Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-03-31 / 948. szám

Budapest, 1929 március 31. BUDA I NAPLÓ 5 aszfaltsivatag Az aszfaltsivatag, a Víziváros dunapartja ma is csak olyan, amilyen évtizedeken át volt: élet nélküli, forgalom nélküli utca, amelynek olyan szomorú a képe, mintha valami kihalt városnak volna az utcája. Nem jár arra senki szívesen. A Lánchídnál zsákba fut, a Margit-Mdnál bele- vész a csúf, rendezetlen rakodó­part zagyvaságába. Nagy hivatá­sát, ahogy azt a múlt szákad vé­gén e város építői elképzelték, sehogy sem tudja betölteni. A vá­ros mindenféle lehetetlen helyen gyógysétányokat tervez a Duna mentén, csak épen ott, ahol adva van a helyzet, ott nem akarja föl­építeni. Nemcsak mi, de a kerület polgársága, annak vezetői memo­randumban fordultak a városhoz, hogy ezt az elhagyott sivatagot parkiroztassa és csekély költséggel tegye a világfürdő legszebb sétá­nyává, ahol a levegőt és a nap­sugarat kereső gyermeksereg élné egészséges, vidám életét, aggok ■sütkéreznének az éltető napon és munkában elfáradt emberek talál­nának kedves pihenőhelyet, Egész Budapesten nincsen valamirevaló dunapart, a város kapzsi gazdál­kodása mindent úgy beépített, hogy a hatalmas Dunának alig jut keret, de ahol mégis volna hely, azt fölhasználni nem tudja. Mi szívesen fogadjuk Budán azt is, ha a Grellérthegy alján bármily nagy költséggel sétautat épít a város és így kapcsolja össze a hegy lábánál fakadó gyógyforrá­sokat, de nem értjük, hogy mért ne lehetne emellett ott is meg­építeni ezt a dunaparti sétányt, ahol azt csekély költséggel világ­szépen meg lehet építeni. Ne kel- tegcssíik azt a sanda gyanút, hogy a Városházán csak olyan terveket hajtanak végre, amelyek nagy költséggel sok vállalkozót foglal­koztatnak, mert az ilyenekből nem épen épületes következtetéseket von le a polgárság. Vagy hogy talán újból osztályozták Buda polgárait és különbséget tesznek a Városházán a svábhegyi, a pasaréti, a kelenföldi és a vízi­városi polgárok között. Mohó gyorsasággal rendeznek egyes vi­dékeket, amelyek még bírták volna egy ideig a régi állapotot, de nincs egy jó szavuk, egy fölös garasuk, hogy a kirakatban álló városrészek díszét, emeljék. A Vi­zi város szerencsétlen alakja, geo­gráfiai elhelyezkedése ismét azt a régi nótát kintornázza, mint ré­gebben a Hűvös völgynél, hogy a város nem belülről kifelé, hanem kívülről befelé fejlődik. Ezer sze­rencse, hogy most közelebbről, a Pasaréten kezdték és így van rá remény, hogy a kívülről jövő fejlődés eléri majd a dunapar- tot is. SZEMÜVEG Zibrinyiné!, I, Attila u. 12 Érdekes számok. Az I. kerületnek több lakosa van (101.553), mint 4 kis országnak együttvéve, a területe 58 négyzetkilométer, míg Monacoé 21 négyzetküométer és a lakossága 22 ezer; Sanmarinoé 61 km2 és a lakos­sága 13 ezer, Lichtensteiné 159 km2, a lakosainak száma 12 ezer, Andora területe 452 km2, összlakossága pedig ötezer lélek. Százketvénmillió közönséges leve­let és hárommillió ajánlottat küld­tek el Budapesten a legújabb sta­tisztika szerint az 1927. évben. A táviratok száma egymillió hatszáz­ezer, a telefonbeszélgetés pedig het­venkét millió volt. Érdekes, bár szo­morú, hogy ugyanakkor egymülió- négyszázhetvenegy ezer értéktárgyat zálogosítottak el huszonnyolc millió pengő értékben ugyanezen idő alatt. GUBäCZü DEZSŐ 1 Buda múltjából, Buda jövője. 1TÄ | m •• rr» o •• rr Duda jovoje: — magyar jovo Irta: PÁVAI VÁJNÁ FERENC dr. főbányaíanácsos, főgeológus KERTÉPÍTŐ TELEFON: J. 370-92 BUDAPEST, I., MÉNESI-ÓT 3 Tervez, épít művé zi kerteket, nyilvános vá­rosi- és fürdőparkot, gyermekjátszóteret, hő­sök ligetét, temetőt, utcai fasorokat, gyümöl­csös kerteket stb. Vállal mindenféle kertészeti munkát, szállít mindennemű kertépítéshez szükséges növényi anyagot. Fajtanemes gyümölcsfák elsőrendű minő­ségben, igen olcsó árban kaphatók. Amikor úgy alkonyaikor Tabán romjai közé tévedek, vagy Óbuda földbesülyedt házaiba kedvem lenne csak úgy az ablakon keresztül belépni, — ki ne gondolna arra, bogy mikor, miből lehetne, miből kell itt haladást, fejlődést, új életet teremteni1? Ott me­zítlábas gyerek tereli a még fagyos sárban az első fűre s ki tudja, mek­kora család minden marháját: az egyetlen kecskét, — itt a papírral be­ragasztott ablak mögül talán utolszor köhög a föhlbesülvedt, út alá került, penészes odú tüdővészes lakója s ha a másikból gyereksírást hallok, inkább hazajáró lélek békótlenkedése jut az eszembe, mint az élet pirkadása. Mit keresne itt az, ahol csak a múlt van s a jövő a magas házakba menekül, ta­lán csak azért, hogy az emeletről jób­ban zúzhassa össze magát az udvar kövein. Évszázados vályogviskó, nyomorgó szegénység és az emeletes bérpalota pazar gőgje, sokszor borzasztóbb ver­gődése néz egymással farkasszemet: Buda. Ki tudja, melyik boldogabb1? Egyik sem! Ki lehet boldog Budán. Pesten, Magyarországon: a csonkán1? Minek örvendjünk, vagy hogy leg­alább mi vigasztaljon? A nagyból, a sokból elvették a testvéreinket s a mi jobb, szebb, gaz­dagabb volt. Meghagytak egy nagy szikes-buekás síkságot, néhány dom­bot. A nagyobbj át hegynek nevezzük vigasztalásul a. Tátráért, Hargitáért. A szegénnyé lett gazdag gőgje csalja önmagát s a végén ébren is álom­országban jár behunyt szemmel. Nem is tudjuk, mii ven szegények vagyunk! A bölcsőnk fájától a kopor­só deszkánkig s közben, ami van, ami kell, amiből élünk, abból alig valami a mienk. A. többit úgy vesszük, drá­gán, sokszor hitelbe, az idegentől s ami volna, azt dupla áron kegyet osztva, kézcsókra nyújtott körmökkel itthon is idegen adja. A patkószög s a kovács szene — ki mondja meg — miért kerül nekünk kétszer annyiba, mint a németnek? Miért öt -pengő az ára. a száz kilométerre Pesttől pen­gőért bányászott szénnek, amikor ott künn a győztes gazdagoknál, fizető le- vertekuél egyaránt olcsóbb, mint bé­kében ? Miért eszik a disznó búzát, s miért abrak a rozs, miért ecetesedik nya­kunkon a borunk, miért nem jó Becs­nek sem a magyar bízott ökre, disz­naja. miért esszük India banánját, Kalifornia almáját, miért tettem az az anyám síri ára tálján virágot, miért, miért? Miért, hogv az idege­nek rónává a ruhám, a narádés éte­lem,. az fialom, az orvosságom, a bo­rom vize? ’ Feltámadás napján miért szorul 1 ökölbe a kezem s miért nem boldogan I zeng dicséretet az ajakam? Magyar sors! Ma avar kínlódásból lesz-e feltáma­dás? Merre menjünk, a levegő végte­lenjébe fúrjuk tekintetünket, yagv a föld titkafi. rejtett kincseit, a mien­ket keressük, hozzuk fel? Minek? ifjabb nyomorúsá rmak. bosszúság1!ak, hogy a magvar föld -pengős, másfél ■pengős szenét ötért-hatért vegvem, hogy a félfilléres szoboszlói földgáz villamosságáért annyit fizessek, mint- j ha szénből, vagy a,z oláh drága petró­leumjából állítanák elő. hogv a man­gánunkat. az a,lumini”m ércünket a német vigye el s ha. kikészítette, vagy csak megmosta,, mint a magyar birim gyapját, dupla, tízszeres áron tőle 1 vegvem meg? Hogv a hudavidék’ ió mészkövem ott mohosod.ion s a Vér­tes rossz neszével tatarozzam budai viskómat. Plogy.. hogv — hány hogvot kiáltsak, üvöltsék bele a semmiségbe, hogy meghallják, hogy Dgyen, hogy lehessen magvar feltámadás! Mennyit néztem a télen, hogyan ol­vasztotta ingyen a sok budai meleg víz a Duna jegét, hogy sajnáltam Szoboszló forró kincsét, amikor mos­lékként elenyészett a, Kösü-patak mo­csarában, amikor Hévíz tavának pá­rolgó patakja haszontalanul borította ködbe a határt s a magyar kínlódás bére megy-megv. folyik, özönlik a külföldi fürdőkbe, üdülőkbe, mert lusták, mert gyávák vagyunk, mert ni a is úgv van. mint ötven-hatvan év előtt, amikor Zsigmondy Vilmost ki­gúnyolták, amiért fúrni mert a Vá­rosligetben. hiszen a. hivatalos tekin­télyek megállapították s meg is írták, • •„ • -Pest közelebbi területén hűvös, sőt langyos víz sem várható artézi kutak révén.” Az ország ak­kori geológus tekintélyei a városi bí­zói fsagi üléseken minden évhen addig szólította fel. hogy jubiláljon már a fúrás eredménytelenségén, amíg a ti­zedik évben a gúnvolódóknak azzal felelhetett: — „Ülés után tisztelettel hívom meg az urakat a Városliget­be. hogy egvütt örvendezzünk a kút felszálló vizének.“ Tíz év nagy idő s Zsigmondy Vil­mos, a gyakorlat embere, hősiesen állta a harcot azzal a tudóssal szem­ben, akinek tudományos adatai szerint már 419 m. mélyen el kellett volna hogy érje a margitszigeti kút vizét adó rétegeket s amikor ott még nyo­muk sem volt, ment lejebb és lejebb primitiv eszközökkel küzdve, kín­lódva, de a próféta meglátásával bízva meggyőződéseben s bízva a tudományos dogmák változandósá- gában. 924 m-ben mutatkozott az első víz! Mit jelent ez a kút a Városliget­nek, a Széchenyi-fürdőnek, a fővár/ rosnak s a tudománynak, amelyik ellenezte? Hogy milyen nagy munka volt ennek a kútnak a kiharcolása a természettel és az emberekkel szemben, talán semmi sem bizonyítja jobban, hogy ötven év óta senki sem merte a másodikat megfnratni. Zsigmondy Vilmos ellenfelei nagyok voltak, de alkotásaikat régen belepte a moha, vagy átalakultak, hogy maguk sem ismernének reájuk. Zsigmondy kútjai ma is ontják Harkány, Margitsziget, Városliget stb. nagyszerű vizeit. Ki tudja, mit érnek ezek ma s mennyi érték, mennyi megélhetés az, amit öt- ven-hatvan év óta ezeknek a. kutaknak s bennük annak az agynak köszön­hetünk, akiben megfogamzott a ^gon­dolatuk s a bátornak, a kitartónak, aki kiharcolta őket? A pesti oldal gyakorlati érzéke ötven év múlva kezd megmozdulni. Jön a második városligeti kút. Jön, jönni kell utána a többinek is, mert kincsek ömlenek belőlük s mi koldusszegé­nyek vagyunk! ' A budai oldal, az szegény még csak most tart ott, ahol a városligetig kút ügye hatvan év előtt! De a levegőben kisért már a budai mélyfúrás. Meg lesz, mert izgat, kínoz, mint a nagy titok, aminek ki kell pattannia, mert kell,, mert Buda is csak a földből nő­het megint naggyá, ragyogóvá! Vigyázat! A hivatalos vélemény a budai oldalon ma is ugyanaz, mint hatvan év előtt a pestin volt: — Bu­dán még a hideg víz sem ömlik a fel­színre,, nem szabad fúrni! És mégis fogunk, fúrunk, mert ez a fúrás.^ ezek a fúrások a remény,' a vigasztalás, az élet, a, haladás s ezt csak kerékkötni lehet, de elgáncsolni soha sem tudta sem ózsdi tekintély, sem sárga irigység. Zúg az idők szele! Az idők szele, meg-megmarkolja a budai fürdők ócska köntösét s megleb­benti hol itt, hol ott a múlt hibáin, kicsi-nagy mulasztásain a fátylat. Ott a. nebántsvirágot sorvasztotta el a ta­pasztaló haladás árnyéka, itt a ruzsos öregség fé1 arcára nem jutott más fes­ték s kiabálnak a vénség ráncai, hogy még jobban mellbeüssön a megfiatalí­tott fele. Régen volt a török idő s mi még mindig körül foltozzuk, a pasák félhol- das háremúsztatóit s lusták vagyunk ott fogni meg Musztafa, vagy ■— mit tudom én — kicsoda török fia forrá­sait, ahonnan már nem megy a fele a Duna vizét növelni s a másik fele nem keveredik langyos moslékká, a hová •— ha eltévedt — a dunai halacska is be­úszott Musztafát játszani. Vájjon mi történne, kiesne a világ kereke, ha egy kis akarás, munka árán, egy szép gesztu.su jövedelem megosz­tással a dolgozóknak a Császár-, Lukács-, Rudas-, vagy ha úgy tetszik a Gellert-, Rác- s még néhány jövő­zen éje-fürdő vize csupa hatvan fok forró lenne s annyi, amennyivel int­hetnénk Budát a hegyekig s még azt a vifiamosságot is kicsikarnánk belőle, ami oda viszi, ahol az új Rác-fürdőben megül majd a belgrádi rác s az új Király-fürdőben végre legalább egy balkán királyt tudnánk megmozs- datni ? Ki hiszi el, hogy mérgében vissza­felé talál folyni a budai hévvíz s nem ide hozzánk, hanem a földgolyóbis kö­zepe felé áramlik, hogy bosszúból fel­robbantson ? __ S ha fáj megpiszkálni Musztafa em­lékét, vájjon megveri-e az Isten, aki a pocsékba, vagy majdnem pocsékba menő Árpád-forrás, vagy a Római­fürdő langyos vizéből akarna legalább melegebbet foglalni? Vájjon a régi fürdősziget vidékén, ahol meleg forrá­sok fakadtak s a hol ma is vannak a Dunában: az óbudai strand-fürdő fe­lett s a Batthyányi- és Szilágyi Dezső- tér tájékán és azokkal szemben, olyan nagy bajt okozna, ha egy-egy fúrásból felfakadna a forró víz s fűtenénk vele? Kiesne a világ kereke, ha már a fáma úgy tudja, hogy a Zugliget tor­nácában, a Szarvas-vendéglőnél kénes vizű fürdő volt, egy kicsit széjjel néz­nénk, nem lehetne-e azt a vizet megint megkeresni valahol? Ha a Hűvösvölgy mésztufái környékén jó mélyen megint meleg vízbe érne a fúró, ha a Sváb­hegy, a Zúgj igét, a János-, a Gugger- hegy sok régi kőzetet szétbontó, vö­rösre, lilára festő, kilúgozó, idegen ás­ványokat lerakó, régi hévforrásai men­tén csak úgy kíváncsiságból furat na egy, csak egy rongyos ezer-ezerötszáz méteres lyukat az egyik nagy ban­kunk, vagy gazdag vállalatunk! Nem nagy üzleti talentum kell hozzá, hogv az ilyenek jövedelmeiből ket-harom évre elosztva, négy-ötszázezer pengőt lehasítsanak s ha tudósok^ csodájára ömlik a víz a városligeti kútból, ömöl­het majd a Zúgligetben, vagy Hűvös- völgyben is. Alig hiszem, hogy hozzam szaladjanak akkor megkérdezni: vájjon most mit is csináljanak azzal a fránya forró vízzel? Különben csak tavaly esett meg, hogy az egyik gazda­gunkat a Mecsek dolomitja a^ mániái Sikonda-erdőben — gyönyörű helyen — ajándékozta meg negyven fokos víz­zel, köszönte szépen s nem kért belőle. Itt az ideje, jóvá teheti a budai be­gyekben. Pénze is van, fúróvállalatáért sem kell a szomszédba menni, úgy le­het, a sok telke között olyan is akad, ahol érdemes fúrni. Lehet még ez is olyan jó üzlete, mint Kúnmadaras viilamösítása? A budai hegyvidék ked­véért a fúrópontot kikurgatom — Isten bizony ingyen csinálom. Hadd legyen, amiért két-három évig i megint szidjanak. Tréfa, tréfa, de szomorú tréfa! Hát nem a gazdagok, a hatalmasok fel­adata-e az ilyen probléma megoldása, amitől Budai a budai hegyek jövője függ, ki áldozhat, ha nem ők? Csi­náljunk kis 'vállalatot, amit elnyel majd a nagy? Oh nem, kezdjék mind­járt a nagyok! Budapest fürdőváros megoldása van olyan nagy feladat s olyan jó üzlet is, hogy azt csinálják csak meg a nagyok, együtt! Feltámadás napján Budán, Budá­ért — úgy lehet újabb ellenfeleket, talán ellenségeket szerzünk magunk­nak, — mert jót,, mert nagyot aka­runk, mert Buda-Pest az ország élő azzá tehetjük. Buda vére, a sok nagyszerű forró- szíve kell hogy legyen s hisszük, hogy víz haszontalanul folyik el s a ma­gyar ezer éve nézi összefont karokkal, keleti lustasággal. Ki haragudhatik azokra, akik Buda minden csep. forró vérét az izmokba, a csontokba, az ide­gekbe akarják hajtani, hogy a sze­génységből, a kínlódásból — mint Jézus keresztfájából a megváltás — magyar munka feltámadása, új ezred­év szülessen? Öreg Buda, a természet erőinek ős pestje, gyújts világosságot, bontsd ki a zászlót, a munka, a tettek ragyogó •fehér zászlój át. Álljunk alája! gallértisztítása vezet .SAJÁT ÜZEM“ Telefon szám 379—14 Külön vidéki osztály A Fővárosi Könyvtár központja a múlt esztendőben 9310, a fiókkönyv­tárak pedig 26.682 kötettel gyarapod­tak. A beszerzett kötetek száma tehát összesen 35.992 volt. A könyvtár for­galma fölülmúlja az összes budapesti könyvtárak együttes forgalmát. A helyben használt kötetek száma a köz­ponti könyvtárban 142.639, a fiók- könyvtárakban pedig 50.148; ugyan­ekkor a központ 55.059, a fiókkönyv­tárak viszont 653.245 munkát kölcsö­nöztek ki. Az összes forgalom e sze­rint 901.131 kötet volt. A könyvtár 1928. évi életéről a most készülő érte­sítő szolgál majd részletes fölvilágosí- tással. Harisnyák, keztyűk, Farkas Má­riánál. Szent János-tér 2. Vendéglősök évkönyve, még pedig ,,Magyar szállodás és vendéglős év­könyv 1929-re” címén most hagyta el a sajtót. A könyvet Bailed Károly szerkesztette és Keszeg Vince látta el előszóval. Teljes naptári részen kívül sok szakszerű tudnivalót, újabb ren­deleteket és elvi döntéseket közöl, to­vábbá a budapesti szállodák és ven­déglősök teljes címtárát is. Az év­könyv tiszta jövedelme a péceli Ott­hon fenntartására szolgál. Ara 5 P. TURÁNI SZŐNYEGSZÖVŐ r-t, üíAssíS, javét, megóv. 15, Fő-uSca 30. Te!.: Aat. 515-7S A legnépesebb utca Budán a Fe­hérvári-út 7681 lakóval (az An- drássy-úton 5639-en laknak), a Bécsi- út 5030, a Lajos-utca 5285, a Margit- körút 4403 lakóval; míg a leghosz- szabb utcák a Bécsi-út 2850 m., a Krisztina-körút 2127, a Lajos-utca 1877, a Fő-utca 1507 méter. A kül­telken: Jánoshegyi-út 6181, Budaörsi országút 5641 méter hosszú. A budapesti épületek száma 21631, amiből 19.181 a lakóház. A többi a következőképen oszlik meg: királyi udvartartás 4, állami közigazg. épü­let 58, megyei ill. városi közigazg, épület 36, katonai épület 16, iskola 233 (1880-ban 53), templom 42, kór­ház és gyógyintézet 91, árvaház és kisdedévé 62, szegényház 13, rendőri és börtönépület 21, vasúti épület löl, gyár S06, üzleti és raktárhelyiség 338, színház és mulatóhely 34, fogadó és szálloda 76, fürdő 20, egyéb épü­let 49S. Az épületek száma Budán 8574, melyekből az I. kerületben 3941, a JI-ban 1766, a TIT.-ban 2867 van. A legutolsó 7 év alatt az 7. 'ke­rületben több házApült, mint a VII. kerület leszámításával az összes pesti kerületekben együttvéve. ÁltMtoteéj» ____? A jövendő Margitsziget j ét raj­zolta meg évekkel ezelőtt szép álom­képben Hegedűs Ármin építész, a, Szent Gellért-fürdő építője, ahol már — szerinte — 1935-ben meg lesznek a téli és nyári szezon alapfeltételei. A régi szálloda modernizálva, nagv kényelmet szolgáló lakosztályokkal, új, szép éttermekkel, Dunára néző ár­kádokkal és forraszokkal bővült ki. tlj, nagyszabású szanatórium is épült. A hotelek a gyógyfürdővel — Ybl Miklós remekművével — zárt össze­köttetésben vannak. Villamos vasút jár körül a szigeten. A melegvizű strandfürdő megnagyobbodott és vi­lághírre tett szert. Előkelő, mozgal­mas élet folvik a szigeten, az előkelő idegenek számára épített kaszinóban. A Buda felé néző oldalon a feltöltést befejezték s gyönyörű kertek között pazar szépségű villák állanak. Erről a partról műalkotásokkal ékesített fedettfolyosós híd vezet. át. a budai oldal egyesített fürdőparkjához. A híd maga sétáló, pihenő, szórakozó hely, ahol jó és rossz időben minden beteg a legkényelmesebben közleked- hetik. A Lukács—Császárfürdők a szigetivel már régen egyesültek és a budai részen megszűnt a piszkos, lár­más rakodóhely, mely egykor — még 1929-ben is — szégyenfoltja volt a városnak. Szerinte a fürelőváros és a főváros nem ellentmondó fogalmak, hanem egymást kiegészítő tényezők, mert Magyarország fővárosa, az a fürdőváros, amelynek gyógyforrásai és fürdői páratlanul állanak az egész világon. Gyönyörű környéke,, kényel­mes, modern berendezésű szanatóriu­maival üdülést és pihenést, — nagy­fokú kultúrája, zenéje, képzőművé­szete, karakterisztikus nemzeti ipar­és népművészete, színművészete, sport­ja, lóversenyei szórakozást és épülést — művelt, udvarias polgársága, szo­lid, megbízható kereskedelme és fe­gyelmezett, idegent megbecsülő hiva­talai és hatóságai biztonságot és nyu­galmas életet biztosítanak az idelá­togató, vagy nálunk letelepedni kívánó' idegeneknek. — Vájjon tíz év múlva írják-e ezt majd a Bae- deckerek Budáról a nagy fürdővá­rosról s Magyarország igazi főváro­sáról. Beteljesül-e ez az álom? I Idegen áradat indul hozzánk a folyó évben a fővárosi Idegen- forgalmi Hivatal agilis munkája révén, mely nem kevesebb mint tizenegy nemzetközi kongresszust fog lebonyolítani a folyó évben fővárosunkban. A tenyészállat és nemzetközi vásár lezajlása után májusban a Nemzetközi Nőszövet­ségek, a Teozófusok, a textilve­gyészek kongresszusa lesz. Május végén tiszti vívó verseny, majd lovasverseny lesz, július elején talajtani, augusztusban esperantó, szeptemberben szabadalmi, októ­berben balneologiai és hydrologiai kongresszust rendeznek. Június elején nagyszabású nemzetközi népies lovasünnepély, októberben a nürnbergi hét lesz. Eljönnek hozzánk az olasz idegenforgalmi érdekeltségek, a porosz természet- védelmi intézetek is és ki tudja még ki mindenki? Kertésznél Krisztina-körút 3. sz. Férfi- és nőikalap újdonságok nagy választékban. Az Óbudai Torna-Egylet országos tornaversenyét március 25-én tartotta a Kórház-utcai iskola tornatermében, előkelő közönség jelenlétében, amely­ben a kultuszminisztert Felicides Ro­mán min. tan. képviselte. A női és férfi csapat-bajnokságot az Ote ki­váló csapatai nyerték. Albrecht fő­herceg vándordíját a Nemzeti Torna- egylet nyerte. A mintaszerű rendezés Buday Béla és Budai/ Anna műveze­tők érdeme. 00 qr ^ wz, jsr<P& vendéglő és éílerem 1 A M noRS-UTCa io. Tulajdonos: Ti AZ. SÍK. ANTAC volt föszaKács Elsőrangú magyar leony&a, kül- és be)földi különlegességek. Dreher sörök és kitűnő fajborok, különtermek és nagy kerífielylséo.

Next

/
Thumbnails
Contents