Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-07-28 / 964. szám
I XXVI. évfolyam. 964. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1929 július 28. A rettenetes autóbussz, amely seípogysGiii tuti elin&ulsii Komikumba fullad az a vajúdás, amely Budán az egyes autóbuszvonalak beállítását és a forgalom megindulását kíséri. Néha öröjntüzek gyúlnak a Rózsadombon, néha sötét gyászlobogók lengenek a várbeli házakon, aszerint, ahogy fordul az autó sorsa. Sokszor felhangzik a hír, hogy megindul az autóbusz a Rózsadombra, pontosan dátumhoz kötötten, május 15-én, de május 20-án csüggedten száll tovább a mondás, hogy hiába örült a Rózsadomb, a jó autóbusz csak június elején kél kerékre, hogy aztán ismét visszaguruljon a garageba. Csak úgy jár a Yár is, ahol még a csatornákat is átépítették az autóbusz kedvéért, hogy aztán új utcákat, új vonalakat tűzzenek ki, csak éppen az autóbusz nem akar megindulni. Olyan ez, mint amikor az éhes ember elé állandóan friss tányért, étszereket, poharat és más egyéb szükséges evő- és ivóeszközöket odateszik, csak éppen a kivánt ételhez nem jut a szegény éhező. Az autóbuszra pedig éheznek a Várban, éheznek a Rózsadombon, éhesek a Tabánon. Af HózsatSomJh Iceserre Legtöbbet talán a Rózsadomb autóbusz-ügyével foglalkoztunk eddig és talán a napisajtó is. Már-már úgy látszott, hogy ez a kérdés végre mégis dűlőre jut, amikor mindenféle nemvárt nehézségek ezt is meghiúsították. Az ördög tudná megmondani, hogy ennek az utóbuszjáratnak mi a kerékkötő'je. A rendőrség — apró kikötésekkel — már megadta volna . rá az engedélyt és állítólag már tíz darab a MAVÁG által gyártott Benz-Mereedes rendszerű, hegyimenetekre alkalmas, legkisebb tipusú kocsi készen állt a közlekedésre. És mindezek dacára az autóbusz nem indult meg. A Rózsadomb és Vidéke - Egyesület képviseletében Nádas Béla dr. főtitkár és egyesületi ügyész, előterjesztést nyújtott be a városhoz, amelyben már meg is köszönte, hogy a közzétett hivatalos nyilatkozatok szerint az autóbusz rövid időn belül megindul a Rózsadombra. Ebben az előterjesztésben azt kérte az Egyesület, hogy a 17-es számú autóbusz útirányán némi kis változtatást tegyenek. Ez az autóbuszirány a Koháry- utcától kiindulólag, Balaton-utca, Ealk Miksa-utca, Margit-Md, Margit- körút, zárdautcai szerpentin, Zárda- utca, balra Szemlőhegy-utca, Bimbóutca, Mész-utca, Ribáry-utca, Marci- bányi-tér, Lövőház-utca, Széna-tér, Dékán-utca, Retek-utca végállomás és vissza, közlekedjék. Ennek az útiránynak néhány perces hurokkal való megtoldását kéri az Egyesület a Zárda-utca felső végétől, jobbra a Szemlőhegy-utcán és Vérhalom-utcán, fel a Vérhalom-térig és lefelé az Észter-utcán'át a Szemlőhegy-utcáig. Azt is kérelmezte még, hogy ez az autóbuszjárat ne a Koháry-utcától, hanem a Liszt Ferene-téren a Zene- akadémiától induljon ki és a Jókai- utcán át fusson a Koháry-uteáig. Az előterjesztés szerint a Rózsadombról lefutó kocsinak nem a Lövőház-utcán át, hanem a Keleti) Károly-utcán át kellene a Margit-körútra futnia, ami rendkívül emelné a vonal rentabili- ? tását, kielégítené az összlakosság igényeit és megfelelne a kirándulók és sportolók kívánságának is. A Rózsadomb rohamos fejlődésnek indult anélkül, hogy közlekedése volna s így elképzelhető, hogy kellő közlekedés mellett, micsoda rendkívüli fejlődés '• várna erre a dombos vidékre, mely valósággal belekönyököl a síkon élő városba. ^ Néhány utcaszakasz rende- zése, néhány meredek út leásása, néhány éles sarok letompítása, mindezt .. símán és egyszerűen lehetővé tenné. És hogy mindez mégsem történik meg, okozza a Rózsadombiak kínos keservét. A (paláira ítélt Vár Mindenki tudja, nemcsak a Várbeli lakosság, hogy évtizedek óta miként vált mindinkább fontossá a budavári közlekedés ügye. Hiszen a Várba való feljutás és az onnan való lejutás elsősorban azokat érdekli, akik nem lévén benne lakók, tehát nem lévén hegylakók, mentői kevesebb idő alatt és mentői ^ kevesebb költséggel, valamint mentői kisebb testi erőfeszítéssel akarnak a Várba fel-, vagy onnan lejutni. Ezeknek az érdekelteknek a száma állandóan növekvőben van. A Vár tele van mindenféle hatóságokkal, minisztériumokkal, iskolákkal, intézményekkel, ott van az Országos Levéltár, a Hadtörténelmi Levéltár, az Állam-nyomda és legújabban Budának egyik legértékesebb műintézete: a Hadtörténelmi Múzeum. Sok száz tisztviselő, munkás, diák és idegen fordul meg a Várban. Továbbá mindazok, akiknek dolguk van az elöljáróságon és az állami hivatalokban és ezeken kívül azok is, — vidékiek és külföldiek — akik a királyi palotát és a Vár nevezetességeit óhajtják megtekinteni. Ennek a nagy forgalmat jelentő embertömegnek ma a legnagyobb gondot okozza a hegyre való fel- s az onnan való lejutás. Hiszen a ki- vénhedt siklón kívül egyetlen közlekedési üzeme sincsen. Sőt gyalog is csak nagy kerülőkkel és kapaszkodókkal, illetve csúszdákkal közelítheti meg, vagy hagyhatja el. És ettől fáj a feje jó Lampel Vilmosnak is, aki a Vár ügyét a szívén viseli. Régente, helyesebben a Királyi Várpalotának a kilencszázas években történt nagyszabású átépítéséig még egy nagyon fontos és sok tekintetben kényelmes megközelítési vonalunk volt a Szarvas-térről (most Szebeny An- tal-tér) a királyi palotához, sőt azon át is vivő út, amely a József-, vagy Palota-kapún át vezetett. Ezt az utat annak idején egyszerűen konfiskálták és semmivel sem helyettesítették. Pest nem bánta, Buda tűrte. Ezzel a királyi palota is hermetikusan elzáródott a közforgalomtól, míg a bécsi Burg fénykorában is átjáró házul használtatott a „hű bécsiek“ által. Itt mostan csak röviden hívtam fel a figyelmet erre, az évtizedek alatt csodálatos módon feledésbe ment útvonalra, melynek a közforgalom számára újból leendő megnyitását a várbeli közlekedés megoldásának egyik legfontosabb eszközéül tekintem s már itt és mostan bejelentem, hogy ennek érdekében a legközelebb nagyszabású akció fog megindulni. Azt kérdezhetné valáki, hogy mi köze ennek a budavári autóbusz ügyéhez? Hát ez kiderül majd a következőkből: Tudvalévőén odajutottunk ez év tavaszán, hogy a budapesti autóbusz- vonalak közül nagykegyesen engedélyeztek egyet a budai Várnak is. Először a 13-as, majd ennek kifogásolása után a 16-os számmal jelölték azt a relációt, amelynek pesti végállomása a Ferenc József-tér, budai végállomása pedig a Dékán-utca. E két pont között a következő menetvonalon __járna az autóbusz: Lánchíd, Clark Ádám-tér, Hunyadi János-út, Dísz-tér, Tárnok-utca, Szentháromság-tér, Fortuna-utea, Béesikapu-tér, Várfok-utca, kis Csaba-utca, Krisz- tina-körút, hurokvágány (most Széli Kálmán-tér). Arról is sokat lehetne beszélni, hogy milyen változtatások történtek az eredeti menetvonalon, amíg ez a felsorolt útvonal létrejött, — hogy miért nem alakították át a Siklót autóbuszemelő liftté, — miért nem szalad az autóbusz a Szent Eyörgy-térről a Színház-, illetve Szent György-utcán át, —• miért nem fordulj be a Dísz-térről az Uri-uteába, — miént nem megy át a tágas Nándor (most Kapisztrán) -téren és Nán- dor-utcán át stb. Ennek a leírt útvonalnak a mű- tanrendőri bejárása után az aggályok és kifogások egész sorozatát kellett hatalmas és költséges csatorna- és útépítés segítségével legyőzni, míg minden készen állhatott arra, hogy az évek óta húzódó autóbuszközlekedés megindulhasson. És nem indult meg. Az útvonal kész. Nem fog beszakadni az autóbusz alatt, egyszerűen azért, mert nem jár rajta autóbusz. Talán nem is fog. Minden rongyos kis pesti reláció megindult már, a várbeli relációról azonban egy nemrég kiadott belügyminiszteri rendelet csak annyit mond, hogy „egyelőre függőben tartatilc'. Függőbenf Miért? Mindenféle beavatkozásokról suttognak. Sőt komisz perfidiával olyan faktorok beavatkozását is sejtetik, amelyekkel szemben minden loyális polgárnak deferálnia illik. MÍás oka lehet ennek és hiába minden, már megtett kiadás, hiába áll indulásra készen a Vár számára külföldről beszerzett hat darab gyönyörű hegyi autóbusz, hiába, hiába! I Azt hisszük, megint egy bürokrata nehézkességén múlik a dolog, akinek baja van a homokszóróval, vagy a lábfékdeszkával s amíg ezen keresztül nem rágta magát nyugodt tempósággal, addig nem is bánja, ha a türelmetlenkedő közönséget bamba mesékkel táplálják. Ez az egész. No, de nem addig van a dolog. A budavári autóbuszra szükség van. Nem holnap, hanem ma! Ezt nem lehet Lucaszéke módjára kezelni. Ennek meg kell lennie. Szent István ünnepi hetének vái-ható nagy forgalmát a Várba már a 16-os autóbusznak, kell lebonyolítania. Azon a pár napon meg kell keresnie az egész augusztusi rezsijét. S meg kell találnia a budai közönség bizalmát, melyet a sokféle híresztelés alaposan megingatott. Azt a bizalmat értem, mellyel Buda közönsége az ő érdekeit lanyhán kezelő országgyűlési és városi képviselőivel szemben viseltetik, éppen most, választások előtt! Annak a bizonyos, kényelmes bürokratának pedig, aki valósággal kéjelegve kotlik még mindig az autóbusz megindításának, vagy meg nem indításának hamleti gondolatán, azt üzenjük, hogy ébredjen fel, különben még nehezebb fejtörővel gyűlik meg a baja, mint a 16-os menetvonallal. Ez pedig a Palotakapu újból való megnyitása, igaz, hogy autóbusz nélkül. * így hozzák hírül nekem innen is, onnan is, de még máshonnan is. Én meg rovom az írást itt, a budaiak rovásvesszőjén. Dubonai Pál. Budán, 1Q2Q, július 27 A Sashegy szabályozása a Notre Dame de Sion apácarend itt létesítendő új hatalmas rend- házával megindul. Az utak megépülnek s már folyamatban van a sashegyi vízmedence megépítése, mely a környék vízszolgáltatását fogja biztosítani. A rendezést a hegy felső részén kezdik meg, mely most teljesen parlagon hever. Itt a parcellázás legközelebb megindul, míg a meredek, sziklás, beépítésre alkalmatlan helyeket parkírozni fogják. Egy százalék jövedelme van a városnak, mint háziúrnak a Tabánból, amelyet húszmillió aranykoronáért sajátított ki s most az évi bér- jövedelme kétszázezer pengő. Azaz csak ennyit jövedelmezne, mert ez az összeg is elfogy a múlhatatlan tatarozásokra. Ellenben jobban jövedelmez a Fortuna ucea 4. szám alatti ház, amely a főváros tanácsának határozata értelmében „fokozottabb védelmet érdemlő“ épület s érte 10.000 pengő bért fizet a közigazgatási bíróság, a Fő ucca 68. szám alatti gróf Forgách-laktanyáért, amelynek leltári értéke közel 1,000.000 pengő, alig 16.000 pengő bérjövedelem marad meg (1.7 százalék). A Bécsi-úti autóbusz járását két hónappal ezelőtt a Raid ár- utcán át a Fő-térig rendelte el a főváros illetékes hatósága. Akkor három héttel kitolták a járat megindítását — a Raktár-utca úttestének jókarba helyezése címén. Azóta kétszer három hét is elmúlott, de sem az autóbusz nem jár, de még a Raktár-utca kocsi- útját sem csinálták meg. Vásárcsarnok kerül a régi Szent János-kórház helyére a fővárosi intézőkörök elgondolása szerint. Az új központi kórház felépítése után erre a kórházra nem lesz szükség s így lebontják e nagymultú épületet, ahol egykor a törökök kiűzése után a polgári lövészek otthona volt, majd az 1700-as évek elején kórház lett s egyik falát ma is a régi sáncfal alkotja, de azt — bölcsen — reklámtáblákkal takarják el. Boldog Margit, a szűz magyar királyleány erek- lyéjét is a kórház falába helyezték s több más emlék is fűződik e régi épülethez, melynek szép építészeti stüjét a különböző korok „restaurálásai” tették tönkre. Szegény Buda Nincsen annyi szíve Pestnek, hogy valami szépet juttasson Budának, még akkor sem, ha előzetesen már ide is ígérte. így jártunk az „Olvasó leányok“ szobrával, mely Stróbl Alajosnak művészi szobra. Ügy volt, hogy vagy a Döbrentey-téren, vagy a Batthyány-téren állítják fel. Ám megirigyelték tőlünk és visszaszippantották az ígéretet, azzal, hogy valami monumentálisabb szobrot kapunk helyette. Most aztán kiderül, hogy rossz cserét csináltunk. A szép szobor helyett a „Vízhordók“ című szobrot akarták ránk sózni, amelyet a város a Gellért-fürdő számára rendelt, de oly rettenetes rosszul sikerült, hogy a G-ellért-fürdő tiltakozott ellene, mert rontaná azt a művészi összhangot, mely oly kedvessé teszi ezt a fürdőt. Ügy alakult ki a helyzet a „Székesfővárosi Műemlékekre Felügyelő Bizottság“ e hó 19-én tartott ülésén, hogy ezeket a „Vízhordók“-at a Gellérthegy oldalában állítják föl, a Gellért-fürdővel szemben. Pont oda, ahol minden idegen látja és nem sejtve azt, hogy egy rosszulsikerült művészietlen szobrot talál, föltétlenül fölmegy a hegyre, hogy közelről is megnézze. Szerencsére a bizottság tagjai jóízlésű emberek, akik tiltakoztak ez ellen a merénylet ellen s így valószínű, hogy megmentették Budát ettől a szégyentől. A bizottság ülésén Liber Endre tanácsnok elnökölt és Pacher Béla fogalmazó, aki minden szépnek- jónak ügybuzgó előmozdítója, volt az előadó. Az ülésen resztvettek: Glück Frigyes, Szőnyi Ottó dr., Horváth Károly, Szent- Györgyi István szobrász, Cserhalmi Jenő, a székesfővárosi műemlékek felügyelője, Csányi Károly múzeumigazgató és Lux Kálmán dr. egyetemi tanár. Az ülés főtárgya tulajdonképen Mátyás király emlékezetének ápolása volt. Bautzen német város igen becses Mátyás-emléket őriz a várostorony falán. Nagyszabású dombormű ez Mátyás király portréjával és ennek pontos másolatát készítette el Lux Kálmán egyetemi tanár. A kilenc méter magas emléktáblát vagy a Mátyás-templom falára szerelik föl kívülről, vagy pedig a csonka toronyra szerelik föl, hogy örök időkön át hirdesse a nagy király emlékét. A bizottság egyúttal elhatározta a Mátyás-templom orgona karzatának kibővítését, ami erősen megjavítaná a templom akusztikáját. Az elhanyagolt Mária Remete ellen igen sok panasz hangzik. E gyönyörű vidékű s erősen látogatott kegyhelynek sem vize, sem rendes útja nincsen s még kevésbbó van rendszeres közlekedése. Igen drága autóbusz jár ide, ahelyett, hogy a hűvösvölgyi végállomástól a villamosvonalat három kilométerrel meghosszabbítanák. Rentabilitása kétségen felül áll. Az új Lóversenytéi-re a legrövidebb idő alatt megépült a villamosvonal, de ide, ahol az emberek vallásos érzésüknek adnak kifejezést, nem találja fontosnak a társaság a villamos megépítést. K. D. A Királyhegy s az alatta levő ókori római színház nehéz diója a városrendezésnek. Egyelőre ott még néhány házat ki kell sajátítani a városnak az Újlak és Óbuda határán álló kerek viskócsoportokból, azután parkszerű megoldásra gondolnak a városházán. Ebből az tűnik ki, hogy a romok feltárása egyáltalán nem fontos a városházának. FélHeinaraüf építkezés Tévednek az optimisták, akik nagy előszeretettel hangoztatják, hogy most Budán van „építkező” kurzus és elérkezett Buda fölvirágoztatásának ideje. A látható tények mást bizonyítanak, a Királyhegy-utca és a Tölgyfa-utca sarkán legalább egy évtizede áll egy megkezdett épület, mely csaknem a földszint magasságáig elkészült és azután félbe maradt az építkezés. tJgy áll ott, mintha gazdátlan volna a telek is, a megkezdett építkezés is és tétlenül nézi ezt a lehetetlen állapotot maga a város is. Ügy tujuk, hogy valami jótékony célú egyesület akart itt építkezni, de több volt a jóakarata, mint a pénze. Nem tudjuk, van-e arra törvényadta joga a városnak, hogy az ilyen félbemaradt építkezést a saját kezelésében fejezze be, az épületet vegye át és juttasson valami kártalanítást az előbbi tulajdonosnak. Azt azonban föltétlenül lehetetlennek tartjuk, hogy egy ilyen félbemaradt építkezést évtizedeken át tűrni legyen kénytelen a főváros, anélkül, hogy ez ellen bármit is tehetne. Pedig ez a ház a fő útvonalon áll, mert a Ivirályhegy-utca a Margit-körút folytatása és egyenesen a Dunához vezet. A régi Ganz-gyári telken egymásután épülnek majd a hatalmas bérpaloták és nem lesz épületes dolog, ha ott erre a félbemaradt romra nyílik majd a kilátás. Ugyancsak a Margit-körúton félbemaradt most egy hatalmas bérpalota I építése, ahol szintén sok jóakarattal, de úgy látszik kevés pénzzel indult meg az építkezés. Két viskója volt itt az Építési és Kertészeti Rt.-nak, mely megbízta volt a Kondor és Feledi építési vállalkozó céget, hogy ott ötemeletes bérpalotát építsen. A két viskót le is bontották egy bolt kivételével, az alapozási munkálatokat is megkezdték, azután egyszerre csend állott be és ma ott áll a félig kiásott, félig lerombolt két apró ház helye, s egy tönkrement kereskedő, ami nem éppen kívánatos kép az amúgy is lassan épülő Margit- körúton, ' Még a bírónak is nehéz dolga lesz az építtető és a vállalkozó közötti pörben megtalálni az igazságot, ami különben sem képezheti a mi feladatunkat, mert mi csak rámutattunk erre a szomszédos két esetre, amely elevenen bizonyítja, hogy ez a rohamos építkezés Budán — nem színültig tejfel,
