Budai Napló, 1925 (21. évfolyam, 819-843. szám)
1925-04-25 / 828. szám
ft f\ XXI. évfolyam. 828. sz. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 200.000 kor., félévre 100.000 kor. Egy szám 4000 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon; 129—96 és 24—77. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 5000 korona. 20 mm. magas hirdetés 80000 K. Szövegsor ára 25000 korona. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1925 április 25. Előkelő helyről kaptuk e ^sorokat, ahol a székesfőváros jövőjét atyai gonddal, nagy koncepcióval készítik elő. Békés, boldog életünk akkor fordult rosszra, amikor a lángolva kitört lelkesedés elkiáltotta, hogy éljen a háború! Azóta él is a háború. A csatatereken elhallgattak az ágyuk, de nemzetek egymás elpusztítására törekszenek, társadalmi osztályokat és felekezeteket egymás ellen uszítják az izgatok. A háború folyik, mert él a gyűlölet, amelyből a harc táplálkozik. A békét nem lehet békeszerződésekkel, törvényekkel, rendszabályokkal helyreállítani. A békének a lelkekből kell kiindulni. Amíg a lelkek nem lesznek hajlandók a kiengesztelésre és megbocsátásra, addig a kéz nem dobja el a fegyvert, hogy békejobbként nyúljon felebarátja felé. A háború pusztítása Budapestet is tönkretette. De még jobban elpusztította a háborús lélek pusztítása : a gyűlölet rombolása. Emberek ezrei vesztették el hallatlan igazságtalansággal kenyerüket, intézmények roskadtak össze, közélelmezésünk, közegészségünk, köztisztaságunk siralmas állapotba jutott. A kereseti lehetőségek megszűntével a nyomor ijesztő arányokat öltött és Budapest székesfőváros vezetőségének nem volt ereje a segítésre. Mert harcok nyomán letarolt vetések, kietlen csataterek maradnak, küzdelmek nyomán nem fakad élet, csak halál. A szelid hajnali harangszó munkába hívja az embert, — a harci kürt csak öldöklésre izgat. A gyűlölet tára annyi mindent elhamvasztott. Itt az ideje, hogy maga a gyűlölet tára is elhamvadjon végre. A lázas kilobbanások után el kell jönni annak az időnek, amikor nem a szenvedélyek vezetik az embereket, hanem a bölcseség. A bölcseség az élet józan mértéke. A bölcseség jelzi hitelesen értékét a szavaknak és tetteknek. Ez Ítéli meg, hogy a szépen zengő szó használ-e valamit az embereknek? Ez látja, hogy a sok beszédből lesz-e cselekedet? A higgadtan gondolkozó budai polgárság öntudatra ébredt és belátta, hogy mennyit ártott a szenvedélyek láza. Érzi és tudja, hogy a pusztító harcok után most már a munkás béke korának kell elkövetkeznie. Buda a hagyományok nyugalmával tekint a sokszor fiatalosan szenvedélyes Pestre. A budai polgárságot tisztes múltja kötelezi arra, hogy egyöntetűen, erős szóval követelje a szélsőségek harcának megszüntetését és a mindent megváltó munka elkezdését. De nemcsak a budai polgárság higgadt bölcsesége vezet erre a helyes űtra. Ide kényszerít minden józan embert a lelkiismeret is. Akármilyen kellemesen izgassanak is a szélsőséges szónokok, akármilyen ügyesen hízelegnek is hiúságunknak és Ígérgetik olyan csodaszép dolgok teljesülését, amikben maguk sem hisznek! Lelkiismeretünkkel kell számot vetni. Vájjon a mi egyéni hiúságunk, kedvtelésünk fontosabb-e, vagy Budapest érdeke ? Mert Budapest érdeke ezt kívánja, hogy ezt a terméketlen, mindent elsorvasztó szélsőséges harcot tovább folytatni nem szabad. A küzdő feleknek le kell tenni a fegyvert és felépítéséhez annak a sok mindennek, ami összeomlott. A bölcseség ajánlja, a lelkiismeret követeli, hogy a budai polgárság a béke alapvető munkájánál az első sorba álljon. Most vet számot magával kiki. Most dönti el, hova adja le szavazatát! Aki a bölcseség szavára hallgat, annak nyugodt lesz a lelkiismerete. Leintés. A "Budai Társaskör csütörtöki vacsoráján ismét leintették Vázsonyit, aki most mint „népbiztos“ ukázokat intéz a polgári vezérekhez, hogy becsületszóra jelentsék be neki, mit fognak csinálni a várospolitikában — tiz éven belül. Ez a diktátorkodó nagyzási hóbort már hangosan kiabál a kényszerzubbony után és szóvá tette Ripka Ferenc dr. kormány- biztos is a Társaskör vacsoráján, nagyon egyszerűen elintézte ezt a tetemrehivást. Ripka Ferenc kénytelen volt 22-szer kifejteni a pro- grammját, a főváros minden kerületében és ez a programm ma úgy áll a választóközönség előtt mint a kőbe vésett irás. Most csak annyit válaszolt, hogy aki vele megy, az a barátja, jött légyen bármely pártról, ő szívesen látja, de a napról- napra politikát és taktikát változtató Vázsonyinak, éppen csak őneki nincs joga azt kérdezni mástól, hogy a jövőben mit fog csinálni. A vacsorán zajosan és lelkesen ünnepelték a vezért: Ziegler Géza, Baránszky Gyula és Hank József, Bakonyi János üdvözölte Hohen- burger Antal tábornokot, aki erre lelkes fogadalmat tett Ripka Ferenc és pártja mellett. Idegenek. A Keresztény Községi Párt teljesen elhibázta a jelölést a Vízivárosban. Ez a kerület a leg- konzervativebb kerülete a fővárosnak, ahol uj közéleti csillagok csak évtizedes közmunka után számíthatnak elismerésre. Itt azt tartják, hogy a városi bizottsági tagok, tényleg városatyák is legyenek és szeretettel töltsék be azt a hivatást, hogy a kerület közönségével állandó összeköttetést tartva fenn, altruista alapon, mint jóindulatú közvetítők szolgálják azokat a kívánságokat és érdekeket, melyek a polgárságot a városházához fűzik. Ennek első feltétele az, hogy a városatya ismerje a kerületet és viszont a kerület ismerje a képviselőjét. Már most mi történt? — A keresztény községi párt az első és második helyen olyan egyéneket jelölt, akik még a kerületben sem laknak s igy itt személyes párt- hivük nincsen. Ezzel a jelöléssel meggyöngítette a listáját és a kerület konzervatív polgársága kétszer is meggondolja, hogy szavazatát idegenekre leadja-e; mert azok a kerület szociális kívánságait át nem érzik és hidegen hagyja őket sok olyan kérdés, amely a kerületbeli polgárság előtt kedves is, becses is. Társasvacsorát rendez e 29-én, szerdán este fél 9 órakor a Kelenföldi Társaskör a Hadik kávéházban levő helyiségében, amelyen részt vesz dr. Ripka Ferenc kormánybiztos és Becsey Antal is. Egy teríték 30,000 K és 28-ikán estig bejelentendő a részvétel. A szavazó szelvényekkel űzött visszaélések miatt a választópolgárság most már fél leadni szavazószelvényeit és épen ezért a Községi Polgári Ripka-párt pártelnökségei arra kérik a párt híveit, hogy a pártirodák részéről kellően igazolt megbízottaknak adják át a szelvényeket, nehogy az ajánlások gyűjtése emiatt fennakadást szenvedjen. Miért éppen Ripka ? Irta: Adalbertus Constans. Amikor Cincinnatus vállalkozott a diktátorságra, igy szólt a nép- tribunusokhoz: — „a plebejusok azt hiszik, hogy én az ő ellenségük vagyok; hirdessétek, hogy ez nem igaz.“ A zúgó helyeslés után igy folytatta: „— hirdessétek a plebejusoknak, hogy az ő igazi ellenségeik a néptribunusok.“ A dermedt csöndben halkan, alázatosan, de szemérem nélkül megszólal az egyik néptribunus: — „hirdetnénk Uram, de akkor miből fogunk — élni? . . .“ ? . . . Budapest székesfőváros és lakossága kétségbeesetten rázza a gond bilincseit. Tetézi a katasztrófát a pártoskodó politika, mely itt — mint egy piszkos árviz — mindent elborított. Vagyont, becsületet, életet. Az ár tetején pedig imbolyog egy ütött-kopott sajka, mely Noé bárkájának csalóka allűrjeivel tetszeleg és a budai polgárság innen várta a megváltó békegalambot. De négy hosszú esztendő óta még csak egy kis próbagalamb sem röpült ki a sajka-bárkából. Csak varjak és hollók szálltak ki onnan, mig végre összemarakodtak a konc fölött. Szükségessé vált egy rendcsinálót küldeni közéjük. S mint egykor az eke mellől Cincinnatus, úgy most a gázgyár irószobá- jából a szerény és becsületes Cincinnatus egyik kései utóda rendeltetett rendcsinálónak. Egy kis gyönge lélekvesztőn szerencsésen el is erezett a bárkához. A szerető és megbocsájtó kereszt kegyelmével lelkében, bebocsájtást kért és nyert. Ott belül kereste váltig a békegalambot. De kitűnt, hogy ott bizony csak hollók s varjak vannak. És amit mi budai polgárok csak sejtettünk, de elhinni vagy kimondani nem merészkedtünk, azt ez a Ripka a jó keresztény és becsületes magyar ember nyiltságával hangos szóval mondotta. Hirdette a tapasztaltak után, hogy csúnya hályog van a szemeinken és hogy nem is Noé bárkája úszkál előttünk. ? . . . Ripka Ferenc nem diktátor. Csak egy szerény, munkás, értelmes, tisztes budai polgár. Diktátorságra a mai haladott világban legfeljebb talán a szociáldemokrata párt dik- taturapróbált vezérei vállalkoznának. De miután Ripka Ferenc nem diktátor s mégis hirdetni meri, tudja, akarja és fogja az egymás megértésére és összefogására utalt fővárosi lakosságnak, hogy csak a tisztes munka, kiengesztelődés és szeretet földi szentháromsága alkalmas az árviz levezetésére, azért van szükség Ripkára. S akiket már nem lehet többé színes szappanbuborékokkal kegyesen csalni vagy tudatosan megvesztegetni, azok igenis álljanak mellé! Minél többen s hamarabb állunk kőréje, annál hamarabb lesz munkás béke Budapesten és kijózanodás országszerte. Noshát,* éppen ezért Ripka. Tennis-, és Tornacipőit, Szandálolt mindig legolcsóbban S C H Ä F E R-cégnél Budán I„ Döbrentei-tér 4. T. J. 125—36. niUHTmOnR a legújabbak kaphatók UiffHlllHrULl I. Krisztina-körut 81. sz. K0MÁR0MY Károly könyvkereskedése. FHMINTÖKilT készít a legpontosabb kivitelben, rajzok vagy beküldött vasminták után HflBERIRflRR flRTflL gépekkel felszerelt asztalos-üzeme: I., Városmajor-u. 18. Telefen: 114—59. PIPPPP czikkek, illatszerek, 1 Ii CIvC szappanok jutányosán MODERN DROGÉRIA - Delhaes Kami! I., Krisztina-körut 91. szám Telefon 52—93. Bölcseség és lelkiismeret
