Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-09-02 / 920. szám
XXV. évfolyam. 920. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 20 pengő, félévre 10 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96. Felelős szerkesztő : ViRAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egvszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. 1\ hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 szeptember 2. vették tőlünk, hogy a marsrutához kívánjuk kötni Buda városi és országos képviselőit, igaz, hogy ez a régi rendi országgyűlésre emlékeztet, amikor a megyék utasításokkal látták el követeiket, de hát — mondjon okosabbat aki tud és amivel Buda képviselőit arra tudnánk kötelezni, hogy foglalkozzanak Budával, leromlott gazdasági helyzetével és aggasztóan szegényedő őspolgárságával. Szomorúan tapasztaljuk, hogy mindenki, akit Buda küld a közélet porondjára, ott kénytelen megalkudni az adott helyzettel, Pest túlnyomó többségével és kénytelen az addig hirdetett lo- kálpatriochismus helyett a nagy, egyetemes fejlődés hamiskás jelszavának behódolnia. A kéklajbis hetyke parasztlegény is úgy megy a malomba molnárlegénynek, hogy még nem lisztes, de két hét múlva ő is épen olyan fehér;, mind a többi. Buda nagy embereit megeszi Pest. Az egyetemes nagy fejlődés pregrammja ott bukott meg, Budapest szabályozási tervezetén. Ötven év óta nem tudta elkészíteni a mérnöki hivatal Budapest általános szabályozási tervét. Azaz, hogy tudta volna, mer't a mérnöki hivatalában zseniális emberek ülnek ma is, de nem merte megtenni, mert akkor kiderült volna a városfejlesztés ezer hibája, a városi rendszer kapzsisága, az előrelátás hiánya és csődbe jutott volna az egész csizmadia rendszer, amellyel ezt az egyesített várost elejétől fogva kormányozták. A mérnöki hivatal csak toldoz és foldoz. Egyes részleteket szabályoz, mert nem tehet egyebet. Mi semmiféle jelszavakkal nem bolondíttatjuk magunkat, minekünk nem kell az autonómia, ha kárára van a várásnak, mi nem félünk a diktátortól, ha fejlődésnek indítja ezt a gyönyörű fekvésű, világpozicióra teremtett, Kelet-Európa fővárosának predesztinált, de alaposan elpuskázott Budapestet. Buda sorsával foglalkozva, mely ezer év alatt több ízben indult hatalmas fejlődésnek, tisztán meg- álapítható, hogy ez a város sem ipari, sem kereskedelmi téren nem boldogulhat. Ez a síkságon épült Pestnek előjoga és hivatása. A bortermelés nem lehet egy világváros feladata. Hiába híres a Gellérthegy barackja, azt megeszi előlünk a farkasréti temető: Ha nem is a temető, de az épülő villák, a terjedő város, Buda talaja adja a legjobb anyagot a téglaégetéshez és háromezer év óta, már a rómaiak idején itt égették Pannónia számára az örökké tartó téglákat. De ez sem lehet egy nagy világváros polgári jólétének az alapja. Nekünk a jó Isten kezünkbe adta a boldogulás kulcsát, az általános jólétet teremtő gyógyforrásokat, csak épen a formát kell megtalálnunk, hogy ezt a világraszóló kincset aprópénzre váltsuk. Folkusházy Lajos h. polgármester szavai szerint Pest évtizedek óta milliárdokkal tartozik Budának. Hol volna ma Buda, ha ötven év előtt öntudatos és a helyzet magaslatán álló tanács intézte volna a magyar metropolisnak sorsát. Ha rá adta volna magát a gyémántcsiszolásra, ma Buda volna a világ összes fürdőinek gyémántja. Olyan drágakő, olyan értékes, hogy értéke kamataiból talán még jobban tudná dotálni ez a város a maga tisztviselőit, mint ahogy teheti ma. Utaltunk többször Wiesbaden példájára, ahol néhány gyönge langyos forrás, kellőképen kezelve és kihasználva fedezi a város összes költségeit. A Karlsbadi Sprudel vizét ott isz- szák a betegek és rengeteg pénzt hagynak Karlsbadban. A világhírű budai keserűvizek forrásánál még senkisem ivott meg soha egy pohár gyógyvizet. Bolond dolog ez, de így van. Az egyetlen megoldás Buda számára egy jól átgondolt fürdőügyi Programm megalkotása és a szükséges munkálatok azonnali megindítása. Csak pozitív alkotásokkal, határozott programmal lehet az idegenforgalmat megalapozni. A most kreált Idegenforgalmi Tanácsnak nehéz lesz a helyzete, mert már most erős érdekellentétek nyilatkoznak meg benne. Budapesttel szembe állították a Balatont. Pedig hol van a kettő egymástól. Akárcsak a Gellért- fürdő és a lágymányosi strand. A budai gyógyforrások komoly gyógyító munkájának utókurája a Balaton. Egyetlenegy gyógyfürdője van: Füred. Távol áll tőlünk, hogy a Balatont kisebbítsük, de egy szekér elé, egymás mellé fogni a kettőt nem lehet. Meg kell alapozni a nagy központi fürdőparkot a Vérmezőn. Ezt nem lehet máról holnapra felfújni, de minél később vetjük meg az alapjait, annál későbben szedhetjük gyümölcsét. A Vérmező felső sarkán pedig föl kell építeni az állandó kőszínházat és hangversenytermet. Meg kell változtatni az építési szabályrendeletet Budán és szigorúan betartani azt az új rendelkezését, hogy itt minden, még a kétszobás lakás is csak úgy épülhessen ha az egyik szoba különbejáratú és kiadható. Parkírozni kell az aszfaltsivatagj- számba menő Margit-rakpartot és sürgősen rendezni kell a fürdők előtti Dunapartot. Parkírozni kell a Gellérthegy tetejét és fölépíteni az odavezető liftet, hogy az Űr- isten által idehengerített óriási sziklát magaslati gyógyhelynek használhassuk ki, mint a város kör zepén emelkedő Eifeltornyot. Kitűnő autóutakat kell építeni a hegyvidéken és szélrózsa minden irányában, minden szomszédos ország fővárosa felé. A tanácsnak sürgősen meg kell találnia a Dunát és ezt a hatalmas víztömeget arányaihoz mérten kihasználni. Át kell helyezni minden gyárat északról a város déli részére. Az így felszabadult óbudai, illetve akvinkumi medencét Csillaghegyig villa-városnak kell fentartani, amelynek központjává a nagyszabású Római-fürdő válnék, de e történelmi miljőben kell felállítani a stadiont és az akvinkumi öt forrás meleg vízével táplálni és fűteni a fürdőtől a Dunáig terjedő fedett úszóverseny bazent, hogy télen is használható legyen. Egy csatornába fogva a budai fürdők elfolyó meleg vizét, azt a Lágymányoson felépítendő nagy téli és kereskedelmi kikötőbe kell vezetni, mely így jégmentessé tétetnék. Megnyitó lépésnek pedig 1930-ban meg kell nyitni a grandiózusán átépített, Szent István tornyával díszített, parkkal övezett Gellérthegyen a fürdőügyi kiállítást. Ötször-hatszor megkíséreltük negyven év óta az idegenforgalom megteremtését különféle mozgalmak révén, mindannyi azon bukott meg, hogy nyugatról várta a vendégeket. Most is Amerikából várjuk. Föltesszük a yenkiről, hogy megkergült és nyolcnapos óceáni út után még hetven órát utazik vasúton, hogy Európa nyugati tengerpartjáról, világszép fürdők elkerülésével Budapestre jöjjön. Mi csak maradjunk Kelet-Európa világfürdője és hozzuk ide Nyugat-Ázsiát. Ha majd itt lesznek a fátyolozott arcú perzsa nők, az ukrajnai szépségek, a, finnek, az esztek, a lengyelek és. litvánok, ha ide szoknak a bolgárok, a görögök és a kisázsiai törökök, akiket könnyű lesz idecsalni azzal, hogy ezeket a fürdőket ők építették és mi egy különleges keleti világ központiává, fürdőjévé leszünk s amellett az első európai nagyváros, ahol e népek útja megakad, akkor önmagától fog tódulni ide Nyugat-Európa népe, sőt eljön a yenki is Fiúmén át, hogy ezt megnézze. Negyven év óta nem kellettünk a Nyugatnak, próbáljuk meg egyszer a Kelettel. Ezt a - ma már köztudatban élő — programmot szeretnék a budai polgárok kötelezővé tenni az ő képviselőik számára és aki ezt rossznéven veszi tőlük, az nem való sem városi, sem . országos képviselőnek Budán. Dubonai Pá! Budán, IQ28 szeptember 1 Uj templom épü! a Városmajorban, ahol szűknek bizonyult a régi és erősen fejlődött a hitélet. A városmajori egyház- község hívei lelkesen adományoztak az új templom céljaira és már egy negyed év előtt együtt volt a négy milliárdot is meghaladó építési költség. Beavatottak szerint az új templom tervei rendkívül sikerültek és a város díszére válna. Szóval minden meg volna az új templomhoz, csak épen az építési engedély ment el — nyaralni. Valahol a Városházán elakadtak a tervek, bizonyára olyasvalakinek az íróasztalán, aki már három hónapja nyaral, vagy akinek nem nagyon fekszik szivén a városmajori templom. Már régen túl volna az egyház- község az új templom megalapozásán is, ha valaki ráért volna arra, hogy ezt az okmányt aláírja. Hja, a városházán nem sietnek!... A régi templomi, ez a szép erdei kápolna, amelyen oly nagy szeretettel csüggenek a hívek, továbbra jis megmarad az egyházi kultúra szolgálatában. Megfosztjuk a templom jellegétől, mert részben lebontják a tornyát, de máskülönben megmarad a kultúra házának. Ezen az egész környéken úgy sincsen nagyobb- szabású terem s így ezt a tervet szívesen fogadják a budai kultűr- egyesiiletek, amelyek ítéinyleg kultűrmunkát fejtenek ki. Az Isten háza így lesz a kultúra házává. Ezüst menyegző Márlazellben. D11. Dr. Vajda Károly, a budai Ferenc József kir. kath. gimnázium tanára Szenti István napján tartotta ezüst menyegzőjét a máriazelli kegyoltár előtt feleségével, dr. Vajda Károlyné szül. derenkei Katona Katicával. Az itt üdülő magyarok a szeretet* minden jelével elhalmozták az eztist- menyegzős párt. Gondolatok Szent István hetével kapcsolatosan, hasznosan szolgálják ezt a nemzeti ünnepet s az ezzel szorosan összefüggő idegenforgalmi ügyet. Tagadhatatlan, hogy általános nagy vonásaiban erősen fejlődött e nemzeti hét programmja, amit elsősorban az egységes vezetésnek kell a javára írni,. Hogy az egyes részleteket nem arra termett emberek nem tudták olyan nívóra emelni, ami az álalános impozáns keretnek megfelelt volna, — az jelentéktelen kérdés, mely a jövőben könnyen reparálható. A Budai Naplónak igazságot szolgáltattak a világítási effektusok, amiket két év óta sürgetünk és általános az óhaj, hogy a Halászbástya mesébe illő megvilágítása maradandóvá tétessék. Nem járhat oly nagy költséggel, amit meg ne érne a káprázatos hatás, amit mindenkire gyakorolt. Soha sem fogják elfeledni az idegenek. Állandósítani kell ezt, hetenkint legalább egyszer, még pedig télen-nyáron. Hiányzik még az ünnepi hétből a nagy, a komoly momentum, amilyen volna például a jövő esztendőben Szent István szobrának áthelyezése a királyi palota elé, az Eugen-szobor helyére, — amit a következő évben követne Szent Imre herceg szobrának leleplezése az üresen maradt. Szent István szobor helyén. A szentté avatás nagy évfordulójának ez egyik nagy tényévé nőhetné ki magát. Ilyen monumentális központi ünnepet okvetlenül be kell illeszteni a programúiba. Idegenből. Máriacell. aug. 20. Szent István, napja Máriazellben. Reggel öt óra óta búgva szólnak a celli harangok, a ceili templom tornyára kitűzték a magyar lobogót. Tele van a nagy templom sok-sok drága magyar emlékkel, magyar kinccsel. „Hol vagy István király, téged magyar kíván ...“ Reggel fél 8 órakor, amikor szentmisére indulunk, még sűrű köd gomolyog körülöttünk, sűrű, sötét, hideg, fázósan sietünk előre a Bazilikába. Hideg, ködös ez a mai reggel, éppen olyan, mint a magyar sors... „Buda utcáin most hordozzák körül a szent jobbot...“ „Bús magyarok imádkoznak, hallod uram, hallod?...“ „Imádkozzunk ellenségeinkért1“ — mondja papunk —, felrezzenek és eszembe jut az írás.: „Ami tövis volt, abból virág lehet; ami rongy volt, királyi palást lehet: ami seb volt, tiszta szépség lehet Krisztus keze áttal. -— A magyar Himnuszt könnyezve énekeljük el a szentmise után és vonulunk lassan kifelé mi, itt üdülő szép számú magyarok. Kint a köd felszállott már. a nap melegen süt, a csodásán szép vidék látása örömben ürdeti lelkünket és megtel- Hink nagy, szent reménységgel: ..szent szűz Anyánk, ó el ne hagyj!....“ //aspelné Balázsy Lujza. Szegényebb lett Buda ismét egy kulturális intézménnyel, amennyiben a Győri-úti Pedagőgiumot, a polgári iskolai tanárképző főiskolát a szünidő alatt áthelyezték Szegedre, ahol működését szeptember hó 1-én már megkezdette. A PedagogiurramaL együtt Pestről áttették Szegedre az „Erzsébet“ nőiskolát is. ahol polgári isk. tanárnőket képeztek ki. Lajos napot ült, még pedig dr. Hód.y Lajos ny. postatakarékpénztári igazgató névünnepe alkalmából c hó 25-én a Farkasréti Gazdálkodók Egyesülete, fent a hegyen, a Király-féle vendéglőben, ahol az egyesület tagjai és az elnök barátai nagyszámban jöttek össze. Ez egyesületnek Hódy az elnöke és sikeres működését méltatták felköszöntőikben: Szibinliics György, a volt elnök, Füredi Jenő, a központi egyesület és PurébI tanácsnok nevében, gróf Berényi János, Pyber Ignác rímekben, Wagner Károly ny. államtitkár szép nótákkal és talpraesett mondókával, és dr. Kuszkó János, aki végül Tábori főkertészt az ünnep rendezőjét éltette. Az ünneplést és üdvözlést szokott kedves modorában és humorával köszönte meg az ünnepelt, akit táviratban és levélben üdvözöltek: dr. Ripka Ferenc, Becsey Antal kormányft., Osztián Antal városbfró, März Károly társelnök, Lindlenbach Károly temető-igazgató, Baróthy Lajos rendőrfőtanácsos és mások. A logodi legenda. A Logodi utca kövezése ismét tipikus fővárosi munka, — írja egyik előfizetőnk. — Tavasz- szal hozták a terméskövet.^ Aztán jöttek a kőtörő-munkások. Éjjel-nappal dolgoztak, amig megcsinálták az úgynevezett makadam kavicsot. Két heti munka után elvonultak a jó magyarok és mi azt hittük, most már eljön az a bizonyos budai sváb előmunkás az emebereivel és a gőzhengerrel és nekünk Logodi utcabelieknek ismét jó utunk lesz. De a sváb sokáig váratott magára. Ehelyett megjelent e hó elején, tehát 4 hónap múlva, a kátrányos kocsi és nem törődve azzal, hogy az út még nem kész, a poros, gödrös utat bekátrányozta. Mi Logodi utcabeli, útadót fizető polgárok mindezek után mégis türelemmel vártunk Egy szép napon aztán arra ébredtünk, hogy viszik utcánkból a kavicsot. A legendához tartozik még, hogy a gyalogjárdák járhatatlanok s a hozzánk felvezető lépcsők eső esetén vízlefolyató csatornák. Maga az úttest hullámos s itt száraz időben is elakad a teherkocsi. Ez a mi siralmas legendánk a mi utcánkról. Ducfua ma a főváros új utcáinak dísze. Akármerre jár a budai ember, ahol új utakat építtet a főváros, ott mindenütt burjánzik a dudva, akárcsak a jó falun, csakhogy nekünk nincs se kacsánk, se libánk, amii azt lelegelné. A Sasadi dűlőn a farkasréti temető déli csücskétől levezető út, mint1 a Hóvirág-utca folytatása, az eddig elkészült darabon ijesztően néz ki. úgy eilepte a dudva. Pedig egv nagy városrésznek, mely most fog épülni a Sasadi-diilőn ez lett volna egyik fő útvonala, még ki sem épült máris ellepte a dudva- Még komikusakban hat a kilenc hónapig épült Klára-utca, amely hivatva volna emelni a Városmajor szépségét1. Még jóformán meg sem üllepedett a hitványul összetákolt gyalogjáró laza kavicsa és máris sűrűn lep,te be a dudva. De csak a házak mentén, mert a park mentén lévő gyalogjárdát ápolja és rendben- tartja a kertészet, o?t nincs, is semmi baj. Érdekes ennek a városnak az adminisztrációja, amelynek különös beosztása réxén megtörténhetik, hogy az út egyik oldala gondozott és ápolt, míg a másik oldalán vígan tenyészhet a dudva. És ha itt dicséret illeti a kertészetet, megrovás jár ki néki a városmajori fő-allé érthetetlen elhanyagolása miatt Ott meg a kertészet tenyészti a dudvád. Annyira sem tartják rendben, mint ahogy más séta- utakat. Avagy talán a város rendelte el itt is a dudvatenyésztést? Hossz néven
