Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-12-25 / 1022. szám
XXVII. évfolyam, 1022. sz, Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre < 2 penyő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőig és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő ; VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy ha«áb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fii■ ér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szöveg or ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. R hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 december 25. 11 .............. Ka rácsonyi ajándék Buda számára az az illetékes tényezők által tett kinyilatkoztatás, hogy a városi politika tengelyévé teszik, a városi gondolkodás homlokterébe állítják a fürdőügyet és ezzel kapcsolatosan az idegenforgalmat. Nincs többé kétségünk benne. A szoborra véshető komoly szó szentségét jelenti számunkra liipka Ferenc dr. szava, aki bizonyára teljes egyéniségét köti e kijelentéséhez, amely a nagy nyilvánosság előtt történt., — a nagy gazdasági válság egyetlen mentsége, biztos elhárító ja, örök időkre való visszatérése ellen. Nem egyszer, de számtalanszor kötötte e kérdésekhez egész egyéniségét a várospolitika mai vezére Kozma Jenő dr., aki megfontolva, meggondolva teszi gazdasági kijelentéseit, mert őt szaván fogják, tetteit számon kérik. De bölcs belátása, Budáért, dobbanó szíve is készteti, hogy ezt a hanyatlásnak indult, várost, szegényedésbe hulló őspolgárságát megmentse a fenyegető nyomortól. Mint vezető-politikus, mint. ember, de mint jó gazda is okosan mérlegelte, hogy a Budát fenyegető nyomor ellen ezt a két, nagyhorderejű tényezőt állítsa gátnak. Kozma Jenő végigment a hétköznapi segítés minden billentyűjén. Oly nagy építkezést indíttatott. meg a város révén itt Budán, aminőnek eddig nem volt párja. Több ház épült csak a II. kerületben, mint egész Budapesten. Bódy Tivadarral karöltve oly nagyszabású útépítést tudott kezdeményezni, aminőre még a nagy, a gazdag Budapest idején sem volt itt példa, — ám mindez csak a ma megsegítése volt és a holnap nagy kérdése ijesztően meredt ránk a sötét jövőből. Ezt. a jövendőt világítja meg a nagyértékű budai gyógyforrások nagyarányú kihasználása és az ezzel karöltve járó idegenforgalom, melynek léptei nyomán aranypor verődik fel. Ebben a munkában jó példával járt elől a gyakorlat terén Becsey Antal, aki megmutatta, bebizonyította a Lukács-fürdő forrásaival, hogy csak egyetlen helyen sok száz vagon szenet tudott megtakarítani. Aki már a sármasági földgáz felfedezése idején valóságos hadjáratot indított ennek a kincsnek idegen kézre való juttatása ellen. Aki azóta is szóval és tettel hirdeti a föld mélyén rejlő kincsek feltárásának sürgős szükségét, célszerű kihasználását. Lehet, hogy gáncsot igyekeznek vetni ez ellen a szénbánya érdekeltségek, de feltartóztatni ezt a városmentő törekvést, az ország sorsának, a magyarság boldogulásának ezt a nagy gondolatát útjában megállítani nem tudják. Százszor bebizonyította,' a tenyerén hozza Pávai Vájná Ferenc dr. mindennek a bizonyítékát. A magyar föld mélyén, itt Budán, túl a Dunán Pesten és tovább a nagy Alföldön az okosan vezetett fúró nyomán olaj, gáz és ami a legfontosabb, túlhevített víz fakad, amelynek olcsó energiája a magyar gazdasági életet fordítja jóvá az egész országban. Ez a forró víz itt tolakodik felszínre Budán, hogy megteremtse itt újból Mátyás király híres gazdag városát, ahol jómódban él a müveit polgárság. Karácsonyi ajándéknak ezt hozták Buda számára bölcs vezérei. Viraág Béla. Nit várhat Buda az anyaidtól Hogy is állunk azokkal az új energiaforrásokkal irta: Dr. Pávai-Vajna Ferenc Sőgeológias, főbányatanácsos A jobb jövő egyetlen ellensége a rossz, de kényelmes jelen. A haladás lépéseit nem a töpren- gők, a kunktátorok, az okos elővigyázatosak, kivétel nélkül a helyzet adottságának hirtelen meglátói, a lendület zseniális merészei tették meg. Hannibál — ha elhatározását kényelmesen fontoskodó vezéreitől tette volna függővé, vagy valamilyen körmönfont tudós tolmácsolásával az elefántjait kérdezte volna meg, hogy ambicionálják-e maguknak az Alpok jegén való csúszkálást, sohasem jutott volna át az Alpe- seken. Az azután bizonyos, hogy reánk is rá jár a rúd vastagabb vége, de legalább kényelmesen, nyugodtan ehetjük meg a hámozott krumplit vacsorára is, ha maradt még ebédről, a boltos nem fárad ki, amíg azt a két szál vevőjét kiszolgálja s a mnkás kényelme sem utolsó, hiszen csak gubbaszt és várja, hogy valaki munkába hívja, a gyárak füstje nem eszi a tüdőket, mert hiszen nyugodtan rozsdásodnak a gépei. Nagyon jól megy nekünk, csak éppen hogy a régi vert utakon tallózva, felkopik az állunk s az új ösvényeken nem merünk elindulni, mert még nem történt meg a hivatalos bejárás, nincsen még künn a tábla, hogy itt vagy amott, már rakott szekérrel is hajthatunk. Mintha bizony a gőzmasina feltalálója előbb megkérvényezte volna a deiizsáncok céhét, hogy tetszeni fog-e nekik, ha már a kutya sem fog az ő ócska batárjukon utazni, vagy Ford vájjon várt-e, amíg a konflislovak a virslinél kényelmesebb állásban helyezkedtek el? No lám, a világ mégsem dőlt össze, ügye? Mi sem várhatunk, már is fogytán az időnk. Panaszkodni, azt is eleget panaszkodtunk, hogy nincsen a régi jó budai polgároknak, kereskedőknek, kézműveseknek munkájuk, keresetük, megélhetésük, hogy nem lehet Budából fürdőváros, mert poros, kormos, lármás a régi híres fürdők környéke, hogy drága a fa, a szén, a géphajtó benzin, olaj, házépítő tégla, cserép, mész, cement s miegymás. Nincsen munkaalkalom, rossz a megélhetés, ezt már mind elsírtuk, tudjuk könyv nélkül, kár is mégegyszer leírnunk. Bizony, kár erre a nyomdafesték, amikor arról kellene beszélni, napnap után írni, agitálni, propagandát csinálni, hogy — lám, 50—60 éve zuhog a margitszigeti, a városligeti kútból a jó forró víz, s még sem apadtak el a budai fürdők vizei, mert hiszen attól féltették őket. írni arról, hogy hatvan esztendő óta lám sem a kutak, sem a források vizének nem szállott le a hőfoka, pedig futná abból a fürdésre úgyis sok 40, 60, 74 fok hőségből. Beszélni arról, hogy íme a Lukácsfürdő épületeit egy évtizede fűtik Becsey Antal jóvoltából a parkjában levő alig több mint 20 méteres kútjának 62 fokos forró vizével, pedig még fel sem szökik, mint a margitszigeti, vagy városligeti, hanem úgy kell fölszivatni. Agitálni kellene, hogy már ideje lenne ezt legalább a szomszédságban, egyszer-kétszer megcsinálni. Erről, amikor csupán arról van szó, hogy 20—30 méterre kell fúrni és néhány órán keresztül kell járatni a szivaty- tyút, s fa nélkül, szén nélkül fűt- hetünk sok, többemeletes palotát, a kutya sem beszél, de lám, ha arról van szó, hogy ócskavassá vált kazánokban, drága szénnel, drága vízvezetéki vizet forraljanak s azzal, vagy gőzével fűtsenek egyes városrészeket, éppen ott, ahol a közelben maguktól is hőforrások fakadnak, annak mindjárt nemcsak propagandát, de törvényt is csinálnak. Az ég szerelméért, miért? — Hát miért? Tudjuk már, hogy a budai forrásokon kívül fel lehet fakasztani a hővizeket, a Duna szigetén s messze a pesti oldalon, de még Szegeden, Szolnokon, Karcagon, Hajdúszoboszlón is, tudjuk, hogy egyik fúrás nem apasztja el sem a másik, sem a fürdőforrások vizét s nem lohasztja le a hőfokát. Tudjuk, hogy 2000 esztendeje a rómaiak óta használják a budai hőforrások vizét, hogy azóta évente annyi millió köbméter ilyen forró és meleg víz folyt el a Dunába, de írtuk, tanítottuk már oly sokan, hogy százszor, ezerszer any- nyi ideje ömlöttek azok a hőforrások a kiscelli magaslaton s másfelé1 benn a budai hegyekben, s még mindig van belőlük, nem fogytak el, csak folynak, folynak haszontalanul el a Dunába. Egy mérnöki folyóiratban írta meg a napokban egy magasállású miniszteriális úr, — igaz kell legyen — hogy 66, sőt ha jól utána nézünk, 46 év alatt, elfogyasztjuk mind a szenünket, pedig, ha jól emlékszem, Százmillió pengő árát hozunk még be évente külföldről is. Ne jött volna még el az ideje annak, hogy legalább széjjel nézzünk a portánkon, van-e még valami a földben, vagy a levegőben talán, aminél melegedhetünk, amivel füthetünk, energiát fejleszthetünk ? Valahol külföldön egy Claud nevű úr kisütötte, hogy ha a tengervíz melegebb fönt, mint lent s onnan alulról felszippantja a hideg vizet, az a húsz egynéhány fok különbség közte és a felszínen felmelegedett víz hőfoka között, elegendő arra, hogy gazdaságos villamosságot fejlesszenek vele. Nálunk a Duna vizének és a Császár-, Lukács-fürdők vizének hőfoka között 40—50 fok a különbség, de a városligetinél, alföldieknél 60-nál is több. Miért nem jó ez nekünk, ha a franciáknak 20 fok is elég? Na persze, ha a Duna vize elég is lenne, hol van a sok forrás? Ott, ahonnan millió esztendeje futja! Claud is csak csövön hozza fel a vizet, a földből mi is csak azon szoktuk felhozni. Hogy van-e ott? Akad olykor. Karcagon, amíg szerencsésen el nem dugult, másodper- cenkint dobott ki egy köbmétert most két éve. A hőforrások majdnem mind rengeteg vizet öntenek ki a felszínre. Elég szép kis patak folyik el a Római fürdő, vagy a Császár-, Lukácsfürdő árkán is s az sem éppen megvetni való, ami az újonnan feltárt Mátyás- és Beatrix-forrásból folydogál üveg alatt. Lám csak, erről meg is feledkeztem ! Ezeknek a forrásoknak a megnyitása és szabályozása sem apasztotta el a Rudas többi forrásait, hanem ellenkezően, van most azután bőven vizük, de még mennyi lenne, ha mind megfognák, ami a Gellért- és Rácfürdő között fakad fel? S milyen szép lenne, ha az idegen mindenfelé látná, hogy tényleg a magyar földből buzog, gőzölög ki az a jó gyógyvíz, amiben kúrálja meggémberedett tagjait? Pedig esküdni mernék reá, hogy lehetne még néhány forrást fakasztani a fürdőváros résznek kiépítendő Tabán romjai alatt is. A többiről nem is beszélek. Minek, hiszen azt mondják, dolomitban — mészkőben nincsen víz! Nincsen ám, de azért jóné- hányszor kifullasztotta már a Buda—esztergomvidéki szénbányákat. Mi persze kínnal szűrjük a Duna vizét s a pestiek nem átallják még panaszkodni reá, pedig így is drága. — Hálátlanság! Nem mondom én, hogy most azután mindent meg tudunk csinálni vízzel, de állítom, hogy olcsóbb és jobb ivóvíz van a budai hegyek alatt, mint a Dunában, akarom mondani Káposztás- megyeren. Állítom, hogy az eddigi források és kutak elapadásának és hőfoka csökkenésének veszélye nélkül még igen sok forróvizet hozhatunk fel a budai és pesti altalajból — ha tudjuk, hogy hol keressük! Állítom, mert tudjuk, hogy fűteni is lehet már a Lukácsfürdő 62 fokos vizével, hogy a mélyebben lévő 74 fokos vízzel is lehet. De, ha fenn van 62 fokos víz is, és van a Császárfürdőben s lenn 900 méter alatt a Városligetben a kifolyó víz 74 fokos, állítom, hogy a kút fenekén melegebb van, mert Karcagon 75 és fél fokos a víz, kifolyásnál 82 fok C. volt a fenék hőmérséklete. Csak úgy huncutságból kérdem, vájjon nem valószínű-e, hogy lenn még nagyobb forróság van s nem kell-e kevesebb szén ahhoz, hogy a 70 fokos vízből csináljunk gőzt, mintha a tízfokos kút- vizet forraljuk fel? Állítom, hogy Budapest környékén földgáz is van. Egészen szépen égett, nem is olyan régen, a veres- egyházi fúrásban! De még itt sem állok meg! Van egy fúrás az Alföldön, ott 1510 méter mélyen, 116 fok volt a hőség s 2031 méternél ez felszökött 127 és fél fokra. Ott lenn is volt gázos víz. Ha ezt ; a 27 és fél fokkal a víz forrás- ; pontja fölé túlhevített, kifolyó i vizet kihozzuk anélkül, hogy a i csővezeték száz fok alá hűtse, bizony, bizony gőz-gáz keverék lesz belőle s világosságot fej- ; lesztő gépet hajthat, ahogyan I már megcsinálják Olaszországban, Kaliforniában és Alaskában. Nem is újság s nálunk ■— úgy sejtem — mégsem lesz belőle pré- ; dikációs halott. Hajdúszoboszlón 1090 méterből 74 fokos víz ömlik ki. A városligeti kút 100 méternél is magasabbról ad ilyen kifolyó vizet, miért ne legyek én olyan optimista — hiszen jó sorom van — hogy azt higyjem, lesz itt 127 foknál is több! | Lesz, de mikor? Ha majd nem lesz már mivel fűtsünk? Egy kicsit késő lesz, úgy szakvéleményezem. Vájjon Hannibál megkérdi-e az elefántokat?
