Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-03-31 / 907. szám

2 BUDAI NAPLÓ Budapest, 1928. március 31. SzentGeMrt\ Gyógyfürdő j Géptorna (Zander) terme f kiválóa» alkalmas fogyókúrák, | tartására, izületi merevségek, I izomsorvadások és hátgerinc * elferdülések gyógykezelésére. ♦ Svéd tornaterem. \ A lendületes titkári jelentés né­hány kisebb mozzanat említése után a következőképen végződött: „Ma valamennyiünknek őrt kell állnunk s vigyáznunk, hogy a Budai Társaskör azt a pozíciót, amit biztosított ma­gának, ne csak, hogy el ne veszítse, de erősítse is, hogy a polgári gon­dolatnak olyan otthona legyen, mint amilyennek az alapítók szánták.“ Az elnökség azután indítványozta, hogy az alapszabályok módosításá­val az eddigi hat alelnök helyett nyolc Uelnök jegyen, amit a köz­gyűlés el is .határozott. Az elnökség második indítványában kérte a közgyűlést, hogy Dohnányi Ernőt, a nagynevű, illusztris budai polgárt a Társaskör dísztagjává vá­lassza meg ötvenedik születésnapja alkalmából, amit a közgyűlés lelke­sen honorált. A nagy tetszéssel fogadott jelen­téshez pótlólag még hozzáfűzni kí­vánta az elnök, hogy a kör helyisé­geinek kibővítését még e nyáron el­végzik. Következett Csóhay Géza pénztáros és Fuchs István számvizs­gáló jelentése, amiket a közgyűlés tu­domásul vett és a felmentvényt azzal adta meg, hogy külön jegyzőkönyvi köszönetét szavazott az ügybuzgó pénztárosnak, amely köszönet kiter­jesztését a főtitkár számára is kérte dr. Sümeghi László kormányfőtaná­csos, kir. közjegyző, amit a közgyű­lés szintén megszavazott. Majd a jövő évi költségvetést ismertette Csóhay Géza, amelyet 15.000 pengő­ben állapított meg a választmány. Ezt is tudomásul vették. A lemondott enlökséget és a kisor­solt választmányi tagokat a jelölő- bizottság előterjesztése alapján egy­hangúlag választották meg. Választás után Hoor-Tempis Mó- ritz dr. elnök indítványára elhatároz­ták, hogy táviratban üdvözlik Bethlen István gróf kormányelnököt, Ripka Ferenc dr. főpolgármestert és Gordon Róbert vezérigazgatót. Az elnök ezután üdvözölte Fejér József ny. h. államtitkárt mint társ­elnököt és Hódy Lajost mint alelnö- köt, akiket a multéviek mellé újonnan választottak. Az üdvözlést Fejér Jó­zsef köszönte meg és a tagok támo­gatását kérte a kör érdekében kifej­tendő munkájához. Thoma József indítványára a köz­gyűlés lelkesen és egyhangúlag jegy­zőkönyvi köszönetét szavazott Hoor- Tempis Móritz elnöknek és Kun Gyula ügyv. alelnöknek. A közgyűlést választmányi ülés kö­vette, amelyen megválasztották az új tisztikart, még pedig: háznagy: Oszoly Kálmán (új): főtitkár: Kun Attila:. titkárok: Gamauf Károly, Márky Béla, Anda Géza György (új); pénztáros: Csóhay Géza; ellenőr: ívanich Ferenc; Gazdák: Kadnár Ká­roly, Thoma József, Morbitzer Dezső, Aigner Ottó, Komanicky Gyula; könyvtáros: Major István; orvos: dr. Dobák Ferenc; ügyész: dr. Kri- voss Árpád. A közgyűlést követő társasvacsorá­nál Kapcza Imre mondott rendkívül értékes beszédet a kör előnyös hely­zetéről a változott viszonyokkal szemben,. SMrfa Mindenütt ■ „S o p r o n-Q y ő r 1“ VE IEV mcrl ez a legjobb és I KJE I | legmegbizható bb Telep éa Iroda : Sopron-, Oyőr- és Vasmegyei Tajgezdaságl Rt. I., Fehérvári~uf27.Tel. J. 128-01 Divatbemutató volt március 27-én este a Bellevue-szálló szalonjában, melyhez nagy közönség gyűlt össze. A tavasz is gondot okoz. pedig alig várjuk. Csakhogy a nagy átcserélés­nél, amikor naftalinba kerülnek a téli­kabátok és előkerül a tavaszi, nyári holmi, az nagyrészt oly ah, színeha- gyott, olyan fakó, hogy szinte kiabál a kelmefestő után. Most, hogy MENTZER GUSZTÁV már a harma­dik fiókot nyitja