Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-02-24 / 943. szám
i Napló XXVI. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő ; Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. 1929 évfolyam. Előfizetése egy évre 20 pengő, félévre 10 pengő. VIRAÁG BÉLA magas hirdetés 5 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. február 943. sz. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 24. Panaszol a magyar föld Dr. Pávai Vájná Ferenc, magy. kit. föbártyaíanácsos-fcgeoílogus Máskor, ha esténként mcgcsi- kordult a kulcs szobám ajtajában, s hátam niegett hagytam a nappal nyomorúságát, megnyugodtam a kukoricamorzsoló, a korcsmában komolykodó parasztok kép’én, amelyelv sokadmagukkal barátságossá tarkítják szobám szürke falait. Az alkonyatba rejtőző tanya, a behúzott vitorlájú szélmalom árnyékában én is megbújtam, a könyvére hajló öreg tudós nyugalma kirekesztette a kapumon a betolakodó gondot és én szinte úgy pihentem el képeim között, mint a kis liba- pásztorlány azok egyikén. Ma valahogyan másképen van. A virágos udvar, a rózsacsokor hamvas színei, párás illata izzanak, izgatnak, a velencei gondola nem ring, hanem szinte száguld, a vihar színe is erősebb a puszta sásos vizén. A Gyilkos-tó csaknem kiömlik a fekete keretből, a Csiki-íenyő sö- tétebb, mint tegnap. A szilaj pásztorok duhaj kodása élesebben cseng a fülembe, a szolgafához kötött paripa türelmetlenebbül nyerít, s kutyáim hűséges' szemében keserves panaszt látok. De mintha Nagyasszonyunk mégis jóságosabban közelednék a csonka magyar fa. felé, koronája jobban ragyogna s ékes palástja még jobban ígérne menedéket. Ma nem tudok aludni. A Gyilkos-tó, a Csiki-fenyő, a Pipacsos-rozs, a Hámori-vízesés, Tabán viskói s a Karcagi csoda mind-mind megelevenednek, mind egyszerre beszélnek, panaszolnak. Panaszol a» föld, a magyar rög! Erdély göröngyei alól felsír őseim porladó csontja, az alföldi rozstábla mellett mint szárazbetegség terjed, fertőz a szik. A Bükk vízesésének loccsanásában megmaradt hegyeink panasza, Tabán romjaiból a nagy akarás sorvadása, s Karcag gázoskutjából a szárnya- szegés tehetetlen dühe sír, jajong és csikorgatja fogát felém. Nem-nem, a képeim azok a régiek, — az árva muskátli a deres ablakfán, a faggyal, a jéggel küzdő enmagam vére lázong. Elég a télből, a jégből, a hideg közönyből, az ostoba nemakarásból, az irigy ósdiak, az önző kapzsiak hallgassanak: a magyar föld panaszol ! Az erdélyi rögök alul székely kísértet jár át a trianoni Királyhágón: haza hív! Az egyik még hún, szíj az Isten-ostorábul, a másik már tatár kezes a fejedelem hívei közül, a harmadik 'semmiből másik, új világot teremt. Az Öreg nyakas szelleme gondozatlan sírjához parancsol: erdélyi föld lettem, emlékezz reám! Jöjjetek ! Megyek! — Mennék. — Mivel"? Szegény koldus vagyok: rab! Rab és koldus; székely és magyar. Elvették a kenyerem ízét, a házam melegét, a jókedvem cigánymuzsikáját. A hegyek aranyát más pocsékolja, a völgyek erdője másnak árnyékol, a hegyek pázsitján idegen nyáj kolompja szól. Idebenn sápadt szik téried a búza helyén, s a koplaló barom tőzege pislog a magyar éjszakában. Lesz-e virradás? — Van-e még arany a magyar koldustarisznyában: Mátra, Bükk, Mecsek, Bakony segíttek-e? Dunántúl s te délibábos magyar ró- naság, adtok-e még fegyvert, pénzt, vagyont, hogy apáink sírja ne maradjon jeltelen? — Igen! Recsk arany-reze, Gánt alumi- niumja, Úrkút, mangánja, Telkibánya régi tárnái, s a többi ismeretlent, Buda, Harkány, Keszthely, Eger, Püspökladány, Hajdúszoboszló és Karcagot s a többi nagy névtelent tudjátok-e? Az ércek, a földgáz, az olaj, a só s a földmeleg hadseregeit mikor mozgósítjuk, nagy arzenáljait mikor állítjuk a Nagyasszony lobogója alá? Mikor terem a kopár szik acélos búzát, mikor világít a magyar éjszakába Jedlik Ányos gépének villáma? Mikor, — mikor? Ezek a panaszos szemrehányó kérdések zúgnak fel a csendes vároldali utca földjéből, ezeket hallom, ezek nem hagynak aludni, ezek fájnak abban a síró lélekben, amelyiknek a ti szegénységetek nehéz, amelyiket a Ti koldustarisznyátok húz az árva magyar rög felé. Miért bánttok, ne szidjatok! -— Haza vágyom! Van érc a hegyekben több, jobb, mint gondoltátok, energia, tűz a rónaság, a dombok rejtett mellében olcsóbb, jobb, mint reméltétek. Gazdagabbak, hatalmasabbak, boldogabbak lehettek, mint valaha; miért nem hiszitek, miért nem látjátok meg, amit a csonka magyar föld mutat, miért nem halljátok, hogy mit _ panaszol a magyar róna, a magyar hegyvölgy? Miért hizlal idegent Bakony- Vértes aluminium ja, Úrkút mangánja, miért nem cseng még Recsk aranya, s miért vár, hív hasztalan a többi bánya, miért nem keresünk sót, amikor lehetne, s miért nem indul tíz, húsz fúrógép, ha már rombol a földgáz, forráz a hévvíz, a föld forró vére, miért nem eszmélünk, amikor a földolaj habja buzog fel benne s átható szaga a világgazdaság nagy rugóit: — a petróleumot, benzint, a motort, a nagy jövőt, a levegő urát juttatja eszünkbe. Miért mindegy nektek, ha kétszer, ötször, tízszer annyit ér a magyar földje, miért nem fáj, ha a magyar kéz idegenben kérgesedik, s nem tudja itthon megkeresni a kenyerét? Gazdag földön, hatalmas nemzetnek mikor örül a magyar rög? Ma még panaszol! — Fáj neki a közöny, sajogja a rozsdás ósdit, gyűlöli a kerékkötő kapzsit. Segítsetek! Budán, IQ2Q. február 2j Kelet és Nyugat aranyhídja szépségében fenséges összekötője Buda, amelyet megértéssel, jószívvel kellene fejleszteni az isteni rendelés szellemében. Ma csak toldozzák-foldozzák, de legtöbbször azt is rosszul, ahelyett, hogy monumentálissá, ünnepélyessé avatnák. Ott áll maga a Vár, a város magja, mely nem félreeső emlék, nem rom, hanem élő része ennek a városnak. amelyen uralkodik a természet rendje szerint, de amelynek a lapályon nyüzsgő apró emberkék nem ad- j ják meg a fenségnek járó keretet. A középkori város gótikus székesegyházának magas, csillogó, az emlékezés arany madarai által körülrepdesett tornyai olyanok voltak hajdan, mint a világítótorony a messze zúgó tengeren. Még nem látszott a városból semmi, de a vándor már látta a célt, megtalálta az utat, mely idevezetett a hatalmas királyi székhelyre. A Várnak ma is az lenne a hivatása, mint a középkorban: — célt mutatni a keletről, nyugatról ideérkezőnek, a vándornak, aki a történelmet zengő kövek között csodás keretben megtalálja a magyarság lelkét. Remeg a Víziváros minden útja, minden palotája és viskója, ezek az új papendekli-paloták és azok az ócska viskók, amiket nagyrészt vályogból raktak össze és remeg alattuk a csatorna, amely igazán nem készült 50 métermázsás teherautók és autóbuszok szálúéra. Megrepednek a vízcsapok és gázcsapok, beomlanak a csatornák, amikor elrobognak felettük a tömörkerekű autóbuszok és a még tömörebbkerekű traktorsze- rclvények. Isten óvja szép Budánkat attól, hogy nálunk is bekövetkezzenek a gázrobbanások, és levegőbe repüljenek azok az új, modern vékonyfalú bérházak, vagy azok a kétszázesztendős viskók, mert mindannyi gyenge és mégis olyan megre- megtetésnek, olyan ingásnak, vagy ahogy Bosóky Ádám bátyánk a közgyűlésen felpanaszolta, olyan geoló- gikus, vulkanikus, tektonikus rengéseknek vannak kitéve. Erre mondotta azután Joanovich Pál, hogy ezek: — ingó ingatlanok. Bozókij Ádám pedig | azt indítványozta, hogy azokat aziutcákat, ahol ilyen járművek közlekednek, a főváros aszfaltburkolattal lássa el. Különös város volt mindig Budapest és még sokáig az marad. Volt idő, amikor azt kiván- ták, hogy a csatornákban hegynek fölfelé folyjon a víz. — volt idő, amikor követelték az építkezést, de nem adták ki az építési engedélyeket, — volt idő, amikor minden szabad területet beépítettek és — volt idő, amikor ezeket a beépített területeket drága pénzen kisajátították, hogy szabad területhez jusson a város. Különleges földrajzi fekvése, tagozódása lehetetlenné tette, hogy valami egységes nagy gondolat alapján fogják meg ezt a várost, ennek a gondolatnak a.z alapján fejlesszék, rendezzék és szabályozzák. Aki hozzányúlt, mindenki más oldalról, másféle szarvánál fogta meg. Kellene jönnie valakinek, aki merészen, de mély elgondolások után megállapítana egy irányt, megkeresné azt az archimedesi pontot, amelynél fogva ennek a városnak az elakadt szekerét a kátyúból ki tudná emelni. Ha meglesz a vezérirány, könnyű lesz a,városfejlődés tervét, módját megállapítani és beállítani azokat az eszközöket, amelyek ezt az irányt szolgálnák. A régi úton, a régi kerékvágásban ez a szekér nem tud célhoz jutni. Kiváló emberek, nagy elgondolások után arra az eredményre jutottak, hogy kizárólag és egyedül ennek az áldott földnek kincséből élhet meg ez a város, olcsó energiák beállítása mellett. Kincse a — gyógyvíz, olcsó energiája a — forró víz. Mind a kettőt ingyen adja az anyaföld, csak ember kell a gátra, aki ezt a kettőt együtt ki tudja használni. Egy forrásból erednek. Felére olcsóbbodna az élet és a. fennmaradt másik felével föllendíthetnénk az ipart és a kereskedelmet. Pestnek lehet, de Budának nincs más módja, hogy hanyatló polgársága megállhasson az elszegényedés lejtőjén és visszatérjen oda. ahol fénykorában, Mátyás király idejében élt, virult és boldogult. Strandnak való két hely is van a Kelenföldön, amelyek mindegyike megfelelne a maga módja szerint, annak a szociális gondolatnak, hogy a kevésbé vagyonos osztályok megtalálják itt is a maguk strandoló helyét: — a vizet, a homokot és a napsugarat. Az egyik az úgynevezett „feneketlen tó” a Villánvi-út és az Átlós-út között. Környezete liget szerűen kiképezhető, területe nagyobbít- ható, vize a Gellértfürdő vizével melegíthető. — A másik hely pótolná a lágymányosi pocsolya helyére tervezett strandfürdőt, egy 5 kissé feljebb, a töltésen túl, a Nádorkert helyén, vagy a közvetlen szomszédságában. Ennek a gondolatnak szószólója Joanoviclt Pál j ny. államtitkár és lelkes pártolója I Bérezel Jenő dr. alpolgármester, 1 aki a kérdést már tanulmányozta is és — úgy tudjuk — legközelebb előterjesztést is tesz ennek a strandfürdő kérdésnek ily irányú megoldására. A melegvizet az Elektromos Müvek kondenzált vize szolgáltatná, mert itt a Duna- parton nem kell a vízzel takarékoskodni és a hűtéshez szükséges hidegvízzel bőven szolgál a Duna. Ezt a strandfürdőt is fel lehet építeni olcsón, azért Ízlésesen és megadni a módot, hogy a vagyontalan közönség fillérekért használhassa. JÉrdfel^es cstíoíofaaí mondott el Or ora Zsigmond a Helyiérdekű vasút által a MÁV-tói átvett dunaparti körvasút Újlak és Óbuda mentén történő átépítésével kapcsolatosan tett interpellációjában. Ennek a vasútvonalnak az építésekor a törvényhozás kötelezte a vasút mentén elhelyezett ipartelepeket, hogy két és félmillió forinttal járuljanak hozzá az építéshez, ami azonban soknak bizonyult és a többlet egy nagy részét már akkor az újpest—óbudai Dunaiad építésére szánta a törvényhozás. Felhívta Orova Zsigmond az e vasút mentén elhúzódó út kiszél esbí- tésével járó következményekre is a tanács figyelmét. Egyrészt azért, hogy megmentse Buda legszebb épületét, a Fő-téren álló dohányraktár udvarán kétszáz évvel ezelőtt épült gyönyörű, barokkstílű Zichy-kastélyt, mely esetleg a szabályozásnak eshetnék áldozatul. Ettől féltette az óbudai régi zsidótemetőt a Laktanya-utcában, ahol nagytudású és tekintélyű zsidó rabbik vannak eltemetve, akiknek sírjait még tengerentúli országokból is látogatják az idegenek és kérte, hogy a zsidóság kegyhelyének fenmaradását és megóvását biztosítsák. A budai nők szépségéről melegen emlékezik meg az 1790-es években itt járt Townson Róbert angol utazó, aki megállapítja, hogy Budán a mágas- rangú nők általában igen műveltek, jól öltözködnek és a nemesek között sokkal több a szebb és kedvesebb asz- szony, mint náluk odahaza: Angolhonban . .. „Kivált arcaik kifejezéstelj esebbek; és sokkal több a barna, mint a szőke..A középosztályt egyenértékűnek veszi, de a köznép sokkal tisztább náluk. — Nehéz volna itt morális nevelést kívánnunk — írja — mikor az még Bécsben is olyan nagyon hátra van. Habozás nélkül mondhatom, hogy a mi polgár- leányink műveltebbek, mint az itteni hölgyek és ezért a szokásos társalgási hang eléggé szegényes. A férfiak legnagyobb részéről sem mondhatunk jobbat, különösen a fiatalemberek nagyon könnyelműek. E könnyelműség | azonban mégis tetszik, kivált a má- • sód- és harmadrangú nőknek. Mint j igen ritka jelenséget említi, hogy a ! legfőbb körök legszebb és legifjabb asszonyai szövetséget kötöttek egymással, hogy a maguk körében csak feddhetetlen szokásokat tűrjenek meg, becsületességet, szorgalmat és ájtatosságot gyakoroljanak. „ ... Azt hittem — írja más helyen az angol utazó — mivel Óbuda egy régi római város helyén fekszik, sok régiséget fogok itt találni. Bécsben azt mondták,, hogy itt külön épületben helyezték el a. pannóniai régiségeket. Ez csak ámítás! A régiségek szégyenteljesen he- verésznek szétszórtan. A tiszttartói házának tűzfala a legszebb gyűjtemény, mivel a falba néhány igen szép feliratos kő van befalazva. Közelében néhány éve egy meglehetős jó- karban lévő izzasztót fedeztek fel, amely tizenkét yard hosszú s tiz yard széles. Óbudán kívül még a nagyszerű római vízvezeték is látható. De ezeken a romokon kívül egyéb romok is vannak keletkezőben: egy selyemgyár romjai. E nagyszerű épületet néhány éve építették, (ma a Szent cmlrei-út ti(J. számú ház áll a. helyén) de.tr gyár csak két esztendeig működött és most már nyolc éve szünetel s düledezik. A gyár tétlenségét, valamint a magyar ipar pangását mindenki a bécsi udvarnak tulajdonítja, amely Magyar- országot gyarmattá akarja tenni.” A fedett uszodáról komoly tanulmányt írt Komor János a „Vállalkozók Lapja” legutóbbi számában, amelyben főleg azt fejtegeti, hogy erre nem írt ki a város nyílt pályázatot és így elesik sok eredeti ötlettől, amit a pályázók esetleg produkáltak volna. Szerinte ezt a. fedett uszodát a Nemzeti Stadion körzetében kell felépíteni, amelynek számottevő része volna. Felsorolja a nvilt kérdések egész sorát, amilyenek az új központi vásárcsarnok, a kitelepített. és egyesített pályaudvarok, a Nemzeti Színház, az állandó kiállítási terület és csarnok, az új városháza csak a legsürgősebben fontos középítkezések és akkor még hol van a szükséges húszezer lakás, a. népjóléti intézmények* a pestmegyei közkórház stb. stb. és végül a fedett uszoda. Az influenzát szolgálja a fogaskerekű vasút is, amelynek utasai panasszal fordultak a Svábhegyi Egyesülethez, mert hogy a. szerelvények kocsijai még ilyen kemény téli időben is fűtetlenek. A téli sportot űző síelők és ródlizók átmelegedve, kiizzadva szállnak a fogaskerekűre és útközben meghűlnek. A Svábhegyi Egyesületnek kiváló elnöke, dr. Bódy Tivadar most arra kérte a Beszkárt igazgatóságát, hogy a Fogaskerekű clektrifikálásával a kocsikat fűtőtestekkel is szereltesse fel. MWélívdsut dönti el belső Buda fejlődésének sorsát. Annakidején valóságos áldás volt, hogy a Délivasút végállomását Buda szivébe tették a Vérmező mellé, ahol mintegy befejezője volt a Tabánnak és a Krisztinavárosnak. A mélyen- fekvő és a Kelenföld felé közlekedő útvonal egyáltalán nem látszott veszélyeztetni Buda fejlődését. Hatvan évvel ezelőtt senki sem hitte, hogy a Délivasút belső budai vonalán túl városrész épüljön, hatalmas bérpalotákkal, villákkal, mulatóhelyekkel. A pestiek is örültek, hogy a Lánchídon és Alaguton túl, közel kapják a Délivasút pályaudvarát és mindenki nagyon meg volt elégedve. Mg azonban s a Délivasút mint egy mély szakadék ' választja, el belső Budától a hegyvidé- két és úgy a városházán, mint a kereskedelmi minisztériumban föltétlenül foglalkozni kell a Délivasút kérdésével. Két irányzat van kialakulva. Mind a kettő megegyezik abban, hogy így ahogy ma van a Délivasút végállomása, nem maradhat meg; Maga az épület nem méltó a fővároshoz. Az egyik irányzat azt az álláspontot vitatja, hogy maradjon meg a Déli- vasút végállomása a mai helyén, építsenek oda megfelelő impozáns végállomást, tegyék ezt a dunántúli közlekedés központjává, hidalják át a mé- lyenfekvő pályatestet négyszer, ötször, ahogy azt az úthálózat megkívánja. Megokolják ezt azzal, hogy ez a pályaudvar volna tulajdonképen Buda fürdőváros pályaudvara, szolgálná Buda idegenforgalmát, szállodák épülnének úgy az érkezési, mint az indulási oldalán, — ami jótékonyan befolyásolná Buda gazdasági életét. — Ezzel szemben áll az az ellentétese álláspont, amely a koromra, füstrey zajra való tekintette], épen a fürdőváros érdekében nemcsak a Déli- vasút végállomását, de még a kelenföldi pályaudvart is szeretné levinni Albertfalva határáig, hogy így a Sósfürdőt és a. keserűvíz források közűi kiépülő fürdőhelyet lehetőleg mente sítsék a vasút okozta kellemetlenségektől. Ennek az irányzatnak legerősebb fegyvere az, hogy a budai hegyvidék csak akkor indulhat természetes és nagyszabásíx fejlődésnek, ha a délivasúti árok nem választja el Budától s így Pesttől. A Krisztinaváros fejlődésére tényleg döntő befolyással volna, ha a hegyvidék útjai akadálytalanul és simán futnának le a nagy- kőrútig. A Délivasút mentén épült házak lakói panaszolják, hogy ablakot sohasem nyithatnak, de még így
