Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-02-28 / 1032. szám
^BOfelmte- hBtPnfclnt Mtonr Budapest, 1931 február 28. Budai Napló A széntermelés csődje A világválság egyik nagy oka Pávai Vájná Ferenc dr. előadása a hőenergia-bányászatról A fekete kátrány, az energia- termelés zsarnoka, a szén, — nem kerülheti el a sorsát. Mint fűtőanyag, oly rendkívüli tőkeveszteséggel dolgozik, hogy önmagában hordja ezzel a pusztulását. Ma még nagy tőkeérdekeltségek, mam- mutfizetések küzdenek e végzetes sors ellen, de a modem tudomány, mely bebizonyította a széngazdálkodás okozta tőkeveszteséget, megtalálta a szén pótlásának módját, oly kimeríthetetlen és olcsó energiákra mutat rá, amelyek még Alaska hófedte vidékein is virágzó ipari életet tudtak teremteni. E tárgy körül forgott PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr. főbányatanácsos, főgeológus előadása, melyet február hó 21-én tartott a „Magyar Mérnök- és Építész Egylet“ Bányászati és Kohászati osztályának nagy látogatottságnak örvendő ülésén. Nagy számban jelentek meg a szakemberek és kísérték rendkívüli figyelemmel az előadást, amelynek egyik nagy érdekessége, hogy az előadó megtalálta a világgazdasági élet hanyatlásának okát. Nincsen módunkban térszűke miatt az egesz előadás közlésére s így annak csak egyes részeit ismertetjük áz alábbiakban: Szívós kitartással foglalkozik a hőenergia kérdésével, mert az a meggyőződése, hogy a természetes vízierők energiaforrását kivéve, különösen a szénből nyert energia, több termelési energiát emészt föl, mint amennyit az az energia ér, amit belőle hasznosítani ' tudunk. A nyert energia kevesebb, mint az, ami örökre elveszett. Feyér Gyula min. tanácsos írja a Technika 1930-ban megjelent 8. számában: „— Mindaddig, amíg a legjobb lokomotívjaink a bennük eltüzelt szén kémiai energiájának legfeljebb 6%-át, az ipari tüzelések 60— 70%-át, a legjobb gőzerőtelepek 14— 22%-át, a belső égésű kalorikus gépek 22-—30%-át, a házi tüzelések legfeljebb 60%-át értékesítik, sőt az.át- lagos kihasználás a szénkormánybizUtazás Budán Irta: GEGUS DÁNIEL Karinthy egy Guliver utánzata elbeszélésének azt a címet adta: Utazás Faremidolban. Valami, egészen ismeretlen világba kerül a Svift népszerű hősei ahol lépten-nyomon új benyomások, új vidékek és új érzelmek fogadják s ejtik ámulatba. „Utazás Budán” címet adok ennek az írásomnak, mert én is úgy vagyok, mint Guliver, egy egészen új világba kerültem, amióta Budán lakom s a kedves benyomásoknak, nagyszerű élményeknek egész légióján mentem és megyek keresztül, amilyenekről fogalmam sem volt eddig, mint begyöpösödött pesti embernek, aki a Rákóczi- ut és József-körút sarkán élvezte jó huszonnyolc éven keresztül a nagyvárosi élet gyönyöreit. Budáról éppen csak annyit tudtam, hogy az Pestnek a testvérvárosa, ott van a vár, amelyben állítólag még Mátyás király is udvart tartott, ott van az alagút, azon keresztül kell menni és akkor kiér az ember a pusztaságba. Ünnepeken vagy vasárnapokon olykor nekigyür- köztünk és a villany hátán kirándultunk a Svábhegyre, amelyre valami fogaskerekű, Noé idejéből maradt bárka, cammogott föl velünk, vagy a Hűvösvölgybe, Zugligetbe, ahol le lehetett feküdni a gyepre, ha az ember nem féltette a fehér nyári bugyo- góját holmi libáktól s egyéb kérődző állatoktól. Ezekkel a kirándulásokkal rendesen összefüggött az elmaradhatatlan záporeső, melynek emberségéből bőrig ázva kerültünk haza s magunkban letettük a főesküt: „dehogy megyek én mégegyszer Budára”, , A pesti .embernek valójában mesz- szebb volt Buda, mint teszem fel Becs, ahova kényelmesen elvitt a gyorsvonat és sem a libákkal, sem a záporesővel nem kerültünk konfliktusba. Olvastuk ugyan Arany János tosság gyűjtötte adatok szerint lényegesen eme értékek alatt marad — energiagazdálkodás helyett csak könnyelmű energiapocsékolásról beszélhetünk, ami ellen a magunk végzetesen súlyos helyzetében a kormányhatalom minden eszközét mozgósítani kell.” Az energia azonban egyben tőkét képvisel s ha az energianyerésünk energiaveszteséggel jár, akkor egyben tőkeveszteség kell, hogy előáll- jon. A tőkeveszteség pedig a gazdasági élet általános leromlására kell, hogy vezessen. Ez ma vüágjelenség! Feyér Gyula tanulmányában a szén létezésének 66—61 és 44 év borzalmasan kis számával fenyeget meg, amint amely alatt felesszük Csonka- Magyarország összes szénkészletét. Lehet, hogy pesszimista, hiszen mások, így Vadász Elemér dr. geológus 150 esztendőt jósol, ami egyáltalában nem változtat azon a tényen, hogy az energiaszükségletünket a magunkéból nem tudjuk fedezni s méregdrága. Külföldön, Olaszországban, Kaliforniában és Alaskában tudunk természetes munkaerőbányászatról is. A legnagyobb ismert terület, ahol fumarolák fordulnak elő, mintegy 100 négyzetmérföldnyi körzetben olasz földön, Larderelló körül, Toscanában van. A gőzforrások ott jelentékeny arányban tartalmaznak bor és szénsavat, azonkívül kevés kénhidrogént, mocsárgázt, hidrogént és nitrogént, továbbá elenyésző mennyiségben ritka gázokat: argont és héliumot. Piero Ginori Conti herceg 1904-ben kezdte meg kísérleteit e gőzforrások értékesítésére erőnyerés céljából. Ez az ipartelep tovább fejlődött, úgyhogy jelenleg 7500 kw-ot termelnek Larderellón és környékén természetes gőzzel. A larderellói viszonyokhoz hasonlókat találtak The Geysers környékén 35 mérföldnyire San Franciscótól észak felé és mintegy 30 mérföldnyire a Csendes óceán partjától. A különbség az, hogy a The Geysers-i fumarolák nem bocsátanak ki számba- vehető mennyiségben bórsavat és ezért nem vonták magukra az ipari vegyészek figyelmét. 1921-ben James Grant szép ódájában, amelyet Széchenyi halálára írt, hogy: „Az ifjú, szép Pest, mely bizton ölelve Nyújt Korvin agg várának hű kezet S az édes honni szót selypíti nyelve...” De ebből a rigmusból meg azt vettük ki, hogy Budán bizony még magyarul sem tudnak, legfeljebb selypítenek, hát mi a manónak menjünk mi oda, ahol meg se értenek bennünket. No, édes szerkesztőm, jó Viraág Béla, aki annyira fanatikusa vagy Budának, hogy a Bors-utcából Pestre csak akkor mégy, amikor odaát abba a bűnös Bábéiban, — hiszen a kormányzó úr is így nevezte, amikor a nemzeti hadsereg élén a Ferenc Jó- zsef-hídhoz jutott, — a Városligeten túl felevő lóversenytereken versenyek vannak, hogy még azt a kis dohányt se hagyd a pestiek zsebében, —_nem tudom, mit szólasz te ehhez a bevezetéshez. Megeshetik könnyen, hogy azt mondod: ilyen istenkáromló beszéd pedig ne csúfítsa meg az én újságomat s még kilódítod onnan az én hieroglifáimat (olyan mocskos írásom van, hogy sokszor még magam sem tudom mindenkor elolvasni*), hogy a József-körútig meg som állanak. Hát csak várd be a végét, szeretett öreg cimborám, hiszen azt akarom én most bebizonyítani, hogy meggyökösö- dött bűnös pestiből milyen áhítatos és jámbor budai lettem. Majd még meg is dicsérsz idővel, amire én, hithű neofita, szörnyűségesen büszke leszek. A Budai Naplóban annyi magaszta- last olvasok állandóan rólad (ne félj, nem gyanúsítalak meg azzal, hogy magad írod, hiszen még a fiatal József főherceg nevét is olvastam az egyik di.tirambus alatt), hogy az én képzeletemben úgy élsz, mint Buda legkimagaslóbb és legfanatikusabb Don Quijotteja (e félszeg lovagot megint csak az ideális vonatkozásban értem és idézem), aki. szakadatlan harcot (szélmalom?) folytatsz a budai oldalért, azt hiszem, pendelyes kölyök * No, az már igazi Szedő. nevű gyakorlati bányász, akinek sejtelme sem volt a Larderellóban elért sikerekről, arra a gondolatra jött, hogy a fumarolákból kiömlő gőzt munkatermelésre használja