Budán és legutóbb az Attila-utca 10. szám alatt nyitotta meg behizelgően kedves felvételi iro­dáját, illetve fehérneműtisztító és kel­mefestő üzletét, de áthelyezte Budára a Zsigmond-u. 6. és 18. számok alá a vegytisztító és kelmefestő gyártele­pét is, amivel egészséges konkurren- ciát csinál az, itt fiókot tartó pesti cé­geknek, azóta könnyen beszélünk mi budaiak. A Mentzer név kitűnő márka e téren és a hála bevezetett amerikai rendszer kizárja a tévedést és a mu­lasztást. A legszebbet, pontos időre szállítja a házhoz. Bensőséges ünnep Óbudán Ä III. kér. Egyesült Polgári Társaskör közgyűlése Móra István évi jelentése A jubiláló BUDAI NAPLÓ-t is ünnepelték Még fiatal társaskör az óbudai, alig négy éve, hogy megalakult, de valami jóleső szabadabb leve­gőt vitt Óbuda társadalmi életébe, valami tisztább látókört teremtett és valami módokat tudott találni, hogy az óbudai közérdekű egye­sülések jószándékú törekvései a megvalósulás útjára kerüljenek. Nem él önös, önző* céloknak, szí­vesen segíti elő mások, távolabb állók igyekvését ott, ahol azok a közérdeket szolgálják. A polgári eszmét tűzte zászlajára, a kölcsö­nös megértést és szeretetet hir­deti. Igaz, hogy a nagy gyűlölkö­dések után, nehezen tanulnak meg az emberek szeretni, egymást megbecsülni, tekintélyeket tisz­telni és — dolgozni. Ripka Ferenc a szeretet és a munka jelszavával hódította meg Budát és azután Pestet és óbudai nádora Andréka Károly, az óbudai hegyvidék bá- nusa Szilágyi Károly lankadatla­nul hirdetik és gyakorolják ezt to­vább, minden útjukba gördített akadály dacára. Jutalmuk az, hogy a régi óha­jok: a híd kérdése, a hegyvidék rendezése elindult a teljesedés út­ján, Óbuda jövendő fejlődésének ezek nagy momentumai. Március 27-én este tartotta ez évi közgyűlését a III. kér. Egye­sült Polgári Társaskör, Andréka Károly elnök vezetése alatt s ez a közgyűlés ünneppé alakult át, amelyen különösen meleg, hűséges ovációkban részesítette a közsze­retetben és tiszteletben álló elnö­két az agilis Társaskör. Ebből a melegségből jutott a Budai Napló­nak is, ahogy ezt másképen el sem lehet képzelni ott, ahol a szív me­lege, a végzett közmunka megbe­csülése, a hétköznapságon felül­emelkedő lélek nyilatkozik meg, oly őszinte módon, mint Óbuda e szimpatikus egyesületében. A nagyszámban megjelent tagok szíves üdvözlésével nyitotta meg a közgyűlést ANDRÉKA KÁROLY elnök, néhány meleg szóval indítva meg a napirendre tűzött jelentések tételét, amelyek közül — talán egész Budát beleértve — magasan kima­gaslik MÓRA ISTVÁN poetikusan szép, társadalmilag is szárnyaló, honszrefettől áthatott alábbi jelentése, melyet visszafojtott lélekzettel hallgatott és élvezett a közgyűlés. Tisztelt Közgyűlés: Tizenegy választmányi ülés jegy­zőkönyvének gondos elolvasása után úgy érzem magam, mintha kalendá­riumot kellene szerkesztenem az el­múlt esztendőről, 1927-ről. Szerkesz­tettem én már igazi naptárt is és első dolgom volt megtudakolnom csil­lagvizsgáló embertől annak az esz­tendőnek planétáját, mert rajta kell annak lenni a kalendárium belső táb­láján. Ha úgy érzíem is most, mintha főtitkári jelentésem visszamutató nap­tár volna, lefolyt évünk uralkodó plá­nétáját nem kell tudakolnom, adva van Elnökünknek multévi közgyűlési megnyitójában: Megalakulásunkkor és mindazóta hirdetjük a szeretetet ás mindig azt vallom, hogy csak a szeretet képes a társadalmat összetartani. Magyarázata is van a klasszikus el­nöki megnyitóban a szeretetnek. An­nak a vezérlő csillagnak, mely az Istenben való hitet felekezeti különb­ség nélkül, a haza hív szolgálatát pártpolitika nélkül, Budapestünk bol­doggá tételét haszonlesés nélkül, és mostohán felejtett édes kerületünk jussának kivívását önzetlenül teszi kötelességünkké. Kedves Tagtársaim! Bocsánatot és szíves elnézést kérek a talán kelletti- nél hosszabb bevezetésért és enge- d el met kérek, hogy jelentésem folya­mán se legyek csupán statisztikusa a múlt esztendőnknek, s azon a ter­mészetes jogon, hogy írna már há­rom hónappal innen vagyunk rajta: ebbe az esztendőbe is átkalandozhas­son a múlt évet illető jelentésem. És engedtessék meg nekem a statiszti­kai minden adatok összevonása, hogy inkább arról számoljak be, hű volt-e Társaskörünk az elnöki megnyitó cél­kitűzéséhez? És tettünk-e lépéseket a lefolyt esztendőben a cél felé? A statisztikám rövid: 1926 végén 302-en voltunk, 1927 végén 314-en. Könyv: 304. Ez év mai napjáig foly­ton és fokozatosan emelkedik tag­jaink száma. Önként! senki sem lé­pett ki sorainkból. S kiket a halál szólított el tőlünk, lélekben azokat is tagtársainknak érezzük, mert hívek valának és igazak. Tisztelt Közgyűlés! Multévi jelenté­semben méltattam annak jelentőségét, hogy a Polgári Körrel egyesültünk névben, címben és lélekben. Örömest jelentem most. hogy a közös cél, közös hit, közös reménység, közös kötelesség, az elnöki lobogó szeretet jelszava elválaszthatatlanul eggyé forrasztott bennünket hitben és mun­kakészségben. Mikor multévi éle­tünk krónikáját, 11 választmányi ülé­sünk s a közbülső közgyűlés jegyző- j könyveit betűzgetem, — köszönet a hű krónikásnak, Horváth Lajosnak, — minduntalan megállít valami, amit aztán két külön papirosra jegyzek föl, adatokul jelentésemhez. Az egyik­re, jobbkéz felül kerül, hogy első útmutatónkat. Ripka Ferencet, hűség­gel köszöntsük főrendiházi taggá tör­tént kinevezése alkalmával. Azt a Ripka Ferencet, aki több, mint fő­rend, mert ő a megértés prófétája és az építőmunka atyamestere a mi sze­münkben. Jobbra kerül elnökünk meg­emlékezése Prohászka Ottokár elhúny- táról, aki magyar szem és szív sze­rint több vala, mint csak püspök; s mintha folytatása volna ennek a Cser- noch János hercegprímás halálakor felsíró büszke fájdalom; aki a krisz­tusi békességnek volt szószólója za­vargó időkben. Jobb felé jegyzem ugyanazon választmányi ülésünk el­nöki megnyitójának folytatását, mely Rothermere lord reménységkeltő ak­ciójára vonatkozik és annak sikere biztosítására a magunk kitartó hite és becsületes munkája által. Ide írom, hogy szeretettel köszöntöttük az óbu­dai őstemplom apátplébánosát, mikor Isten érnie engedte 70-ik életéve be­töltését, — mert híve volt híveinek mindig és mostoha kerületünknek igazlátója. Ammenje legyen jobboldali jegyzeteimnek a decemberi választ­mányi ülés elnöki megnyitója, pont december 6-án, Miklós napján, mely megnyitó visszapillantást vet a kö­zelmúlt hat esztendőre, rámutat a ro­mokra, miket szét kellett hordanunk, rámutat az építés nehézségeire, a kö­telességekre, a vállvetett munka biz­tos sikerére — a szeretet jegyében. Tisztelt Közgyűlés! A balfelé tett papirosomra a ma­gunk dolgait jegyezgettem föl. Bal­felé, mondom, a szívem és szívünk oldalára. Méltóztassanak a hosszú lé- i tániára figyelni s ügyelni rá, nem hagytam-e ki valamit, — mert na­gyon sok ágra szolgál a mi mosto- haságunk panasza. Időrendet követek 927 januárjától, de csak tételeket so­rolok fel. melyek olykor más-más változatban is jelentkeznek. Tehát: Városi házak. Vámhatár. Villamos a temetőig. Az a bizonyos híd. A Dunapartunk rendezése. Piac. Gimná­zium. Zsigmond-utca tehermentesíté­se. Autótaxi állomás. Autóbusz fél 8- tól este hétig. Margit-kórház kibőví­tése. Kövezett út a keresztény és a zsidó temető közt. Hajógyárállomási sötétség. Filatórigát és Tcxtilgyár közt az út rendezés©. Autóbusz az ürömi állomásig. Iskolák építése. Csa­tornázás, szépséges hegyvidékünk élővé tétele stb. Múlt évi első választmányi ülésün­kön jelentette> elnök urunk a kerületi városi házak építésének tavaszra való megkezdését. Komoly ígéret volt, a házak fölépültek, a lakások ellen panaszok lehetnek, ám nem is született még olyan lakó a világra, aki az új lakással tisztára meg lett volna elégedve. De azután beleszere­tett. Jól esik itt említenem két dol­got. Egyik, hogy ezeknek a házak­nak fölépülésében döntő része van a mi csendben cselekvő elnökünknek és kezdettől fogva tagtársainknak: Mül­ler Pál vezérigazgató úrnak, — a má­sik, hogy az új házak lakóiban ke­rületünk értékes elemet nyert. Az új házak tehát megvannak. Az utolsó kívánságunk valósult meg elsőnek. A többi, a régibb, az ége­tőbb, a mienkebb — megvalósul-e? Feleletül ismét a multévi elnöki megnyitóból idézek: „Rengeteg kér­dés vár megoldásra és hosszú, ki­tartó munkára van szükség, hogy eredményeket tudjunk felmutatni. És ha el nem csüggedve, vállvetve fo­gunk dolgozni, ha nem is azonnal, ha nem is egyszerre, de célunkat el fog­juk érni. A vállvetett munka pedig igenis állandóan folyik. Nincs egyet­len jegyzőkönyvünk, mely a megol­dandó kérdések egész komplexumá­nak állandó napirenden tartásáról ne tanúskodnék, nem akarom azok ne­veit felsorolni itten, akik minden al­kalmat megragadnak régi sérelmek hangoztatására, és megoldandó új kérdések fölvetésére, azt iegyzem föl inkább, hogy mind többen és többen vannak, kik utánajárással, cseleke­dettel is készen kerületi iigyeink- bajaink dülörevitelében szeretett el­nök urunknak — bölcs útmutatása szerint — segítségére vannak. E he­lyütt jegyezhessem meg, hogy vá­lasztmányi üléseink napján egy idő óta nemcsak választmányunk tagjai jelennek meg Körünkben, hanem más tagjaink is, hogy tanúi és részesei le­gyenek az állandó munkálkodásnak. Szegény ember mondása, hogy: Add, Uram, Teremtőm, de mindjárt! Mink is, a mi kerületünk is ilyen szegény ember. S ha Uram Teremtőm azt kér­dené: mit adjak meg, szegény fiam legelsőbb? — legalább tizen egyszerre mást-mást kérnénk, holott mindenre szükségünk van íéd!es, mindnyájunk­nak. Látszatra csekélységek valósultak meg első megmozdulásunk óta. Autó­buszunk van már a temetőig, az én szememben előfutára ez már a villa­mosnak, és a külső Bécsi-útón fel­állított magas oszlopok annak az egész vidéknek föltámadását jelképe­zik. Két iskolát vártunk erre a ta­vaszra, az egyik már fölépül az őszig. Aki jelen lesz a 25 éves Árpád­főgimnázium ünnepélyes jubileumán, megérezheti majd ott, hogy az a 25 évet záró ünnep az új gimnázium alapkövét teszi le! Elkésett tavasz most próbálkozik az ébredéssel, s ki ne hinne mégis jó­esztendőben, tisztelt Közgyűlés? Bocsánatot kértem hosszú beveze­tésemért, cngedelmet arra is, hogy átjöhessek a 27—28 mesgyéjén. Ben­ső kötelesség kérette ezt velem, ket­tős kötelesség. Lehetetlen, tisztelt Közgyűlés, másik esztendőre várnom és várnunk, mikor, ha arra az el­költözött nagy-jó emberre gondolok és gondolunk, aki múlt közgyűlésün­kön itt ült még szemközt velem és akinek mindennapi ülőhelyére mindig kegyelettel tekintek, ott az oszlop mellett és akinek csak szelleme lehet itt ma közöttünk. Stern Józsefre gon­dolok, igen, Istenhez szólított djsz- elnökünkre. Hogy kije volt Stern Jó­zsef ennek a kerületnek, oly ékesen elmondani el nem tudnám, mint el­mondta a koporsójánál helyettünk és mindnyájunk nevében Reisinger Gyula alelnökiünk. Emberélet igaz értékének próbaköve a halál. A Stern József el- siratásában részt vett minden rétege ennek a mi százfelé tagolt társadal­munknak. Öröksége pedig, lelki ha­gyatéka miránk szállott. Amit építhe­tett itten építette. Nehéz idők az építő munkát megakasztották, nehéz idők romboltak, nehéz idők egy or­szágot, egy nemzetet földaraboltak, boldogabb idők alkotásait szétdúlták. Stern József gúzsbakötött kézzel bú- songott a romok felett. S hogy észre­vette* az új idők építőmunkásai köze­ledését, eltépte béklyóit, az újjá- építőkhöz csatlakozott — hozzánk. S hogy elszólíttatott: ránkhagyta a jobb jövő reményét, ennek a mostoha kerületnek szeretetét, s a maga örök­égő hitét. Másik kötelességem és jussom, mely diktálta, hogy átlépjem jelenté­semben az 1927—28 mesgvéjét, ör­vendetes kötelesség és adós juss. A tisztelt Közgyűléstől kérek felmentést azon mulasztásomért, hogy főtitkári jelentésemet Elnök urunk Öméltóságá­nak előzetesen be nem mutattam. Tet­tem, elkövettem e mulasztást azért, mert ahogy Öt ismerem, jelentésem záró részét megcenzurázva, sőt de- leálta volna. Nem engedhettem el, hogy személyével ne végezzem jelen­tésemet, mert érzem, hiszem, tudom, hogy mihdnyájunk szíve szólal meg jelentésem záradékában s azt elnémí­tani még az Elnöknek sincs joga. Mikor Elnökünk Öméltóságát a kor­mányzó úr őfőmé'ltósága magas ki­tüntetésével a polgári és hivatali kö­telességtudás példaképévé avatta, mi­kor hazánk szXve, drága Budapestünk dobogásának őrévé tette, — mi, akik össze-összedugjuk fejünket itten, a bolthajtások alatt: féltünk, hogy le­mond rólunk, itthágy bennünket az építőmunka kezdetén, hisz úgyis több terhet visel vállain, mint tíz más em­ber, mint száz más ember. És meg­maradt a mienknek. Mintha semmi más dolga nem volna, mint a mi dol­gunk. a mostoha III. kerület ágas- bogas iigyebajának kibogozása . . . Tisztelt Közgyűlés! Múlt eszten­dőnk uralkodó plánétáját Elnökünk jelölte meg a szeretet-ben, jelöljük meg mink a mostani esztendőnkét a hűség-ben. Egyetlen megjegyzést te­hessek még, tisztelt Közgyűlés, tar­tozom vele némely súgdosódók vád- (Folytatás a 3. oldalon.) Rudas-fürdő A budai forráscsoport leg- rádioaktivabb hőforrása A török hódoltság idejében épült s teljes eredetiségében fennálló kényelmes gőzfürdő — Kádfürdők Fedett téli uszécsarnok QUNDEk Szent Gellért ÉTTERMEI Délután és este zene TftNe TÁNe ,tw£ Gallértisztita’sban vezet. Ára darabonként 10 fill. MENCZER Koso kelmefestő ós vegytisztitó vállalata I., Ättiia-utca 10. (Älagut-u. és Roham-u. között) — II., Zsigmond-u. 6. (Pálfíy-tér- nél) — II. Zsigmond-u. 18. (Margit-hidnál) Telefon 108-99 — IV., Eskü-ut 5. (Váci-u. sarok, Klotild-palota.) Telefon 379-14 — V., Lipdt-körut 19. Telelőn 963-68 — VIII. Főherceg Sándor utca 42. (Omnia-Mozgd közelében) Telefon 352-’7. Külön vidéki asztál RÁDIÓ Zibrinyinél. I.. Attila u. 12. Ne vigye pénzét külföldre! Merán és más külföldi fürdő helyett itt van a Svábhegyi Szanatórium Magaslati (430 m) klimatikus, diétás gyógyintézet a város belsejétől 15 percnyire Üdülök idegbetegek, vérszegények, asztmások, gyomor- és bélbetegek, cukor-, vese-, szívbetegek és egyéb belső bajokban szenvedők részére Egész éven át nyitva ■ 3S2 2Si; BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR Rendezi a Budapesti Keres­kedelmi és Iparkamara 1928 április 28-tól május 7-ig. A magyar ipar átfogó bemutatója amelyről egyetlen exportképes magyar iparvállalatnak sem szabad hiányoznia Jelentkezéseket elfogad és felvilágosításokat nyújt A VÁSÁRIRODA BUDAPEST, V., Alkotmány ucca 8. Telefon: 264—01 va'amint az összes klil és be'földi tb képviselőtök Töltés 24 óra alatt! RÁDIÓ­akkumulátor töltő állomás. SCHMIDKUNZ LAJOS k- gépészmérnök III. Kórház-u. 17. (Füszerüzlet)

Next

/
Thumbnails
Contents