Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-10-19 / 1011. szám

XXVII.

évfolyam. 1011. sz.

Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre^ 3 2 pengd. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; 1., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502 S6.

Felelős szerkesztő :

V1RAÁG BÉLA

Hirdetések ára: Egy ha«áb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

1930

okíóber

19

Pirulni kénytelenen

a budaiak, amikor napokon át tárgyalja a napi sajtó azt a szégyenletes, gennyes kelést, amely ott támadt Buda testében, Albertfalva határában, a város ottani szemétlerakodó telepén, Jeruzsálemben. Minden nagyobb városban vannak nyomorúságos emberek, akik abból élnek, hogy a város szemetjéből kaparják ki azokat az értékeket, amelyek rongy alakjában, vagy mint hasznavehetetlen törött ércdarabok, mint papírhulladék és más ilyen szinte hasznavehetetlen szemétkeverék kerülnek ki a lcrakodótelepekre. De talán sehol a világon nincs rá példa, — de sehol el sem tűrnék — hogy ebből a szemétből kunyhókat építsenek, egész utcasorokat és éveken át ott tanyázzanak, ott szaporodjanak az emberek. Abban az undorító piszokban, minden betegség kisöpört, csírái között, fertőzött, millió légy csípésének kitéve, minden emberi kultúrát kivetkőzve, csak nálunk élhetnek emberi lények, Trianon nyomorultjai.

Mi nem azokat az embereket ítéljük cl, akiket a nyomorúság ilyen helyre sódert, hanem azt a városi rendszert, amely ezt lehetővé teszi. Más világvárosokban már régen megoldották a szemét- értékesítés módját és becsületes kenyeret adtak azoknak, akik ezt, szolgálják. Más világvárosok rájöttek arra is, hogy úgy a szemét, mint a csatornák szennye értékesíthető a mai tudomány mellett és ami nálunk bűzt, rothadást, nyomorúságot jelent, abból más, öntudatosan vezetett városok életet és áldást tudnak fakasztani. Madrid csatornáit ráeresztik a szomszédos pusztaságra és sokszáz holdon veteményt termelnek. Ber- linben a város főcsatornája éppen úgy eliszaposítóttá a kis Spree folyót, mint a mienk a Dunát. Ott is állandóan kotortatni kellett a folyó medrét, amelynek vizét kilométereken át, megfertőzte a csatorna. Csakhogy Berlin környékén évek óta minden hasznavehetetlen területet kiástak és tavakat létesítettek azokon a helyeken ligetes környezettel. Ez a tóépítő rendszer adta az ideát, hogy Berlin alatt nagy medencékben fogták föl a csatorna szennyes vizét és a vele hömpölygő hulladékot, szemetet, trágyát. Ezekben a nagy medencékben leüllepedett a csatornák szennye és már a második medencébe tisztultabb, a harmadikba már csaknem tiszta víz került. Ez a harmadik medence már alkalmasnak bizonyult a haltenyésztésre, míg az előbbi kettőből igen jó trágyát emeltetett ki a város, hogy az őt környező futóhomokos területeket, a kertgazdaságra tegye alkalmassá. Száz és száz hold felhasználatlanul heverő területet javított meg néhány év alatt ez a gazdálkodás és amellett olcsó hizlalt, hallal látta el Berlin városát, amelyek mocsár ízüket néhány hét alatt elvesztették a halak, ha a Spree folyó külön medencéjében tartózkodtak. Amikor nedig a halastavakat belepte a békanyál és új költséget okozott ennek eltávolítása, akkor megtalálták ennek a hasznotha.itó módját Ss, lévén a békanyál a kacsák legkedvesebb eledele s ezeken a tavakon tízezerszámra tenyésztette

Berlin városa költségmentesen a kacsákat, hogy ellássa ízletes pecsenyével Berlin piacát. Ám Berlinben nincsen a nyomorúságnak ,,Jeruzsálem“ -i nyomortanyája. Budapesten az olcsó bal és olcsó kacsa helyett — olcsó érveket termelnek a bolsevizmus számára.

AntE*l<Msr$iiloni

Kínos meglepetésit keltett nűínd- azok körében, akik az idegenforgalmat tekintik e szerencsétlen város megmentőj ének és abban a hitben élnek, hogy Budapestnek mindent el kellene követnie az idegenforgalom emelése érdekében. Areulcsapásként hatott az a rendelet, amely eltiltja a külföldi orvosokat a magyar klinikákon való tanulmányoktól. A magyar orvosok világhíx-e vonzotta ide, főleg Amerikából a fiatal orvosokat, rendesen a tehetősebbeket, mert kitűnő ajánlólevél volt számukra otthon, ha kimutathatták, hogy a budapesti egyetemen végeztek tanulmányokat. Ezek a külföldi orvosok nemcsak műveltségünk hírét vitték haza., hanem ittlétük idején nagy költséggel éltek Budapesten, hosszú ittartózkodásuk alatt megismerték és megszerették a magyar népet, megszerették ezt a várost és idegenforgalmunk pionírjai lettek. Elősegítik Amerikában kivándorlóink elhelyezkedését és új híveket toboroznak a magyar igazság számára. Elképzelhetetlen másutt az ilyen elhamarkodott balkezű intézkedés és súlyosan kellene felelnie a város fórumán annak, aki így vét az idegenforgalom ellen. Akiknek alkalmuk van beletekinthetni, ennek a megbocsáthatatlan ballépésnek és merényletnek a bábukat mozgató hátterébe, az meggyőződhetett arról, hogy itt kicsinyes, felekezeti szempontok játszottak közre, mert . azokról a vádakról, amelyekkel az idegen orvosokat illették, kiderült, hogy azok koholmányok és ráfogások, ahogy azt szavahihető orvostekintélyek kijelentették. Nem tudjuk elképzelni, hogy felelős- ségrevonás esetén mivel tudnának védekezni azok, akik ezt az arculütést mérték a mi zsenge idegenforgalmunkra, amellyel letörték azokat a bimbókat, amelyek tulajdonképpen hivatva lettek volna az idegenforgalom gyümölcsét megteremni. Éppen az orvosokat riasztották el, akik a fürdőváros hirdetői és apostolai lettek volna a külföldön. Szörnyűség! Budapesten, úgy látszik, csak azokat az idegeneket becsülik meg, akiket ide maga a város hív meg és akik itt néhány napig dőzsölnek a város költségén. Pedig ezekből sohasem válik értékes idegenforgalmi anyag, azokat megfertőzte az a tudat, hogy itt költség nélkül pompás banketteket eszik * végig az idegen és hamis színben tüntetik föl ennek a városnak félreértett vendégszeretetét. Az értékes idegen- forgalmi elem éppen az, amit a városházán most illetlenül megrúgtak, amely öntudatos céllal jött Budapestre és saját költségén élt itt,, nem kérve részt sem bankettekből, sem ün- nepeltetésekből. Csakis így érthető, hogy nálunk az idegenforgalom költségei növekednek, sokkal nagyobb mértékben, mint az így kirúgott jövedelmek.

A falrafesteit ördög ;

A gazdasági válság kérdése

A kávéházi politikusok nagyon okos emberek és föltétlenül jobban értenek az államügyekhez, közgazdasági kérdésekhez, mint a — kávéházba nem járó, tehát teljesen tájékozatlan miniszterelnök.

Egészen el sem olvasták a beszédét, csak félig, talán annyit sem, csak a harmadát, de voltak benne sötét szavak, s ez elegendő volt, hogy félreverjék a harangokat:

— A kormány tönkre tette az országot !

A volt külügyminiszter, a Magy. Ált. Hitelbank mostani vezérigazgatója: — Scitovszky Tibor dr., aki talán mégis csak ért a közgazdasághoz, aki tudója az államügyeknek, akinek megvan a látképe a világhelyzetről — de szintén nem jár a kávéházba politizálni, a következőket állapítja meg, ahogy a Budapesti Hírlap vezetőhelyén részletesen ki is fejtette:

,,. .. A gazdasági válság abban az esetben mélyülne el pénzügyi válsággá, ha szigorú takarékossági rendszabályokkal nem törekednénk a költségvetési egyensúly fenntartására, amely egyensúly az állami bevételek csökkenése és az adófizetések nehézkes teljesítése folytán bizonyos mértékig veszélyeztetve látszik.

Az előirányzattal szemben a tényleges adóeredmények visszamaradnak, de nemcsak nálunk. Egymásután számolnak be a mienkénél sokkal gazdagabb országok pénzügyminiszterei is az államháztartásokban jelentkező fedezeti hiányról.

A költségvetési hiány önmagában véve állampénzügyi kihatásában még nem aggasztó jelenség, az esetben, ha a kormányzatban megvan a szándék és a képesség, hogy ezt a hiányt a költségvetési igények leszállításával kiegyenlítse. Pedig ép erre nézve kaptuk a miniszterelnök beszédében azt a megnyugtató kijelentést, hogy a kormány mindent el fog követni abban az irányban, hogy az államkiadásokat az ország lecsökkent teherbíróképességének mértékére szállítsa le és bogy a takarékosság elvét az^ államháztartásiban az eddiginél erélyesebb módon juttassa érvényre, így az államkiadások leszállítása által a közvéleménynek már régebben jelentkező óhaja teljesül.

A miniszterelnök az államháztartási.

viszonyokról beszélt s ez nem érintheti az ország valutáris helyzetét. A biidsédeficit csak akkor veszélyeztetheti a valutáris helyzetet, ha ezen deficit eltüntetésére • nem állna más eszköz rendelkezésre, mint a kormánynak a Nemzeti Banknál való eladósodása és ezzel összefüggésben a bankjegyforgalomnak ezen adósság arányában való emelése. Ezt tiltja a Nemzeti Bank alkotmánya. A külföldi Intelek sem szolgálhatnak folyó kiadások fedezésére, s így az állami deficitek eltüntetésére, hanem azok célszerű felhasználása csak hasznos beruházások céljaira történhetik. Még a népszövetségi kölcsönt sem használta fel a kormány — annak jelentéktelen részét kivéve — a jelenlegieknél sokkal nehezebb időkben a költségvetési bevételek pótlásaképpen a biidsédeficit kiküszöbölésére, holott a népszövetségi kölcsön kifejezetten pénzstabilizációs kölcsön volt, felvéve és rendelkezésre bocsátva azzal a rendeltetéssel, hogy átmenetileg a költségvetési egyensúly helyreállítására szolgáljon. EzidŐszerint a kincstár a Nemzeti Bank utolsó kimutatása szerint még feles forgótőkével rendelkezik és így a költségvetési keretek meg- szűkítését ezidőszerint még csak óvatossági rendszabálynak tekinthetjük.

Bankjegyforgalmunk arany- és devizafedezete ma sokkal kedvezőbb arányt mutat, mint az elmúlt esztendőben. Külkereskedelmi forgalmunk javul. A Nemzeti Bank devizakészletei növekedésre számíthatnak. Az idegenforgalom állandóan növekszik és fizetési mérlegünket javítja. Fizetési mérlegünk tehát az utolsó évekkel szemben feltűnő javulást mutat. Külföldi hitelünk ma is változatlanul jó és ezen a tényen nem változtathat semmit az a körülmény, hogy a jelenlegi nemzetközi tőkepiaci viszonyok, amelyek tavasz óta számottevően megromlottak, bármely más ország számára sem teszik lehetővé akár belföldi, akár külföldi államemisszióknak megfelelő keresztülvitelét. v .”

A kávéházi politikusoknak most a községi választások előtt roppant kapóra jött Bethlen István gróf beszéde. Ebből élnek. Ezzel korteskednek.

Komoly helyen — amint a példa is i mutatja — mást olvastak ki a miniszterelnök beszédéből, — igaz — hogy J nem a kávéházban. I

Elhibázott propaganda címen megjelent és Hennyey Vilmos dr. cikkéhez fűzött, a Szent Imre-ünnepsógek- liez vonatkozó közleményhez szólt hozzá lapunk egyik előfizetője, be- küldve címünkre a Szent Imre-ünnep- segekre vonatkozó hivatalos tervezetet. Azt írja, hogy ez a tervezet olyan dolgokat is ígért, amelyekről azonban utóbb teljesen megfeledkeztek a rendezők. Ilyen pl. az augusztus 20-án reggelre a zenés ébresztő az egész fővárosban. Nincs ember Budapesten, akit augusztus 20-án zeneszóval ébresztettek volna. Azt ígérte ez a tervezet, hogy a Szentséget vivő hajót minden nemzetnek egy díszhajója kíséri majd. Hol voltak ezek a hajók*? A tervezet szerint a külföldi, notabi- litások, bíbornokok és püspökök, világi celebritások a Várkert terraszán és Halászbástyán helyezkednek el. Az érdeklődő közönség hiába kereste ott őket. — Ez a néhány példa is bizo- I

nyitja, hogy ilyen világra szóló ünnep rendezése nem volt megfelelő kézben.

Uj források címén közöltük legutóbb, hogy Dunakeszitől Alsógödig terjedő Dunaparton dús források ontják tiszta, jéghideg vizüket felhasználatlanul a Dunába. E források Alsógöd állomástól a, Dunáig vezető út végén kezdődnek és a Horányi csárdával szemben végződnek. Ott olyan források is vannak, amelyek a domboldalból sugárszerűen törnek elő, ami vízbőséget jelent. Vannak itt olyan helyek is, ahol a földbeszúrt bot nyomán forrás fakad. 27 ilyen forrás van ott együtt. Hírt adó olvasónk alaposan ismeri az egész vidéket és mint kalauz, készségesen áll rendelkezésre. Különösen megemlítendő, négy hatalmas forrás, amelyek a fúrások révén bővíthetők és hatalmas vízmennyiséget szolgáltatnak. Ajánljuk ezt is a vízművek igazgatóságának I figyelmébe.

Elapad az Hrtézi kút!

Húzódik as új, párhuzamos kút fúrásának ügye Ä forrás-szakértő hiánya

A székesfőváros tanácsa még 1928 őszén elhatározta, hogy a Városligetben újabb, kutat fúrat, amivel megtakarítani szeretné a strandfürdő vizének drága szénnel való felmelegítési költségeit, de különben is a fejlődő Széchenyi-gyógyfürdő vízszükségletét sem fedezi már akadálytalanul a régi, hatvanéves artézi kút. A fővárosi tanács ugyanakkor felkérte Pávai Vájná Ferenc dr. főgeológust, hogy erre vonatkozólag előzetes szak- véleményt adjon, vájjon van-e egyáltalán remény arra, hogy újabb fúrással a mostanihoz hasonló termális vizet nyerjenek?

Pávai Vájná kimerítő és biztató szakvéleménye után a Földtani Intézet is adott olyan értelmű szakvéleményt, amely reményekre jogosít s így a Bérezel Jenő alpolgármester elnöklete alatt tartott értekezlet öttagú szakértői bizottságot bízott meg a második városligeti kút helye geológiai viszonyainak tanulmányozásával, amelynek elnöke Vendl Aladár műegyetemi tanár és tagjai Vitális István, Pálfy Mór, Rozlosnik Pál és Pávay Vájná Ferenc főgeológusok lettek.

