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1931 január 5. Garázs lesz a Kisfaludy Színházból, ha nem segít a főváros azonnal az igazgatón, akit villany-, gáz-, víz-, rendőr-, tűzoltódíj és egyéb földi behajtanivalók- kal sújtanak az illetékesek. Hogy éljen meg így e rideg közöny mellett egy 52 tagú színtársulat? A színház tulajdonosa hazafias áldozatkészségéről tett tanúságot több ízben, mert türelmesen várt a házbérre és várni is fog, — amint mondotta — a jövőben is, mert Miklósy Aladár minden pártfogást megérdemel azért az úttörő kultúrmunkáért a mit Óbudán végez. De azt joggal elvárhatja a háztulajdonos az óbudai polgársággal együtt, hogy a főváros is nyúljon a hóna alá Miklósy Aladárnak, mert ha ez a színház megszűnik, többet szín- igazgató nem kapja meg az épületet, autógarázs lesz a színházból és a koporsóforma Renaultok és fürge korgókerekű Fordok berregése mellett múlik ki az óbudai színészet. A színház kimúlása azonban nemcsak Óbuda kérdése, hanem egész Budáéis. Me(j kell alakítani a Budai Színpártoló Egyesületet. Üljenek össze a szépért lelkesedő urak, úrasszonyok, és teremtsék meg társadalmi úton a lehetőségét annak, hogy a polgárság rendszert csináljon a színház látogatásából. Ez a szép gondolat megvalósításra. vár, ötlete Óbudáról indul ki, olyan emberek viselik a szívükön, akik össze is kovácsolják az egyesület vezérkarát. Buda már megmutatta, hogy tud színházat fenntartani, kedves, családias alapon, ahogy évtizedeken át élt a Várszínház, amelynél bizalmasabb jellegűszín- színháza alig volt még egy is az országnak. Oda — haza járt a közönség és ott találkozott a TANULMÁNY A kerületi elöljáróságok muflja, jelene és jövője IRTA: DB. SPANNBERGER ALAJOS , I, kerületi elöljáró. III. A kerületi elöljáróság a polgársággal szoros kapcsolatot tartó hatósági szerv. A kerületi hatóság képviselője: a kérületi elöljáró, helyi hatósági jogkörét helyi ismeretek birtokában és a polgárság életviszonyainak ismeretében, egyéni felelősség mellett közvetlenül gyakorolja, ezért a kerületi elöljárók hatáskörének újabb szabályozásáról közeljövőben meghozandó törvénynek fel kellene ruháznia a kerületi elöljárók értekezletét oly hatósági jelleggel, hogy ez a testület a kerületi közigazgatás körébe tartozó ügyekben kötelezőerejű, elvi jelentő- tőségű megállapításokat hozhasson. Ezirányban, a fővárosi törvény előkészítésének időszakában, a kerületi elöljárók javaslataikban ismételten indokolt előterjesztéseket tettek. Az ilyen elvi jelentőségű megállapítások kötelező ereje egyes közigazgatási joggal kapcsolatos perjogi kérdés megoldásául, illetve a közigazgatással szoros kapcsolatba jöhető egyéb speciális jogi vonatkozásoknak szabályozásául is szolgálhatna, íme, egy kiragadott példa; A polgári per- rendtartás 112. 5-a a szegényjog megadását, vagyis a bírói jogvédelem és ügyvéd igénybevételének inVíziváros és a Krisztina társa dalma. Ott minden premier ünnep volt. Ugyanezt megtehetné Óbuda és Újlak közönsége is. Ott is élnek régi patrícius családok és felszívták maguk közé az újabban jöttékét. Ott kell megalakítani az új színpártoló egyesületet és belevonni abba egész Budát oly módon, hogy ez a színház kapná nyáron át a Budai Színkört is. S ha ez az egyesület a budai kerületek csatlakozásával megalakul, újjá lehet teremteni Buda színészetét. Cselekedni kell. A közöny és a részvétlenség sírásója volt már sok szép gondolatnak. Ma Óbudán egy 8300 pengős havi üzemköltséggel működő 52 tagú színház életéről, vagy bukásáról van szó, vagy népszerűén, ha jobban hangzik: 52 család betevő falatjáról. Adjon a főváros sürgősen 10.000 pengőt a Kisfaludy Színháznak, hogy nyomasztó terheitől megszabaduljon és ezáltal az előadások folytonosságát biztosíthassa. Adjon minél előbb, mielőtt beáll a katasztrófa, mert na-gvotvB ezrwbaég va\\ ÓV>Y,cltÁT, színházra, mint autogarázsra. Adjon mielőbb, instanciázás, ankét nélkül, mert kétszer ad, ki gyorsan ad ! Sz. J. Budán, IQ3I. január 4 Nehéz harcok küszöbén született az új év. A városházán a főbb tisztviselők választása tartja forrongásban az idegeket. Már fogadásokat is kötöttek és van olyan aspiráns, akire tizenötszörös pénzt is adnak, ha bejön. Alig múlik majd el ez a vigalom, jön az üzenlek kérdése. Ez is kemény dió. Mire a városháza elkészül a maga átszervezésével, választásával és üzemi megoldásával, meg jön az országos képviselőválasztások ideje. Ez most izgalmasabb lesz, mint máskor. Ezekkel a kérdésekkel párhuzamosan indul a harc az új energiákért, amelyek olcsóbbak, egyszerűbbek, de — ez harcot jelent az eddigi energiaforrások ellen, elsősorban a szén ellen, ami szintén új izgalmakkal jár majd, mert mélyen begyökerezett gazdasági érdekeket támad. Nagy gazdásági szervezetek összeomlásával fenyeget és’ sok-sok ezer ember kenyértérdése. Ezek a kartellek nehezen adják be a derekukat, pedig csak ez a harc tisztázhatja a Buda-fürdőváros nagy kérdését. A szén, a füst, a korom halálos ellensége a fürdőváros lehetőségének. Megfordul az? élet rendje és az új energiák olcsóbb, kedvesebb és talán több jövedelmet nyújtó életet hoznak. Most kiabáljon a Víziváros, most mozgasson meg mindent, amikor üres még a malom helye a Dunaparton és terület biztosítható a régóta kívánt híd számára, mely az Andrássy-szo- borhoz vezetne át a Margithíd és a Lánchíd között. Valamikor, réges-ré- gen befejezett tény volt e hídépítés terve, sőt a Vám-utcán át, a Toldy Ferenc reáliskola alatt új alagutat is tervezett Palóczy Antal, a nagynevű városrendező mérnök-tanár, mely az Attüa-utcába torkolva, a Vérmező áthidalásával az Alkotás-utca elejére vezetett volna. Most a város kellő jóakarattal biztosíthatja a hídfőhöz szükséges területet addig is, amíg ennek a speciálisan vízivárosi hídnak a fölépítése ismét aktuálissá lesz és éppen ezért — most kiabáljon a Víziváros népe. jövőjét, fejlődését, vagyonosodását szolgálják. Azután vendégül látott mindenkit barátságos délelőtti uzsonára, amelyhez a Budai Dalárda pompás éneke adta meg a kellő hangulatot. * KOZMA JENŐ dr. kénytelen volt elkerülni azt az ünne- peltetést, amit a Budai Polgári Körben, a pártja és a vezetése alatt álló egyesületek és testületek terveztek, mert a választás alatt éjt napot munkába töltve, orvosai a legkomolyabban követelték a pihenését. Tudta, hogy bárhol pihen, barátai és tisztelői fölkeresik, s így a legkörmönfontabb diplomáciára volt szükség, hogy zavartalanul pihenhessen és ápolhassa egészséget. És amit ő komolyan akar az sikerül is. * BECSET ANTAL kormányfőtanácsost, törvényhatósági örökös tagot, az Egységes Községi Polgári Párt XI. választókerülete meleg ünneplésben részesítette az újév alkalmából, amikor nagyszámú küldöttség kereste őt fel lakásán. Kovács József tábornok, székesfővárosi kerületi választmányi tag vezetése alatt a küldöttség tagjai voltak: Füvessy László vállalkozó, Benkovits Géza BSZKRT tisztviselő, Szántó Jenő bankigazgató, Gömöri Győző igazgató, a Buda-Alsóvárosi Egyesület ügyvezető elnöke, székes- fővárosi választmányi tag, Sándor Fiilöp ingatlanirodáiul., Schwarcz Zsigmond vezérigazgató, Vetter Gusz- ! táv postafőtiszt, Zilahi-Balogh Gyula 1 építész, törvényszéki hites szakértő. Zsíros Karoly gépészmérnök, tflmer Ágost dr. MÁV főfelügyelő és még többen. A küldöttség szónoka: Kovács József tábornok üdvözölte Becsey Antalt, kinek a közélet terén szerzett érdemeit méltatva, biztosította Be- cseyt a kerület ragaszkodásáról, egyben boldog újévet kívánt neki és családjának. Becsey Antal hosszabb beszédben meghatva mondott köszönetét a küldöttségnek az iránta tanúsított jóleső figyelemért. A mostani válságos helyzetben javulást remél, ha egyesek és testületek összefognak. Végül őszinte szívvel viszonozta az újévi jókívánságokat. • TJjév napjának délutánján együttesen üdvözölték a II.' kerületi egyesületek ANDREKA KÁROLYT. Az ünnepség a III-ik kerületi egyesült polgári társaskör helyiÚjévi üdvözlések Patriarchalis Budán el sem képzelhető, hogy a társadalom vezetőit ne keresték volna fel azok, akik híveikül szegődtek vagy tisztelettel kísérik munkásságukat és nyilvános szereplésüket. Egész Buda igyekezett ünnepelni dr. RipJca, Ferenc főpolgármestert, mint a ki ma Budapest legfőbb méltóságát tölti be oly kifogástalan rátermettséggel, munkabírással és szeretettel, a minőre kevés példát találunk a város történetében. Még ellenfelei is tisztelettel hajolnak meg előtte. ElftíWÖv Bi áVmn iiratolBOÜ nála a Községi PotgcS'i Párt, amelynek nevében Oaár Vilmos köszöntötte, arra kérve őt beszéde végén, hogy maradjon továbbra is a polgárság világító iránymutatója és hűségesen követi őt a párt és a város polgársága. A lelkes óvációk után RIPKA FERENC dr. rámutatott az egyesülés óta elmúlt korszakra, két év híján 60 esztendő, amelyben hatalmas városépítő munka folyt, de a legnagyobb munkát igénylő -korszak a most elmúlt 10 esztendő volt. Az új törvény új korszakot nyit s ehhez kérte a törvényhatósági bizottság tagjainak önzetlen és aktív munkakészségét, hogy így kíméletlenül kiirthassanak közös munkával minden visszaélést. A megmaradt csonka országnak Budapest a legnagyobb értéke, mert egy millió együtt élő magyar oly nagy erőt jelent, mely eldönti az ország sorsát. Ha itt beáll I a pusztulás, elsorvad az ország. Az új törvény erre módot ad, mert jobban szolgálja a polgárság érdekeit. Beszéde végén meleg elismeréssel emlékezett meg a távollevő Kozma Jenő pártelnökről, aki hatalmas munkát végzett. A főpolgármestert őszintén lelkesen ünnepelték beszéde befejeztével. A városházáról hazasietett a főpolgármester, ahol a budai testületek, egyesületek, kaszinók és pártkörök vártak. Az egyházközségektől a különféle intézmények képviselőin át a házfelügyelők budai szervezetéig kóp- 'vinelvo -yo\t- att> egész "Buda minden rendű és rangú népe. Száznál többen szorongtak az ily nagyszabású ünneplésre nem eléggé alkalmas lakáson és ott merült fel az eszme, hogy ezentúl ezt az újévi üdvözlést át kell helyezni a Budai Társaskörbe, ahol elveszti ugyan az eddigi bizalmas' jellegét, de teret nyit mindén, ma helyhez nem jutott — társadalmi képviselet tisztelgésének. Még az utcán is állottak csoportok, amelyek már sehogysem fértek el a lakásban. Buda üdvözletét Szorribathy Kálmán a Budai Társaskör ügyvezető elnöke tolmácsolta lendületes szavakkal, majd egész sora az üdvözlőknek, köztük a Klotild szeretetház kis diákjai is, akiknek mindnyájuknak volt köszönetét mondó szavuk, melyből sugárzott a szeretet és a tisztelet. jRipJca Ferenc, hálás kedves és lelkes szóval köszönte meg az ünneplést és szavaiból komoly bíztatást meríthettek mindazok, akik Buda gyenességét, valamint a perköltségek viselése alóli mentesítést ahhoz a feltételhez köti, hogy a folyamodó fél jövedelme ne legyen nagyobb, mint a „lakhelyén szokásos közönséges napszám”. Budapesten ezt á közönséges napszámot a Központi Vásárcsarnok Központi Igazgatósága jegyzi, de különféle változatokban, úgymint: a férfinapszámos napszámbére 2—4 pengő ellátással, 2.5—6.4 pengő ellátás nélkül; a nőnapszámos^ napszámbére 1.4—4 pengő ellátással, 1.2—5 pengő ellátás nélkül; mosónő napszáma 4—7 pengő ellátással, 6— 8 pengő ellátás nélkül, az 1930. évi október havi jegyzése szerint. Már most feltehető ‘ a kérdés ez adatok mellett, mi tulajdonképpen a közönséges • napszám? Nem marad más hátra, minthogy e különböző napszámjegyzések közös nevezőre hozassanak. Ki végezze ezt? Vagyis következéskép nincs oly szerv székesfővárosunk közigazgatásában, amely e kerületi elöljáróságok egyöntetű eljárását elvi jelentőségű határozat kimondásával szabályozná a szegenyjog megadásául szolgáló szegénységig bizonyítványok kiállításánál, oly értelemben, hogy megállapíttatnék, mely napszámjövedelem lenne a szóban- lévő bizonyítványok kiállításánál ala^ pul veendő. t A kerületi elöljáróságok megalakítása után a fejlődési folyamat^ az intéző körök némi nyugtalanságának is okozója volt, mert átérezték a törvény 25. 