Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-08-09 / 1051. szám

Budai Napid 1931 augusztus 9 . mini- vet. úgy arat, MAUTHNER magnál' Jobbat sehol sem kaphatl MAUTHNER ÖDÖN «^^***k» kedelmí részvénytársaság Telefon: 463—65. MAUTHNER MAG Al^!.!L1.67.!'áUTHNERÉK, BUDAPESTÉ Központ: VII.. Rottenbiller-u. 33. - Fióküzlet: IV., Kossuth Lajos-u. 4. Nagy főárjegyzék, mely növényár­jegyzéket Is tartalmaz, ingyen és bérmentve. a FerencrendieK templomával szemben. SZENT Qettér t gyógyfürdő Xunfm- éVnapfurdő Külön férfi és női osztály. A legmodernebb berendezés. -nkUéozett személyzet kai- „Oda repüli magyar testvér! keletre, a turáni népek felé és ott hirdesd, hogy a magyar igazság hívla őket. A közönség szívesen fogadta ezt a fel­hívást, de még szívesebben fogadta GEGUS DANIEL ny. fökapitányhelyettes felszólalását, aki a háború mártír asszonyaihoz hasonlította Endresz Györgynét, mert valóságos mar- tiromság volt az a néhány nap. a"lltJ’°s férjéért remegve, aggódva töltött el. _JElnd- reszné éltetésében már az egész közönség vett részt és körülrajongta szeretettel bátor magyar repülő nejét. Általános figyelem és érdeklődés közt állott fel ENDRESZ GYÖRGY, az ünnepelt és egyszerű, kedves szóval köszönte meg az ünneplést pilótatársa, Aítr gyár Sándor és mecénásuk, Szalűy Emil nevében, azzal fejezve be szavait: — Budáról indultam, Budára tértem vissz a! Képzelhető, hogy mi, budaiak, micsoda örömmel tapsoltunk e szavaknak és éltet tűk azt,' aki elmondotta. Mindenki csak' azt sajnálta, hogy ez estén Magyar Sándor Szekszárdon, Szalay Emil pedig Győrött a rokonainál tartózkodott. Az ünneplő közönség későn éjfélutánig maradt együtt, a fiatalság táncra perdült és megtáncoltatták még Endresz Györgyöt is, akiről kiderült, hogy amilyen kiváló pilóta, olyan pompás táncos is. Az ünneplők között volt Prodam Guidó, a legrégibb repülők egyike is. Sz. J. TiirdőüQyi ankét A Budai Társaskörben a Hoor Tempis Mór dr elnöklése alatt lefolyt és Kapcza Imre által rendezett ankéton sok minden oldalról megvilágították a fürdő­a küefőtd imádása Előadta: dr. Szentirmai Imréné, a székes- fővárosi törvényhatósági bizottság tagja. Az ankétot vezető elnökségnek az a ha­tározott kívánsága, hogy női mentalitás is kifejezést nyerjen a fürdőügyi vitában. De ebben a kérdésben nincsenek különleges női szempontok. Az eddigi felszólalók ki­fejtették azokat a módokat és eszközöket, amelyek kellő pénz segítségével fürdő­várossá alakítják át a főváros budai részét. Ezért néhány olyan ötletet szeretnék fel­vetni, amely nem kerül anyagi áldozatba. Bizonyos, hogy Budapestnek gyógyerejű forrásai vannak, ezt tudós orvosok döntöt­ték el. A klímája is egészséges. Nem elég azonban valamely igazságot felfedezni, azt át kell vinnünk a köztudatba. De, amikor propagandát csinálunk Buda világfürdönek, szembetalálkozunk egy óriási akadállyal: —- ez a magyarok szeretete, imádata a külföld iránt. A politikus külföldön keres mintát, a bibliofil a külföldi írókat olvassa, az üdülésre vágyó a külföldi fát, vizet, hegyet siébbirek látja a mienknél. Ezt a különös rajongást a magyar ember két nemzeti jellemvonása: a lojalitás és lova­giasság magyarázza meg. A főurak és a köznemesség hozzáidomult az udvar leve­gőjéhez hűségből és galantériából, meg­szokta, megkedvelte azt, ami idegen. Ez ellen kell küzdeniink és arra kell bírnunk mindenkit, hogy szakítson a külfölddel és maradjon itthon. Rengeteg pénzt visznek külföldre, Kar'lsbadba, Abbáziába és más üdülőhelyekre. Nem olyan nagy boldogság a külföldi tartózkodás, mint ahogy sokan elképzelik. Nincs meg az otthoni kénye­lem, hiányzik a jó koszt, a kedves embe­rek, a jó társaság. Az itthonmaradásra mutassanak példát a születési-, a pénz-, a szellemi-arisztokraták. Ha ők sütkérez­nek az élet napfényében, vegyék ki a köte­lességteljesítésből is a részüket, rendezze­nek itt, Pesten mulatságokat, bálokat, garden-partykat és itt költse el mindenki a pénzét. De ez még nem elegendő. Szük­séges, hogy az orvosok a betegeknek ren­ügyet és idegenforgalmat, de az előadók között feltétlenül nagy érdeklődésre tart­hat számot az alább közölt előadás. deli ék a budai fürdőket. Minden betegséget, amit csak lehet, gyógyítsanak budai forrás­vízzel és fürdővel. Ezenkívül írjanak az orvosok élénk, eleven, érdekes cikkeket, könyveket a budai hővizekről. Nem holmi érthetetlen orvosi nyelven, hanem köny- nyen érthető, stílusban, leírva a preven­tív intézkedéseket, a betegség tüneteit és a gyógykezelés módját. Ha a betegek meg­gyógyulnak és a gyógyulásnak híre megy, megszületik az emberek lelkében az a hit, amely Lourdes búcsújáróhelyet olyan gaz­daggá és híressé tette. -Szentül kell hin­nünk a források gyógyító erejében, máso­kat, mindenkit meg kell győznünk erről és, ha valamennyien, át vagyunk hatva attól, hogy a budai források rendbehozzák egész­ségünket, akkor az egészségért, a legdrá­gább kincsért, minden áldozatra hajlandók vagyunk. Az a főgondolatom, hogy senki­nek másnak, idegennek a segítségében nem bízhatunk, csak egyedül önmagunkban. Segíts magadon és az Isten is megsegít. Amikor a nemzetek sorsdöntő órák élet- veszélyes pillanatait élik, rendesen felesz­mélnek közönyükből, fásultságukból és a legnagyobb lelkesedéssel kezdenek hozzá a bajok orvoslásához. így volt ez Besse­nyei György idejében és a szabadságharc előtt is, a nemzeti érzés mindennél erő­sebbé vált a magyarok lelkében. Most is itt van a veszély és csak önmagunkban bízhatunk. Erős meggyőződéssel hiszem, hogy ebben az élet-halál küzdelemben ösz- szefogott erővel ki fogjuk vívni a diadalt. Budai titok Megmagyarázom, hogy merre van a világhírű Hunyadi János keserűvízforrás. Ha végigmegyünk a Péterhegyi-úton, jobb­ról esik a Boldizsár-út, a Neszmélyi-utca, a Mikes Kelemen-utca s egy-két dülőút után érünk a Poprádi-útra. Ott van a Hunyadi János keserűvízforrás, mely egyetlen és páratlan a világon. De ne adja az ég, hogy valakinek külföldről ismerőse jöjjön, aki megnézné ezeket a forrásokat, mert — ki tudná megmondani, hogy ez az isten­áldotta hely merre is van? Karlsbadban az egész város gyújtó­pontja a forrás. Minden ennek a szolgála­tában épült. Nálunk poros, piszkos dűlő- utakon juthat csak el a keserűvízforrások­hoz az ember, valahol a város végén is túl, túl a kelenföldi pályaudvaron. Pedig a Hunyadi János keserűvízforrás van olyan nagyhírű, van olyan gyógyerejű, mint Karlsbad. Itt nincs park, Kurhaus, Wandelhalle, Hotel, de még egy pad sincsen itt, ahol a kíváncsi forráskutató fáradságos útját ki­pihenhetné. Itt nincs semmi, ami ezt a he­lyet megkedveltetné. De nincs annak nyo­ma a városházán 'sem, hogy ott valaha valaki e világhírű kincsnek méltó keretbe való foglalására gondolt volna. Nincs róla semmiféle akta és nálunk csak az aktákat intézik el — 8—2-ig délelőtt. Délután be van csukva a városházi. aktagyár. Pedig, ha néhány évtizeddel ezelőtt a városházán ráeszméltek volna, hogy itt a budai föld micsoda világraszóló kincseket rejt s ott megfelelően berendezkedtek vol­na, akkor ma már százezer idegen keresné fel ezt a gyógyforrást és sok-sok millió jutott volna a polgárság zsebébe. És von­tak-e valamikor valakit felelősségre ezért a mulasztásért? Nem hiszem. Hanem megfúrták a Vársollgetet rette­netes mélységre, ahol megtalálták a Budá­ról fokozatosan mind mélyebbre húzódó hévvizek egyikét ahogy azt Schafarzik tanár a Hollós Mátyás Társaság fürdőügyi ankétjén kimutatta"— és csináltak egy új fürdőt, szépet, nagyarányút, hasznosat, de amelyhez hasonló’van Európában néhány száz. Mindig csak a fürdővizet keresték, amilyen ezrével Vän és soha az ivókúrára alkalmas gyógyforrásokat, amelyek a vi­lághírt adják. (D. P-) Kiklopsz falak. Budának szerencsés fek­vése az elhibázott útépítés révén csúfsá­gára van, mert, felikor még nem mertek merész utakat építeni, de a polgárság költségesebb palotákat emelt a szűk utcák­ban, megromlott á: szabályozás lehetősége. Most aztán már számolni kell az adott helyzettel és így állanak elő azok a lehe­tetlen, dísztelen törések és lejtők, amiken a város csak egy módon tud segíteni: kiklopsz falak építésével. Mert egy helyen, valahol, csak megjárja, de mindig csak ez, — primitív hatást kelt. Most, hogy a Rózsadombra vivő" szerpentin út kiépült régen és a Rózsadomb egész úthálózata átépítés alá kerül1,'de a hegyvidéken más­hol is kénytelen eizel a város számolni — szóvá kellett tennünk újból, nehogy divattá váljék szép Buda csúfságára. A Magyar Mérnök és Építész‘Egylet már írt ki pályá­zatokat, melyek eáít a Margithídra meredő falszörnyeteget hivatva volnának archi- tektónikusan kikéfpjezni; csakhogy ez már eső után köpönYeAr' Nálunk mindig- utólag jönnek a jó gondolatok és minden üdvös eszmével lekésünk, öreg, nagyszakállú emberek lesznek 'iúái‘ az unokáink, amikor ismét sor kerül’ é szerpentin útra, amit most jól-rosszul elintézett a város a maga részéről. Addig is tbefutja a fal tövébe ül­tetett vadszőlő és Játyolt von az idétlen falra, mintha maga is szégyellené, hogy rettenetes költséggel csak ily primitív dolgokat alkotnak a világvárosnak induló Budapest urai. Azt a tanulságot mégis le kell vonni ebből, hogy előbb J^ell az esz­ményi pályázat s csak ennek birtokában adható ki a vállalkozás. A Margitszigeten egy nyilvános mérle­gen ez a felírás -díszeleg: „Először fel- állani a talapzatra, a kezeket leereszteni, nyugodtan állni, azután 10 fillért bedobni.“ Megkíséreltem, hogy pontosan kövessem ezt az utasítást, de sehogy sem sikerült. Ha kezeimet leeresztettem és nyugodtan álltam, nem tudtam bedobni a 10 fillért, ha bedobtam, nem tudtam leereszteni a kezei­met. Kénytelen voltam más mérleget ke­resni. így lehetett volna! Andrássy Gyula gróf, a volt külügyminiszter és magyar minisz­terelnök mondotta volt akkoriban, amikor a Sugár-utat (mai Andrássy-út) tervezték, hogy Budapestnek több a szerencséje, mint vezetőinek az előrelátása, mert Európa legforróbb kénes gyógyforrásához vezet az új Sugár-út, amelynek külső részére villaszerű házakat terveznek. Minden villa kész hotel lesz, ahol megszállhatnak a reumás orosz nagyhercegek, mert a gyógy­forrás vizét bevezetik minden villába és otthon végezheti kúráját mindenki téfen- nyáron. Ez a jóslás nem vált be. Az artézi forró gyógyvizet nem vezették be a vil­lákba, pedig fűthetné az egész Andrássy- utat, ami igazán nem lett volna nagy do­log és így elmaradtak az orosz nagyherce­gek is. — Hát Budán? — ahol lépten-nyo- mon van hővizfi forrás. Igaz, hogy azok­hoz nem vezetnek sugárutak, mintahogy az új Boráros-tér—Lágymányos híd tenge­lyében sem akar építeni a keserűvízforrá­sokhoz vezető sugárutat a város. Pedig egy egész város szebb és biztosabb fejlő­dése függ attól, — no — és a fürdőügy nagy kérdése is. Gyakorlati tanácsok A hozzánk intézett kérdések közül né­hányra most választ találunk a „Termé­szettudományi Közlöny“ legutolsó számá­ban s a lap szíves engedelmével alábbiak­ban közöljük azokat. Fürdőkád tisztítása. A fehér zománccal bevont fürdőkádon a lerakódás nagyrész­ben a vízből kivált kalciumkarbonát, amit legkönnyebben sósavval lehet leoldani. Melegítés a hatást gyorsítja. Előfordul az is, hogy hozzákeveredett szerves eredetű tisztátalanságoktól a réteg jobban tapad és ellentáll a tisztításnak. Ekkor lehet me­chanikai eszközt is segítségül venni. Igen jó ebben a tekintetben a „Vim“-nek neve­zett finomszemcséjű tisztftószer, mely nem karcolja meg a zománcot. Szódával nem ajánlatos a tisztítás, mert a szóda, ha kis mértékben is, a zománc üveganyagát tá­madja meg. Dr. V. L. Vasrozsda eltávolítása. Vastagabb rozs­daréteget eltávolíthatunk tömény stanno- (ón)klorid oldatba való bemártással s ab­ban huzamosabb ideig való áztatással. Ez az áztatási idő a rozsda vastagsága sze­rint néhány ólától egy egész napig is ter­jedhet. Azután a tárgyat vízzel, majd ammóniákkal le kell mosni és megszárí­tani. Lehet használni stannoklorid oldatot is, valamint ammóniák helyett szódát. Rózsdatisztítás céljából használható az abszolút borszesz és krétapor, vagy pedig a petróleum is. Rozsdásodástól megóvjuk bizonyos tekintetben a vastárgyakat, ha .tisztítás után vazelinnel, viasszal, , vagy zapponlakkal vonjuk be. Az utóbbi igen gondos tisztítást, jártasságot és por­mentes levegőt igényel. Sokszor elegendő, ha a tárgyat mészvízbe mártás után jól megszárítjuk. Bevonhatjuk 1 s. r. paraffin­nak 200 s. r. benzines oldatával is. Kielé­gítő védelmet nyújt azután a jó fémbe­vonat, így a cinkezés, ónozás, nikkelezés, krómozás, ezüstözés és aranyozás, stb. Dr. M. V. KIRÁLY-FÜRDŐ Epltatta 1556-öan KARA HUSTAFA budai basa. Budán, II., FÖ-uRca 84. sz. IC fol/flC sz^nsavas “átront, szénsavas lÜ lUAUu mc8Ze1, szénsavas klómatriumot és magnéziumot tartalmazó hóvvlz köszvény, csúz-, bor- és csontbeteg­ségek, fém mérgezés, máj-,lép-, méh-, húgyhólyagbánta Írnak, gyomorhurut és alhasi pangás ellen. Kádfürdők: egész napon át. férfiaknak .... reggel 5—I. nőknek hétköznap d. u. 2—7. JDókára.! Gőzfürdők: RÓMAI FÜRDŐ ÓBUDA —AKV1NKUM Kitűnő konyha. — A források napi hozama 160.000 hekto­liter rádioaktiv thermálviz A szentendrei HÉV vasútnak a MFTR hajóknak és az ÚJPESTI átkelő propellernek állomása Még egy 8 szobás és néhány 2 szobás lakát hal­lal, modern kivitelben (közponil fűtés, meleg vízszolgál !a- táa. gözszáritó, stb.) ördKIetkétskónt vagy évi bérért kapható a Vérmezőre néző Attila-utca 95-99. számú társa» ház szövetkezet palotájában. Fark as rét í*1J?£b*0y.,.‘5ít k5z»« újonnan parcellázott 18 drb. 140-170 négyszögöl nagyságú telkek déli lejtővel jutányosán esetleg részletre kaphatók. Ugyan­csak Pusztaszerl-uton kilátással a Margit­szigetre 300 négyszögöles gyümölcsfákkal beépített telkek eladók. Bővebb felvilágosítást nyújt; stílus építő r. t. irodája. Telefon: Automata 557—44 és 558—36. A farkasréti telkek ügyében a helyszínen is lehet értekezni BELLEVUE SZÁLLODA ÉTTERMEIBEN ES TERASZÁN ESTE Á N C Elsőrangú koncert- és tánczeen Európa elókelö restaurantjai között foglal helyet. Füst- és por­mentes levegő. Este kétféle menü 3 és 5 pengős. Déli menü 2.50 Asztalrendelés: A. 528-48. Hungária rádium tartalmú lithiumos gyógy­forrás Budán, Erzsébethidnál IVÓ-KÚRA nyitva: reggel 7 órától este 6-ig. ■ Szénsavval telítve 1 ' HARM AT-V I Z! Még a pestiek számára is megfepetés billiárdverseny és sakk°erseny termeivel, az újonnan átépíteti kávéház, /., Alagut-u. 3. (Színkörrel szemben,) Pompás FA G Y L A L T -ja közismert. A kóoéház emeletén külön terrHek Pajtikám, Sipos halász­__ _ kert ne feledd BUDÁN III., Lajos-utca 46. Kellemes, ízletes, figyelmes Schubert barátja, a budai báró irta: Sebestyén Ede Ezernyolcszáztizennyolcban korán kezdődött a nyár. Esterházy János Károly gróf sietve hagyta ott Bécset s feleségével, gyermekeivel és Schubert Ferenc zdngora tani tóval magyarországi birtokára, Zselészre utazott A fiatal zenetanító órákat töltött el napjában Mária és Karolin grófkisasz- szonyok tanításával; az ötesztendős fiúcskával nem volt dolga, az nem ta­nult még. Amikor ráért, zongorán kí­sérte a grófné és a kisleányok meg a gróf énekét, mert igen jó hangú és te­hetséges- énekesek voltak vala­mennyien. Eleinte kissé egyhangúak voltak a házi hangversenyek. De rövidesen új vendég érkezett, aki egyszerre fölélén­kítette a házat és a hangversenyeket. Az új vendég: Schönstein Károly báró, Bécsből jött De nem bécsi em­ber volt, hanem Budán született, csu­pán a hivatala volt Bécsben, a magyar udvari kancelláriában. Egészen fiatal volt még: mindössze huszonkét esztendős, a zenetanító pe­dig huszonegy. Nagyon muzikális ifjú, szépen zongorázott és igen kellemes • világos baritonhangja volt. A grófék nagyon szerették. Bécsben gyakori vendég volt a házuknál és Zselészen 1S cS0X?ig vendégeskedett náluk. . schönstem báró olasz dalokat és ariaKat énekelt a családi hangver- - Mindenkit meghódított tisztá Sfesuí erőteljes, de mégis lágy hangjával és előadásának egészen kü­lönös bájával. Minden szereplése biztos sikert jelentett. Schubert, aki nagyon rokonszenves­nek találta, megmutatta neki néhány új dalát, amelyet Zselészen kompo­nált A bárónak nagyon megtetszettek a dalok. Másnap előadott közülük néhányat Schubert kíséretével és igen nagy sikert ért el a szerzőnek is. A_ két ifjú nagyon megbarátkozott. A báró nem akart többé olasz dalt éne­kelni, csak új barátjának a szerzemé­nyeit. Fanatikusa lett Schubertnek. A melegszívű, finom érzésű, természetes előadású fiatalember született Schu- bert-énekes volt s a közös siker hol­tig tartó barátságot font közöttük. * Az előkelő főúri szalonokban egészen más alakban jelent meg az ifjú báró ősszel, mint ahogyan tavasszal elbú­csúzott. A canzonek és canzonetták dalosa átalakult a Lied apostolává. Hiába kérték az azelőtt ellenállhatat­lan női pillantások az édes, mézes olasz dalokat és a bravúros áriákat; ha dalra nyitota száját az ifjú énekes, csak németet dalolt, legtöbbször Schubert-dalt. ö ismertette meg a da­lok igazi krémjét a társadalom kép­zelt krémjével. Schönstein báró rövid idő múlva megismerkedett Schubert egész baráti körével, sok szalonba pedig ő vezette be a zeneszerzőt. De már előbb bemu­tatta őt mindenütt, mert a dalait ha­marabb vitte el, mint öt magát. Most már egészen közös volt a társaságuk. Schwind Móric ismert rajzán, amely Spaun József vendégkoszorúját örö­kíti meg, Schubert mellett Schönstein báró is ott van és még néhány magyar barátjuk. Schubert igen nagyra tartotta fiatal barátjának zenei és ének-tehetségét, de a barátságnak még jobban örült. Érezte, meg kellett éreznie, hogy ez a lelkes apostol nem csupán ajtókat nyit meg előtte, hanem sziveket is. Tartózkodó, szinte (élénk természete szükségessé tette, hogy ilyen ragasz­kodó, megértő, mfivészlelkű és be­folyásos barát csatlakozzék hozzá. A kölcsönös vonzalom állandóan erősö­dött közöttük és Schubertnek egyre nagyobb gondot okozott, mivel mu­tassa meg háláját és nagyrabecsülését a legméltóbb módon. Sokáig várt az alkalomra, de végül megjött, Schubertnek volt egy régi ismerőse, akivel .gyermekkorában együtt volt az udvari templom énekkarában. Vagyis együtt voltak Sängerknabe-k, Ez a fiatalember — Randhartinger Benedek -— titkára volt a huszas évek elején Széchenyi Lajos grófnak, Zsófia fő­hercegnő udvarmesterének. Schubert meglátogatta egyszer a hivatalában s az asztalán észrevett egy versesköny­vet, amelynek szerzője egy Müller Vilmos nevű nemet költő volt. Amikor a gróf behívata a titkárt, Schubert belenézett a könyvbe, elolvasott né­hány költeményt és elrohant. A köny­vet magával vitte. Hazafutott, neki­esett a költeményeknek és néhánynak a zenéjét még azon éjszakán leírta. Ebből a könyvből készült a „Schöne Müllerin“ dalciklus. És ennek a dedi- kációjával tisztelte meg Schubert az ő barátját és apostolát. A munka 1823. őszén készült el és 1824. márciusában jelent meg, Schubertnek nagy dicső­ségére és barátjának nagy büszke­ségére. Áz 1824-ig év nyarát ismét együtt töltötte a két jóbarát Zselészen. Schu­bert most már egyenesen a bárónak komponálta dalait, az ő hangjához, az ö eladásmódjához és temperamentu­mához igazodott s ezekkel a dalokkal még jobban megnyerték a hűvös grófi házaspár tetszését. Schubertnek igen termékeny nyara volt ebben az esztendőben és a báró mindig a háta mögött állt, hogy ami kész munka a költő kezéből kikerül, azt nyomban hallgatóság elé vigye. Az ő erőteljes fellépésének az eredménye volt az, hogy Esterházy gróf megkérte Schubertét, foglalkozzék majd leányai tanításával Bécsben is, ha visszamen­nek. A két jóbarát együtt távozott Zselészről október közepén. Schubert megsebzett szívvel, mert Karolin gróf­kisasszony, akit már az első látogatás óta imádott, nem akarta tudomásul venni és viszonozni gyöngéd érzel­meit ... A báró humoros levélben számol be Esterházyéknak a Bécsbe utazás ké­nyelmetlenségeiről. — Utunk túlnyomóan nagy részét Morfeusz karjaiban ringatózva tettük meg, amit csak az első estén szakított meg a sötétség, mivel állandóan aggód­tunk, hogy kocsink fölborul. Noha az előfogatos ló a hibás patkolás miatt megsántult és Verebélyen újra kellett patkoltatnunk, az első napon mégis eljutottunk Diószegig... Nem nagyon kívántunk aludni s az estét kártyázás­sal töltöttük. (Tartlival és mariage- zsal.) Másnap jókor útnak indultunk és tíz órakor Pozsonyba érkeztünk, ahol csak addig időztünk, amíg lova­kat váltottunk... Délután négy óra­kor már a nagy székvárosban vol­tunk .. | Schubert magával hozott Zselészről egy gulyásreceptet. Nagyon megsze­rette ezt az ételt, amelyhez gyakran volt szerencséje. Akkor csak a cselé­dek ették és az ő konyhájukról élel­mezett zeneszerző, Bécsben karriert csinált. Schubert gyakran rendezett gulyásestet az ismerős családoknál, persze a magyaroknál: Laszny Mik- lóséknál meg Pintericséknél, ahol ilyenkor egész magyar baráti köre hi­vatalos volt. Amikor'Schubert első _ és egyúttal utolsó hangversenyére készülődni kez­dett, Schönstein báró minden követ megmozgatott, hogy minél nagyobb sikert biztosítson neki. A költő életé­nek utolsó tavaszán volt ez és arról volt szó, hogy a nagy siker megjavít­hatja egészségi állapotát. Nem így tör­tént. A siker nem maradt el, de jobbu- lást nem hozott. Már késő volt... A báró a legnagyobb önfeláldozással ápolta barátját, de ezzel nem késlel­tethette a végzetet, csak enyhítette a halódó költő szenvedését. Schubert halála után sokáig nem da­lolt a gyászoló barát. De utóbb ráesz­mélt, hogy nem némulhat el egészen, hogy dalolnia kell és tovább hirdetni a holt költő nagyságát Gyakran meg­történt hogy az érzékeny lelkű ember az emlékek hatása alatt ■ énekközben zokogásra fakadt és utána a hallgató­sága is. Ügy érezték, hogy a sokat szenve­dett, korán meghalt Költő szelleme ott lebeg közöttük...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents