Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-09-06 / 1055. szám
XXVIII. évf. 1055. sz ELŐFIZETÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai f é 1 á r o n kapják 1931. SZERE HÓ6. HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Állandó tiirdetOhneh nagy kedvezmény Buda érdekeit a véirospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság FELELŐS SZERKESZTŐI VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadó Hivatal: Budán, L, Bors-u, 24 Telefon: Aut. 502—96. Hivatalos órák: délután 4-6-ig Milyen város is vagyunk Legtalálóbb talán a „Keret-város“ elnevezés. Nem tévesztendő össze a Kertváros fogalmával. Mert kereteket nagyszerűen tudunk állítani. Ahány okos ember van Budán és Pesten, az mind újabb és újabb kereteket állít fel, csak éppen nincs, aki azokat lényeggel betöltse. Ennek a rohamos keretállításnak az iramát nem is tudja senki követni, se hivatal, se büró. Itt van pompás keretnek a fürdőváros ügye. Előbb ezt kellene betölteni, hogy hivatása útján tovább fejlődve, tovább haladhasson. Még jóformán hozzá sem kezdtünk és ma is új kereteket állítunk. A legújabb keret a „Vásárok városa“. Ezt is csinálják ■ már, vagy talán úgy értik ezt ennek a keretnek a hívei és hirdetői, hogy itt már úgy is minden a vásárra kerül? Egyszer, régen a volt tiszti főorvos, Végh János „U rge-város"-nzk mondotta Budapestet, mert közegészségügyi szempontból Európa legszerencsétlenebb városa. Mindenütt pincelakásokat csináltak, hol jobban terem a gümőkór, mint a szarvasgomba. Húsz év előtt ezeket beszüntették s most a lakásínség újból megnyitja azokat, holott man- zard-lakásokat kellett volna építeni. Ezt a keserű vallomást a városházán megtakaríthatták volna, ha komolyan vették volna annak idején Becsey Antal indítványát, amelyben sürgette a inanzard-lalcások építését az alkalmas padlásokon. Ha akkor hozzáfognak, ma már nem volna lakáshiány és vályoglakó. A város most is elősegíthetné ezt azzal, hogy pincelakások kiadására csak akkor ad engedélyt, ha a háziúr kötelezi magát, hogy egy éven belül manzard-lakásokat épít és oda telepíti át a pincelakókat. Mintegy 10—12 éve, hogy ezt a várost „A dolgozó nép városá“-nak keresztelték el. Akkor Fábián Gáspárból, a nagyszorgalmú és nagytudású templomépítőből forrott ki egy káromkodás. Őrzöm az írását. Azt mondotta: „Ismét egy új frázis. Mert nem volt elég belőlük. Belevetették a közhangulatba, hogy „ . . nem akarok katonát látni“ s azóta a szűz szent magyar földet minden zsebrák fajzat marcangolja. A polgármester, amikor elfoglalta a polgármesteri széket, azt jelentette ki, hogy „Budapest nem lesz, hanem van“, és mi erre ölbetettük a kezeinket és dicsértük egymást és a napot, mely felettünk ragyog, — most jött a harmadik kijelentés, mely szerint „Budapest nem lett fürdőváros, nem lett világváros, hanem a dolgozó nép városa lett. Dolgozó nép városa! Hát mik voltunk eddig? Hát volt Európában még egy város, hol oly őrült iramú munka folyt volna, mint Budapesten? Igaz, csak voltunk. Mert ma nem akar dolgozni senki. Nosza hát! Elő egy frázissal. Talán attól észbe kap a nép. Nem Uraim! maradjunk csak a régi jelszónál, mert Budapest fürdőváros! —»nemcsak Bár- czy, hanem a jó Isten kegyelméből és e természettől ingyen kapott kincsünket ne dobjuk a szemétre. Azután meg bizony kulturvárossá, világvárossá is kell lennünk.“ Jókedvében régebben egyszer Joano- vich Pál elnevezte Budapestet — „bódéváros“-naY. egyizben és megrajzolta azt a sívár képet, mely elcsúfítja Budát is, Pestet is azokkal a bódécsoportokkal, amiket savanyúvizes ládákból, kátránylemezekből és öreg kosarakból tákolnak össze az árusok. Tagadhatatlan, hogy van ebben valami pittoreszk vonás és ahogy Glückstahl Samu mondja — „Ez az élet!“ — de azért egy fürdőváros mégsem tűrheti meg ezt a bódérendszert, mely piszkot termel és nappal is künn sétáló patkányokat, A poloskák városa nevet is megkapta Budapest hivatalosan vitában, ahol nekünk szolgáltattak igazságot, mert akadt bizottsági tag, akinek Drezdában panaszkodtak arról, hogy Budapesten a poloskák agyoucsípték. Az egyik indítványozó szerint a fertőtlenítő intézetnek nagyon megfelelő feladatát képezné, ha megbízatnék azzal, hogy iparkodjék tőle telhetőén arra, hogy a lakásokat fertőtlenítse a poloskáktól is, mert tudjuk nagyon jól, hogy ezek az élősdiek mindenféle betegséget hurcolnak át egyik emberről a másikra. Németh Béla azt kívánta Budapest jóhíre érdekében, hogy legalább ne hirdessük ezt a poloskajárványt ilyen hangosan. Volt olyan városatya, aki a tüdővész rohamos terjedését is a poloskáknak tulajdonítja, mire Budapestet egy új jelzővel látták- el: — a „tüdőbetegek Városa“. Gallina Frigyes tanácsnok pedig „mintavárost“ szeretne itt teremteni, ami talán nehéz lesz. Mindezeknél szerencsésebb és kedvesebb a „diákváros" elnevezés, amely név szépen összeegyeztethető a fürdővárossal és mindenki előtt tisztán áll a tény, hogy diákság számára sokkal alkalmatosabb hely Buda mint Pest. Be- látta a város ezt akkor, amikor a hűvösvölgyi diáktelepet létesítette. A csendesebb, szolidabb diákélet minden feltétele megvan Budán. A levegőn kezdve minden életkérdésen* keresztül. S ami fő, megvan hozzá a diákság is, a műegyetemi hallgatókban. Idővel okvetlenül ide kerül a tudomány-egyetem minden fakultása, kivéve az» orvosit, melyet a kórházak kötnek Pesthez. Maga a tanács mond lesújtó Ítéletet Pest felett e téren, amikor előterjesztésében azt mondja, hogy: „A lakásviszonyok fokozatos megromlásával az albérleti viszonyok is nagy mértékben alkalmatlanná váltak arra, hogy a vidékről felkerülő férfi és egyre több női főiskolai hallgató, anyagi viszonyainak megfelelő és emellett testi-lelki érdekeit nem sértő módon jussanak az albérletben lakáshoz. Az idevonatkozó felvételek igazolták, hogy a diákság egyike ama lakórétegeknek, amely szerény anyagi helyzeténél fogva a legegészségtelenebb lakásalkalmatosságokat is kibérli és gyakran többedmagáva! olyan zsúfoltság-- ban és illetve olyan erkölcsi környezetben él, amelyet a nemzet jövendő vezető rétegének fejlődése szempontjából egyenesen veszedelmesnek kell mondani.“ Budán ma még lehetne öntudatosan megfelelő diákvárost létesíteni egyetemmel akár a Vízivárosban is. De elő kellene segíteni azzal is, hogy a közelben építendő házakban minden lakáshoz kiilönbejáratú szobák is épüljenek, akár a diákok, akár a szegényebb íür- dővendégek számára. A diákváros kellemes akkordjával szerettem volna befejezni, de a legfontosabb elnevezésről még nem esett szó. Budapest az „ígéretek városa", ami annál jogosultabb., mert maga ez a város is csak egy szép nagy — ígéret. Dubonai Pál Az elmaradt Éljen rendkívüli módon jellemzi a mai viszonyokat — írja nekünk Buda egyik közismert politikusa, — aki szintén részt vett a Ripka Ferenc főpolgármester tiszteletére rendezett Gellért szálló-beli társasvacsorán. Szombathy Kálmán ünneplő beszédében íölemlítette a Budai Társaskörrel kapcsolatosan, hogy megalakulásán részt vett Bethlen István gróf is és ott fejtette ki újabb programmját.................Más alkalommal a szónoknak félbe kellett szakítania beszédét, hogy a felcsattanó taps és éljenzésre kellő alkalmat adjon, de ezen a társasvacsorán — mintha valami ismeretlen kínai mandarinról és nem Magyarország újjáteremtőjéről, Bethlen Istvánról lett volna szó, — egyetlen taps, egyetlen éljen sem hangzott el. Ennyi szervilizmust mégsem tételeztem fel a budaiakról, akik hamar elfeledték, hogy az ottlévők nagy része tisztán és egyedül Bethlen Istvánnak köszönheti, hogy ma az, a ki és a mi. Elfeledték, hogy Bethlen István gróf két kézzel szórta a módot és alkalmat az érvényesülésre és olyanokat emelt maga mellé a magasba, akik nélküle oly magasra és olyan befolyáshoz sohasem jutottak volna. De elfeledték azt is, hogy az a Bethlen István ma is vezére az Egységes pártnak, ma is a politikai helyzet ura és aki épen azért volt kénytelen lemondani — egyelőre — az uralomról, mert túlsókat adott másoknak. Ne feledjék azt sem, hogy Bethlen István, a ki oly zsenialitással tudott fordítani ennek a — már elveszettnek látszó — országnak a sorsán és aki most lerázta magáról a munkáját bénító kölöncöket, — új fordulatot teremtve, kellő időben visszatér és talán egy pillanatra megáll a hálátlanságnak e piramisa előtt. Muzulmán oppozició? A szent István- napi muzulmán istentisztelet és az azt követő nemzeti ünnepség, főleg a mufti bátor beszéde okozott megrökönyödést a szerb és török követségen. Ez ügyben vasárnap délben a török követségen értekezlet volt, amelyen megjelentek a bécsi török követségről is néhányan. összesen 17-en voltak jelen. A gyűlésen szemrehányásokkal illették Abdul Latif effendi, megválasztott budai ká- dit, hogy nem volt informálva a magyar állampolgárságú moszlimek vallásközségének törvényes megalakulásáról és a magyar izlám-hitfelekezet ügyeiről. Tudvalevő, hogy az 1916. évi XVII. törvénycikk az izlám-vállásról s annak elismeréséről világosan intézkedik, idegen állampolgároknak, bárha moszlimek is, nincs beleszólása az autonóm és független magyar izlüm-hitfelekezet belügyeibe. Ezt használják fel indokolásul a törökök is s így a magyar izlám ügyeivel szemben passzív reszisztencia mellett döntöttek. Hogy ezzel szemben mi a hivatalos török álláspont, nem tudjuk, az bizonyos, hogy 400 millió konservativ muzulmán a legnagyobb érdeklődéssel kíséri a magyar izlám megmozdulását és eddigi lépéseit teljesen helyesli, amiről a nagyszámú üdvözlő távirat és levél tanúskodik. Allah nevében megyünk előre! Mohamedán-magyar Kulturkomité. A falhoz állított Buda! Óbudán, az egyik társaskörben mozgalom indult meg az iránt, hogy számon kell kérni azoktól a várospolitikusoktól, akik a hidépjtés kérdését oly pozitív alakban felvetették, úgy a községi, mint az országos választások alkalmával, hogy ezekre a kijelentésekre be is rendezkedett Óbuda polgársága, — számon kell kérni' e nagyhorderejű, Óbuda jövőjét megalapozó, a pusztuló polgárság jólétét és gyarapodását biztosító közmunka elmaradásának valódi okát. Mert minden kortesbeszéd - tisztelet néhány kivételnek — valóságos licitálás volt, hogy ki tud többet, jobbat, sürgősebbet ígérni e téren, — akár Óbudán szónokolt, akár Kelenföl- dön. Miniszterelnöki, pénzügyi, kereskedelemügyi miniszterek hivatalos kijelentéseire hivatkoztak és mindenki verte a mellét, hogy ő és epredül ő hozza ezt az áldást Budára és Budának. Kelenföldön voltak szkeptikusok, akik nem vették ezt készpénznek még akkor sem, amikor megindult a lágymányosi mocsár {eltöltése, mert tudták, hogy a hídépítés megkezdésére kitűzött időre még a ieltöltés sem készül el, amit a tények most utólag beigazoltak, mert a feltöltés a kitűzött határidőre nem készült el. De Óbudán, ott nagyon komolyan vették ezeket a be- mennydörgött ígéreteket.. Óbudán visszacsináltak már kész telek- és házeladásra vonatkozó szerződéseket, visszaadták az építészeknek a már kész és megrendelt házépítő terveket. Ott vásároltak házakat, ahol új üzletek nyíltak volna, hogy a hídépítés idején és azután a fölépült új városban új gazdasági életet folytassanak. Ott ezek a nagyhangú kijelentések felforgatták a gazdasági életet, amiben tönkrementek egyes polgári családok. Mert e félhivatalos kortesbeszédek arról is zengtek sziréndalokat, hogy ezekhez a hidakhoz meg van a pénzfedezet, meg van minden, csak éppen a sorrendben volt eltérés aszerint, hogy hol szónokoltak. Óbudán mindig az óbudai híd épült előbb, Kelenföldön pedig a borárostéri. Itt nem egyes _ képviselőjelöltekről, vagy politikusokról van szó, mert mind ezt csinálta és minden párt. A budai polgárság föltétlenül számon fogja kérni ezt a keserves csalódást hozó eljárást és — ha már a falhoz állították Budát — ráfesti arra a falra az ördö- göt; — a nagy lépésekkel közeledő új választások fekete rémét. (d. i.) CLz Jztam TbucLún Idegenforgalmi szempontból rendkívül fontos és érdekes kérdés a mohammedán zarándoklatok ügye Budára, Gül-Baba sírjához, mint főbúcsújáró helyre. Az izlám világának nemcsak Mekka és Medina az egyedüli zarándokhelyek, ott vannak még Jeruzsálem, Kairuwán, Ker- bela, Meshed Ali és nem egy szent hely Marokkóban. De történelmi tény, hogy Európában Buda; ItiT ősi Budim volt az egyetlen komoly, nagy zarándok- . hely, melyet évszázadokon át kerestek fel a moszlimek a világ minden tájáról és a szertartásokat a Gül-Baba türbéje közelében, a Rózsadombon és a Vérhalmon végezték el. Sokan aztán még Hamzsabéget, a Törökugratót, a Szent Endre és Pomáz között fekvő Pilishegyekben lévő csodaforrásokat is felkeresték. Az európai mohammedánok, főleg a szláv anyanyelvűek állandóan megtartották a Gül-Baba zarándoklatokat, sőt eseteket tudunk a hatvanas évekből, amikor marokkói arabok is eljöttek a szent Rózsadombra. A világháború megakasztotta a rendszeres zarándoklatokat, s a háború alatt csak a moszlim katonák látogatták Gül-Baba sírját és a békekötések után már csak egyes vallásos moszlimek, akiknek nem adtak útlevelet Mekkába, jöttek et hozzánk. E téren is sok a teendő. Szükségtelen magyarázni, hogy tisztán az idegenforgalom szempontjból, minden vallási vonatkozást kikapcsolva a kérdés taglalásánál, mit jelent a francia fiskusnak Lourdes, az osztrákoknak Mariazell, Palesztinának Jeruzsálem, az arab királyoknak Mekka. Akiket illet, nem gondolnak arra, hogy a lerongyolódott Magyarországnak s a kínlódó fővárosnak mit jelentene, ha Buda újból az izlám egyik elsőrendű kulturális fellegvára lenne és zarándok- helye az igazhívő moszlimek százezreinek? Itt vannak a régi moszlim fürdők, az iszlám történelem annyi drága emléke és szent helyei. De itt van mint második fontos kérdés a collegium islamlticuiu. Ez szintén létérdeke Magyarországnak. Ha izlám vallásu ifjak százai nevelődnek nálunk, mindmegannyi apostola lehet a magjrar múltnak, kultúrának és jövőnek ott keleten. A Klebelsbergi elgondolás a sok collegium hungaricummal a külföldön elisme- résreméltó ténykedés, csak az volt az eredeti bűne, hogy nyugati városok helyett a Keleten kellett volna felállítani azok egy részét. Svájcban többezer muzulmán ifjút nevelnek, Párisban, Berlinben, Londonban szintén. A bécsi Teréziánum tele van moszlim ifjakkal, a bécsi egyetem, Polytechnika, állatorvosi főiskola szintén. De Bécsben van collegium, vallási felügyelet, Istentiszteleti lehetőség, s ami fő. rituális étkezés és ellátás. Ez az, ami nagy vonzóerőt gyakorol a keleti mohammedánokra. Pedig mi sokkal különben tudnánk ellátni fajrokon moszlim testvéreinket. Hiszen Buda most már mohantmedán főpapi székhely, sőt Budun történelmileg ismert szent helye az izlámnak, ami a legsúlyosabb körülmény. Azután mi jóval olcsóbban tudjuk megfelelően ellátni a moszlim Ifjúságot. Nemcsak az egyetemieket, hanem a közép- iskolásokat is. Rendszeres hittanoktatásban részesíthetnők, ami Becsben és Svájcban nincs. Svájci prospektust láttam, mely szerint egy ifjú moszlim gimnázista teljes ellátása és tanításáért elkérnek havi ötszáz dollárt. Egyetemistáért hatszázat. Ez nem barátsá- go eljárás á moszlimckkel szemben. És éppen ezért ügyes kézzel megfogva ezt, még az idén ide tudnánk hozni kétszáznál több ifjút. A harmadik fontos kérdést tárgyalja az a levél, amelyet a táncoló dervisek érdemes és tiszteletreméltó selkje (kolostorfőnöke) intézett a budai muftihoz, méltó feltűnést keltett és mindenfelé felkeltette az érdeklődést. Egy ilyen rendház, mely az utolsó lenne Európában, óriási vonzóerőt gyakorolna nemcsak az igazhitű moszlimekre, hanem az idegenekre is. Miután az ilyen kolostor áttelepítése hozzánk és itteni szereplése tisztán vallási belügye az izlámnak és az istentiszteletek kiegészítő része, tehát a vallás szabad gyakorlatáról szóló magyart alaptörvény védelme alatt áll, a kérdés úgy, ahogyan egyes élelmes emberek megoldani szeretnék, megoldható nem lesz. Itt nem ajak- négerekről, vagy cirkuszi attrakcióról van szó. Természetes, hogy egy ilyen kolostor valamely világvárosban idegenforgalmi szempontból páratlan vonzóerőt gyakorolna az idegenekre és máshonnan is történt már tapogatódzás, hogy nem lehetne-e a táncolókat oda telepíteni, de a mufti hivatala eddig elutasító álláspontra helyezkedik. Budán ugyanis már volt a táncoló derviseknek kolostora és Ferenc József alatt egy rendházat fenn is tartottak Boszniában, mely innét származott oda a török hódoltság megszűnése után. Tehát nálunk a jogfolytonosság és történelmi tradíció is megvan. Ezért nem szabad engedni, hogy élelmes, jó szimatu üzletemberek elvigyék előlünk külföldre az Allah dicsőségét rituális táncokkal szolgáló izlám-szerzeteseket. A budai mufti őrködik érdekeik felett és az izlám-felekezet főhatósága már érintkezésbe lépett a seikkel, hogy idegen befolyások ne érvényesülhessenek. Nem lehet érdeke sem az államnak, sem a fővárosnak, hogy bárki kedvéért, legyen az iroda, ember, vagy más intézmény, el- szaiasszon olyan alkalmat, mint az izlámnak 250 év! szünetelés után való bekapcsolódását kulturális és idegenforgalmi életünkbe. A mohammedán kultur-komité egymaga dolgozott eddig és úgy keleti gazdasági, mint kulturális-iszlamita szempontból óriási eredményeket ért el, de mit érhetne el, ha megértéssel találkozna nehéz munkája államnál, fővárosnál s nem volna egészen magára hagyatva. Az izlám kérdése ma a legfontosabb kérdések egyike a fuldokló Magyarországon, úgy kulturális, politikai, gazdasági, külkereskedelmi, mint idegenforgalmi és diplomáciai szempontból. A Keleti-izlamita orientációt eliminálni nem lehet többé, ha feltámadásunkat s jövőnket biztosítani akarjuk. Komoly, igaz, őszinte segítséget csak a Kelettől várhatunk, de azt ki kell érdemelnünk. Úgy kell előkészíteni a Keletiek fogadását, hogy azonnal otthonosan érezzék magukat nálunk s ne legyenek .kiszolgáltatva a különféle balkezü irodák hozzá nem értő működésének, mert nem protekciós zúgkávéházakban akarnak ebédelni, s vacsoráim keleti testvéreink, hanem magyar1 úri ellátást várnak el tőlünk, ha idejönnek. —ő —n. Az elhanyagolt hegyvidék újabban mégis valami méltánylásra talál és ha egyebet nem is, de az útjait rendezik. Ez a budai hegyvidék gazdasági fejlődésének egyik alapja és némi fantáziával már elképzelhető, hogy évtizedek múlva a budai hegyvidéken, miképpen alakulnak ki a parkok, a ligetek s azokban csodaszép szobor-, csoportozatok, — a parkok mellett sportpályák a tennisz, a football, a sí, a lovaglás és más sportnemek részére. Fürdőmedencék épülnek, és a hegyvidék minden részének meglesz a maga attrakciója. Meg kellene szerkeszteni a hegyvidék fejlesztésének részletes programmját s azt két részre fel kell osztani. Az első rész szolgálja és felöleli a hegyvidéken és a villaterületeken lakó polgárság érdekeit, — a másik rész szolgálja Budának világfiirdővé való átalakulását és az ideözöplő idegen- forgalom nagy érdekeit tartja szemelőtt. A jó autóutak, a szerpentinutakat röviden átszelő, kedves gyalogutak, hatásos világítás, viz, csatorna, gáz, hegyi templomok, mesterséges vízesések és tavak szépen összhangba hozhatók a kirándulók számára is készült pánkok és ligetekkel, kilátókkal, vendéglőkkel, túrista-házakkal, szállodákkal és a különféle attrakciókkal. Az építkezésre nem igen alkalmas helyek is értékesíthetők. A Hunyadi-orom körül föl kell építeni a Lendl Adolf által tervezett „ősállatok" állatkertiét. Csodájára járna az egész város, az ország és a nagyvilág, ha természetes nagyságban itt láthaná cementből alkotva mindazokat az ősállatokat, amiket a tudomány már rekonstruált, be- . állítva őket. az -akkori életviszonyok közé egymással küzdve a létért. Valamely . sziklásoldalon megvalósítható a gyermekek örömére az összes kecskefaj- ták állatkertié, ahol a zergétől a kőszáli kecskén át a fejhető házi kecskéig elevenen látná azokat a gyermek és ott ihatná a frissen fejt kecsketejet. A Pálvölgyi cseppköbarlang kellően berendezve éppen úgy vonzaná a közönséget, mint a Gellérthegyre tervezett nemzeti kálvária, vagy a Mátyáshegyen megnyitandó Attila-park. Kedves harmóniába olvasztaná mindezt a kertek rácsán át kandikáló nemes gyümölcs, a konyhakertészet remekei, a minta méhészet, házinyúl esetleg ezüstrókát tenyésztő telepek. Az itt nyaraló villatulajdonosok segítenék élelmezni Budapestet, ellátva azt finom főzelékkel, gombával, baromfival — kettős célt szolgálva így. Az ilyen programmnak első részére jogosan tart igényt a hegyvidék lakossága. — másik részére pedig egész Budapest — sőt az egész ország — közönsége. A török löpormalom-ról azt írja Evlia török utazó, hogy a mai Lukács-fürdő helyén állott és Baruthkáhé-nak nevezték. Ez egy kis váracska volt a Duna partján, amely-, nek négy sarkán egy-egy nagy torony emelkedett. A várat kelet felé néző vaskapu zárta el. A vári körül, azzal összefüggésben voltak a kőből épült lőporraktárak és a gyár műhelyei. A vár élén etgy külön parancsnok állott, védelmére pedig egy század vérteskatona volt kirendelve. Hadi szertára ágyúkkal és puskákkal volt fölszerelve. Családos ember e várban nem lakhatott. A gyár engerkerekeit a melegfürdőkből kifolyó víz forgatta. A lőporkészítést és elraktározását a török hadsereg külön osztálya, a bárutdsik végezték, a lő- porgyátáshoz szükséges edényeket és egyéb eszközöket pedig Kecskemét, Czeg- léd és Kőrö városok voltak kötelesek a gyárba szállítani. A törököknek igen sok bajuk volt a lőpor gyakori felrobbanása miatt, ami a gyárat sokszor elpusztította. Ezért csak télen, valamint ősszel és tavasszal dolgoztak a lőporgyárban, míg nyáron, ha nagy* volt a meleg, beszüntették a munkát. Amikor a gyár üzemben volt, senki oda be nem juthatott, és szigorúan tiltva volt a dohányzás. A löporgyár raktáraiban elhelyezett lőport szükség esetén földalatti folyosón, amelyet Bél Mátyás szerint 1719-ben egy ház építése alkalmával meg is találtak, a várba szállították. A me- legfürdök vize nemcsak a lőpormalom, hanem a Barutkháné várán kívül fekvő lisztesmalmok kerekeit is hajtotta. A vár körül fekvő pompás kerteket, réteket, rózsaligeteket különös előszeretettel keresték fel a budaiak, még a tudós, előkelő és magasrangú emberek is, akik ide jártak szórakozni. De első sorban az asszonyokat és leányokat csábította ide az a babonás hiedelem, hogy összes kívánságaik teljesülnek, ha a melegforrás vizében negyvenszer megmosakodnak. X L1
