Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)
1928-01-29 / 901. szám
XXV. évfolyam 901. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K.502—96. Feleló's szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 január 29. Los von Pest! Levél dr. József Ferenc főherceg úr Őfenségéhez az utolsó órában! Fenséges Uram! Közelebb akarunk jutni, mi budaiak, Fenséged törekvéseihez, amelyek egy dologban kifejezik mindazt, ami a budai polgárnak fáj, ami után vágyik, ami egyetlen megoldása az ő nyomorúságának: a Fürdőváros ügyben. Fz kicsúcsosodik abban a kiállításban, melyet a fürdőügy és turisztika érdekében a Gellérthegyre tervez Fenséged. Fürdőváros? Világfürdő? Huszonötesztendős küzdelme ennek a lapnak, csaknem egy évtizedes küzdelme a Hollós Mátyás Társaságnak, amelynek jelszava: „Tegyük Budát ismét Mátyás király virágzó városává, ahol jómódban él a polgárság Mátyás király idejében olyan egészen magától értetődő dolog volt, hogy Buda önrnagábn is tudott világváros lenni, nagy politikai hatalom központja s a tudományos élet, az irodalom, a művészetek egyik jelentős gócpontja volt. Aztán letörtünk. Török végvár lett Buda, örökös ostromoknak kitéve. Jómódú polgársága elköltözött, magyarsága kipusztult. Buda visszavétele után ide özönlöttek a tönkrement egzisztenciák és a lassan visszaszívár- gott őspolgársággal együtt valami vidéki kis város épült föl itt a Vár alján, a Duna partján. A régi fény, a régi dicsőség, a régi jólét nem költözött vissza. Fenséged ősei, örök emlékezetű József nádor beköltözésével, aki sok jóakarattal, bölcseséggel, de a nemzet által nyújtható kevés anyagi eszközzel... nézte fájó szívvel ezt a két várost és igyekezett idekö'.nj az életadó nemzeti erőket, — újból megindult a fejlődés lépésről-lépésre, ahogy azt az akkori idők megengedték. A nemzetnek nem volt politikai súlya és fővárosa Pozsony volt.- Mitől fejlődhetett volna Buda? A 60 év előtti kibékülés fordított ezen a szomorú sorson, de minden tényező, ameiy a főváros fejlődését szolgálta, odaát volt Pesten. Nekünk itt Budán nem maradt egyebünk, mint a romantika, a muskátlis ablakok, apró kis házak, ahol minden másodikban bort mértek. És volt néhány fürdőnk a jó Isten és a török basák kegyelméből, ahová inkább tisztálkodni, mint gyógyulni jártak az emberek. Odaát Pest mérföldes csizmákkal járt a fejlődés útján. Nőtt, terjedt, gyarapodott, ment azon az úton, amely a világvároshoz vezet. Azzá is le-tt. Minden kicsinyesség, tudatlanság, célnélküliség és tervtelenség dacára gyönyörű világvárossá fejlődött. Aki csak itt élt valahol a közelében és — itt is, a Duna jobbpartján, — jogosan azt hitte, hogy aki csatlakozik Kelet-Európa fővárosává fejlődött Pesthez, az vele együtt fejlődik és gyarapodik jólétben. Hogyne sietett volna Buda is, Óbuda is, hogy csatlakozzék és a Kelet ragyogó metropolisának részesévé lehessen. Józan, becsületes, okos, hazafias emberek voltak, akik ezt a csatlakozást 60 év előtt sürgettek és keresztülvitték. Fenséges Uram, ami azután történt, azt jobban méltóztatik tudni, mint ahogy azt én elmondhatnám. Pestnek szüksége volt Buda nemzeti nimbusára. Pestnek szüksége volt Buda és Óbuda adójára. Pestnek szüksége volt árnyékra, hogy a mag fényét jobban kidomboríthassa. Pest sohasem gondolt Buda fejlesztésére, nagy terveiben Budának sohasem jutott szerep. Nyíltan megmondotta Budapest közgyűlésén legutóbb egyik nagynevű, nagymultu, nagy tudású alpolgármestere, hogy Pest 50 év óta nem tett sera- 1 mit a budai hegyvidékért és j milliárdokkal tartozik Budának. Egy egész élet — városfejlesztő munkájának — leszűrt bölcsesége. És mit tehetett a szegény, magára maradt, mindjobban elszegényedő budai polgár? Világhírű szőlőjét néhány év alatt tönkre tette egy nyomorult féreg és régi, tekintélyes polgári családok gyárimunkás sorsra jutottak. A polgárosztály elszegényedése visszavetette a kézműipart, leron- ! tóttá a kereskedelmet. Egyik pusztult a másik után. Régi családi házak, szőlőkertek, nyaralók, pesti kézre jutottak. Új gazdájuk íogaí.a soha Budán meg nem állt bolt előtt, műhely elölt. Nyugalomba vonult kereskedők megrokkant iparosok a sinylők házában fejezték be életüket. Ötven év szomorú korképe ez. Nem maradt Budának semmi egyebe, mint világhírre érdemes gyógyforrásai és csodásán szép hegyvidéke. Két hatalmas gazdasági tényező. Egyenkint is alkalmas arra mind a kettő, hogy jómódba juttassa e város polgárait. Ha a központi Városházán a sok száz tisztviselő közül csak egyetlen egynek tették volna élete feladatává azt a kérdést, hogy mi történjék a budai fürdőkkel, abból az egy emberből évtizedek alatt egy egész ügyosztály nőtt volna ki, mely azt a — Budapest Fiir- í dőváros Egyesülettel kötendő j szerződésben foglalt és itt szó szerint közölt — tényt szolgálta volna, mely szerint: „Budapest gazdasági erőforrásainak legértékesebb tényezői: Budapest pompás gyógyfürdői és gyógytényezői.“ így. Csakhogy éppen ezt az egyetlen egy embert nem állította oda Budapest székesfőváros. Még csak forrásszakértő mérnöke sincs ennek a városnak. Budapest fürdőváros felhívására és előterjesztésére, akarva nem akarva, de inkább nem akarva, két év óta kelletlenül foglalkoznak ezzel a kérdéssel, és írásban, nyomtatásban állított ki önmagáról szegénységi bizonyítványt a Városháza, amikor a fent idézett kijelentést megtette. Fenséges Uram, a Gellérthegyre tervezett kiállítás ügyében végre is öttagú bizottságot küldtek ki, ami lehet jó is, rossz is. Mert vannak ilyen öttagú bizottságok, amelyek minden két esztendőben tartanak egy ülést. Lehet, hogy Fenséged iránt való tekintetből, valamikor az utolsó órában, hoznak majd valamiféle határozatot, saját igazolásukra. De ne nagyon rnél- tóztassék bízni ebben. A Hollós Mátyás Társaság három esztendővel ezelőtt beadványt intézőit a fővároshoz, megküldve azt mindenkinek, aki csak némi befolyást is gyakorolhat a város ügyeire. Aláírták ezt e tudományos és irodalmi társaságnak olyan tagjai, mint Ripka Ferenc dr.. Becsey Antal, Exner Kornél dr., Morvay Győző dr., Szávay Gyula, és lob- ben s ebben a beadványban azt kérték a várostól, hogy módosítsa az építési szabályrendeletet oly- kepen, miszerint Budán csak olyan többszobás lakás építhető, amelyben kü- iönbejáratű, kiadható szoba van, mert egy fürdőváros idegen ellátásának ez az alapja, — továbbá kérték, hogi^ Buda történelmi nagy múltjának megfelelően, a Kiráöti várat övező belső budai részen a Margit-hídtól az Er-zsébet-hídig vivő körút által határolt területen csak történelmi stílusban lehessen építkezni és így egy történelmi óváros alapjait vesse meg a székesfőváros. Mintha ezt a beadványt a Dunába dobta volna a társaság, a Városházán mégcsak nem is prüsszentettek feléje. Az udvariasság a városi rezsim egyik leggyöngébb oldala. Fenséges Uram, ott, ahol ilyen alapvető eszméket egyszerűen az irattárba tesznek, — képzelhető-e, hogy egy másik egyesület által tervezett kiállítás ügyében tud- nak-e majd gyorsan, kellő időben határozni a városházán. Az utolsó óra elérkezett. Ha két hét alatt nem intézik eí ezt az ügyet a városliázán, akkor megölik a kiállítást! Pedig, ha azon a Városházán a vezetőegyéniségek csak egy kissé foglalkoznának a kiállítás kérdésével, akkor tudniok kellene, hogy Budapest életében és fejlődésében a két legnagyobb lépést éppen két kiállításnak köszönhette ez a város. 1885-ben az országos kiállítás valami soha nem tapasztalt, különös szeretetet váltott ki az országban, amelynek révén Budapest tíz év alatt még egyszer akkorára nőtt. A milleniumi kiállítás 1896-ban, a 10 év alatt világvárossá fejlődött Budapestet szerencsésen be is állította a világvárosok sorába és azóta tud róia és számol vele a világ. Aki ezt a Városházán nem tudja, azt holnap penzióba kell küldeni. Fenségedről mindenki tudja, hogy az 1929-ben a Gellérthegyre tervezett kiállítással semmiféle egyéni céljai nincsenek. Azt is tudja mindenki, hogy a német császáron kívül még nem volt semmiféle országos ügynek olyan „ügynöke“, mondjuk „utazó ügynöke", mint amilyen Fenséged e kiállításnak, aki meg tudta llódítani ennek az eszmének az ellenséges Franciaországot, és az önmaga sorsát most megalapozni törekvő Olaszországot. Azt is tudja mindenki, hogy Fenségedet sem megfizetni, sem kitüntetni nem lehet. Ezek a tudatok talán mégis hatással lesznek azokra a jó urakra, akik a közpályának tudott városi adminisztráció élén önmagukban élnek, olyan különleges zárt életet, amely semmiféle összhangban nincs a mai kor igényeivel és a polgárság sürgős segítségért kiáltó nyomorával. Talán, talán — mégis megmentik most a szégyentől ezt az országot és nem viszik kudarc elé azt a nagy eszmét, amelyet Fenséged oly önzetlenül, oly lelkesen, olyan önfeláldozóan szolgál. A Hollós Mátyás Társaság önmagát tisztelte meg, amikor most tagjai sorába választotta dr. Szviezsényi Zoltánt, akiben mint egy nagy, ragyogó kristály él, fénylik és sugárzik e kiállítás nagy nemzet hivatása. Az ő révén közelebb jutottunk Fenségedhez, viszont Fenséged közelebb jutott Budához. Itt Budán ma ösztönösen élnek az emberek és ezekben az ösztönökben valami jóslásszerű áhitat van. Mi bízunk a Gondviselésben és ennek ujj- mutatását láttuk abban, amikor a Városházán kapuit nyitottak a budai erkölcsnek. Ezt a kaput Bethlen István miniszterelnök nyitotta ki Ripka Ferenc előtt, akit a főbírói székbe ültetett. Az egyik gondviselésszerűen tudott segíteni a nemzeten, a másik segíteni fog e városon. Fenséged ott segítő kezekre talál. Buda nyomorult, szegény polgárságának érdekében folytatott harcában mi budaiak úgy állunk Fenséged mögött, mint a fekete sereg Mátyás király mögött. Fenséges Uram! Bocsássa meg, hogy én. az igénytelen, szürke kis ember mindezeket elmondottam Fenségedhez címezve, aki kivételes társadalmi helyzetében oly magasan áll felettem, aki mindezeket tisztábban és magasabb szempontokból látja, — de elmondottam azért, hogy Fenségedhez címezve, talán megtanulják azok, akik ezt nem tudják, vagy tudni nem akarják. Ezt a levelet Fenséged bizonyára megbocsátja nekem, aki rajongó tisztelettel nézem azt az ideális küzdelmet, amit e szerencsétlen város jólétéért vív Fenséged itthon és a nagyvilágban. Áldja meg ezért az Isten mind a két kezével. Víraág Béla. Budán, 1Q2S. január 28, A községi választások a belügyminiszter legutóbbi nyilatkozata szerint szoros összefüggésben vannak az új fővárosi törvényjavaslattal, amely már teljesen elkészült s várja, hogy a képviselőház elé kerüljön. Előre láthatólag még a nyári szünet előtt abban a helyeztben lesz a képviselőház, hogy az új törvényt letárgyalhassa, de valószínűbb, hogy csak az ősz folyamán kerülhet a fővárosi reform tető alá. Mindenesetre üdvös volna, ha a fővárosi reform a kisorsolt mandátumok lejárta előtt készülne el és így még ebben az évben ki lehetne írni az új községi választásokat. Ha az év végéig az új fővárosi törvényjavaslat nem lesz meg, kénytelen volna a belügyminiszter egyszaka- sos törvényjavaslattal meghosz- szabbílani a kisorsolt mandátumokat, hogy két; választás izgalmaitól megkímélje a fővárost. Erre azonban a belügyminiszter szerint nem fog sor kerülni és az év végén valóban megtarthatók lesznek az új községi választások. Ángyán Béla dr. igazságügyi államtitkárnak megengedte a kormányzó úr Őfőméltósága, hogy az olasz koronarend nagy tiszti keresztjét elfogadhassa és viselhesse. A Szövetkezett Hegyvidéki Egyesületek elnökeit és delegáltjait e hó 29-én déli 12 órakor a Bellevue-szálló éttermében tartandó értekezletre hívták meg dr. Bódy Tivadar elnök és dr. Manninger Vilmos elnök. Az értekezlet tárgya: egy — a farsang folyamán — rendezendő csal á d i estél y. hogy ezzel a szövetség tagijainak barátságos érintkezését szolgálják. Hoor-Tempis Móric dr. a Magy. Mérnök- és Építész-Egylet debreceni osztályának meghívására e hó 15-én előadást tartott Debrecen városházának nagytermében „A mechanikai munkát termelő gépek hatásfokának fejlődéséről 1712-től napjainkig és a dunántúli villamos mű mint példa“ címmel. A nagytermet színükig betöltő sekszáz főnyi közönség az előadást nagy figyelemmel hallgatta és az illusztris előadót lelkesen ünnepelte. Gondcltak-e arra a főváros műszaki ügyosztályában, hogy a várbeli autóbuszforgalom esetleg élet- veszedelmes helyzetet teremt, mert a Vár utcáinak csatornázása nagyon régi és gyenge s félő. hogy nem bírta el a súlyos forgalmat. Dini eh Vidor hrzta fel ezt a kérdést a Községi Polgári Párt értekezletén, kérve, hegy a párt hívja fel erre a körülményre a műszaki iigycísztály figyelmét. amelyik vizsgálta meg az ottani úttestet és a csatorna állóképességét. Mátyás király három lustája emlékére családias estélyt rendez a Csú- széirfürdő külön éttermében, február hó 6-án este 8 órakor a Hollós Mátyás Társaság, amelyhez a meghívókat a háznagyi iroda már szétküldött e. Kotsis Iván dr. építészt, a tervezési tanszék műegyetemi nyilvános rendkívüli tanárát, a Kormányzó a vallás- és közokt. miniszter előterjesztésére, a József- műegyetemen ugyanezen tanszékre műegyetemi nyilvános rendes tanárrá kinevezte. Koitsis István dr. a magyar tervezőépítészet egyik legalaposabb, legkiválóbb művelője, aki katedráján teljes szívvel és lélekkel tölti be hivatását. Számos önálló munkája jelent meg, amelyek az építőművészeit terén hézagpótló űrt töltenek be. Nevét külföldön is jól ismerik már.
