Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)

1927-06-30 / 883. szám

f XXIII. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­Felelős szerkesztő : Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter 1927 sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. évfolyam. 883. sz. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiaddhivatal ; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K. 502—96. viraág Béla magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. junius 30. Los von Pest! II. Tönkre tették a fürdőket és a Dunapartot. Kormánybiztost, vagy szétvá­lást! K Ezt követeli » fürdőügyi Kiál­lítás botránya, mely túlnő a Szé­chenyi-fürdő, hullámfürdő botrá­nyán és kétszázezer ember közeli boldogulását teszi lehetetlenné. Nekünk ez a kiállítás kenyér, nekünk ez jobb jövendő, nekünk ez élet! Budán nincsenek kereseti lehető­ségek. Itt minden kereskedő csak grajzler, itt minden iparos csak kisiparos. Itt nem lehet a kis nyug­díjat kifőzéssel, kiadott szobákkal meggyarapítani. Innen elvándorol a festőművész, mert ide nem jön a vevő. Itt nem él meg az ügyvéd, de még az ügynök sem. Itt kipusz­tult az egykor oly híres szőlő, és a szőlősgazdák ina a pesti gyárakba járnak napszámba. Itt még a pap is szegény, még ha „angyal“ is, és elsompolyog a koldus a nyo­morúságok ajtaja elől. Itt nem élne meg egy szórakozó hely sem, azért itt még kabaré sin­csen Itt az emberek már elfeled­tek mosolyogni a nagy gondtól, a kilátástalan élettől. És körülöttünk itt van a kincs, amit két kézzel szórt reánk a jó Isten, de éhen halunk mellette. Itt föltámad az élet, itt meggyó­gyul aki beteg. És az egészség a legdrágább kincs, ezért cserébe idehordaná aranyát-eziistjét a fél világ. Itt csodát tett az Isten. És mégis elveszünk. A magánfürdők elsorvadnak. Nincs forgalmuk, nincs tőkéjük, nem fejlődhetnek. A Római-fürdő olyan, mint volt 35 év előtt, a Sósfürdő csak kül­ső mázt kapott. Az ásványvizek forgalmának elrémítő hanyatlásá­ról most számolt be Felber Lipót, a Balneologiai Egyesület szakelő­adója. Mintha gyémánttal kirakott aranybörtönben éhhalálra ítélt ra­bok volnánk. Kenyerünk nincs. Ezt hozná meg a fürdőkiállítás a Gellérthegyen, de még az út sem épül. mely oda felvezetne. Rendelje el sürgősen a kor- ' mány, hogy pártközi konferenciát hívjon össze a tanács és pártközi bizottság intézze el a fürdőügyi kiállítással kapcsolatos kérdéseket. Ha ezt is elamerikázná a város, akkor küldjön ki kormánybiztost, mert nagyon nehezek a láncok, amiket Pest rakott ránk, azoktól béna minden tagunk. Nem bírjuk tovább! A külön életet élő Buda sorsá­val foglalkozni kell, hogy tükör­nek tartsuk Pest elé, amelyben megláthatja várospolitikájának torz képét. Kezdjük a kis dolgokon. Ezek humorosak. Valami pesti bölcs elhitette ve­lünk budaiakkal, hogy a Gellért­hegy és a citadella így szép, ahogy van. Ez beleette magát a köztudatba, sőt még műemléknek is szerették volna felavatni. Pedig — ahogy Alpár Ignác apánk mondja — gellérthegyi citadella egyáltalán nincs. A citadellát a város már régen átvette azzal1, hogy lerombolja. Csak éppen azon múlt, hogy ez a lerombolás rettenetes milliókba került volna már akkor — béke­időben és éppen ezért csak rése­ket törtek rajta, hogy megfosszák erődjellegétől. Az egész citadella és az átvé­teléhez, lerombolásához fűződő história csúf dolog. Azt írtam egyszer, hogy ez a Budapest fé- kentartására épült erőd a vén Gellért tetején olyan, mint egy összelapított cilinderkalap. Sokan elítéltek emiatt, de ma már sokan igazat adnak nekem. Az ellntétjét kell csak felállítani és kitűnik az igazságom. A visegrá­di várat, ha ideépítették volna, akkor most mit szólnának a cita­della barátai? Lebontanák a ki­álló részeket, amíg ilyen összela­pított formát kapna? A visegrádi vár szép, a citadella pedig se vár, se rom. Poézis egyáltalán nin­csen benne. Az, hogy a citadella nem szép, nem azt jelenti, hogy most már ezt a hatalmas sziklát okvetlenül el kell csúfítani valami filigrán csecse-becsével, ahogy a Gellért- szobor alatti részt elcsúfították azzal a mozaikszerű aprókőbera- kással, ami sehogy sem illik oda. Erre a nagy arányú sziklára va­lami derűs, de fenséges alkotás való és ha a fürdőkiállítást rende- 1 ző és építő társaságnak van ilyen i terve, azt okvetlenül építse föl az | alapfalak felhasználásával. „Csak csúfabb nem lehet a mostaninál“ — mondotta Bánlaky Géza, a Gellért-fürdő fejlett ízlé­sű igazgatója. Pestről nézve nagyon kedves látvány lehet a kotrógépek mun­kája, amint ontják magukból a ki­kotort kavicsot, homokot. Ennek a zaja nem hallatszik át Pestre. De ha a tanácsnok urak valamelyike véletlenül betegen feküdne a Lukácsfürdőben, vagy a Ru­dasban, elátkozná ezeket a kavicshányó kotrógépeket. Mert, hogy a pesti parton éppen a Hungária, a Ritz, Bristol és Carlton szállodák előtt van a személyhajó állomás és a jövő­menő hajók órák hosszat éppen ezeknek a szállodáknak a Dunára nyíló ablakaiba okádják a füstöt, az jó lehet a külföldi vendégek­nek, lehet pesti gusztus, — de hogy a budai fürdők mindegyike elé kotrógépet állítsanak, homok­hegyeket, kavics piramisokat épít­senek, — azt mi budaiak nem ten­nénk meg, ha a magunk urai vol­nánk. * Föltétlenül kell a piac, de hogy ez a piac pontosan a park mellett legyen és az onnan áramló illa­tok agyonüssék a park virágainak illatát, ahogy ezt a Döbrentei té­rem megcsinálta a pesti bölcses­ség, — arra igazán nincs semmi szükség. Az egész Döbrentei teret a kü­lön életet élő Buda föltétlenül par- kiroztatná, mert a mostani park kicsiny és apró gyermekekkel nem lehet a Gellérthegyre menni. De még a Hungária-forrást használó betegek sem mennek szívesen a Gellérthegyre, a mostani kis par­kocska pedig szűknek bizonyult. Parkunk nincs, de van helyette egy 20 holdas kaszáló rétünk a város közepén. Ez a világ legdrá­gább szénatermő rétje a Vérmező. Felső csücskére kőszínház épül­jön, alsó részére a természetrajzi múzeum. A többi pedig legyen a világ legszebb fürdőparkja. Ide jöjjenek nyaralni az emberek, nemhogy innen, ebből a kert te len sivárságból menekülnek külföldre. Szeretném én azt a pesti polgárt látni, aki szótlanul belenyugodnék abba, hogy nagyobbszabású teme­tésnél 2—300 embernek „egyetlen­egy“ omnibuszon kellene kimennie a rákoskeresztúri temetőbe. Miért kívánja ezt Pest éppen a jó budaiaktól? Mondjuk — óbu­daiaktól? Mert a temetőjüket el­vitték az ürömi határra —- ami máskülönben okos dolog — de egyetlen egy szál omnibusz van hivatva a gyászoló menetet ki­szállítani. Pedig a külső Bécsi úton végigfutó villamos hozzáférhetővé tenné az óbudai vasúti állomást is, mely olyan helyre épült, hogy azt sem lehet semmiféle közleke­dési eszközzel megközelíteni. Ohó! — mondták odaát Pesten — ennek a vasútnak a végállomá­sa ott van bent, Budán, a Margit- híd mellett. Ott tessék felszállni. Csakhogy ez keserű igazság, mert éppen ez a vasúti állomás teszi tűrhetetlenné a Császárfürdő betegei számára a létet. Ott fü­tyül, sípol, prüszköl, füstöl, tolat és kapcsol — füstben, zajban — I ez a vasút, megrontva ennek a dunaparti fürdőnek minden szép­ségét. Ezt innen okvetlenül áthe­lyezné a „budai“ tanács. Mintahogy ez a tanács kialku­dott volna a propellervállalattól legalább két megállóhelyet az új­laki és .óbudai — meglehetősen hosszú — Dunapartoin. Négy hajó­állomás esik Pesten ilyen hosszú­ságú partrészletre. Az óbudai és újlaki másodrangú polgár vagy a hajógyárnál szállhat hajóra, vagy lesétálhat a Pálffy térre. Ritka látványosságszámba men­nek a budai fürdők forrásai. Ter­mészetalkotta nagy barlangok sö­tét mélyén tószerű források adják a gyógyvizet a Gellérthegy belse­jében. Akik látták, csodákat be­szélnek róla és mégis lakat alatt tartja azokat a város bölcsessége. Pedig minden idegen megnézné és ez volna a reklám egyik leg­hatásosabb módja. igaz, azt is bizonyítaná, hogy ezek a források meglehetősen mé­lyen vannak és így a sokkal ma­gasabbra tervezett Gellérthegyi lift alagútja azokat egyáltalán nem érintheti, — de mindenesetre első­rendű látványosságot nyújtanak. E források közül egy. a Lukács­fürdőé kint van a szabadban, ak­kora tó, mint a Vigadó nagyter­me és Lotusz-virág nyílik rajta. Ezt szépen köriilfalazták, nehogy valaki meglássa. Másutt ezt arany­ba foglalnák, mint valami ékkövet és dicsekedve hordanák oda az idegent. Mindent ami szép, lakat alá tett a város és csodálom, hogy a Já­nos hegyet is nem deszkázták még körül, hogy ne látszódjék belőle, még a kilátó torony sem. :Jc Nem szívesen írom ezeket a dol­gokat, mert elfacsarodik tőlük a szívem. Mi budaiak világgá sze­retnénk kiáltani a mi világhírre ér­demes szépségeinket, és a pesti tanács befogja a szánkat. A kiásott romvárosokat ezrével látogatják Itáliában az idegenek és Pesten ezrével laknak emberek, akik még sohasem jártak Akvin- kumban. Pesti ember azt sem tudja, hogy miképen juthat el oda. Villamosvasutak visznek Pestszentlőrincre, a homoksiva­tagba, de Akvinkumba csak a rit­kán közlekedő HÉV visz. Pedig ott e 3000 esztendős romokon kí­vül gyógyfürdők is vannak. Óriási világfürdőnek van teremtve az a szerencsétlen, elhanyagolt akvin- kumi medence a Duna partján. Ma;, még mezőség, pusztaság. Azzá lesz, amivé teszi a város. Az a nagy baja, hogy Óbudán is túl van, az pedig Pestnek leg­mostohább gyermeke. Óbuda egy nagy háromszög, amelynek csak a két befogóján van villamos vasút, de a három­szög belseje a legelmaradottabb falu. Minden szennyvize az utcán bűzlik. Nem tudom elképzelni, hogy Óbuda mint önálló város, ötven év óta ne csatornázta volna utcáit, mint tette annyi más kisebb város az országban. És még sok olyan dolog van itt, amit elképzelni nehéz. Dubnái Pál Kezet fogtak a budai hegyek A budai hegyvidék és a völgyek viliaterületei szövetségbe tömörültek. A Budai Hegyvidéki Egyesületek Szövetsége A fürdőváros nagy kérdésének gyakorlati megoldása hatalmas stációhoz ért a mai értekezleten, amelyen csekély kivétellel megje­lentek azoknak az egyesületeknek a vezérféfiai, amely egyesületek hivatva vannak a belső budai vi­lágfürdő méltó keretét megal­kotni. A Budai Polgári Kör előkelő ter­meit ajánlotta föl az első értekez­let megtartására dr. Kozma Jenő és a szétküldött meghívók alapján megjelentek: Alpár Ignác, André- ka Károly. Bárdos György, Bódy Tivadar, Gömöry Győző, Holtz- spach Nándor, Kemény Lajos, Kozma Jenő, Lugmayer József, Manninger Vilmos, Rezső Antal, Szibinkits György, Szilágyi Ká­roly, Tinán János, Bercsényi An­tal és Viraág Béla. Elmaradását kimentette Becsey Antal. Már a Zugligeti Egyesület egyik társasvacsoráján, ahol lapunk szerkesztője fölvetette a rokontö­rekvésű hegyvidéki és a hegyek alján elterülő villaterületek sorsát intéző egyesületek szövetségbe való tömörülésének eszméjét, az a meggyőződés alakult ki, hogy ez a szövetség az intenzív életet élő és eredményes működést kifejtő Svábhegyi Egyesület égisze és Dr. BÓDY TIVADAR vezetése mellett alakuljon meg, amit azután minden a mozgalom­hoz csatlakozó egyesület szívesen is fogadott. Az eszmének sikerült megnyerni dr. Ripka Ferencet is, aki mint a szövetség díszelnöke tetőzné be ezt a hatalmas szövetséget, amely­ben a főváros is bölcs segítőtársat talál a hegyvidék fejlesztése terén. Társasvacsora keretében folyt az első megbeszélés, ahol tisztáz­ták azt a fogalmat is, hogy az ál­talános felfogásnak engedve, mely Pestet mondja síkságnak, Budát pedig hegyvidéknek, ebben a hegyvidéki szövetségben jogosan vesznek részt azoknak a villaterü­leteknek egyesületei, amelyek — mint a Pasaréti-, Akvinkumi- és Buda-Alsóvárosi (Fehérvári út és környéke) Egyesületek — jobban a síkságon fejtenek ki működést és alkotják azt a keretet, mely mint üdülőterület veszi körül és egészíti ki a belső Budán épülő világfürdőt. A megbeszélések során szóvá- tette ezt Gömöri Győző, a Buda- Alsóvárosi Egyesület elnöke, mint par excellence síkságon, a kelen­földi medencében létesült egyesü­let, — de a kifejlődött vita során kitűnt, hogy ide tartozik a Dobo­gó-domb a keserűforrások felett s ez jogosulttá teszi e városrész számára is a „hegyvidéki“ egye­sület gyűjtőcímet. A kifejlődött élénk vita során kialakult az -a nézet, hogy minden a szövetségben (esetleg Hegyvi­déki Tanácsban) tömörülő egyesü­let s így a már meglevő Óbudai hegyvidéki szövetségben egymás­hoz kapcsolt óbudai hegyvidéki egyesületek megtartják függetle- I nül teljes autonómiájukat, de be­terjesztik programmjukat és az el­járásban követnek közösen meg­állapított rendet, ami megkönnyí­tené a városháza munkáját és rendszert vinne e vidékek fejlesz­tésébe. Az értekezleten részvett tizenöt egyesület most összeállítja pro- grammját és a szükséges statisz­tikai adatokat, hogy a legközelebb megtartandó értekezleten az ala­kulás ismét egy nagy lépéssel ha­ladjon előre. Budán, IQ2/. június 2() Elhalasztotta tárgysorsjátéká- nak június 29-ére kitűzött húzását a „Budai Kát. Kör“ ezévi d e- cember hó 5-ére, amikor nagy­szabású Mikulás-est keretében t árit ja meg a húzást. Felfordulást okoz majd Óbudán a piac áthelyezése a Tavasz utcá­ból a Kórház-utcába, ahol a régi temető helyén rendezik be az új piacot. A székesfőváros k őz­éi e 1 m e z é s i bizottsága leg­utóbbi ülésén elfogadta az új piac terveit, amelyek most már a köz­gyűlés elé kerülnek végleges jó­váhagyás végett.

Next

/
Thumbnails
Contents