Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-12-02 / 931. szám
XXV. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő : Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egvszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. 1928 évfolyam. Előfizetése egy évre 20 pengő, félévre 10 pengő. P , december 931. sz. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. VIRAAG BÉLA Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 2. Most akarja emléktáblával megjelölni a Zugligeti Egyesület Eperjessé István dr. tanács jegyző indítványára azt a helyet a Zugligetben, ahol Magyarország királynéja a porosz—osztrák háború és a königrätzi vesztett csata idején egész nyáron át lakott. November 25-én tartott ülésén az Egyesület elhatározta, hogy felkéri a báró Kochmeister-villa jelenlegi tulajdonosát és az illetékes hatóságokat az emlékmű mielőbbi felállítására. Tizenöt évvel ezelőtt erről a következőket írta a Budai Napló: Könyökével a Normafának elölve, révedező szemmel nézte az alatta elterülő panorámát 1866 július havában egy sudár termetű hölgy. Az akkori divat szerint azt a különös kalpagszerű kalapot viselte, amelyről hosszan csüngött le a fehér fátyol és a szellő fölkapta néha, mint a lobogót. Távolabb a gyepen sváb majoros leány ült és szinte áhítat- számba menő csodálattal nézte a merengő nőt, aki feledni látszott mindent maga körül. Valahol a távolban járt a gondolata, ahol az ágyúk dübörgésétől megrengett a föld. A gondolata messze járt, de a szeme Pestet nézte, ahol a hazafias gond is arrafelé szárnyalt, amerre a hegyoldalban mélázó hölgyet ragadta a lelke. Szuronyok hegyére, ágyúk tüzére volt azokban az órákban bízva a város és a nő sorsa. Ha győzelem híre jönne, akkor csendesebb lesz a város, mint amikor valamely háznál meghal váratlanul valaki. A vereség hírére pedig az a szép sudár asszony ropanna meg. Kettőjük közül egynek fájni fog a hír, akármilyen legyen. Pedig már akkor mind a ketten megszerették egymást. Lent a völgyben elterülő város népe ugyanolyan áhítatos csodálattal nézett a budai hegyeket j^iró magányos nőre, mint a kíséretében lévő egyszerű majoros leány. És viszont ez is az előtte fekvő városban látta, — minden reá zúdulni készülő veszedelemmel szemben — az egyetlen menedék- várat. Bárkit sújtson kettőjük közül a hír, az — a másikban bízott. A leszálló nap aranyporban fü- rösztötte a várost és glóriás patinával vonta be az öreg fa mellett álló ifjú hölgyet. A leszálló alko- nyattal lassan megindult a nő is, ringó léptekkel, le a völgynek a „Szép Juhászné” felé és nesztelenül lépegetett mögötte a majoros leány. A vendéglő közelében állott a Kochmeiszter-féle nyaraló. Messziről gyermekkacagás hallatszott. A mélázó, révedező szemekben kigyulladt a gyermekét féltő anya bátorsága. Meg látszott a Duna ezüst csíkja, a ködbe vesző város tornyai s azok felett a királyi palota a magyar királyok ősi dicsőségét hirdette. Ezt a várat nem a szuronyok őrzik, — ezt ennek a nemzetnek a szeretete védi áttörhetet- len páncéllal. A csendesen haladó nő még egyszer körülnézett itt — az idegenben — és borongó sejtelmeit valami új érzések váltották föl. Meleg, bizalomkeltő érzések. Ha valóra is válnék a gonosz sejtelem, — ha ott távol, a königrätzi síkon, lesújtja őt a végzet, — föl- ( emeli ez a nép, ez a város. A gyermek-kacagás közelebbről hallatszott, a Kochmeister-villa ajtaja feltárult, két apró baba, egy fiúcska és egy pöttön leánybaba futott az érkező elé, aki eléjük guggolt és két, kitárt karjába zárta. A villa kapujában mereven állott az aranysújtásos inas, távolabb — az útról, fák mögül — kirándulók nézték megilletődve, hogy öleli magához édes szeretettel gyermekeit — Magyarországnak akkor még koronázatlan királynője. * A Zúgliget egyik szép pontján, a Budakeszi-út, külső részén, a 71. szám alatt lévő Kochmeister-villában lakott 1866. évben május havától szeptember haváig dicső emlékezetű Erzsébet királyné fiával, Rudolf trónörökössel és leányával, Mária Valériával. Erzsébet királyné itt tartózkodása alatt számtalan jelét adta a gyermekek iránti szeretetének, összegyűjtve a környékbeli nyaralók gyermekeit, gyermekünnepélyeket rendezett, amelyeken maga is részt vett. Idejének nagy részét gyalogkirándulásokkal töltötte, gyönyörűséget lelve az ott bőven kínálkozó természetadta szépségekben. Udvartartása csak a legszükségesebbekre szorítkozott. Sétáiban csak a nyaraló majorosának felnőtt leánya kísérte. A későbbi időben is nagyon gyakran felkereste Buda e szép környékét, újból és újból bejárva a Zugliget egész vidékét, az Istenhegyet és J ánoshegyet. Budán, IQ2S december 1 Mikulás napján tele van az emberek szíve szeretettel, mert hiszen a IV. században élt Szt. Miklós püspök áldott szívéről volt híres. Mindenét odaadta a szegényeknek. Egyszer megtudta, hogy egy előkelő, de szegény szomszédja nem tudja három szép leányát férjhez adni, mert szegény leányra nem akad kérő. Már azt tervezte az atya, hogy tisztességtelen úton szereztet velük vagyont. Miklós püspök mindenét pénzzé tette és az így kapott három zacskó aranyat egymásután bedobta a szomszéd ablakán, hogy legyen miből tisztességesen férjhez adni leányait. A szeretet ilyen találékonysága adta meg a gyermekek ablakon keresztül való Miklós-napi megajándékozásának gondolatát. Ennek a nemeslelkű püspöknek emlékétől utálatosan lecsúszott a mai világ. Szent alakjából vén apót formáltak, hogy és hogyan nem, odakáromkod- ták helyébe az ördög figuráját is, elnevezvén azt „Krampusznak”. Hajdanában Buda polgársága vígan ülte meg ezt a napot. Nem volt még any- nyira kifinomult az ízlés és ^erkölcs. Maskarák jártak az utcán, lányos háznál táncoltak és borral kínálták Miklós püspököt és az ördögöt. Budavára visszavétele után is felújították ezt a régi szokást, csakhogy Buda akkor tele volt martalóc néppel, mely ezt a szokást kihasználta verekedésre, lopásra. Sok volt a koldus is, ami akkor virágzó mesterség volt. így aztán a városi tanács beszüntette a maskarajárást, sőt nagyon szigorúan büntette. Kell-e színház Budának? címen pártunkra kelt a Pesti Hírlapban Eáskay Ferenc és a budai színház szükségességét a tagadókkal szemben komoly érveket hoz fel. A színház szerinte mindig a jövő számára épül s abban bíznunk kell. De — Buda nincs Pesten és télen nem járnak tömegesen a budaiak Pestre. Egyetlen egy „budapesti“ színház van csak, ez a Budai Színkör — nyáron, ahol találkozik Buda és Pest közönsége. Máskülönben eddig csak Pestnek volt színháza, de Budának nem. Pedig ez — két színházi terület. Minden új színház, új felebbezési fórum, a színműírók és a közönség számára s a „Tüzek az éjszakában“ csak annak köszöni színre- hozatalát, hogy megnyílt Pesten az „új színház“. A színház a gomb, amihez utólag készül a palást. A Vígszínház is puszta városrészben épült s ma nagyváros van a háta mögött. Budán a régi kedves házaknak és temérdek új palotának utcákra, terekre szabdalt óriási palástja régóta várja a maga állandó színházát. Az első kisdedóvót éppen száz évvel ezelőtt létesítette az Attila és Mikó- utca sarkán levő családi házában az j angyali jóságú Brunswick Teréz grófnő. A gyermekvéde 1 em első apostolának emlékét most megörökítette a főváros is, a ház falába helyezett márványtáblával. Áss őstó rózsája Csak kevesen tudják Budapesten, hogy a Szent Lukács-fürdő forrásvizében tenyésző hévvízi tündérrózsa (Nymphea thermalis D. C.) európai értékű ritkaságunk. Ez a növény ilyen viszonyok között a kontinensen másutt nem található. Hazánkban két melegvízben tenyészik. Budán a Lukács-fürdő forrásvízében, ahova Ki- taibel Pál nagynevű botanikusunk ültette a Nágyvárad mellett levő Félix- fürdöből és Keszthely mellett Hévíz gyógyfürdő tavában. Eleinte ezt a növényt is a Nílus folyóban tenyésző Nymphea lotus-nak gondolták. Kitaibel is ennek tartotta. 