Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-10-05 / 1009. szám

XXVII. évfolyam. 1009. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, íélévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiaddhivatai ; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig'. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 október 5 FANTÁZIA Máról holnapra ránk köszöntött a választás. Akárcsak őszkor az első dér. Minden párton lehetnék már valami. Itt választmányi tag, ott az intézőbizottság tagja. Ennél alelnök, annál körzeti elnök. Sőt megyek fel a jelöltek létráján a ti­zedik helyről az ötödikre. Szociá­lis érzésem, demokratikus világné­zetem, rendületlen bizalmam fa­jom és nemzetem világtörténelmi hivatásában, öröklött hitem és az ősiség tisztelete — feljogosít rá, hogy minden párton meggyőződés­sel foglaljak helyet. Van mindezeken kívül poétikns lelkiiletem, csapongó fantáziám, izgat a misztikum a múltban és a jövendőben. Keserít a nyomorúsá­gos ma és csalóka, jelenségeket raj­zol elém a holnap délibábja. En­gem is visz szenvedélyeim pari­pája, amelynek szárnyakat növel a fantáziám. Mindez nem alkalmas arra, hogy valamely párt kereteinek igájába hajtsam a nyakam. Meggyőződésem, hogy nem a pártok győznek, hanem a pártok élén járó egyéniségek. Nem a párt­programba foglalt elv, hanem a pártvezérnek egyéni értéke, súlya, cselekedete teremti meg a tábort. Ezzel a meggyőződéssel nehéz határozni. Él még egy nagy vágy — nem is a lelkemben — hanem a szívem­ben. Szeretem Budát, — sajnálom a népét. Van hozzá jogom is. Édesatyám honvédtiszti csákóját, amelyet Budavár bevételekor vi­selt, őrzi a Hadtörténelmi Mú­zeum. Unokám ott áll a Szent Imre-terén szoborba vésve. Jó ma­gam az éjszakáimat áldozom Buda eljövendő nagyságának, amikor rovom a betűt, hogy megvilágít­sam a sötétben járók útját. És vannak még sokan, nálam különbek, akikben szintén él a szeretet Buda iránt. Buda Mielyei az Idegenforgalom szolgálatában ina: Eperjessu István őr. I. Buda jövő felvirágzásának alap­jául — gyógyfürdőit, — gyönyörű fekvését és — történelmi emlékeit jelölte meg Tausz Béla dr. a Budai Napló ezredik számában „Három pont” című cikkében. Kétségtelen, hogy ez a három té­nyező meg van Budán és ezek fogják Budát naggyá tenni, azonban van még Budának ezenfelül más hatal­mas értéke is, ami a város fejlődését nagyban előmozdíthatja, — amit csak kevesen ismernek, — ez Budának és közvetlen környé­kének kegyhelyei. Máriazellt, Lourdest stb.-t kegy­helye tette naggyá, a külföld száz­ezrei keresik fel évente, amelyek közt a magyarok nem kis számmal szere­pelnek akkor, amikor Budán nem ki­sebb jelentőségű kegyhelyek vannak, amelyek azonban a feledés homá­lyába merültek. Előttem van Paulovits Sándor dr.- nak, a jeruzsálemi Szent-sír rend lo­vagjának „Magyarország kegyhelyei és azok csodái” című munkája, a,mely­ben 32 kegyhelyről tesz Magyaror­szágon említést, ezek közül hét Bu­dán, illetve annak közvetlen környé­kén van és pedig: 1. budavári Boldogasszony szobra, 2. budakeszi máriamakki Boldog­asszony-kép, Mondanék valamit. Alkossuk meg mi Buda rajon­góinak a pártját! Ennek a városnak a jövője, — maga a kész városi program. E város szebb jövőjének, boldo­gabb holnapjának a megalapozása — nagy szociális gondolat, mert folyton szegényedő népét kedve­zőbb anyagi viszonyok közé ve­zetné a gyógyforrások bölcs ki­használása révén aránytalanul meggyarapodó idegenforgalom. Egyúttal demokratikus elgondo­lás, mert minden társadalmi osz­tály és abban minden egyén egy­formán részesülne a jólét áldásá­ban. De megerősítené az a nem­zet bizalmát, mely abban a jelszó­ban csúcsosodik ki: — ,,Á11 Buda, él magyar még“ és — a világhírre vergődött Buda, ahol jólétben él a művelt polgárság, kétszázmillió turáni testvéremnek volna a vilá­gító fáklyája, — és bizonyítaná fajom és nemzetem ősiségét, sok­ezeréves kultúráját, amely egye­dül volt képes itt, a vándornépek örökös csataterén államot alkotni és ezer éven át fenntartani. Nem volna érdemes mindezért pártot szervezni? Nem politikai pártot., amely az eszményét a kor­teskedés sarába rántja, hivalgó plakáton a falra szegezi és végül a felszentelt palástból asztalterí­tőt formál, amelyen a hivatlanok költik dús lakomájukat, — hanem azt a pártot, amely városépítő esz­méket hirdet, gazdasági igazságok magvát veti az emberek leikébe, természetadta nagy kincseit, elha­nyagolt, lekicsinyelt értékeit tár­ja fel és új utakat épít az áhí­tott jólét felé. Városépítő nádorok unokája bontaná ki a zászlót, aki nem vár hétköznapi jutalmat, de fejedelmi szavára felfigyelne a budai nép, hogy zászlója alá vonuljon tábor­nak, amelyben a tudomány, a mü­3. krisztinavárosi Boldogasszony- kép, 4. Magyarország Nagyasszonyának Sziklatemploma Budán, 5. Máriaremete, 6. Óbuda és 7. Szent Jobb-kéz a budai Várban. Ezeken kívül mint 8-ik kegyhely szerepel Óbudán, a Kiscelli kolostor. E kegyhelyekről Paulovits Sándor dr. munkájában a következőket írja: „Budavór Baläogasszony-szcära** „...Van itt a Várban, a Szűz Mária mennybemeneteléről elnevezett Boldogasszony-templomban, — ame­lyet közönségesen Mátyás-templom­nak nevezünk — egy életnagyságánál nagyobb Mária-szobor, amelynek igen érdekes története maradt fenn. Ezt a szobrot a hagyomány sze­rint egy egyszerű pásztorfiú fa­ragta az álmában látott Szűz­anya alakjára; már jóval a török hódoltság előtt, te­hát a 15. század elején, helyén állott és a budai hivek között nagy tiszte­letnek^ örvendett. Mikor a törökök megszállták Budát, a Várnak olyan basa lett a parancsnoka, aki azelőtt keresztény volt s nagyon jól ismerte a szép szobor jelentőségét. Meghagyta tehát a janicsároknak, akik a temp­lomba lovaikat bekötötték, hogy a szoborműre nagyon vigyázzanak, mert ha annak baja esnék, a törököknek ki kell takarodniok Buda várából. Mindazonáltal nem bízván katonáiban, a szobor elé, mely most a Jézus Szent Szíve oltár felett áll, fél­körű kőfalat Tvri-70rr\+4­vészet vivői állanának be közka­tonának. Csináljunk egy nagy pártot, nagyon nagy pártot, amelyben szíwel-lélekkel vesz részt minden becsületes budai — és ne törőd­jünk a politikusokkal. Törődjenek velünk ők! Ez a tábor győzne! — és nem is zavarná az alantasabb célokért tülekedő politikai pártok viasko- dását. A legjobbat köztük meg is segíthetné. . . . Fantázia? V. B. /£ nagy példa BIPKA FERENC dr. főpolgár­mester névnapi ünnepét szokatlan- fénnyel és méltó keretek között ké­szül megünnepelni Buda és Pest pol­gársága. A Gellértfürdö nagy fürdő­csarnoka alighanem szűknek bizonyul majd az ünneplő közönségnek befo­gadására. A népszerű főpolgármes­ter most ismét egy nagy lépéssel kö­zelebb jutott a polgárisáig szívéhez, amikor elhatározta, hogy e — nála nélkül tervezett — nagyarányú ban­kett szociális ellensúlyozására, ő a saját költségén 1 500 éhe­ző polgártársának juttat ebédet. Szokatlanul nagyarányú gondolat ez, mely teljesen rávall Ripka Ferenc dr. jóságos atyai szívére, nemesen átérzett szociális fel­fogására és mindenben a méltányos­ságot kereső bölcsességére. A Főpol­gármesterről tudott dolog, hogy mér­sékelt polgári és vagyoni körülmé­nyek között él s így sokszorosan na­gyobb áldozat ez rcu. éröl, mint volna sok ezer, nálánál gazdagabbaktól. Ripka Ferencet maga a jó Isten kül­dötte a város élére, mert az ö léiké­nek, szívének, emberszeretetének, val­lásos meggyőződésének felel meg a hivatása, szinte azt mondhatnák, hogy Magyarországnak ezt a kivételes mél­tóságát, Budapest főpolgármester­ségét mintha egyenesen Ripka Fe­renc egyéniségére szabták volna s valószínű, hogy a mai nemzedék unó- kái is a kimagaslóan nagy főpolgár­mesterek sorában fogják emlegetni dr. Ripka Ferenc áldott nevét. A nagy példa bizonyára nem marad követés nélkül, mert lehetet­len, hogy meg ne mozduljon e nemes gesztus láttára a gazdag ember szíve és ha csak 2000 nemeslellcü, jószívű, nagyvagyonú egyén akad Budapes­úgyhogy a szobor másfél évszázadon át el volt rejtve az emberek szeme elől. Mikor a török uralom már vége felé járt, éjjelenkint gyakran dob­szóval és tárogatóval kísért nagy ze­nét hallottak a törökök a várbeli Zsi gmo nd-káp oln ából, mely most Szent István templomnak neveztetik. Történetesen két szerzetes érkezett akkor a Várba. A török parancsnok meghagyta nekik, hogy éjjelen át a templom belsejébe zárkózzanak, meg­tudandó, hogy ők is hallják-e a cso­dálatos zenei hangokat. A két szerze­tes megfelelt a parancsnak és buzgó imádkozás közben várta az eseménye­ket. Ügy tetszett nekik, hogy hirtelen fegyveres férfiú jelent meg előttük mint valami látomás, két más férfiú társaságában. A fegyveres így szólt: — Testvéreim, ne féljetek! En István magyar király vagyok. Már régen könyörögtem az Istenhez, hogy Buda városát adja vissza a magya­roknak. És éppen akkor, amikor elő­ször hangzott fel a dobszó és táro­gató által kísért zene, közölte velem Isten azt a nagy kegyelmet, hogy kérésemet meghallgatta. Többször is megismétlődött később ez a zene, mert nagy volt az én örömöm. Men­jetek el és ne szóljatok erről. Másnap a szerzetesek bejelentették, hogy zenét nem hallottak. Azonban siettek látomásukat a lengyel király­nak tudomásává hozni. Még abban az évben, 1686-ban bekövetkezett Buda­vár visszavétele, ami újabb csodála­tos eseménnyel volt egybekötve. Ami­kor ugyanis az ostromló csapatok ten, akkor ezt a nehéznek ígérkező telet e jó emberek és a jó Isten segít­ségével mégis áthúzzák azok is, aki­ket kenyértelenné tett Trianon és a világnyomor. A Rómaifürdő vizének bérbevéte­lét ajánlotta újból a tanácsnak Kozma Jenő dr. orszgy. képviselő és a kis tanács örökös tagja, mert a vízhiány rémét másképpen elhárítani nem le­het. Három év kell hozzá, amíg a Vízművek elkészülnek a beruházási munkálatokkal, hogy a teljes vízszük­ségletet elláthassák. Ezalatt pedig za­varokkal fog küzdeni az üzem. A pártpolitika egyáltalában nem lehet mérvadó és nem játszhat semmi­féle szerepet az autóbuszvonalak ki­tűzésénél, még kevésbé büntethet, vagy jutalmazhat egyes kerületeket szeptember 2-án tűzgolyók áradatá­val borították el a Várat, olyan ha­talmas földrengést idéztek elő, hogy az épületek meginogtak és a Boldogságos Szűz szobra előtt emelt fal leomlott. A várfalakon betörő keresztény csa­patok tehát a templomban meglepetve pillantották meg a Szűzanya gyö­nyörű szobrát és boldogan adtak há­lát sikeres közbenjárásáért. Innen ered a várbeli Nagyboldogasszony- templom szépséges Mária-szobrának különös jelentősége.” Ma, amikor Trianon Magyarország kétharmad részét idegen járom alá juttatta, a vidék minden részéről a magyarok ezreinek kellene szeptember 2-án, Budavár visszavételének napján vagy az azt követő vasárnapon e helyre zarándokolni és hálát adni az Istennek, hogy Budavára a töröktől felszabadult és kérni a Mindenhatót azon a helyen, ahol Szent István király a Budavárának a töröktől való felszabadulását a magyaroknak tudo­mására adta, hogy legyen támaszunk most is Nagy-Magyarország vissza­állításában. A várbeli Boldogasszonv-templom és a Zsigmond-kápolna kell, hogy minden magyar búcsú j áróhelye le­gyen! MáriomahR Bár nem Budapest területén, ha­nem a fővárosi erdő szélén Budapest környékének egyik legszebb helyén, erdőktől csaknem övezve fekszik egyik már-már teljesen feledésbe ment bú­csújáróhely. Máriamakk. aszerint, hogy lakossága kisebb vagy nagyobb mértékben támogatja az il­lető pártot. Téves dolog, ha a párt­vezérek ilyen fontos közérdeket párt­célokra igyekeznek kihasználni és ép­pen ezért pártközi igazgatóság vagy üzemi bizottság intézi ezeket a kérdé­seket. Az autóbuszüzem élén elfogu­latlanul és csak a közérdeket tartva szem előtt áll Till Antal tanácsnok, aki lelkes szeretettel intézi ezeket az ügyeket és gondosan mérlegeli az es­hetőségeket, összhangba tartva a vá­ros üzemi érdekeket a nagyközönség érdekeivel. A Rózsadombon állandó aggodalomban él a közönség, hogy azt a szükséges vonalat beszüntetik, mely aggodalom azonban teljesen fe­lesleges, mert mértékadó tényezők nem téveszthetek meg á pártpolitika taktikájával. Ezen búcsú j áróhely keletkezéséről Paulovits Sándor dr. a kövekezőket írja: ' , , „ „A Ziehy-grófok tulajdonát képező budakeszi erdőn keresztül igyekezett 1731. május 9-én többedmagával Traub János munkáslegény, amikor az egyik útmenti tölgyfán egyszerre a keresztrefeszített Üdvözítőt látta, lábainál a fájdalmas Szűzanyával és ezért kalapját áhítattal többször meg­emelte a látomány előtt. E jelenés többször is megismétlődött ugyanazon fánál, azért valahányszor arra ha­ladt, kalapját a fa előtt többször megemelte, ami miatt társai, — akik semmit sem láttak, —- ki gúnyolták Traubot. Hogy tehát elejét vegye a gúnyolódásnak, ezen látomásának egyszerű papírképét függesztette : fára, hogy azt higyjék az emberek ez előtt emel kalapot. A követkéz! évben súlyos betegség érte Traubot aki ekkor fogadalmat tett, hogy Ír Boldogságos Szűz közbenjárásán felépül, hálából egy díszesebb olajfes tésű képet helyez a fára. Traub pá nap alatt csodálatosan és tökéletesen felgyógyult, jóllehet ebben már senki sem bízott. Ekkor első dolga volt, hogy Budára siessen és fogadal­mát beváltsa, ahol egy Falkoner nevű festőnél két forintért egy olaj­jal festett Mária-képet vásárolt... A budakeszi szép erdő ezen ré­szét, ahol a kép a tölgyfán függött, „Maria ad Quercmn”, Máriamakk- nak nevezik. A hely iránt napról- napra növekedő érdeklődés és a kö­zelebbről, távolabbról megindult bú­csú járások indították Zichy Miklóst és nejét- arra, bogy a képet megfelelő környezetbe állítsák és a képhez za­Hogyan juthat a kisomter esaládi házhoz? Negyven %-kaS olcsók'» építkezés, telekvásárlás nélkül Megszűnik a nedves lakás, egyfszed költséggeB fűthető A legnehezebben megoldható kérdés ma annak az ösztönszerű vágynak a kielégítése, mely min­den emberben atavisztiknsan él és arra ösztönzi, lrogy saját há­zába költözzék. Minden világka­tasztrófa után, amikor az életvi­szonyok megromlanak, kétszeres erővel jelentkezik ez a vágy és éppen ezért bír rendkívüli fontos­sággal az a mozgalom, amelynek komoly építészeti szakemberek, orvosok, várospolitikusok állanak az élén, mely egy új rendszer alapján féláron építi a házat és a telket nem kell megvenni, csak örökbérletbe venni. Most vasárnap, e hó 12-én ezek a szakemberek tanulságos és min­den, családi házra vágyó, úgyne­vezett kisembert érdeklő, vetített képekkel kísért előadásra hívták meg Buda polgárságát. Az előadók egyike a követke­zőkben nyilatkozott erről a nagy­fontosságú előadásról: A városok belső és külső kerüle­tein hatalmas telektömbök állanak hasznavehetetlenül rendelkezésre. Év­századok is el fognak múlni, amíg azok rendszeres beépítésére sor kerül. A 120%-kal megdrágult építkezés, a 150%-al magasabb (két és félsze­res) kamatláb és a békebelinél alacso­nyabb ^színvonalon álló kereseti lehe­tőség a konzervatív eszközökkel dol­gozó lakás termelést csőd elé állította s ezért alig van remény arra, hogy normális építési tevékenység e telke­ket valaha is felhasználhatja. Ebből a gondolatból indul ki a Montanit- reform, amelyet e hó 12-én 10 óra­kor vetített képekkel kísért előadás keretében ismertet néhány szakember a Budai Vigadó nagytermében. A lakástermelés az egész konti­nensen megszűnt polgári fog­lalkozás lenni, senki sem hajlandó többé tőkéjét bér­ház építésébe fektetni, mert kilátás sincs arra, hogy befektetésének kamatait élvez­hesse. Ily körülmények között sötét idők elé néznek a tisztviselők, magánalkalma­zottak, iparosok, munkások és általá- | ban a kisjövedelműek, mert lakás­hiány miatt, keresetüknek megfelelő otthont nem szerezhetnek. A családi otthonok hiánya miatt e társadalmi osztályok leküzdhetetlen válság előtt állanak, azokat fejlődé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents