Budai Napló, 1926 (22. évfolyam, 844-869. szám)
1926-10-03 / 862. szám
XXII. évfolyam. 862. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 200.000 K, félévre 100.000 K. Egy szám 5000 K. Szerkesztőség és kiaddhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K.502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 6000 korona. 20 mm. magas hirdetés 120.000 K. Szövegsor ára 45.000 K. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1926 október 3. A POL GÁRMES TE R VÁLASZTÁSNÁL a Községi Polgári Párt és az Egys. Kér. Községi Párt jelöltjével szemben kisebbségben maradt a szo- cíálisták, a radikálisok és a demokraták jelöltje: Bárczy István ny. miniszter, a kegyelmes úr. Le a rolókkal! . . . A kegyelmes úr vörös ököllel megdöngette Budapest kapuit! * Fázik Buda. Ami virág még nyílik az erkélyeken, — beszedtük. Szívesen ápoltuk, valaki számára szeretettel tartogattuk és örömmel készültünk felvirágozni Budát. Örömünkben elfeledtük, hogy jönnie kell még egy télnek s a Vérmezőre boruló ködön át is, a szebb, a jobb jövőt láttuk: — Buda virágos jövőjét. Pest már szép. Kiépült. Európai színvonalon állanak nagy útjai. A pompás Andrássy-út, a fényes körutak. Dunapartja ragyogó. Szobrok a tereken. ívlámpák fénye világít be mindent. Ott már elpihenhet egy időre a munka. Mi szegények vagyunk itt Budán. Viskók szegélyezik körutain- kat. Buda két sugárútja csak a gondolatban él. Szobraink nincsenek. Poétikus, művészi szobrok, mint ahogy az egy csendes fürdővároshoz illenék. De megvan minden, ami másképpen lehetne. A Vérmező ma is a világ legdrágább kaszáló rétje. Száraz avar nyáron. A Margit-rakpart üres aszfalt-sivatag. A Dunapart egyik legszebb része, utálatos homokgyűjtő, kőtörő, kavicsrakodó, Hegyvidékünk elhanyagolt, hozzáférhetetlen. Harmadrendű polgárok lakják, ezerféle községi teherrel, de víz nélkül, út nélkül, világítás nélkül. Budán még sok helyen petróleumlámpa világít. Színházunk nincs. A Tabán pedig rom. Lerombolta a kegyelmes úr ... Erkélyeink virágját annak tartogatjuk, aki megvált minket, aki mindezt látja, érzi, tudja. Aki budai erkölcsön nevelkedett, akinek mindaz fáj, ami Budának fáj. Akit régen várunk, s akit végre jönni láttunk. Akit a virággal vártunk. Az ősz hamarább jött meg, mint ő. Szélviharok rázzák a kapukat. Vagyhogy talán a kegyelmes úr döngeti azokat vörös ököllel? * Hálásan, örömmel mondogattuk egymásnak: — Végre fölvirrad Budának is! A polgári erények felvirágoztatják. A gazdag polgár majd segít a szegényebb polgáron, mindnyájunkat pedig megsegít a nagyúr: — Bethlen István! A Várba föl a Vérmező vadvirágillata száll. Budai öreg hegyek integetnek feléje barátságosan. Az öreg Gellért, a szent hegy, áll őrt felette. Polgári erények rakják alája az er- kölcs-talpkövet. De odasír fel a koldus Tabán minden polgári nyomorúsága is. A nagyúr megértette Buda szavát. Az ő magyar szíve megérezte, hogy Budára néz minden magyar. Itt a kövekben is él a honszeretet, amelynek melegétől felforr a föld mélyén a víz. Vállainkon vittük eléje Buda legjobb fiát. Kemény koponya, lágy szív, tiszta kéz. Patinás budai polgár. Mintája, mestere a polgárnak. A nagyúr magához ölelte. De kívülről a kegyelmes úr vörös ököllel megdöngette a város kapuit és a régi őrség riadtan kapott fegyverhez. Ide magyarok! És mi budai hűséggel, polgári becsülettel álljuk az őrséget, álljuk az ostromot. Ha fázunk is. Az orosz hómezőkről zúgva tör reánk a hideg szél. Az ablakokból a virágot eltesz- szük tavaszra, amely meghozza Buda tavaszát is. Most ismét háborúban élünk. Most megint sorozni kénytelen a régi őrség, a maga rendje szerint: — a polgárt a faja szerint, a hite szerint. Nem mindenkit ereszt a várfalakra, nehogy árulója akadjon. Az ádáz harcban megint csak pusztul a város, pusztul a polgárság és a kapuban, a főhelyen, könnyes szemmel, rendületlenül áll őrhelyén a budai vezér ... A túlsó parton még nem forrott ki a forradalmi salakból a polgári erények aranya. Még nem érett meg a béke, a megértés. A harci készülődésben elhallgat a műhely pörölye. Ez még nem az ő ideje, és a neki szánt virágot tegyük el a szebb, a jobb tavaszra. Kékebb lesz akkor a nefelejcs, pirosabb a rózsa, sárgább a napraforgó. Virágos színei a magyarság várának. Most még rémít a kiáltás: — Le a rolókkal! A kaput kívülről döngetik. Vörös ököllel döngeti a kegyelmes úr. Dubonai Pál. Budán, IQ2Ó. október 2 — Ripka Ferenc dr. névünnepét kedves családias körben óhajtja megülni a Budai Társaskör és ez alkalomból az alábbi meghívót intézte tagjaihoz: — MEGHÍVÓ. Értesítjük t. Tagtársainkat, hogy október hó 3-án, vasárnap este 8 órakor a Délivasút étterem földszinti helyiségében szeretett elnökünk nevenapját megelőző este Ferenc-napot ülünk, társasvacsorával egybekötve. Az esetleges torlódások elkerülése végett szíveskedjenek vagy egy levelezőlapon, vagy pedig telefon útján legkésőbb október hó 1-ig a vacsorán való részvételt bejelenteni. Hazafias üdvözlettel az Elnökség. — Visszajött Budára — a budai vidám esték derűslelkű szórakoztatója. az ünnepségek nemes pát- hoszú szónoka, hol tilinkozó, hol tá- rogatozó Buda-szerető lantosunk, sokdolgú, nagydolgú, de minden kicsiségre is mindig ráérő, ötletes, munkásközéleti bajtársunk: Száva y Gyula. Három esztendőt töltött kinn a pusztában, Szentlőrincen, ahol egy szép kis villát rakott íel magának, hogy majd abban rendre megöregszik a szerzetesi magányban. de bizony ez nem sikerült s egyszer csak meglepte a honvágy és hazajött. Ügy van Szávay Gyula ezekkel az ő városon kívüliségre törekvő villával éppen, mint az ö annyira szeretett kisiparos népe, aki nem is érzi magát addig teljes embernek, amíg meg nem szerzi a maga környéki szőlőjét, ahol azután a természet ölén elfúrja-faragja, ássa és kapálja gyöngyéletét s mélyen lenézi a várost. Szávay Gyulánk is első dolgának tartotta, hogy még győri fiúkorában megszerezze a maga híres csanaki szőlőjét s azt addig építette, oszlopozta. tornácozta, tornyozta, míg csak fért reá. Nagy élet is folyt abban nyaranta s részes volt benne az egész irodalom és művészet. Mikor aztán Győrből a debreceni Kamarához hívták el, ment, de vitte a villáját és ott meg a nagyerdőben rakta fel, mert ott sem akart benn a városban lakni. Azután meg az ország kamarái hívták el onnan igazgatójuknak, ment, de a villát vitte magával s felrakta Szárszón, a Balaton partján. Ott érte a hír, hogy a budapesti Kamara főtitkárnak választotta meg. Jött és Budára települt, de ezt se tartotta egészen vidéknek, kirakta tehát a villáját Szentlőrincre, íel is építette, tornyozta, tornácozta ott is. rníg ki nem fogyott a telekből. Ekkor azután meglepte a honvágy s most — úgy mondja — megtalálta végre itt. amit mindig keresett: egy régi bástyás várkastélyt a Rózsadomb homlokán és Szentlőrincről ide vándorolt. Nehezen jött pedig, mert Lőrinc városában nagyon szerették. De hogy is nem eszmélt már korábban erre? — szörnyülködött fel — mikor itt Budán elhagyatva, őrizetlenül áll a Giil baba sírja. Mellé települt és ezt vállalta utolsó hivatásul. Jó gondolat volt ez a mi jó barátunktól, a Hollós Mátyás-társaság főtitkárától, mert bizony erősen éreztük már hiányát. Isten hozta nálunk, legyen bekapcsolva ismét sok szép dolgainkba, vitéz küzdelmeinkbe, Buda világvá- | ros szép reménységeibe és ami a legfőbb: igaz szeretetünkbe. — Sümeghy László dr. közjegyző, kormányfőtanácsos gyógyulást keres Baden-fürdőben és csak október hó 10-én tér vissza. — Uszoda a Svábhegyen. A főváros nagy fürdőügyi programmja és az ezzel járó beruházások elbírják azt a költséget, amibe egy uszoda felállítása a Svábhegyen kerül. A budai hegyvidék vízszegény s úgy a kultúrának kell pótolnia ezt a hiányt. A Svábhegyi Egyesület agilis vezetősége most azon fárad, hogy a jövő évi építési programmba vegye fel a város a svábhegyi uszoda építését is. — Nem tud úgy fejlődni a Farkasrét és vidéke, ahogy azt ez az istenáldotta hely megérdemelné, mert a Közmunka-Tanács által a városhoz átküldött rendezési tervek 24 év óta hevernek elintézetlenül. — Sényi-Schrantz Pált, a Központi Sajtóvállalat igazgatóját, a nagy képességű hírlapírót súlyos csapás érte. édesanyja: özv. Schrantz Nándorné született Fekete Eleonora váratlan elhunytával. E hó 25-én temették a Farkasréti temetőben, a család nagyszámú tisztelői és barátai kegyele- tes kíséretében. Az irodalom és hírlapírás számos jelese vett részt a gyászszertartáson és osztozott a ro-' konszenves kartárs gyászában. — A Sarló-utca nevezetes utca lesz rövid időn belül, pedig ma kevés ember tudja Budán, hogy merre van. Olyan ez, mint a Hadúr-utca, vagy a Palota-tér, mely utóbbiról csak a Beszkárt különös beosztású szakaszrendszere révén nyert tudomást a nagyközönség. A Sarló-utca pedig a Verbőczy-gimnázium mellett megy fel a Szent János-térről, illetve az Attila-utca sarkáról a Váralja-utcába. Egyelőre szűk sikátor, de arról nevezetes, hogy a szabadságharc idején oft esett el Budavár ostroma alatt Kleinheintz Oszkár vezérkari őrnagy, Nagy Sándor tábornok vezérkari főnöke. Aggházy Kamii, a Hadimúzeum li. igazgatója által kifejtett lelkes agitációinak kedves eredménye, hogy ezt a helyet is emléktáblával jelölik meg, amihez a szükséges anyagi áldozatot Vágó László műépítész, az egyik szomszédos palota tulajdonosa ajánlotta fel hazafias készséggel. T— A Budai Társaskör csütörtöki társasvacsoráján Hoor Tempis Mór a tagok lelkes helyeslése közben azt indítványozta, hogy a Kör fejezze ki vezére, dr. Ripka Ferenc főpolgármester előtt változatlan szeretetét és iránta való rendületlen bizalmát. E célból pénteken délben 1 órakor testületileg tiszteleg nála, hivatalában. Szombathy Kálmán buzdító szavai után Rupcza Imre és dr. Hank József tettek indítványokat Ferenc napjának minél kedvesebb ünneppé való kialakulása ügyében, amit Hódy Lajos háznagy és Hcrltzspach Nándor hozzászólása egészített ki. — Hegyközségek Budán. A budai hegyvidék elhanyagoltságát semmi sem jellemzi jobban, mint az a szomorú körülmény, hogy a város évtizedes nemtörődömsége miatt, hegyközségekbe akar tömörülni az egyes hozzáférhetetlen vidékek lakossága, ahogy ezt a „Budai Ingatlantulajdonosok Egyesületének'1 vasárnapi ülésén Lugmayer József dr. indítványozta. A Pálvölgyben, a Csatárkán nincs víz, szamáron hordják a vizet s ez méregdrága. A hernyót itt hiába irtják, ha a főváros saját területén tenyészti, mert ott senki sem irtja. Sok baján segíteni is lehetne, ahogy Earnady Géza kútmester kifejtette, mert az ö terve szerint, új medence nélkül, átvezető csővel vizet lehetne szolgáltatni a Zöldmáinak és Pálvölgynek. Csakhogy e terveket ad akta tették a városházán. Panaszos szóval beszéltek e tűrhetetlen helyzetekről Lőry Imre, Beregi Endre dr. Farkas Mihály, Mikics Sándor, Bónis István dr. főkapitányhelyettes, Cintói Demeter, Radlóczky Ferenc, Bokor József, Ramháb József és a sok panaszt alig tudta biztató szóval ellensúlyozni az elnök: Bárdos György dr., aki végül azt ajánlotta, hogy az új polgármesterhez memorandummal forduljanak. A Pfeiffer-féle bécsi-úti vendéglőben tartott népes gyűlésen résztvettek a felszólalókon kívül többek közt: Bokor József, László Vince, Jajczik József, Nagy József, Reisz Péter, dr. Füredi Leó, Gámsz Oszkár, Pelle Károly, Kerekes Henrik, Futó Lajos, Vargha Imre, Berháb János, Hajdú Zoltán, Ács András és számos telektulajdonos. — Fóthi Vilmos, ismét aktív tagja a városi közgyűlésnek s ezzel is eggyel több budai ül az új városház dísztermében. Fényes László szökése nyitotta meg előtte a közgyűlés ajtaját, ahol már régebben is volt szerepe. Fóthi a régi függetlenségi párt tagja volt és úgy sodródott egy ideig a párttal együtt a szélsőséges oldalra. Most mint pártonkívüli foglalta el helyét. Kedves egyénisége, úri modora számos barátot biztosított neki még az ellentáborokban is. — Ä „hatvanas“. Általánosan három szempont szokott mérvadó lenni a nagyvárosok közúti közlekedésének berendezésénél: — először a nagy közönség napi szükségletének kell megfelelnie, amit számtalan vonal szolgál jól-rosszul, — másodszor a polgárság élelmezési lehetősége, tehát a nagy élelmező piacokat kell hozzáférhetővé tenni, — harmadszor pedig a város létadó tényezőit kell lehető rövid úton összekapcsolni, amit nálunk a 3 vasúti nagy állomás és a fürdők képviselnek. Az első pont nálunk gyöngén van ellátva, sok az átszállás és nagy útvonalakon, kevés a kocsi. A Krisztina-körúton alig van kocsi, mely a Margit-körúton is jár és tovább meg Kelenföld felé. Mint új vonalat nagy nehezen a 60-ast ve- rekedte ki Kozma Jenő dr., de ezt is olyan kacskaringósan, teker- vényesen és oly szerencsétlen végállomással állította be a BESzKÁRT, hogy nem is használja a közönség, mert nincs tisztában vele, A Rukóczi- útról jön a Déli vasúthoz, de a Szarvas- térről lekanyarodik a Dunához és a Királyhegy-utcán át fut a Délihez, hogy onnan úgy visszamenjen. Egy kis praktikummal ez a vonal elvihet- né a Víziváros és Krisztina háziasz- szonyait a Közpünti vásárcsarnokhoz és jöhetne a Kalvin-térről a Kecskeméti-utcán át vissza a Dunapartra. Mert most nincs közvetlen kocsija a budai háziasszonyoknak a Nagyvásárcsarnokhoz, ami sok panaszra ad okot. Ez egy hasznos körforgalom volna. De nincs közvetlen összeköttetése a budai hegyvidéknek (Svábhegy. Hűvösvölgy, Zugliget) a budai fürdőkkel. A hegyről jövő kocsiknak a Pálffy-téren kellene jobbra és balra fordulniok, hogy a hegyek közt üdülő reumás betegek átszállás nélkül jussanak a fürdőkbe. A nagy vasúti állomások sincsenek praktikusan összekapcsolva. Az egyetlen 15-ös érinti a Keletit, Nyugatit és a Délit, csakhogy rettentően hosszadalmas kerülővel. Most a 46-os relációt, mely a keletit kötötte össze a nyugatival tovább vitték a Báthory-utcába. Miért nem a Déli vasúthoz? még pedig az érkezési oldalára, ahol az Enyedy-utca sarkán megépíthető a hurokvágány és rövid, egyenes vonalban kötné össze a Délit, a Nyugatival és a Keletivel. A hurokvágányon kívül csak azt az arasznyi vonalat kellene kiépíteni a Krisztina- körút 101. számú háza előtt, hogy így a Déli vasút érkezési oldaláról egyenesen futhasson a kocsi a Nyugatihoz és tovább. Az utazó közönséget örök hálára kötelezné ezzel a BESzKÁRT és ezen a vonalon magas kocsik járhatnának, hogy fent a hálókban elférjen a kézi podgyász. Egyszerű dolog az egész — ugye? — Közgyűlését az I. kér. Iparoskor október hó 10-én, vasárnap délelőtt fél 10 órakor tartja a Krisztina-téri iskola tornatermében. — Jár már a csavargözös Óbuda és Újpest között, ami általános örömet keltett innen is és túl a Dunán is. — A Szent Alapos Kör Óbudán a Kiscelli—u. iskolában okt. 3-án este fél hat órakor tartja II. nyilvános hangversenyét. SZEMÜVEG Zibrinyinéi, I, Attíla-u. 12. — A szent hegy. A Gellért-hegy kövei beszélnek. Megszentelte azokat a vértanú püspök vére. A magyarság ősvallása nem volt pogány, mert mágushite, — Magog vallásalapító tanaiban — egy Istent hirdetett, itt e hegyen robbant ki utoljára és ekkor cserélte fel ősi szent szimbólumát, a napot a kereszttel. Szent Gellért szobrát, mint védőszentjét, a szent hegy oldalába állította a város és kezébe adta a ragyogó keresztet. A hegy kultuszát ápolja az Orsz. Szent Gellért Egyesület s annak elnöke és alapítója, Kamenszky Gyula dr. Buzgó társa ebben Angyal Kálmán tabáni apátplébános. Az egyesület patronusa József főherceg és fenséges családja, fővédnöke Ripka Ferenc dr. főpolgármester. Szeptember 22. 23, 24. 25 és 26-ik napján külön ünnepeket rendezett az egyesület, amelyen közéletünk számos jelese vett részt, köztük Erba Odescalchi Amelie hercegnő, mint XI. Imre pápa családjának egyenes leszármazottja, mely pápa egyedül támogatta a magyart a török elleni harcban, így kapcsolódott a Szent Gellért ünnepekbe Mohács emléke. Szeptember 22-én volt az Egyesület díszközgyűlése a Gellért-szálló- ban, amely alkalommal Kamenszky alapító elnök számolt be az egyesület működéséről.