5-ában foglalt rendelkezések végre nem hajtasaval jaró következményeket. Ezt mutatja egy 1914. évbeli törekvés, amikor ismét a törvényhatósági bizottság napirendjén szerepelt a jelzett értekezletek megtartásának és az oldódó kapcsolatok egybefűzésének szükségessége. Ekkor érte néhai Hanvai Sándor kerületi elöljárót az a kitüntetés, hogy a közgyűléstől nyert meghatalmazás alapján, mint a polgármester helyettese látta el a kerületi elöljáróságok ellenőrzését. Ez a megoldás azonban nem volt alkalmas a kerületi és központi igazgatás közti kapcsolat kiépítésére, mert Hanvai Sándoj^- kerületi elöljárói minőségében a’tanács tagja nem lehetett, így a központi igazgatásban a kerületi elöljáróságok érdekeinek csak közvetve s nem közvetlenül állt módjában esetleg érvényt szerezni. E törekvés célját veszítve a kezdődő világégés idején hangtalanul összeomlott és e nagy kataklizmus romja eltemette. A kerületi elöljáróságok fontossága a háború által kialakított üzemes, központi igazgatással szemben elhalványult. Ezóta maradt nyitott kérdés napjainkig, mi: képpen szabályoztassék_ a kerületi közigazgatási tevékenységnek a központi közigazgatáshoz való viszonya és miképpen nyerjen képviseletet a kerületi közigazgatás a központi igazgatásban? Erre a kérdésre válaszunk: Az 1893. évi XXXIII. törvénycikk a kerületi elöljáróságok kialakítását akkor eszközölte, amikor székesfővárosunk fejlődését előidéző okok hatásaikat csak elsőízben éreztették a köz- igazgatási berendezkedés akkori állapotával szemben. Azóta csaknem négy évtized telt el és ezalatt arról győződtünk meg, hogy a fejlődés és a polgárságnak azzal együttjáró igénye, hogy a közigazgatás tagozott legyen, nem hanyatlik, hanem megújuló erővel érvényesül. Székesfővárosunk további fejlődésének lehetőségét tehát abban látjuk biztosítva, ha Baross Gábor idealizmusában fogant 1893. évi XXXIII. törvénycikk szellemében fogja a törvényhozás a kerületi elöljáró hatáskörének újabb szabályozását megoldani. Székesfővárosunk közigazgatási szervezetében a fejlődés kiváltotta differenciálódás ugyanis két .foelte- rést juttatott kifejezésre a központi és kerületi hatóságok között. A központi szerv inkább kulturális es a város gazdasági életének egyik hatalmas tényezőjévé emelkedett, a kerületi elöljáróságok pedig a szorosabb értelemben vett közigazgatás mezején átvették a művelő munkát. Kívánatosnak tartjuk hangoztatni tehát, hogy a székesfővárosi és az egész magyar közigazgatás szempontjából is fontos közhatalmi szervek élére oly vezetők állíttassanak, akik kellő közigazgatási tapasztalattal rendelkezve, a polgárság életének és vagyonának megóvására képesek. Ennek a kívánalomnak érvényre jutását óhajtotta biztosítani az 1893. évi XXXIII. törvénycikk 5. és 6. szakasza, amelyek meghatározzak a kerületi elöljárói állás betöltésének módozatait. E törvény szerint a kerületi elöljárót a törvényhatósági bizottság élethossziglan választja. A választás titkos szavazással folyik, íz állás betöltése általános szótöVb- •ég elnyerésével történik. A törvény- .hozás 1893-bam a kerületi elöljárók állásának betöltését ezek szerint ugyanannak a testületnek közreműködésére bízta, amely hasonló eljárásával a székesfőváros közigazgatása fejének: a polgármesternek megválasztására hivatott.. Ez a rendelkezés a székesfőváros akkori fejlődési fokán a kerületi elöljárók közigazgatási szempontból fontossá váló személyének kiemelé- . sére irányult. Fokozottabban kell érvényesülni a kiválogatás elvének a jelenben, amikor számolni kell a lakosság további szaporodásával, az ipari élet fellendülésével, a technika haladásával, a kerületi elöljáróság hatáskörének mindezen tényezőkkel összefüggésben álló kiterjedésével. Székesfővárosunk fejlődésével egyre fontosabbá váló közhatalmi szerv vezetőkként tehát • oly egyéneket igényel, akik a szellemi élet terén is számottevő tényezők és akiknek kiválósága lehetővé teszi, hogy a hatósági intézkedések egyéni jogokat meg ne sértsenek, hanem fizikai és társadalmi életnyilvánulásokra való kihatásukban a polgárságot megóvják minden erkölcsi, jogi károsodástól. A keiületi elöljáró a közönséggel szemben a hatóság' megszemélyesítője, a székesfőváros közönségének pedig hatóságokkal szembeni képviselője, (Folytatjuk.) Színház vagy autógarázs
