Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-09-01 / 1006. szám
XXVII. évfolyam, 1006. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőóég és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon; 502 96. Nix für Ofen Fordított gazdálkodás Az elkeseredett budai polgár legújabb jelszavára: — „Los von Pest!“ — megszületett már a pestiek válasz jelszója: — „Nix für Ofen!“ — és még a sok százesztendős Szent István napi szokásos körmenetet is elvitték Budáról, — Huszár Károly úr excel- leneiája asszisztenciájával. Csodálatos módon megtörténhetett ez most, amikor budai polgárok intézik túlnyomó részben a székesfőváros sorsát. Olyan nagy ünnepe volt ez Budának, amelyre mindig felkészült a budai iparosság legnagyobb része, az ostyasütőtől, mézesbábostól kezdve a vendéglősig. Elvették állítólag azért, mert Budán nincsen az Andrássy-útlioz hasonló „kirakat-utca“, amelyen ilyen körmenet lebonyolítható. Az, hogy nincs, az is a város bűne, hogy meg nem építette. El sem képzelhető egy ragyogóbb perspektívájú sugárút, mint a Csalogányutcán végig, a Retek-utcán át a Szent János-kórházig. Egyenletesen emelkedő, világítási effektusokban bővelkedő, monumentális befejezésű sugárút ez, a i Parlament kupolás termétől a Virányos-úti dombtetőig. Kiépült volna régen, ha kellő bölcsességgel, előrelátással és megfelelő koncepcióval intéznék a város ügyeit. Volna még egy ilyen vonalunk belső Budán, mely a Gellérthegy lábától a mai Attila-körúton és Attila- utcán át vezetne a Retekutcáig, a királyi vár lábánál, a Vérmező nagy gyógy parkja mentén, a Törökvész dombjainak tetejére. Tehát lehetett volna itt is hatalmas sugárút, csakhogy a pestiek szerint ez: — Nix für Ofen! A nagy gazdasági letörés, mely most az egész országot sújtja együttvéve és külön-külön annak minden részét, de sújtja főleg ezt a nagy embertömeget Budapesten, — kívánatossá tette volna, hogy e város legjobban sújtott része, Buda, valami darab kalácshoz jusson Szent István napján, de ezt a kalácsot is elvonta tőlünk Pest. Ám, ez mind a múlté. Alii a jövőnek szoló megoldást keresi, az minden odavezető úton szembe találja magát — a székesfőváros fordított gazdálkodásával. Unottá válik talán, ha ismét riadót fújunk ez ellen a visszás gazdálkodási rendszer ellen, amely a jobban boldoguló külfölddel szemben, éppen fordítva teszi meg mindazt, ami a boldoguláshoz vezethet. Rikító példák tesznek emellett bizonyságot. Budán a Kelenföldi Dobogó domb mögötti Örsödi völgyben vannak a világ elismerten elsőrendű keserűforrásai, amelyek hatását a legtöbb európai orvos a karlsbadi forrás fölé emeli. Magántulajdonban vannak s a tulajdonosok nem tartoznak számolni semmi mással, mint a saját érdekeikkel. Egy üveg keserűvizet az egész világon mindenhol kapni körülbelül 1 pengő értékben. Akinek szüksége van rá ■— New Yorkban épúgy mint Bombay- ban, — hozat belőle egy üveggel a lakására. Közvetlenül a forrásból még Budapesten soha senki egy pohárral nem ivott. Ez a világhírű keserű víz ezzel befejezte a szerepét és befolyt valamely magáncéghez 1 — azaz egy — pengő. Egészen más a helyzet például Karlsbadban. Ott azt mondják, hogy a vizet szívesen adjuk ingyen, közvetlenül a forrásnál, de — tessék idejönni Karlsbadba és költeni naponként legkevesebb 20 pengőt, ami 6 hét alatt 600— 800 pengő. Ez a különbség a kétféle gazdálkodás között. Wiesbadenban van tizenhat gyógyforrás — á la Wöslau — de ott ezt a tizenhat forrást negyvennyolc-féleképpen kínálják a közönségnek, jóddal, krómmal, sóval keverve, forrón, melegen és hidegen, álló, ülő és fekvő helyzetben, tussal és leöntéssel, bedörzsölve, , göngyölgetve és az orvos szug- geratív módon ajánlja a betegnek az egyik gyógymódot, amitől az gyakran meg is gyógyul. Ez a 16, nem is jelentékeny gyógyforrás, olyan jövedelmet biztosít a városnak, hogy egyáltalában nincsen — és ez véresen komoly ügy — községi adó. Az egész lakosságot így érintő hasznon kívül ezekből a forrásvizekből fenntartanak két kórházat, két zenekart és a 100.000 lakosú Wiesbadenben olyan városházat építettek, hogy annak csodájára jár egész Németország. Éppen az ellentéte ennek Budapest, ahol 88 világhírre méltó forrás ontja patakokban áldásos vizét felhasználatlanul a Dunába és a városháza kénytelen volt egy ócska kaszárnyába költözni. De nem is lehet ez másképpen e fordított gazdálkodás mellett. A székesfőváros — tisztán levegőt javító célból — erdőgazdaságot tart fenn s így annak célja nem is az, hogy jövedelmező legyen. Nehogy azonban erre a város nagyon ráfizessen, az akkori városi tanács erdészeti hivatalt állított fel és erdőszakértőket szerződtetett ennek az egészségileg is fontos ügynek a vezetésére. — Ellenben j van ennek a városnak 88 gyógyforrása, amelyek jövedelme egy milliótól egy milliárdig fokozható, — de nincsen fürdőügyi hivatala és nincsen gyógyforrásszakértője. A világon minden nagynevű ismert gyógyfürdő az ivóvize révén tett szert világhírre. Budapesten nagy küzdelemmel lehetett csak kivívni, hogy egyetlen egy iciny- ke-picinyke ivócsarnokot építsenek olyan gyógyforrás számára, Felelős szerkesztő : Hirdetések ára: Egy ha«áb széles, egy milliméter • magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. ' 1930 V1RAÁG BÉLA magas hirdetés 8 pengő'. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. R hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. szeptember I 1 amelyben a nagyon ritkán található rádiumtartalom mellett, annak gyógyító ősét, a thoriumot is megtalálja a gyógyulást kereső idegen. Különben is, minden budai gyógyforrás alkalmas az ivókúrára. Ha ezek a gyógyvizek sem teremtik meg ennek a városnak az idegenforgalmát,, akkor sohasem semmi sem fogja azt megteremteni. Azt mondják, hogy a fürdőügy terén sokkal kulturáltabb és fejlettebb nyugat felől nagyon nehéz idevonni a nyugati embert. Ez tény. De hát muszáj nekünk okvetlenül nyugati embereket hozni Budapestre? Nem hálásabb, ha mi azt I a keleten élő, 300 milliónyi turáni népet igyekszünk ide- vonzani, ide, ahol a nyugati világba ékel- ten él, mint a turáni világgondolat előretolt őre, testvére, — a magyar? Ide, ahol a gyógyforrások fölé a keleten élő török testvérek építettek kupolás fürdőket és kétszázötvenmillió mohamedán tekint áhítattal, térdet és fejet hajtva, a nyugaton eltemetett nagy szentje, Gül Baba türbéje felé? Csakhogy ha az a kelet el is indulna ide nyugat felé, itt egy napig sem tudna élni, mert nem talál helyet, ahol vallási szokásai szerint az Istent imádni, — önmagát táplálni tudná. Bad- gasteinnek meg van a „gulyás- hüttéje”, de az egykor törökuralom alatt állott budai várban nincsen török vendéglő és nincsen török imazsámoly, ahol a meggyógyult török elmondhatná hálaimáját és kérhetné az ő Istene áldását az őt betegségében megsegítő, magyar testvérnemzetre. Hogyan képzel itt valaki mindennek tudatában idegenforgalmat teremtő világfürdőt? Dubonai Pál. Szent Imre gyógyfürdő Az eddig Rácfürdő címen ismert gyógyfürdő igazgatósága azt az értesítést küldötte szét, hogy a fürdő címét miniszteri engedéllyel — Szent Imre gyógyfürdő címre változtatták át, Szent István napján, augusztus hó 20-án. Ezzel kapcsolatosan Buda egyik kiváló tudósa, hagyományának ápolója, múltjának kutatója és kötetekre való ríj adatok megállapító ja TAUSZ BÉLA dr. az idegenforgalmi szövetség ügyv. elnöke a következő levelet intézte hozzánk: Kedves Barátom! Nagy meglepetéssel értesülök arról, hogy a Rácfürdő neve a mai naptól „Szent Imre gyógyfürdő“. Nem tudom helyeselni e kitűnő fürdőnknek degradálását, amelynek jóhírét pár héttel ezelőtt egy híres bécsi profesz- szor is megerősítette. A Rácfürdőt a középkori és újkori írók királyi fürdő: — „thermae regiae” név alatt írják le, mert Zsigmond király, aki a fürdőket újjáépítette és pazar fénynyel berendezte, családjával maga is használta. Ismét feledésbe fog menni egy régi történelmi név, mint annyi sok más és bajunk lesz felfedezni a fürdő eredeti nevét és helyét, mint az a Rudasfürdővel történt, amelyet szintén therme regiae, therme pontanae, therme civiles, Bürgerbad, Bruckbad stb.- nek hívtak, míg eredeti Rudasfürdő elnevezése majdnem teljesen elveszett. Nem tudom helyeseim az elnevezést máresak azért sem, mert sokkal inkább érdemelné meg a Császárfürdő ezt az elnevezést. Ugyanis régi történetíróink feljegyzik, hogy közelében építette meg Szent István a budai templomot, amelyben ő, felesége: Sarolta és fia: Imre végezték áj tatosságukat. . • ■ . > Hasonlóképpen sokkal n. , lelt volna meg a történelmi hűsegrr—. ha az újlaki templom vidékén egy utcát, vagy teret neveztek volna el Szent Imréről, mint a mostani Szent Imre-teret, amely azon időben pos- ványos és alig járható volt. Meleg szeretettel igaz híved: dr. Tausz Béla. Viszatetszést keltett a hegyvidék érdekeit szívükön viselő körökben az a terv, mely homályos keretekben jelentkezett és jogosan azt a látszatot keltette, hogy keresztülvitele esetén elproletárosodna a nagyrahívatott pasaréti városrész. Arról volt szó, hogy a Pasarét felső végén az Ördögárok szabályozása révén nyert területet száz négyszögöles parcellákra osztva, háromszobás házakkal építik be, amelyek szinte hihetetlen olcsón, 16.0.00 pengőért kaphatók telkestől. Állítólag 28 ilyen házat építene ide egy vállalkozó s ezzel lesüllyesztené ennek a völgynek az előkelő színvonalát. Eddig csak a város tiltakozásán múlt, hogy a terv keresztülviteléhez nem fogtak hozzá. — Az egész terv így, ahogy közszájon forog, egy kissé kalandosnak látszik, mert tud- tunkkal ezen a vidéken csak háromszáz négyszögöles parcellákon engedi meg az építkezést a Közmunkák Tanácsa, ami az ottani telekárakat tekintve, nagyobhszabású tőkebefektetést igényel. A Pasarétnek most megindult rohamos fejlődése nem is teszi kívánatossá, ott a külső részeken, ahol már Hűvösvölgy romantikája kezdődik, az ilyen tömeges kislakások építését, mert, hogy egy tizenhat- ezer pengős háromszobás házban nagy szobákat építenének, ezt a mai építészeti viszonyok teljesen kizárják. Mindenesetre célszerű volna, ha a vállalkozók e tervük felől kellően tájékoztatnák a nagyközönséget is, ; ma idegenkedéssel áll szemben Mo.ú1 tervvel. Az Attila-park ma egyike azoknak a kemény dióknak a városházán, amiket íréhez feltörni. Tudvalevőleg Schmidt Miksa, az ismert régiséggyűjtő ezelőtt három esztendővel bizonyos föltételek mellett a székesfővárosnak ajándékozta a kiscclli kastély mellett elterülő óriási parkot. A városházán sokat törték fejüket ezeken a feltételeken, de még máig sem határoztak, holott az ajándékozó Schmidt már enyhített a feltételeken. De mi történjék, ha a ma már 68 éves Schmidt Miksa váratlanul elhunyna? Most úgy áll a helyzet, hogy a parkot környező telkek tulajdonosai nem kapnak építési engedélyt és ingatlanaikat el sem. adhatják. A városépítési bizottság e hó 25-én tartott ülésén dr. Or óva Zsi gmond azt kérte, hogy döntsenek véglegesen és vagy fogadják el az ajándékot, vagy utasítsák el. Harrer Ferenc elnök azzal, nyugtatta meg a bizottságot, hogy ezt a régóta húzódó ügyet még ebben az évben dűlőre viszi. A kemény diót tehát mégis sikerül majd feltörni. A Táborhegyen ébrednek A természet gyönyörű, de a helyzet csúf olt — Tömörülnek a hegyi lakók. A Szépvölgyön túl, a Bécsi-út mentén, egymást követi a Mátyáshegy, a Remetehegy, a Táborhegy, a Testvérhegy és befejezi a sort a Csúcshegy. A Mátyáshegy egészen belekönyököl Újlakba, de lassan elhordták volna a téglagyárak, ha véletlenül nem jön segítségére az ottlakóknak az építkezés pangása, mely miatt a téglagyártást a legtöbb gyár beszüntette. Óbuda fölött áll a Remetehegy a Kiscelli kastéllyal s azontúl a régi óbudai temető fölött van a Táborhegy, amely most nyert polgárjogot Óbudán. Pedig régi telepesei vannak, akik sokévi küzdelmet folytatnak ott a vízhiány miatt a természettel, a csuszamlások miatt a téglagyárakkal, az útépítés miatt a várossal és folyik a harc tovább vízért, gázért, villanyért, iskoláért, utakért s végül mégis csak a Táborhegy lakóinak kell ebből a harcból diadalmasan kikerülniük. A hegy fejlődésének egyik legfőbb akadályát, a régi óbudai temetőt már beszüntették, a Bécsi- utat most építik és ha az Árpádforrás mellé fölépül a Stadion és megépül az óbudai vasúti állomáshoz a transzverzális sugárút, amit az Egyesülés Útjának tervez a város s ezt derékon metszi — a Bécsi-utat Aquincuminál összekötő — másik sugárút, amit Aquincumi-útnak óhajtanak elkeresztelni és amelyen régi római stílű középületeket kíván emelni a város, akkor már a Táborhegy és Testvérhegy is beleesik a fejlődő város körzetébe és a budai hegyvidék gyönyörű villavárosa épül majd föl ezeken a hegyeken. A Táborhegyen régóta folyik a honfoglalás, -de a pusztaszeri vérszerződést csakis most augusztus hó 18-án végezték, amikor dr. Pető Andor vendégszerető házánál- jött össze: dr. Gönye Győző min. o. tanácsos, Kar- czag Vilmos ipartestületi elnök, kamarai tae\ Kiss Sándor ny. számv. főtan., Löwenrosen Károly ny. jószágigazgató meghívására nagy társaság, hogy Szent István honalkotó királyunk emlékét megülje. Túlnyomó részében a Táborhegy birtokossága vett részt ezen az ünnepen és gyönyörű virágkeretben fogadta a hölgybizottság élén dr. Pető Andomé a városból érkezett illusztris vendégeket, köztük Harsányt Zsolt írót, akit arra kértek volt, hogy a Táborhegy első országgyűlését ünnepi beszéddel nyissa meg. Az Elisium nevű villát,, amely Petőék nyári otthona, nagy kert övezi, amely bokrok és virágágyak közé rejtett színes lampionokkal volt világítva s valamely rejtett lugasból Banda Marci cigányzenekara mélabús magyar dalai zsongták át a csendes éjszakában nyugvó tájat. Dóra Lajos óbudai vendéglős pompás vacsorát tálalt, a házigazda pincéjéből pompás bor került az asztalra s az emelkedő hangulat közben állott fel szólásra Harsányi Zsolt, aki a maga csodált poézisével megrajzolta a családi otthon szeretetét, amely át- menve a kisebb közösségeken, a falun, városon, megyén, országon hazaszeretetté gyöngyöződik végül, amely nálunk magyaroknál a Budapest iránt való szeretetben csúcsosodik ki, mint ahogy a római birodalmat is az örök város iránt való ragaszkodás, a rómaiak városszeretete építette fel. Ezt a hazaszeretet nem lehet mesterségesen fölidézni, nem lehet az ország testére rajzolt múló határokkal elpusztítani s ez adja a mi ajkunkra
