Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-05-29 / 881. szám
Budapest, 1927 május 29. BUDAI NAPLÓ 3 Gyász. Egyik kedvelt tagját temette el e napokban a Budai Társaskör Rammann Hugó ny. ezredes személyében, akit úgy a társaságban, mint a hivatalában rendkívül megbecsült és szeretett mindenki. Már a régi Felsőkrisztinavárosi Kaszinó buzgó tagja volt s azok közé tartozott, akik a Budai Társaskör megnyitása óta mindennapos vendége volt a körnek. TÁVCSŐ Zibrinyinéi, I, Attila-u. 12 Honvéd-markotányosnő emléktáblába A í második emléktáblát állítja Budán Aggházy Kámil Az emlékezés aranymadara csendes szárnyveréssel elindult öreg Budának régi krónikákban kirajzolt csodálatos tornyairól, hogy a dicsőséges múltat hozza a csüggedt magyar lelkekbc. Budavár 1849-iki bevételének hetven- ! nyolcadik estéjén a történelem or- szágútján emlékről-emlékre száll a magyar nagyságot hirdető turul. Megpihen Buda, a napok drága emlékhelyeire: — a vitéz honvédek tabáni sírján, a rózsadombi tüzérsírban, Görgey kétjszielr változtatott főhadiszállásán, a várat ostromló honvédek kettős vonalán, a tábornoki dombon, a Sashegy lankáján, a Mayerry csa Iád egykori majorjában, ahol Nagy t sándor József — későbbi aradi vér tanú — parancsnokolt. Erre kedves alkalmat adott Bo rovszky András, aki eddig régies modorú kocsmáját a Csörsz és Bö szörményi út sarkán újjáalakította és a Hadtörténelmi Múzeum buzgó elől járóinak felvilágosítása alapján amely hitelesen megállapította, hogy e helyen volt Nagysándor honvéd nerális 1. hadtestéinek hadiszállása — „A HONVÉD MARKOTÁNYOSNÖ- HÖZ“ nevezte el. A homlokzaton Isille Kálmán festőművész régies modorú cégért festett, amely a tábornoki dombot ábrázolja tábori jelenettel. A gyönyörű májusi délutánon, az akác és orgona édes illatárjában sok száz lelkes ember gyűlt össze, hogy a sivár jelekben erőt merítsen a dicső múltból. Méltóságos dámák, virágarcú kisasszonyok, daliás tisztek, uj ságírók s a budai társadalom jelesei ültek a főasztalnál, amikor Agghúzy Kamii, a Hadi Múzeum igazgatója és hadtörténelmi múltúnk buzgó ku tatója ismertette a nap történelmi jelentőségét. Érdekes párhuzamot vont az 1686-iki és az 1848-iki budavári •ostrom és a felmentő keresztény seregek és Görgey harcmodora között, élénken ecsetelve azt, hogy a magyar nemzet hadviselés tekintetében is mennyire megelőzte a többi nemzetet. Beszélt a hadtörténelmi emlékek ápolásáról, az utókor számára való megjelöléséről, amelyhez főképen a budai társadalom segítségét kérte. Bevilaqua Béla dr., a Hadi Múzeum adjunktusa, a hely történetét s a magyar sajtó nak ezzel való kapcsolatát ismertette behatóan, igen nagy érdeklődés mellett. Fejtegetései során kimutatta hogy ezen a helyen íródott az első komoly, magyar, európai színvonalon álló, haditudósítás, amelyet Ábrányi (Eördögh) Emil, az előkelő családból való 29 éves „újdondász“ írt a Kossuth kormány hivatalos lapjának, a „Közlönyének 113. számába 1849 május 20-án vasárnap este 10 órakor. Közben a Dréher sörgyár kedves meglepetéssel szolgált: 48-as divat szeriht öltözött markotányosnők és sörfőzőmesterek szolgáltak fel ételt és italt a vendégeknek. > * Szaporodnak a 48-as emléktáblák. Aggházy Kamii, a Hollós Mátyás Társaság illusztris tagjának buzgól- kodása révén, de nemcsak kőbe vésve, de gyakorlati kézikönyvbe, az Aggházy által évek óta gyűjtött anyagból összeállított „Helytörténeti Kalauz“- ban is meg lesznek örökítve Buda e nevezetes, emlékezetes helyei. Bevilaqua Béla nagy tetszéssel fogadóit beszéde után Mdriancsics Imre szavalt el egy 48-as költeményt, majd Csorba Dezső cigányprímás, akinek dédapja is itt húzta a táborban a magyar nótákat — eredeti Bihari verbunkos csárdásokat játszott: a „hatvágásost“, „mártogatós“ és „háromlépésest“. Szekfy István ezredes beszéde után Bayer .Aladár, a Dréher sörgyár igazgatója mondott lelkes, értékes gondolatokban gazdag beszédet, amely után a nap a budai hegyek mögé hanyatlott, sugaraival bearanyozva a megható ünnepség színhelyét. R—xv. Kérje mindenütt ■ m »Sopron-Györl“ ■■■jC !£▼ mert ez a legjobb és ■ mmSmm I f 1 eg m egb i z h a t ó b b Telep és Iroda : Sopron-, Győr- és Vasmegyei Telgazdnaégí Rt. I., Pehérvári-ut27.Tel. J. 128-01 Riport a pesti Karlsbadról Irfa: Ferenczy László Nyári melegű aranyos nap ragyog a dunai partokon. A levegő édes és tiszta. A napsugár lágyan úszik a levegőben. házakat ölelő fény, csillogó fák, szép asz- szonyok mosolya, kis gyermekek kacagása, parkok, terek tavaszi virágai, mindez varázslatosan szép. Mennyi leborulásra méltó szépség van egy májusi reggel napsütésében. És mégis mennyi elégedetlenséggel járnak az emberek, hogy rohannak ezren kielégítetlen vággyal a szívükben, még azok is, akik ahoz a néhány ezerhez tartoznak, melyet sorsa megkímélt a megélhetés hadának őrlő küzdelméből. Asszonyok, akiket érdemük tekintetbevétele nélkül földobott egy magas polcra és gondoktól mentesen élhetnek, még azoknak az arcáról is szinte le rí a közöny, ha végigsuhanhatnak a napsütötte utcákon. Reggel hat óra. Itt állok a Rudas-fürdő mellett lévő „Hungária“ gyógyforrás fürdőtelepének egyik pirosnapernyős asztala előtt. Körülöttem boldog megértésben, a társadalmi béke jóleső melegségében nagyszerűen megfér egymás mellett a történelmi arisztokrácia és a lipótvárosi bankár, ügyvéd és orvos. Vagy másfélezer kúrázó vár a megnyitásra. Meglepő az a nagy mozgás, elevenség, a színeknek és raccoknak az a kaleidoszkóp - szerű változása, amivel itt szembetalálkozik az ember. Óriási szezon a forrásnál Valami jó helyet keresek ki, ahonnan mindent lehet látni Budapestnek e ritkabecsű, európai hírű gyógyforrásának telepén. Sok a csúnya nő. Szép talán nincs is. Hihetetlennek, szinte paradox dolognak hangzik, de mégis így van: a mai idők nagyvilági nője, a modern divathölgy, aki legszívesebben egész nap tükre előtt ülne és aki elképzelhetetlen raffinériával kendőzi az arcát, aki literszámra használja az Eau de Cologne-t — az a kényes illattól és tisztaságtól sugárzó, modern, divatos nő» ilyenkor reggel a púdertól, rúzstól, széntől lemeztelenített nő, hámló arcbőrével, betegesen görnyedt hátával, kellemetlen. Valami nyomai az alvás utáni sziesztának. Az ivócsarnok bejárata előtt rengeteg ember ődöng. Ilyenkor reggeli hat órakor a Hungária- gyógyforrás az öreg tisztviselőknek, a minisztériumok hivatalnokainak, a nyugdíjas katonatiszteknek és a penzióba vonult öreg uraknak a találkozóhelye. Az Erzsébet-híd keskeny lépcsőjén most egy terebélyes hölgy hömpölyög le, bizalmas mosollyal közeleg egy férfi felé. Ingadozó fogai közül sziszegve jut el a fülemig néhány szó, csakhamar megértem, fogyókúrát, legalább tizenhárom kiló leadását szorgalmazza a terjedelmes jelenség. Kövér hölgyek a legszorgalmasabb látogatói a forrásnak A bejárathoz érek. Bemegyek az ivócsarnokba, amelynek közepén, a betónkupola alatt, egy mélyedésben ontja a gyógyhatású vizet a forrás. A kasszánál a bejáratoknál, s a forrás mellett fe- hérbóbitás leányok sürögnek-fo- rognak. Elsodornak a kassza elől. Poharat kérek. — Méltóztassék fizetni! — A pohárért? — Csakis, kéremszépen ... Kevés a bizalom. Fizetek. A forrás mellett szakadatlanul tölti a poharakat két asszony. — Adjon egy pohárral Teréz! — Nekem is egyet... — Ide is egyet... Nekem is egyet Katóka ... Előttem csetlik-botlik két asz- szony. Isszák az örkifjúság vizét. Nagyszerűen sikerült a kúra —• mondja az egyik. Minden megerőltetés nélkül fogytam. Nagyszerűen fogytam. Nyolc kilót. Valahogy egészen máskép érzem magam. Könnyebben, frissebben. így változnak a képek! Mennyit fogytam reggel óta? Feljebb a személymérlegnél, ahol egy nap kétszer is megméreti magát a pesti nő, a kövérebb elemek gyülekeznek. A nők legfőbb gondja, hogy híztak-e, vagy soványabbak? Pedig ha a kövérek tudnák, hogy a sovány nők divatjának befellegzett, akkor, nem sajtolnák le magukról a dekákat, meg a centigrammokat. Ma már nem démon Párizsban a deszkamellű, cukornélküli teareklám. Ellenben ma Párizsban minden elegáns nő — nem sovány. Egy cseppet sem sovány. Inkább olyan fiús, arrogánsán egészséges és szemtelenül pikáns és eleven élet. Józan, szép, csak azért is egészséges és férfiakat bomlasztó nőiség ez. A nő divatja. Nem pedig a divat nője. Talán a legigazibb. Vagy úgy is mondhatnám, végre az igazi divat. Divatmegfigyelések a „fürdöteiepen* A forrásnál nagyon sok az idegen. A legkülönfélébb nyelvek keresztezik egymást. Akármerre fordulok, majdnem mindenütt hallok idegen szót. Itt németek, ott olaszok, angolok, franciák, sőt két négert is találtam. Reggel 9 óra volt, amikor megkezdődött az invázió. A „telep“ székeit, keskeny utait már az emberek százai foglalták el. Mindegyik poharat szorongat a kezében. Az előkelő hotelekből most jönnek le a hölgyek, urak a gőzölgő forráshoz. A „Mai Nap“-ot most hozza a rikkancs, de itt a hölgyek ruhája a fontos szenzáció, nem a pekingi harctéri helyzet. A Hungária-forrás telepén teljes pompájában kibontakozott ezerkilencszázhuszonhét tavaszi divatja. Ez a tavaszi divat úgy indul, mint minden szezon divatja, szépen, elegánsan, kívánatosam A figyelmes szemlélő észrevehette, hogy manapság két stílus küzd egymással: a fiús és a nőies. A kettőnek nem igen vannak közös vonásai — nem is lehetnek! Csak egy dolog köti őket össze feltét- 1 lenül — az egyszerűség. Megint sikkes az, ami egyszerű és a hölgyek következetesen hívei maradnak ennek az irányzatnak. Fiatalabbnak érzik magukat ezekben a ruhákban. Elbájolóak- az új színek, mint ahogy az új színek mindig örömteli fogadtatásra számíthatnak, mert változatosságot hoznak. A délvidék ruhái számára legszívesebben a világos tiszta szürkét és drappot dolgozzák fel, amelyek az erős napfényben nagyon jól hatnak. Kérdés azonban, hogy a mi dámáink is ugyanilyen szívesen fogadják-e ezeket. Nálunk különösképpen a tavaszi korzó pepitát szerepeltet. Ezzel szemben itt a forrásnál sok zölddel találkozom, friss és jól öltöztető nüanszaiban, legkivált pedig nilus-zölddel. A kék az idei tavaszi szezon határozott divatszíne s ezen a területen sötétkék, acélkék, levendulakék és kékesszürke képviselődnek legtöbbet. A mai nő egyetlen vágya és óhaja, hogy mennél több embernek meg lehessen mutatni az új tavaszi toilettet. A nők ma jobban szeretnek öltözködni mint valaha, és ha már felöltöztek, akkor szeretik, ha bámulják őket. A nők keresik a nagy társaságokat, ahol sok az ismerős és ahol sok ember látja őket. A pesti Karlsbad forgatagában Megyek a „fürdőtelepen“, az Erzsébet-híd alatt. Délelőtt tíz óra. Áldott jó kánikula. Senki sem meri a meleget szidni, mert hátha rögtön megered az eső. Az ébgolt ugyan nincs erre momentán berendezve, de a tömeg, amelyik hatalmas vizespoharakkal a kezében a sétányon árad a park felé, igen óvatos. Egy rossz szó sem hangzik el a meleg ellen. Csak annyit mondanak: — Phű! de meleg van! A forgalom még mindig nem apadt el, nők, férfiak, párok és magánosok sietnek a forrás felé. Mellettem méltóságos nyugalomban beszélgetnek. — Hogy van, hogy van Géza bácsi? Mi újság, mi? Géza bácsi komoly és szigorú arccal néz végig a másikon, egy pillanatra lehunyja a fél szemét, látszik, hogy komolyan gondolkozik és csak azután felel: — Szervusz fiam. — Hát rendben vagyunk már, rendben? — Nono. — Géza bácsi a homlokát ráncolja. — Nem éppen. Nem egészen. —- Mennyit ajánlott fel Géza bácsi? — Huszonöt százalékot, fiam. — No, hiszen az szép, nagyon szép. És nem fogadták el? — Nem. Még eddig nem. A Fenyves húsz percentet ajánlott és első szóra elfogadták. — Az. „Neki“ elfogadják. A Fenyves az egy szerencsés ember. — Az is volt mindig. Igazi mázlista. No mindegy, egye fene. Gyerünk ebédelni. Fölmásznak a lépcsőn, elmennek az Erzsébet-híd felé. A Hungária-gyógyforrás tő- szomszédságában terül el az úgynevezett japánt park, amelynek egyik alléjában sétál kis pincsikutyájával egy korosabb hölgy, a vastagabb fajtából. Szép égszínkék ruhában van. Elfáradtak és, hogy kipihenjék magukat, egy padra ülnek le, — már mint a vastag asszony és a kutyája. Történetesen azonban a padra már valaki korábban letelepedett: egy meglehetősen zilált, rövid hajzaté lány, aki pórázán szintén kutyát tartott. A különbség csak annyi, hogy a bubifrizurás ebe foxterrier, a termetes asszonyé viszont pincsi. A két kutyus addig vakkantott egymásra, míg összekarmolták egymást és ellenséges pillantásokat váltottak. Ekkor a termetes asszony visszarántotta kutyáját és haragosan korholta: — Hagyd azt a ronda dögöt. Erre már a kisasszony is mérges lett: — Dög a maga kutyája, az enyémet ne sértegesse. Ami ezután történt, azt a régi regényírók úgy írták, hogy pillanatok műve volt. A termetes asz- szonyság hatalmas lendülettel ar- culíitötte a rövidsörényű kisasz- szonyt, aki napernyőjével vágott vissza, úgyhogy a harci eszközzé avanzsált napernyő eltörött. Erre azután újult erővel folyt a harc. míg egy horgasorrú, domború mellű atlétaalak, cvikkerrel az orrán szét nem választotta őket. Eredmény: tépett blúzok, széttört kalapok. Viszont a kutyáknak kutyabajuk sem történt. Amíg a tettlegesség tartott, egy öreg bácsi lopva összeszedte az (Folyt, a 4. oldalon.) LORGNON Zibrinyinél, I., Attila-u. 12. Rudas-fürdő A budai forráscsoport leg- rádioaktivabb hőforrása A török hódoltság idejében épült s teljes eredetiségében fennálló kényelmes gőzfürdő — Kádfürdők Fedett téli uszócsarnok A főváros lakosságának minden egyes rétege megtalálja a maga szórakozását KETTER páratlan természeti szépségű kerthelyiségében, a Horthy Miklós-út 48. sz. alatt levő étteremben Minden csütörtökön házilag készült disznótoros vacsora. Rigó Jancsi muzsikál Telefon: József: 85-39. A legtökéletesebb újrendszerű fogyasztófűzők, kizárólag ÉBNER kezfyűsnél Hamerli f. utóda, Zsigmond-u. 14, budai Margithidfőnél, eredeti gyári árb;-n kaphatók. Telefon : T. 124-16 Nagy raktár : ernyők-, fűzők- és retikülökben FÉRFI fehérneműt divatos elsőrangú minőségben és kivitelben 24 óra alatt szab és varr legolcsóbban úgy saját, mint hozott anyagból BEAM JENŐ ffehérnemükéssítő Óbudán, III., Polgár-tér 2. szám. Telefon: J. 622—68. KRÄMER ADOLF festő- és mázoíómester I., Lágymányoss-u. 4 Telefon: József 82—57 Szíjgyártó nyerges és bűröndös ■egblzhaté régi Üzlet raeseR ÍIHIIDOR II. kerület, Fö-utca 10. ez. | an IÁ ff vendéglő' a Hűvösvölgy vegálfomúsűnál. Tel. Zugliget 29. ^ Elsö?anqu konyha. Kitűnő cigányzene
