Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-11-17 / 1064. szám
1991 nsfernfisM 17 Budai Napló KI mint vet, úgy arat, MAUTHNER magnál jobbat sehcl sem kaphat! MAIITUMrD finíiül megtermelő és magkere*- ilAuI[110 UUUN kedelml részvénytársaság Alapítási óv 1874. Telefon: 463-65. SÜRGÖNYÖM I MAUTH NE_W_ÉJ<1_BUDAPEST^ MAUTHNER MAG Központ: VII., Rottenbiller-u. 33. - Fióküzlet: IV., Kossuth Lajos-u. 4. Nagy főárjegyék, mely növényárjeov- zék: őszi árjegyzék jácint, tulipán stb vlrághagymákról ingyen és bérmentvé a Ferencrendiek templomával szemben. SZENT C e (lért GYÓGYFÜRDŐ Víz gyógyl ntézet, hullám- és napfürdő Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. | Szakképzett személyzet oka a polgársás szervezetlensége. Az alsó réteg, a munkásság meg van szervezve. A felső réteget, a tőkések csoportját, amely magát polgárnak nevezi, valójában azonban kihasználja a polgárokat, szintén jól meg- aszervezték. Csak a középső réteg,'az igazi polgárság nincs szervezve és ez az oka annak, hogy ez a nemzetfenntartó osztály napról-napra jobban pusztul. Ahogy a közelmúlt is bizonyítja, a polgári politikusok csak a választások előtt néhány héttel kezdtek törődni a polgárság szervezésével, hogy azután a választások elmúltával újra megfeledkezzenek a polgárokról. A polgárságnak | pedig állandó szervezetre van szüksége, hogy komoly gazdasági eszközökkel segítségére legyenek a mindennapi élet gondjaiban. Énnek az új pártszervezetnek a tagjai egymásnál vásárolnak és dolgoztatnak, egymást ajánlják és alkalmazzák. A Polgári Blokk panaszirodája eljár minden közérdekű sérelem tárgyában, amelyet a tagok bejelentenek. Közszállitási és közmunka irodája ellenőrzi a közmunkák és közszállitások kiadatását az igazságosság és arányosság szempontjából. Hitelirodája a hitelkeresőket támogatja, díjtalanul vállalja a tagoknak hivatásukból folyó behajtási pereit, vasár és ünnepnapokon turisztikai- kirándulásokat szervez, az utazási szezón- ban pedig utazási csereakciót létesít a külföldi családokkal. A polgárság helyes tájékoztatása céljából előadásokat és vitaestéket tart az aktuális problémkról. A Magyar Polgári Blokk tagjai minden hét csütörtökön este találkoznak a Budai Vigadó földszinti éttermében. Zászlót bontottak az „érdektelenek“ is’ de Pesten, a Belvárosban. Budát Petracsekl Lajos dr. orszgy. képviselő, a BBTE rokonszenves társelnöke képviselte, aki gazdasági megfigyelései révén leszűrt fejtegetéseivel kelt érdeklődést maga iránt. A zászló- bontás estjén nem szólalt fel, csak éppen ott volt. ő bizonyára Budán bont lobogót. Érdekes volf ezen a zászlóbontáson az a körülmény, hogy az „új firma" alatt éppen azt támadják, amit a régi ,'Bethlen et Co“ firma idején megszavaztak a városházán, ök voltak a kompanisták. A közélet tisztasága, a régi bűnök számonkérése, a város gazdasági romlásának okai kerültek ott szóba, de lehetséges, hogy az országgyűlési vád alá helyezést kiterjesztették váratlanul és meglepetésszerűen a városháza régi gazdálkodására is. Ebből aztán igazán bajok lesznek. 4 A mind nagyobb hullámokat verő pártélet és szervezkedés közben szinte feltűnő, hogy olyan nevek, amelyek a közelmúltban i is jócsengésfl, irányokat jelentő táborok 1 élén járó nevek voltak itt Budán’ — ma teljesen kikapcsolódtak a közéletből, sőt még a társadami életben is alig szerepelnek. Nem kell messze nyúlnunk, itt van Bárczy István, akinek neve e várossal any- nyira összeforrott, — itt van utóda Bóáy Tivadar, akiben ma is újjáteremtőjét látja a hegyvidék, mert egészen közel hozta a városhoz a Svábhegyet, — itt van Exner Kornél’ a pénzügyek zseniális tudósa, — Ugrón Qábor, aki a politikai hagyományok nagy sorát vihetné a haza javáért folytatott harcba. De ott van Berinkey Dénes, akinek becsületes, hazafias törekvéseit nem szabad elraktározni. Ott van a kiválóságok egész sora: Fischer József építész, kir. tanácsos, aki most tűnt fel ismét nagyhorderejű nemzetgazdasági terveivel, — Szilágyi Károly, akit követ az óbudai hegyvidék és akinek politikai pályafutását egy pártpolitikai trükkel igyekeztek kisiklatni, — almási Balogh Lóránt’ a zseniális építész-tanár, akinek minden szép és értékes tervét elgáncsolták, megkerülték és végül rosszul és másképen mégis megcsinálták nélküle, — Marik Ernő is csak hírlapi közleményei révén tudja közhasznú gazdasági terveit és eszméit a nyilvánosság elé vinni, mert a múlt törpe várospolitikája nem tudta őt kellően értékelni, — de itt van, akit készakarva hagytunk e hiányos sor végére — Hennyey Vilmos dr., aki két évtizeden át jelentős szerepet vitt a Víziváros társdalmi és politikai életében, akinek sem jelleméhez, sem múltjában a legcsekélyebb üzleii- izü szereplés nem tapad és világlátott’ nagy tudása nagy szerepre teszi hivatottá. Mért kell a Buda javáért folytatott küzdelemben ezeket nélkülöznünk, amikor szerephez jut sok jelentéktelen kisember’ vagy üzletileg kompromittált egyén? Valami nagy üzletek lóghatnak a levegőben a Városházán, hogy egyszeriben oly gyönyörűségesnek mondják egyes biz. i-agok a mai állapotot Budapesten. Hogy Kozma Jenő dr. dicsérte az uj fővárosi törvényt, azon nincs mit csodálkozni. Nincs olyan apa, aki ne dicsérné a saját fiát. De hogy mért lelkesedik a Tabánon létesítendő fürdővárosért, azt nem értjük, mert egyszerű logikával megállapítható, hogy I reumás, köszvényes’ qsúzos beteg nem I szívesen — vánszorog tel a hegyre! Ott van a Vérmező! .— 'mért nem annak az adottságát pártfogolja. A külföldi tőke nincsen azzal tisztában, hogy mért kell a fürdővárost a Tabán hegyoldalára építeni, a 60 millió áolláros kölcsön garantált elhelyezkedést keres, ahogy azUaz idegenforgalmi vállalatok is bizonyítják. — még ha nem is hollandus ajánlatok — de ez a töke is föleszmélt a polgárság első felszisszenésére. Kár mindezeket suba alatt tárgyalni, mert a titkolódzás gyanússá teszi az ilyen üzleteket. A budai közélet kezdi bilincseit lehan- tani és eltér attól a macska-szokástól, amely csak a hajlékot szereti és nem az embert. A gazda eköltözhet, de a macska ottmarad. Budán is bizonyos kaszinókhoz szoktak hozzá az emberek és elfogadták az új politikai irányzatokat’ ha a klub vezető tagjai .vezették be azokat a kaszinóba. Főleg áll ez a régi kaszinókra, mert az újak még nem szoktatták oda eléggé a — macskákat. Ezt a macska-politikát igyekeztek végleg kiirtani azok a becsületes, minden érdektől mentes, a maguk tudásával, kiváló képességével a társadalom színvonalán túlemelkedő budai ismett polgárok, akik most sűrűn találkoznak, hogy megalkossák azt a társadalmi és politikai keretet, amelyben minden jó magyar, a régi őszinte’ patinás magyar toleranciával, a város és nemzet iránt nemcsak tettetett, hanem valóságban erősen át érzett szeretettel és lelkesedéssel — megtalálhassa a maga helyét. Egyelőre azok keresik egymás ismeretségét és barátságát, akiknek „egészen ruis" múltjára még csak célzást se tehetne^ az újságok, mintahogy ez most megtörtént, amikor mindenkinek a valódi arcát keresik és akarják látni, — és nem azt az arcot, amit politikai célzatok álarca takar. | végrehajtani, ámbár szeminelláthatólag megjelentek.“ Hauffler pedig 1854-ben így ír róluk: „Nevük ama borzasztó időkre emlékeztet, midőn a hírhedt kuruooknak egyik csapata itt hosszabb. ideig működött." így írja ezt „Mátyás király vadaskertiéről“ írott tanulmányában Gardái Sándor. Táncsics Mihály és a budai fürdők Irta: Palőczi Edgár. UJ VEZETES Szeifert-Kávéház MARGIT-KÖRÚT és ZSIGMOND-U sarok a budai úri közönség találkozó helye jaténkint ELSŐRANGÚ-CIGÁNYZENE Kitűnő malag konyha, Bol- és külföldi lapok, Figyalmaa kiszolgálás Túl, Tlhaméry Kálmin Ki ne emlékeznék vissza szeretettel Táncsics (recte Stáncsics) Mihűlyra, a 1848-as év ünnepelt írójára, akit azon a csodálatos márciusi iduson a budavári státusfoglyok szomorú börtönéből szabadított ki az erejének tudatára ébredt nemzet' ifjúsága. Arról azonban ’teljésen megfeledkeztünk: hogy — bár kissé szélsőséges szocialista izü, — de a magyarosodás láng- lelkü apostola volt, aki elveiért a Bach- korszakban ismét többéves súlyos börtönbüntetést szenvedett végig. Buda fürdővárosnak volt első irodalmi propagálója. Sasszemével már 1867-ben — ekkor jelent meg Fővárosunk ciinü hattyúdala — maga előtt látta a mai Budapestet és a főváros jövő boldogulása főforrásául,, az idegenforgalom főeszközéül Buda-fürdöváros ügyét ajánlotta kartársai figyelmébe. 1867-ben idézett müvében szó szerint így ír: „Minden egyebet mellőzve, csupán egy varázspontot akarunk Budán kijelölni, ez lehet oly csoda mágnes, mely a föld minden részéből vonzza magához nem a vasat, hanem arannyal tele erszényeket, s a varázspontot e három intézkedés teremtendi, tudniillik: fürdő, borcsarnok és a magas sétány.“ Majd igy folytatja: „A Császárfürdőt a szomszéd Lukácsitirdővel az államnak kellene átvennie, a Margitszigetet (a kisebb szigettel összeragasztva) e fürdő részéül kellene határozni. Pestet Budával itt, olymódon kellene összekötni, hogy a híd a Margitsziget csúcsát érintené, hová e hídról le lehetne lépni.“ — Valóban látnoki szavakI És van bennük fürdőügyünk és idegenforgalmunk jövőjére nézve egy igen figyelemreméltó utalás, amelynek jogi részéről sokat vitatkoztam nyáron Héviz- fürdőn a debreceni egyetem egyik kitűnő jogtudósával. Arról, hogy Magyarország összes gyógyforrásait megalkotandó törvénnyel az államnak kellene kisajátítani és a legkiválóbb balneológusok bevonásával a magyar állam legjövedelmezőbb bevételi forrásává tenni. Sokan felháborodva fogják e sorok olvastakor a magántulajdon szentségét emlegetni. De hol van ez ma, ha az állam érdeke másként kívánja? Táncsics Mihály ugyanakkor már azt is előrelátta, hogy a Imagyar bornak megfelelő propagandára van szüksége idegenforgalmi és nemzetgazdasági szempontból is. Ismét szószerint idézem elgondolását: „A fürdővel kapcsolatban, vagy legalább tőszomszédságában a József-hegy alá, szinte az államnak oly pincét kellene építtetnie, melybe egy millió akó bor megférne, s benne hazánknak minden legjobb minőségű, legnemesebb boraiból hamisítatlan állapotban s minden fajnak busz—harmincévesnek kellene lennie.“ A pincetorkolatával egyben a Dunáranéző homlokzattal oly borpalotának kellene lennie, melynek külső nagyszerűsége méltókép jelentené az épület múzeumának első elgondolását, amelynek ügyét a Budai Napló hasábjain az idei junius 27-én tettem szóvá és amelyre — felette jellemzően — borászati köreinkből visszhang nem jött. És most képzeljék el, kedves olvasóim, ha azt a tömérdek pénzt, amit a Weuckheim- és Károlyi-paloták, a Nádor-kert megvásárlására költöttek, itt Budán, a Józsefhegy lábánál a Magyar borpalota fölépítésére fordították volna: milyen izig-vérig magyar jellegű, idegenforgalmi szempontból fel sem becsülhető intézménnyel gazdagodott volna fővárosunk! De adjuk ’át a szót ismét jó Táncsics Mihály uramnak. ,, A Rudas- és RdcMlrdOkel az államnak kellene átvennie, hogy azokban az ország minden részéből jövő szegényebb sorsú betegek kiilörabség nélkül egészséges lakszobát jutányos, díjért kaphatnának. Ez intézetben 7—8 száz lakszobának is kellene lennie. A természetnek ez adománya ily- képen fordítva használatra, kimondhatatlan nagy jótétemény volna kevésbbé vagyonosak sokaságára nézve.... inert a jutányos lakás kedvező körülményként szolgálna arra, I hogy a fővárosban hosszabb ideig tartóz- I kodhatnának, ami megbecsülhetetlen áldásként áradna, az idezwánd okoló betegek tömegére.“ Egy kis osztrák fürdőhelyen fordultam | meg az elmúlt nyáron, gyógyereje meg sem közelíti Buda fürdőinek erejét. És ez a fürdőhely tele volt a világháború rokkant legénységi állományú vitézeivel, akiket a hozzánk hasonlóan szegény és ezer sebből vérző Ausztria három—négy hétre küldött I gyógyulni, üdülni a fürdőbe. Haza gondoltam, ahol a rokkantak: vakok, féllábúak érdemkeresztjeikkel mellükön az utcákon koldulnak ‘.. A budai fürdőkre gondoltam, ahová nem utalja be senki a szörnyű világégés szegény, végtelen nyomorban sínylődő rokkant magyar vitézeit... Eszembe jutott, hogy a török hódoltság idején emberséges szivü budai hm'zulmdnok rokkant magyar hadifoglyaikat küldték naponta üdülni a budai hévvizekbe... Igaz, akkor a XVII. század járta, ma pedig a XX. század napja ragyog ránk... A Kurucles eredete A ,’Kurucles“, amelynek a XVIII. század elején keletkezett a neve, „Kruz- zen vagy Kuruzzenwinckel“ volt az 1706-ban valószínűleg olt tanyázott kurucok után. Pedig a kurucok, éppen nem voltak rokonszenvesek az akkori budaiak előtt. A visszafoglalás után letelepedett, — főleg német — jövevényekből álló budai polgárság érzésében még nem forrott össze a nemzettel, mikor az II. Rákóczi Ferenc vezetésével szabadságharcát vívta' Inkább húzott uralkodójához, akinek köszönhette elsősorban megélhetését. Sőt eltekintetben még később is ellentét mutatkozott a nemzet, zöme és fővárosa Időzött. Kuruc vité-. zeink különben sem szolgáltak rá arra, hogy a város polgárai rókonszenvét megnyerjék. Mikor Buda városát szorongatták, itt tanyázásuk alkalmával nem igen kérdezgették a szőlősgazdát. — és ki nem volt Budán szőlősgazda —, hogy ad-e jószántából bort szomjas torkuk leöblltésére, hanem ott vették, ahol találták s közben bizony károkat is okoztak, sőt ellenállás esetén öltek is. Miller, aki maga is budai polgár volt, 1760-ban így ír róluk: „1706. A lázadó Rákóczi Ferenc uszályhordozói e város területén belül teljes számban megjelentek s oly merészek voltak, hogy az alsóváros falai előtt láncolni ne|m Halottak; néhányszor a marhákat elhajtották; a szőlőkben dolgozó napszámosokat igen gyakran megfenyegették és akiket tudtak, le is mészároltak: megkísérelték a szürete- lést is, de br. Pfeffershofcn János Ferdinánd 6 császári és királyi Felsége udvari haditanácsának tanácsosa és tábornoka s a budai kerület parancsnok által ellenök megtett intézkedések folytán nem merték Tönkreteszi a föld bérlőit a város, mert: fő az elv Budapest székesfőváros közönsége tulajdonát képezi tekintélyes kiterjedésű, mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület. Ezeket a területeket nyilvános verseny- tárgyaláson szokta kiadni a főváros illetékes ügyosztálya, rendszerint hat évre haszonbérbe. A háború utáni inflációs időkben köztudomásúlag nagy volt a földinség országszerte, különösen igy volt ez a Budapest határában lakó gazdálkodóknál. A földinségen az úgynevezett „földreform" sem segített, legkevésbbé a fővárosban. Egyszóval sok volt a földnélküli földműves. Ez I a körülmény eredményezte azután azt, — hozzászámítva az egészségtelen, sokszor tisztességtelen versenyt, — hogy a főváros 200 pengős, sőt azt meghaladó holdankinti haszonbért ért el. Amig volt hitel, a terményeknek és termelvényeknek volt ára, főként pedig volt fogyasztás, az országszerte átlagos haszonbért 4—5-szöröséveI meghaladó haszonbér nem idézett elő nagyobb bajokat. Ma azonban, amidőn ezek a tényezők eltűntek vagy egészben, vagy nagy részben, többezer kisgazda végveszede- iembe került. A magas haszonbért fizetni nem tudják. A kegyelemdöfést az 1931. évi nagy szárazság megadta és most következik az elv! Közrendű bérbeadó jószándékból, belátásból, vagy okos számításból, de engedményt tett és tesz köztudomás szerint, hogy megmentse haszonbérlőjét és vele önmagát is. Az 1—3 mázsás búzahaszonbért átlagban felére szállította le. Vagyis 45—50 pengőről 25 pengőre szállott le holdankint a haszonbérrel. Budapest székesfőváros azonban tartja a 200 pengős haszonbéreket. A főváros sem a méltányosságot, sem a. gazdasági lehetetlenülést, sem a szárazság okozta vismajort nem ismeri, haszonbér leszállításról hallani sem akar. A szerződéshez ragaszkodik! Elvi okokból nem enged á haszonbérből! A haszonbérlő a haszonnak a bérét fizeti. Magánjogunk szerint a haszonbér mérséklésének, illetve elengedésének indokolt esetben helye van. Módjuk volna tehát a haszonbérlőknél:, — miután perenkivüli kérelmük eredménnyel nem jár — a szerződés hatálytalanítása iránt pert folyamatba tenni. Minthogy azonban munkaalkalom és kereseti lehetőség hiányában, jobb jövő reményében a bérlők a földhöz ragaszkodnak, de meg a hatálytalanítási per költségétől is tartanak, a fentvázolt kényszer- helyzetben vergődnek. Adósságuk folyton nő, bérletüket pedig végtére elveszítik, mert a főváros illetékes ügyosztályának hivatalos I álláspontja az, hogy a fizetési zavarokba kerülőktől elsősorban a bérletet vonják meg. Emellett az újból való haszonbérbe adásnál haszonbérkülönbözet fog velük szemben mutatkozni. Mire fog ez vezetni? Kétségtelenül arra, hogy többezer kisgazdát fog a főváros bürokráciája koldusbotra juttatni és igy mesterségesen fogja szaporítani az ínségesek, az ellátatlanok úgyis fenyegető tömegét és kevesbedni fog a biztos adófizető polgárok megritkult serege. A főváros nagyobb károsodása nélkül, egy kis hozzáértéssel, vele való törődéssel pedig megoldható a kérdés. Dr. Pénzes Mihály. Többezer méter elsőrendű minőségű magyar crepe de chine műselyemmaradék mélerenkint . . P 3*90, P 4*30 KfeíotV—"o. sz. Fábián József 57. MAGY. KIR. ÁLLAMI SORSJÁTÉK 17 ezer nyereményt sorsolnak ki 250.000'-- aranypengő értékben. FŐNYEREMÉNY 40.000 ARANYPENGÖ Nyeremények: 2o.ooo P. I o.ooo P. 2-szer 5.ooo P. 4-szer 2.5oo P. 6-szor 2.ooo P. 1O-szer 1 .ooo P. melyek mind készpénzben fizettetnek ki, HÚZÁS DECEMBER 10-én. Sorsjegy árak: Egész 3-P. — —Fél 1.50 P. Kapható minden bank, sorsjátékelárusítónál és dohánytőzsdében. Postai rendeléseket a pénz előzetes beküldése után azonnal teljesít M.K. Pénzügyigazgatóság Bp. V. Szalay u. I0 SZÉCHENYI GYÓGYFÜRDŐ a Váró «ligetben a székesfőváros egyik legmodernebbül felszerelt, legmenumentá- lisabb gyógyfürdője. Ivókúra. Népfürdők, nyári (strand) uszoda. kitűnő közlekedés Csak egy kis* sarkot kérek Irta: Laczó Viktor dr. V. Van egy kedves ’fiatal barátom. Sok tulajdonsága mellett azzal is dicsekedhetik, hogy remekül tud — fütyülni. ElfütyMi zongorakiséret mellett a Cavalleria rusti- Icaná-t, elfütyül néhány aubade-ot és szere- nátát. Persze a rádióban is hallatta füttyszavát. Nem vagyok irigy ember, de nemzetgazdasági kíváncsiságból n^égis megkérdeztem: „Mondd csak, mit kaptál azért a tizenöt percért, amelyet a rádióban fütyültél?“ Megsúgta. Hatvan pengőt. Nagyon örülök neki. Isten adjon még ezerannyit. Önmagában véve miért ne? Akár hatszázat is adhattak volna neki. Csakhogy én mindennap járok ám a Városmajorban is, amelyet a fővárosi kertészet tagadhatatlanul gyönyörűvé tett és amelyet még mindig továbbfejleszt. Ott láttam azokat a munkásokat, akik a földet ássák, trágyázzák, a fiivet kaszálják, az utakat söprik és az árkokat tisztogatják. Megálltam az egyiknél és megkérdeztem, mennyi az órabére és hány órát dolgoznak hétköznaponkint. Megmondta. Negyven fillér órabért kapnak és napi hét órát dolgoznak. Jól van. Megdöbbentem ugyan, de tárgyilagosan véve ez Is megállhat, önmagában véve miért ne? Volt idő, amikor tíz fiiért sem adtak egy órára. Hanem amikor ezt a két dolgot egymással egybevetem, akkor bizony ordítani szeretnék. Hogy ilyesmi nemcsak egy országban, hanem egyetlenegy városban megtörténhetik, minden szónoklatnál jobban mutatja, hogy ennek az országnak el kell pusztulnia, hacsak idejében észbe nem kap. Ez a két dolog együtt valóságos „közszemérem ellen való kiliágás", amelyre ha nincs törvény, akkor olyat hozni- kell. Ugyanegy városi társadalomban egyenlővé van téve egy negyedórányi füttyszó egyszázötvén órai kertészeti földmunkával. Igaz, hogy nem mindenki tud szépen fütyülni; igaz, hogy szegény fiatal barátom egy évben csak egyszer fütyült, mindegy. Az igazság az, hogy nincs az országban hivatal, amely az előforduló összes árakat szemmel tartaná s az .értékek rendszerétől szemérmetlenül elrugaszkodott árakat, a különböző árak között előforduló szemérmetlen aránytalanságokat lenyesné. Az árak aránytalanságán kívül borzasztóan nyomja életünket a középkorból reánk maradt az a babona, hogy a társadalomban szervezett állásokat elég csak elfoglalni és azokat nem kell betölteni. E kettő között tudniillik órási különbség van. Nem kevés ember van, aki úgy él, hogy valamely állásnak elfoglalására törekszik s amikor abba beleül, azt elég jogcímnek tartja arra, hogy az állással járó fizetést havonkint felvegye. Fütyülő barátom is nagyon örülne, ha a m. kir. Operánál számára állást szerveznének s ő azért, hogy, amikor az igazgatóságnak reá szüksége van, rendelkezésre áll, havi .fizetést húzhatna. Nem tartom lehetetlennek, hogy eléri szive vágyát. 1 , Az alátámasztott kilátás ismét egy kedves specialitása Budának és ott disztelenkedik az Attila-utcában a szép kilátásra alapított és „Bellevue“-nek nevezett kedves budai szálloda előtt. Mindenki természetesnek találta annak idején, hogy azt az ócska épületet, amely valamikor talán lőporraktár volt, azután másfajta raktár lett és valamiképpen hozzátartozott a Vérmezőhöz, mintegy .ie|ezve annak katonai jellegét, — hogy ezt az ócska kis házat lebontsák és szabaddá téve így a kilátást, joggal nevezheti magát a „szép kilátás" szállodájának a Bellevue. Csakhogy ebben a fordított városban előrelátható volt, hogy ezt a düledező osztrák katonai építményt — akárcsak.a Citadellát — a város különös gonddal fogja dajkálni és a kis ház roskadozó falaira még emeletet is építtet, hogy valahogy kilátáshoz ne jusson a mögötte épült szálló. Csakhogy az ilyen fordított okoskodás rendesen megbosszulja magát és ma már ormótlan gerendák támasztják alá a düledező ócska lőporraktárt és az egész városi elgondolás készül halomra dőlpi. Lehet .hogy lebontás helyett a' Városháza újból felépíti, vagy nvegfoltozza, megtoldozza az osztrák szoldateszka ócska maradékát, mely továbbra is ott diszteleiikedik majd a Vérmező fölött, a Bellevue előtt « szép Vár alatt és a városházi nagy koncepciók mögött.
