Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-07-05 / 1002. szám

XXVII. évfolyam. 1002. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengd, félévre 12 pengd. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőig és kiadóhivatal; I. Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengd. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 július 5. i Pusztuló remények A gyászjelentés szerint: — „a 60 éves Székesfővárosi Tanács rövid betegség után jobblétrc szenderíilt... “ A Tanács meg­halt és a halottakról vagy jót, vagy semmit. A jót elmondotta könnyes szemekkel Budapest pol­gármestere, azzal, hogy ez a város a Tanácsnak köszönhette fojlődé- séti Ez a váratlan kijelentés azt bizonyítja, hogy a városházán va­lami különös magábazárkózott éle­tet élnek e szerencsétlen város urai és nem kísérik figyelemmel azt az érdekes háborút sem, amely most folyik a nagynémet sajtó­ban és azzal jellemezhető, hogy ez a természetesen fejlődött és a mes­terségesen fejlesztett városok harca. Hamburg, Nürnberg, Frankfurt, Breslau és a többi ős­német város, mely fejlődését a maga különleges földrajzi fekvé­sének köszönheti, harcol itt Ber­lin város ellen, amelyet mestersé­gesen fejlesztenek világvárossá. E sajtóháború jelszava, hogy Ber­linnek se lelke, se jellege nincs és minél jobban fejlődik, annál ke­vésbé német. Budapest, városhá­zát érdekelhetné ez a háború, mert ebben a városban csodálatos­képpen találkozik és egyesül a természetesen fejlődött és a mes­terségesen fejlesztett város. Ki­váló német városgazdászok és közgazdászok, politikusok és tu­dósok írják és vívják ezt a har­cot Németországban, ahol bizo­nyára nagyon megcsodálták volna Budapest polgármesterének azt a kijelentését, hogy Budapest a fejlődését a Tanácsnak köszön­heti, mert — ne essék zokon, ha kijelentjük, hogy — ha ez a város fejlődött — akkor a Tanács da­cára fejlődött. Ami itt a termé­szeti adottság és szépség mellett rosszul van megcsinálva, azt a Tanács csinálta. Nem á mostani, sem az azelőtti, — nem az első és nem az utolsó, hanem az állandó, a folyton élő Tanács, amely az élet nagy követelményeinek csak szatócsmódra tudott megfelelni. Minden nagy alkotás, amit a nem­zet, az állam, a kormány, a Köz­munka Tanács kezdeményezett, vagy végrehajtott, éppen csak e Tanács miatt nem tudta betölteni hivatását, mint ahogy befejezet­lenül torkol a Vilmos császár- útba az Andrássy-út, minden folytatás, minden befejezés nél­kül, épül a budai körúton raktár, fedett vásárpiac, — áll e város­rész közepén díszül egy 20 holdas kaszálórét, — futnak hegynek a hidak, — mind ahogy fut céltala­nul sok-sok millió liter csodás­erejű gyógyvíz a Dunába. A bol­dogult Tanács igazán „vizet hor­dott a Dunába.“ Kétezer esztendővel ezelőtt az aquincumi forrásokhoz járt beteg testét gyógyítani Keleteurópa minden gazdag ura és gyönyörkö­dött, az aquincumi cirkusz mutat­ványaiban. Aquincum vásáraira hordta drága prémjeit az észak minden vadászó népe és ide hozta kincseit minden délvidéki kalmár. Hol vagyunk ma ettől! Az a régi, nagy idegenforga­lom ma hatalmas rúgó ja volna e város fejlődésének, a polgárság gazdagodásának és ezt az: idegen- forgalmat ma már mesterséges eszközökkel sem tudjuk olyan fokra emelni, hogy e város életé­ben számottevő tényezővé váljék. Még az Idegenforgalmi Tanács, amelyhez oly nagy reménységet fűztünk mindnyájan, sem tudott e téren megfelelő lendületet teremteni. Ein Tittel ohne Mittel. Ebbe a tanácsba beleválaszthat­ták a legkitűnőbb embereket, pénz nélkül ezek sem tudnak tojást festeni és ostort fonni. A Budai Napló a fürdőüggyel foglalkozók előtt az egyetlen újság, mely az idegenforgalom és fürdőügy kér­déseivel, nemcsak negatív mó­don foglalkozik és mond kritikát, de pozitív módon rámutat a he­lyes utakra, megoldásokra, kiváló szakemberek közreműködésére. És nem egyszer ért bennünket — nem meglepetésszerűen — az a kérdés, levélben vagy cikkben, hogy mi is tulajdonképpen az Idegenforgalmi Tanács célja, feladata, hivatása. Általában ki­alakult az a nézet, hogy aki ennek a tanácsnak a tagjai közül méltán kelt reményeket a közönség köré­ben, az rendszerint annyira túl­terhelt már munkával, hogy az Idegenforgalmi Tanáccsal való foglalkozása csak — jámbor óhaj­tás. Pedig minden intézmény csak úgy válhat a számára kijelölt téren döntő tényezővé, ha az arra hivatott vezetőférfiak teljes mun­kaerejüket szentelik a kitűzött kérdések megoldásának — és ha kellő anyagi eszközök állanak ren­delkezésére. Az Idegenforgalmi Tanács élete: — anyagi tengődés, gyakorlati működése: — fáradt emberek teóriája. Egyetlen egy olyan egyéniség kellene ide, aki egész idejét, ki­próbált tudását ennek az ügynek szentelné, a nagy célnak meg­felelő hatalmas programmal. Már pedig ennek a városnak a jövőjét egyetlen egy kérdés oldja meg, ahogyan a Sósfürdőben mon­dott hatalmas beszédében kifej­tette Ripka Ferenc főpolgármes­ter és az a fürdőüggyel kapcsola­tos idegenforgalom. Amíg a gyógyforrások ügyét a csatornák­kal együtt kezelik és e csodatevő forrásvizek a bürokráciának csak lábvízül szolgálnak, de nem tud­juk azokat világüzemi pénzfor­rássá változtatni, — amíg e város erdészetét fejlett nagy hivatal intézi, de gyógyforrásaihoz még forrásszakértőt sem állit, — addig ebben a városban fürdőügyről be­szélni, idegenforgalomat hangoz­tatni, triviális gúny ... Az Istenben boldogult Tanács 60 év óta nem tudott ezzel a kér­déssel megbirkózni, mert — vagy olyan kicsinynek látta, hogy nem érdemes túlságosan komolyan venni, — vagy olyan nagynak látta, hogy nem mert hozzányúlni, — és így ma is ott vagyunk, ahol egy félszázad előtt, mert abszo­lúte nem jelent fejlődést ezen a téren az a körülmény, hogy azóta két nagyszabású fürdő épült fel a régi ki sarán yú fürdők helyén. Ez I Pest városa Buda nélkül is lüktető kereskedelmi és ipari élettel bíró, nagyforgalmú világváros volna ugyan, hatalmas házsorokkal, pompás köz­épületekkel, de egyébként sivár és minden különösebb vonzerőt nélkü­lözne. Belső részeiben, alkalmatlan talaja és forró, fülledt, levegője miatt a főváros kitűnő kertészete is csak a legnagyobb raffmériával tud némi növényzetet elővarázsolni. Budának köszönheti a székesfőváros a természet alkotta változatos terepviszonyai és erdőkoszorúzta gyönyörű hegyekkel ékes fekvése révén ragyogó és minden idegen utas által is megbámult és fel­magasztalt szépségét, egészségét, gyógy-forrásvizekben való gazdagsá­gát, valamint páratlan fekvésű, monu­mentális királyi palotájával székvá­rosi jellegét. Távol áll tőlem Budának a kereske­delem és a kisipar fejlesztésére való alkalmasságát kétségbe vonni vagy le­kicsinyelni, sőt magam is követem azt a nagyon ajánlatos jelszót, hogy vásároljunk Budán, ahol ma már minden elképzelhető árucikk, a leg­jobb minőségben és legszebb kivitel­ben beszerezhető a legjutányosabb áron, de mégis azt tartom, hogy Bu­dán a kereskedelmet lehetőleg a belső részekre és útvonalakra kell koncent­rálni, a külső részeket pedig meg kell hagyni annak, amire hivatva vannak: i— a székesfőváros tüdejének, kert­városnak. El kell tehát kerülni a jö­vőben azt a múltban elkövetett sok megbotrárikoztató hibát, hogy a pa­zar nyaralókkal teleszórt gyönyörű dombjainkat és a vár látképét elta­karjuk stílszerűtlen öt-hatemeletes monstruózus háztömbökkel. Ha Buda a székesfőváros koronája, úgy a vár e koronának legértékesebb ékköve. A várnak minden történelmi, és műtörténelmi értékét a leggondo­sabban meg kell óvni az enyészettől és sárkánymódra kell őrködnünk afe­csak azt bizonyítja, hogy rossz sorsunk megjavításának útmu­tató jeleként újabb és újabb gyógyforrásokat tár felénk a Gondviselés és csak a mi hitvány kicsiségünkön múlott, hogy nem értettük meg az Isten szavát. (V. B.) lett, hogy a telekspekuláció, a hozzá- nemértés és a tudatlanság ne rombol­hasson és ne ronthasson rajta elhibá­zott szabályozásokkal vagy oda nem való építkezésekkel. — A legnagyobb elismeréssel kell tehát adóznunk a Közmunkatanácsnak bölcs intézkedé­séért, amellyel a székesfővárossal kar­öltve, a főváros építési szabályzatába újabban a vár jellegének szigorú megőrzése céljából valóban drákói új rendelkezéseket vett fel. Ezek az új intézkedések teljesen elrejtették a régebben tervezett szabályozási vona­lakat, amelyek a várat történelmi jel­legétől teljesen megfosztották volna. Szabályozták azt is, hogy minden át­alakításnak, tatarozásnak, esetleg ne- taláni kivételes építkezésnek — amely­nek soha kétemeletesnél magasabbnak lenni nem szabad — szigorúan a régi látképhez kell alkalmazkodnia. Ezzel szemben nem oszthattam soha azt a nézetet, hogy a várnak közvetlen környezetét, a bástyasétányokat, régi sivár mivoltukban kell meghagyni. Ellenkezőleg, mindig azt vallottam és minden erőmmel odahatottam, hogy ezt a drágakövet megfelelő keretbe kell foglalni.. Oda kellett hatni tehát, hogy a teljesen elhanyagolt felső és alsó bástyasétányok és a várba ve­zető lépcsők, a történelmi jelleg min­den sérelme nélkül, megfelelően át­alakíttassanak, ami a székesfőváros kiváló műszaki osztályának, kitűnő kertészetének önfeláldozó munkájával meg is történt, úgy hogy most a vá­rat nyugatról és északról valóságos édenkertek veszik körül, amelyeknek központjában áll a nagy hozzáértés­sel, az egyszerű laktanyából átalakí­tott pompás Hadtörténelmi Múzeum. Hátra van még a keleti (dunai.) bástyán futó és a kormányzó úr Ö fő­méltósága nevéről Horthy Miklós bástyasétánynak elnevezett rész létesí­tése, amelynek előmunkálatai máris megindultak és remélhetőleg gyors tempóban tovább haladnak. Ennek Meg kell óvni a budai várat! írta: LAMPEL VILMOS a székesfőváros törvényhatósági bizottsága tagja Katona lel&e A Budai Napló eredeti tárcája Irta: KISS MENYHÉRT Történik Kecskeméten, 1930. évben, a Bánk bán ünnepi előadása után, a színpadon. Játszák: Pálházy Ferenc hősszerel- 1 mes, Zarándy Anna drámai, szende, a Színigazgató, ifj. Katóim József középiskolás diák, az Öltöztető, a Kellékes. Mikor a függöny felmegy, Pálházy (Petur bán megszemélyesítője) dísz­magyarban alszik két összetett fotőj- ben, rendetlenül. A színpad üres. Öltöztető: Pálházy úr, reggel van, ébredés! (Rázza.) Bezárjam ide [éjszakára? Pálházy: Nem. Gyilkos, jobb lettvón [álmodni tovább! Szaraz a torkom, add, hogy [locsolom — Öltöztető (odaadja az üveget): Meg­öntözi, borral hát a sikert, Irigylem ma, aki tud ■— Pálházy: Egy ember, aki engem [irigyel, Mondd, elment Anna, egyedül? [Kivel? Öltöztető: Az öltözője fényárban [úszik. Pálházy'. A lelkem meg fekete [éjszaka —r Öltöztető: Éppen kilép — Pálházy'. Eredj egy pillanatra — (Öltöztető el.) Pálházy (elébemegy, s mjntegy út­ját állja): Könyörgöm, Anna, ma [maradj velem. Anna: Minek zavarsz? Egy gazdag [birtokos Autóját küldte értem. És megyek—- Pálházy: Szeretlek, Anna és meg­örülök — Anna: „Szeretlek” ebből nem öltöz­[ hetem, „Szeretlek” e szó lakbért sem [jelent, S ha a pincérnek fizetés helyett Azt mondom, hogy „szeretlek”, [kinevet; Ne kínozz hát, a két koldus­[ tarisznyát Őrültség volna egybevarrni. Pálházy: Ne, ne folytasd, halálom e [közöny Anna: Mi csak játszunk halált, [elvünk az egy: Megalkuvás és hasznos gyávaság! Pálházy: Az arcod mennybolt, ajkad, [jaj, mocsár Szavad megannyi bűzös, rút [varangy — Mely lelkem kék vizébe hull, [könyörgöm (letérdepel) Ne menj el tőlem, meglásd Isten is Segíti, a szerelmes szíveket Boldog leszel mellettem, esküszöm... Anna: Boldog, nem, inkább irigyelt [legyek, Kit megcsudálnak és nem értenek, Kit megdöbbenve emleget a lúr, S pirulva mondd tovább a suttogó Hozzád egy szende hentesné való, Nem Satanella,. pá, pólyás baba! (Kacagva el.) Pálházy: Mily ártatlan a szeme! És [szaván Szégyenkeznek a pokol szörnyei; Azért születtem e világra, hogy Éltem mécsét ö oltsa ki, s minél Mélyebbre lök, csak jobban [szeretem.. t (Sétál, mintha keresne valamit.) Szenzációt akarsz, pokol leánya, Halálom híre még jobban fokozná A versengőket: tégedet ölelni.. . (Megtalálja s megtölti revolverét.) Anna, az én drámám ma véget ér, Öltöztető, hol vagy? Öltöztető (polgári ruháit hozza) : Itt [vannak a ruhák, Siessen, mert a bankett véget ér, Pedig Petur a legszebb tósztra [méltó. Igazgató (sietve belép): Apám, [kereslek mindenütt, kezed Szeretném megszorítani, oly remek Voltál, hogy Pesten sem lehet [különb — (Az öltöztetőhöz:) András, hagyjon magunkra egy r [kicsit. (Öltöztető el.) Ne haragudj, Feri... a dráma [rossz Üzlet, revü, s a táncos operett, Kell a csődjén kesergőknek, te meg Foxtrottra, dzsiggre nem adod [magad — Elküldelek . . . Erényed a hibád, Szavalsz, mint Isten, mint egy [ókori Szobor, mint Cézár szobra úgy [mozogsz, Holott ha selypítnél, avagy pöszén Pötyögnél vagy dadognál, a tömeg Rajongana érted . . . Pálházy: a fülemüle Lehet károgó varjú, úgy hiszed? Igazgató: Derekad, lábad tátrai fenyő, Holott egy kissé csámpás, görbe [lábbal Lehet ropni a néger tipegőt; — Pálházy: Prokrustes-ágyba zúznál [össze, mi? Igazgató: Stradivári.us-hegedű [szavad — Pálházy: Üvöltő szamarat s nem [büszke mént Kötnél kordádhoz ? [Istenemre, Igazgató: Suttogó, rekedt, Hanghoz való a szaxofon, a dob — Ha horpasz, c-ingár volnál, Fityegne bárkirály-módra frakkod S a görlökkel csábtáncot lejtenél; így önmagát látná korod, s [ujjongana, De e kerek mell, e Kinizsi-nyak Pálházy: Elég! Szaladj előlem jó [kupéé, Mert ezt az asztalt rád Hobom, [bitang! Igazgató'. A véred látom, több, mint [agyvelőd! (El.) Kellékes: Pálházy úr, egy köpcös [kis magyar Bebocsátást kér, beengedhetem? Pálházy'. Küldd el, s elém ma senkit [se bocsáss, Nem érdekel e hódoló, se más Kellékes: Küldtem, de nem megy Ifjú Katona József (belép egy nagy dobozzal): Megbocsásson, egy Katona-sarj egy percet kér [csupán — A tűzoltók is elvonultak, s Bánk Ottóval, a -meráni fattyúval Felváltva, holt Melinda karjai [közt — A nagy hotelben, a bankett után Vígan járják a néger táncokat... Csak Petur úr, a bihari főispán Várat soká magára. Pálházy: Mit kívánsz? Ifj. Katona József: Egy autogram- [mot s cserébe ezt A régi, prémes, smukkos dolmányt [küldi Anyám, s néném egy szál piros [virágot A felső Á-ba járó bakfisoknak Pálházy úr az álmodott lovag! Pálházy: Gyermek, én a halálba [készülök... A színpadon Ottó pribékje ölt meg, Elébb egy nő sebzett halálra, majd Pályám ívét törték kerékbe itt — Jobb a halál. Ifj. Katona József: Ha a trombiták [szólnak, úgy igen Egy ingatag nő árulása a Hadak útján nem olthat csillagot; S az út tövise nem sebezhet úgy, Hogy érte eldobjunk egy életet!

Next

/
Thumbnails
Contents