Budai Napló, 1925 (21. évfolyam, 819-843. szám)
1925-04-05 / 825. szám
XXI. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 5000 korona. 20 mm. 1925 évfolyam. 825. sz. Előfizetése egy évre 200.000 kor., félévre 100.000 kor. Egy szám 4000 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal : 1., Bors-utca 24. Telefon; 129—96 és 24—77. VIRAÁG BÉLA magas hirdetés 80000 K. Szövegsor ára 25000 korona. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. április 5. Zászlóbontás Kolenföldön. — Impozáns nagygyűlés. — Becsey Antal szózata. — Vass József miniszter beszéde. — Ripka Ferenc leintette rágalmazóit. — A lakosság minden rétege csatlakozott a Ripka-párthoz. Előzetesen nem is várt nagy tömegekben vonult fel Kelenföld és Lágymányos intelligens polgársága a Gel- lért-türdő óriási halijába, ahol emelvényt állítottak a kormány képiselője, a kormánybiztos, a kelenföldi Ripka- párt elnöksége és a budai kerületek vezérférfiai számára. Este 6 óra után érkezett Ripka Ferenc kormánybiztos és nemsokára megjött a miniszter- tanácsból Vass József miniszter. Az emelvényen foglaltak helyet, ahol a kerület vezére Becsey Antal fogadta őket. Körülöttük helyezkedtek e!: Ereky Károly, Dinich Vidor, Sümeghy László (a kelenföldi párt ügyvezető elnöke) Baránszky Gyula, dr. Kozma Jenő, Hennyey Vilmos, Szilágyi Károly, Andréka Károly, Zeöke Béla, Csézli Lukács, dr. Krivoss Árpád, Ziegler Géza, Bakonyi János, Zsíros István és a kerület nehány vezér- embere, mint vendéglátó gazda. 3ecsey Antal azzal nyitotta meg a nagygyűlést, hogy felkérte a Fővárosi Iparosok Dalegyesületét, énekelje el a Hiszekegyet, mely áhitatosan visszhangzott a kupolás termekben. A legbelsőbb csarnokrészt szorongásig megtöltő intelligens közönség nagy figyelemmel hallgatta BECSEY ANTAL hatalmas beszédét, amelynek minden mondását riadó éljenzés kisérte. Mély tisztelettel üdvözölte Vass József minisztert, aki megjelenésével díszt és súlyt ad a nagygyűlésnek, — üdvözölte dr. Ripka Ferenc kormánybiztost, a mi budai vérünkből való vezért, akit most különös rágalom-hadjárat kisér jobbról és balról is, akiről azonban lepattognak ezek a mérgezett nyilak, — üdvözölte a budai választókerületek megjelent előkelőségeit és — a polgárságot, amelynek nagy száma bizonyítja a szolidaritást. Ez a polgárság ösztön- szerüen érzi, hogy itt a helye, mert olyannyi baj sújtja most és sújtotta a közelmúltban. Szóló ennek okát abban látja, hogy a főváros ipara és kereskedelme egy fél évszázadon át 20 millió magyar fogyasztóra rendezkedett be s ez most 7 millióra apadt le. Ecseteli a nagyipar, készműipa- ros és a kereskedő helyzetét, amelyen nem segít más, mint a termelő erők egyesítése. De fej kell venni a harcot a kishitűség ellen, a munkanélküliség ellen és a drágaság ellen, amelyek az építő munkát akadályozzák. Azután rátért a Kelenföld—Lágymányosi rész speciális szükségleteire. Szükség van itt még egy-két iskolára, mert óriási a terület és hóban, fagyban, pusztulásnak van kitéve az wj generáció. Szükség van gyermek- otthonokra, mert a munkába menő szülők gyermekei gazdátlanul bitangolnak naphosszant. Kell népkönytár és szükséges volna a zircziek gimnáziumának kiépítése. Fejleszteni kell mindent, haladni kell, de szigorúan nemzeti és valláserkölcsi alapon. Az utcasarkokon megint a vallást plaka- tirozzák kortesfogásból, pedig hit nélkül nincs tudás és csak a nagyképti tudatlanság áll szemben a hittel. A természet rendjét egy törvény mozgatja és ahol törvény van, ott törvényhozónak is kell lennie. Elitéli a nemzeti érzéssel visszaélő jelszavakat is, mert a szabad Amerikában látta, hogy a csillagos lobogó előtt való hódolással kezdődik az iskolai előadás. A közigazgatási téren is sok a kívánni valója a kerületnek, külön elöljáróságra volna itt szükség, de legalább az adóhivatal egy kirendeltségére, ami ha költséggel is jár, de rengeteg megtakarítást jelent, mert 40 ezer szegény polgár jár íöl a várbú apró ügyekben időt és pénzt pocsékolva. Hiányos a kerület közlekedése is s ez sürgős kiépítésre vár. A városrendezés terén is nagy és sürgős feladatok várnak megoldásra, az árvíztől kell megóvni az ottlakókat és a termelésre alkalmas területeket. Legutóbb is 200 holdnyi terület állott viz alatt. A holt dunaágat mielőbb fel kell tölteni és a hídon túli téli kikötőt kiépíteni. Legfontosabb kérdés, a lakásépítés. Szégyenfoltja a városnak a Lenke-uti barakklakások nyomorúsága, ahol 3-400 család tengődik. Az ő pártja az építő munka prog- rammjával lépett a porondra s megindítaná az egész város fejlődését, ha sikerülne az építkezést megindítani. Fölépíteni a lelkekben a hitet s a hajléktalan emberek számára a lakást. A sűrűn felzúgó éljen és taps csillapultával szólásra emelkedett VASS JÓZSEF miniszter. Azután a széles programm után, melyet Becsey Antal kifejtett, nagyon kevés mondani valója van. Azokat a programmpontokat magáévá teszi és mindent elkövet, hogy ebből valóság legyen. Á most folyó választási küzdelmet kívülről nézi és azt látja, hogy a polgárság kölcsönös megértésére van szükség. A polgárság a várak alján elkerített helyekből sarjadt ki, szolgálta a haladást karddal és vérrel az ipart és a kereskedelmet. Sokszor civódott egymás között, de rögtön egyetértett, ha a város érdekéről volt szó. Ezt a gondolatot szeretné aláhúzni. Tisztel minden meggyőződést és elvet, de ha e kivitelben károsnak véli, gátat vet ellene. A társadalom őrültjeinek kiveszi a kezéből a csóvát, mint polgár is és mint felelős miniszter. Aki a vallást és nemzetet akarja szétrobbantani, az szembe találja magát vele bármely táborban legyen. Elhiszi, hogy a radikálisok nem akarnak forradalmat, de a sárkányt már egyszer kieresztették és aki kísérteteket idéz fel, az utóbb nem tudja azokat visszaparancsolni. Bízik a magyar zsidóságban és a kormány a konszolidáció érdekében nagy áldozatokat hozott s azért elvárná azoktól, akik most újból a lázító sajtónak aranycseppeket szolgáltatnak, hogy csendesebbek legyenek. Neki Kunfi mondotta, hasonló esetben, hogy ők tömegekkel dolgoznak és csak gyújtogatással tudják őket előbbre vinni. Ezt elitéli a nyugodt és a nemzeti alapon álló zsidóság is. Bűn volna, ha a zsidó polgárság eltántorodnék saját becsületes hagyományaitól. A polgári fogalom nemes tartalmának kell érvényesülnie és ezt viszi diadalmasan be a városházára dr. Ripka Ferenc és pártja. Általános éljenzés között kezdte beszédét dr. RIPKA FERENC Kormánybiztos, az uj Községi Polgári Párt vezére és megköszönte Vass miniszternek klasszikus szép beszédét, amelyben megvilágította a főváros helyzetét. 25 éve küzd együtt a polgársággal társadalmi és gazdasági téren s erre .az időre esik a Kelenföld 15-éves fejlődése. Buda a történelmi hagyományok városa. A Duna, mely a nyugatot választja el a kelettől, csak egyedül Budapesten érvényesül, mert nem folyampárt, hanem a város legragyogóbb útja. Hová tűnt az a zsenialitás, mely ezt a várost ily gyönyörűen fölépítette? Ez a zsenialitás most is megvan, de parlagon hever, mert a gyűlölködés lekötötte. Most itt van az alkalom, hogy ezeket a lekötött erőket fölszabadítsuk és megkezdődjék újból az alkotó munka. A polgárság uj törvényhatóságot választ. Ez a városi élet tengelye, de -vigyáznunk kell, mert egy marék homok kimarja a tengely ágyát és megronthatja a törvényhatóság egész működését. Ez a homok a szélsőségek képviselete és az általuk állandóan felszínen tartott világnézeti, faji és nagypolitikai kérdések. Ezeket ki kell kapcsolni. Becsey Antal fölemlítette a városi kérdések egész sorát. Ezek között első helyen áll az építkezés. És itt egy örvendetes bejelentést kell tennie a Lenke-úti telep ügyében. A minisztériumban már .készek a tervek, hogy a Lenke-út mentén 700 lakás épüljön, mert Vass miniszter nem elveken lovagol, hanem ténylegesen épít. A városnak is teljesítenie kell a kötelességét és egy fölveendő kölcsönnel segítségére kell sietnie az építő iparnak, a kereskedelemnek és a kézműiparosoknak. . Elsőrangú társadalmi kérdés a hadirokkantak ügye, akik öt küldöttségi- leg megkeresték. A világháború e hajótöröttjei megérdemlik a segítő szeretetet és rokonszenvet. A szegény állam csak szegényesen tud gondoskodni felőlük és a társadalom, mely örök hálával tartozik nekik, nem tesz értök semmit. Kívánságaik szerények : — ha új árusító bódét épít a város, nekik legyen rá első joguk; — a kávéházakban és vendéglőkben a a trafikjog nekik jusson, — a hivatalok tisztántartását kapják az özvegyeik. Szóló ezt nem tartja elegendőnek és követeli, hogy érdemeikhez méltóan jutalmazza őket a társadalom. Az élelmezési kérdésben minden elgáncsolás dacára a kormány segítségével leszállította erősen a hús árát. Ám senki sem kívánhatja egy embertől, hogy máról holnapra letörje a drágaságot. Ebbe sok tényező belejátszik s ahogy legutóbb láttuk, még a chikagói liszt és búza tőzsde is. A közlekedés terén a párt eddig csak a vicinális vasútra szóló átszálló jegyekkel tudott segíteni a polgárságon, de ha rendezni tudják a város háztartását, akkor többféle könnyeb- ség várható e téren. Most évtizedes amortizációra átszámítható beruházásokat tettek a folyó év bevételeiből s ez okozza a drágaságot. Végül rátért arra a szenzációra, amelyet nehány szélsőséges újság korteseszközül tálalt föl az olvasó közönségnek. Meglepetve olvasta ő is a nagybetűs címet: „Ripka visszaélt a hercegprímás bizalmával“ cim alatt megjelent cikket, melyben azzal vádolták, hogy ő üzeneteket közvetített.“ Végtelenül sajnálom, — mondotta — hogy Eminenciája neve belekerült ebbe az ügybe, de én itt kijelentem, hogy sohasem voltam és nem is lennék képes ilyen kortesfogásra. Soha görbe utakon nem jártam. Tény, hogy meglátogattam a prímást, de ezt évek óta megtettem minden alkalommal, amikor Budapestre jött. Elbeszélgettünk a főváros ügyeiről és természetesen a közeledő választási harcról is. Az is tény, hogy én a hercegprímásnak elmondottam, hogy kiket szeretnék a katholikus papság részéről a listámra venni. Fel is soroltam őket. Őeminenciája kijelentette ekkor, hogy nagy súlyt helyez arra, hogy a főváros törvényhatóságában a keresztény és nemzeti gondolat érvényesüljön, befolyását azonban nem kívánja érvényesíteni, hogy melyik keresztény pártra szavazzanak. Semmiféle üzenetet tőle nem kaptam és igy azt nem is közvetíthettem.“ A hercegprímás tisztában van azzal, hogy ő nem konjunktúra keresztény és ezeket a hírlapi közleményeket a kellő értékükre tudja leszállítani. Ezeket a kijelentéseket frenetikus tapssal és éljenzéssel fogadta a hallgatóság és hangos nyilatkozatokkal Ítélte el ezt a rágalom hadjáratot, megbélyegezve a lapokat és azok szerkesztőit; „Gyalázat! Aljas kortesfogás az egész rágalom !“ és más ilyen kiáltás hallatszott sürü összevisszaságban. A szónok azután áttért a felekezeti harcokra, amelyek a történelem szerint elpusztították mindenhol a virágzó
