Budai Napló, 1922 (20. évfolyam, 722-762. szám)
1922-01-09 / 723. szám
XX. évfolyam. 723. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 200 kor., félévre 100 kor. Egy szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, húsz milliméter magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. Minden további cm. 30 korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1922. január 9-én. Hz njév Bnddn alig hoz egyebet izgalomnál. Ez az esztendő a választási küzdelmek jegyében született. Titokzatos fátyolok mögül intézik a küzdelmet, rejtelmes jelszavak kerültek forgalomba és minden pártkérdésen felül áll a királyság kérdése. Kortesfogások eszközévé süllyedhet, holott ezen fordul a nemzet léte. Annál becsesebb azok szava, akik a csendes bensőséges társadalmi békét ápolják és hirdetik. Akik saját egyéniségük és érdekeik önzetlen kikapcsolásával a közös nagyérdekek szolgálatába állva a polgárság és ismét a polgárság szervezését, ellent- álló képességének fokozását, gazdasági helyzetének javítását tűzték maguk elé életcélul. A polgárságon fordul, hogy érdemes vezetőit megtalálni tudja-e, akik a jelszavak és frázisok özönén átvezetik nagyobb megrázkódtatások nélkül. * * A krísztinavárosban a régi szokáshoz hivén dr. Ripka Ferenc lakásán gyülekeztek délelőtt azok, akik a társadalmi munkának élnek és ez alkalommal is üdvözlő szóval ünnepelték a ház urát és nemesszivü asszonyát. A köszöntő szavak ugyan a vendéglátó gazdához voltak cimezve, de a budai társadalomnak szóltak és Ripka Ferenc köszöneté is nemcsak az őt üdvözlő testületeknek volt szánva, hanem a hazája sorsán aggódó, polgártársai érdekeit féllő, társadalmi életünk intézményeinek fejlesztésén szorgoskodó hazafi meggondolt szava volt összes polgártársaihoz. A bensőséges ünneplés során Südy. Aladár ez a melegszívű lelkes magyar a krisztinavárosi kaszinó, — Baranskt Gyula dr. az egyház- község nevében mondott könnyeket előcsaló beszédet. A Kiotild Szeretetház nevében Devechich Fe- ren üdvözölte benne az árvak az árvák atyját, aki emberfeletti munkát végez nejével együtt kis gyá- moltjaik érdekében, — a 33-as Football Clua részéről Csányi József méltatta azt a törekvést, mely a sport-terén akar harckész ifjúságot nevelni, — Starker Károly a Budai Dalárda megbízásából üdvözölte a tiszteletbeli tagot, — Nádas Ödön pedig mint felelőtlen elem a házigazda kis unokájának nyújtott át egy miniatűr szerencse-malacot. Az ünneplés fénypontja volt a Kiotild Szeretetház két neveltjének üdvözlése, akiket könnyes szemmel ölelgetetett mindenki. Válaszában Ripka elhárította magától az ünneplést és érdemeinek méltatását, mely azt a boldogitó gondolatot kelti lelkében, hogy a nagy gyűlölködés közepette a Krisztinavárosban oly sok testület él harmóniában és önzetlen munkát folytat. Párisi útjában látta Verdun mellett, hogy egy elpusztított falu pincelakása előtt bölcsőt ringatott dalolva egy bájos fiatal asszony. Kérdésére kijelentette, hogy ebben a gyötrelmes pincében szülte gyermekét és a falu minden anyja itt fogja szülni, mert föl akarják építeni újból a falut s a község jövője ebben a bölcsőben van. Legyen ez példa számunkra és a közeledő választás ne hozzon reánk gyűlölködést, mely a közmunkát megakasztja. Gondterhelten, de bizalommal búcsúztak egymástól a vendégek. A választásról Írott tudósítás bizonyos részben színvallásra késztette azokat, akik újabb pártok alakítását tervezik és uj jelölteket óhajtanak beállítani. így Kelenföldön megszólalt a demokrata szervezkedés, mely jogot követel, meit ! elég erősnek véli szervezetét, hogy a harcot fölvehesse. A Vízivárosban is megindult e cikkünk alapján a mozgolódás és a II. kér. Iparoskor tagjai dr. Lendl Adolf és Farkas Elek nevét emlegetik, mint a kézmüiparosság jelöltjeit. Itt különös súlyt kell helyeznünk arra az alakulásra, mely a Gresham palota uj klubhelyiségében volt és a polgári osztály szervezését tűzte ki céljául. A legközelebbi napokban Budapest öt választó kerületében egyszerre indítják meg a szervezkedést. Első helyen áll a Víziváros, ahol a sok széthúzó elemet igyekszik az uj párt egyszerű programm- ! jával egyesíteni. A szervezkedésben j részt vesz a Weimes Márián által I kezdeményezett párt is, de való- | szinü, hogy a kerület ellenzéki j pártjai itt fognak egyesülni, ha Lendl j Adolf pártja is ide csatlakozik. — I Az óbudai mozgalmakról írott je- | lentés kapcsán Stacke István ur an- i nak közlésére kérte föl a szerkesz- ! tőséget, hogy őt ok nélkül szere- | peltetjük mint hivatalos képviselő- j jelöltet, mert nála eddigelé még nem I járt senki, hogy vele a jelöltségről | értekezzék, de arról a keresztény- pártban sem esett szó. Szívesen közöljük ezt a kijelentést, de azt hisszük, hogy célt téveszt, mert még mindig jöhetnek azok, akik Stacke | Istvánt óhajtják jelölni. A Víziváros már a háború előtt is szükségét érezte annak, hogy polgárai között az érintkezése szorosabbá váljék. A meglevő társadalmi egyesületek bizonyos exclusivitása miatt különösen a vízivárosi kereskedők, az iparosok egy része és a tisztviselő osztály nem találta meg azt a keretet, amelyen belől a társas érintkezés lehetővé vált volna a Katona Gábor dr. által alapított Budai Casino szolgálta volna ezt a célt, a háború kitörése azonban ezt a nagy reményekre jogosító fiatal intézményt elsodorta. Az értékes budai polgárság társadalmi tömörülését, a köz- gazdasági egyetem kiváló profesz szóra Méhely Kálmán vette a kezébe, aki európai képzettségével kiváló szociális érzékénél fogva a leg- hivatottabb e régen óhajtott terv keresztülvitelére. Ebben a törekvésében támogatja a kerület több neves politikusa és e hó 11-én szerdán este a Budai Vigadó kávéházban 100 terítékes vacsorát rendeznek, mely megindítója lesz a vízivárosi polgárság társadalmi megszervezésének. Vízvezetéki mizériáink,egy kiselőre- látássaí, ha kellő időben gyakorolják az arra hivatottak, nagyrészben elkerülhetők lettek volna. Lapunk egy budai barátja rendelkezésünkre bocsátotta azt a memorandumot, melyet e tárgyban 1918 augusztus 77-én teljesen önzetlenül nyújtott be a székesfőváros tanácsához, de arra választ még a mai napig sem kapott, sőt — tudtunkkal legalább — ez ügyben semmi sem történt. Azóta természetesen jelentékenyen rosz- szabbodtak a viszonyok a memorandumban foglalt eszme megvalósítása szempontjából az anyagok és munkabérek roppant emelkedése folytán. A memorandumból kiemeljük a következőket: „Az egészségügyi és financiális szempontból egyaránt nagyfontosságu vízellátás kérdése érthetően nagy gondját képezi a székesfőváros tanácsának és elsősorban bizonyára Méltóságodnak. Tökéletesen ezt a bajt alig lehet orvosolni, de térjünk vissza a vízvezeték fejlesztésével párhuzamosan a kutak létesítéséhez, ahol csak a talaj- viszonyok és a telek beépítése megengedik, ásasson minden ház-, illetve telektulajdonos kutat, melynek vize szükség esetén ivásra is, de öntözési és hasonló célokra fölhasználva, mindenesetre igen nagy mértékben hozzá fog járulni a vízvezetéki viz fogyasztásának csökkentéséhez, illetve pótlásához. Szabályrendelettel mindenki kötelezhető lenne, hogy az öntözéshez és hasonló, a házak földszintjén végzett tisztogatási munkához csak kutvizet vegyen igénybe, amit oly házakban, ahol vízmérő óra létezik, .minden rendelet nélkül is megfognak tenni. Jöhetnek olyan elemi csapások, melyek egy milliós városnak vagy a város egy részének akárcsak ideiglenes vízvezetéki zavarait előidézhetik. Ily esetekben a legnagyobb áldás a kút. Ezeket bizonyos rendszer mellett a város építené. Kutat elsősorban az kapna, aki a létesítéshez szükséges költségeket a főváros pénztárába befizetné, de e mellett jogában kellene, hogy álljon a székesfőváros közönségének, hogy műszaki közegeinek véleménye alapján minden utcának erre a célra legalkalmasabbnak talált több udvarán a tulajdonos megkérdezése nélkül is felállíthassanak kutakat, melyek költségét azután egyéb hasonló közmüvek módjára lehetne az ingatlan tulajdonosán behajtani. A kut- épités speciális munkaalkalmat is nyújtana." A kérdéssel, ha későn is, de még mindig érdemes lenne foglalkozni és az idea megvalósítását megkezdeni; bár természetesen ez ma már csak igen lassú tempóban volna lehetséges. Nagy jelentősége volna bizonyos budai részeken a tervbe vett kutaknak a talajvíz levezetése szempontjából is, hiszen tudjuk, hogy sok helyen magasabb vízállásnál a régi és kevésbbé elszigetelt építkezésű pincék vízzel telnek meg, aminek elsősorban maga a talaj az oka és csak közvetve a magas vízállás. Kultur munkát végez a Rómaifürdő Telep Egyesület, amikor tömörítve a nagy kiterjedésű vidék minden értékes emberét, megszerzi mindazon szükségleteket, amik az emberi magasabb rendű megélhetés elérését célozzák. Az eddigi sikerek után az Egyesület uj akciója a vízvezeték megszerzése, dinit Kricsfalusy Mihály főv. bizottsági tag mint elnök és dr. Tompó József fővárosi tanácsjegyző, mint titkár lelkesen és fáradhatatlanul propagálnak. Áhitaíos családi ünnepe volt a Vízivárosnak Molnár László plébános beiktatása, akit ellenjelöltjjnélkül választott meg a közgyűlés, látva azt a benső ragaszkodást, amellyel a polgárság iránta viseltetik. Vasárnak e hó 5-án csendes misével kezdődött az ünnep és délelőtt '10 órakor érte tetőpontját, amikor Sagmiiller József apátesperes ünnepélyesen beiktatta az uj plébánost. Ez alkalommal Molnár László mindenkit könnyekig megható beszédet mondott a szószékről. A mise alatt Lenz Ferencz remek F-dur zenekari miséjét adta elő a Budai Aurora Dalkör kiváló betanulással. A sopransolót Szentiványi Magda, tenorsolót Sugár Dezső, a baritonsolót Nyers M. László énekelte, a cellosolot Herr Dezső cellomüvész, az orgonát Reiger Tibor kezelte. Az Ave Mariát Szalay Ilona k. a., Szalay Sándor elöljáró bájos leánya énekelte. Tökéletes oratoriumi ké- szültségü énekmüvésznő, akinek drámai sopránja és magas szárnyaiásu hangvitele tökéletesen beleillik az ihletsé- get felébresztő isteni szolgálat keretébe. Az ünneplő közönség sorában a fővárost képviselték Sipőc Jenő dr. polgármester, Szaszovszky József, Sallay Árpád, Foch Ede, Várossy Gyula, és Zilahi-Kiss Jenő tanácsnokok. A kormány képviselője Vass József miniszter kimentette magát. Ott voltak: Rassay Károly ny. államtitkár, a kerület nemzgy. képviselője, Várady Géza prelátus, dr. Bleyer .István min. tan., Kollár Lajos, Bozc ky Ádám, dr. Jphász István, Németh József, dr. Fertsek Gyula, Wolff Károly biz. tagok. Részt vett Haypál Benő a ref. lelkész és kimentette magát Kiss Áron az izr. hitközség lelki pásztora. A megható szép ünnep rendezése körül nagysikerrel buzgólkodtak Sauerwein Károly Sebesics József és Kabakovics Rezső. A rendre Salm Egon r. főfelügyelő ügyelt. Délben az uj plébános a kerület 100 szegényét vendégelte meg a Vigadóban. Befejezte a napot a Vígadóban rendezett társasvacsora, amelyen mintegy háromszázan vettek részt, a kerület polgárságának szine-java.
