Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-04-22 / 909. szám
XXV. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára : Egy hasáb széles, égy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. 1928 évfolyam. 909. sz. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K.502—96. V1RAÁG BÉLA magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. április 22. RakovK/ki Iván dr, a Közmunkák Tanácsának elnöke A termeszek, méhek, hód ok csodálatos építési remekeinél is megdöbbentőbb egy-egy város, teszem: Toledo, Bruges, Párizs, Róma (egymás alatt több sorban is) Velence, Nürnberg, a mór vagy orosz, a japán vagy indus gócpontok növése és virágos kinyílása, — amint azt a város-nép ösztöne a talajból és klímából kialakítja. Budának volt városépítő-polgár ösztöne, aminek köszönhetjük a Várat és Tabánt. Az összeverődött népességű Pestből már hiányzott ez az ösztön és az ezzel járó önérzet, aminek köszönhetjük: a pesti házat, pesti udvart, pesti utcát az ő belső városban is kültelki életével, amely csak a szalmazsáknak keresett fedelet, nem pedig polgárjogainak büszke menhelyet. Pesten a Közmunkák Tanácsának elnöke lett volna hivatva arra, hogy pótolja ennek a városépítő ösztönnek a hiányát. Természet feletti feladat. Némileg is csak kivételes embernek, kivételesen sikerülhet. Olyannak, aki egy kicsit maga is fölül áll az emberin. Elvégre a cézárok és Napóleonok a zsákolókból és „sans-culot- tokból“ is tudtak légiókat teremteni, új császárokat emelni és marchal-lokat gyúrni és velük világot hódítani. A pesti polgár, csak várta és csak várja ma is az építési szabályzatot, amelyik előírja, hogy milyen legyen az ő lakása; ezzel szemben a budai polgár — tanú rá az ő 22 egyesülete, élükön a Hollós Mátyás társasággal — kialakítja a maga kívánságait és követeléseit. A házát és háza- táját kiverekszi a maga képére. Csinálja a saját maga múltját. A pesti polgárnak 1870 óta, ahogy a Közmunkák Tanácsáról szóló törvény szentesítve lett, egy állandó keresztrejtvénye volt: ki lehetne a Közmunkák Tanácsának elnöke? Sőt, mintha valamennyi kormánynak is ez lett volna a patience játéka! Hiszen szándékosan vagy kénytelenül ez az elnöki szék betöltetlen maradt, mert még Podmaniczky Frigyes báró is, aki 1873-tól haláláig a Közmunkák Tanácsának az élén állott, csak alelnöke volt ennek az érdekes intézménynek, amit egy erős ország szabott egy kipattanó világ-empóriumnak óhajtott főváros igényeire és amely intézményhez megfelelő ember eleddig nem került. Az elnökön múlik, hogy — a szövő madár ízléses fonata, a fecske sáralkotmánya, a parlagi galamb lim-lom rakása vagy a bagoly odúja legyen-é — a budapesti ember hajléka; tőle függ, hogy esztendők múltán, milyen adag levegő, milyen utca, mennyi park, miféle liget, mekkora járda, minő fürdő, a megbetegedés és gyógyulás, sőt a megélhetés milyen kockázata és eshetősége jut Budapest jövő polgárainak. A napisajtó nem hangsúlyozta eléggé és méltóan dr. Rakovszky AmeriKci élményeim A Budai Napló számára írta dr. Krivoss Árpád ügyvéd Kossuth — Amerika! A magyar zsejni diadalának hatalmas tanúbizonysága ez a két név egymás mellett. A szabadság nagy nemzete a megbecsülésnek és csodálatának •számtalan tanujelével halmozta el a késő utódokat, akik a világszabadság nagy hősének szobrához zarándokoltak emlékezni és ihletet meríteni. Amerikában ma is él Kossuth emléke és élni fog mindig, amíg Washington szelleme él az amerikai nép szívében.! Elképzelhető, hogy e két név itthon is lázas izgalomba hozott mindenkit, akinek reménye lehetett arra, hogy a nemzet pagy zarándoklatában részt vehessen. Az új Világ, melynek létéről csak könyveiéből tudtunk, a közel jövő elérhető távlatában jelent meg előttünk s egyre nagyobb izgalom vett rajtunk erőt, amint az utazás reménye közeledett a megvalósuláshoz. Az a társaság, mély elindult a nagy tengeri útra, az egész Magyarországot volt hivatva reprezentálni. Reprezentálta is minden hibáival együtt. Már a hajóút elején alkatelemeire bomlott s nem látható válaszfalak keletkeztek egyes csoportok között. A főváros urai jártak elől jó példával, v akik elsőosztályú kényelmes kabiur jaikban nem is vettek tudomást a turistaosztály kényelmetlenségében szorongó zarándoktársaikrol. A turistaosztályon is csakhamar kialakult a mágjnás-asztal, melyhez ha odatelepedett egy-egy szerény „pur- ger“, „kéhem foglalt“ figyelmeztetéssel juttatták eszébe, hogy egyenlőség csak az Égben létezik. Groteszkül festett a mágnás-asztal szomszédságában a kóser-asztal, ahol zsidóvallású zarándokok feltett kalappal fogyasztották a külön kiprotezsált rituális kosztot, ami bizonyára jobb volt, mint a mi polgári kosztunk, amely mellett bízvást éhen is halhattunk volna. A szószok, mártások, konzervek nem a magyar gyomor számára kitalált eledelek s egy tál töltött káposztáért szívesen vállalkoztunk volna a bibliai Jákob szerepére is. Külön egységbe tömörültek a magyar vidék kiskirályai: a volt és aktív fő- és alispánok, polgármesterek és földbirtokosok, és külön maradtunk mi, a nemzet szerény napszámosai, akik fejünk és kezünk munkája után élünk és nem volt szerencsénk ahhoz, hogy valamely kiküldetés révén közpénzen tegyük meg az amerikai utat. Csakhamar kialakult a „mazsolák“ kasztja, akik —- nem tudni mi címen, — minden előnyt a maguk számára vindikáltak, banketteken főhelyen ültek, akik a legjobb kabinokat kapták s akik állandóan ott sütkéreztek a vezetőség fénykörében. Egy csepp Magyarország az Atlanti Óceán végtelenjén! A kedélyt és barátságot egyedül Hegedűs Lóránt képviselte, aki kitűnően bírta a tengeri út fáradalmait s akinek mindenkihez volt barátságos szava, nevettető anekdotája. Ö volt az oázis a turistaosztály sivárságában! Én a hegedűmmel igyekeztem Dunánk meg Blikkünk és van egy kultúrával szaturált csoda fekvésű, gyógyító vizekkel megáldott jó vénájú Budapestünk. Ne szégyeljiik pénzre átváltani a mi világszerte ismert márkájú öröklött vendégszeretetünket, mint ahogy nem röstelli pénzért árulni: — Korányi a tudását, — Herczcg a gondolatát, — Fráter a dalait, Hubay a hegedűje szavát. És gyógyítás és üdülés volt a beszéde és a pesti polgárok, akik végig hallgatták „Budapest-fürdö- város“ eme programmját, összenéztek és meglepetve érezték, hogy az ősi pesti keresztrejtvény megoldódott: a Közmunkák Tanácsának elnöke csak dr. Rakovszky Iván lehet. Övé az „officium jus dicentis“. Az elnök élni fog jogával. Lesz keze ügyében és vele szemben sok nagytehetségű szakember, akikből ki fogja gyúrni a városépítés vezérkarát. Mi csak arra kérjük, hogy ne adja ki kezéből azt, amihez nem elég a ceruza, körző és vonalzó; amihez szív, lélek, művészérzék, fanatikus hit, látnoki önbizalom, bátorság és hatalom; szóval Rakovszky kell: tartsa fenn magának a Tabánt, a Várat, a „Buda- pest-fürdőváros“-t és forrásait és tartsa fenn a Dunát. Legkülönösebben a Dunát, amelynek a két partja várja a vonuló hajókat, az új hidakat, a színházat, a múzeumot, a minisztériumot. az egyetemet, a stadiont, az evezősök öblét, a köz- és magánpaloták sorát és a főváros lihegő népének ingyenes strandfürdőjét. úton nem tapasztalt kedvességgel csevegett az egész ebédidő alatt s különösen Magyarország belpolitikai viszonyait illetőleg kért tőlem információkat. Legkíváncsibb arra volt, miként jutott Horthy Miklós kormányzó urunk a főhatalom birtokába s mikor megmagyaráztam neki, hogy a legalkotmányosabb formák között s a választójogi törvény szerint megválasztott szuverén magyar nemzet- gyűlés akaratából, csodálkozással mondotta, hogyha ezt nem én, mint jogász mondanám, el sem hinné, miután ő egészen máskép volt informálva. Legjellemzőbb példa ez arra, mit végezhet a felelőtlen aknamunka ellenünk s mennyire kívánatos volna egy olyan szerv, amely ezt a gyalázatos munkát kiparirozhatná. Az „Old Fellow“ különben a legbájosabb emberek egyike volt, akit Amerikában megismertem. Páratlan szívélyességgel kalauzolt végig az egész törvényszéken, kérdezte, mire vagyunk kíváncsiak s nem volt olyan kérdésünk, amelyre beható választ ne adott volna. Szenvedélyes halász és természetimádó az öreg Mister, s típusa a soviniszta amerikainak. Mindazonáltal megígérte, hogy legközelebbi európai útján bennünket is szerencséltet. Többször és több helyen merült fel ellenünk az a panasz, hogy Magyar- ország ma sem demokratikus s hogy a nyílt szavazással megválasztott országgyűlés nem lehetett a nemzet akaratának igazi reprezentánsa. Hiába igyekeztem megmagyarázni, hogy az átélt krízisek után még a konszolidáció nem fejlődhetett az általános titkos A Közmunkák Tanácsának felállításáról szóló 1870. évi X. törvénycikk dr. Rakovszky Iván elnök székfoglalásával életbe lépett 1928 április 2-án. Dr. R. KBudán, iQ2d. április 2/ Megjöttek Amerikából a budaiak! Tudomásunk szerint az amerikai Kossuth-szobor leleplezésén Budáról résztvettek: dr. Kozma Jenő kormányfőtan., országgyűlési képviselő, Ziegler Géza kormányfőtanácsos, építész, dr. Krivoss Árpád ügyvéd, dr. Vadász Manó ügyvéd, Goda Károly fűszerkereskedő és Nocke r Ferenc. A Budai Társaskör lelkesen ünnepelte e hó 19-én rendes heti társasvacsoráján Ziegler Gézát, és dr. Krivoss Árpádot, akik ez alkalommal elmondották érdekes élményeiket és tapasztalataikat. Mai tárcánkban közöljük dr. Krivoss Árpád beszámolóját az amerikai útról. Budán mondott misét az erdélyi püspök, gróf Majláth Gusztáv e hó 11 -én. a budai várkápolnában, fényes segédlettel, abból az alkalomból, hogy bátyja székhelyi gróf Majláth József v. b. 1.1. 70-ik születésnapját ülte, meghívott előkelő közönség jelenlétében. Kegyelettel emlékezett meg édesatyjukról, a szerencsétlen véget ért Majláth József gróf országbíróról és méltatta bátyja hazafias, humánus és kulturális érdemeit, aki tagja a Tud. Akadémiának és lelkes zenebarát és művelő. Minden vasárnap délben ő orgonái a Mátyástemplomban, ahol 10 éves korában már szopránt énekelt. Ezen az ünnepi misén az általa szerzett Ave Máriát Székelyhidyn kívül az ünnepelt leánya gróf Teleki Béládé és menye ifi. Majláth Józsefné énekelték. Mise után szűkebbkörü ebéd volt a grófi háznál, amelyen a Teleki és Széchenyi-családok vettek részt. választójog megvalósításáig. Mindenki a magyar választójogon nyargalt s a Kossuth által követelt népképviselet megvalósítását sürgette. Könnyű nekik odakint! — ők egy néhány polgárháború nehéz leckéjén már túl vannak! Akik egyébként Magyarország reakciós voltát emlegették, impresz- szióim szerint, a reakció lényegét az ú. n. kurzusuralomban látták. Ök nem csinálnak titkot abból, hogy az állami politika irányzata náluk is keresztény, de nem viselnek irtó háborút semmiféle vallás vagy ^elekezet ellen, akkor, amikor annak értékes cgyedeit egyébként sem tudnák nélkülözni. Szerintük a legnagyobb imo- ralitás az, hogy akkor, amikor a zsidót kimondottan üldözzük és kisebbséggé degradáljuk, ugyanakkor a gazdasági téren fennálló nemzetközi összeköttetéseit minden vonatkozásban ki akarjuk használni a magunk számára. Nem lehetett velük megértetni, hogy a numerus klauzusz az ország feldarabolásából folyó szükségesség, mely egyaránt sújtja a keresztyént és zsidót. A Hatvány Lajos elítélésében pedig egyenesen felekezeti üldözést látnak. Ami az annyit emlegetett amerikai demokráciát illeti, meg kell állapítanom, hogy az jórészt hypokrizis. Kis és lényegtelen dolgokban valóban megvan az egyenlőség, a pénz féktelen uralma azonban minden európai fogalmat meghaladó válaszfalakat állít társadalmi osztályok közé. Minden élvezet a hatalmas trösztök uraié, akiknek érdekeit a törvények egész sokasága védi. A közszabadságok jö# Iván beiktatását; mi, annál nagyobb szeretettel és bizalommal köszöntjük őt, aki bizonyára alapos átgondolás után lépett a fele- lősseges polcra. Mi hallottuk őt, mint a „Buda- pest-fürdőváros“ egyesület tavalyi közgyűlésének (úgy tudjuk, Ripka Ferenc főpolgármesterünk ajánlatára) meghívott ünnepi szónokát. Fiatal, edzett alak, kemény, határozott római vágású koponyával, ahhoz illő rövid hajjal; kicsi tömött bajusza szinte zavarja a halovány márványból faragott praetor vagy konzul fej képzetét; tekintete szúró és hideg, hangja kemény, szavai pattogok. Mondatai vésettek, latinosak. Elfo- gódva kezd beszédébe, lassan indul, mintha szive diplomáját göngyölné szét előttünk, hogy megmutassa az érzést is a logikus gondolatai mögött. És magyarázni kezdi egy svéd tudós munkáját az export és import államok helyzetéről és sorsáról. Rátapint minden meddő küzdelmünk forrására: az importunk túltengésére és az exportunk pangására. Beszéde melegebb és vigasztalóbb, mikor szinte követeiden hangsúlyozza, Fogy ennek az áldozatos csonka Magyarországnak és koldussá tett fővárosának, a tőlünk elszedett gabona, állat, gyümölcs, fa, érc stb. helyébe exportálniuk kell és lehet: — a külföldi betegnek gyógyulást, az egészséges idegennek üdülést, szóval életet. Lendületet kap, mikor arra biztat, hogy nyissuk meg ezt az életboltot és csapjunk fel a gyógyulás és üdülés export cikkei árusítóinak. Van még Balatonunk, van még hozzájárulni a közhangulat emeléséhez, ami sikerült is addig, míg a viharos tenger fásulttá nem tett mindenkit, magammal együtt. Milyen jó lett volna, ha indítva- < nyomra már az elindulás előtt megszerveztünk volna egy kis* magyar zenekart! Szenzációs sikereink lehettek volna egész Amerikában, mert a magyar nóta, — hála a magyar ’ Géniu?znak, — ma is exportképes. .Clevelandban munkások és iparo- ! sok vendége voltam, s néhány pohár bor elfogyasztása után, szem nem maradt szárazon, mikor a jó kuruc- 1 nótákat elmuzsikáltuk! A clevelandi i magyar munkások társasága különben egész utam legkedvesebb emléke. 1 Micsoda sóvárgás él ott a szivekben i a honi rög, és micsoda elérhetetlen < vágyódás az itthonmaradottak után! i Ha a mi internacionális vizek zava- 1 rosában halászó munkásainknak erről i fogalmuk lenne! Sokan emlegették i közülök Ripka főpolgármestert s ke- 1 resték ki számára azokat az emlék- 1 tárgyakat, melyek legjobban a szí- | í vükhöz nőttek. Nem győztem udva- I 1 riasan visszautasítani kedves figyel- a műk megnyilatkozásait! c Clevelandban különben a magyar ; ügyvédek is megvendégeltek bennün- í két egy barátságos és kollégiális je- j gesvizes ebéd erejéig. Nekem, aki óvatosan, kerültem, hogy bárki is a £ „mazsolák“ közé sorozhasson, itt ( nyílott először alkalmam, hogy hiva- £ talos egyénekkel hivatalosan is be- ( szélhessek. Mint angolul beszélő £ óhazai ügyvéd, a clevelandi törvény- i szék elnöke mellé kerültem, aki lnne- £ teilen szívélyességgel és az egész i