fel. A gőzkészlet kimeríthetetlennek látszott, mert ha a források bármelyikét nyitott szeleppel hónapokon keresztül hagyták ömleni, lezárás után gyorsan visszanyerte eredeti nyomását. Az egyik forrás szabad áramlása nem befolyásolta a másiknak a nyomását, bár a kettő csak 50 lábnyira volt egymástól. Ezek után társaság alakult (a vállalat átvételére és 1925- ben a losanegelesi „Diamond Drill Contracting Company” elkezdte a munkálatokat. Öt fúrást mélyesztet- tek s azok teljesítménye 4500 kw-ra becsülhető, a gőz átalakításánál 10% veszteséggel számolva. A The Geysers-i telep fejlődésének ez a leírása E. T. Allen és A. T. Day: „Gőzforrások és egyéb thermális tevékenységek a The Geysers-nél, Kaliforniában” című füzetének kivonata, melyet a Washingtoni Carnegie Institution adott ki. Eszerint már a világ számos más helyén is mélyesztettek le fúrásokat, többek között egyet az Imperial Valley (Császár völgy)-ben Kaliforniában, melyben állítólag 900 kw-ot értek el 75Ö lábnyi mélységben. Különféle eredményeket értek el másutt is, amennyiben több fúrás tekintélyes erőforrások kiépítésére nyújtott alapos reményt. Jogosan remélhetjük tehát, hogy ez az újfajta bányászkodás végül is fokozatosan elfoglalja majd helyét az érc- és tüzelőanyag-bányászat mellett az olyan területeken, ahol az erő kitermelése észszerű mélységekben lehetséges. Azután saját tanulmányait és tapasztalatait ismertette az előadó, kijelentve, hogy Budapesten nagy területek központi fűtését lehetne így megoldani s még mindig olyan változatlan összetételű melegvíz hagyná el a fűtőtesteket, amelyek bőségesen elég melegek volnának ahhoz, hogy fürdésre használjuk őket. Meg lehetne oldani velük néhány létesítésüket váró pesti fürdő problémáját. De meg lehetne csinálni a fővárosi és vidéki hővizű föld ingyen melegével fűtött növényházait, egész melegház-telepeket lehetne fenntartani Óbudán, Hajdúszoboszlón, Karcagon, Harkányban és más ezután feltárandó hőforrások környékén, hiszen évente rengeteg pénzt adunk ki külföldről behozott virágokért, primőrökért és téli zöldségért. Budapest fürdőváros az ideálunk, ezen az úton haladva Magyarországról, egy emberöltő múlva, mint fürdő- és kertországról beszélnénk, csak fúrnunk és öntöznünk kellene. A toszkánai hőforrások és gőz- exhalációk vidékén is ott van a kén- kovand-, a réz-, vas-, arany-, ezüsttartalmú zink- és ólom érce a bányákban. Rendszeres kutatás és fúrások nélkül ki biztosíthat minket, akiktől minden rentábilis ércbányánkat is elvették Trianonban, hogy a hőforrások oldatai között nálunk is nem voltak olyanok, amelyek ilyen érceket raktak le, hiszen az egyetlen vasbányánk érceinek keletkezését, a rudabányait, is csak hidrotermális úton tudjuk megmagyarázni? Általában az ércek ilyen sokféleségénél a kiképződéskor ott szerepel szülő- és dajkaként a forró gőzös-gázos víz, az ő érces oldataiból érctellérek, telepek, ércoszlopok légióit vezette le a telepismerettan. Ojabb ösvény, amelyen kutatva haladnunk kell, ha változtatni akarunk bányászatunk szorult helyzetén. A hőforrások vizét már mi is, — amint látjuk, — fel tudjuk használni szobafűtésre is a fürdőkön kívül, de másfelé a kertészet is felismerte az ingyen kapott meleg jelentőségét. A legvulgárisabb érceknek vastag inpregnációit ismerjük már mi is a Balaton mentén. A hőforrások nyomán belefúrva a föld kérgébe, a legforróbb felszínre ömlő kút- vizünk Közép-Európában nekünk van Hajdúszoboszlón a II. kútból. Ez a fúrás egyben ismertette velünk 2032 m mélységig a sós-gőzös vizek hőfokát fokozatos emelkedéssel; 1444- ben 108, 1510-ben 116 és 2031 m mélyen 127 és fél fokos volt a nagy nyomás alatt túlhevített víz hőfoka. A geológusok feladata, hogy megtalálják azokat a helyeket, ahol hamarabb s még magasabb túlhevített vízhőmérsékletet érhetünk el. Az utat, amelyen haladnunk kell, a természetes hőforrások s az eddigi fú3 Széchenyi GYÓGYFÜRDŐ g Városligetben A székesfővároB egyik legmodernebbül felszerelt, legmonumentálisabb gyógyfürdője. Ivókúra. Népgyógyfürdők, nyári (itrand) uszoda. KITŰNŐ KÖZLEKEDÉS rási eredmények jelölik meg. Bízom benne, hogy a magyar mérnökök a külföldi minták alapján, vagy új metódusokkal megtalálják a technikai megoldását, hogy mégegyszer kihasználatlanul el ne veszítsünk egy 127 és fél fokos felszálló tendenciájú túlhevített vizet s megteremtsük mi is bármilyen kis arányban és primitív eszközökkel az első magyar hőenergiabányászatot, melynek mintái ott állanak előttünk Olaszországban és Kaliforniában. Ha nem tudtuk az energiákért folytatott nemes versenyben megelőzni őket, legalább bizonyítsuk be, hogy a hőenergiabányászat nem elszigetelt szűk körre szorítkozó vulkanizmusra vezethető vissza, hanem széles körben mozgó általános tektonikai jelenségekre, amelyek eredménye a hőenergiabányászat, az emberiség általános boldogulásának bázisa s én hiszem, hogy az is lesz, mert ez tud ma már a természetes vízierők mellett egyedül nyereséges energiaforrásul szolgálni. A nyereséges energiatermelés pedig tőkenyereség, a tőkenyereség gazdagodás, a gazdagság jólét, békesség és emberi mértékkel mért boldogság. Nagy érdeklődést keltett a szakemberek között az a megállapítása is, hogy a keszthelyi és hévízi fúrások 30—70 cm vastag tömött kénkovand- réteget ütöttek keresztül és némelyikben 6 m vastag homok és kavicsrétegek gazdagon vannak impregnálva aranytartalmú kénkovand szemekkel és rögökkel, sőt egy fúrásból már a zinkércet is említik. Ma a kénsav- gyártáshoz szükséges egész kénko- vandszükségletünket Szerbiából és Spanyolországból importáljuk, tehát a hőforrásokkal való foglalkozás nemcsak a fürdőügyünk és a hőenergiaforrások fellendülését, hanem a Trianonban elveszett ércbányászatunk feléledését is előmozdítja. A nagy tetszéssel kísért és kivételes figyelemmel hallgatott előadáshoz BECSEY ANTAL szólott hozzá elsőnek, ismertetve a Lukácsfürdőnek természetes melegvízzel való fűtése gazdasági előnyeit s a főváros terveit • a tavasszal meginduló földgáz- és hőforráskutatásokra vonatkozólag. Nagy szüksémilliomos. Legalább elmondhatom büszkén, hogy én is milliomos vagyok. Ad analogiam: az idő pénz, tehát de fakto is milliomos vagyok. Csak ezeknek a millióknak nem látom a hasznát: az időért kutya se’ ad semmit. Mégis csak azt hiszem, többet ér annál az a kék papiros, amelyre az állam Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi, meg a mi Hollós Mátyásunk fotográfiáját pingáltatja. A Hungária és .a szent istenanya képét viselőről nem is ejtek szót, mert őket magamfajta kúdús úr soha se’ látja az életben. Még a Hollós király csak megvizitel úgy elseje táján, csak az a baj, hogy nagyon hamar kereket old. Nem tudom, királyi, gőgből teszi-e, hogy olyan ritka vendége a szegény embernek. Pedig a legenda azt tartja róla, hogy szerette a népet, még Gö- mörben kapált is a paraszttal. Ugylátszik, az idő őtet is megváltoztatta. Amiképpen az igazság is megírnia vele. Hát arról a kis „palotáról”, amelynek a kapuján kifordultam, kétféle legenda járja a Városmajor táján. Egyik szerint ez volt a Városmajorutca legelső úri villája, a többi csak utána jött. Van legalább háromszázéves. Állítólag az egyik falában ágyúgolyóbis is volna, — én ugyan nem láttam, — lehet, hogy Mehmed szultán pionírjai eresztették bele, vagy a Hentzi olasz tüzérei, amikor meg őket Artúr vezér abajgatta onnan a szanatórium mellől. A kapuja megfelel a háromszáz esztendőnek, attól tartok, hogy egy szép napon Aggházy Kamii vitéz ezredes barátom felviteti. a várbeli hadi múzeumba. Ha az a bizonyos golyóbis benne volna, akkor meg is érdemelné. Legalább mi is megszabadulnánk tőle szép szerevei s talán a bőkezű (?) háziúr újat csináltatna helyébe. A másik legenda, hogy eredetileg présház volt e ebből fabrikálták lakóházzá,. Úgy egy félszázaddal ezelőtt, mondják, ez az egész városrész szőlőskert volt s egy ilyen szó lőskert közepén állott a mi kastekorod óta. Rossz szokásom nekem az idézés, hogy az ösztövér lovaghoz hasonlítottalak, úgy eszembe jutottak Rostand versei a Cyranóban, amikor hősünk Guiche lovaggal vitatkozik, akit ugyancsak Don Quijottehoz hasonlít a herceg: „Az óriás szárny úgy korbácsolja végig, hogy ön a földre lebben”, mire közbevág Cyranó: »Vagy a csillagos égig!” A te életedben ez az óriás szélmalomszárny a „közöny” s kívánom igaz szívvel, hogy a véle való harcban te is azt harsogd: a csillagos égig! Bennem pedig, bűnös pestiben, láss egy neofitát, aki. ezekben az írásokban, ha neked és a közönségednek is úgy tetszik, vallomásokat akar tenni Budáról, amikor megkezdi az utazását Budán. Derült, hideg újesztendő reggelén csak úgy gyalogszerrel indulok el a Városmajor-utcából, amelyet olyan parádés utcaszámba vesznek, mint odaát Pesten teszem fel a Váci-utcát. Szépen ívelt, felfelé menő, csendes, finom tónusú utca ez, amelyben mindvégig magánházak és villák tesznek tanúságot lakóik disztingvált voltáról. Alig talál az ember nyitott kaput, ami annak bizonysága, hogy ott holmi retye-rutya bérlakó nincsen. Egy szép, görögoszlopos villáról azt mondják, hogy ott lakott valamikor a híres kuruc történész, Rákóczi trombitása és krónikása, Thaly Kálmán. Emlékezem rá magam is, hatalmas, göndörfürtű feje volt s magyar ruhában járt. 0 volt az, áld egyszer a Tisza-féle parlamenti viharok alatt, valami furfangos formulával, kibékítette a kormányt és ellenzéket, aminek emlékére egy plakettet csináltattak ezzel a felírással: „Harcok írójának — béke szerzőjének”. Ellenzéki volt haláláig, nem is lehetett más a Rákóczi kométása. Egy másik házban Rákosi Viktor lakott, a népszerű Sipulus. Itt nézhetett ki az ablakán .(földszinti házak ezek nagyrészben), amikor azt tapasztalta, hogy a ma betemetett kövezetét a munkások másnap (jó budapesti szokás ez) megint felszedik. Megkérdezte az egyik munkástól, hogy miért ássák fel megint, amit tegnap szépen betemettek. „Az egyik munkástársunk bentfelejtette a pipáját” — mondja a kérdezett. A következő házban költő lakott: Szabolcska Mihály tiszteletes uram, amikor fájó szívvel otthagyta Temesvárt, ahol, Isten csodás végzéséből (papról lévén szó, ilyen hitbéüleg kell elintéznem ezt a Trianont) az oláh lett az úr. Ezt a nagy magyar bujdosót nemrégiben temettük el s a Hollós Mátyás Társaságban könnyes szemmel idézte az emlékét költőtársa, Szávay Gyula a minapában. Az utca felső végében két szanatórium is van, az egyiknek a falában egy márványlapot találok. Az van rajta megörökítve, hogy ezen a helyen állott 1849-ben Görgey Artúr, a magyar fővezér, amikor Budavára ostromát intézte. A történelem levegője hatja át az embert, tekintetem belefúródik a párás levegőbe s ott áll meg a Boldogasszony templomának tornyán, amelyen éppen most sodor végig a magyar ágyú golyója s lobbantja lángra a szomszéd épületeket. Diadalordítással rohanják meg I a honvédok a vár falait s csakhamar felrepül a templom tornyára a magyar zászló. A vezér ott fekszik egy köpenyeggel leteri.tve a Szenthárom- ság-téren: Budavára a miénk. Hohó, odáig még hosszú út vezet. Most jöttem ki a kapun, még utánam vakkant egyet a Muki kutya s hallom az asszonyt: „aztán ne gyere későn”. Most szívesen látja, ha megyek, mert a főzésnél fölösleges neki a kukta, a szobákban úgyse maradhatnék, mert azoknak ablakait messzi kitárta a Margit leányzó. Nyugdíjas embernek, — vagy amint _ Perémy Gábor táblabíró úr módosítja: nyugvásdíjas, — sok az ideje, az már idő
