Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-10-06 / 970. szám
j XXVI. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tárFelelős szerkesztő : sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. évfolyam. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; VIRAÁG BÉLA 970. sz. I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, magas sor, egyszeri közlésnél 40 magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ____ Kö zgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. egy milliméter fillér. 20 mm. ára 4 pengő. Rgpka Ferenc szózata Ferencnapján, amikor Buda polgársága ünnepelt© Mindenki tudja, hogy -milyen j jóleső érzés az, ha az ember ki- f tárja lakásának ablakait, hogy meghitt otthonába bejöjjön a külső világból a fény és a melegség. Mert az otthonnak is meg van a maga melegsége és fényessége, de az élet teljességéhez szükség van arra a kívülről jövő melegségre is. P Akármilyen kedves is az otthon, a derék polgárnak öröm az, ha kinéz az ablakon és kedves ismerősöket köszönthet az utcán. Polgártársainknak szeretete az a melegség, amire szükségünk van. Ez az a kívülről jövő fény, aminek be kell áradnia otthoniunkba, Örömmel tárjuk ki ezt az otthont és szívünket, hogy a szeretet bejöhessen hozzánk. Ünnep az a nap, amikor így kitárhatjuk magunkat polgártársaink szeretete előtt. Amikor felénk sugárzik ez a szeretet és megaranyozza életünket. Örömmel tárom ki szívemet ma polgártársaim felém sugárzó sze- retetének, mert ezek a sugarak új erőt adnak és szebbé teszik az életet. És hogy ez az öröm igazán zavartalan, azt az is okozza, hogy ez az ünnepi találkozás visszatért a régi keretekbe. A külső fényességből sokat elvett, hogy annál értékesebb legyen a belső fényesség. Mert ahol ma ünnepelnek, ott nem szabad elfelejteni, hogy ennek az országnak a külső fényességgel takarékoskodni kell, a belső értékeket pedig gyarapítani kötelessége. Ünnepre azonban szükség van a hétköznapok között. Mert az ünnep nemcsak öröm és szórakozás. Az ünnep a számvetés napja is, mikor a mindennapos munkát félretéve, átgondolhatjuk a múltat és a jövőt. Ha a múltra visszanézek, ötesztendős munkámmal, amióta Budapest várospolitikájának tényezője lettem, nyugodt lélekkel állok polgártársaim előtt. Mert a közéletben nem annak van igazi sikere, aki a közhangulat felhasználásával uralomra jut, hanem aki olyan hatást tud gyakorolni polgártársaira, amelynek nyomai nemcsak azokon látszanak mejg, akik nyiltan követik, de hatása alól nem vonhatja ki magát senkise. Jöttem azzal a szándékkal, hogy a megmemértés, gyűlölködés pusztítása helyébe megértést, együttműködést hozzak és lehetővé tegyem az építőmunka megkezdését. Ma a törvényhatóság minden pártja lelkesen dolgozik a székesfőváros fejlesztésén és a párt- szempontok inkább jótékonyan, mint akadályozó]ag hatnak közéletünkre. Tudom, hogy a pártok igazán értékes vezérei ezt az állapotot látják szívesen és az ő szívük szerint is jobb, ha a dolgozó, alkotni tudó elemek kiszorítják a hangos izgatókat. Ezért nézek teljes megnyugvással ötéves munkámra. Há a múltból a jövő felé fordulunk, várospolitikai életünkben a jövő legfontosabb kérdéseként előttünk áll: az új fővárosi törvény. Ezt a törvénytervezetet a közvélemény a legnagyobb tájékozatlansággal tárgyalja. Siratják az autonómiát, jogfosztásról beszélnek. És nem gondolják meg, hogy ebben a nehéz gazdasági időben az ilyen izgatás még fokozza az elkeseredést. Megnyugtathatok mindenkit, hogy a belügyminiszter törvény- tervezete a polgárság javát szolgálja, a közigazgatást egyszerűbbé és jobbá teszi, főleg pedig a bürokratizmus csökkentésére törekszik. Másrészt lerakja az alapjait annak, hogy a közigazgatás, az egész városgazdaság lebonyolítása sokkal gazdaságosabb legyen és az így elért pénzügyi előnyök a polgárság terheinek csökkentését szolgálják. A törvény alapgondolata ezenkívül a felelősség elvének erős kidomborítása, mert az egész köz- igazgatás tengelye az egyéni felelősség lesz. A másik szempont magának a polgárságnak a közigazgatásba nagyobbmérvű bevonása és a tisztikarnak a politikától való teljes függet- lenítése. Olyan előnyök ezek, amik nélkül modern közigazgatás el sem képzelhető. A készülő fővárosi törvénnyel kapcsolatban sok szó esett az autonómiáról és ezt a szót sokféleképpen magyarázták. Az autonómia keretein belül a polgárságnak szabadon kell intéznie az ügyeit, de ezeket a kereteket a nagy autonómiának, az államnak kell meghatároznia, mert nem lehet, hogy a nagy egységen belül egy kisebb egység ellentétes jogokat bírjon, melyek a nagy egység fölött is jogokat biztosítsanak neki. Németország és Anglia kivételével sehol sincs ilyen autonómia, mint Magyarországon,, És seholsem az autonómia szőkébb vagy tágabb értelmezése teremtette meg a városi élet fejlődését, hanem mindenütt a polgárságnak a város iránt való szeretete. Párizs városának jóformán semmi autonómiája sincs. mégis a Párizs iránt való szeretet emelte ezt a várost arra a világjelentőségre, • melyen századok óta áll. íme, az ünnepnapon, a pihenés napján is eljöttek hozzánk a munkának, az életnek nagy kérdései. Azt szeretném., ha elvinnénk innen az ünnep hangulatát, mely magasabb szempontból nézi a dolgokat és olj'an elvek szerint ítél, amik nem lealacsonyítják az embert, hanem fölemelik. Amik az emberek megbecsüléséből indulnak ki. Amik a jót keresik és nem a rosszat. Amik félti 1 emelkednek a földi sár és önzés salakján. Amik egy szép, tiszta szempontot látnak maguk előtt. Nekem ez a szép, tiszta kép le„Budapest egy tündérváros .., a környéke azonban rettenetes. Elhanyagolt. ... Egy ilyen gyönyörű -paradicsom és egy ilyen rettenetesen elhanyagolt külvárosrész.” Páris város tanácsnokainak véleménye Budapestről. Mindig mondtuk, hogy vigyázni kell. Valahogyan mégis megtörtént, hogy Páris város tanácsnokait áthozták Budára és ezek itt körülnéztek. Budapest tanácsa nem elég óvatos, és megmutatta a franciáknak véletlenül Budapest színpadát, — hátulról is. Ott pedig csúf világ van. Fürdőváros létünket nekünk csak szóval szabad hirdetnünk, de azt a valóságban dokumentálni nem szabad. Van ugyan világszép Gellértfürdőnk, — de előtte a Gel- lért-tér rettenetesen rendezetlen még mindig. A Gellérthegy idenéző oldalát rendezgetjük, de a térre néző, a sziklatemplom alatti sziklafal, a Kelenhegyi-út sarkától kezdve — ahogy a franciák mondják — rettenetesen elhanyagolt. A fürdő előtti Dunaparton most is kavicsot és homokot okádnak a kotrógépek és, rettenetes muzsikát intonálnak ott a különböző vasutak. Ez pedig Budának a szebbik része. Jobban kellene az idegenre vigyázni, hogy Budára ne tévedjen. Az ilyen világotjáró idegenek meglátnak valamit messziről, ami megtetszik nekik és igyekeznek oda eljutni. Megtörténhet, hogy pont a Kavics-utcán át igyekszik a hegyre az idegen és máris baj van. Megtörténhet, hogy olvasott valamit a Pálvölgyi barlangról és nekiindul a Szépvölgynek, hát persze, hogy rettenetes a kép. Nem ilyennek tervezi azt Bódy Tivadar, a hegyek ura és nádora a Mátyáshegyen: Szilágyi Károly. A Margithídról látja a Lukács- és Császár fürdőt az idegen és összecsapja a kezét, hogy éppen a szép Duna partján és éppen a fürdők előtt olyan rettenetesen ronda a Dunapart, Nagyon természetes, hogy a világhírű budai keserűvizet ivó idegenek érdeklődnek e páratlan gyógyforrás iránt. Te jó Isten! micsoda fogalmai lehetnek az ilyen idegennek Budapestről. Nem is akarom mondani, hogy a párizsiak a legnagyobb fogyasztói a budai Máriaforrás vizének, amelyet az ottani egyetemi tanárok érelmeszesedés ellen rendelnek. bég szemeim előli. Ma még erősebben, mint más napokon. Egy példakép, mely egész életemnek vezére volt és ebbői hullott lel- kemre üdítő harmat, ha megtikkasztott az élet sivatagja. Azért most, mikor polgártársaim szeretete vesz körül, hálásan tekintek föl erre a példaképre, mely életemet megnemesítette. Az építő Szent Fercncre,. aki mindig azt parancsolta nekem és azt parancsolja mindenkinek: Ne rombolj, ne gyűlölj, de építs és szeress! Az ő lelke vezérelt eddig, vezessen tovább! Az ő lelke ihlessen meg benneteket s általatok Budapest egész polgárságát! Szuronyos csendőröket kell az Ürömi-út elejére állítani, hogy oda valahogy el ne jusson az idegen. # Nem tudom én, ki a hibás, csak azt tudom, hogy ennek a világvárosnak a fejlődésére nem vigyázott senki és megtörténtek azok a különlegességek, nemcsak Budán, de Pesten is, hogy a város nem belülről kifelé, hanem kívülről befelé fejlődött. Aki Balázsnál befordul a Hűvösvölgybe és jön a város felé, föltétlenül téves hitekben fog ringatózni. Megcsalja az a látszat, hogy ott fönt és kint a Völgy-utcában a Budakeszi-úton pompás régi polgári villák állanak, amiből az következhetik, hogy minél beljebb ér, annál szebb és fejlettebb a vidék. Pedig ha nem akadt volna pátronusa a Pasarétnek Kozma Jenőben, ma is az az elhanyagolt vidék volna, mint a háború előtt. A hegyvidékünk teljesen az alföldi tanyarendszer alapján népesedett be, mint ahogy él és áll ma is a Filatori- gát környéke és amihez nagyon hasonlít a kelenföldi síkság tanya- világa. Itt-ott egy ház kerttel, — itt-ott egy darabka út, amelynek se eleje, se vége, — elszórt tanyák a Fehérvári-út és a Dunapart között, Lehet, hogy magyar betegség, — lehet, hogy a régi csizmadia uralom maradéka, — lehet, hogy a belső rész rohamos fejlődése miatt hanyagolták el a külső részeket. De engedelmet kérek, a Zsig- mond-tér már mégsem a város végén van. Az újlaki résznek ez az egyetlen tere és ha idegen téved ide, mégis csak összecsapja a kezét, ha ezt a — fillérekkel parkírozható, pengőkkel szabályozható — teret látja. Ez Újlaknak a kirakatrésze. Óbudán, a Határ-utcán túl, a téglagyár fölhagyott nagy területén nem a város épített modern bérpalotákat, hanem engedte, hogy tanyaszerűen, a kisemberek rakják oda szinte vályogból készült kicsi fészkeiket, A kisember törekvése jogosult, ő jó helyen akar élni és lakni a sajátjában. Csakhogy az ilyenek tulajdonképen pionírjai a városfejlődésnek. A Ilévizi-úttól északra kellett volna a városnak néhány nagy utat jól megépítenie, az óbudai állomás felé és annak mentén épülhettek volna ezek az apró családi házak. Bent, Óbuda szivében, az új híd révén majd nagy fejlődésnek induló területeken, más rendszer és világvárosibb felfogás szerint kellett volna az építkezést intézni. Másképen képzelte el ezt An~ dréka Károly, amikor az új hídfőhöz vezető utak számára vásárolta a telkeket. Ugyanez áll a kelenföldi medencére is, ahol a város mérnöki hivatala ijedten és rettenetesen tiltakozott a Boráros-téri híd tengelyében építendő és a Dobogódombra felfutó, hatalmas sugárút terve ellen, pedig ez lett volna ennek a városrésznek fejlődési tengelye, érintené a Sósfürdőt és felfutna a jövő évtizedek Karls- badját uraló Dobogódombra, az Örsödi völgy fölött. Az ilyen kiépített, nagyszabású, utak magukhoz vonzzák az építtetőket, még olyan helyen is, ahol eleinte alig van értéke a háznak, de mert benépesül a környék, emelkedik a telekérték is. Az alföldi tanyáknak is fölmegy az ára, ha vasútat építenek közéjük. Sajnos, nálunk a városházán ezt nem tudják. Az új törvény alapján módjában lesz Becsey Antalnak, hogy minderre nyomatékosabban fölhívja a város figyelmét. Az a hatalmas két medence Budán, északon és délen, ahova gvö- nyörű völgyek torkolnak, ahova a vasútak vezetnek, — nem volt képes felkelteni a városi urak érdeklődését, mint ahogy nem látják a Duna hivatását, partjainak jelentőségét. A városházán ezt a hatalmas folyamot, amely Ivözép- Európát uralja, amelynek mentén világvárosok fejlődtek, amelynek sokezeréves kulturmultja van, — nem tekintik egyébnek, mint egy nagy csatornának, amelynek az a 1 hivatása, hogy beléje vezessék e világváros szennyvizeit. Amíg Budapestet ilyen homályos szemüveggel nézik a városháza rövidlátó urai, addig ki lesznek mindig téve annak, hogy az idegen dicsérete mellett ott lesz az a megbélyegző jelző, mint ahogy a párizsi tanács egyik kiváló tagja ezt meg is üzente nekik. _____________Dubonai Pál. Bu dán, 1Q2Q október5 A Hungária híd, mely a fejlődésében elmaradt Óbudát s a szemben levő városrészt van hivatva életre galvanizálni — monumentális lesz, de éppen ez az oka, úgylátszik, az építés hosszas késésének is. Ripka Ferenc dr. főpolgármester is erősen szorgalmazza a híd építését s egyik nyilatkozatában kijelentette, hagy az óbudai híd megvalósítása azok közé a problémák közé tartozik, melyek a legközvetlenebbül érintik Budapest gazdasági életét. A kormány is sürgős feladatai közé sorozza. Ennek a hídnak a megépítése egyrészt tekintélyes munkát ad a vállalkozásnak, másrészt pedig olyan lendületet biztosít a Duna két partján érdekelt városrészelvnek, amely végeredményben szintén a munkaalkalmak egész sorát jelenti. A maga részéről ezt a fontos kérdést állandóan napirenden tartja. Tanyaviiág Budán
