Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-06-12 / 1000. szám
6 Budapest, 1930 június 12. Bufiai Napló 3 Buda felvirágoztatása írta: GÁL JENŐ dr. orszgy. képviselő Amikor 1872-ben törvényt hoztak arról, hogy Buda, Pest és Óbuda, egyesítésével megteremtsék Nagy-Magyar- ország székesfővárosát — elfelejtkeztek gondoskodni azokról az eszközökről, amelyek a budai részek egyeni- .jogúságát biztosítják. Buda a székes- főváros gondozásában inkább történelmi műemlék, semmint a lüktető eleven élet fókusa. Az idegennek megmutatjuk a királyi várpalotát, a kivilágított halászbástyát,, elvisszük őket a jánoshegyi Erzsébet-emlékhez, megfüröszt, j ük a felbecsülhetetlen értékű budai gyógyforrások egyikében és aztán — jön az elengedhetetlen bankett. Mindebből, ha van is valamelyes előnye Budának, haszna vajmi kévés. Azt hitték a régiek, hogy ha Buda lesz az ország első hivatalainak székhelye, itt lakik az államfő, a hercegprímás, a miniszterelnök, itt a közigazgatasi bíróság, a belügyminisztérium, a közmunkatanács és még sok-sok hivatal: már kész is a forgalmas élet a Duna jobbpartján. Mekkora csalódás. Elfelejtették, hogy az emberek nem szeretnek a hivatalokba járni. Oda csak az ügyes-bajos dolgok vezénylik a polgárt, s az ilyen átmeneti tartózkodás semmit se lendít Buda népességén. A modern gazdasági élet intézményeivel kell alátámasztani n budai szorgalmat, a budai komolyságot es^ a budai józan mérsékletet. Mielőtt ezekre rámutatnék, ki kell ^ emelnem annak az átfogó erőnek hiányát, ami a társadalmi polgári összeforrottság- ban kellene, hogy megnyilatkozzék. A Vár lakossága nem él lelki közösségben a Krisztinával és a Víziváros népének semmi kapcsolata a Hegyvidékkel. .Összekötőerő csak egyben nyilat- akozott meg. A sajtónak, a Budai Naplónak nagyszerű munkásságában. Minden elfogulatlan tényezőnek meg kell állapítania, hogy amit az emberek elrontottak, azt igyekezett jóvátenni a Budai Napló. A polgári front zászlótartója ez az újság, mely felülemelkedve pártokon és partikuláris érdekeken: Buda egyetemes céljainak él, kivívta mindnyájunk tiszteletét és elismerését. Köszöntőm igaz nagyrabecsüléssel a jubilleumi szánig megjelenésekor a lap szerkesztőségét, élén a fáradhatatlan, önzetlen vezérrel Vi- raág Béla felelősszerkesztővel. Buda jövőjének szolgálatában sokat jelent az ő avatott tolla és igazi budai egyénisége a szó legnemesebb értelmében. A Dunántúl igazi fővárossá ^ kell avatni a székesfőváros budai részét. Csonka-Magyarország dunántúli területének a főváros felé tartó forgalma Budán bonyolódjék le. Első kelléke ennek a gazdaságpolitikai evolúciónak a budai központi modern személy- és teherpályaudvar felepitese. Minden dunántúli vasúti sínpár Buda szívébe vezessen, innen ágazzék el új centrális rendszer szerint olcsó, kényelmes autobuszforgalom. Buda ne legyen csak elágazás, hanem középpont. ^ A központi budai modern szállodát, s ahogy minden nagyobb vidéki varos ott tart már, hogy maga építi meg az idegen- forgalom emelésére modern vendégfogadóját,, a székesfőváros kötelessége ennek a hiánynak késedelem nélküli pótlása. A Budát és Pestet összekötő új hidak még mindig a tengeri kígyó_ képében mutatkoznak. Buda egész tái’sa- dalmának egybe kell fognia, hogy végre állam és főváros fogjanak hozzá a hídépítés munkálatához. Buda természeti csodáit, a fürdőket a propaganda minden eszközével be kell vinni a világhír szférájába. Nem az a fontos, hogy egy-egy milliomos keresse fel a keletről és a nyugatról gyógyforrásaink áldását, népszerűvé kell tenni budai fürdőinket. Karlsbad világhírét az alapította meg, hogy szegény és gazdag számára egyformán tették hozzáférhetővé a különböző gyógytényezőkből álló lehetőségeket. Buda fürdői körül még olcsó penziók sincsenek, s elvégre képtelenség, hogy aid a Gellért-szálló díjszabását utói nem éri, az Pesten legyen kénytelen lakni, ha rá van szorulva a fürdő rendszeres használatára. A budai kereskedelem fellendítésére állam és város kedvezményeket adjanak. Nem érzi meg se az államháztartás, se a főváros, ha Budán eltörlik a kövezetvámot. Nem sújtja se a Besz- kárt, se az Autóbusz Rt-t, ha nyáron kedvezményes menettérti jegyeket bocsát ki. Elvégre Buda klimatikus gyógyhely, amelynek igénybevétele joga a zuglói lakosnak csakúgy, mint annak, aki a József kőrútról vagy a Práter utcából igyekszik a budai hegyek közé. A méregdrága közlekedés ennek leküzdhetetlen akadálya. Buda vendéglősiparát azzal kell támogatni, hogy a fürdőidény tartamára meg kell szüntetni, vagy leg- aláb tetemesen leszállítani a fényűzési adót és addig is, míg megvalósulhat a forgalmi adó fázisrendszere, a fürdőidénye tartamára szüneteljen annak behajtása. Az Elektromos Művek minden budai üzlet,, ipartelep, fürdő és vendéglő számára mérsékelt tarifát állapítson meg, ezzel az árak mérséklését szolgálja, ami a forgalom fellendítéséhez vezet. Kulturális vonatkozásban szégyen, hogy Budának nincs állandó színháza. A budai Nemzeti Színház felépítése társadalmi kötelesség is, s ez irányban Buda országgyűlési képviselőinek és törvényhatósági bizottsági tagjainak együttes fellépéssel kell a megvalósulás stádiumát közelebb hozni. A Zugliget, a Hűvösvölgy, a Svábhegy, a Római fürdő, a népegészség szolgálatába állíttassák. A pesti kereskedők, főleg az élelmiszer és minden háztartási cikk árusítói ne áraszthassák el a budai részeket szállítmányaikkal ilyenkor nyáron, a budaiak mondják ki, hogy csak budai céget támogatnak, ezt megérdemlik Buda szolid kereskedői és iparosai. Mindent nem sorolhatok most fel. Hiszen az egész lapot tele írhatnám. De meg akartam ütni azt a hangot, mely szólamok helyett cselekvésre késztessen bennünket. Eleven pezsgő életet vigyünk Buda szépséges tagozatába, ez mindnyájunk kötelessége. És ha szállóige lett, hogy a főváros az ország szíve, akkor Buda legyen e szív belső kamrája, az egységes vérkeringés legjelentősebb állomása. Lelkesedéssel hirdessük: Buda nem volt, hanem lesz! ü játékkaszinó írta : Exner Kornél dr. v. államtitkár Mi az a főcél, amelynek elérése révén Buda szebb és jobb jövőre virrad? Ez a főcél egyetlen szóba foglalható: Buda-világ- fiirdő! Nemcsak fürdőváros, mert az temérdek van (például: Székesfehérvár és Pozsony, ahol csupán egy-egy épület jelzi a fürdőt s ez alapon Pozsony megkapta a gyógyfürdő-jelleget), hanem világfürdő. Világfürdő, amivé a csodáserejű és alkotó szent természet felavatta, de a kiegészítő emberi munka még mindig késlekedik. Nincs hozzá pénz, lendület és tömeges idegenforgalom? Mindezt mintegy varázsütésre meghozná a játékkaszinó. Erkölcstelen? Ezt csak a tudatlanság vagy a hipo- kritaság állítja. Az a tudatlanság, amelynek sejtelme sincs arról, hogy nálunk évtizedek óta az állam égisze alatt olyan méltán kifogásolható szerencsejátékok folynak, amelyeknél a nyerés esélye messze elmarad a monte- karlói igazságos játékrendszerekétől. Az a tudatlanság, amely nem ismeri azt a szabályt, hogy az ilyen játékokhoz csak idegen állampolgárokat bocsátanak. Az a tudatlanság, amely nincs tájékozva arról, hogy az ilyen játékbank mily termékenyítő aranyesőt jelent az államnak, a városnak és a lakosságnak egyaránt. Mert aki mindezt tudja s erkölcsi szempontból mégis, ellenzi a játékkaszinó felállítását, az hipo- krita. A budai nő Levél egy vidéki barátnőmnek Kedves Irmám! Leveledre válaszolva, néhai jó Rákosi Jenő közös jó barátunk szavait idézem: „Budán a nők is mások . .