Budai Napló, 1923 (20. évfolyam, 763-795. szám)
1923-01-06 / 763. szám
f xxi évfolyam. 763. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 800 kor., félévre 400 kor. Egy szám: 12 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon : 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésénél 15 korona. 20 mm. magas hirdetés 300 K. Nyilttér sora 80 korona. Szöveg után 100, szöveg között 200 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1923Í ianu'áF 6-án. Ős szimbóluma a keresztény vallásnak a szív volt, az emberszeretet jelképe. A Megváltó hirdette a kasztokra osztott, egymást gyűlölő emberek között először : — Szeresd felebarátodat, mint ten magadat" — és azt, hogy : — Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a mennyek országa". Pedig akkor sok volt az apátián árva. A szeretet vallását hirdették az apostolok szerte a világon és gondoskodtak róla, hogy ennek a szeretetnek mindig legyenek uj apostolai itt a földön és minél többen ott, ahol nagy a gyíilölség és sok az özvegy és sok az árva. A világháború a szeretet országát is megcsonkította, megsarcolta. Csak a gyülölség gyarapodott, csak az árvák és özvegyek szaporodtak. A szeretetnek intézményei leromlottak, rémesen közeledett felénk e téren is az összeomlás. Apostolok kellettek. * Százhúsz magyar árvát neveinek a budai Klotild szeretetházban s ennek a százhúsz árva fiúnak a sorsa egészen a jó Isten kezében van, mert ennek az árvaháznak nincsenek sem alapítványai, sem dotációi, ennek nem viseli a gondját se a város, se az állam. És talán épen azért, hogy tisztán az emberszerető szivek jóságára van utalva, az isteni gondviselés valami csodás véletlenjei révén kerülte el eddig az összeomlás katasztrófáját. A háború alatt csaknem utolérte ez a végzete, amikor dr. Ripka Ferencet választották meg a szeretetház elnökének, aki maga is apátián árvasága idején, saját nehéz sorsában ismerte meg ezt a keserű kenyeret. Talán épen azon a napon vette át az elnökséget, amikor másnapra már nem volt a szeretetházban egy betevő falat, egy megszeghető kenyér. Ebbe a kétségbeejtő sötétségbe saját erős hitének fáklyájával világított bele Ripka Ferenc és azóta, ha nehéz küzdelmek árán is, esti imájukban nem hiába kérik mindennapi kenyerüket az árva magyar fiuk. Szinte elképzelhetlen, hogy saját nagy felelősségű hivatalos elfoglaltsága mellett, mely csaknem a megroppanásig terheli meg — tud időt és erőt szakítani az árvái számára. Professzionátus koldulókat megszégyenítő leleményességgel ragad meg minden alkalmat, hogy az áldozatkész jótékonyság vékonyan csurgó csermelyeit helyes mederbe gyűjtve, mint jótékony patakot vezesse az emberszeretet mezőire, ruházva és táplálva igy azt a százhúsz árvát, akiket a jó Isten az ő gondjaira bízott. Nehéz volna megállapítani, hogy Ripka Ferencben a nagy munkaerő, a szívós kitartás, a csodálatos szervező képesség vagy a szív puritán jósága nagyobb-e a veleszületett talentumainál. Buda társadalmi szervezete omlana össze, mert betöltetlen űr támadna utána’, ha végzetünk kivonná innen Ripka Ferencet. A Krisztinaváros minden társadalmi intézményeannyira összeforrott az ő személyével, hogy itt minden lehetséges Ripkával, de sikertelen küzködés nélküle. A mély és becsületes, hazafias törekvés megfogta szivét lelkét és méltónak tartja, hogy saját megterhelt vállaira uj terhet emeljen, azt a törekvést viszi előre, amíg sikert ér. Nemcsak a név varázsa ez, hanem a szívós munkáé, mely lebirja a nehéz akadályokat. Az a két könnycsepp mely végiggördült az arcán amikor a Klotild szeretetház karácsonyünnepén a dúsan megrakott karácsonyfa előtt, ahová milliókat érő adományokat hordott össze, — és emberfeletti tevékenységét méltányló barátai azzal lepték meg, hogy az ő és nemes- szivü neje nevére félmilliós alapítványt gyűjtöttek össze, — az a két könnycsepp bizonyította, hogy nem a külső sikerek vezérlik emberszerető munkájában. Ripka Ferencz nagy kvalitásai és óriási munkabírása olyan társadalmi poziciót biztosítanak neki, hogy úri kényelemben élhetne. Nem csökkene iránta a közbecsülés és nem csorbulna a tekintélye, ha minden társadalmi tevékenységtől visszavonulna. De mintha hivatását még nem töltötte volna be, viszi tovább a társai^1 mi közmunka nehéz terhét azon a rögös utón, mely a hálátlanság éles köveivel van kirakva, egyetlen nagy ideálja: — a polgári egyetértés és a társadalmi béke fenséges ideálja felé. * A szeretet vallását nemcsak szóval kell hirdetni, de tettekkel gyakorolni és nem mindig azok az apostolok, akik ezt önmagukról fennen hirdetik. A reánk borult sötétségben • sokan ragadták meg a zászlót, sokan emelték föl a keresztet. És szavukra nem akart megviradni, mert csak az apostoli ihlettség fénye oszlatja el felölünk a szenvedések sötét éjszakáját. J. Viraág Béla. Buda történelmi kalauza és emléktáblái. Irta: Aggházy 'Kamii. A budai embernek legnagyobb büszkesége az, hogy szükebb hazája a magyar történelem számos nevezetes eseményének színhelye és nemcsak jelentőségében, hanem külsejében is sokat megőrzött a legendás időkből. Ez a büszkeség azonban ritkán nyugszik rendszeres történelmi tudás, vagy tájékozottság alapján. S ha ez is megvan, úgy nélkülözi a pontos úgyszólván nyomhoz fűződő, részletes helyszíni adatok ismeretét. Nem csodálható azonban, hogy ez igy van. Hiszen Buda történelmi irodalmának nagy sokaságában egyetlen olyan népszerű müvet sem ismerünk, mely a tőbbé-kevésbbé nevezetes helyeken gyakorlatiasan és igy valóban érdekfeszítően kalauzolná végig akár a benszülötteí, akár az idegent. Holott a benszü- löttnek nevelési, az idegennek művelődési szempontból feltétlenül szüksége van ilyen megbízható kalauzra. Még nagyobb hiány az, hogy magán a helyszínen sem találunk olyan megjelöléseket, melyek az arra haladókat annak nevezetességeire figyelmeztetnék. 1868 óta, amikor a Magyar Tudományos Akadémia a várbeli házak egyrészét emléktáblákkal látta el, úgyszólván semmisem történt ilyen irányban. Még annyi sem, hogy az azóta jórészt megdőlt adatokat tartalmazó táblákat kicserélték volna, nehogy a gyanútlan laikust megtévesszék Pedig' nem szorul bővebb magyarázatra, hogy milyen szükségünk van, — ma jobban, mint valaha, — egy népszerű helytörténeti kalauzra és hiteles történeti adatokat tartalmazó emléktáblákra, melyek úgy a budait, mint az idegent, lépten- nyomon megállítják, oktatják, lelkesítik, áhítatra hangolják. Ma már sok, biztos és érdekes adatunk van ahhoz, hogy a feladatot tervszerűen, szabatosan, tanulságosan és stílusosan oldhassuk meg. Viszont nem egy olyan problémánk van, amely csak ezután kerül megfejtésre. Legtöbb adatunk van Mátyás király korából, az 1684.-i és az Í686.-Í, valamint az 1849.-1 ostromok idejéből. — A két törökkori ostrom hely - és hadtörténete különösen gróf Marsigli Alajos Eerdinánd olasz hadimérnök 1901- ben fel fedezett nagybecsű kéziratanyagának ismerete óta bővült lényegesen. Az 1849.-2 ostromra vonatkozóan pedig húsz évi kutatása alatt, főleg az utolsó négy évben, e cikk Írójának sikerült a páratlan érdekességü adatok egész tömegét összehordania. Rendkívül értékes anyaggal rendelkezik dr. Lechner Jenő és Palóczi Edgár Buda épületeire és utcáira, Stőhr Géza az egyházi épületekre, Lux Kálmán a királyi várpalota múltjára, dr. Nagy Lajos Óbudára stb. vonatkozóan. Alig van tehát helye Budának, amelynek ne volna megírható története, s amelyet ne jelölhetnék meg. A helytörténeti kalauz ügye, rész-, ben az említett urak közreműködése folytán, a közeli megvalósulás utján van. Az emlék táblák ügyében azonban, boldogult első feleségemnek a Pesti _ Hírlap 1913. május 21-én „Emléktáblák,, címen megjelent cikke óta, egyedül a Hollós Tltátyás Társaság és a Budahegyvidéki és Kulturális Egyesület tett komoly lépéseket. Előbbi társaság indított mozgalmat azon célból, hogy az I., Albrechtul Hunyady János-utnak, az I., Palota-ut pedig Nagysándor józsef- utnak neveztessék el s a terv első része meg is valósult. Az utóbbi egyesület a Szép juhászáé, a Ferenc- halmi csatatér, Görgei zugligeti főhadiszállása és Szilágyi Érzsebet lakóházának megjelölését a közeljövőben valósítja meg. Én azonban nemcsak a történelmi adatok fel- használásában, s az emléktáblák megalkotásában ■ és elhelyezésében, hanem az erre irányuló mozgalom megszervezésében is fokozottabb tervszerűséget óhajtanék. Csak igy lehet a feleslegest elkerülni, hibáktól mentesülni, tudományos, műszaki és pénzügyi tekintetben a iegjobbat alkotni s igy a nevelés, az idegen- torgalom érdekeit leghatásosabban szolgálni. A megjelölés sorrendjére a helyekhez fűződő emlékek fontossága és száma, a történelmi adatok felhasználására a jelentőség szerinti kiválóság, a feliratok megszövegezésében a tényállásokon túl nem menő rövidség, a megalkotásban a korszerű stilus, az elhelyezésben az érthetőséget növelő gyakorlatiasság mérvadó. A mozgalom megszervezése a Hollós Mátyás Társaság feladata volna, mely a Budahegyvidéki Gazdasági és Kulturális Egyesületen kívül elsősorban a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatalt (Zilahy Dezső igazgatóval) és az Idegenforgalmi és Utazási Vállalatot (Gálos Kálmán vezérigazgatóval), a budai kaszinókat, társasköröket, egyesületeket, intézeteket stb. tömöritené egy alkalmi bizottságba. Az emléktáblák helyének, számának, szövegének* stb. megállapítása után az érdekelt házak, utcák, terek környékének lakosaiból összeállított helyi bizottságok végeznék az anyag- és pénzszerzés munkáját. Ennek eredményéhez képest állapíttatnék meg az emléktáblák költségvetése és íratnék ki a nyilvános pályázat, vagy adatnék megbizás a kivitelre. Az elhelyezés, illetve leleplezés azután lehetőleg az egyes emléktáblákkal kapcsolatos évfordulókon menne végbe, a jelentőségükhöz mért ünnepségek keretében.