1821-ben de Candolle botanikus megállapította, hogy a mi tündérrózsánk nem. azonos a nílusival s így kapta a külön nevet. Ezt a természeti ritkaságunkat kezdettől fogva a pusztidás fenyegette már az odatelepítése után, s ezért dr. Schilberszky Károly egyet, ny. r. tanár Fuchs Emil főkertészhez nyílt levelet intézett s arra kérte, miszerint „ne nézzük közönyös tétlenséggel, hogy e dísznövényünket a tóból — mely csaknem egy évszázadon át volt zarándokhelye a külföldi szakférfiaknak — laikus, hozzá nem értő kezek miként pusztítják majd ki.” Árról volt ugyanis szó, hogy a kis tavacskái betömik. A közmunkatanács attól tartott azonban, hogy a források is bedugulnak s ezért a tó beboltozá- sát határozta el, de ez nem sikerült, mert ahol a pilléreket rakták le, új forrás buggyant fel s a munkát abba kellett hagyni. Így megmaradt a tündérrózsánk. Csakhogy — a Kertészeti Lapok szerint — a Lukács-fürdő igazgatósága sohasem érdemesítette e magyar specialitást oly figyelemre, amilyen azt megilletné. A víz szennye borította mindenkor a tó tükrét és a tündér-rózsa leveleit. Holott a forrástavat kellemessé, keresett hellyé lehetne tenni. Bontsák le a múlt évben a tópartjára épített deszkabódékat, takarítsák ki a tó környékét, de a tavacskához és a növényhez ne nyúljanak, nehogy egy félreértés miatt a növény tenyészeti feltételeit megváltoztassák, végül pedig törjék le a kőfalat és tegyenek helyébe üvegfalat. (Füredi Jenő) Az iparosok jövőjéről mondott figyelemreméltó beszédet Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter a nála járt Iposz küldöttségnek. Rámutatott arra, hogy igen nehéz a helyzet, mert bár az utolsó időben az iparos-társadalom központi szervének létesítésénél már csak a cím kérdésében volt eltérés és csak arról folyt a vita, hogy kamarának, vagy testületnek nevezzék-e a központi szervet, a legutóbbi időben oly vélemény alakult ki, hogy ez a központi szerv létesítése nagy terheket róna az iparos-társadalomra, amelyet a terhek alól mentesíteni kell. Éppen ezért szükségesnek tartja, hogy a központi szerv felállítása kérdésében maguk az ipartestületek nyilatkozzanak. A minisztérium kiküldi a felszólításokat az ipartestületekhez, hogy azok pre- cizírozzák álláspontjukat, mert a leghelyesebb az, ha ebben az ügyben magukat a legközvetlenebbül érdekelteket kérdezik meg. Kohl Medárd emlékezetének és a szent Benedek-rend 1400. év előtti megalapításának szentelte a Szent Gél lért Egyesület legutóbbi kultuszestjét. Az ünnepi beszédet Tille Gyula várbeli káplán mondotta, míg az indítványokat Kamenszky Gyula alapító elnök ismertette. Ezután felkérték Fábián Gáspár építészt, a Nagy Szent Gergely-rend lovagját, a Hollós Mátyás Társaság tagját az indítványok kidolgozására. A műsor művészi részének lezajlása után Sipni- czevszky György altábornagy mondta a záróbeszédet. Nagyjelentőségű javaslatokat terjesztett a főváros közgyűlése elé Dinich Vidor kormányfőtanácsos, főv. bizottsági tag a fedett, télen is használható sportuszoda részére megfelelő terület kijelöléséről, — továbbá a vívás, boxolás, birkózásra alkalmas téli sportpalota részére átadandó fővárosi területről,, — játszóterek és középiskolások uszodájának létesítéséről. Az utóbbi helyéül az óbudai Árpád-forrás melletti területet szemlélték ki. A javaslatokat a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Gárdonyi szobra Budán. A szobor állító bizottság most számolt be a gyűjtés eredményéről, amely a Gárdonyi-művek kiadása után járó jutalékból és a gyűjtésből összesen 13.000 pengőt eredményezett. Legnagyobb összeget a Beszkárt adta, 200 pengőt. A többi összeget több, mint felerészben a magyar tanítóság adta össze, ezúton is leróva háláját a nagy tanító- mester iránt. Budapest székesfőváros melegen érdeklődik a szobor felállítása, helye és kivitele iránt. Reményt nyújtott arra, hogy kipótolja a hiányzó összeget, meg, hogy mihamarább állani fog a nagy író szobra a főváros budai részének valamelyik csendes, de előkelő helyén, mint ahogyan az a csendes elvonulást szerető íróhoz illik. A gellérthegyi forrásokról mondott beszámolót dr. We- szelszky Gyula az Ásványvízüzem nagytermében nov. 29-én, amikor kimutatta, hogy a Rákóczi-forrás vizének van a legnagyobb rádió- aktivitása, vízbősége is a legnagyobb, de ivásra alkalmatlan. A legkifogástalanabb vize az Árpádforrásnak van. A Zugliget jövője Emléktáblát állítanak Erzsébet királynénak — Zugliget, mint az új hegyvidéki kerület központja — Német töke a budai hegyvidéken — Strandfürdő épül egy eltemetett meleg forrás vizével Érdemes és érdekes két választmányi ülést rendezett most egymásután a Zugligeti Egyesület, amelyeken teljes nagyságában domborodott ki a Zugliget jövendő nagysága és hivatása. Az új korszaknak szinte kapunyitónak mondható első ülésén az egyesület elnöke Manning er Vilmos dr. egyet, tanár, közegészségügyi főtanácsos elnökölt és a jövő évi pro- grammot tárgyalták. Sigray István alelnök, a világítási bizottság elnöke ismertette a bizottságnak a világítás javítására szolgáló javaslatait. Dr. Wladarzyk József titkár bemutatta az építkezési bizottság tervezetét. Az utak kiépítése terén az egyesület a Kútvölgyi-út végleges kiépítését tartotta a legs ii rgőseb bn ek. Dr. Manninger Vilmos elnök ismertette a zugligeti fürdő létesítése terén ez ideig lefolytatott tárgyalások eredményét, dr. Eperjessy István székes- fővárosi tanácsjegyző pedig a zugligeti források felkutatása körül szerzett újabb adatairól adott beszámolót. Fuchs Emil építész a fővárosi törvény revíziójával kapcsolatban az I. kerületnek felosztását kérte. Javaslatához számosán szólották hozzá, kivétel nélkül a kerület felosztását sürgetve. A felszólalásokban rámutattak arra, hogy az I. kerület területileg hatvanszor oly nagy, mint az önálló kerületet képező Belváros. Különösen hangsúlyozták az összes felszólalók, hogy olyan kerület, amely a Nagykovácsi határtól Albertfalváig, a Dunától Budaörsig terjed, rendesen adminisztrálni lehetetlen. A választmány e kérdés bővebb előkészítésére és propagálására dr. Manninger Vilmos elnöklete alatt háromtagú bizottságot küldött ki és munkája előkészítésére Fuchs Emil építészt kérte fel. Az ügyrend további tárgyalásánál dr. Eperjessy István felhívta a választmány figyelmét arra, hogy dr. Wekerle Sándor m. kir. pénzügy- miniszter Budapest területének azon részeire, amelyeknek nagyarányú fejlődése várható, adómentességet kíván adni és ebből kifolyólag javasolta, hogy Budapest legegészségesebb részének, a budai hegyvidéknek fejlesztése érdekében az adómentesség kedvezményének megszerzése végett tegye meg a szükséges lépéseket. A névtelen utak elnevezését is számosán sürgették meg az ülés folyamán. A felszólalók kiemelték azt, hogy különösen a Kút- völgyben, Virányoson és Hunyad- ormon van még számos olyan út, i amelynek nincs még neve. Helyrajzi j szám alapján különösen éjjel képte- j len a táviratkihordó megtalálni a ke- ! resett nyaralót. A mentőknek csak : körülírással lehet megjelölni a szeren- ! csétlenség helyét és számos ember el- J vérezhet, míg sok kérdezősködés után ! a mentők odaérhetnek. De megnehe- I zítik a névtelen utak a tűzoltók, a posta, a rendőrség, a kerületi elöljáróságok munkáját is. A folytatólagos választmányi ülést e hó 25-én Zerkovitz Imre dr. alelnök vezette és azt Okályi Iván tanársegéd érdekes és tartalmas előadása nyitotta, meg, aki külföldi tanulmányútjain szerzett tapasztalatai alapján irányelveket állított fel a zugligeti gyümölcs- termelés fokozása érdekében. A tárgy körül lefolyt érdekes vita befejeztével dr. Eperjessy István szkfv. tanácsjegyző felhívta a választmány figyelmét a várható építkezésekre. U] tisztviselő-telep A Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége a fővárosi tisztviselők részére saját otthonok építését tervezi. Az eddigi tárgyalások szerint a fővárosi alkalmazottak a fővárostól részletfizetésre kapnának telket, de ez a tartozás csak második helyen terhelné a telkek telekkönyvét és az első hely nyitva maradna az építkezési kölcsön számára. Ez a megoldás a fővárosi alkalmazottaknak az azonnali építkezést teszi lehetővé, mert így azonnal építési kölcsönhöz jutnak, amit azelőtt csak tehermentes telek esetén az építési költségeknek csak 50—60%-a erejéig folyósítottak a bankok. Amennyiben a tárgyalások kedvező befejezést nyernek, úgy a legrövidebb időn belül egész városrészek beépítése várható. Kiemelte, hogy egy ilyen tisztviselő- telep céljaira igen alkalmas a régi vízivárosi temetőnek a közel jövőben kiürítésre kerülő területe. Az egész Zugliget fejlődését ez a H önigrätz é$ Buda
