Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-03-10 / 945. szám

XXVI. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­Felelős szerkesztő : Hirdetés ek ára : Egy hasáb széles, egy milliméter 1929 sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. évfolyam. Előfizetése egy évre 24 pengd, lélévre 12 pengő'. Egy szám 50 fiiléi*. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V1RAÁG BÉLA magas hirdetés 8 pengő. Szöveg-mr ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. március 10. 945. sz. I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telelőn: 502—96. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. ^vablie^y— belváros A budai hegyvidék is tagozódik és vannak kul'fivált részei, de van­nak ősromantikában élő részei is. A Svábhegy sehogysem vonható egy kalap alá a Farkasvölggyel, vagy a Csillebérccel. Ezek között a Svábhegy a hegyvidék belvárosa vagy cityje. Lakosságát tekintve a legpozitivebb Pest, mintegy ki­egészítője a gazdag Belvárosnak és Lipótvárosnak. Pótbelváros. Ez a hegyvidéki rész megőrizte ro­mantikáját a Zugligetben, de már kulturált kapcsot jelent számára a jól kiépült, csatornázott, világí­tott, ápolt utakkal bíró Pasarét, mely közelebb hozza a városhoz, csaknem közvetlen összeköttetést létesítve a Svábhegy és a Belváros között. Aki a Svábhegyen, építke­zik, egy darab kultúrát visz fel oda és erősíti a kapcsot a belső vá­rossal és joggal követel viszont kultúrát a várostól. Aki ott utat, csatornát, vizet és világítást köve­tel, az nemcsak önmagának köve­teli ezt, hanem a budai fürdő­várost építi ezzel. Ott még akkor is építeni kellene a városnak eze­ké*-. 9 .közmüveket, amikor nem épül új villa, épen csak azért, hogy épülhessen. Látnoki szemmel nézők már látják azt az időt, ami­kor a budai fürdők lassan fel­húzódnak a hegyek közé, a tiszta, üde levegőre, erdők tövébe. A vá­ros belterjes fejlesztése nem áll ellentétben a Svábhegy követelé­seivel, mert a városnak egyik fej­lődési iránya a hegyvidékre vezet és a hatalmas népösztön meg­mutatta, hogy mely irányban ki- .vánkozik haladni, mint ahogy megmutatta a római dunaparton strandoló húszezer ember, hogy hová kell az ingyenes strandfür­dőt építeni. A város, a pesti rész, a külső részek nyomása alatt, át­tódult a Ferencz József-hídon a Kelenföldre, a Margithídon át a Rózsadombra és a közbeeső két hídon: a Lánchídon és Erzsébet- hídon át a Krisztinán és Viziváro- son keresztül a Svábhegyre, Iíű- vösvölgybe és menne föl a Farkas­rétre, ha útját nem állana a kli­matikus temető. Ez a budapesti unikum, amit a hegyvidék fejlő­désének mesterséges gátjául állí­tott a városháza. Itt harcra kelnek a halottak az élőkkel és eleszik ezek alól a földet, a virágzó kerte­ket és a villákat. A Svábhegy minden csatornázott új útja, min­den lámparúd, minden vízvezetéki csap segíti az élőt ebben a szörnyű harcban a halottak ellen. Ne mondják a városatyák, hogy ez külterjes fejlesztés. Ne mondják erre, ha lelkesedéssel fogadták el a Stadion helyéül a Kőbányán túleső ligettelki dűlőt. Vagyhogy Pesten még a kőbányai Szaharán is belterjes a városfejlesztés, de az áldott budai hegyvidéken, ahol egész Pest szívesen nyaral, üdül, gyógyul — az már külterjes? Ne fájjon senkinek a Svábhegy, ame­lyet gonddal kormányoz a hegyek ura, a hegyvidék patronusa: — Bódy Tivadar. Aki bölcsen vezette az egész város fejlődését, bizo­nyára a legjobban tudja, hogy ez a nagy város merre kíván fej­lődni. És ne fájjon a Svábhegy fejlődése főleg a budai bizottsági tagoknak, annak a Budának a fej­lődése, amely alátámasztotta az ő városi hatalmukat, — épen csak azért, hogy a budai oldalt fej­lesszék. Budán, IQ2Q március Q Kis gletscherek Budán, még pe­dig a Gellérthegy alján láthatók most, amikor az olvadás következté­ben az öreg Gellért szakadékain hú­zódnak le ós útjukbajn ellepik az út­jukat álló sziklákat. Az égjük ilyen „nagyobb” gletscher már lekúszott egészen a hegy tövében álló kunyhó tetejére. Iía ez a gletscher csak egy kicsit nagyobb volna, talán be is lapítaná a kunyhó tetejét. Aztán mondja még valaki, hogy Buda [nem a világ közepe. Még gletscherje is van. A lakásviszonyok borzalmasak a fővárosban. Pincelakásban 9747 ember lakik s az albérlők és ágyra járók száma 84.282. Al­bérlői lakásokban pedig 205.851 egyén lakik. Ezt a roppant egészségtelen helyzetet mielőbb meg kell szüntetni, mert előbb- utóhb. katasztiiéíar-Giá ezt -a- y-árestr ahol másfél milliót megközelítő ember közül csak 15.330 van tu­lajdonjogilag, mint háztulajdonos a városhoz kapcsolva. Gazdasági tekintetben nemcsak igazságtalan, helytelen, de oktalan is volt a bér­ház építkezési rendszert oly túlzot­tan favorizálni, mint ahogyan az nálunk történt. A lakosság cse­kély hányada mondhatja boldog­nak magát a saját otthonában, míg a többi, csaknem másfél mil­lió zsellérsorban sinylődik es nagyrésze a szomszédos községek­ben kénytelen lakni. Széchényi mondja valahol, hogy csak az anyai gond, a szorgalom és a sa­ját birtok varázsa képes a homok­buckák között szép, viruló jólétet teremteni. Budapest arcáról hiányzik ez a boldog, a jólét va­rázsa által színesített mosoly, mert a homokbuckák között fel­épített monumentális városban nagyon kevesen laknak a saját fedelük alatt. A kilátás jogát meg kell védeni Budán, ahol a telek megvételnél a szép kilátást is megfizették az embe­rek. De azután egyre-másra építenek eléjük, két-három emeletes házakat, elvevén előlük a kilátást, olyan hely­zetet teremtve a lakóknak, mint ami­lyen Pest legszűkebb utcájában van, ahol csak falakat látni. Ez hovato­vább jogi problémává lesz, amit sür­gősen meg kell oldani. A Rácfürdő megvételét a főváros komolyan tervbe vette, de a kért négy és negyedmillió pengőt nem hajlandó megadni. A polgármester e hó közepén pártközi értekezletein kívánja a megvételt elintézni s azt is, hogy miből és hogyan fizesse meg a főváros a vételárat, amelyre egy pengő fedezete sincs. A tanügyi választások óriási izga­lomban tartják azt a több ezer em­bert, a.kik a néhányszáz fővárosi ok­tatói állást megpályázták. A közok­tatási ügyosztály a hatalmas anya­got már rendezte és a minősítési névjegyzéket a városi pártok elnök­ségeinek meg is küldötte. Március második felében ül össze a közokta­tásügyi bizottság a jelölések céljából s előreláthatólag március végén, de legkésőbb április elején meg lesz a választás. Az óbudai hegyvidék iskolája érdekében emeltek újra szót a fő­város legutóbbi közgyűlésén, ahol elszörnyüködéssel hallották, hogy ma egyórás utakat kell a gyer­mekeknek megfen ni ölt, amíg az iskolába érnek. Ez az iskola nél­küli terület nagy és népes s a fő­városban elképzelhetetlenül szé­gyenteljes állapot ez a mai hely­zet. Purébl Győző dr. tanácsnok kijelentette, hogy amint meglesz az anyagi módja a fővárosnak, ez az iskola is megépül, amit megnyugvással vett tudomásul a közgyűlés. Az óbudai árvíz elhárítását már mórt, a veszedelem előtt követelték a főváros legutóbbi közgyűlésén, mert a hatalmas hava­zás és a Dunán levő nagy jég- és hó­tömeg olvadása egész biztosan áradást jelent majd az alacsonyan fekvő Filatorigát, Akvir.kum, Leipziger- gyár környékének. Csármán Ferenc tanácsnok alapos, nagy gyakorlati tudással előadott válaszában megálla­pította, hogy a veszedelem — az új Aranyhegyi-árok megépítése után csak a Szérűskert-utca vidékére csök­ken, de itt is árvízvédelmi berendezé­sekkel a főváros ke-zen áll a baj el­hárítására. E veszedelmes árterület­nek vízét levezeti a régi Aranyhegyi­árok, amely a Leioziger-gyárnál a Dunánál zsilippel zárható el. Itt két szivattyú van, de szükség esetén har­madik is alkalmaz! ató. Ezek a szi­vattyúk -13 Aöíb Ívű” .'útet hatnak naponta. Ha csapadék vagy olvadás következtében még több víz lesz, akkor erre az esetre szolgál a Leipziger-gyárnál található mélyedés, amely 160.000 négyszögméter. Az Óbuda belső vidékének belvizeik leve­zetésére szolgál az óbudai főgyűjtő­csatorna, amelyen hét és fél köbmé­ter megy át másodpercenként, úgy­hogy a víztömeg megduzzadásától tartani nem kell. Az árvízzel sújtott lakosságnak elszállásolására a Szent­endrei-úti iskolának helyiségei szol­gálnak és ebben a helyiségben arra az esetre, ha komoly baj történnék, be­telepítik a lakókat. Budai Kulturház. Régi hiányos­sága a Krisztinaváros társadalmi éle­tének, hogy az ottlakó polgárságnak nincs olyan helyisége, ahol összejöve­teleket tarthatna, ahol egymással érintkezve eszméket cserélhetne, ahol könyvtár és más kulturális intézmé­nyek állanának rendelkezésére, ahol hivatalos dolga után szellemi és tár­sadalmi szükségleteit kielégíthetné. Pedig addig, amíg e célnak megfelelő épület, vagy helyiség * rendelkezésre nem áll, a polgárt társadalom egysé­géről komoly szó alig eshetik. De nagy hátrányt jelent a budai polgár­ságra az a körülmény is, hogy az összes hivatalok, ahol ügyes-bajos dolgai intézteinek, a Vár nehezen megközelíthető pontjain vannak el­helyezve, mint 50 évvel ezelőtt, ami­kor a mai Krisztinaváros helyén ker­tek és szőlők állottak. Ezeknek a hivataloknak letelepítése, a közönség részére való megközelítővé tétele is eminens érdeke a Krisztinaváros pol­gárságának. Segíthetne e bajokon az egész budai társadalomra kiterjedő mozgalom egy „BUDAI KULTUR­HÁZ” felépítése ügyében, ahol he­lyet találna minden Budán működő és Budán érdekelt vallásos, társa­dalmi és kulturális egyesület, mely Buda irányításában részt kíván venni. Itt helyezhetnék el az emlí­tett hivatalokat és hatóságokat. Ebben a Kulturházban lenne: szín­paddal felszerelt nagy terem szipi- előadások tartására, kisebb termek előadások és felolvasások számára, fedett csarnokok népgyűlések ré­szére. A Kulturház céljára legalkal­masabb hely a Mészáros-utca és Ko­ronaőr-utca sarkán levő fővárosi telekkomplexum, melynek központi fekvése van és a főváros tulajdona. Akadt vállalkozó épitészeég, amely hajlandó az épületet felépíteni, me­lyet utóbb a főváros tulajdonába en­gedne át. Ez ügyben március havá­ban a Budai Társaskör helyiségében értekezletre hívja össze az érdekel­teket a „Budai Kulturház Építő- bizottsága”, amelynek irodája: I., Gellérthegy-utca 1. szám, II. em. 10. ajtó, hogy végleges szervezkedéssel ezt a kérdést mielőbb megoldás elé vigyék. A felhívást aláírták Érdi Zsigmond építész és Krivos Árpád dr. ügyvéd. A „Lágymányos” név sokakban azt a hitet kelti, hogy onnan szár­mazott, mert ott a talaj mocsaras s így siippedékes, lágy s ezért lágymá- nyos. Most Joanovieh Pál ny. államtit­kár megtalálta a szó helyes magya­rázatát. Ezen a tájon lakott a rá­cok hadnagya, akit lagymun-nak ne­veztek, itt volt a kertje, ez volt lagymanyos, ma Lágymányos. — Más magyarázatot adott a Tabán szónak is, amelyet eddig a török szóból „liegyalja” = tabán származ­tattak. Más városokban, mint pl. Győrött isi volt Tabán, ahol pedig hegy nincsen s épen ezért ő a Ta- backan — tímárok szóból származ­tatja s így a Tabán tulajdonképen tímáros városrészt jelent. Téves útra léptek a városházán, amikor a Horthy Miklós-út elején álló rozoga városi házak helyére a reuma-kórházat s nem a fedett uszo­dát tervezik. Az utóbbi nagy nem­zetközi életet teremt, amelynek az idegenforgalom szempontjából pom­pás s utolérhetetlen kerete a Szent Gellért-szálló és környéke; míg a reuma-kórháznak a csend, a víz, a környezet és fekvés szempontjából legmegfelelőbb a Király-fürdő. Ha a főváros tényleg fürdővárost akar Budából csinálni, feltétlenül saját kezelésbe kell vennie az összes für- dőket. A Rác-fürdő után a Király­fürdőt kell megvennie, hogy ezen a legideálisabb helyen megvalósítsa a Budai Napló 25 éves programúiját: a reumások Mekkáját! A főváros közgyűlése legközelebb március 13-án lesz, amikor megvá­lasztják az I. kerület új elöljáróját és betöltik az üresedésben levő ta­nácsnok-főjegyzői állást. Rákosi Jenő szobráért, amelyet Rothermere ’ lord százezer pengős adománya tesz lehetővé — megmoz­dult a Naphegy közönsége, helyesen érvelve Fíipka Ferenc dr. főpolgár­mesterhez juttatott beadványában, hogy a „Naphegy-tér Rákosi Jenő szobrának elhelyezésére — hangzik a beadvány — kiválóan alkalmas és legméltóbb szimbóluma lehet Rákosi Jenő mindenekfölött kimagasló sze­mélyiségének. Nem lehet méltó Rá­kosi emlékéhez egy szűk, minden ol­dalról bérházakkal körülhatárolt kis tér, bárminő forgalmas és értékes te­rületén legyen az a fővárosnak. An­nak a helynek, ahonnan a Rákosi- szobor alakja széttekínt, szimboli­zálni kell azt a széles látókört, azt a magasröptű gondolkodást, amely a szoborban megörökítendő költőt, írót, publicistát és nagy magyar hazafit jellemzi. De utal a kérvény arra is, hogy maga Rákosi Jenő életében, mily szeretettel és ragaszkodással vi­seltetett a Naphegy iránt, maga is ott lakott, ott érezte jól magát, ott sétál­gatott jó és rossz időben. Budapest területe 19.445 hektár, amiből Budára 9983, Pestre 8678 s a Dunára 784 hektár esik. A beltelek területe 2560, a külterület 16.101 hektár, az utcák által elfoglalt terü­let 1038, a Margitsziget 58 hektár és a köz- és magánparkok területe mintegy 4 millió négyzetméter. A körzet 77 és fél kilométer s ez a ha­talmas terület boldogult Palóczi An­tal szerint négy millió ember elhe­lyezésére elégséges. Budapestnél na­gyobb területű csak Marseille 22 ezer, London 30 ezer és Newyork tő ezer hektárral. Ellenben Páris óriási lakossága 7802 hektáron él, Berliné 6800 hektáron. Hamburg 7346, Genua 3175, Becs 17.000 és Buenos-Ayres 18.854 hektárnyi terü­letű. S annak dacára, hogy Buda­pest területe ilyen hatalmas s meg­lenne a mód arra, hogy az emberek a legegészségesebben lakhassanak, mégis a tüdővész statisztikában Bu­dapest a második helyen áll. Az egészséges fekvésű, xiapsugaras, a Duna és a hegyek által szellőzött vá­ros a telkeit uzsorás módon kihasz­nálta. Az épületek mögött nincsenek levegőreservoárok, az épületek elölt pedig az utcák oly keskenyek, hogy alig éri a napfény és a lakásokban akár egész nap éghet a mesterséges világítás. A rideg spekuláció fölfelé igyekszik, egyre-másra épülnek a négy—öt emeletes házak, kivesznek a régi patriarkális háziurak, akik azért építettek házat, néhány lakás­sal, hogy ők ingyenbe lakjanak. Még a legszebb bérpalotában, minden komfort dacára is sok a lehetet lei', egészségtelen lakás, amely nemcsak az egészségügyi statisztikát rontja, liá­nom a legtöbb keserves szociális problémának is előidézője. Az óbudai új piac megnyitására még mindig nincs biztos határidő. Bérlők csak nagynehezen akadnak és a nagy hideg is akadályozza a megnyitást. A piac építésének költ­sége különben félmillió pengő volt. Külön karaktere van Budának, már a természet által is így rendelve s külön más, Pestnek. A sík részre önként kínálkozik a nagy és könnyen lebonyolítható forgalom, ami által az a kereskedelemnek, a tömegtermelés­nek lesz a gócpontja. A hegyes vidék pedig a lakóváros: a csend, a nyu­galom otthona. A hetvenes években még lett volna alkalom ezt ilyen ideálisan elrendezni, de elmulasztot­ták s ma átmenet nélkül a legsablo­nosabb városképet adva keveredik össze az üzleti, lakó, gyár- és kert­város, a történelmi patinával ékes városrészekkel. Csúnya és rossz bér- házkolosszusok rontják meg Buda díszes arculatát, ahol a villaövezetek­ben munkáskaszámyák és gyárak ál­lanak az egészséges terjeszkedés tila­lomfájául. A Rózsadomb aljára a Keleti Károly-utcánál amerikai felhő­karcolók, a Nómetvölgyi-út felé or­mótlan bérkaszárnyák, a Margit-kör- úton sablonos tömegházak épülnek és a főváros által Óbudán épített bérházcsoportok nemcsak merényle­tek az egészség, hanem Buda szép­sége ellen is. Vannak még beépítet­len részei Budának és itt elsősorban a Tabánra gondolunk, ahol Buda ka­rakteréhez méltóan kell az építkezést szabályozni. Mert azt csak elismerik még a pesti városházán is, hogy a Tabán, jellege más, mint a külső Váci-úté, — a Vár is csak mást kö­vetel, mint a Dob-utca, — az And- rássy-út, mint a Rózsadomb, — a Thököly-út, mint a Hűvösvölgy, — a budai Dunapart, mint a Baross-utca, — a Teréz-körút, mint az Attila- körút, — az Ullői-út, mint a Hunyadi János-út, pedig ezek mind egy-egy építési övezetbe tartoznak, tehát sza­bály volna, hogy ezekben az utcákban, amelyek oly elütőek egymástól, legyen egyöntetű az építkezés. Holott éppen ellenkezőleg, nem szabadna, de nem is lehet egyöntetű. Lehetetlen álla­pot pedig, mert Buda különle­ges helyzete, a józan ész szerint sem engedi az ilyen egalizálást. Bu­dát el kell választani legalább az építkezési szabályzatban Pesttől, mert sehol nem találóbb a jelszó, mint a városszabály ozásnál: — Los von Pest! Beteges mánia volt Buda és Pest egyesítése, — írják régi budaiak már az egyesítés utáni években, meg­állapítván, hogy két teljesen külön­böző lelkületű, berendezésű, struktú­rájú, célú várost kötöttek össze. Ek­kor a puritánabb Buda feláldozta mindenét: történelmi nagyságát, cí­mét, önállóságát — szabad akaratát. Azóta lágy él vagy inkább halódik, mint Ábel. Nines közös sorsa Pesttel, míg saját sorsának irányításában, virágzásának elérésében is béklyókat rak reá a kapzsi testvér, amely sok­szor a Kain nevet érdemli. Papíron meg lehetett csinálni az egyesítést, de az élet rácáfolt erre. Ötvenhat év után tisztán látjuk, hogy külön-kü- lön maradva igazságosabb életren­dünk lenne. Tehetséges embereinket nem falta volna fel Pest s mint az ország fővárosa ott lennénk, ahol len­nünk kellene: az ország első városá­nak. Az 56 év az elnyomatás ideje nekünk, Pest felvirágzásának kor­szaka. Nem irigyeljük tőle! De fáj­dalmas, hogy félszázad alatt annyira sem jutottunk, mint Szeged, vagy Debrecen. Mikor pótoljuk be az el­veszett időt, mikor virrad fel Budá­nak?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents