Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-11-11 / 928. szám

XXV. évfolyam. 928. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 20 pengő', félévre 10 pengő'. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egvszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 nővén bér 11. FiifliiMitiimimfHiino nti ii'H "ffHiiiWii 111!<'VtTiÉífiTflnair^pTfítw^TiTHifi'uni" 'nvi "f/nma** t r iriT'i1 nirwiif iMími ni u “irw Csodálatos módon, körülbelül tíz I év alatt Magyarország végigment ] újból ezeréves fejlődésén. Az el- 1 vesztett háború után elsősorban munkások vették át az ország irá­nyítását, akik lehettek igen jó vasesztergályosok; de nagyon rossz politikusok voltak. Tudatlan­ságuk, képtelenségük miatt elve­szett az ország kétharmada. De elsöpörte őket is az a romlás, amely az országot érte. Akkor az­tán jöttek a néptanítók, akik fa­lunak nézték az országot és mert otthon, a faluban mindegyikük a legokosabb volt, a legtöbbettudó, — azt hitték, hogy az ország ügyeiben is ők a legokosabbak. Itt is hamar kiderült, hogy nem bír­nak a helyzettel és tarthatatlanná vált az ő helyzetük is. Aztán jöt­tek a bírák. Itt már nagyobb volt a látókör, fejlettebb a politikai érzés, és igazságszeretet. De mind ez mégis kevés még az ország kor­mányzásához. A nemzetgyűlés azonban akkorára már kitermelte magából a hivatásos államférfia­kat, akiknek rendet kellett terem­teniük, elsősorban jogrendet. Köz- bül sok „könnyűmodorú’’, dillet- táns politikus is felszínre vetődött vagy vetette fel önmagát erősza­kosan. Egyszerűen beleültek az üres államtitkári székbe. Az államalkotó magyar faj ösz- tönszerűen megtalálta a maga ve­zérét Bethlen Istvánban, aki aztán alkalmas munkatársakat keresett az ország sorsának irányításához. A régi gárda nem mert tárcát vállalni és így az új emberek kö­zül kellett válogatnia a miniszter- elnöknek. Folyton mérlegre kel­lett raknia az embereket, hogy megmérje a súlyúkat. Aki köny- nyü volt, azt kicserélte. Csakhogy ki hiszi azt el önmagáról, hogy nem eléggé súlyos? A kicserélt miniszterek mindegyike tudott magának valami kis testőrséget szervezni és ezek úgy állták őt kö­rül, mintha sokan volnának. És itt kezdődik az a könnyű modor, amellyel ezek az urak a magyar közéletet kezelik és kísé­rik. Minden volt miniszter a sa­ját kabátjában hordja az egyedül lehetséges miniszterelnököt. Csak a számkivetésben jön rá, hogy tulajdonképpen fordítva történt és neki kellett volna fölmondani Bethlennek és bele ülni az ő he­lyére a miniszterelnöki székbe. Ezek a nagyon megdagadt önérze­tek tombolják ki magukat, mint tisztogatáskor az utcai vízcsapok, minden olyan alkalommal, amikor a miniszterkedés idején szerzett tudásukkal és tapasztalatukkal valami különös világításba igye­keznek helyezni a legegyszerűbb kérdéseket, — ama bizonyos „könnyű modorban”. Csak össze kell házasítani a tücsköt és boga­rat és a laikusok előtt kész az el­lenzéki beszéd. De éppen amikor javában tom­bolnak, megmagyarázza nekik Bethlen István gróf, hogy ház- szabályrevizióval nem lehet tró­nokat állítani és királyokat csi­nálni. A közönség pedig mulat, amikor azt látja, hogy ezek a könnyűmodorú volt miniszter urak miképpen szerettek volna Írónőkből török hadihajókat épí­teni. Itt föl kell említenünk egy je­lentéktelen epizódot, amelyet cl)1. 1 Ivejzlár Gyula ügyvéd mondott el a Budai Társaskör e heti bor­estéjén, Kejzlár együtt járt Po­zsonyban Friedrich Istvánnal a Jobbágyi nővérek tánciskolájába. „Friedrich Pista már tudott tán­colni s így, nekünk kezdőknek, eleinte mindig ő rendezte a né­gyest. Amikor azonban mi töb­biek is beletanultunk már, az öreg Jobbágyi kisasszonyok má­sokat is megbíztak ezzel az iri­gyelt tisztséggel. Friedrich erre elmaradt a táncórákról. Senki sem tudta az okát. A Jobbágyi kisasz- szonyoknak azonban fájt a gazdag- malackai patikus fiának, elmara­dása. Sok kérdezősködés után végre rájöttek az okára és depu- tációban ajánlották fel Friedrich- nek, hogy két kolont alakítanak s az egyiket mindig Friedrich fogja rendezni. Ezzel ismét helyreállt a béke. Sajnos ma már bele kell tö­rődni a megszűnt jogforrásnak, hogy a négyest más rendezi és hogy második kolont sem alakí­tanak számára.” Mindig akad aztán néhánv félreértett nagyság, akinek impo­nál ez a könnyű modor, akinek a mellényzsebében szintén ott nyug­talankodik egy miniszterelnök, vagy legalább is egy főpolgár­mester. Szilágyi Lajosnak mi budaiak hálásan köszönjük, hogy rikító példát szolgáltatott számunkra és kioktatott bennünket, hogy kár nekünk jelöltekért idegenbe jár­kálnunk. Elhittük neki akkor, a választások idején, hogy milyen fontos szerepet visz Buda életé­ben a hajógyári sziget, amely kész volt elgázolni még a Gellért-he- gyet is Szilágyi Lajos kedvéért. A hajógyári telep volt ott a mumus, amelyről ügyesen elhíresztelték, hogy mint a sáskahad, zárt sorok­ban fog felvonulni Szilágyi mel­lett. Mindnyájan emlékszünk, hogy milyen nagyot rontott a párt listáján, az a névcsere, mely a népszerű Szilágyi Károly helyébe az itt ismeretlen Szilágyi Lajost tette. Most már túl vagyunk rajta. A kelés önmagától kifakadt. Ezek az urak mindenkit meg­gyanúsítanak, aki él, aki alkot, aki nehéz munkát végez a köz­ügyek terén nemes szívvel, finom lélekkel és épen ezért nem is ér rá, hogy iskolás utcai fiúk mód­jára visszaköpködjön. Csak azt nem értjük, hogy a két, elhelyezkedni nem tudó poli­tikus kifakadásait az ellen a Ripka Ferenc ellen, aki jó volt addig, amíg tolta őket, -— mért veszi a polgárság olyan nagyon komolyan. Egyiknek a szava sem fedi a köz­véleményt. Ha a közönséget meg­szavaztatnák, akkor kiderülne, hogy — a város mai elavult auto­nómiáját fenntartani — a szava­zóknak csak egy kis harmada sze­retné, — a másik harmada, föl­tétlenül meg akarja azt refor­málni, — és a harmadik harmad azt véli, hogy az ilyen autonó­miákra egyáltalán nincsen semmi szükség. Párizsnak sincsen autonó­miája. A könnyű modornak ez a mai autonómia a melegágyas ta­laja. Uj, valódi, magyar földet kell odahordani, mert ennek a melegágynak a földje már elhasz­nált, ' nem termőképes és csak könnyűmodorban lehet már ebben a különféle aspirációk hitvány kis palántáit nevelni. __________Dubonai Pál. Hi pl£€i Fereiícsuél Száztagú küldöttséggel kereste fel az Egységes Polgári Párt és a BUDAI TÁRSASKÖR szeretett és tisztelt vezérét és elnökét, Ripka Ferenc dr. főpolgármestert, hogy a személyét ért támadásokkal szemben a polgár­ság meleg szeretetét, hűségét és bi­zalmát : a magyar szív zengő érzé­seit tolmácsolja. Kozma Jenő dr. be­szélt először a főpolgármesterhez. Szavain ragyogott lelkének fénye, amivel letörölte az alaptalan, csúnya rágalmak árnyékát. Hoor-Tempis Móric a budaiak bizalmát, szeretetét és tiszteletét tolmácsolta. Ripka Fe­renc a teljesített városmentő munka igaz tudatában köszönte meg ezt a spontán ovációt. Karácsonyi kiállítást készül rendezni a Budai Iparosok Szö­vetsége s ez ügyben a következő felhívást bocsátotta ki: A Budai IparossTÖvetség megala­kításának előkészítő munkálatai ör­vendetesen haladnak előre. A moz­galom Buda valamennyi iparosánál nem remélt érdeklődést váltott ki s aki csak meghallotta hívó szavunkat, örömmel szegődik az iparosérdekek harcos katonájává. De mi nem csak szavalni, hanem tenni is akarunk! Életjelt kell adnunk magunkról, mert a budai ipar létezéséről a kö­zönség máskép nem vehet tudomást! Mutassuk meg, hogy Budán is van versenyképes, becsületes, képzett ipar! Mutassuk meg, hogy nincs okunk szégyenkezni Pesten élő szakmatár­sainkkal szemben. Rendezzük meg karácsony hetében a Budai Iparosok karácsonyi kiállítását s így szerez­zük vissza magunk számára az el­pártolt budai közönséget. Jelentse be minden budai iparos sürgősen részvételi szándékát az I. kerületi Iparoskor titkárságánál és sorolja fel, milyen cikkekkel tudna a kiállí­táson sikerrel szerepelni. Hisszük, hogy a budai iparosság megérti e kezdeményezés jelentőségét és impo­záns felvonulással mutatja meg élni- akarását. További részleteket a Budai Napló közöl. Plazafias üdvözlettel a Szervező Bizottság. Nem lesz hegyi tarifa, tehát nem lesz drágább az autóbuszközlekedés a februárban meginduló rózsadombi vonalon, bár az egész világon a hegyi vonalakon drágább a közleke­dés. A rózsadombi autóbusznak csat­lakozása lesz a Margit-hidon át Pesttel és a Széna-téren át Budával. Autóbusz No. 9, vagyis a 9-es jelzésű autóbusz vonalának meg­hosszabbítását vagy viteldíj ánaji leszállítását kérte legutóbbi ülé­sén a Virányos-Kútvölgyi Egye­sület. Kérelmében rámutatott az egyesület arra, hogy amíg az Űj Szent János-kórháztól zsúfolva indulnak el a villamosok, addig az autóbusznak alig van egy-két utasa. Ennek oka az, hogy a 9-es jelzésű vonal igen rövid, mind­össze a Déli vasúiig tart és így az utasok háromnegyed részének kétszer, sőt háromszor kell átszál- lania, hogy céljához eljuthasson. Ha valaki az Új Szent János- kórháztól autóbuszon a Wesse- íényi-utcába akar eljutni, úgy a 9-es autóbuszról a 3-as jelzésű kocsikra, majd az 5-ös vagy 15-ös jelzésű kocsikra és végül a 12-es jelzésű kocsira, tehát háromszor kénytelen átszállani és ötven fil­lér viteldíjat fizetni akkor, ami­kor a 4-es jelzésű közvetlen vil­lamos kocsikon ezt az utat hu­szonnégy fillérért teheti meg min­den átszállás nélkül. Egy három­tagú család 1 pengő 56 fillért ta­karít meg, ha ezen vonalon — oda és vissza — az autóbusz he­lyett a villamost veszi igénybe. Az Egyesület beadványában vagy a 9-es autóbuszvonal végállomá­sának a Déli vasúttól oly helyre való áthelyezését kérte, hogy a 3-as autóbuszon kívül arra más jelzésű autóbuszokra való átszál­lás is lehetséges legyen, vagy a viteldíj módosíttassák oly módon, hogy a 9-es kocsikon váltott 30 filléres átszálló jegyek kétszeri át­szállásra legyenek érvényesek. Az eltemetett források. A Bu­dapest-Zugligeti Egyesület igaz­gatóságának Manninger Vilmos dr. m. kir. egészségügyi főtaná­csos, egy. tanár, elnöklete alatt tartott ülésén Eperjessy István dr. székesfővárosi tanács jegyző élvezetes előadásban ismertette a Zugliget hideg és meleg forrásait, megemlékezve azoknak történelmi múltjáról és jelenlegi alakjáról. Az Egyesület igazgatósága a Zug­liget érdekében fekvőnek tartotta, hogy e forrásoknak legalább egy része feltárassék és vegyvizsgálat után, amennyiben azok gyógy- tényezőket is tartalmaznak: — ivókúrára, a felesleges víz pedig strandfürdő céljaira felhasznál- tassék. Az eszme népszerűsítése végett az Egyesület a propa­ganda bizottság sürgős összehívá­sát tartotta szükségesnek, mely kapcsolatot keresne a Hollós Má­tyás Társasággal, ahol most ké­szülnek külön ankét keretében ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkozni. Tiwy Zoltán dr közigazgatási bírót, a vízivárosi iskolaszék elnökét választotta meg a II. kér. Iparoskor e hó 4-én tar­tott közgyűlése az Iparoskor el­nökévé. Váli Gábor ügyvezető el­nök nyitotta meg a közgyűlést, amelyen a tagok nagy számmal jelentek meg s amelynek tárgy- sorozatán egyetlen tárgy volt: — az elnökválasztás, Lacken- bacher György lemondásával meg­üresedett elnöki tisztség beltöl- , tése. Kifejtette az elnökkérdés fontosságát, az alkalmas egyéni­ség révén a Kör tekintélyének emelkedését és a maga részéről dr. Túry Zoltánt ajánlotta. A Víziváros e kimagasló alakját tüntető lelkesedéssel, egyhangú­lag választották meg erre elnök­nek és bizottságot küldöttek ki dr. Pénzes Mihály, Csiszár Lajos és Tóth Mihály személyében, akik az újonnan megválasztott elnököt a Budai Polgári Körben felkeres­ték és a közgyűlés határozatának közlése mellett a közgyűlésen való megjelenésre kérték fel. Túry szívesen fogadta a kedves hírt. Szalay József, Rittinger Imre, Zboray Gyula és Gorka Gyula kíséretében az eljáró bi­zottsággal együtt átment a közeli Iparoskörbe, ahol lelkes fogadta­tás után az új elnök kifejtette Programmját, amelyben hangsú­lyozta, hogy a maga részéről szí­nesen támogatja a Krivoss Árpád dr. által a Budai Iparosok Szö­vetsége ügyében megindított moz­galmat. A közgyűlés berekesztése után társasvacsorához ültek a vendégek és a megjelent tagok és lelkesen ünnepelték az új elnököt. A Naphegy autóbusza a Had­nagy-utcán fog közlekedni a Csend­utcáig, hogy Pest e gyönyörű hinter­land ja is be legyen kapcsolva a for­galomba, mely célra a most készülő hegyi tipusu autóbuszokat fogják felhasználni. Csak arra vagyunk ki­váncsiak, hogy a rettenetesen szűk Hadnagy-utcán — a házfalakat le­súrolva, hogy fognak járni az autó­buszok ? ' _____ Ká rolynapl tudósítás Három Károly névünnepét ül­ték e hét elején Budán: Amlréka Károlyét, Wolff Károlyét és Szi­lágyi Károlyét. Nagyon meleg volt a Szilágyi ünneplése. Öt személyes hívei és barátai, mint az óbudai hegy­vidék régi nyilteszű, csüggedetlen, harcos vezérét rajongták körül. Wolff, Károly névnapján a Keresztény Köz­ségi Párt tagjai jöttek össze a Gel­lért-fürdőben, ahol a párt hasonló arányokra törekedett, mint amilye­nek között Ripka Ferenc névünnepe folyt le. Sokan voltak s talán csak az volt a hiba, hogy túl jól akarták megrendezni s így aztán sok ember nem jutott kellő elhelyezkedéshez. A Ripka névünnepétől ez annyiban kü­lönbözött, hogy ott politikai keretek nélkül Budapest polgársága a köz­szeretetben álló főpolgármestert, itt pedig politikai keretek között párt­vezérét ünnepelte az egyik községi párt. A vacsorán elsőnek dr. Ernszt Sán­dor pápai prelátus üdvözölte Wolff Károlyt, kifejtve a mai nemzedék küzdelmeit és kötelességeit. Utána Toperczer Ákosné, a Magyar Asszo­nyok Pártszövetsége elnöke állott fel szólásra és poétikus, de komoly be­szédben a fáklyavivőket, köztük Wolff Károlyt ünnepelte. A nagy éljenzés csillapultával általános figye­lem közben Sipőcz Jenő beszélt a keresztény demokrácia, a nemzeti, eszme, áldozatkész munka ezeréves államalkotó, társadalomfejlesztő ere­jéről. Majd Bernáth István a Keresz­tény Nemzeti Liga, vitéz Mándoky Sándor tábori főpap a TESz és Pol­gár Ignác az iparosok nevében kö­szöntötte Wolff Károlyt, aki nagy éljenzés közben, hosszabb beszéddel köszönte meg az ünneplést, amely nem az ő személyének, hanem a ke­resztény eszmének szól. Andréka Károlyt, mint díszelnökét vasárnap este ünnepelte az újlaki egyházközség, ahol mintegy százan jöttek össze a Császár-fürdő külön termeiben, csupán meghívott vendé­gek, ahol lelkes ovációban részesítet­ték úgy a köztiszteletben álló elnö­köt, mint annak nejét, aki hervad­hatatlan érdemeket szerzett Újlakon karitativ tevékenységével. Részt vett az ünnepen az óbudai Dalkoszorú Dalárda Tóth Ferenc igazgató veze­tésével és fokozta azt a hangulatot szép dalával, amit magasra emelt már Csirszka Konrád vendéglős ki­tűnő konyhája és pompás bora. Az Óbudai Hegyvidéki Szövetség oszlopos tagjai gyűltek össze az óbudai Korona Vigadó külön termé­ben, ahova a választmányi ülés után eljött az elnökség is, köztük a nép­szerű elnök, Szilágyi Károly, akit vacsora után elsőnek Läufer József mérnök társelnök köszöntött föl, majd pedig dr. Brezovszky Emil fő­orvos és társelnök komoly és tartal­mas beszédben üdvözölte őt. Utánuk dr. Lugmayer József ügyvéd, aki szintén társelnöke a szövetségnek, mondott bölcseleti tudással átszőtt beszédet, mire azután Szilágyi Ká­roly válaszolt, az ő finoman csiszolt agyában fogant, pompás magyarság­gal elmondott beszéddel, amelyben tükrözi ette a múltat százféle bajá­val, sok sok reménységével, hiába való vágyakozásával és beteljesült kívánságával. A lelkes tüntetésre al­kalmat adó beszéd után Kemény La­jos gyáros a III. kerületi Egyesült Polgári Társaskör nevében üdvözölte A Iköiastvai modor

Next

/
Thumbnails
Contents