Ez a szakbizottság a nyár folyamán az Állatkert és Városliget sok helyén, hol magas oszlopokra szerelt fúrókkal, hol négy-öt méter mély, nagy, sírgödörszerű aknákkal vizsgálta Budapest altalaját. Pávai Vájná a felszínhez közelebb fekvő földrétegeken gyűjtötte a redőzések adatait, a többi geológusok pedig — különösen az időközben meghalt Pálfy Móric ny. földtani intézeti igazgató, — az altalaj töréseit, repedéseit igyekeztek megállapítani és így véltek választ kapni arra, hogy amikor a főváros területén nincsenek artézi kutak — bár igen sok tekintélyes mélységű fúrást eszközöltek — Zsigmondy Vilmosnak kettőt is sikerült fúrnia — a városligetit és a margitszigetit. Az utóbbi alig 119 méter mély, de a sziget közepén még 220 méter mélységből sem jött fel az a víz. A kásásokban a felszín alatti három métertől kezdve már elég jól rétegzettek a földrétegek, sőt helyenkint egészen vékony turfás-lignit rétegekre is akadtak. A fúró már húsz-harminc méter mélyen sokszor a régebbi harmadkori rétegeket hozza a felszínre, mintha csak ideát Budán volnánk, amikor még nyoma sem volt az emberi nemnek a Földön, ott, ahol ma milliós város zűrzavara áll meg egy pillanatra, hogy beletekintsen a tudós munkájába, aki rozoga létrán száll le a sáros almába, hogy munkája nyomán újabb üdülés és gyógyulás fakadjon a Föld elrejett kéwíz-kin- cseiből.

A fúrások rengeteg földmintáját gondosan áttanulmányozzák a Földtani Intézetben és a Műegyetemen s azok végső eredményei legközelebb J bontakoztak ki, amikor újból össze- j ül a szakértő bizottság. Azt már megállapították, hogy jó Zsigmondy Vil- !

mos véletlenül is egészen jól rátalált arra az egyik redőre, ami a főváros altalaját ráncolja meg s az a magyarázata, hogy a városligeti első fúrás is olyan nagyszerűen sikerült. Pávai Vájná bízik benne, hogy annak mentén, az Állatkertben vagy a közelében az újabb fúrás is sikerre vezet s így a városnak tényleg módjában lesz a föld ingyen melegével fűteni az állatkerti; pálmaházat és más épületeket is.

Valóban ideje lenne, hogy hatvan év után a főváros intenzívebben használja ki azokat a forróvíz tömegeket, amelyeknek csupán csak egyik csapja a városligeti kút. Ráférne Pestre is egy kis füst- és korommentes fűtés, de föltétlenül kell Budán, a fürdővárosban.

Ilyenkor érezheti, csak igazán a város, hogy nincs forrásszakértője, aki ezzel a kérdéssel állandóan foglalkoznék és vezetné öntudattal, szakértelemmel ezeket a munkálatokat. Még ha nagy fizetést is ajánlana fel neki a város, akkor is csak nyerne, mert előbb-utóbb első feladattá válik az ingyenerő feltárása — mélyfúrások révén, — hogy a legcsekélyebb költséggel világítson, fűtsön és szállítsa e világváros, e világfürdő polgárait és az itt gyógyuló idegeneket.

Dubonai Pál

Hol fürdik

Budapest?

Egy volt iskolatársamat kísértem ki a pályaudvarra. Egykor, az ifjúság reményteljes éveiben együtt róttuk az egyetem padjait. Ö visszament városába, s ma már ott tekintélyes mérnök, sok szép városi mű, többek között közmegelégedéssel működő városi fürdőnek is megalapítója.

Én természetesen Budapest-fürdő- várost magasztaltam. (Hogyne, hiszen 25 év óta bennszülött budai vagyok!) Ö fanyar mosollyal hallgatta fejtegetésemet, végül megszólalt:

— Budapest fürdő — város? Mikor és hol fürdik Budapest?

Meghökkenve pillantottam barátomra.

— Nos, igen! Budapestnek egymillió lakosa van. Ebből nyáron naponként legalább- 250.000 embernek kellene fürödnie. De nem otthon a fürdőszobában! Az nem fürdés, az tisztálkodás. Künn a szabadban, napon, szélben, levegőn. Adott a jó Isten nektek 250.0Ó0 m3 vizet, olyat, amilyen nincs még egy a világon. Elég 500.000 ember fürdésére. S mi történik most? — Fürdik naponként szabadban legfeljebb 50.000 ember. S kik ezek? — A munkanélküliek. Vagyis akiknek olyan sok pénzük van, hogy nem kell dolgozniok, vagy olyan kevés, hogy dolgozni se tudnak. — Hol fiirödnek ezek? Néhány ezer a szűk dunai uszodákban, amiket csak igen nagy jóakarattal lehet a higié-