Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-06-16 / 914. szám

I I V I XXV. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. 1928 évfolyam. 914. sz. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K.502—96. V1RAÁG BÉLA magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. junius 16. Kaszára, kapára — budaiak : Elvitték már a budai várból Er­zsébet királyné szobrát, mely e nagy városnak egyik leghatalma­sabb szobra lesz és — most viszik a fürdőügyi kiállítást a Gellért­hegyről át a Városligetbe. Budaiak! ezt ne engedjük. Ennek az örök szegénységre kárhoztatott városnak nincsen semmi módja, hogy vagyoni rom­lásra ítélt polgárait a pusztulás út­ján megállítsa. Pesten mindenki megél, mert ott lüktet az élet, bol­dogul a kereskedő, mert vevője az egész ország, rendeléshez jut az ipar, mert Pesten él a gazdag pol­gárság, ott vannak a színházak, a mulatók, a főiskolák, az állami nagy hivatalok, a hatalmas ma­gánvállalatok, ott van minden, ami kenyeret ád, — és ott van idegen- forgalom is, amely meghozza a kalácsot. Ott nappali fényben ra­gyog minden éjszaka is, ott asz­talos az utca, ott vasút jár a föld alatt is és külön, meleg strand­fürdő van a hideg tó mellett.-Micsoda sötét kép ehhez képest a szegény, elmaradt, elhanyagolt Buda. Elképzel-e valaki Pest kö­zepén akkora kaszáló rétet, mint Buda szívében a Vérmező? Odaát a világ legszebb parkja volna. Bu­dán is azzá lehetne, ha a tanács lehetővé tenné ennek a városrész­nek, hogy természetadta hivatásá­nak élhessen. Már régen a Vér­mező volna Buda fürdőváros köz­ponti gyógyparkja, amelynek cso­dájára járna kelet és nyugat. — Az első és legfontosabb lépés a Fürdőváros világhírének megte­remtéséhez, hogy a fürdőügyi ki­állítás itt Budán, a Gellérthegyen, a jövő évben megtartassék. A szegénységtől fuldokló polgár­ság számára ez könyörtelen lét­kérdés. Itt nálunk már vészesen hangzó jelszóvá lett: „Éljen aki megcsinálja, vesszen aki ellenzi!“ Egy rongyos liften múlik az egész, amely alig magasabb, mint egy hat-hétemeletes házé, aminőt százat és ezret csináltak már Bu­dapesten. Svájcban 5—6000 lakos­sal bíró kis városkák hatszor oly magas hegyekre építenek lifteket és kötélpályákat, saját költségü­kön és jó üzletet csinálnak. Ezt a liftet végre is meg kell építeni, még ha nem is épül kiállítás; már azért is, mert jó üzlet lesz és vé­gül is ez a természetadta kincs, a Gellérthegy, nem maradhat egy fölösleges szikla a város közepén, hanem kell, hogy öt perc alatt el­érhető magaslati gyógyhellyé vál­jon az aljában felbuzgó gyógyfor­rásokat kereső betegek számára. A budai hegyvidék magasabb csúcsaira drótkötélpályákat ter­veznek a Helyiérdekű vasút ve­zetői; Bódy Tivadar v, polgár- mester vezérigazgató és Széli Ár­pád műszaki igazgató. A HÉV alapszabályai között nincsen olyan szakasz, amelyik azt mon­daná, hogy ez a vasúttársaság a budapesti polgárság érdekében tartozik áldozatokat is hozni. Azt csak a tiszta üzleti számítás ve­zérli. Ha tehát jó üzlet lesz a Hár­mashatárhegyre és a többi hegyre fölvivő drótkötélpálya, akkor föl­tétlenül és egészen bizonyosan jó üzlet lesz a BESzKRT részére a Gellérthegyre vivő lift, amelynek egymillió lelket számláló, fizető közönsége itt él'a hegy körül, ahová szívesen fölmegy, ha nem kell fölgyalogolnia. Ez lesz a BESzKRT legjobb üzlete. És pont ezen múlik annak a ki­állításnak a megrendezése, ame­lyik létkérdés Buda polgársága szamára. Kapára, kaszára budaiak! Úgy értem, hogy nekünk itt Bu­dán számot kell vetnünk azzal, kik azok, akik valami érthetetlen, önző önérdekből ezt a kiállítást, mely kétszázezer budai polgár létérdeke, eddig is elgáncsolták éls 1 most végleg szerencsésen agyon­ütik. Nekünk tudnunk kell, kik azok? Párt vagy pártvezér? Mind­egy, akárki legyen, viszonzásul nekünk kell őt elgáncsolni. Aki en­nek a kiállításnak az útjába csak egy szalmaszálat is dobott, annak mi gerendával vessünk gáncsot. Nem számíthat ennek a városnak szavazópolgárságára az a párt és az a pártvezér, aki ebben a kér­désben eltaposta jövő boldogulá­sunkat és a budai polgárság fel­zúgó haragja el fogja őket sö­pörni. A városházán bennt ül Budának néhány lelkes barátja is és így nem maradhat majd titok, hogy kik az ellenégei. Ez nem politikai kérdés. Ez a gyötrő, aggasztó szegénység kérdése és az éh­halálba kergetett polgárság az urnáknál nem fog könyö- rületet ismerni, nem fog hallgatni a soha be nem váltott, vásári portékává züllesz- tett jelszavakra, amelyek révén hitében rabszolgává, vagyonában kodussá tették. A polgárság él, lát, gondolkodik és kimondta az ítéletet: „Éljen, aki megcsinálja, vesz- szen, aki ellenzi!“ Dubonai Pál. Budán, IQ28. juunis íjj A községi választás esedékes, de valószínűleg csak a jövő év márciusában kerül reá a sor, ha a fővárosi reform már törvényerőre emelkedett. Azonban a választói névjegyzékeknek mindenképen ké­szen kell lenniök s így a főváros azokat hivatalból el is készítette. Ez a névjegyzék lényegesen eltér a képviselőválasztók jegyzékétől, mert benne csak a hat éve hely- benlakók szerepelnek, s így lénye­gesen kevesebb a községi válasz­tók száma. Az I. kerület 36.532 képviselő választója közül csak 34.427 a községi választó. A II. kerületben 18.114 és 17.272, a III. kerületben pedig 15.306 és 13.782 a választók száma. A névjegyzékek az elöljáróságokon most közszem­lére voltak kitéve és június 15-ig fel lehetett ellenük szólalni. József kir. herceg meglátogatta az elmúlt napokban C z ö 1 d e r Dezső festőművész, a Hollós Mátyás Társa­ság tagjának gyűjteményes kiállítását és három gyönyörű képet vásárolt: egy .áriái, egy adriai est-hangulatot s a főherceg kostanjevicai egykori hadiszállását, amelyet szétlőtt az el­lenség. Vásárolt még a nagysikerű tárlaton dr. Cs iszár ik János püspök, meghatalmazott miniszter, Hennyey Vilmos ny. államtitkár, dr. Morvay Győző ny. tankerületi fő­igazgató, dr. Hoor-Tempis Móritz egyet, tanár, dr. Tury Zoltán köz- igazgatási bíró, Szávay Gyula kor- mányfötanácsos, Peter dy Sándor és Kapcza Imre és többen mások a nagyszámú látogatók Iközül. Június 14-én zárult az erkölcsiekben és anya­giakba n egyaránt eredményes kiál­lítás. JForrong Budo mert megmozdultak az érdekelt társa­dalmi osztályok arra a hírre, hogy a fürdőügyi kiállítást nem a Gel­lérthegyen rendezik. hanem átviszik a Városligetbe, az om­ladozó ócska Iparcsarnokba. Elsőnek a budai vendéglősök mozdultak meg. nagygyűlést hívnak össze és monstre-küldöttséget vezet­nek a városházára. De megmozdult a kereskedők minden budai szervezete, mert őket érinti legérzékenyebben, hogy ezt az egyetlen alkalmat is elveszik tőlük, amikor idegnneket üdvözölhetnének boltjaikban. De forrongás szállta meg az iparosok lelkét is. akik büszkék arra, hogy a kézműiparosság művészei Budán lak­nak és végre alkalmuk nyílik ezt bizo­nyíthatni is. De megmozdult az egész budai érdekelt társadalom is, annak élén a Budai Társaskör. mint a társadalom vezére és küldöttsé­get vezet dr. Ripka Ferenc főpolgár­mesterhez, arra kérve őt, hogy ve­zesse őket Bethlen István gróf minisz­terelnökhöz. A küldöttség tagjai: Hoor Tempis Móritz dr. Fejér József, Hiesz Károly, Karap Cirit, Baransky Gyula dr., Geszti Andor. Oszoly Kálmán, Kadnár Károly. Jauernik Nándor. Hu­bert Vilmos, György Lajos, Morbitzer Dezső, Vira’ág Béla. Kulcsár Richard, Gál Lajos, Weigand István. Az érdekelt iparoskörök közös nagy gyűlést terveznek a budai Vigadóban. Mint mérvadó erkölcsi testület, az Orsz. Közegészségügyi Egyesület és a Budai Orvosok Egyesülete is ha­tározatot hozott, amely a fürdőügyi ki­állításnak Budán, a Gellérthegyen való rendezését kívánja fontos és mérvadó okokból. losonczi Bódy Tivadar dr., Budapest ny. polgármesterének régibb keletű vesebaja újból jelentkezett és oly komoly formák között, hogy ezt az erős konstrukciójú embert az ágyba kényszerítette. Gondos orvosi keze­lés minden veszedelmen és kínzó fájdalmon túlsegítette a mi közéle­tünk e közkedvelt vezéregyéniségét, hogy e napokban ismét átvette hi­vatala vezetését, mint a Nova és BHÉV. vezérigazgatója. Arcképleleplezés. A II. kér. Bat- thyány-utcai közs. polgári leány­iskola .volt növendékeiből alakult Is­kolatársnők Szövetsége vasárnap tar­totta Havas István polgári iskolai felügyelő elnöklete alatt 25. közgyű­lését, melyet KOZMA GYULA, az iskola egykori érdemes, igazgatója emlékének szentelt, aki édesatyja volt dr. Kozma Jenő kormány főtanácsos, országgyűlési képviselőnek. A boldog emlékű igazgatónak R. Bauer Erzsé­bet által festett képét ez alkalom­mal leplezték le. A közgyűlésen Kur­zenreiter Károly igazgató, dr. Szent- Ivány Kálmánná alelnök. Rákos István, az Orsz. Tanítóegyesületek elnöke és Józan Miklós unit. püspöki vikárius méltatták emelkedett sza­vakkal a kiváló pedagógus és igaz magyar ember érdemeit. Képe előtt Havas István gyönyörű alkalmi köl­teményét adta elő. Kriegs-Au Emil városmajori plé­bánost a lelki pásztorkodás terén el­ért messze kiváló eredményeiért XI. Pius pápa — a hercegprímás elő­terjesztésére —■ pápai kamarássá ne­vezte ki. A kitüntetésről örömmel vett tudomást minden híve. Szent István-hétre készül ismét a főváros, mely hélt országszerte nagy népszerűségnek örvend és néhány éven belül a fővárosi nyári élet központjává lesz. Ripka Ferenc dr. főpolgármester e sze­rencsés gondolatának megvalósítá­sa ez idén már egészen biz­tos kezekbe kerül, mert hivatalo­san a székesfővárosi Idegenhiva­tal rendezi. Távol tartanak min­den idegent a .rendezéstől és így a múltban tapasztalt hibákat játszva kiküszöbölik. Mindig ve­tődnek fel új tervek, új gondo­latok, az ünnepi hét történelmi patinája növekedik, közönsége évről-évre nő. Budapestnek pe­dig évről-évre nagyobb haszna lesz ebből az ünneplésből, mert a gyakorlat az országos nemzeti nagy ünneppel kapcsolatosan a kereskedelem és ipar számára országos nagy vásárt jelent. Kár, hogy dr. Ripka Ferenc egy másik, a Szent István-héttel szorosan összefüggő gondolata még nem valósult meg és a bu­dai vár királyi palotája előtt most is még Savoyai Eugén szobra áll. A magyar királyság eszméjét most is a magyar-gyűlölő Savo- yai herceg hirdeti és nem a ki­rályság alapítója: — Szent Ist­ván király, akinek szobrát mi­előbb át kell helyezni a Mátyás- templom mellől a királyi palota elé! Harc dúl a székesfehérvári megyés­püspök és a Mária-Remete Boldog- asszony-Kápolna-Egyesület között a kegyhely-persely kulcsainak őrzése körül, amelyeket a püspök — az egyesület alapszabályainak módosítá­sa révén a kegytemplom lelkészére kíván bízni, míg a 49 év óta dolgozó egyesület azokat —* érvényben lévő alapszabályai értelmében — nem adja ki, mert az évi húszezer pengő jövedelmet arra kívánja fordítani, hogy Mária-Remete a magyar Mária- Zellé emelkedjen, hatalmas templom­mal és kolostorral, ahová az ős- magyar rendet, a Pálosokat óhajtja visszatelepíteni. Június 17-én az egyesület rendkívüli közgyűlést tart ebben az ügyben, délelőtt 11 órakor a. Budai Zeneakadémia dísztermében. Abdera utat épít Humorral, szatírával kevert levél­ben teszi szóvá a városmajori útépí­téseket egyik előfizetőnk, akihez 25 éves előfizetői viszony fűz bennün­ket. Azt írja: „Abdera utat épít“. Építi pedig ezeket Abdera város a majorjában, amelyből II. Jozefátus perzsa király rendeletére parkot csináltak, sűrűn teleültetvén azt fákkal, oly módon, hogy hat-nyolc párhuzamos, félkilo­méter hosszú allékat alkottak. Azután száz évig a kutya sem törődött Ab- derában ezzel a városmajori park­kal. Mocsár volt az alja, nyirkos a levegője és legszebb virágát úgy hívták, hogy — malária. Ennek a parknak a környéke lassan kiépült, mivel azonban a park semmiféle szépséget nemi mutatott a környező villák mindegyike háttal épült a parknak. Egyszer aztán új fő-kádit kapott Abdera, aki jószívű derék ember volt s elhatározta, hogy azt a száz év előtt épült parkot az ab- deraiak nagy örömére rendelteti. Kirendelte az egyik „mór" kertészt, aki nyugati országokban tanulta a kertészet mesterségét, hogy rendezze ezt a parkot. Az aztán csinált szép terveket és megkezdto a rendezését. Földet talicskáztak ide is, oda is, mur­vát az utakra és kezdte kivágatni a régi korhadt fákat. Ezért aztán majd agyonverték. Azután elhatározta Ab­dera, hogy a parkot környező házak mentén utakat épít. Az egyik út alig háromszáz lépés hosszú és egy szép őszi napon megkezdték az építését. Néha dolgoztak rajta, néha nem, télen aztán éppenséggel semmit. Tavasszal megint hordtak oda követ is és mur­vát is, és mire elmúlt a tél, sőt a ta­vasz is. már annyira készen volt, hogy jöhetett a hengerelőgép és ujjongva nézte azt a környék népe. Harmadnap éjjel nyomtalanul eltűnt a hengerelő és ottmaradt az út félig készen. Ám Ab- derában, ha étvágyat kapnak a városi urak, akkor aztán esznek is és így el­határozták, hogy keresztben is építe­nek utat a parkon át. Fel is töltötték az út helyét embermagasságnyira és kettéosztották a ligetet. A parkot már akkor sokan Írogatták s a sűrű fák dohos alja visszhangzott a káromko­dástól, hogy a szép széles allékat ket­tévágta az áttöltés, amelyre a sétálók fel sem tudtak kapaszkodni. Minden eső után mocsaras tócsák álltak a töl­tés két oldalán és az ezer tiltakozás dacára megkezdték a töltésen az út építését. Akkor aztán jött a „mór" kertész és kijelentette, hogy a park fái kidöglenek, ha derékon túl feltöltik a talajt. Abderában mindenkinek igaza van és hogy a mór kertésznek is igaza legyen, felbontották újból a már ki­kövezett keresztutat és felében lehord­ták a töltést. — hogy a mérnöki hiva­talnak is igaza legyen így — legalább feliben. Szerencsésen elmúlt ezzel tíz hónap és se az egyik út, se a másik út nincsen készen, csak éppen talán az útépítő vállalkozó — kész ... így épít utat Abdera.“ (Aláírás.) Eddig a tréfa. A komoly valóság az, amit minden eső bizonyít, hogy a Városmajor fáit erősen kell megritkí­tani, mert utat kell nyitni a napsugár­nak, hogy felszárítsa a mocsárlázt le­helő talajt, amely most állandóan rot­had, nyirkos és dohos. Egy félméter­rel fel kell tölteni a talajt hogy egész­séges föld kerüljön a már túlságosan megfertőzött földréteg fölé. És ami legfőbb, rendet kell teremteni a külön­böző ügyosztályok együttes működé­sében, hogy az ilyen közösen vég­zendő munkák előre jól megrágott terv szerint készüljenek és ne rontsa el az egyik ügyosztály azt, amit a má­sik már fölépített. A nagyközönség nem lát a kulisszák mögé és elítéli éppen azt, aki talán a legkevésbé bű­nös. Mindenesetre hallatlan állapot, hogy ilyen arasznyi utak építése tíz hónapig tart és megelégedés helyett csak elkeseredést vált ki a polgárság körében. NÉZZE HEG Budapest környékét —11 n 1 11 iiiMaagoaaaaBHBPBMG'í Kirándulások a budai hegyvidékre! 10 kirándulás rendkívül mérsékelt térti jegyfüzet lei 6 PENGŐ! Felvilágosítást ad a BHÉV bérletpénztára V., Visegrádi-u. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents