Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-11-23 / 975. szám

XXVI. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. 1929 évfolyam. 975. sz. Előfizetése egy évre 24 pengő', félévre S 2 pengő. Egy szám 5© fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. V1RAÁO BÉLA magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. november 23. ——mb Megbukott a diktatúra Nagy ez a központi városháza, rettenetesen nagy, valamikor in­validusok lakták és a rossz nyel­vek azt mondják, hogy most is. A városházutcai fronton olyan egye­nes hosszú folyosók futnak, hogy nem látni a végét. Aki azon végig­lát, messzire lát. De csak bent, a városházán belül. Ennek a városháznak (olyan vas­tagok a falai, mint valami várnak. Akik benne ülnek, úgy érezhetik magukat, mint akiket semmi ve­szedelem nem fenyegethet. Ezt a várat hiába ostromolná a polgár­ság. Igaz;, hogy ezeken a vastag falakon nem tud áthatolni a polgárság sóhajtása sem.. A régi magyar oligarchák ma­gasJ sziklavárakban, hatalmas fa­lak mögött éltek, de a várból el­láttak messzire és így fejlődött ki a lelkűk, így tanultak meg ural­kodni, mert lábuk (előtt feküdt az ország egy része. A városházán csak a folyosón látni messzire, a várost nem látni onnan. így is fejlődött ki a városi urak imenta- litása, mert nem látják a várost. A régi fővárosi törvény alap­ján ki kellett fejlődnie az auto­nómiával szemben a tanácsi dikta­túrának. Nem is gonosz szándék­kal, mert a tanácsnak kiváló tag­iéi vannak. Csakhogy mégis dik­tatúra, mert nem tartozik senki­nek felelősséggel. Korlátlan úr. A közgyűlés határozataival szemben is. Tehát diktatúra. Az autonómia fogalma tág, mindenki a saját szemszögletéből nézi, mindenki a saját mentali­tása szerint magyarázza. Beszél­tem öreg városházi bajvívókkal és mindegyik másképpen értel­mezi. Beszéltem különféle párt­álláséi városi politikusokkal és mindegyik mást vár az autonó­miától. Mindig csak azt láttam, hogy az autonómia csak szó, va­lami olyan „bájital“ féle, amely minden sebet meggyógyít, de min­den javasasszony másból és más­képpen keveri. Ha ezzel szemben azt nézem, hogy mi történik Budapesten, ak­kor a leghatározottabban megálla­píthatom, hogy kizárólag és egye­dül az, amit a Tanács határoz. Legtöbbször azt, ami homlokegye­nest ellenkezik a polgárság kívá­nalmaival és szükségleteivel. A polgárság, főleg itt Budán, meg van győződve, hogy folyton romló anyagi helyzetén, folyton gyen­gülő teherbírásán nem segíthet más, mint a ^gyógyforrások olyan arányú kihasználása, amely nem­csak a terheket csökkentené, de jövedelműhez juttatná a kereske­delmet, az ipart, a munkanélkülie­ket, a háztulajdonosokat és a la­kókat, — és a Tanács szerencsé­sen elgáncsolta a fürdőügyi kiállí­tást, de még csak kísérletet sem tesz, hogy a különböző fürdőket egy kézbe véve, hasznothajtó,, egészséges fürdőpolitikát folytas­son. Talán, ha majd arról lesz szó', hogyvegy új fürdőüzemet lé­tesítsen és mesebeli jövedelemmel a tanácsbeli urak egyike beleül­het, talán akkor megindul majd ez irányba is az akarás és alkotás. A kispolgárságnak az a meg­bízható része, mely garast garas­hoz téve gyűjti kis tőkéjét, hogy megépítse saját otthonát, kényte­len a szomszéd községekbe vándo­rolni, ahol olyan nagyságú telket vásárolhat, aminőt, a tőkéje enged, de Budapesten kimérték a telke­ket a térképen és abból a Tanács nem enged. Pusztuljon innen, ha nincs elég pénze. Akadna itt vállalkozó szellem, aki a város külső részein építkezni is merne, hogy tisztességes hajlék alá jusson az a 6000 lakásnélküli család, de ki mer ott, építkezni, ahol a városszabályozó tervek hiá­nya miatt csak föltételesen adnak építési engedélyt és néhány év múlva, esetleg lebonthatja a házát a koldusbotra jutott vállalkozó. Mert ezt a Tanács így akarja. A kormány és a józan város- politikusok sürgetik azoknak az üzemeknek a beszüntetését, ame­lyek az adófizető iparost és keres­kedőt károsítják, — de a Tanács mégis fenntartja ezeket az üze­meket. A közönség sürgeti a gáz, a villany, a közlekedés olcsóbbá tételét, de a városháza vastag fa­lain át nem jut el a tanácsterembe a polgárságnak ez a kívánsága. A közgyűlésen 37 év előtt vetet­ték föl a Gellérthegyre vezető lift kérdését, azóta Páris fölépítette vasból a magaslati gyógyhelyét,, az Eiffel-tornyot, ám a Gellért­hegyre a gyöngetüdejű budapesti ember ma sem tud feljutni. Volna a városnak ilyen klimatikus gyógy­helye a Svábhegy ölén, a védett Farkasréten, csakhogy oda a Ta­nács határozata alapján csak ak­kor jut, el a beteg, ha előbb meg­hal. E város népe egy forró ten­ger fölött jár, vékony acélcsövek felszínre hoznák ezt a gyógyerejű forró vizet, hogy olcsón, füstmen­tesen lehessen fűteni a lakásokat és ezzel az emberi nyomor szolgá­latába állítanák,, hogy tüdejét ne rontsa a kormos füst, mely előbb- utóbb ' eljuttatja a klimatikus gyógytemetőbe. Ám a Tanácsnak mindenre vannak milliói, csak a mélyfúrásokra nincsenek. És ez a Tanács áll szemben az autonómiával. És ez a Tanács most az autonómiára hivatkozva igyekszik meghosszabbítani a ma­ga diktatúráját. Ebben a harcban a Tanács nem számíthat a pol­gárság támogatására. Ezt a har­cot mosolyogva nézi a polgárság és mi itt Budán kacagunk rajta. A diktatúra megbukott. Dubonai Pál. Rakovszky Ivánná! is,/ akik meg is biztatták őket. A küldöttségben reszt­vettek közül Lugmayer József dr., az óbudaiak és az akvmkiunbeliek vezér­embere, a Hollós Mátyás Társaság tagja, aki alapos ismerője az ottani viszonyoknak és aki erősen a kezébe vette ennek a se város, se falu, se tanyavilágnak kuszáit, rendezetlen, hogy úgy mondjuk csak „föltételesen létező” polgárságának ügyét. A felső budai medence szerencsés és egészsé­ges kialakulása képezi az ottani ker­tes fürdőváros létesítésének az alapját. A Mi csonirohggy A badacsonyiak háborognak és keseregnek — írja Ilerczeg Ferenc egyik cikkében — de minden hiába­való, tehetetlenül kell nézniük, a kap­zsiság, mint valami szégyenletes be­tegség, hogyan marja, hogyan cson­kítja és gyalázza meg a badacsonyi hegy arcát. Azt az isteni sziklaarcot, melynek nemes vonalai évszázadok óta benne élnek a magyarság lelké­ben. A királyi palota tetején sok a réz meg az ólom, de ha valaki ott ércet akarna bányászni, a bolondok házába küldenék. Nemcsak ilyen mű­remeket, hanem az ócska falakat is megvédi a törvény, ha valahogyan rá lehet sütni, hogy műemlék. Elkép­zelhetetlen, hogy a fölháborodásnak mekkora vihara rázná meg Német­országot, ha valaki ott szót akarná repeszteni a Kyffhäuser-hogyet, vagy el akarná talicskázni a rajnaparti Loreley-sziklát. Mi magyarok azon­ban tompán, legfölebb valami tehe­tetlen keserűséggel a szívünkben néz­zük, ha a magánérdek úgy gázol vé­gig a nemzeten, mint a bivaly a vi­rágos kertben. Nekünk budaiaknak is megvan a magunk Badacsonya, a KIS-SVÁB- IIEGY, mely ha talán nem is oly szép, mint a Badacsony, de szívünk­höz közel áll, mert a miénk. A mi Badacsonyunknak, a Kissvábliegynek az oldalát és éppen a városfelőli ol­dalát is kikezdte az emberi haszon­lesés és nem bazaltért, hanem silá­nyabb, olcsóbb kőanyagért tönkre­tette! az ott nyitott kőbányákkal a hegynek egész képét. Végső ideje volt, hogy a múlt században nyitott ottani bányák üzemét beszüntették és ma már a hegyet tovább nem cson­kítják, azonban a kőbányák mai ál­lapotúiéban is bántják a Pasarét, Uj Szent János-kórház felől a kilátás­ban gyönyörködök szemét. Talán épületek emelésével, de főleg a kő­bánya területének bef ásításával, ker­tészeti kiképzésével el lehetne tün­tetni vagy legalább csökkenteni a Kissvábhegy oldalán ezt a szemet- bántó szépséghibát. Eperjessy István dr. A budai nagy család ünnepelte dr. KOZMA JENÖT névnapján A pcfitikát száműzték ezen az estén Budán, IQ2Q november 22 A római part. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy akvinkumi part, vagy még helyesebben a Római fürdő Dunapartja. Pia szavazásra kerülne a sor, hogy ennek a partnak mi legyen a neve,, bizonyára volnának sokan, akik a Szabadevezősók part­jának 'neveznék el, holott tulajdon­képpen a Szabad strandolok partja. Megsürgettük már régen, hogy ezt a partot valahogy rendezni kell. A ter­mészet is strandfürdőnek teremtette, bársonyos, fövenyes talajjal, amelyet folyton tisztára mos a Duna. Csak a partja csúf, rendezetlen, szakadozott, amilyenek az ilyen homokos partok lenni szoktak. A Városházán úgy 'ha­tároztak, hogy ebből a partból ötven méter széles partmenti csíkot biztosí­tanak a strandolóknak. Ezt a terüle- tet a partmenti telektulajdonosok tel­keiből sajátítja ki a város négyszög- ölenkint 5 pengőért. Hát biz 'ez nem sok, megér hatszor annyit is a város­nak. Igaz, hogy a telkek fennmaradt értéké erősen gyarapodik Azzal, hogy & P^fot rendezik. Ebben az ügyben küldöttség is járt a polgármesternél és a Közmunka Tanács elnökénél, Hatvan vendégre számítottak a Budai Polgári Körben és három­százan jöttek el. A Polgári kör belső termeiben készültek ,a vacso­rához és a Vigadó nagy éttermé­ben kellett este teríteni. Senkinek meghívót nem küldöttek, csak a kör tagjainak és alig van számot­tevőbb egyesülete Budának, amely ne követelt volna néhány tagja számára helyet. De eljöttek azok is, akik- politikai párthoz nem tar­toznak és tisztelettel hódolnak meg a közmunka terén szerzett érdemek előtt. Eljöttek azok is, akik nem politikából szeretik Kozma Jenőt, hanem szeretik benne az önzetlen jóbarátot és a segíteni kész embert. Különös társaság gyűlt össze erre a névnapi áldomásra és a í nagy köztisztségeket viselő dig- ! nitáriusok mellett ott ültek a kis- j iparosok és a polgári osztály min- ! den rendű és rangú tagja. Köz- j vetlen, meleg hangulat ömlött el J a teremben, ahol háromszáznál j több, egymást ismerő, egymást megbecsülő, egymás munkáját segítő, budai magyar találkozott, hogy keresetlen szóval, barátságos, meleg kézszorítással, megülje az ízig-vérig ős budai származású polgártársának névnapi áldomá­sát, akit saját kiváló képességei és a nemietek életét intéző .sors ve­zetőhelyre állított a magyarság ősi bástyáján: — Budán. A családi körre emlékeztető barát­ságos zsongásból hirtelen fölcsattant Fináczy Béla min. tan., a Budai Polgári Kör társ­elnökének érces hangja s a bekövetkező csendben üdvözölte a családi körben megjelent vendégeket. Nem a párt, nem a Polgári Ivör ünnepe ez — mondotta — hanem a lelkek ünnepe, amely lelkek együtt éreznek Kozma Jenő leikével. Kívánja, hogy ezek az esték ismétlődjenek meg minél gyak­rabban. Nem került volna semmiféle erőfeszítésbe és akár kétezer embert is összegyüjthettek volna, ha nem az lett volna a kimondott cél, hogy lehe­tőleg szűkebb családi körben üljék meg Kozma Jenő elnöknek a név­ünnepét. Ürítette poharát Kozma Jenő egészségére és azt kívánta, hogy még sokszor legyen alkalma ezt a na­pot ilyen közvetlen, meleg szeretettől áthatott, családias körben eltölteni. A nagy vendégtábor lelkesen meg­éljenezte Kozma Jenőt is, a szónokot is. Utána Zboray Gyula dr., mint a Pénteki Borgazdatársaságnak 27 év óta egyetlen tisztviselője, jegyzője szólalt fel, amely társaság ennek az ünnepi estnek a Budai Pol­gári Körrel közösen rendezője s amely két társaság a mai estére szerelmi házasságot kötött. A soros borgazda ezen az estén Kozma Jenő dr., őt illetné az első szó, de eltekint ettől a Budai Polgári Kör kedvéért és pl­fogadja a sorrendet, hogy előbb azok szólaljanak föl, akik szeretik Kozma Jenőt. Ö is elsősorban üdvözli Kozma Jenőt és rajta kívül minden meg­jelent Jenőt. Kozma Jenő kimagasló egyénisége megköveteli, hogy vele külön foglalkozzon ez a két társaság, mert Darányi óta a Vizivárosnak nem volt ilyen kiváló vezérembere. Érdemei közismertek. Nemcsak Bu­dán, de az egész fővárosban ezer és ezer ember viseltetik hálával iránta, mert jogos érdekeit elősegítette. A köznek tett nagy szolgálatokért, a vá­rosért és hazáért kifejtett működésé­ért, biztosítja őt a budaiak szereteté- ről és ragaszkodásáról (szűnni nem akaró taps) és emeli a társaság ün­nepi serlegét, amelyet Neuschloss Kornél 1905-ben ajándékozott a tár­saságnak, Kozma egészségére. Zboray Gyula dr.-t úgy a körben, mint a Borgazda Társaságban min­denki szereti, ő az esték ügybuzgó rendezője, mindenkinek a titkára, mindennek a gondnoka és így köszön­tője alatt sokan évődtek vele, amit ő szellemesen, kedvesen viszonzott. A Borgazda Társaság tagjai körül- özönlötték Kozma Jenőt, akikhez egyenkint is sok-sok esztendős barát­ság, iskolatársi pajtáskodás fűzi Koz­mát. De hirtelen elcsendesedett a po­hárcsengés, a megindult társalgás, mert szólásra emelkedett Ripka Ferenc dr., főpolgármester. Kedvesen hatott már a megszólítás is: — „Budai Testvéreim!” Ha vé­gignéz ezen az értékes társaságon, azt látja, hogy baráti körben ünnepel egész Buda, és boldogan vesz részt azon ő maga is. Hálásan köszöni a „Budai Polgári Kör”-nek és a „Pén­teki Borgazda Társaságinak, hogy ezt a névünnepet .ilyen bizalmas jel­legű családi körben üli meg, mint ahogy Ferenc napját is ilyen szű­kebi) körben ünnepelte a Budai Tár­saskör. De Kozma Jenőnek és a ve­zetése alatt álló pártnak nincs is arra semmi szüksége, hogy különösebb biz­tatással, nagy keretek közt ünnepel­jen, ahogy mondani szokták „sereg­szemlét tartson”, mert már Fináczy Béla megmondotta, hogy ez az est a rokonlelkek találkozása. Hivatkozik Proliászka püspök szavaira, aki 60-ik születése napján azt mondotta, hogy nagy sikert ért el az az ember, aki 60 év alatt hat hű barátot tudott sze­rezni. Kozma Jenő pedig sokszor „hat barátot” szerzett és biztosított magának és ez az ő életének és mű­ködésének legszebb eredménye. Mél­tatta ezután azt a rendkívüli munkát, amit Kozma Jenő végez Budapest közéletében, hogy az Egységes Polgári Pártot nagy hivatása nívóján meg­tartsa és erősítse, amit kevesen tud­nak, kevesen látnak, de ő látja és azért meghatottsággal kell beszélnie erről az áldozatkész, önfeláldozó mun­káról, amit Kozma és még néhány vezértársa végez. A most napirenden lévő új fővárosi törvény tervezése, át­dolgozása és dűlőre vitele oly áldoza­tos munkát követel Kozma Jenőtől és barátaitól, amelyért a polgárság csak hálás lehet nekik, itt Budán. Mint pártvezér nehezebb, bölcsebb, nagyobb körültekintést igénylő mun­kát végez, mint azok, akik egyszerűen összecsapnak ellenfelükkel, mert ő vállalta azt a nehéz feladatot, hogy az eltérő véleményeket összeegyez­tesse, gyűlölet szítása nélkül és az eredmények bizonyítják elért nagy sikerét. Mélységes háláját fejezi ki neki ezért a munkáért. Baráti kéz- szorítással pecsételik meg ezt a szö­vetséget a jövő nagy küzdelmeihez. A budai polgárság legszebb erénye a hála és kívánja, hogy ebben Kozma Jenő sohase csalódjon. A (jelenvoltak lelkes ovációja közt azzal fejezte be beszédét, hogy a jó Isten tartsa meg Kozmát abban a jó erőben, amelyben van és éltesse őt soká! Mindenki koccintani akart a fő­polgármesterrel és az iinnepelttel és megmozdult így az egész terem. Az ováció befejeztével Exner Kornél dr., ny. államtitkár szólalt föl. Ha Zboray Gyula 27 éves tagságára hivatkozik, akkor őt, aki 35 éve tagja a társaskörnek, az ancie- nitás jogán illeti meg a szó és a Hollós Mátyás Társaság nevében üd­vözli Kozmát, aki éppen úgy zászla­jára írta Buda fölvirágoztatását és fürdőinek világhírré tételét, mint a Hollós Mátyás Társaság. Már a szü­lők barátsága is összefűzné őket, ha nem volna meg közöttük is a régi barátság. Kozma Jenő egyénisége ré­gen túlnőtt a Budai Polgári Kör ke­retein, pedig ez az a bűvös „kréta­kör”, ahonnan erőt merít, ez az ő igaz barátainak köre, ez az ő igazi otthona. Országra szóló nagy ered­ményt ért el most, amikor az Óbuda— Hungária-úti híd építéséhez kezdik lerakni a keszonokat a Dunába és megépül az a híd, amelyért oly régen küzd, ahol 800 munkás talál kenyeret és munkát. A Lánchíd építésénél mondotta a nagy Széchenyi, hogy Budát és Pestet a Duna nem hogy elválasztaná, hanem összeköti. Ez a baráti nagy tábor is bizonyítja, hogy Kozma Jenő már erős hidakat vert az ő meleg szívétől barátai szívéhez és ezeken a hidakon utat talál majd annak a 800 munkásnak a szívéhez, akik a zord télben kenyéradó munkát találnak a hídépítésnél. Élteti őt azért, hogy a Hollós Mátyás Társa­sággal együtt világfürdővé akarja emelni Budát és e nemes törekvésért meghajtja előtte a Hollós Mátyás Társaság zászlaját. Azzal fejezte be szavait, hogy — „Ebből a körből in­dult el Kozma Jenő s az új hídon át tér majd a halhatatlanság útjára.” A komoly és tartalmas beszéd mély hatást tett a jelenvoltakra. Oszoly Kálmán a Budai Társaskör üdvözletét hozta el ebbe a családi körbe, mert mind a két helyen azonosak az érzések, de úgy ő,

Next

/
Thumbnails
Contents