<. nézzen csak körül: más a járásuk, más a nézésük, mások a szokásaik, más az örömük, más a bánatuk, más a lelkűk, más az erkölcsük, mások a ruháik... a divat ide kullogva ér, az élnivá- gyásnak más az értelme Budán — más az értelme Pesten.” Budán muskátli virít az ablakokban és este kilenc órakor elcsöndesed- nek az utcák, a budai „Kalitkákban” pesti párok szórakoznak. Bocsáss meg az elszólásomért, de úgy van, hogy a budai lányok még pofont kapnak a jó Mamától egy-egy kapuzárás előtti megérkezéskor, amelyen azután elkeseregnek kávé mellett a délutáni barátné-zsúron, esetleg a kávéba potyognak a könnyek; azután sírás-nevetés, majd otthon kacagva csókolják meg a fenyítő kezet. Igazad van abban, hogy a legutóbbi szépségversenyt budai leány nyerte meg, de erre büszkék nem vagyunk... A különféle izmusok itt nem verhetnek mély gyökeret és az elválási statisztika nem innen duzzad. Ha a budai parkokban járnál, örömödet lelnéd a sok-sok gyerekben, akiknek az édesanyjuk simogatja a ruhácskáit, amilyent éppen most hímez, míg az apróság játszadozik. Nem állítom, hogy nincsenek kivételek, de biztos, hogy több itt a Mária, mint a Magdolna. Flörtről írsz? Erős a gyanúm, hogy ez is import.. . akárcsak a Te városodban. Dolgozunk, de azért hallgatjuk a Mestert. Emlékszel Lukács evangéliumára, amelyben megírja a gyakorlati Mártát és a Mestert hallgató Máriát. — Mái’ta csak dolgozik, siirög, forog, benne megnyilatkozik az élet egyoldalúsága, amely mindig csak munkát sürget. Ez nem jól van, amikor itt a Mester, Márta is üljön le ... Mária dolgozott előbb és dolgozni fog azután is, de most hallgatja á Mestert,. emelkedik a lelke. A budai nők nem koravének, kedvetlenek, örömtelenek (ki mondta ezt neked?). — „Hiszen a kedvetlen embernek szíve, keze, lába ólomból van és lelke a szenvedések melegágya”, nézzél körül a mi templomainkban ünnepnapokon, mind tele van, mind kicsiny és nem látok ólomlelkű asszonyokat,, de látok bizakodó, Himnuszt énekelő jóságos anyákat... Haspelné Balázsy Lujza. Gyöngy virúgének Megtépett felhő peremére Aranyszín fénylést ont a hold . .. Hajad csillámló szőkesége Lázas mellemre rábomolt. Tán szívem hányó lobogását, Figyelni omlasz így fölémf Nézd, még egy villanás cikáz át A foszló felleg peremén. Óh, vígy nyomába, ki az éjbe, Vígy oda, hol ím elenyész: Gyöngyvirágos hegy tetejére, Ott édes lesz a pihenés. * A gyöngyvirág ott májuséjen Holtak ínyéből hajt elő ... Mutatja széles nevetésben Fehér fogát a temető. Ügy mosolyog, míg újra fényt vet Fgy új felhőre fönn a hold... Ha majd síromtól elcsal élted, Értsd meg e gyöngyvirágmosolyt. Telekes Béla. Byda múltja mutatja a jövőjét írta: Pávai Vájná Fereiic dr= bányafőtanácsos Budapest kétségkívül a fekvésének köszöni létét és vezetőszerepét is. A Duna, az Alföld ölelkezése a hegyvidékkel s a budai források az, ami Buda alapjait megvetette, ami a régi Aquincumból Budát s a végén a mi gyönyörű fővárosunkat fel- serdítette. Én a vizet: a Dunát és a meleg, forróvizű budai forrásokat tartom elsősorban annak a tényezőnek, ami ezen a helyen kifejlesztette Budapestet, a budai hegyek lábánál s ha azt akarjuk, hogy Budapest és különösen Buda tovább fejlődjön, legyünk a vizekkel rendben s tanuljuk meg jobban, jóval jobban kihasználni azokat. A dunai kikötők megvannak, de legyen is amit kikössünk. A keserűvizek ügyén is lehetne még talán javítani, hogy a sósfürdő egyik zsebből a másikba való vándorlásáról ne is beszéljünk. A híres, ezredévek óta ide- hivogató hévvizekből, úgy vélem, még mindig nagyon sok szalad haszontalanul a Dunába s még nagyon sok szunnyad ott lenn, amiről nem tudunk, de ami még nagyszerűbb fürdőket hívna életre még talán a budai hegyek között is. Akkor lenne Buda igazán fürdőváros! S ha már a Szt. Lukács-fürdő épületeit olyan jól fűti a forróvizű forrás fűtőcsövekbe kényszerített vize, vájjon bűn lenne-e más palotákat, egész utcasorokat fűteni talán még olyanabbakkal? Kell nekünk okvetlenül idegen drága szénnel a nem ingyen, de kevés vízvezetékvizet hevíteni, hogy gőzzel, melegvízzel füthessünk, amikor olyan forrón ömlik az a víz ki magától s még jobban süt, ha lefúrunk utána? S ha kevés a közhasználati és ivóvizünk, miért nem nyúlunk ahhoz a sok tiszta, hegyivízzel keveredő, malmot hajtó forrásokhoz, amit alig, vagy sehogyan sem hasznosítva panaszol fel a budai polgár. R ha nem jut a hegyvidéken öntözésre víz s kisül a park, a gyep, fojtogat a por s nem tudnak egy rongyos strandfürdőre való vizet szerezni a Hűvösvölgyben, miért nem keressük meg azt a sok triászvizet a dolomitban, mészkőben, ami annyi szénbányát öntött már ki, mint cigány az ürgét, egy-két völggyel tovább Szentiván, Dorog, Tokod felé? Ez az a víz, ami lehűt sok budai hévforrást, menjünk utána, ma már 50—100 méterről is fel lehet azt hozni, ha kell és úgy-e kell? Megnézhetnénk még azt is, hogy mi mindent, talán haszno- síthatót, érceset is hagytak hátra a hegyekben a régi hévvizek? Van az ilyesminek is nyoma imitt-amott s ha majd mindent megcsináltunk s jól fogna egy kis üdülés, szórakozás, menjünk le a Dunára vacsorázni a kocsma-hajókra s gyönyörködjünk az ide-oda evező színes gondolák víg vendégeiben, akik azért jönnek majd hozzánk, hogy mást, színesebbet, jobbat találjanak, mint otthon. Buda szebb, jobb jövőjét én a föld kincseiben, elsősorban a vízben, a hidegben, az ásványosokban és forrókban látom. Buda fürdőváros kell, hogy legyen, de meg kell csinálnunk! Városi Színház, Budai Színkör Irta : Kiss Menyhért ih. A budai polgárság köréből többen felkértek arra, hogy tegyek lépéseket a tekintetben, hogy a Budai Nyári Színkörben változatos műsort kapjanak, mint amikor Krecsányi Ignác játszott itt, mint a temesvári-budai társulat igazgatója. Nem újkeletű kezde- ményes. Négy évvel ezelőtt az összes budai társadalmi egyesületek kérték ezt. Az akkori kérvényt a székesfővárosi színügyi bizottság le is tárgyalta, s azt az utasítást adta a bérlőigazgatónak, hogy igyekezzék a budai társadalmi egyesületek kívánságait teljesíteni. Az igyekezet azonban csak igyekezet maradt. A budai Nyári Színkörben azután is érvényesült az a főüzleti elv, hogy a színház előbb a saját hasznát kívánja biztosítani. Ezt pedig az ötvenes, százas előadássorozatokkal jobban el lehet érni, mint a változatos műsorral. Ha egy nyári darabot iratnak, arra egy pár népszerű színészt leszerződtetnek, jól díszletezik, konkurrencia hiányában, szívesen megy a közönség a Horváth-kerti műintézetbe. A régi városházi urak azonban nagyon okosak voltak, mikor egy-egy vidéki igazgatónak adták bérbe a budai Múzsahajlékot. Vidéki színészeknek is lehetővé akarták tenni, hogy a budapesti közönségnek bemutatkozzanak. Az is igaz, hogy nem rossz ötlet a Városi Színház bérlőjének lehetővé tenni, hogy a téli rossz szezont kipótolja a nyári jól kereső szezonnal Budán. Évek óta nagyszerűen megy a budai Színkör, az idén különösen szükséges, hogy telt házai legyenek, mert viszont a Városi Színház idei szezonja anyagiakban nagyon szomorú eredménnyel zárult. Az összes operettjei megbuktak. Az igazgató a rossz írókat okolja. Az írók a színházat, mely nem tudta a „nagyszerű“ darabból kihámozni a sikert. Szerintem a hibát két okban kell keresni. A színházak erősen futnak a pénz után. A közönség után. Nem azt adják, ami művészi, irodalmi, zenei szempontból jó, hanem azt, ami olcsó, közönséges s újszerű. A másik ok: a borzalmas gazdasági válság. A napokban két páratlan világnagyság énekelt a Városi Színházban. És a színház félig telt meg. Nincs pénz, nincs kereset, nincs színházbajárás. Budapest most kezdi érezni, hogy nem telik szórakozásra, és ennek, sajnos, néhány színház áldozatul esik. A magyar szó, a magyar dal fellegvárai. Az a kérdés, az államnak, a fővárosnak mi a kötelessége a színházakkal szemben? És van-e kötelessége? Bármennyire becsülöm Éber Antal bizottsági tagtársunk kitűnő személyét, aki e felfogás ellen van, azt mondom, igenis az államnak s a fővárosnak is támogatni kell a színművészetet. De csak azt, ami tiszta művészet és tiszta irodalom. Az operette című műfajt támogassa a — közönség. Az operát, a drámát, a tipikusan magyar színdarabot nyújtó színházat támogatni kell. Sajnos, hogy a legfontosabb helyeken zavarban vannak ez alapfogalmakkal is. — Amint az igazi művészet s a tiszta irodalom se izgatja őket, hanem egészen más. A Városi Színházat alapítói Márkus Miksa és Márkus Dezső népoperának képzelték el. S ez nemes, szép elgondolás. Még a múlt évben is 8000 operabérlője volt. Tehát a közönség méltányolta, s kereste az olcsó operaelőadásokat. Az alapító gondolatot feladni bűn volna. Az operák mellett magyar zenéjü, tárgyú darabokat lehet adni, minthogy a Népszínházát megszüntették, annak irodalmi és népszínműi hagyományait vehetné át a színház, nem kell megírnom miért, hiszen minden igaz magyar magától rájön erre. Mert nem volt rá színház, a Falu rosz- szának, Piros bugyellárisnak, Sárga csikónak, Gyimesi Vadvirágnak nem volt folytatása s ráfogták, hogy a magyar népies színmű meghalt, nem kell a főváros közönségének. Egy műfaj, mely egy nemzet lelki és testi figuráját vetíti, akkor hal meg, mikor a nemzet. Ugyan a cseh parlamentben már hirdetik, hogy a magyar faj erősen kihalóban van, mi azonban ezt a szívességet a cseheknek nem tesszük meg. Igaz, hogy a faj ellen is, a magyar nyelv ellen is, művészetünk és zeneművészetünk ellen is sokan súlyosan vétkeznek, s azért az írók és szerzők egyesületének indítványát, hogy ezután szín- igazgató ne lehessen mindenki, csak elismert szakember s amellett jó magyar ember, nagyon helyeslem. Nem faji, világnézeti, vallási különbségekre gondolok, hiszen Szent István nagy eszméje helytálló: különféle nyelvű és eredetű népeknek megadni a jog és igazság és egyenlőség uralmát. De ehhez hozzátoldom az angol világpolitika sikerének titkát: az angol birodalom érdeke az első, aztán jöhetnek a részletkérdések. A városi és a budai színháznál is első a magyar író, zeneszerző, színész, zenész érdeke s amennyiben ezt respektálják, ezzel összefüggően szabad és lehet üzletre gondolni. A főváros maga erkölcsi személy, magas etikai fogalom, csak magyar etikai célokra adhat pénzt, Trikóra és léha műfajra nem. Idegen vacakra sem. Ezt értsék meg végre, akikre tartozik. LEGSZEBB és legkellemesebb uzsonnázóhely a PUTSAY CUKRÁSZDA terrasza gr. Majláth száll, bérház és I., Attila u. 31
