Budai Napló, 1924 (20. évfolyam, 796-818. szám)

1924-09-06 / 808. szám

1924 szeptember 6 BUDAI NAPLÓ 3 Csúszik egy ház a Lovas-utról le a Vérmező felé. Pedig uj ház, nem is régen épült. A sok hivatalos jelentés után a közmunka-tanács ráirt az elöljáróságra, hogy a csú­szó házat sürgősen támassza alá. Az elöljáróság pedig sürgősen meg­kereste Herth Imrét, hogy azonnal támassza alá a házat, még mielőtt lecsúszik a Vérmezőre. Herth Imre, aki sok mindent alá támasztott már Budán, kezdve a keresztény községi párttól az Iparos- és Kereskedő ifjak kulturegyesületén át a Farkasréti érdekeltségik, — valóságos táma­sza Budának! — belenyúlt a mel­lényzsebébe és elővett néhány — pillanatnyi segítségül szolgáló — fogpiszkáló nagyságú, de tetszés szerint felfuható gerendát, beleszurta ferdén a földbe, ducszerüen neki támasztotta háznak, felfújta és most már áll a ház. Sokan nézik regge- lenkint a Vérmező széléről, amikor a csúszó ház népe pótfelfujja a gerendákat s a Pozsony káváház külön gukkereket szerzett be e lát­ványosság révén felszaporodott ven­dégei számára. Városbirói kinevezés. A 11. kér. elöljáróság előterjesztésére a polgármester h. város- biróvá Sauervein Károly főtanácsost, kér. választm. tagot nevezte ki. Ez a kinevezés elismerése akar lenni egy a közélet terén három évtizeden át önzetlenül és lelkese­déssel végzett tiszteletre méltó munkának. Egy szemétdomb disztelenkedik az uj városmajori szép templom köz­vetlen közelében, amellyel nem tud megbirkózni semmiféle hatóság. A Csaba-utca és Krisztina-körut sar­kán átépített ház szeméttel kevert építési törmeléke hever a Város­majort egy oldalán szegélyező Klára- utca sarkán immár egy féléve. Azóta parkírozták a templom környékét, de hiába igyekszik ezt a hatalmas szemétdombot innen elhordatni az elöljáróság és a rendőrség, a sze­métdomb ma is ott áll. Az egy­emeletes ház uj tulajdonosa ugyanis megvette a várostól a Klára-uíca és Csaba-utca sarkán, a telke mel­letti kis területet s a szemétdomb azon áll, a főváros nagyobb díszére, de elkerítve nincsen s igy mint gyermek játszóhely mind szélesebbre laposodik az utca sarkán, a templom mellett. Palóezy Viktor építész és kiváló rajzoló­művész kedves rajza a népjóléti minisz­tériumnak a tabáni körúton épülő első bérpalotája, melyet e számukban közlünk. Pintér Jenő dr a budai tankerület főigazgatója és a Hollós Mátyás Társaság tiszt, elnöke gondos szer­kesztésében megjelenő Irodalomtör­ténet című folyóirat legújabb száma sok hiányt pótol és oly áttekintést nyújt irodalmunk közelmúlt és mai helyzetéről, hogy maradandó becsű forrásmunka. Pintér Jenő kiválósá­gát igazolja ez a minden részlet- kérdésre kiterjedő, rendkívül mun­kát igénylő irodalmi mü. Kedvesen emlékszik meg a Hollós Mátyás Társaság első kiadványáról is, mely budai Almanach címen jelent meg és gróf Bethlen Istvánnénak van ajánlva. Unghváry Sándor festőművész, a Hollós Mátyás Társaság tagja most fejezi be a városmajori uj templom falfestményeinek sorozatát. Az oltár előtti menyezet nagy festménye Jézus születését ábrázolja. A titokzatos Marslakók Budán is mozgolódnak, ami most már pozitív megállapítást nyert egy különös vé­letlen nyomán. A Délivasut éttermei felett épül az uj társaskör és gondos főtitkára Szombathy Kálmán esténkint szokta megtekinteni a munka hala­dását. Most hogy közel járt a Mars és mint egy villanykörte gyulladt ki elsőnek az égbolton, Szombathy gyö­nyörködött a ragyogó égi testben és nem vette észre, hogy körülötte be­sötétedett a festés alatt álló terem, ahol különböző szinü festéktócsák disztelenkednek a padlón. Valami titokzatos zaj és légáramlás riasztotta föl a szemlélődőt és körülnézett. A félhomályban nem látott semmit és föl akarta tenni monokliját, mely azonban kicsúszott kezéből és a földre hullott, — épen