Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-09-12 / 967. szám
XXVÍ. évfolyam. 967. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő: V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 szeptember 12. Ba—BWM—H—l Budapest —Vásárváros az az új gondolat, amely gazdaságilag volna hivatva segíteni a ] csőd felé menő Budapestet. Be- csey Antal tűzte ezt a nagyhorderejű kérdést napirendre, és — egyelőre — csak a közigazgatás J csődjét igyekszik parirozni azzal, T hogy ezt az ügyet a közigazgatás ; kezéből kivéve, azt teljesen a Vásárpénztárra bízza, mely Ereiig Károlyban európai látkörü vezért kapott. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan megoldható a gazdátlan kikötő-ügy elkerülhetetlen íj* csődje és a Közraktárak katasztrofális ügye, jobban mondva-, előrelátható csődje is. A Vásárpénztár vezetése alá kell helyezni az élclmiszer-nagyvásártelcpet és akkor a# Vásárpénztár, Vájná Ede tanácsnok támogatásával olyan ügykört nyerne, amely nagy gazdasági akciók kifejtésére nyitna alkalmat és Ereky Károly értékesíthetné nagy tudását, agilitását és képességeit. Döntő befolyással volna ez a Kelenföld fejlődésére, mert a Duna túloldalán föllendülő kikötői élet föltétlenül visszahatna a kelenföldi Dunapartra, itt is 1 lökést i adva a fejlődésnek. Az egész világon iigy van, hogy a nagyvárosok folyómenti fejlődése mindig kihatott az átelleni part fejlődésére is, amit erősen szolgálna a Boráros-tér—kelenföldi új híd és - a kocsiközlekedésre átépített vasúti híd. Becsey Antal bizonyára nagyon jól tudja, hogy Buda csak másodsorban számíthat fejlesztési akciókra és közvetve így tesz szolgálatot a Kelenföldnek, amely az ő szűkebb hazája. Megindulna ezzel a két híd között a gyárépítkezés és lassan ide kerülne az a 17 gyárkémény, mely ma a Margithíd felett ontja füst- . jét Buda-fürdővárosra. A kelenföldi pályaudvarnak délre való áthelyezése és a vasútvonalnak a vasúti hídról, még a Fehérvári- út előtt való lekanyarodása a Dűnaparton fölépülő gyárvárosba, — megoldaná a most kettéválasztott Kelenföld együttes fejlődését és a keserű-sósvizek óriási medencéjének hatalmas világfürdővé való fejlesztését. Életrevaló, nagy programm. Buda vezérférfiai kénytelenek lesznek revizió alá venni eddigi álláspontjukat a város adminisztrációjával szemben, mely túlságosan hajlik a városatyák egyéni kívánságai felé és nélkülözi a nagyarányú alapvonásokat. Ahogy nincs egységes városrendező programm, úgy nincs egységes városfejlesztő programm sem s ez az oka a kicsinyes tol- dozás-foltozásnak. Egységes nagy vonalakban kell megállapítani a városfejlesztés lehetőségeit és ennek kell alárendelni az apró szívességeket, egyéni kívánságokat, amelyek ellen csak így vé- dekezhetik a városháza. Nem lehet alárendelni egy ilyen világközponti fekvésű város fejlődését kis emberek apró érdekeinek, — (de egymillió polgár jövendő sorsának félrebillentését, elmorzsolását nem használhatja fel ugródeszkának a hatalomról lecsúszott egyik párt sem új fellendülése számára. D. P. Jl csúf Ciíaúella Csak most látszik, amióta megvilágítják, hogy milyen szépség nélkül való ez az osztrák ízléssel épült erőd a Gellérthegyen. Egy fényes csík a sötét hegy tetején, mint egy óriási mínusz jel, amellyel mintha azt bizonyítaná, hogy hiányzik belőle a szépség. Valami beteges tünet volt, tömeg- szuggeszció, amely elhitette velünk, hogy nemcsak a Gellérthegy az ő hatalmas szikláival, hanem a rajta mcglapuló erőd is szép. Senki se mert ezzel a hittel szem- bcszállani. Még boldogult Alpár Ignác is szépnek mondotta a nyilvánosság előtt és csak bizalmasan, négyszemközött vallotta be, hogy ő bizony nem talál rajta semmi szépet. Jóízlésű emberek inkább csak szokásból, kényelemből, vitakerülő kedvükben hagyták rá, hogy szép. A mesterséges fényhatások alatt meztelenre kellett vetkőznie és aki még most is szépnek mondja, az tulajdonképpen csak a világítási effektust dicséri, de magában a Citadellában nem találhat semmi szépet. Ha csak két bástyatorony állana két oldalán, már egészen más volna ennek a hegynek a képe. Az a téves hit is él az emberekben, hogy a Citadella műemlék, pedig erről szó sem lehet, mert valamikor hivatalosan lebontásra ítélték. Már pedig valami épület vagy műemlék, vagy pedig lebontandó ócskaság. Ezt- a Citadellát vagy tényleg le kell bontani, vagy úgy átépíteni, hogy méltó legyen Buda természeti szépségeihez. Európa megmentésé! ünnepli a világ, Budavára felszabadításának 250-lk évfordulójára rendezendő uilágiinnepen A^ múlt számban az egyik hozzászóló ^felvetette az eszmét, hogy a 250. évfordulóra meg kellene építeni a budavári új herceg primádi palotát és azon méltó emlékművel megörökíteni a nagy feliszabadító pápának, XI. Incének, emlékét. Az 1686-os ostrom emlékét tényleg alig ó'rzi egy-két emlékmű Budavárában. A koronázó főtemplom helyreállításakor az Egyház ugyan a templom belsejében a budavári Madonna-szobor szerencsés átmentéséről és ezzel kapcsolatosan az 1686-os ostromról sem feledkezett meg. Így az északi mellékhajónak az ú. n. Szentháromság-kápolna felé eső falán egy falfestményt találunk a ■ következő felirattal: „Szűz Mária — a törökök elől befalazott — szobra Budavára visszavételekor, 1686-ban újból láthatóvá lön.“ Ennek a falfestménynek és feliratnak bővebb magyarázatát azután az ú. n. Loretto-kápolnában kapjuk, amelyben a budavári Madonna szobra áll és ahol kőbe vésve a következőket olvashatjuk: „A bold, szent Szűz szobrát II. Ulászló király 1515. évben gyilkos^ golyó^ elől való szabadulása em- lekere ^ készíttette. A szobor már 1520. évben a templomban állott. 1541. évben a törökök elől fal által lett építve. 1636. évben, Budavára visszafoglalasdkor, midőn a lőporraktár légbe röpült és a heves rázkódás folytán^ a fal leomlott, a törökök rémületére, a keresztények örömére J3zűz Mária szobra ismét lathato lón. A szobor hajdan a főtemplom deli hajójában a második nagy ablak alatt állott. 1891. évben e kápolna helyreállítása után ide hozatott.“ Az egyházi vonatkozású, fentebb említett két emlékművön kívül azonban Budavárában tudtommal csak még egy emlékmű emlékeztet az 1686-os ostromra és pedig a Ka- pisztrán-téren az az emléktábla, ame- I lyet az ostrom 200. évfordulóján a helyőrségi templom falába illesztett a székesfőváros a következő felirattal : „Budapest főváros a hősök emlékének, kik I. Lipót király idejében Loth. Károly és Bajor Miksa Em. vezérek alatt CC év elölt Budavárát a törököktől visszavívták. MDCOCLXXXVI.lszept. 11.“ Hogy a 250. évforduló alkalmával — tekintettel a fentemlített, már meglévő emlékművekre — XI. Ince pápa emlékművén kívül még miig líjabb emlékműveket kellene a kegye- letes, hálás megemlékezés, valamint nemzeti öntudatunk jelében emelnünk, azt a „Budái Napló“ kegyes engedőimével más alkalommal, egy újabb hozzászólás keretében fogom megírni. Dr. Ch. R. Piszok. Szép csendesen, minden erősebb kifejezés mellőzésével, sőt valami filozofikus színezettel kemény megleckéztetésben részesítette a székesfővárost a — rendőrség, illetve a főkapitányságnak Andréka Károly főkapitány- helyettes által beterjesztett jelentése, mely szerint és szószerint: — ... A háziszemét elfuvarozása — közlekedési, de különösen egészségi szempontból — újabb szabályozást kivárnia. Köztisztaság szempontjából súlyosabb kifogás alá esnek a Duna-Száva- Adria-vasút személy- és teherpályaudvarai, valamint a Kelenföldi pályaudvar előtti tér, amelyekről már múlt félévi jelentésemben is megemlékeztem ... Közegészségi és közerkölcsi szempontból szükséges volna nyilvános illemhelyek felállítása (itt felsorolja a pesti oldal számos helyét és azzal fejezi be, hogy) ... de különösen a III. kerületben, ahol az egész kerület területén csak egy nyilvános illemhely van...” Ha azután mind- , ezekhez hozzávesszük azokat a panaszokat, amelyekkel a nagy- közönség fordul a sajtóhoz, úgy a szénatéri, mint a Pálffy-téri és Pénteken a borgazdatársaság vacsorájáról kísértük haza Kozma Jenőt, Szávay Gyula meg én. Szép nyári éjszaka volt. A Házmán-utcán át igyekeztünk a Pasaréti-útra, félhomályban, mert a gesztenyefa sűrű lombja nem engedi át a kis villany- körték fényét. A Pasaréti-út bitumenes, pompás autóút, csak éppen szűk egy kissé. — Kár, hogy zsák-utcába fut — mondotta Kozma Jenő, éppen az Ördögárok kanyarodásának megy neki, de azért megépítjük mégis és ez lesz a legrövidebb út Máriaremete felé. Nagy lesz a forgalma is, mert itt van az Ákos-utca, amelyet csak félszélességben épített ki a város, de ebbe nem nyugodtam bele és gondját viseltem, hogy mégegyszer oly szélesre hasítsák ki s ha megépül a Pusztaszeri-útón át Újlak felé, akkor onnan 5—6 percnyi lesz az út líű’fisvölgybe, ami most nagy kerülővel, autóval 20—25 percet tesz ki. Az újlaki hegyvidék tranzverzális nagy útja lesz és meglesz a kapcsolata a Kútvölgyi-úttal, de metszi az Észter-utcát is, ahova okvetlenül föl kell vinni a villamosvasutat. Fönt a hegyen eljut ez Hidegkutig és akkor ez lesz Budának legszebb villa- útja. A Pasaréti-út 43. szám előtt bú- csúzkodtunk. Ez a Kozma rezidenciája. Háromezer négyszögölnyi terület, egykor filoxera-rágta szőlő, Margithíd alatti és sok más budai tér — piacszemetjének és piszokjának ügyében, — szégyenkezve kell beismernünk, hogy itt Budán a köztisztaság nagyon gyönge lábon áll. A fürdőügynek, Buda fellen- lendiilését szolgáló e nagy vezér- gondolatnak tett szolgálatot ezzel Andréka Károly, mert együtt nem képzelhető el ez a kettő: a fürdőváros és a — piszok! Dudva! Panaszszó kél a svábhegyiek aj alván is a dudva miatt. A Svábhegyi Egyesület bejelentette az útmesteri hivatalnak, hogy a Svábhegyen az Őzike út nagyon elhanyagolt állapotban van — tele dud- vával, gazzal. Mivel ezt az utat a svábhegyi sétáló közönség veszi különösen igénybe, azt kérte,, hogy ezt a gaztól mielőbb mentesíttetni és az útkaparási munkálatokat elvégeztetni szíveskedjék. Kiváncsiak vagyunk, hogy az ilyen udvarias szép szó használ-e? Uj alakulások forrottak ki nyáron Buda különböző részein. Újlakon vasárnap délelőtt a Lutz- féle Lajos-utcai vendéglőben jöttek össze tekintélyes újlaki polgárok, akik maguknak reklamálják az Újlakon lakó Andréka Károlyt és az ő fennhatósága alatt külön egyesületet óhajtanak alakítani gazdasági érdekeik megvédésére. Mint ügyvezető elnök, Trautmann Ferenc téglagyári igazgató iránt orientálódnak. — A Városmajor és környéke, főként, a kis Svábhegy lakói, a kis Svábhegy különös helyzete miatt szintén tömörülni óhajtanak. — A Sasad villatulajdonosai szintén értekezletre gyűltek és a vidék intenzívebb fejlesztése érdekében szorosabb kepcsolat.ba igyekeznek hozni az, érdekelteket. Becsey Antal személyét és köztevékenységét szeretnék ügyükhöz lekötni, és legközelebb ez ügyben felkerer sik dr. Krivoss Árpád ügyvédet, aki ott szintén érdekelt fél és Tóth Imre gyárost, akinek már édes atyja révén nagy híre és tekintélye van e nagy fejlődés elé néző villarészen. Az ősz folyamán ezek a törekvések megérnek. amit potom áron vesztegettek. Kozma Jenő édesatyja vette meg részletfizetésre 500 forintért. Nagy teher volt az egy iskolaigazgató számára és nem is vett mást, mint csak éppen valami —- biztató jövendőt. Hitvány, rossz földű, köves telek volt. Ötven év óta valóságos paradicsom lett belőle. Útközben említette Kozma Jenő, hegy ő ezen a villatelkén gondosan tenyészt különféle baromfit, a felcsuti birtoka számára. Büszke a tyúkjaira. Szép fehér amerikai Leghorn tyúkok. Sőt keltető gépe is van. Gyönyörűsége telik az apró pulykákban, kis csibékben, sőt van egy különlegessége is. Egy árva kis gerlemadár, egészen kis korában esett a fáról a kis pulykák közé és összebarátkozott velük. Azóta együtt élnek. Velük hál, velük eszik. Egy gerlemadár, aid a pulyka szerepére adta magát. —• Jobb, ha a gerléből lesz pulyka, mintha az én pulykáim válnának gerlemadarakká. De megmutatom őket. Jeliek be egy percre. Mialatt a parkkerítés ajtajában zörgött a zár, öt házőrző is jelentkezett, köztük, mint parancsnok, egy hatalmas fehér komondor. Kozma leintette őket és mentük fel a szép egyenes úton a villáig, amely- lyel szemben nagy, nyüt pázsitos területen hat karcsú lábon fehér tyúkketrec áll és a gyufaláng világánál, a drótrácson át megnéztük azt az ötven, hófehér, szépen fejlett jércét. — Ez az én örömöm. Bent a városban ügyvéd vagyok, képviselő, pártelnök, ezer ember ezer bajának a gondozója, kétségbeesett egzisztenciák reménysége. De itthon gazda vagyok. A családomnak élek és szívesen etetem a csirkéket, pulykákat. A szememmel is hizlalom a gyöngy- tyukjaimat, nemesítem a gyümölcsömet és termelek sok-sok virágot. Virágos Budapest, virágos Magyarország! Lelkes híve vagyok, ott harcolok a Manninger oldalán, aki néha egy kissé irigy is rám. Vannak olyan különlegességeim, ami neki nincs. Van j tömjénfám, talán az egyetlen példány egész Európában, mert csak Kínában terem. És már visz bennünket a puha gyepen át és a féltve őrzött kincsből mind a kettőnknek letör egy-egy gályát, de előbb megmorzsolja a levelét és kábító tömjénillat száll felénk. Szerencséskezű ember, még a lehetetlenségek is sikerülnek neki. Szávay vitát kezd a tömjénfa felett. Szakmunkára volna szükség, mire fölvezet bennünket lábujjhegyen a könyvtárába, amely egyúttal a dolgozószobája is. Néhány fölvágott új könyv fekszik az íróasztalán, azokat nézegetem, mialatt ő maga, valami kertészeti könyv után kutat. Nagyon szép a könyvtára. — Pedig azt mondják rólam, hogy nem olvasok könyvet. Igazat mondanak. Nem érek rá könyvet olvasni, csak éppen fölvágom és átfutom. Húsz év óta a magam gyönyörűségére, a magam szórakozására, na- gyobbszabású munkát nem volt időm elolvasni. Csak gyűjtöm őket. Még néhány évig tart ez a hajsza, azután lassan visszavonulok majd a közélettől és el fogom olvasni mindazt, amit húsz év alatt elmulasztottam. Az ablakon át szemben látszik a Svábhegy sok apró lámpája. •— ‘ Nem ez az én igazi kilátásom — és fölvezet bennünket egy csigalépcsőn az emeletnél is magasabb helyre, ahonnan körbe látni a Várhegy egy részét, a kis és nagy Svábhegyet, a Jánoshegyet és körben tovább hátul a Guggerhegyet és a Rózsadomb változó tájképet. Pestből nem látszik semmi. — í'.thon nem kívánok látni mást, mint Budát. Itt születtem, itt voltam gyermek, itt lettem férfiúvá. Ez a hegykoszorúzta völgy, amit én innen látok, a jövő Nagy-Budapest legértékesebb medencéje. Szélesbbíteni kell a Budakeszi-utat, mert maholnap szűk lesz az autóknak. Ennek a vidéknek egy életét szenteltem és ha visszavonulok a közélettől, csakis ennek a vidéknek fogok élni újból. Budáé voltam, Budáé leszek. A Pasaréti-úttól új utca vezet a hegynek föl a park mentén. Még a térképen sincs benne, ha jól tudom, Katalin-utcának keresztelték. — Azt mondják, hogy mindent a várossal csináltatok, pedig ezt az utat is a saját költségemen építtettem, még a területet is a magam kertjéből adtam hozzá. Lent a parkban még néhány intim részletet mutat nekünk. — Itt szeretett ülni az édesatyám... Ez volt az édesanyám kedvenc helye ... Meleg szeretettel, gyermekes kegyelettel mondja ezt. — Itt ült a jó anyám utoljára ... Ő legszívesebben a versaillesi békák szökőkútja mellett szeret pihenni. Kerek kőmedence, párkányán nagy zöld békák egymásra szökcselik a vizet. Itt a vi]Laban nem zavarja semmi, itt nem fogad senkit. Lassan lekerülünk ismét a kapuhoz, nyomunkban az öt házőrző kutya, mert hogy meg akarnak győződni, hogy tényleg elmentünk-e? És ismét kint vagyunk a Pasaréti-úton, hogy a Júlia-úton át a villamoshoz kerülj ünk. Mindegyikünk a maga gondolataival van elfoglalva. — Különös ember — mondjuk csaknem egyszerre, — kint az életben csupa erő, csupa akarás, szintű idegölő munka, mindent elgázol, hogy célt érjen, — otthon gyöngéd, aprólékos, csirkenevelő, virágot ültető figyelmes magyar úr, Viraág Béla. ÉJFÉLKOR A PARKBAN
