Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-07-22 / 1003. szám

/ Csodálatos perspektívák nyíl­nak meg ily kivételes alkalmak­kor a nagy közönség előtt, ami­kor egy agilis egyesület beszá­mol az elmúlt évben kifejezett te­vékenységéről és a jövőben kitű­zött új célokról. A Zugligeti Egyesület elérte azt, hogy a közélet és a város ve­zéremberei fölfigyeltek törekvé­seikre, mondhatnánk — évtize­des törekvéseire és sietnek az agilis ehiökség segítségére. A közgyűlés e hó 12-én volt a Fácán vendéglő felső terraszán, ahol az egyesületnek mintegy 60 tagja gyűlt össze. Amikor szólásra emelkedett az elnök dr. MANNINGER VILMOS, elhallgatott a zene, megállt a tánc az alsó terraszon és még az idegenek is kedvesen hallgatták az elnök szellemes beszédét, me­lyet teljes egészében közlünk: Az évi közgyűlés oly megálló és nyugvópont, amely arra köte­lez, hogy tekintetünket úgy visz- szafelé, de előre is irányítsuk. A visszapillantás sok szempontból nem igen örvendetes. Egyesüle­tünk munkájának külső képe meg­lehetősen szegényes. Lehet, hogy ebben a vezetőségnek is van sok mulasztása, hibája. De vagy nem tudunk eléggé objektívek lenni, vagy csakugyan megtettük a kö­telességünket: nekem legalább és veleni együtt a bureaunak igen nyugodt a lelkiismerete. Valóban megpróbáltunk mindent, ami módunkban állott, hogy élénkebbé tegyük a társaság életét, de minden próbánk megtört a tagok többségének nem­törődömségén. Jól tudom, hogy ez a szemrehá­nyás nem jut el azokhoz, akiknek szól, mert azok állandóan távol­tartották magukat. Akik pedig ma is itt vannak, a hívek, a szorgal­masak, a kitartók, igazán mindent megérdemelnek, csak szemrehá­nyást nem. Nem is hoztam volna elő ezt az örökös panaszt, ha nem remélnék javulást és pedig csakis az egyéni propaganda útján. Felkérem azt a kicsi, de lelkes csapatot, mely állandóan kitart zászlónk mellett, hogy szomszéd és baráti körben toborozzanak híveket az Egyesület részére, mert csak akkor, ha mindnyájan összefogva törődünk a mi kis pa­radicsomunk, a Zugliget sorsával, ha tudomásul vesszük mindenki­nek kívánságát, panaszát, megis­merjük terveit, csak akkor tudunk oly programot kidolgozni, amely mindenkinek ügyes-bajos dolgán segíthet. Ha külső, egyesületi közéletünk eseményekben szegény is volt, a belső munka szakadatlanul halad. Engedjék meg, hogy e munkát megint csak a botanikából vett ha­sonlattal világíthassam meg. Ah­hoz, hogy erdő létesüljön, a látha­tatlan, a talajt, — vagy ahogy szép görög néven hívják — ascra- phont előkészítő munkásoknak lassú, állandó munkájára van szükség. Talajbaktériumok, amoe- bák, földi giliszták állandó előké­szítésére van szükség, hogy a sa­vanyú rét, a fenyér vagy homoki pusztaság talaja megérlelődjék arra, hogy cserjék, majd az erdő nagyjai, a fák meg tudjanak tele­pedni. Ha nem is nagyon poétikus, hogy a mi munkánkat a föld alatt dolgozó baktériumok vagy földi giliszták előkészítő munkájához hasonlítom, a valóságban mi ezt a munkát végezzük. A fejlődő Zugliget A Zugligeti Egyesület közgyűlése Azok a tervezgetések, kér­vények, állandó utánjárások, amelyek e munka lényegét alkotják, csöndes, földalatti láthatatlan mozzanatok, ame­lyek nélkül azonban semmi haladás meg nem valósít­ható. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az előkészítő munka meg fogja hozni a gyümölcsét, csak két dolog kell hozzá, sok türelem és sok idő. És mindkettő fokozattan kell ma, amikor a külső körülmények oly mostohák, hogy nagyobb arányú koncepció keresztülvitele mindun­talan beleütközik a nagy gátba, aminek neve a szegénységünk és ami talán még ennél is gono­szabb: a tőkének bizalmatlansága, visszahúzódása mindentől, ami nem hozza meg az uzsorakamatot. Aki a közgazdaság történetét nézi, bizonyos lehet abban, hogy előbb-utóbb be fog következni az az idő, amikor a vállalkozás, a köny- nyebb hitelezés lehetősége újból beköszönt. A mi feladatunk az, hogy ennek az időnek reményében előkészít­sük a talajt, hogy egészséges, üde erdő fejlődhessen ott, ahol ma csak pangást, elernyedést, visszavonást látunk. Nem vagyok túlságos optimista és nem hiszek túlsókat az emberi intézményeknek a kozmikus befo­lyásokra való hatásában. De talán mégis haladást, javulást jelent az a változás, amelyről nálamnál hi- vatottabb fog ma beszámolni, aki új alapokra próbálja helyez­ni a főváros ügyvezetését. Éber figyelemmel kell megles­nünk ennek minden megmozdulá­sát, mert — mint tudjuk — csak ennek a nagy apparátusnak be­kapcsolásával remélhetjük, hogy a mi körzetünkbe is be fog sütni a fejlődés, a haladás napja. Mi a nap útját meg nem változtathat­juk, csak azt tehetjük, hogy suga­rainak útjából eltávolítsuk azokat az akadályokat, az árnyékot vető falakat, amik a verőfény útjába állanak. Ez legyen a legközelebbi jövőnk feladata. E munkára kérem föl a Zugli­get lakóit. Vegye ki e munka fára­dalmaiból, de örömeiből is min­denki az őt megillető részt és akkor egyesületünk el fogja érni célját, hogy széppé, egészségessé, kívána­tossá tegye ezt a gyönyörű darab földet, amely a mi szűkebb hazánk. Abban a reményben, hogy mind­annyian közös munkában indu­lunk e cél felé, van szerencsém a Zugliget Egyesület közgyűlését megnyitni. A népszerű elnök megnyitó sza­vait zajos és lelkes ovációk kísérték, áld fölhívta az egyesület titkárát, hogy évi jelentését adja elő. Nagy figyelem közepette olvasta fel különös gonddal szerkesz­tett alábbi jelentését dr. WLADÁRCZYK JÓZSEF. Harmincnyolc évvel ezelőtt alapított egyesületünknek 1926- ban történt újjáalakulása óta im­már eltelt négy esztendő. Negyed­szer hárul rám a kötelesség, hogy beszámoljak az egyesület évi mű­ködéséről. Természetes, hogy az ilyen jelentésekben ismétlések is vannak, hiszen hány probléma megoldása, mennyi kívánságunk teljese­dése húzódik éveken, sőt ta­lán évtizedeken át is. Több ízben kifejtett célkitűzé­seink néhány pontban csak a messze jövőben valósulhatnak meg, de mi tervszerűen dolgozunk a természeti szépségekben páratla­nul gazdag és a történeti emlé­kekben bővelkedő Zugligetnek és környékének fejlesztésén, az iránta való érdeklődés fokozásán. Ko­moly meggyőződésünk szerint nincs Budapest környékén még egy hely, amelyet — amint azt hosszú évek elfogulatlan meteoró- giai adatai bizonyítják — széltől védett fekvése, egész­séges tiszta levegője és a többi kedvező éghajlati té­nyező annyira predesztinál­nának arra, hogy a főváros munkában elfáradt közön­ségének nyaraló, üdülő és ki­ránduló helye legyen. Ezt már jó néhány évszázados történelmi adatok is bizonyítják. Királyok, királynék, hercegek, fő­papok és főnemesek keresték fel rendszeresen a Zugligetet, ha pi­henésre, üdülésre vágytak. Mi a Zugligetet ismét fel akarjuk ezen történelmi rendeltetésére, hivatására emelni, meg akarunk mindent tenni, hogy a Zugligetet a főváros rá­szoruló polgárságához minél kö­zelebb hozzuk. Azt akarjuk nekik mondani: jöjjenek a Zugligetbe, mert ide kényelmes és sűrű villa­mosjáratokon, pormentes, gondo­san kezelt utakon közlekedő, olcsó autóbuszon, visszafelé nem fize­tendő autótaxin, néhány perc alatt kiérhet. És itt megtalálhat mindent, amire az ő elfáradt, pi­henni vágyó szervezetének szük­sége van. Szállodákban, penziók­ban, üdülőhelyeken, szanatóriu­mokban, magánlakásokban olcsó, modern elhelyezést, kiváló ellá­tással, strandfürdőt vagy uszo­dát, gyógy parkot, térzenét és a szórakozás minden* ágát. A tehe­tősebbek ' részére telkeket, adó­kedvezményes olcsó építkezéssel, gázzal, villannyal, csatornázással és a gyermekek taníttatásához egészséges, modern iskolákkal. A kirándulók részére olcsó, jó ven­déglőket, útjelző táblákkal felsze­relt, gondosan kezelt sétányokat, utakat, padokkal és így tovább. E távolabbi céljaink eléréséhez segített bennünket az elmúlt év­ben a Széher-út folytatólagos ki­építése, a Janka-út, az Alkony-út rendbehozása, a Csermely-út fo­lyamatban lévő megépítése, a Csillagvölgyi-út és Béla király-út sarkának és a Zugligeti iskola előtti útszakasznak rendezése, a Budakeszi-út gyönyörű megépí­tése, a Petneházi-réten átvezető kocsiút, a Csipke-út, a Galgóczi- út ideális megépítése, a Csermely­úti szuszogó lépcsőzetes kiképzése. A Diós-árok beboltozása, az Ör­dögárok és a Zugligeti-árok foly­tatólagos beboltozása. Elkészült a tavaly kérelmezett jobb és közép­világítás a Margit-körúton, a Re­tek-utcán, a Budakeszi-útón, Hi- degkúti-úton és a Kútvölgyi- útón. Számos új helyen állítottak fel padokat, jelenleg helyezik el a szemét­gyűjtő kosarakat. A vízvezetéket lefektették a Jánoshegyi-úton, eltiltot­ták a sertéstartást, portala- nították az utakat. Az erdei utak és kiránduló helyek új, egységes jelzést kaptak, ma­dáretetőket állítottak fel, ered- m én nyel küzdöttünk a kóbor ku­tyák és macskák ellen. Eljártunk a Közmunkatanácsnál a Harang­völgy ügyében, támogattuk a Hag- genmacher-telek megvételét. Ismét iskolai jutalomdíjakat adtunk, kiírásra került a Sigray-emlék- serleg vándordíja, foglalkoztunk a strandfürdő kérdésével és addig is a magánmedencék víz­zel való töltésének engedélyezése ügyében is eljártunk, akciót indí­tottunk, hogy a hegyvidéki elöl­járóság minél közelebb jöjjön hozzánk. Több választmányi ülést is tartottunk szakelőadásokkal, sőt egy ízben szerencsénk volt el­nökünknek botanikailag érdemes kertjét is megtekinteni. Tagadhatatlan, hogy vannak komoly és sürgősen megvalósí­tandó olyan kívánságaink, ame­lyekben eredményt nem tudtunk elérni. Az összes benyújtott kí­vánságokat — amelyeket külön­böző bizottságaink a titkársághoz benyújtottak — felvétettük a Hegyvidéki Egyesületek Szövetsége ré­vén a jövő évi munka­programba, illetve fővárosi költségvetésbe. De hogy ezekből mi fog megvalósulni, a fővárosi törvény által teremtett új helyzetben, az előre nem lát­ható. Hisszük, hogy ha tagtársaink és a társ­egyesületek a jövőben is olyan szeretettel fogják fel­karolni kívánságainkat, ha a kér. elöljáróság és a főváros kerületi elöljáróság és a főváros központja továbbra is olyan meg­értéssel fogják támogatni kérel­meinket, mint a múltban, akkor jövő működésünk is eredményes lesz. Hálás köszönettel tartozunk mindazoknak, akik akár egyesüle­tünk tagjai — elsősorban is a bi­zottságok elnökeinek —, akár a Hegyvidéki Egyesü­letek Szövetségében tömö­rült más egyesületek vezetői, és segítettek nekünk abban, hogy a Zugligetet minél előbb arra a nívóra fejlesszük, amely valamennyiünk őszinte vágya. Köszönjük a kerület kiváló, agilis főmérnökének, Thirring Gusztáv úrnak irántunk tanúsí­tott jóindulatát, köszönjük a saj­tónak, elsősorban a Budai Napló­nak azt, hogy érdekeinkért min­dig síkra szállt, továbbra is ha­sonló támogatást kérünk, mi pe­dig, az egyesület tagjai, igyek­szünk ezt a szívességet előfizetéssel viszonozni, ami annál könnyebb, mert ezt az erős, harcias, de ked­vesen szerkesztett lapot mindnyá­jan szeretjük. Kérem a jelentés tudomásulvételét. Elismerés és tetszés kísérték a fő­titkár szavait, mely után ., űr. ENTELE FERENC postaigazgató ismertette a pénztári jelentést, a költségelőirányzatot, amit a közgyű­lés az elnök elismerő szavai után egy­hangúkig elfogadott és megadta a föl­mentvényt. Ezután megtörtént egyhangúlag a választás, mely szerint elnök: dr. Manninger Vilmos; alelnökök: dr. Zerkowitz Imre, Bemárdt Győző, Sigray István; főtitkár: dr. Wladár- czyk József; titkár: ifj. Waygand Ferenc; pénztárnok: dr. Entelo Fe­renc; ellenőr: dr. Mészáros Károly. — Igazgatóság'. Biscara Endre, Bor­vendég Ferenc, Boros Gyula, dr. Bo- zóky vidám, Dohnányi Ernp, dr. Bol­linger _ Gyula, dr. Eperje&y István, Fellegi József, Föl léit Károly, dr. Friedrich Jenő, Hrabovszky József, Melegh Béla, Pofijukéi Ernő, Rom- eisner László, dr. Rosenberg Gyula, Szirmai Oszkár, Sztrókay István, dr. Walkó Lóránt, Kulcsár Richárd, Viraág Béla. — Számvizsgálóbizott- ság: Wahlkampf Henrik, dr. Fried­rich Ferenc, Bendiner Dezső. A választmány tagjai lettek: Aig­ner Ottó postafelügyelő, Baumgart­ner Dezső iskolaigazgató, Benke Ba­lázs polg. isk. igazgató, dr. Bodon Károly egészségügyi főtanácsos, Ba­lázs Mátyás postatiszt, Fehérváry Ferenc iskolaigazgató, dr. Fleseh Ármin egyetemi m. tanár, Fuchs Emil építész, Gesmay József rt. igaz­gató, ILévey Gyula lelkész, Hrabov- szkyné dr. Révész Margit főorvos, botfai Hűvös Iván földbirtokos, dr. Hank József, Kalmár István gyógy­szerész, Kármán Mór tőzsdés, Lan­ger Lajos mérnök, Mauthner Ödön magánzó, Menczer Arnold rt. igaz­gató, Oszoly Kálmán polg. isk. igaz­gató, Sebő Bertalan igazgató, özv. Schiffer Mórné magánzó, Schillin- ger Béla kereskedő, dr. Steingassner Imre orvos, dr. Gál Jenő, dr. Török László ny. min. tanácsos, dr. Wag­ner György ny. tisztiorvos, dr. Vi- rágh Gyula ügyvéd, lovag Fackh Jó­zsef rt. igazgató, özv. Válya Miklós- né főv. tanítónő, Vígh Bertalan kir. tanácsos, ny. főigazgató. A főtitkár bemutatta továbbá az igazgatóság által június hó 25-én tar­tott ülésén egyhangúan hozott hatá­rozati javaslatot: Mindazokért a nagy fáradozá­sokért, amelyeket RAKOVSZKY IVAN ny. belügyminiszter úr őnagyméltósága, a fővárosi Köz­munkák Tanácsa elnöke, a Zugliget és Környéke fejlesztése érdekében tett, azért a nagy és meleg szere- tetért, amellyel ügyünkkel mindig foglalkozott és azt mindig lelkesen támogatta, a közgyűlés őt egyesüle­tünk tiszteletbeli tagjává választja. A Zugüget jövője Vacsora után Manninger elnök be­jelentette, hogy eh. KOZMA JENŐ orszgy. képviselő halaszthatatlan elutazása miatt nem vehet részt a közgyűlésen, de helyette és az ő fölkérésére megjelent PETRACSEK LAJOS dr. ügyvéd aki azzal kezdte felszólalását, hogy úgy érzi magát, mint a színész, aki kénytelen beugrani. A békeévekben Buda és környéke el volt hanyagolva, de azóta nagy vál­tozás állott be és mindenki iparkodik Budára jönni lakni, Budán telket szerezni, és magának villát, csaladi- házat építeni. Ez volna Budapest fő­városnak természetes fejlődése, ha a város ezt bölcsen elősegítené, mert nem sok értelme van a pesti futoho- mokon villanegyedek építésének, ami­kor Buda bővelkedik természeti kin­csekben. n í Szerencsés körülmény, hogy a ^fo- J város pártjainak vezérei nagyrészt ] budai emberek. Budai. Kozma Jenő j dr. is, mert itt született, itt nevelke­dett, akinek nevében megjelent. Buda vese! De budai ember Ripka Ferenc dr. főpolgármesterünk, budai ember j Wolff Károly is, a Keresztény Köz- | ségi párt vezére, budai ember a kő- j riinkben megjelent demokrata párti vezér, Gál Jenő dr. mélyen tisztelt kartársam és budai ember a liberális párt vezére, Rassay Károly is. A most megválasztandó 150 tör­vényhatósági tag közül 50 bizottsági tagot, tehát a közgyűlés egyharma- dát — Buda választja meg. Ezekben a körülményekben látjuk Buda biz­tató jövőjét. A főváros villanegyedeinek fejlő­dése nem szervesen történt. A béke­években a főváros központjától távo­labb eső részeket, így a Svábhegyet, a Zugligetet és a Hűvösvölgy külső részeit karolták fel. Az utóbbi évek­ben Kozma Jenő hathatós munkája révén a Pasarét jóformán teljesen kiépült. A Zugliget a Pasaréthez csatlakozik, közvetlenül folytatása és egészen bizonyos, hogy a főváros szerves kifejlődése révén a Zugliget kiépítésére és közművekkel való be­rendezésére most kerül a sor. A Zugliget előnye De van a Zugligetnek egy nagy előnye a Pasaréttel és a többi, már beépített és forgalmas villaraj ónok­kal szemben és ez az, hogy míg a Pasaréten és a Gellérthegy déli ol­dalán 60—70 pengős négyszögölen­kénti telekárak vannak, addig a Zug­ligetben olcsóbb telekárakkal módot lehet nyújtani arra, hogy kisemberek, tisztviselők is, megtakarított pénzük­ből és lekötendő lakbéreikből maguk­nak családiházat, villát, és így vég­leges otthont építhessenek. Útépítés Ennél a pontnál áttért a Zuglige­tet érdeklő részletkérdésekre. A köz-

Next

/
Thumbnails
Contents