egy lilaszinü festékpocsolyába. Lehajolt a szem­üvegért, föltette, de nem vette észre, hogy az befutotta a violaszinü festék. És ime! Az üvegen áttörő lilaszinü fénysugarak azt is érzékeltették a szemben, amit eddig a szem nem látott. Alakok tolakodtak be az ajtó­kon, surrantak ide, surrantak oda, Várszínház. Átveszi a Hollós Mátyás Társáság és kulturközponttá óhajtja tenni. nyüzsögtek és tolakodtak, egymást hessegetíék vissza és tisztán hallat­szott : — mars! mars! A főtitkár nemcsak látott, de hallott is és rög­tön rájött, hogy ezek azok a titok­zatos marslakók, akik itt élnek köz­tünk, de egy külön világot élnek. A nyelvük pedig, ahogy tudós Markos Gyula régen megállapította a mars­jelekből — magyar, egy kissé más kiejtéssel, más ragozással. Például bocsánat helyett azt mondják: — bucsányit! A keresztnevükön szólí­tották egymást és kiderült, hogy ott is Gyula, Béla, Jancsi, Frici, Józsi, Guszti, Dodi nevek járják. Mozgá­suk különös volt, mint ha lelkiisme­reti furdalások gyötörnék őket, dere­kuk hajlott, mint akinek kocsonyás a teste. Feltűnt azonban, hogy gerin­cük nincs. A meglepett főtitkár hirtelen fölkapta a fejét és rájuk szólt: — Mars! mire ismét lepotytyant a mo­noklija és egy zöld festék pocsolyába hullott. Hamar fölkapta, de már csak a sziporkázó Mars-csillagot látta. Gerinctelen lakói eltűntek a sötétben. Viraág Ilonka klasszikus táncmüvésznő külföldi szerep­lése ügyében Bécsbe utazott. Az óbudai füvesasszony minden életadó füve da­cára mégis meghalt. So­kan ismerték, sokan bíz­tak benne, sok embert meggyógyított. Családi neve Reiszmann Mária volt, első férje Gerstl J. s e néven ismerték leg­többen, úgy, hogy Tomás A Budai Színkör, melynek lebontása elmar.d. Az óbudai Zichy-kastély, ahová a Néprajzi Múzeumot kellene elhelyezni. Ferenccel kötött második házassága után is használta első férje nevét. Nagyszerű temetése volt, amelyen megjelent minden rendű és rangú részt-vevő. Sagmüller esperes te­mette az óbudai temetőbe. Örökösei folytatják a gyógyfű árusítást. Aggházy Kamii ny. alezredest, a Hadi muzeum kiállítás vezetőjét a kultuszminisz­ter a Műemlékek Orsz. Bizottságának ren­des tagjává nevezte ki, ahol dr. Lechner Jenő és Főnk Ernő műegyetemi tanárok mellett a budai történelmi érdekek újabb szószó ót nyertek benne. A kistökósek érdekeit szolgál­juk mellékletünkön oly módon, hogy gazdasági romlásukat megállítsuk. Itt Budán nagyon sokan vannak, akik hazafias felbuzdulásukban hadi- kölcsönt jegyeztek és egész meg­takarított pénzüket, mely öreg nap­jaik biztosítására szolgált, ebbe fektették bele. Mások fiatalon élet­biztosítást kötöttek, hogy öregsé­gükre gondtalan életet biztosítsanak maguknak és évtizedeken át jó aranykoronában fizették a részlete­ket. Még mások évjáradékot kötöt­tek ki maguknak, vagy alapítvá­nyokból óhajtottak megélni és mindez összedőlt mintegy kártyavár a pénz romlásával. Kétségbeejtő gond és nélkülözés jutott nekik osztályrészül. Most mozgalom indult meg Budán, a pénzügyminiszter felhívása alapján, hogy e kárvallottak közös akciót indítsanak értékeik valorizálása ér­dekében. A mozgalom élén számos budai vezérember áll és legközelebb felhívást bocsájtanak ki e lap utján, hogy az érdekelteket közös akcióra szólitsak, mely egy budai pénzinté­zettel kapcsolatosan száll síkra a károsult kistőkések érdekeiért. A mozgalomban résztvenni óhajtók jelentsék be lakáscímüket egyelőre a Budai Napló szerkesztőségében I., Bors-utca 24. í. em. 2. délután 4-6 óra között. Ziegler Géza építész, a Budai Társaskör ügyv. alelnöke egy havi gyógykezelésre Karlsbadba utazott. Komlós Jenödr. a Schwartzer Szanatórium vezérigazgató főorvosát néhány nap alat elpusztította a vér­bomlás szörnyö betegsége. Megdöb­bent mindenki, aki ismerte ezt az acéllosnak látszó, nagy energiájú, egészségtől duzzadó főorvost, aki dacolt az élet minden támadásával. Váratlan elhunyta nagy részvétet kel­tett, mert áldott szivü ember volt, aki mindenki baján szívesen segített. Áldozatkészsége alig ismert határt és a négy év előtt megalakult Hollós Mátyás Társaságnak ő volt első ala­pitó tagja. Örömmel vett részt min­den kulturális, vagy humánus moz­galomban. Temetésén számos testü­let vett részt. Zeitiger Vilmos apát végezte a temetési szertartást és a halottas háznál Ugrón Gábor búcsúz­tatta el s utána kartársai nevében dr Szabó István v. tiszti főorvos. A sír­nál Hubert Vilmos az I. kér. Iparo­sok és Kereskedők Köre nevében, Viraág Béla szerkesztő a Hollós Mátyás Társaság megbízásából és Vertes Elemér az Iparos és Keres­kedő Ifjak Közművelődési Egyesülete nevében mondottak meleg búcsúztató szavakat. Százezernél többen, nagyrészt bu­daiak vettek részt a Mária-Remetei templom kettős harangszentelő ünne­pén, amelyen négy püspök jelent meg és az operaház zenekara szol­gáltatta a nagymise zenekiséretét. A nagyarányú ünnepet Sauerwein Ká­roly főtanácsos rendezte. Hermann Béla a Budai Bank „Budai kereskedők banküzlete m. sz.“ vezérigaz­gatója a Semeringen gyógyulást kereső felesége látogatására nehány napra eluta­zott és augusztus 3-án tért vissza. Lendl Adolf dr. állatkerti igazgató, a világszerte ismert budai tudós ügyét, a Hollós Mátyás Társaság megalakulása óta a magáévá tette és igyekezett ezt a kérdést a felszínen tartani. Hallatlan eset, hogy egy nagynevű tudós ellen öt évig folyjon vizsgálat egy elbocsátott alantosának följelentésére és öt év óta ne tudjon egy székesfőváros valami concrét vádakat emelni, de szívtelenül meg­vonta Lendl Adolftól összes illetmé­nyeit. Ha volt bűne, kiderült volna, — ha nem volt rehabilitálni kell. Ez ma már nem a Lendl Adolf és a főváros családi ügye, hanem a köz­morál nagy kérdése, a magyar kul­túra szégyene, a magyarság botrá­nya. Ezt a kérdést el kell -intézni mielőbb. A Hollós Mátyás Társaság legutóbbi választmányi ülésén elha­tározta, hogy egy budai monstre küldöttséget vezet az uj kormány- biztos elé s annak élére Becsey An­talt kérte fel. Azóta már közéletünk számos pesti kitűnősége is bejelen­tette csatlakozását, többek között Márkus Jenő dr. A budai társaskö­rök és iparoskörök csaknem testüle­tileg készülnek felvonulni, sőt a pes­tiek közül is számosán, hogy ezzel dokumentálják e mozgalommal szem­ben rokonszenvüket és szolidaritá­sukat. Haas Ignác a fiumei „Ad.riatika cognac- lepároló R.-T.“ ügyvezető igazgatója sú­lyosan megbetegedett. Politikai központja ma a Vizivá- vosnak a budai Vigadó Kávéház, ahol esténkint összeverődnek apró csoportokban a különböző pártok vezérférfiai. A kávéház központi fekvése szinte ráutalta erre a hiva­tásra s e városrész politikusai szíve­sen keresik itt a találkozást. Ma a kávéház ismét a háború előtti ní­vóra emelkedett és tulajdonosa minden áldozatot meghozott, hogy ismét elithellyé tegye. Előnye az, hogy az asztalok nem állanak zsú­foltan s igy fesztelenül érintkezhet­nek egymással és folytathatnak bi­zalmas megbeszélést azok, akiket a társaskör feszélyez. A kávéház kétoldalt nyíló pompás kilátása miatt szívesen keresik fel a művészek is, főleg festők és szobrászok. Külön asztala van dr. Lendl Adolfnak, akit tudós társai, >rók és ujságirók ke­resnek fel most sűrűn. Nagy terasz- sza a Corvin-térre uyilik, mely ma a budai sétányok patronusa : Mor- bitzer Dezső révén Buda egyik leg­kedvesebb, legintimebb parkja. A hölgyközönséget a kitűnő kávé vonzza, viszont az újonnan fölsze­relt billiárdok, ennek a kedves sport­nak híveit, köztük Lackenbacher György városatyát, aki e téren a dilletánsok közül kimagasló művész. A Víziváros széttagolt társadalmá­nak szüksége is van ilyen központra,

Next

/
Thumbnails
Contents